�gy gondoltam, ma megk�rdezem Ginnyt err�l a Ryanes �gyr�l. Nem mondom, hogy megcsalja Harryt, hiszen nem is t�rt�nt k�zt�k semmi…m�g. R�ad�sul ki tudja, mikor ker�l�nk haza? Az sem biztos, hogy egy�ltal�n hazajutunk, de ebbe tal�n bele sem merek gondolni. Hi�ba vannak itt Rebecc��k, semmi sem p�tolhatja Harryt �s Ront… m�g Malfoyt sem. Lehet, hogy furcsa, de m�g Malfoy is hi�nyzik. Mert valami�rt furcs�nak t�nik hogy Florence-�k tulajdonk�pp sokkal id�sebbek n�lam, meg az�rt ez az id�ugr�s sem kis semmis�g. Ginnynek lehet, hogy rosszabb, mert neki Harryt is ott kellett hagynia, a szerelm�t… De mi van, ha m�gsem szerette �t? Ez sem kiz�rt. De akkor mi�rt j�rt vele? Az ostoba v�lasz, hogy az�rt, mert nem volt jobb. B�r most, hogy �gy v�giggondolom, t�nyleg nem volt. Harry volt a Kiv�lasztott, a Kis T�l�l�, aki legy�zte Tudjukkit. Szinte m�r b�lv�ny volt. Mi�rt ne kellett volna Ginnynek �? A m�sik legn�pszer�bb sr�c Malfoy, de � nem is akart Ginnyt�l semmit. Nem! Biztosan nem tenne ilyet Ginny. � nem ilyen. Vagy m�gis…? Na j�l van! Ma reggelin�l besz�lek vele, az lesz a legjobb. Hamar le�rtem a nagyterembe, majd szememmel v�gigfutottam a Griffend�l-asztalt. Ginny �s Ryan (mellette Florence, Becky �s Victoria) a lehet� legmesszebb foglaltak helyet egym�st�l, tal�n sz�nd�kosan is. A tegnapi miatt…? - Hello, Ginny! - �ltem le bar�tn�m mell�, aki �ppen egy joghurtot kanalazott. L�tszott rajta, hogy nincs valami j�l. - J�l aludt�l? – enn�l but�bb k�rd�st fel sem tehettem volna, de ki kell szednem bel�le, melyik fi�t szereti. R�m n�zett, majd nagyk�p�en �gy sz�lt: - Mi k�z�d hozz�? – majd lenyelt m�g egy kan�l joghurtot. - Mondd, v�laszoln�l egy k�rd�semre? - k�rdeztem nyugodt hangon, de bel�lr�l igenis, hogy d�h�tett. Hogy besz�l velem? Mit �rtottam �n neki? Egy pillanatra az is �tfutott a fejemen, hogy Ryan, vagy valamelyik l�ny elmondta azt a b�jitaltanos dolgot Denemmel. B�lintott egyet f�jdalmasan. - Szereted Harryt? – itt s�r� k�h�csel�sbe kezdett, mert f�lrenyelte a joghurtot. Erre a k�rd�sre nem is k�sz�lt, legal�bbis innen �gy l�tszik. - Persze! – v�laszolt olyan hangon, mintha ez a legterm�szetesebb dolog lenne a vil�gon. - Na j�, el�g a sz�nj�t�kb�l! Te Ryanbe vagy szerelmes, nem Harrybe, j�l gondolom? – keltem ki magamb�l, majd v�dl�n a v�r�s haj� l�nyra n�ztem. Erre � kid�llesztette a szem�t. - Nem… nem, ez nem igaz… ki mondta ezt neked? – motyogta zavartan. Zavartan? Ez akkor t�nyleg igaz? - Vicky. - �s � mib�l gondolja ezt? - H�t, �ll�t�lag l�tott t�ged, meg Ryant, �s az arcotok k�z�tt alig volt k�t centi… - majd kier�ltettem magamb�l egy keser� mosolyt. Ginny r�m meredt, �s l�that�lag egy�ltal�n nem lep�d�tt meg. - N�zd, Hermione… �n azt hittem, szeretem Harryt – Hitte? Hogy lehet ilyesmit hinni? -. De amikor j�tt Ryan… Harryn�l nem �reztem semmi k�l�n�set… csak buta rajong�s volt. Ryann�l viszont szinte remegni kezdek, hogyha megl�tom. Mit csin�ljak? – n�zett r�m k�ny�r�gve. - H�t… szerinted � t�ged szeret, vagy Megant? - Nem tudom, de… szerintem engem – itt elpirult. - Akkor meg, mire v�rsz? – csattantam fel mosolyogva. - Ezt komolyan gondolod? – a bar�tn�m felh�zta csod�lkoz�n a szem�ld�k�t, �s ism�t nagyra meresztette a szemeit. - A lehet� legkomolyabban. �rezd csak j�l magad! Ha hazajutunk, �gysem tudod majd, hisz nem lesz ott Ryan… �n nem fogok r�d megharagudni, ha itt randizgatni kezdesz vele, vagy azt hitted? – a v�g�t m�r nevetve tettem hozz�. A l�nyon l�ttam, hogy az ezut�n k�vetkez� mosolya �r�mteli �s sz�vb�li volt, igazi. H�t t�nyleg Ryant szereti, nem Harryt. Persze az�rt �n m�g agg�dtam. Mi lesz, ha hazajutunk? Ott m�r nincs Ryan. Csak Harry. Hogyan fogja kib�rni ezt a szeg�ny l�ny? Ezt biztosan � is tudja, de ha csak egy kicsit is boldog lehet, akkor m�r meg�ri. Hisz hogyha most nem �l ezzel a lehet�s�ggel, hogy egy�tt legyen a szerelm�vel, akkor k�s�bb biztos meg fogja b�nni. Az egy�tt t�lt�tt id�, m�g ha kev�s is lesz, boldog lesz a sz�mukra. Fel�lltam az asztalt�l, �s elindultam a k�vetkez� �r�ra: SVK-ra. Ez�ttal Beckyvel volt ugyanakkor �r�nk, �gyhogy most vele s�t�ltam a tanterem fel�. - Becky, ki tan�tja az SVk-t? – k�rdeztem �t k�zben Beckyt�l. - A tan�r neve Callisto Vitale. Olasz sz�rmaz�s�, �s m�g nem teljesen t�k�letes az angol tud�sa – kuncogott -, ez�rt Dippetnek musz�j volt egy b�b�jt sz�rnia r�, hogy �rts�k amit mond. Egy�bk�nt kedves, meg j� sz�nd�k�, �t sokan szeretik. Mindk�t l�nya ide j�r: Carmela 6-os Holl�h�tas, Rosannah pedig 3-os Griffend�les, �s szerencs�re �k hib�tlanul besz�lik az angolt. Az�rt milyen fura lehet m�r, hogy az apjuk tan�tja �ket? – be�rt�nk a terembe. - Carmel�val am�gy j�ban vagyok, meg � tavaly Ryannel j�rt, �s tavaly el�tt is. Mindenki azt hitte, egy�tt maradnak, de nem �gy lett. K�zt�nk maradjon, de szerintem Ryan nem szereti Megant. Mert hogy miatta szak�tottak, Megan meg ugye elcs�b�totta… �lljunk csak meg! Mi van, ha Ryan Carmel�t szereti? Akkor Ginnynek semmi es�lye! Rem�nykedj�nk, hogy m�r nem �gy van. Tov�bb m�r nem tudta mondani, mivel meg�rkezett a professzor: egy magas, kedves arc� f�rfi, aki olyan 40 k�r�l lehetett. Sz�lesen elmosolyodott. - Sz�p napot mindenkinek! �gy d�nt�ttem, hogy mivel m�g �v eleje van, felid�zz�k kicsit a tavaly tanultakat. Mindenki �lljon p�rba! – adta ki az utas�t�st. �n Becc�t v�lasztottam p�rnak, majd a professzor k�z�lte, hogy p�rbajozni fogunk. R�gt�n kisz�rt engem meg a bar�tn�met, �gy mi lett�nk az els�k. - �lljatok egym�ssal szembe, �s… – elmagyar�zta, hogyan kell p�rbajozni, amit, megjegyzem, m�r r�gen tudtam. - H�romra kezdj�tek. Egy… kett�… h�rom! – ki�ltotta Vitale professzor. - Capitulatus! – kezdtem el. - Protego! Stupor! – Gyorsan elugortam az �tok el�l, �s folytattuk a p�rbajt. - Obstructo! - Silencio! – az �tok telibe tal�lt, de nem keseredtem el: mire val� a nonverb�lis var�zsl�s? „Levicorpus”, „Sonorus!” – gondoltam magamban. Ezt akkor sem tudn� kiv�deni, ha hangosan mondtam volna, mert hi�ba hallotta volna a b�b�j nev�t, fogalma sem lett volna r�la mi ez, hiszen ezt j�val k�s�bb fogja feltal�lni Piton. Az �rt�s hatott, Becky fejjel lefel� l�gott a leveg�ben, �n pedig visszakaptam a hangomat. - ����, seg�ts! – k�ny�rg�tt fejjel lefel� Becky. Az eg�sz terem hangos hahot�ban t�rt ki, majd imm�r �n is nevetve, kimondtam az ellen-�tkot: - Liberacorpus! Fekete haj� bar�tn�m lepottyant, �s nagy nehezen felt�p�szkodott. Egy pillanatig csend volt, azt�n � is elnevette mag�t. - J�l van, ez �rdekes p�rbaj volt! 15 pont Miss Grangernek, �s t�z Miss Roystonnak. Jaj, �s Miss Granger! Mi ez az �rt�s amit haszn�lt? Nem is tudtam, hogy maga tud nonverb�lisan var�zsolni! – fordult hozz�m a prof. Kiss� feszengtem, majd megsz�laltam: - A var�zsige Levicorpus. M�g ut�nunk vagy n�gyen k�vetkeztek, azt�n v�ge lett az �r�nak, �s indulhattunk a k�vetkez�re: �tv�ltoztat�stanra. De furcsa lesz, hogy Dumbledore professzor fogja tan�tani! Egy�bk�nt a k�vetkez� �ra a Holl�h�tasokkal lesz. Na, �k norm�lisak, nem �gy, mint a mardek�rosok. Most hamar helyet foglaltunk a teremben, szint�n egym�s mellett �lt�nk le Beckyvel. - L�tod, azt a l�nyt? – sz�lalt meg bar�tn�m hirtelen, egy magas, v�r�s haj� l�nyra mutatva, aki a legels� padban �lt. – � Carmela Vitale, a professzor l�nya. Persze nem az�rt �l az els� padban, mert str�ber, hanem mert rossz a szeme, �s nem akarja, hogy az apja var�zslattal seg�tsen a gondj�n, szem�veget meg nem visel – s�hajtotta Rebecca. N�h�ny perccel k�s�bb bej�tt Dumbledore professzor, �s k�z�lte a mai feladatot: Egy eg�rr� var�zsolt tintatart�t kellett visszav�ltoztatni tintatart�v�. Term�szetesen nekem els�re siker�lt. - Ez igen, Miss Granger, 5 pontot kap a Griffend�l. Majd tov�bbs�t�lt a padok k�z�tt. - Tudn�l seg�teni? Nekem nem megy! – k�rt seg�ts�get egy fi� mellettem. Sz�ke haja volt �s k�k szeme. - Persze, mi a neved? - Oliver. - Ok�, akkor Oliver… - hosszasan elmes�ltem mit �s hogyan kell v�ghezvinni. M�g az �ra v�ge el�tt siker�lt v�grehajtani a feladatot, �s imm�r el�tt�nk �llt a sz�p tintatart�. - Jaj, nagyon k�sz�n�m! Az �tv�ltoztat�stan sosem volt az er�ss�gem –mondta, �s elpirult. - Sz�vesen. Te am�gy holl�h�tas vagy? – k�rdeztem t�le �ra v�ge el�tt �t perccel. - Igen. - Nah�t, Mr. Ewart! Ez azt�n a javul�s! 10 pont a holl�h�tnak! – lelkendezett a professzor, amikor megl�tta Oliver munk�j�t. Sz�val a teljes neve Oliver Ewart. A fi� meg sem tudott sz�lalni a meglepet�st�l. Pont ekkor �rt v�get az �ra. Elk�sz�ntem a m�g mindig csod�lkoz� Olivert�l, majd Rebecc�val kimas�roztunk a teremb�l. Egy�bk�nt eg�sz j�l �reztem magam Oliver t�rsas�g�ban, eg�sz helyes fi�. A k�vetkez� �ra nagyon hamar eltelt. A Legend�s L�nyek Gondoz�s�t egy nagyon �reg professzor tan�totta, valami Fabian Marlowe-nak h�vt�k az �reget. �n nem nagyon szoktam ilyeneket mondani egy tan�rra, de az�rt lev�lthatn� m�r valaki, mert ahogy eln�zem, kb 180 �ves lehet. K�ny�rg�m, az � kor�ban m�r az is csoda, hogy l�legzik! Nem, hogy tan�t. �h, mindegy. �szrevettem tov�bb�, hogy az �r�j�n halotti csend volt. De nem az�rt, mert Marlowe annyira szigor� lenne: annyira halkan besz�lt, hogy m�g csendben is alig lehetett hallani, nem hogy zajban, ez�rt a di�kok meg sem sz�lalnak, csak ha k�rdezik �ket. Ezut�n eb�delni ment�nk Beckyvel, ahol tal�lkoztunk Ginnyvel �s a t�bbiekkel is (Ryannel nem, mert � a t�bbi fi�val besz�lgetett). K�nnyed�n megeb�delt�nk. - Hermione, mi lesz a k�vetkez� �r�nk? – fordult fel�m az eb�d v�gezt�vel Becky. Kihal�sztam az �rarendet a t�sk�mb�l, majd elh�ztam a sz�mat. - B�jitaltan –mondtam halkan, de j�l �rthet�en. Florence, Becky �s Victoria is �gy vigyorgott, mint a vadalma. Ezek sohasem sz�llnak m�r le r�lam? Ginny megint �rtetlen arcot v�gott. - Ti tudtok valamit, amit �n nem! – kezdi m�r kapizsg�lni. - Ugyan, ezt mib�l gondolod? - mondta Vicky egy �rtatlan arc k�s�ret�ben. - H�t j�; ha nem mondj�tok meg nekem, majd kider�tem egyed�l! – s�rt�d�tt meg a v�r�s haj� l�ny, �s fel�llt az asztalt�l. - Sok sikert! – k�sz�nt el Vicky mosolyogva, majd Ginny ut�n eredt. Musz�j volt sz�r�san n�znem Becky-re �s Florence-re. Hogy fogom ezt az �r�t t�l�lni? K�t oldalamon Becc�val �s Flore-al els�t�ltunk a b�jitaltan teremig. Amikor oda�rt�nk, Rebecca r�m kacsintott, �n meg nyeltem egyet. Sz�pen, csendesen odat�molyogtam a legh�ts� padba, Denem mell�, aki most nem �lt a hely�n, Malfoyal besz�lgetett. Biztosan azt besz�lik meg, kit fognak meggyilkolni a legk�zelebb. De j� m�r nekik. Ajt�csap�d�st hallottam, �s Lumpsluck jelent meg a teremben. Denem h�la Merlinnek visszas�t�lt (na sz�pen, nyugodtan, nem mint egy h�lyegyerek) a padunkhoz. H�, de fura �gy kimondani, hogy a mi padunkhoz… �gy �lt le a sz�kre, mintha azt mondta volna nekem: „�r�lj�l, ki s�rv�r�, hogy �n, Mardek�r Malaz�r ut�dja, egy�ltal�n hozz�d m�lt�ztatok sz�lni.” Mondtam m�r, hogy nem �rtem a fi�kat? Ha nem, most mondom. Egy�bk�nt tudom, hogy nem vagyok s�rv�r�, csak ezt nem adtam az eg�sz iskola tudt�ra. Lumpsluck utas�t�s�ra kivettem a Denemmel k�z�s b�jitalunkat a szekr�nyb�l, majd a hely�nkre vittem. Bele�nt�ttem az �stbe, majd �gy sz�ltam padt�rsamhoz: - Mi�rt nem csin�lod te? - Mert ez egy k�z�s munka – s�hajtotta sz�rakozottan Denem. - Akkor mi�rt nem k�z�sen csin�ljuk? – mondtam a kellet�n�l kicsit hangosabban, �gy Ryan, Becky �s Florence meghallott�k. Csak f�lre ne �rts�k… - T�nyleg k�z�sen akarod csin�lni? – n�zett a szemembe. M�r megint �gy n�z, mint tegnap, �m ez alkalommal gyorsan megpr�b�ltam m�shova n�zni (ek�zben l�tv�nyosan elpirultam), a fi� meg elvigyorodott. Itt az a szok�s, hogy mindenki vigyorog? Vagy ha nem, az ut�bbi id�ben k�l�n�sen r�szoktak a di�kok. - Igen! – v�laszoltam hat�rozottan, amikor m�r �sszeszedtem magam. - Legyen. De akkor �n teszem bele a hozz�val�kat, mert a m�ltkor majdnem elsz�rtad – vigyorgott ism�t. Eml�keztem m�g a m�ltkorira, �gyhogy �n meg ism�t elpirultam, �s � meg m�g mindig vigyorgott. - Tudod mit? Add csak ide azt a k�nyvet! - mondtam hevesen, majd kikaptam a kez�b�l a k�nyvet. Ugyanis nem volt saj�tom. Dumbledore professzor szerezte be a tank�nyveimet (ak�rcsak Ginny�t), de a b�jitalosb�l �tmeneti k�szlethi�ny volt, �gy csak p�nteken kapjuk majd meg a k�nyvet. Felolvastam neki a k�nyvb�l, � pedig sz� n�lk�l, mindent hib�tlanul v�gigcsin�lt. J�, lehet a gyilkol�sz�son k�v�l m�shoz is van tehets�ge. Egy�bk�nt �gy tudtam, Piton csin�lta (csin�lja majd) neki a b�jitalokat! Nem �rtem, a tehets�ge megvan… �des Merlin, miket besz�lek! Ennek az embernek nincsen tehets�ge… �s nem is lesz. �ra v�g�n fiol�ba tettem az �st tartalm�t, �s visszahelyeztem a szekr�nybe. M�g �sszepakol�sztam a holmimat, azt�n indultam csak el a k�vetkez� dupla m�giat�rt�nelemre. Ki sem �rtem a teremb�l, amikor Denem ugyan�gy r�m mosolygott, mint tegnap vacsor�n�l… �n meg szokatlanul forr�nak tal�ltam iskolai tal�romat (m�s sz�val: melegem lett). Megfordultam, majd megl�ttam az ikreket �s Florence-et. Term�szetesen vigyorogtak. - Ez a mosoly ugye nem jelentett j�t? – k�rdeztem t�l�k Denemre utalva. Mindh�rman megr�zt�k a fej�ket. - Denem �gy l�tszik kisz�rt t�ged a leg�jabb khm… sz�val fogalmazzunk finoman; bar�tn�j�nek. – n�zett r�m Ryan sz�nakoz�an, �n meg nyeltem egy hatalmasat. - Ez nem valami j�. - A fogad�sunk szempontj�b�l igen – vigyorgott r�m Florence. - Nem teljesen. Ha j�l tudom, nem az volt a fogad�s c�lja, hogy Hermione lefek�dj�n Denemmel – elpirultam -, hanem, hogy �sszej�jjenek; vagyis j�rjanak. Ez a kett� pedig nem azonos fogalom – okoskodott Becky. - �rtj�k, �rtj�k! – ki�ltott fel Ryan – Ut�lom, hogyha okoskodsz. - Ugyan, nem kell mindj�rt f�lt�kenynek lenni a tud�som miatt, pici Ryan – g�gy�gte Becca a fi�nak, mintha nem Ryan lenne kit�n� kettej�k k�z�l… A m�giat�rin semmi �rdekes nem t�rt�nt; mivel, m�g most is Binns tan�totta, csak �ppen itt m�g 30 �ves sem volt. El�sz�r fel sem ismertem, azt�n Becca vil�gos�tott fel, hogy ez itt Binns professzor. Az �n tollam mag�t�l jegyzetelt, mert megb�v�ltem. Mellesleg ahogy l�tom, itt is az a szok�s, hogy alszanak az �r�n. Remek. Ink�bb azon gondolkoztam, hogyan fogunk hazajutni: sem Dumbledore nem tudja a megold�st, sem a k�nyvekben nincs benne. Vagy lehets�ges az is, hogy a professzor tudja a v�laszt, csak nem akarja megmondani nek�nk. De mi�rt tenne ilyet? � nem Voldemort. Ja, �s ha m�r Voldemortn�l tartunk: a l�nyok (�s Ryan) igaz�n lesz�llhatn�nak r�lam! Igenis vegy�k tudom�sul, hogy �n nem akarok semmit Denemt�l. �s � sem t�lem. Illetve… benne nem vagyok biztos, mert az a mosoly az�rt el�gg� megijesztett. Persze r�gen (vagyis �tvenh�rom �v m�lva majd) is f�ltem t�le, az ereje miatt... most meg nevets�gess� teszem azzal magamat(m�g ha senki nem is l�tja), hogy egy apr� mosolyt�l megijedek? Ugyan, k�rem! Szerencs�re v�ge lett az �r�nak, �s imm�r hatan (Ginny, �n, Rebecca, Ryan, Florence, Victoria) elindultunk a klubhelyis�gbe, hogy h�zit csin�ljunk. Ryannel egy�tt tanultunk (mivel a csipet-csapatb�l csak mi voltunk a kiv�l�ak). Ginny emiatt teljesen felkapta a vizet, �s egyszer�en felfutott a h�l�term�be. - Ginny, mi a baj? – ki�ltottam ut�na. Biztos nem hallotta. - Ginny, Ginny!- ki�ltottam r�, amikor fel�rtem a h�l�terembe, �s megl�ttam, hogy s�r. - He-Hermione ... te… ugye… nem szere-szereted Ryant? – szipogta bar�tn�m. - Mi? Dehogy! M�rmint igen – Ginny nagyra d�llesztette szemeit -, de csak mint bar�tot.- fell�legzett. - Figyel, olyan h�lye voltam… ne haragudj! - n�zett r�m kis�rt szemeivel egy kis id� m�lva. - Nem haragszom. – mondtam egy�tt�rz�en, majd �t�lelt�k egym�st. - Nem akarom, hogy b�rmilyen fi� is a bar�ts�gunk �tj�ba �lljon, Hermione… �gyhogy ak�rkit v�lasztasz is, �n el fogom fogadni – esk�d�tt meg �nnp�lyesen a v�r�s haj� l�nyka. - K�sz�n�m –szeppentem meg. - Nem olyan rossz itt… csak olyan furi az eg�sz. Meg azt az�rt nem mondan�m, hogyha lehet�s�gem ny�lna arra, hogy hazamenj�nk, r�gt�n, haboz�s n�lk�l igent mondan�k. Otthon ott vannak Harry�k, itt meg Ryan… nem tudok v�lasztani – s�rta el mag�t �jb�l Ginny. - �n meg�rtelek… csak legy�nk t�l ezen az eg�szen… - s�hajtottam. Besz�lgett�nk m�g vagy j� f�l�r�t, azt�n egy�tt ment�nk vacsor�zni.