M�r a nap nyugov�ra t�rt, �tadta az �get az �jszak�nak, ami nem volt rest �s birtokba vette is azt. A t�nd�klõ csillagok felj�ttek �s ragyogva tekintettek a f�ldre, f�rk�szve a s�t�tbe burkol�z� t�jat. A Malfoy k�ria parkja n�ma hallat�sba burkol�zott. B�r n�ha-n�ha a k�sza sz�l besz�dre b�rta a hatalmas, �gig �rõ jegenyef�kat, amik elfeledett titkokat suttogtak az arra j�r� lelkeknek, de csak az �rtette meg õket, aki nagyon figyelt a term�szet eme apr� rezd�l�seire. Azt�n cs�nd lett, k�nos, neh�z hallgat�s. Valami t�rt�nni fog. Hirtelen felt�madt a sz�l �s felkavarta az �t sz�raz por�t, s megt�ncoltatta a lehullott faleveleket. Hangok hallatszottak a t�volb�l, �s egyre erõs�d�tt. Draco �s Hermione nevetve haladtak v�gig az �ton meg-meg�llva, szenved�lyes cs�kokat v�ltva egym�ssal. �jra tizen�veseknek k�pzelt�k magukat, pedig m�r t�l voltak azok a korszakon, �s tal�n nem is b�nt�k. Nem sz�m�tott, hogy m�r teljesen bes�t�tedett �s a legjobb lenne a k�ria falai k�z�tt, a hitvesi �gyban pihenni, õk ink�bb k�rbej�rt�k a Malfoy birtok, nevetve egym�s karjaiban. Szinte minden m�sodik f�n�l egy j� darabig cs�kol�ztak. Nagyon j�l �rezt�k magukat egym�ssal �s semmi sem �llt az �tjukba. Boldogok voltak, optimist�k �s rem�nnyel telik. Draco soha nem �rezte mag�t ilyen felszabadultnak. Ebben a pillanatban az vil�g �sszes m�gus�t is le tudta volna gyõzni. B�r ha �gy vessz�k csak az �nbizalma volt nagy, de az�rt, hogy folt ne ejtsek a Malfoyok dicsõs�ges �s feddhetetlen nev�n m�g hozz� kell tennem, hogy ifj� Malfoyunk cseppet sem volt h�j�n az erõnek �s a m�gi�nak, m�gis az�rt komoly erõfesz�t�sre lett volna sz�ks�ge ak�r egy tucat m�gussal el tudjon b�ni. Viszont cseppet sem lett volna rest a sz�v�nek legkedvesebb szem�lyt megv�deni. B�rkivel szembe mert volna sz�llni Hermion��rt. Lassan haladtak a Malfoy k�ria fel� egym�st �tkarolva. Nem akartak igaz�b�l hazamenni, de el�g cs�põs volt m�r az idõ. Hermione macska m�dj�ra h�z�dott k�zel Drac�hoz, aki levakarhatatlan mosollyal tekintett a g�nd�r haj� l�nyra, ak�r egy t�nd�ri t�nem�nyre. Hirtelen hatalmas cs�r�mp�l�s hallatszott a k�ria felõl, ami a szerelmesp�r idillj�t is megt�rte. - Mi a fene lehetett ez?- k�rdezte Hermione �s egy kicsit elh�z�dott Drac�t�l. - Any�m most kapta meg a levelet a nagyany�mt�l, aki hamarosan �rkezik- sz�lalt meg a f�rfi gondterhelten. Õ m�r hetekkel kor�bban megkapta az �zenetet, de nem volt sz�ve elmondani Narciss�nak, aki k�ztudottan nem tartozott any�sa rajong�t�bor�ba. - �s ahhoz mi�rt kell cs�r�mp�lni az �jszaka k�zep�n?- k�rdezte a l�ny �rtetlen�l. - Mivel m�r egy h�ttel elõtte elkezdi a k�sz�lõd�st. - Mi�rt? - Mert a nagyany�m egy kicsit k�tekedõ term�szet. - Oh �rtem. Az�rt az �jszaka k�zep�n m�gse kellene neki�llni ilyesminek. - Ebben igazad van. De igyekezz�nk �szrev�tlen�l bemenni, mert m�g minket is befognak a munk�ra. - Csak nem f�radt vagy? - De nagyon is. - Hm m�shoz meg lett volna erõd. �rdekes m�gus vagy te Draco Malfoy. - Vannak dolgok, amihez van erõm. De v�z�kat, szobrokat, drap�ri�kat �s festm�nyeket rendezgetni semmi kedvem. - Na j� ebbe ne menj�nk bele. - Szerintem se. Szinte l�bujjhegyen osonva pr�b�ltak bejutni az impoz�ns �p�let belsej�be. Draco huncut mosollyal h�zta mag�val Hermion�t, aki teljes elvar�zsolts�gban k�vette f�rj�t. A f�rfi halkan pr�b�lt kereszt�lv�gni a hatalmas elõszob�n, de t�l k�zel ment az asztalhoz �s k�ny�k�vel megl�kte a sz�l�n l�võ krist�lyv�z�t �s az hatalmas cs�r�mp�l�ssel landolt a padl�n. Draco egy pillanatig ijedten n�zte a krist�ly darabk�kat, majd a sz�gyen a fut�s, de hasznos elvet k�vetve erõsen mag�hoz r�ntott Hermion�t �s a k�zeli falik�rpit m�g� rohantak. Hamarosan Narcissa l�pteit hallott�k, majd egy k�ts�gbeesett, hiszt�rikus ki�lt�st. - Lucius!- sik�totta mag�b�l kikelve. - Igen sz�vem!- s�hajtott a f�rj �s szivarral a kez�ben kil�pett a nappalib�l. - Ki t�rte �ssze ezt a v�z�t?- f�jtatott. - Nem tudom, de nem �rdekes. Majd veszek neked m�sikat- forgatta meg a szem�t a f�rfi.- De nem ma, mert m�g van p�r fontos dolgom. - Szivarozni? H�nyszor mondtam m�r neked, hogy hagyd abba ezt a f�rtelmes szok�sodat?! - Ebbe most ne menj�nk bele. A Nagy�rnak k�ld�k egy jelent�st a... nem mondhatom meg mirõl �s...- hazudta szemrebben�s n�lk�l. - Ez megint csak egy kifog�s, hogy szivarozhass. De nem b�nom csin�lj, amit akarsz- futotta el a m�reg az asszonyt. - Dr�g�m, mi�rt vagy ilyen ideges? - Nem vagyok ideges, csak any�d hamarosan itt lesz �s azt akarom, hogy minden t�k�letes legyen. F�l �letemet rohang�l�ssal t�lt�m, ha ide l�togat. - M�g van egy eg�sz h�t, r��rn�l a k�sz�lõd�ssel. - De nem �rek r� �s most ez a v�za is. - Kimondasz r� egy var�zsig�t �s megint olyan lesz mint �j kor�ban. - Any�dt�l kaptuk, sz�val sosem lesz olyan- harapta meg a sz�ja sz�l�t az asszony agg�dva. - Igen, ez a csod�latos az aj�nd�kaiban- f�jt egy f�stkarik�t, majd r�vedezve egy pillanatra az eml�keibe m�lyedt, amivel persze m�g jobban felbosszantotta hitves�t. - H�vj egy h�ziman�t, aki fels�pri ezt! Majd ink�bb valami m�st teszek a halba. - Ahogy gondolod sz�vem- vont v�llat. Narcissa arisztokratikus gõggel megigaz�totta a haj�t, majd felemelt fejjel t�vozott a halb�l. Lucius egy f�lmosollyal megcs�v�lta a fej�t. - Draco, most m�r elõj�hettek a falik�rpit m�g�l. - Honnan tudtad, hogy ott vagyunk?- k�rdezte Draco elk�pedve. - Nem v�letlen maradtam �letben a h�bor�ban �s var�zsl�nak se vagyok utols�- mondta hidegen. - Vil�gos. - Menjetek fel, mert any�d t�ged is befog a munk�ra! - Val�j�ban szeretn�nk veled besz�lni- mondta Draco. - Draco, szerintem ez nem a legjobb pillanat erre- v�gott k�zben Hermione. - Mi�rt ne lenne ez j� pillanat? - Mirõl akarok besz�lni velem?- k�rdezte Lucius. - Semmirõl- v�gta r� Hermione. - De igen. - Eld�nten�tek v�gre! - Igen- mondta Draco. - Hermione v�r�rõl akarunk veled besz�lni. - Gyerek az irod�mba! Draco �jra megfogta Hermione kez�t �s a kis ellen�ll�st megt�rve h�zta maga ut�n. Eg�sz �ton egy sz�t sem sz�ltak egym�shoz. A l�ny tulajdonk�ppen m�r nem is akarta megtudni, hogy mi�rt is lett aranyv�rû, de amint a mell�kelt �bra mutatja Draco nagyon k�v�ncsi volt erre a kis apr�s�gra. V�g�l is nem mindennapi dolog, hogy egy s�rv�rûbõl aranyv�rût csin�lnak. Lucius kinyitotta a dolgoz�szoba ajtaj�t �s p�r v�dõ var�zslat semleges�t�se ut�n v�gre nyugodtan bel�phettek a helyis�gbe. Hermione nem csal�dott Lucius �zl�s�ben, eleg�ns, arisztokratikus �s a mardek�ros st�lusjegyeket is mag�n viselte a szoba. Lucius k�nyelmesen elhelyezkedett a bõrsz�kben, majd intett nekik, hogy foglaljanak helyet. - Sz�val? - Szeretn�nk mindent tudni! - Sajnos nem tudok sokat mondani. Perselus megvizsg�lta Hermione v�r�t �s meg�llap�totta, hogy a Nagy�r v�r�tõl v�ltozott meg. Hermione �ppen mondani akarta, hogy ez szinte lehetetlen, de f�rje nem hagyta besz�lni. Ez�rt ink�bb �gy d�nt�tt nem sz�l semmit �s majd a k�nyvt�rban alaposan ut�na n�z ennek a dolognak. Biztos volt benne, hogy fekete m�gi�r�l lesz sz�. - Ez�rt kellett ide felj�nn�nk?- m�ltatlankodott Draco. - Nem akarom, hogy mindenki tudom�st szerezzen errõl. - De mi�rt nem? - Mert �gy akarom �s k�sz. �ppen el�g nagy az ellens�gesked�s a hal�lfal�k k�z�tt. Arr�l nem is besz�lve, hogy m�r most elindultak a k�l�nf�le pletyk�k. Gyakorlatilag Hermione teljes m�rt�kben a S�t�t Nagy�r rokon�v� v�lt. - �rtem. - Helyes! - De mi�rt tette ez?- k�rdezte Hermione. - Sz�mos oka lehetett, de azt hiszem jobb, ha nem k�rdezz�k meg tõle. A b�kess�g a Nagy�r �s a hal�lfal�i k�z�tt elengedhetetlen az �letben marad�shoz. - Mi�rt nem mondtad el nekem?- sz�lalt meg v�dl�n Draco. - M�gis mit fiam? - Hogy Hermione aranyv�rû. - Nem tartottam fontosnak- dõlt h�tra a bõrsz�kben �s hamarosan r�gy�jtott egy �jabb szivarra. - Pedig ez nagyon fontos- mondta m�rgesen Draco. - M�gis min v�ltoztatott volna ez? Tal�n sz�vesebben vetted volna feles�g�l? - Nem tudom. - Draco, k�rlek fejezz�k ezt be- sz�lalt meg Hermione.- K�sõre j�r. - J� �jt ap�m! - J� �jt! - J� �jt Mr Malfoy!- s�hajtott Hermione, majd becsukta maga m�g�tt az ajt�t. Draco m�rgesen trappolt v�gig a folyos�n, nyom�ban Hermion�val, aki alig tudta k�vetni a felbõsz�lt mardek�rost. - K�rlek, �llj meg! - Most nem tudok- morogta. - Jaj Draco, mi�rt veszed ezt ilyen komolyan?- loholt ut�na Hermione. - Mert szeretek mindent tudni az�rt. - Igaz�n nem kellene ezt �gy felf�jni. - De mindent eltitkolnak elõlem. - Ennyire sz�m�t neked, hogy milyen a v�rem?- fakadt ki a l�ny �s elf�tyolosodott a tekintete. - Ugyan dehogy. - Mindig is s�rv�rûnek cs�folt�l- �llt meg �s v�dl�an n�zte Drac�t, majd kit�r�lt egy k�nnycseppet a szem�bõl. - Egy h�lye barom voltam akkor, de felnõttem. - N�lad sosem tudhatja az embert- szipogott a l�ny.- Annyira f�jt, amiket mondt�l. - De �desem... - Most mit v�rsz tõlem? Mindig is s�rv�rû voltam neked �s ezen nem v�ltozat semmi. - H�lyes�geket besz�lsz. - Egy�ltal�n nem. - Mit tegyek m�g, hogy elhidd szeretlek? Nem �rdekel milyen a v�red. Szeretlek, mindenn�l jobban. - T�nyleg? - Igen t�nyleg �s ne k�telkedj bennem. Tudom, hogy nem vagyok t�k�letes, nem is leszek az sosem. Ritk�n vagyok igaz�n õszinte, de t�nyleg szeretlek. Hihetetlen neh�z kimondani mit �rzek val�j�ban. K�rlek, higgy nekem! A karjaiba vette a l�nyt, majd szenved�lyesen megcs�kolta. Kezei simogat�an futottak v�gig a l�ny h�t�n. Hermione szorosan simult hozz� v�delmet keresve az �v� karok k�z�tt. Draco mag�ban elmosolyodott. Felkapta a l�nyt �s elindult vele a lakoszt�lyuk fel�. - Tegy�l le, de azonnal! - Addig nem, am�g az �gyhoz nem �r�nk. - Mi�rt vagy ilyen?- k�rdezte a l�ny. - Mert ilyen vagyok. Szeretlek, teljesen elvetted az eszem �s a most sz�vemre akarok hallgatni. - Kezdesz ny�las lenni. - Majd megmutatom �n neked, hogy... - M�r megmutattad, �gyhogy nagy meglepet�st m�r nem tudsz nekem okozni- nevetett a l�ny �s m�g erõsebben Drac�ba csimpaszkodott. Az ifj� f�rj k�nnyed�n jutott be a h�l�szob�ba, majd egy �tokkal becsukta az ajt�t. *** M�snap reggel Hermione a kertben s�t�lgatva figyelte a napfelkelt�t. Kab�tba burkol�zva r�tta az utat �s figyelte ahogy a n�v�nyeken megcsillan a d�r. M�r kezdett egyre hûv�sebb lenni. Hermione keze teljesen lefagyott �s nem gyõzte d�rzs�lgetni, hogy egy kicsit melegebb legyen �s visszat�rjen bele a v�rkering�s. Nyugtalan volt �s ideges. Valami volt a levegõben, amitõl nem �rezte teljesen j�l mag�t. K�ptelenebbn�l k�ptelenebb gondolatok kavarogtak a fej�ben, pr�b�lta rendbe szedni vagy legal�bb elterelni r�luk a figyelm�t, de nem ment. A friss levegõ n�mik�pp �szhez t�r�tette, ha nem is teljesen, viszont jobban �rezte mag�t. Minden v�gtagj�ban f�jdalmat �rzett �s fogalma sem volt arr�l, hogy mi�rt. Mi�ta errõl az eg�sz aranyv�r �gyrõl tudom�st szerzett egyre csak arra tudott gondolni, vajon mi lehet az oka, hogy Voldemort pont az õ v�r�t „fertõzte” meg. Nem �rzett semmi v�ltoz�st, mi�ta aranyv�rû lett, sõt igaz�b�l �szre sem vette. Alig v�rta, hogy v�gre elmehessen a k�nyvt�rban, csak ilyen kor�n nem akart senki felzavarni. �gy h�t csendesen kilopakodott a parkba. Ideges�tette a tudat, hogy ilyen v�rv�ltoz�sr�l m�g csak nem is hallott. M�r kisl�nykora �ta hajtotta a tud�sszomj �s az �vek hossz� sor�n kereszt�l sem v�ltozott meg ez a hozz��ll�sa. B�rcsak itt lenn�nek a bar�tai mint r�gen, �s egy�tt lehetn�nek. Mindig olyan j� volt egy�tt kutatni, de ez m�r csak a m�lt�. Hirtelen valami furcsa �rz�s ker�tette hatalm�ba. �melygett �s forogni kezdett vele a vil�g. Nem �rette mi t�rt�nt, mintha egy �rv�nybe keveredett volna. Mostans�g k�tszer is el�jult �s hom�lyos k�peket l�tott maga elõtt, de most ez a valami element�ris erõvel t�rt r�. K�ptelen volt talpon maradni. M�ly l�legzeteket vett �s leguggolt nehogy k�sz�letlen�l �rje az �jul�s. Elhom�lyosodott a l�t�sa, majd els�t�t�l k�r�l�tte minden. Ijedten vette tudom�sul, hogy valami felsõbb erõ �tvette a teste felett az ir�ny�t�st. J�g hideg levegõ csapta meg az arc�t. Egy halv�ny f�nyben derengõ csarnokban tal�lta mag�t. Minden�tt fekete drap�ri�k, a v�z�kban fekete tulip�nok illatoztak, s n�ha fellebbentett a sz�l egy hatalmas b�rsonyf�gg�nyt, ami a terasz fel� vezetõ utat mutatta. Hom�ly �s s�t�ts�g uralkodott itt. Hermione sz�ve hevesen vert �s ijedten kapkodta a levegõt. Tudta õ a val�s�gban nincs ezen a helyen, csup�n azt l�tja- amit tal�n nem is lenne szabad- m�gis meg volt r�m�lve. Zavartan n�zett k�rbe. Alakokat l�tott maga elõtt, az egyik egy z�ld b�rsony sz�ken �lt �s egy k�gy�t simogatott, aki nem is lehetett m�s, mint Voldemort. A csontos, sov�ny kezeket �s az egyre rohamosabban �regedõ arcot k�ptelens�g lett volna �sszet�veszteni. Mellette egy fekete csukly�s f�rfi �llt g�rnyedt h�ttal, aki egy g�cs�rt�s botra t�maszkodva hallgatta Voldemort duruzsol� hangj�t. Kez�n egy furcsa tetov�l�s kapott helyet, ami k�l�n�s r�najelek sz�vev�nyes fonal�t �br�zolta Hermione eml�kezett, hogy valahol l�ttam m�r ezt a jelet, de nem b�rta felid�zni, hogy hol. A k�t f�rfi �ppen besz�lgetett, de Hermione csup�n f�ld�nt�li suttog�st hallott. �rette is �s nem is a hallottakat, de nem b�rta felid�zni �s �sszerakni azokat. Egy pillanatra fellibbent az ismeretlen f�rfi csukly�ja �s egy sebhelyes arc� fiatal n�zett szembe Hermion�val. A f�rfi kiegyenesedett �s v�ltozni kezdett az alakja. A l�ny r��bredt, hogy az alak ismerõs volt neki, nagyon is ismerõs, hirtelen tudatosult benne, hogy ki �ll vele. A szemei megijesztett�k Hermion�t. Azt�n egyre halv�nyodni kezdtek az alakok. A l�tom�snak hamarosan v�ge lett �s a l�ny n�gyk�zl�b a f�ld�n t�rt mag�hoz. Zih�lva vette a levegõt. Soha nem szerette a j�sl�stant, sõt gyûl�lte. Tulajdonk�ppen egy�ltal�n nem hitt benne, mivel egy megb�zhatatlan tudom�nynak azaz kuruzsl�snak tartotta. A sors fintora, hogy most õ saj�t maga tapasztalt meg egy igazi l�tom�st. �zenni akartak neki �s k�ts�gk�v�l ez volt az egyik legbiztons�gosabb m�d a kapcsolatfelv�telnek. Nagyon rosszul �rezte mag�t, tal�n m�g soha sem volt ilyen rosszul. Megpr�b�lta legyûrni a mar� h�nyingert. Hamarosan l�ptek zaja hallatszott a h�ta m�g�tt, amik egyre sietõsebbekk� v�ltak. Tudta, hogy valaki a seg�ts�g�re siet. Hermione behunyta a szem�t �s pr�b�lt erõt venni mag�n, hogy legal�bb fel tudjon t�p�szkodni. - Hermione!- sz�lt Draco l�lekszakadva. - J�l vagyok, j�l vagyok csak elestem- hazudta a l�ny. Nem akarta elmondani Drac�nak a l�tom�s�t. - Jaj legk�zelebb nem engedlek ki egyed�l. - V�letlen volt megcs�sztam �s elestem. Mindenkivel elõfordul. - Igen. De nem n�z ki mindenki ilyen ijedtnek �s falfeh�rnek. - Megijedtem- mondta Hermione �s hagyta, hogy Draco felseg�tse a f�ldrõl. - Gyere csin�lok neked egy kis kaka�t. - Nagyon rendes vagy az most nagyon j�l fog esni. - T�bbet nem m�sz ki egyed�l. - Ugyan Draco nem kell vigy�znod r�m, mint egy h�mes toj�sra- mondta a l�ny durc�san. - De igen. - Semmi okod r�. - Mi�rt ne lenne? Annyira ideges�t, hogy folyton meg kell mindenrõl gyõzn�m t�ged. - Mert te egy csukott k�nyv vagy sz�momra- mondta a l�ny halkan. - Ez nem is igaz- sz�lalt meg Draco �s mag�hoz �lelte a l�nyt. - Sosem vagyok teljesen biztos benne, hogy mit �rzel. M�giscsak egy meg�talkodott mardek�ros vagy, akinek nem lehet a szav�ra adni, mert �tv�gja az embert. - Semmi okom nincs r�, hogy �tverjelek vagy hazudjak neked. �s �rtsd meg v�gre, hogy szeretlek!-n�zett komolyan a szem�be- Holnap is meg kell gyõzn�m t�ged errõl? - Azt hiszem m�r teljesen biztos vagyok benne, hogy szeretsz. - H�la az �gnek- s�hajtott Draco, majd megcs�kolta a l�nyt. - Az�rt kapok m�g kaka�t?- k�rdezte szemles�tve. - Persze- nevetett Draco. - K�sz�n�m, kedves tõled. - Ugyan m�r, ennyit igaz�n megtehetek az �n kis feles�gem�rt. - H�t rem�ltem is, hogy megteszed. - Gyere akkor menj�nk! - Rendben van- nevetett a l�ny. *** A Malfoy k�ria csendes volt ezen a reggelen. M�g el�g kor�n volt, de egy nõi cipõ kopog�sa t�rte meg a hallgat�st. Erõteljes, hat�rozott l�ptek voltak ezek semmi k�ts�g. Narcissa Malfoy, a h�z asszonya viharzott le a l�pcsõn �s cseppet sem volt vicces kedv�ben. Tekintve, hogy �jabb t�r�tt d�szt�rgyat tartott a kez�ben. Lend�letes l�ptekkel cs�rtetett v�gig a halon �s amikor bel�pett a szalonba, majdnem meg�t�tte a guta. Nem b�rta felfogni, mi�rt nem tudja senki sem teljes�teni a vil�gos �s �rthetõ utas�t�sait. Any�sa hamarosan meg�rkezik �s semmi sem �gy megy, ahogy õ gondolta. - Dina!- hangzott fel Narcissa inger�lt hangja. - Igen asszonyom- sietett a szobal�ny a szalonba. - Hogy n�z ki ez a szalon? Tiszta kosz �s por- morogta Narcissa -H�nyszor mondjam m�g, hogy mindennek t�k�letesnek kell lennie. - Igen is asszonyom- pirult el a l�ny �s azonnal munk�hoz l�tott. Term�szetesen a nappali �gy is tiszta volt, de a h�z asszony�nak nem lehetett ellent mondani, fõleg, ha hal�lfal� feles�g �s mestere az �tkoknak, ami tulajdonk�ppen nem is meglepõ ismerve a kedves f�rjet. - Helyes -b�lintott az asszony �s elindult a konyha fel�. Draco �s Hermione egy f�lreesõ asztaln�l �lve kaka�t iszogatva fogt�k egym�s kez�t �s n�ha a k�r�l�tt�k s�rgõ forg� konyhai szem�lyzetet n�zt�k. Narcissa kicsit inger�lten rontott be az ajt�n �s egyenesen a p�rra f�ggesztette a tekintet�t. Hermione azonnal ki akarta h�zni a kez�t, de Draco szorosabban fogta �s nem engedte el. A l�ny �sszer�ncolta a tekintet�t, f�rje viszont vigyorogva n�zett r�. - �h, h�t itt vagytok- s�hajtott Narcissa megk�nnyebb�lten. - Mi�rt kerest�l minket anya? - Csak nagyany�dr�l szerettem volna veletek besz�lni. - M�gis mi az az �letbe v�g�, amit tudnunk kellene? - Vegy�k p�ld�ul a viselked�si norm�kat, amiket be kellene tartani. - Mirõl besz�lsz anya?- k�rdezte Draco meglepetten. - P�ld�ul a h�l�szobai... - Anya- kezdett el nevetni Draco -, azt hiszem neked is be kellene ezt tartanod nem csak nekem. Narcissa elõsz�r elfeh�redett, azt�n m�lyen elpirult. Felid�zõd�tt benne az irod�ban t�rt�nt jelenet �s ha eddig nem volt zavarban, most m�r biztosan abban volt. �let�ben nem �rezte ilyen k�nosan mag�t, no meg alig v�rta, hogy min�l elõbb elmehessen innen. - Rendben anya semmit sem fogunk csin�lni, legal�bbis a nagyi elõtt. - Ennek �r�l�k- k�sz�r�lte meg a tork�t Narcissa - �s ha megbocs�totok, most elmegyek �s megn�zem, hogy a keleti sz�rnyat is. - Szia anya- vigyorgott Draco. - Viszl�t Narcissa - k�sz�nt Hermione, majd amikor az any�sa kiviharzott a konyh�b�l Dracora n�zett- Hogy te milyen egy d�g vagy. - Mi�rt? - Nem kellett volna any�dat �gy zavarba hozni. - Õ hozott zavarba minket. - Ugyan m�r. T�ged nem lehet zavarba hozni. - De igen- erõsk�d�tt tov�bbra is Draco. - Akkor is egy d�g vagy. - De legal�bb szeretlek- nevette el mag�t. - �n is szeretlek t�ged kis g�r�nyem. - H�� �n sem h�vlak az �n kis h�docsk�mnak. - Miattad nincsen lap�t fogam. Nem eml�kszel?- k�rdezte a l�ny. - De m�g mindig ismerem a var�zsig�t, amivel megnagyobb�tottam. - Amint m�r megmondtam neked, hogy egy d�g vagy. - Belef�radtam abba, hogy ellentmondjak neked �s meggyõzzelek ak�rmirõl is. Hermione nevetett �s k�zelebb hajolt Drac�hoz, m�lyen a szem�be n�zett, kicsit oldalra ford�totta a fej�t �s az egyik kez�vel megt�masztotta fej�t, majd a m�sikkal megb�kte a f�rfi orr�t. Draco elmosolyodott �s megcs�kolta a l�nyt. Mindketten �rezt�k a j�lesõ bizserg�st, a pillang�kat a gyomrukban �s az �sszetartoz�st. - Szeretlek- mondta Draco �s szerelmes pillant�ssal n�zett feles�g�re. - �n is szeretlek- mosolygott a l�ny �s m�lyen elpirult.