A tegnapi, hogy �gy mondjam „b�k�l�si akci�m” Ginnyvel igaz�n sikeres volt. Hogy mi�rt? Mert siker�lt r�besz�lnem v�r�s haj� bar�tn�met, hogy ne k�rdez�sk�dj�n a fogad�sr�l. Annyit mondtam, hogy mag�n�gy. Persze az�rt m�g egy darabig magyar�zkodnom kellett, hogy Becc��k mi�rt tudhatnak r�la, de mindent egybevetve meg�g�rte, hogy nem fog t�bbet kukacoskodni. �men. Ja, �s m�g egy okom van �r�lni: Dumbledore kinevezett prefektusnak, ugyanis a legut�bbi rejt�lyes k�r�lm�nyek k�z�tt balesetet szenvedett, �s most a Szent Mung�ban van. A legfurcs�bb az, hogy � maga sem eml�kszik semmire. B�r m�gis van valami, ami nyugtalan�t. Ma d�lben Florence �s Rebecca ugyanis eb�d n�lk�l t�voztak az udvarra. �gy d�nt�ttem, igazuk van, kell a friss leveg�, teh�t ut�nuk eredtem. Ez m�g �gy �nmag�ban nem is lenne baj, hogyha v�letlen�l (t�nyleg v�letlen�l, ez most komoly) nem hallottam volna a besz�lget�s�ket (lehet, hogy m�gis jobb, hogy hallottam). - �ssze akarod hozni �ket, Becky? – sikkantotta a Florence. Igaz�n nem akartam hallgat�zni, de ez az egy mondat sz�get �t�tt a fejemben. - Kuss, m�g valaki meghallja! – „csit�totta” Rebecca. Csak � (�s a mardek�rosok) tudj�k ilyen v�laszt�kosan kifejezni magukat a Roxfortban, ez�rt ismertem meg, hogy � besz�l. - Ok�. N�ha csod�lkozom, hogy milyen j� �tleteid vannak. Hermione �s Denem magukt�l sosem tal�ln�nak egym�sra, �gy kell egy kis seg�ts�g… brili�ns. De az�rt azt el�rulhatn�d, pontosan hogyan is fogod ezt v�ghezvinni? Becky sz�tn�zett, majd k�zelebb ment a m�sik l�nyhoz, �s suttogott valamit neki. - Ennyi? �s hogyan tov�bb? - H�t… tudod, �n nagy vonalakban tervezek. Majd ami j�n. – vigyorodott el a fekete haj� Becky. – Na, menj�nk �s egy�nk valamit, mert kilyukad a gyomrom! E b�lcs ind�tv�ny ut�n a nagyterem fel� vett�k az ir�nyt. �n pedig nekid�ltem egy f�nak. Ezt, ugye nem gondolj�k komolyan? Rem�lem, nem fogj�k elj�tszani a ker�t�n�t. Megjegyzem, nem is siker�lne. Csak vesztegetn�k a dr�ga idej�ket. Nyugtalan sz�vvel mentem eb�delni. K�s�bb, mikor m�r v�get �rtek az �r�k, �s �pp az udvarra indultam egy kicsit olvasni, zajokat hallottam a Mardek�r-klubhelyis�g fel�l. Nem nagyon ijedtem meg, de az�rt ut�na eredtem a hangforr�snak. Amikor oda�rtem, d�bbenetes l�tv�ny t�rult a szemem el�: DENEM �s MALFOY �s m�g 3 MARDEK�ROS k�nzott n�h�ny kisebb gyereket! Ez nem lehet igaz! - Denem, Malfoy! M�gis mit k�pzeltek magatokr�l? Ha nem akartok b�ntet�munk�t, azonnal hagyj�tok abba! – ki�ltottam, majd odafutottam a kicsikhez. M�g szerencs�re csak most kezdt�k el k�nozni �ket, teh�t s�lyosabb sebes�l�st nem szereztek. K�sz�n�m, Merlin! - Ugyan m�r Granger, legy�l laza egy kicsit! – vetette oda nekem Malfoy. - LAZA? LAZA? �N NEM SZOKTAM SZ�RAKOZ�SB�L MEGK�NOZNI �RTATLAN GYEREKEKET! – ord�toztam vel�k. – Fejenk�nt 100 pont a Marde… - Hermione – sz�lalt meg az egyik… Denem? - …k�rt�l. – fejeztem be halkan. N�h�ny m�sodpercig teljes volt a cs�nd - Ne h�vj Hermion�nak! Egy�ltal�n ne is sz�lj hozz�m! M�r �ppen fordultam volna meg, amikor megint megsz�lalt: - Azt hiszed nem tudom, hogy szerelmes vagy bel�m? - MICSODA? – adtam hangot v�lem�nyemnek – Neked elvette az eszed az a sok k�nz�s! Hagyj�l b�k�n. - Legal�bb ne tagadd! Lassan m�r az eg�sz Roxfort tudja, hogy belez�gt�l! – v�laszolt nekem az egyik mardek�ros. - Itt m�r mindenki t�bbet tud a szerelmi �letemr�l, mint saj�t magam? – morogtam. - Teh�t, elismered. – sz�lt g�nyosan Malfoy. - Ezt m�gis melyik mondatomb�l sz�rted le? – ki�ltottam d�h�sen a mardek�rosnak. - H�t abb�l, hogy… - �llj!Nem akarom hallani. – intettem le ink�bb. Semmi kedvem meghallgatni a f�l�r�s kisel�ad�st, m�gpedig arr�l, mi�rt is z�gtam bele ebbe a h�ly�be. Ami term�szetesen nem igaz. - M�rpedig fogod. El�sz�r is: amikor a k�zeledben van, mindig elpirulsz. – sorolta Malfoy. Denem, meg a t�bbiek meg sem mozdultak, izgatottan v�rt�k a v�laszomat. - Melegem van. – v�gtam ki magam. - Szeptemberben? – k�rdezte, szem�ld�k�t felh�zva. - Igen. – m�g csak nem is hazudtam. - �s azon nem gondolkodt�l m�g, hogy mi�rt van meleged? - Mert meleg a… - Nem! Mert ha csak megl�tod Tomot, meleged lesz t�le, vagyis ebb�l mi k�vetkezik? – Malfoy �gy magyar�zott nekem, mintha �t �ves lenn�k. - ���… t�madnak az uf�k? - pr�b�lkoztam, megjegyzem, el�gg� id�tlen�l. F�leg, mivel Malfoy azt sem tudta mik azok az uf�k. Ezt k�vetkeztettem ki legal�bbis az �rtetlen arc�b�l. Denem kiseg�tett, �s elmagyar�zta neki. - Te honnan tudod mik azok? – k�rdeztem a fi�t�l. - Mugli �rvah�zban nevelkedem. – mondta sz�kszav�an a fi�. - Aha. – feleltem elgondolkod�an. - Teh�t, m�g egyszer: mi�rt van meleged, amikor a k�zel�be m�sz? – fordult fel�m �jra Malfoy. Esk�sz�m, mindj�rt le�t�m. – Mert szerelmes vagy! �s ezt pont az el�bb ismerted el! Azzal, hogy azt mondtad, meleged van! Sakk-matt. Ki�t�ttek. V�gem van. - �hmmm… - h�t ember legyen a talp�n, aki ilyenkor k�pes a norm�lis kommunik�ci�ra. - Na l�tod, Hermione! Pont most isme … - sz�lt nagyk�p�en Denem. - Ha �n nem h�vlak Tomnak, te sem h�vhatsz Hermion�nak! Vil�gos? – csikorgattam a fogaimat. - Ami engem illet, nem b�nn�m, ha Tomnak sz�l�tan�l. S�t, kifejezetten �r�ln�k neki – vigyorgott a k�pembe Denem. - ���h! – t�pkedtem a hajam d�h�mbe, majd k�rben�ztem – Tudj�tok, mit? Forduljatok fel! �g�rem, viszek vir�got a s�rotokba. Csak mondj�tok meg, melyiket szeretitek. - Kac-kac. – fordult fel�m Denem. – Futhatsz, de �gysem menek�lhetsz, legal�bbis el�lem nem. – itt megengedett mag�nak egy Denem-f�le mosolyt (most m�r �gy fogom h�vni). - De nagyon egoista vagy! - Fontos az �nbizalom. - A kis csitriknek biztosan. - Vigy�zz a sz�dra, mert hamarosan te is ezen csitrik k�z� fogsz tartozni… Indultam volna, hogy lekeverjek neki egy pofont, de elkapta a kezem �s megszor�totta . Belen�zett a szemembe, �s… - Nagyon vigy�zz magadra, nehogy valami bajod ess�k – suttogta alig k�t centire az arcomt�l. N�h�ny pillanatig �gy �lltunk majd elengedett. M�g mindig teljes volt a cs�nd, de azonnal tudtam, mit kell tennem. Elfutottam. Fel, a Griffend�l - toronyba. A szob�mba. �s s�rtam. Hosszan, keservesen s�rtam. Hova lett az a Tom Denem, akit az els� b�jitaltan�r�n megismertem? Mi�rt csin�lja ezt? �s legf�k�ppen: mi�rt pont �n? Ilyet m�g senkin�l sem �reztem. Ez a kellemes bizserg�s, a sz�vem hevesebben dobog�sa, �s hogy kiver a v�z, amikor a k�zel�ben vagyok, az azt jelenti… hogy szerelmes vagyok? Csak nem ismertem fel eddig? Elvak�tott m�sok �t�lete Tomr�l, �s �n nem l�ttam az igazi arc�t? Ez is �n vagyok. �s az a durva alak, az is Tom, �s az is, aki olyan kedves volt k�t nappal ezel�tt velem. �s az is �, aki majd ezreket fog gyilkolni… f�j, jobban f�j, mint eddig b�rmi az �letben, de… az is �. Keser� az igazs�g, nem igaz? M�g keser�bb, tudv�n, �n ezen nem v�ltoztathatok. Mert nem szabad, nem lehet. Emberek tucatjait menthetn�m meg, de nem tehetem… �s emiatt b�ntudatom van. Hisz itt van a kezemben a j�v�! �gy alak�thatom, ahogy tetszik! De m�gsem teszem, �s nem az�rt, mert Dumbledore megtiltotta. Hanem, mert bel�l �rzem, hogy nem j� j�tszani a sorssal… nem akarok vesz�teni. Nem csak Tom, a b�ntudat is f�j, legal�bb annyira, mint az elfojtott szerelem. De el kell fojtanom. Musz�j elfojtanom. Mert ebb�l nem lehet semmi. Ki mondta, hogy csak egy szerelem l�tezik? Majd j�n m�sik! B�rki, ak�rki! M�g ha most �gy is �rzem, ez nem lehets�ges... Vagy ha m�gsem j�n: az ember szerelem n�lk�l nem �lhet boldogan? �n eg�szen eddig megvoltam magammal. Senki sem hi�nyzott. Most m�gis, olyan lehetetlennek l�tszik n�lk�le az �letem… a francba, m�g �gy is, hogy semmi nincs k�zt�nk! �s ennek �gy kell lennie. Mert a sorson nem szabad v�ltoztatnom. �n ebbe bele fogok �r�lni… - Hermione, mi�rt s�rsz? – k�rdezte egy l�gy, kedves hang mellettem. Feln�ztem, �s megl�ttam, hogy Becky az. Gondolkod�s n�lk�l a nyak�ba vetettem maga, �s ott zokogtam tov�bb. - Nem… v�ltoz-tathatom meg… a-a…. nem… lehet… pedig… szere-szeretem. – szipogtam lassan �s �sszef�gg�stelen�l. - Nyugi… minden rendben lesz. – pr�b�lt vigasztalni. - Nem, semmi nem lesz rendben! – ord�tottam, ahogy csak tudtam. – �n… ne haragudj… nem vagyok t�l j�l - k�rtem n�h�ny m�sodperc gondolkod�s ut�n a l�nyt. - Azt l�tom. Mi a baj? Nekem elmondhatod. - Nem… nem lehet. Am�g nem ismered teljesen a t�rt�netemet, nem lehet. - H�t akkor mondd el! – h�kkent meg Becca. Itt telt be a poh�r. Hirtelen felindul�sb�l mindent elmes�ltem neki. Hogy honnan j�ttem, ki vagyok. Mes�ltem Ginnyr�l, Harryr�l, Ronr�l… Voldemortr�l. Elmondtam mindent, amit eddig magamban kellett tartanom: hogy Tom �s Voldemort egy �s ugyanaz, �s hogy szeretem, de ebb�l nem lehet semmi. - �n, huhh…nem is tudom mit mondjak – kezdett bele akadozva a v�g�n Becky. - Ess�nk t�l rajta. - Meglep�dtem. De v�g�l is mit v�rsz? A legjobban Denem lepett meg. J�, itt nem szereti senki, de… ezek ink�bb gyerekkori viccel�d�sek, semmi m�sok. - �ppen az el�bb k�noztak meg vagy n�gy kisgyereke… - kezdtem volna mondand�mba, amikor bel�m csapott a felismer�s: a gyerekek ottmaradtak! Mint a vill�m, futottam lefel�, a pince fel�, ahol Tom�k voltak, de nem tal�ltam semmit. - H�l’Merlinnek! – s�hajtottam megk�nnyebb�lten. A torony fel� visszamenet megmagyar�ztam Rebecc�nak, hogy Ginny nem tudhat arr�l, hogy Becca tudja, hogy mi mit tudunk a j�v�r�l. Ez �gy �rtelmes? Nem nagyon.