�gy l�tszik, j�n m�g annak a Blacknek az egyik �ccse is: az �t�dikes Alphard, aki k�l�n�s m�don Holl�h�tas.
Sz�val, ma megtudtam az al�bbiakat:

- Egy k�t csillagos sz�llod�ban alszunk majd, a szobabeoszt�st pedig elrendezt�k. Teh�t, egy szob�ban h�rom �gy van, ez�rt �gy lesz�nk:
1. szoba: Vicky, Ginny, Ryan
2. szoba: a k�t Black �s Malfoy
3. szoba: Vitale professzor, mint a csoportvezet�
4. szoba. Marlowe professzor, mint csoportvezet�
5. szoba: Becca, �n �s Flore.

M�r kezdtem volna �r�lni, hogy Denem m�gsem j�n, de mivel ugyeb�r neki ott kell lenni, ahol �n vagyok, ez�rt Dumbledore kital�lta, hogy tegy�nk be egy p�t�gyat a 4. szob�ba, vagyis a mi�nkbe. Erre azt�n reklam�lni kezdt�nk, hogy h�t de Marlowe professzor� a teljes harmadik szoba, vagy Vitale-� a negyedik, mi�rt nem rakhatjuk be valamelyikbe Denemet? Erre a j�vend�beli igazgat�nk megk�rdezte, hogy viccel�nk-e. Ink�bb feladtuk, mert a professzorral nem �rdemes vitatkozni.
Arra is r�j�ttem r�gt�n, hogy mi�rt akarj�k, hogy Marlowe professzor j�jj�n vel�nk. Meg akarnak szabadulni t�le, ha csak k�t h�tre is. Erre mondj�k, hogy v�g az eszem, mint a borotva.
Csak az�rt agg�dok, hogy k�t h�tre �ssze leszek z�rva h�rom darab mardek�rossal, egyetlen �leter�s ember (Marlowe nem sz�m�t ide, Vitale meg �gysem vel�nk fog foglalkozni, ez tapasztalat) n�lk�l, aki meg�ll�thatn� �ket. Nem baj, a griffend�lesek �gy is t�bben lesznek…

Hozni kell:

- ruh�t
- kaj�t a rep�l�re, mert kor�n indulunk (vagy esetleg ott is lehet venni)
- var�zsp�lc�t
- tiszt�lkod�si szereket ( blabla…)
- �res noteszt, tollat.

Malfoy azt sem tudja, mi az a toll! Szerintem, mert megk�rdezte. Dumbledore azt magyar�zta, hogy nem kelt�nk felt�n�st, ha pergamen, tinta, �s penna helyett tollat �s pap�rt haszn�lunk. Fogadjunk?
M�g mugli ruh�ban is lesz�nk. Ez persze nem tetszett Denem�knek, de semmit sem sz�ltak.

El�sz�r Velenc�be megy�nk, ahogy az el�bb eml�tettem, rep�l�vel. Azt�n lesz�llunk a Marco Polo Nemzetk�zi Rep�l�t�ren, majd busszal megy�nk tov�bb a sz�llod�ba.

Az�rt azt hittem, t�bben lesz�nk. M�rmint t�bben utazunk, de… ez van.

N�ha csod�lkozom is, hogy milyen k�nnyen kij�v�nk Denemmel b�jitaltanon. �n olvasok, � meg csin�lja, m�skor meg ford�tva. Ott nem veszeksz�nk. Ott. A Denem-f�le mosollyal az�rt gyakran meg�rvendeztet, de nem t�r�d�k vele. �gy l�tszik, letett a „megszel�d�t�semr�l„.
Vagy ez csak a vihar el�tti csend- gondolta pesszimista oldalam. Ugyan, Hermione, nem kell mindj�rt a falra festeni az �rd�g�t!

����������������������������

H�z, ez a nap is elj�tt v�gre. Mehet a menet! Ma van november harmadika, vagyis a kir�ndul�s. Mellesleg fogalmam sincs, hogy jutunk ki a rep�l�t�rre, de majd ezt is megtudom. M�g soha nem rep�ltem. �s ha rosszul leszek? Rem�lem ink�bb Denem lesz rosszul. Mert ahol � ott van, tuti lezuhan a g�p. Olyan biztos, minthogy Hermion�nak h�vnak.

Most a nagyteremben reggelizek. Mondtam, m�r, hogy REGGEL 4 �RA van? Nem?
Ut�lok kor�n kelni! Most egy�bk�nt is csak �n, Becky, Ginny, Ryan �s a t�bbi utaz� eszik. MOST b�ntam meg, hogy nem mondtam vissza a jelentkez�st. Nem hogy azzal foglalkozn�k, hogyan mehet�nk haza, ink�bb elrep�l�k Olaszorsz�gba. Most m�r hi�ba csapkodom a falba a fejem…

Na, itt volt Vitale professzor, �s k�z�lte ,hogy gyalog megy�nk a rep�l�t�rre, mivel nincsen messze. Becc�val �s a t�bbiekkel unottan felkaptuk cuccainkat, majd elindultunk kifel�.

- Ugyan, mi nek�nk az az �t kilom�ter?! – ironiz�lt Rebecca.

- Mennyi? – �lltunk meg Ginnyvel.

De bar�tn�nk csak egy f�jdalmas mosolyt k�ld�tt fel�nk, azt�n tov�bb haladtunk.

- Hol van Marlowe? – k�rdezte Ryan, amikor m�r ki�rt�nk.

- Nem j�tt. K�r �rte – vigyorgott Becca. – Mi�rt �rdekel?

- Nem �rdekel, csak k�rdeztem.

F�l perc m�lva m�r ki�rt�nk a Roxfortb�l, �s Roxmorts fel� igyekezt�nk. Legel�l vezette a csoportot Vitale, m�g�tte mi, azt�n m�g�tt�nk a mardek�rosok, ja, �s hogy ki ne felejtsem a m�sik Blacket.

- Felt�ri a l�bam ez a h�lye papucs – nyavalygott Rebecca.

- B�rd ki egy kicsit! – sz�lt oda Florence.

- Vagyis, m�g �t kilom�tert – helyesb�tett Victoria.

- Mindj�rt elesek – most m�r ny�sz�rg�tt – Kellett nekem pont az �j papucsot felvenni…

Am�g Becky morgol�dott �s szidta mag�t, �n h�trafordultam, �s mit l�ttam?
Denem �s Malfoy megint h�ly�t csin�ltak magukb�l.
V�zolom a helyzet(�k)et:

A b�r�ndj�k szab�lyosan lebegett a f�ld felett egy m�tert, �s k�zben haladt el�re. Ez m�g nem is lett volna furcsa, hogyha t�rt�netesen nem �ltek volna R�.

- M�gis mit csin�ltok? - n�ztem r�juk m�rgesen.

- Utazunk – v�laszolta a lehet� legterm�szetesebb hangon Denem, majd v�llat vont.

El�re n�ztem, �s ahogy l�ttam Vitale professzor nem igaz�n t�r�d�tt vel�nk. Azzal volt elfoglalva, hogy arr�l besz�lt, mennyire �r�l, hogy egy kicsit nem kell tan�tania �s elutazhat vel�nk Eur�p�ba. Majd nem ez lesz a v�lem�nye, ha elt�lt vel�nk k�t hetet…

Hangos nyekken�st hallottam, ez�rt h�tran�ztem (a professzor is).

- Nem megmondtam, hogy el fogok esni? – ny�gte Rebecca Alphard Black ALATT.

Nem vicc. Alatta. Mert hogy elesett, �s Black biztosan seg�teni akart neki.
Na v�rjunk csak. Seg�teni?

- J�l vagy? – k�rdezte a professzor �s Black egyszerre.
Becky egy b�lint�ssal v�laszolt. A professzor pedig ism�t visszat�rt az �radoz�shoz.
Az volt az �rz�sem, hogy Walburg�nak nem nagyon tetszik ez az eg�sz. Nem is t�vedtem.

- Alphard, � egy nyomorult v�r�rul�! – sziszegte Walburga �ccs�nek.

- Fogd be a sz�d, Wal! Senki sem k�rdezett – v�gott vissza, mik�zben felseg�tette Beckyt.

- Ne haragudj – k�rte Rebecca Alphardot, majd elpirult �s lehajtotta fej�t.

- Ugyan! Semmi baj! – h�zta egy f�lmosolyra a sz�j�t Alphard.

Becky leporolta mag�t, azt�n ism�t csatlakozott hozz�nk.

- Ez kedves volt t�le, nem? – k�rdezte t�l�nk Becca.

- Igen… - v�laszolta Vicky, furcs�n m�regetve fekete haj� bar�tn�j�t. – nem veszel fel m�sik cip�t?

Az eml�tett felh�zta szem�ld�k�t.

- Mi�rt tenn�m? – mosolygott, �s csatlakozott Vitale professzor egyszem�lyes hallgat�s�g�hoz (�rtsd: Ryanhez).

Alphard ezt l�tva szint�n odament a professzorhoz. Imm�r h�rman voltak.

Walburga is csatlakozott, de nem a professzorhoz, hanem Denem�khez. Az�rt el�gg� zavar� volt a t�nyez�, hogy am�g mi gyalogolhatunk (Becky majdnem elesik, persze az�rt ott van Alphard), �k k�nyelmesen utaznak.

Ginny s�hajtva a professzor�khoz s�t�lt. Aha, m�r �rtem. Vagy ide, vagy oda.

- Hermione, ne seg�tsek megb�v�lni a b�r�nd�det? – hallottam Denem hangj�t.

Igaz, m�g csak Roxmorts v�g�n�l j�rtunk, m�r elf�radtam.

- Seg�ten�l? - szeppentem meg.

- Ha elj�ssz velem randizni, igen. – vigyorodott el. Ez k�sz.

R�m�lten el�re n�ztem, hogy vajon Ginny meghallotta-e, de �gy l�tszik nem.

- Felejtsd el! Annyira az�rt nem vagyok f�radt. – morogtam neki megs�rt�dve.

- Szerintem vagy. – jegyezte meg �vatosan Vicky.

- Szerintem is. – mondta egyszerre Denem �s Florence. Mindkett� vigyorgott.

- Nem vagyok! �s ezzel lez�rtam a t�m�t.

�������������������������

El�bbi kijelent�sem visszavonom. Hullaf�radt vagyok, r�ad�sul a sok cucc is neh�z. �s m�g csak k�t kilom�tert ment�nk! Nem tudom, a professzor hogy b�rja. Vagy Ginny�k.

- Na? – k�rdezte vagy sz�zadj�ra Denem. De most nem �lt a b�r�nd�n, hanem �llt, a m�sik kett�vel egy�tt. Nagyon vag�ny, mondhatom.

Florence, Vicky �s �n tov�bbra is k�z�pen haladtunk.

El�sz�r gondolkodtam el igaz�n a k�rd�sen. Ki is tal�ltam valamit: most az egyszer hazudok. Ez, azt hiszem, r�szemr�l bocs�natos b�n.

- Rendben. – fordultam fel� hat�rozottan.

- K�rlek – hajtotta meg a fej�t, mintha el�ad�sra k�sz�lne. Csak azt �reztem, hogy kics�szik a kezemb�l a b�r�nd�m, �s a leveg�be emelkedik.

- Sz�llj fel!

Na most kipr�b�lhattam, milyen rep�lni. �vatosan r��ltem.

- Hogyan tudom ir�ny�tani? – k�rdeztem remeg� hanggal.

Nem igaz, hogy a professzor m�g most sem vesz �szre!

- A gondolatoddal – kaptam meg a r�vid v�laszt.

Denem r�n�zett Beckyre �s Vickyre.

- Ne mondj�tok, hogy gonosz vagyok. Majd csak leszek. –s�hajtotta dr�maian, majd az � b�r�ndj�ket is megb�v�lte. �k pedig �r�mmel pattantak fel r�.

- Tom, ezt musz�j volt? – k�rdezte Walburga Black m�rgesen.

- Khmm… - k�sz�r�lte meg a tork�t, mik�zben seg�tett nekem fel�llni a b�r�nd�n, minden tiltakoz�som (r�g�s, �t�s) ellen�re is.

Siker�lt! Ez nem is olyan rossz, most �llok. Ink�bb kir�ly! Na, elindultam. M�r sokkal el�bb is kital�lhattam volna, hogy hazudni kellene…

- Bocs�nat, Voldemort.

- ����! - sik�tottam, �s majdnem leestem, de Denem m�g id�ben megfogta a karom (�risten…).

- Valami baj van ott h�tul? – ki�ltott h�tra a professzor, fel�nk sem n�zve.

Azt el is felejtettem mondani, hogy id�k�zben lemaradtunk egy kicsit. Vicky �s Becca k�nnyen belej�ttek ebbe a b�r�nd-sz�rf�sdibe, de j� nekik.

- Nincs! – ki�ltotta vissza Malfoy.

Becky persze nagyon j�l tudta, hogy �gy fogj�k h�vni, m�gis els�padt. Voldemort?

- A hal�l sz�rnyal�sa? – k�rdezte r�gt�n Vicky, egyens�lyozva a kez�vel, mivel � is �llt a b�r�nd�n.

- �n ink�bb �gy ford�tan�m, hogy hal�ltalan. Az jobban illik hozz�m – magyar�zta Denem. – A mardek�rosok �gy h�vnak, egy�bk�nt ez a nevem anagramm�ja. Persze te h�vhatsz Tomnak, hogyha m�r randizunk…

Ink�bb erre nem nyilatkoztam semmit M�g mindig fogta a karom.

Merlin! Mi�rt n�ztem le?

A t�riszony megl�tsz�dhatott az arcomon is, mert Denem hozz�tette:

- K�ny�rg�m, csak m�sf�l m�ter magasan vagy! Mi lesz veled a rep�l�n?!

�n m�g mindig g�rcs�sen kapaszkodtam a karj�ba, nem akartam elengedni.

- El ne engedj! – k�ny�r�gtem remeg� hanggal. Ism�t remeg� hanggal. �h…

Erre � nagyot n�zett, �s egyszer�en elengedett.
De nem estem le. Ugyan�gy haladtam, ahogy eddig, �s ahogy haladtam, �gy m�lt el fokozatosan a f�lelmem is. Azt�n azt vettem �szre magamon, hogy egyre jobban �lvezem, �s �gy lehettek ezzel a l�nyok is.
Most m�r begyorsultunk, �s utol�rt�k a t�bbieket.
Az�rt nem keltett�nk felt�n�st, mert erd�ben voltunk, azon kereszt�l haladtunk �t.

- Na l�tod, milyen j� rep�lni! – mosolygott r�m Denem. Majdnem elolvadtam… de most nem ennek volt az ideje. Merthogy ez olyan igazi, sz�vb�l j�v� mosoly volt, nem olyan Denem-f�le.
Ilyenkor �rzem azt, hogy � Tom... a kedves Tom…

Csak egy mosolyt kapott v�laszul t�lem, erre mell�m rep�lt.

- Versenyz�nk? – mosolygott r�m ism�t. De sz�p mosolya van…

- Mi�rt is ne? – kacsintottam r�.

- Ok� – sz�llt oda Walburga – H�romra induljatok.

Kiv�telesen mosolygott m�g � is.

- Egy, kett�, h�rom!

Amikor meghallottuk a ki�lt�st �gy sz�rf�zt�nk el�re a leveg�ben, mintha pusk�b�l l�ttek volna ki minket. Elsuhantunk Ginny mellett is, aki els�padt (a professzorral egy�tt).