„Elsuhantunk Ginny mellett is, aki els�padt (a professzorral egy�tt).”

Amikor elrep�lt�nk a t�bbiek mellett, nevettem. Igaz�n, sz�vb�l nevettem… fantasztikus �rz�s volt…

T�volr�l m�g hallottam Malfoy hangj�t:

- A t�teket k�rem!

Denem nem sokkal mellettem rep�lt, vagyis ink�bb sz�guldott.

- Mi lesz, csak ennyi telik t�led? – kiab�lta nekem, mivel amilyen gyorsas�gban rep�lt�nk, m�shogy nem hallottam volna.

- �s t�led? – k�rdeztem vissza, majd felgyors�tottam magam, de megint utol�rt.

- Legyen az a fa a c�l! – mutatott r� egyre kicsit t�volabb.

Felgyors�tottam, amennyire csak tudtam. L�ttam Denemen, hogy � is �lvezi.
M�r annyira gyorsan mentem, hogy szinte nem is l�ttam, de tartottam az ir�nyt, �s �n �rtem be el�sz�r, Tom egy m�sodpercet k�sett.

- �n gy�ztem! – k�z�ltem vele f�l�nyesen.

- Ez nem volt szab�lyos – j�tszotta meg a s�rt�d�ttet, de tudtam, hogy csak viccel.

- Persze, ha valami Voldemort Nagy�rnak nem siker�l, akkor logikus, hogy m�s valaki a hib�s! – g�nyol�dtam, b�r k�l�n�sen f�jdalmas volt kiejteni Voldemort sz�t.

- Nem vicces – grimaszolt.

- Dehogynem – v�laszoltam, majd kit�rt bel�lem a nevet�s.

- Most m�r visszamehetn�nk. Majd m�skor egy visszav�g�? – fordult �jra fel�m.

- Ok�. Menj�nk.

Most m�r lassan �s nyugodtan rep�lt�nk vissza a t�bbiekhez.

- Ki nyert? – t�madt le minket r�gt�n Abraxas Malfoy, amikor vissza�rt�nk.

- Hermione – mondta Denem.

- Tulajdonk�ppen Tom csak egy m�sodpercet k�sett… - kezdtem volna bele, de ekkor k�zbesz�lt a professzor.

- Mit csin�ljak magukkal? – s�hajtotta – Sem pontot levonni, sem b�ntet�munk�t adni nem tudok. Tudj�k mit? Csin�ljanak amit akarnak.

Ledermedt�nk. Mi�ta szokta mondani egy tan�r, hogy csin�ljunk amit akarunk?

- Rendben – kezdte Malfoy, aki l�that�an gyorsan napirendre t�rt a dolog felett. –, teh�t Roystonnak, Reynaudnak �s Myslie-nak j�r fejenk�nt egy galleon… ja �s Alphardnak is. Sajn�lom, Walburga, professzor, de ez nem nyert.

M�g Vitale is fogadott? Nem lehet igaz…

- Hermione! – fordult fel�m d�h�sen Ginny.

- K�rlek, k�s�bb int�zz�k ezt el – n�ztem r� hatalmas bociszemekkel.

- Nincs k�s�bb, most! – t�madt nekem ism�t.

- K�rlek… - a szemem k�nnybe l�badt.

� nem sz�lt semmit, ellenben Vitale professzor (csal�dott volt, mivel elvesztett egy galleont) savany�an k�z�lte, hogy ideje tov�bb menni. �jra sorba rendez�dt�nk, azt�n elindultunk.
Teljesen olyan volt, mintha a mi kis verseny�nk Denemmel meg sem t�rt�nt volna. A professzor �jra besz�lni kezdett. Annyi v�ltozott csak, hogy most nem �lltunk, hanem �lt�nk a csomagokon. Denemmel egym�s mellett rep�lt�nk, de egy sz�t sem sz�ltunk egym�shoz. Kiv�telesen j�l �reztem magam a t�rsas�g�ban… most szokatlanul kedves volt velem. Amikor pedig kedves, akkor mindig j�l �rzem magamat.

������������������������

Na, a harmadik kilom�ter ut�n Ryan Becca �s Alphard is a csomagokon sz�ll�tott�k magukat, csak Ginny �s a professzor nem.
Gondolom, Ginny makacss�gb�l (mert nehogy m�r Voldemort seg�tsen neki), a professzor meg p�ldamutat�sb�l. De m�r f�l kilom�ter ut�n megadt�k magukat.

�gy a k�vetkez� sorrend alakult ki:

A professzor �s Ryan ment legel�l, m�g�tt�k Becca �s Ginny. Ginny�k m�g�tt Florence �s Vicky, ut�nuk �n �s Denem. Legh�tul rep�lt a k�t Black �s Abraxas Malfoy.

Ha most egy mugli erre t�vedne, h�t nagyot n�zne, az biztos.

�����������������������

V�gre lerep�lt�k az utols� kilom�tert is, �s az erd� sz�l�n lesz�lltunk a b�r�nd�kr�l.
M�g j� f�l�r�t gyalogoltunk egy v�rosban, mire be�rt�nk a rept�rre.
Hatalmas nagy t�r volt, az egyszer biztos: annyira, hogy Vitale professzor el�sz�r azt sem tudta, hogy hol kell keresni a rep�l�nket.
De csak megtal�ltuk.

�������������������������

Most m�r b�tran jelenthetem ki: nincs t�riszonyom. Hogy az mi volt az el�bb a b�r�nd�kkel nem tudom, de elm�lt. Lehet, hogy Denemnek k�sz�nhetem?
Mindenesetre most m�r itt �l�nk a rep�l�n, �s v�gan utazunk Eur�p�ba. Vagyis nem mindenki v�gan, ugyanis a professzor nem b�r rep�lni, �s emiatt felfordult a gyomra, t�bbsz�r is… �s ahogy l�tom, most is.
Ezen k�v�l Ginny is ugyanilyen �llapotban van, ez�rt esze �g�ban sincs engem megfegyelmezni, hogy m�gis hogy k�pzeltem azt, hogy Denemmel mer�szelek rep�lni, stb., stb…
Most Becca mellett �ltem a g�pen, aki persze nem �tallott kik�rdezni engem az im�nt t�rt�ntekr�l.

- Ezek ut�n Hermione, ne mondd azt, hogy nem vagytok egy�tt, mert kiugrok a g�pb�l! –fenyegetett meg Becky.

- Nem vagyunk egy�tt, �s csak tess�k – v�laszoltam neki a lehet� legkomolyabb hangon.

Erre el is nevett�k magunkat.

- Most komolyan. Kinek az �tlete volt ez a b�r�nd- sz�rf�z�s?

- Denemnek, mivel… – jelentettem ki, de amikor l�ttam, hogy Rebecca kuncog, abbahagytam.

- Mi az, mit nevetsz?

- Ott az erd�ben… - szinte m�r r�zk�dott az elfojtott nevet�st�l – Tomnak sz�l�tottad.

- Igen? – lep�dtem meg �szint�n – �szre sem vettem.

- Hermione – hallottam egy kedves hangot- , t�riszonyod van?

- Nincsen, Denem – v�laszoltam nyersen.

- K�rlek, h�vj csak Tomnak – mosolyodott el.

- Na j�… Tom – h�ztam pici mosolyra a sz�mat.

M�r olyan r�gen szerettem volna �gy h�vni. De csak most mer�tettem hozz� er�t.

Tom visszas�t�lt a hely�re.

- Milyen sz�p is a szerelem! – s�hajtotta Becca �lmodoz� hangon.

- Kuss – nem megmondtam? Rossz hat�ssal van r�m.

Erre bezzeg r�gt�n elhallgatott. Na nem mintha nem lenne a bar�tn�m, de ez mag�n�gy. Nagyon is az.

- Hermione! – hallottam ism�t egy hangot. Nem tudn�tok b�k�n hagyni egy kicsit?!

- Mit akarsz Flore? – f�rmedtem r� szeg�ny l�nyra.

J�, ez nem volt fair, hogy rajta t�lt�m ki a m�rgem, de most nincs m�s a k�zelben, akit ilyen c�lra lehetne felhaszn�lni (el�tt�nk �l Vicky �s Ginny, ut�bbi alszik, el�bbi az ut�bbi haj�t fonja, m�g�tt�nk Ryan �s Alphard, akik lelkesen vitatkoznak a legut�bbi Kviddics Vil�gkupa D�nt�r�l, mellettem Becky el van foglalva az �lmodoz�ssal. Florence a mellettem l�v� sorban �lt Walburga mellett. M�g�tt�k �lt Vitale professzor, aki m�g mindig… nos, ki�r�tette mag�b�l a sok kaj�t, hogy finoman fejezzem ki magamat).

- Csak azt akartam k�rdezni, hogy szerinted biztons�gban vagyunk?

- Biztons�gban? – n�ztem r� nagyot. J�, Vitale professzor most nem vel�nk van elfoglalva, de a pil�ta, felt�telezem, nem r�szeg!

- Csak, tudod a muglikn�l most zajlik a m�sodik vil�gh�bor�, �s f�lek, mert hogyha eltal�l valami bomba, vagy ilyesmi, akkor…

Merlin! Erre nem is gondoltam! Igaza van! Most m�r m�gsem tehetem meg azt, hogy �v�lt�z�k a professzorral, �s kiugrom ejt�erny� n�lk�l a g�pb�l. Ugye?

- Aha… - ennyi futotta t�lem. Egy sov�ny kis aha szerintem nem el�g�tette ki Flore-t, de most jelenleg meg sem tudok sz�lalni.

�������������������������

Jelentem, t�l�lt�k! Lesz�lltunk a Marco Polon, �s most itt v�runk a buszra. Ahogy l�tom, a professzor m�r jobban van. Most kettes p�rokba kellett rendez�dn�nk, ami a k�vetkez�k�ppen alakult: legel�l Vitale (term�szetesen) �s Ryan, ut�na Ginny �s Vicky, m�g�tt�k �n �s Becky. Utols� el�tti volt Alphard �s Walburga, legutols� Tom �s Malfoy.

Na m�r most, mivel f�l �r�ja v�rakozunk, ebb�l arra k�vetkeztetek, hogy lek�st�k a buszt, de a professzor ezt nem hajland� elismerni. Azt mondja, csak k�sik.
Na de m�sf�l �ra v�rakoz�s ut�n m�r � is elismerte, hogy r�g elment, �s minket hib�ztatott Tommal, hogy ha nem versenyezt�nk volna, akkor nem k�st�k volna le a buszunkat. Tom erre megjegyezte, hogy csak az�rt mondja ezt, mert elvesztett egy galleont.

- Megb�v�ljem a b�r�nd�ket? – k�rdezte Tom vigyorogva.

- Meg ne pr�b�ld! – sziszegte m�rgesen Vicky. Ugyanis, neki nem nagyon tetszett a sz�rf�z�s, t�bbsz�r is leesett.

- Szerintem meg j� �tlet, �gy hamarabb eljuthatn�nk a sz�ll�ba – �llt Tom p�rtj�ra Walburga.

- Szerintem is – csatlakoztunk Tomhoz Malfoyjal.

- Nem az, �s a t�m�t lez�rom! – k�z�lte a professzor.

���������������������

Vitale kital�lta, hogy fizet nek�nk egy gomb�c fagyit, hogy pihenj�nk. Teljesen kif�radt, mivel ez a f�l kilom�ter s�ta nem esett j�l, de legal�bb most m�r bent vagyunk a v�rosban. Nem �rtem, itt van sz�z m�terre a sz�lloda, mi�rt nem megy�nk v�gre oda a fagyiz�s helyett?
De csendben elnyalogattam a puncs fagyit, majd a t�bbiekkel egy�tt elindultunk a hotel fel�.

Ott a tulajdonos kedvesen fogadott minket. Egy k�z�pkor�, fekete haj� �s szem� f�rfi volt, kicsit k�v�rk�s, �s er�s akcentussal besz�lt.

Mivel Marlowe nem j�tt, Vitale kital�lta, hogy Tomot k�lt�ztess�k be a negyedik szob�ba.

- Ez nem igazs�g, az �v� lehet egy eg�sz szoba! – n�ztem d�h�sen a professzorra.

- Bek�lt�z�l mell�m? – vigyorgott r�m.

�n f�lig elv�r�s�dtem, �s valami olyasmit motyoghattam, hogy ink�bb nem.

Szerencs�re most Velence nem-vizes r�sz�n vagyunk, �gy nem �ll fent annak a vesz�lye, hogy �jszak�nk�nt esetleg hogyha alva j�rn�k, kiessek az ablakon, �s megfulladjak. Ugye, milyen megnyugtat�?

- Becca, Florence! – nyitottam ki az �t�dik szoba ajtaj�t.

A szoba gy�ny�r� volt*. Egy k�t csillagos hotelt�l az�rt kevesebbet v�rtam, �gyhogy kellemesen csal�dtam. A h�rom �gy narancss�rga volt, k�zt�k �jjeliszekr�nnyel �s egy csokor vir�ggal. A f�gg�ny piros-feh�r sz�nben pomp�zott, az �jjeliszekr�ny barna volt, a fal nagy r�sze pedig vil�gosz�ld.
K�l�n szob�b�l ny�lt a f�rd� �: ott nem s�rga, hanem a s�rg�nak �s a feh�rnek egy k�l�n�s �rnyalata szerepelt. A k�d �s a zuhanyz� egybe�p�tve volt. Mellette pedig egy k�zmos� asztalka nagy t�k�rrel.

- Gy�ny�r�… - mondtuk egyszerre Becc�val �s Florence-el.