A Hold f�nye beragyogta a roxforti tavat, �s annak k�rny�k�t. Az eg�sz kast�lyban csend honolt, csak a baglyok huhog�s�t lehetett n�ha hallani. A kast�ly egyetlen r�sz�n, ahov� semmilyen term�szetes f�ny nem jutott le, a pinc�ben egy n� mag�nyosan fek�dt �gy�ban, �s aludt.
Csod�s �lma volt. K�t gy�ny�r�, hamvas b�r�, fekete haj�, �s z�ld szem� gyermek szaladt fel�, �s egy f�rfi fel�, aki nem volt m�s, mint Perselus Piton. Nevetve kapt�k �l�kbe a lurk�kat, �s k�zenfogva indultak el egy �don kast�ly fel�. L�tta, hogy mozog a sz�juk, de nem �rtette, mir�l besz�lnek. V�g�l mikor be�rtek a hatalmas szalonba, �s a k�t kisgyereket letett�k, forr� cs�kban egyes�ltek ajkaik.
�s ekkor hirtelen megv�ltozott a k�p. Nagyb�tyj�t l�tta, amint egy hatalmas tr�nuson �l, �s hozz� besz�l.
- Katherine, Katherine, Katherine... r�g tal�lkoztunk. H�ny �ve is m�r…? Tudod, el�gg� a sz�vemre vettem, hogy csak �gy se sz�, se besz�d elt�nt�l. Mondd csak, mi�rt hagyt�l el akkor? F�nyes j�v� �llt el�tted az oldalamon, te volt�l a leg�g�retesebb hal�lfal�-jel�ltem. Megtudhatn�m teh�t az ok�t, ami�rt elp�rtolt�l t�lem?... Ne, ne is v�laszolj. Hagyjuk a m�ltat. S hogy l�sd, milyen nagylelk� vagyok, hajland� vagyok eln�zni neked ezt az apr� botl�st, cser�be csup�n annyit k�rek, hogy csatlakozz �jra hozz�m. – Alig mondta ezt ki, m�r el is t�nt.

Katie sz�rny� rosszkedvvel �bredt fel. Nagyb�tyja �jszakai l�togat�sa v�ratlanul �rte, �s kell�k�ppen felzaklatta. Tudta, hogy amit �jjel l�tott, az nem csak egy �lom volt, s az a t�ny, hogy Voldemort esetleg m�gis visszat�rhet, sz�rnyen nyugtalan�totta. B�r tov�bbra is tartotta a kapcsolatot r�gi koll�g�ival, �gy t�nt, a Miniszt�rium mindebb�l semmit sem �rz�kel. Az elm�lt h�napok esem�nyeit v�giggondolva azonban rengeteg olyan jelet tal�lt, melyek a saj�t elgondol�s�t t�masztj�k al�. �gy �rezte, mindenk�ppen besz�lnie kell err�l valakivel, aki nem olyan elfogult a Miniszt�rium �ll�t�saival szemben, ez�rt �gy d�nt�tt, hogy reggeli ut�n, m�g a szok�sos tan�ri �rtekezlet el�tt besz�l az igazgat�val.

- �, j� napot, Katherine – mosolygott Dumbledore �r�asztala m�g�l. – Ker�lj�n beljebb. Citromport? – ny�jtott oda egy tasakokkal teli dobozk�t.
- Nem, k�sz�n�m – h�r�tott Katie, mik�zben helyet foglalt.
- Kicsit kor�bban �rkezett – bontott fel egy adag cukork�t az igazgat�. - Net�n besz�lni szeretne velem valamir�l?
- Igazgat� �r, bizony�ra hallotta, �s tal�n eml�kszik m�g r�, hogy fiatalkoromban sz�rny� dolgokat tettem – kezdett bele sz�nvall�s�ba a n� idegesen -, de higgye el nekem, megb�ntam.
- Igen, j�l eml�kszem azokra az id�kre – komorodott el Dumbledore arca. - De mi�rt mondja ezt nekem? Csak nem t�rt�nt valami baj?
- Tom… vagyis a nagyb�ty�m az �jjel megl�togatott �lmomban.
- �lmodott r�la?
- Nem �lom volt. �lmodtam, de eg�szen m�sr�l, egy idilli... – nem folytatta, mert �rezte, ahogy arc�ba sz�kik a v�r, �s elpirul.
- �rtem. Sz�val az �lm�t szak�totta f�lbe ez a kedves l�togat�?
- Igen.
- �s mondott valami �rdekess�get esetleg?
- Megk�rt, hogy �lljak �t hozz�, �s megbocs�tja h�tlens�gemet.
- M�g valamit?
- Nem mondott semmit, de uram... �n f�lek.
- Ne agg�djon, Katie. Higgye el, ha ok lenne az aggodalomra, �n lenn�k az els�, aki seg�tene �nnek. De a Miniszt�rium egyel�re nem �szlelt m�g semmit, mint ahogy a Rend sem.
- De ha...
- N�zze, kisasszony, ha b�rmi gyan�sat vesz�nk �szre, els�k k�z�tt �rtes�tj�k.
- Igazgat� �r, mi�rt van az, hogy mindig a szavamba v�g? – tette fel a k�rd�st a n� mosolyogva.
- A szok�s hatalma. N�zze el nekem.
- Ugyan – nevetett fel Katie, �m hangja idegesen csengett. – Most viszont mennem kell. K�sz�n�m a seg�ts�get, igazgat� �r.
- Ugyan, nincs mit – mosolygott az �reg var�zsl�, majd b�cs�t intett a t�voz� h�lgynek.

Katie elgondolkodva l�pkedett szob�ja fel�, �m hirtelen neki�tk�z�tt egy hatalmas feketes�gnek. Ahogy ez megt�rt�nt, egyens�ly�t vesztette, �s fen�kre is huppant volna, ha „akad�lya” nem tartja meg er�s kezeivel. Felemelte a fej�t, �s egy f�lig ijedt tekintetet l�tott maga el�tt. Kibontakozott a f�rfi �lel�s�b�l, �s tov�bbment, de az nem hagyta mag�ra.
- Mi t�rt�nt, Katie?
- Semmi – v�laszolt mogorv�n.
- Mi�rt �rzem, hogy ok n�lk�l goromb�skodsz velem? – A n� hirtelen meg�llt, majd szembe fordult a f�rfival, aki tov�bb folytatta. - Lehet, hogy t�l sok id�t t�ltesz velem? – nevetett, de Katie egyetlen pillant�s�val eln�m�totta, majd tov�bb akart menni, Perselus azonban nem t�g�tott. - Mi t�rt�nt, mondd el. Tal�n tudok seg�teni.
- Tal�n – enyh�lt a hangja, de n�mi d�h�t m�g mindig lehetett �rezni benne. - Voldemort �jjel a fejemben j�rt.
- � - csak ennyi telt a f�rfit�l. Mikor felfogta a n� mondat�nak val�di �rtelm�t, bevezette szob�j�ba, �s magukra z�rta az ajt�t. Le�ltek egym�ssal szemben, �s k�zben hallgatta koll�g�ja besz�mol�j�t.
- �n is ezt mondtam, mikor tudatosult bennem, hogy mit k�r.
- �s mi volt az?
- Mag�nak akar. Azt akarja, t�rjek vissza hozz�, �s mindent meg fog bocs�tani, amit ellene tettem.
- H�t ez meglep�. Aj�nlatot tett?
- Nem aj�nlatnak nevezn�m, hanem ink�bb parancsnak. Hisz tudod, � soha nem k�r, vagy aj�nl. � parancsol, utas�t, �s ha kell, elvesz.
- Ez igaz. �s, Dumbledore-nak sz�lt�l m�r?
- Persze. De azt mondja, hogy a Miniszt�rium semmit nem �szlelt m�g abb�l, hogy vissza akarna t�rni Voldemort.
- �s te nem hiszel neki.
- Nem azzal van a gond, hogy nem hiszek neki. Hanem egyszer�en nem �rtem, mi is az oka, hogy ennyire b�zik abban, hogy a Miniszt�rium �rtes�teni fog minket, ha megtudnak valamit r�la.
- Majd megl�tjuk, mit hoznak ki ebb�l. – Csendben �llt a n�vel szemben, majd vonakodva, de megsz�lalt: - Aggaszt� ez az eg�sz helyzet. A S�t�t Jegy is egyre l�that�bb, de eddig nem tulajdon�tottam neki nagy jelent�s�get. Azt hiszem, ideje err�l besz�lni m�sokkal is.
- Felesleges. Ki t�r�dne vele? L�that�an csak minket �rdekel, mit tesz az az elmebeteg �llat.
- Igen, ez is igaz.
- �s ha m�r �gy �sszefutottunk, akkor szeretn�m, ha holnap a vizsg�k ut�n bej�nn�l hozz�m. Ti�nak igen furcsa l�tom�sa volt, melynek k�zponti t�m�ja term�szetesen „h�n szeretett” nagyb�ty�m, �s h�s�ges csatl�sai. �s ne gyere, k�rlek azzal, hogy valami halaszthatatlan dolgod van – folytatta emeltebb hangon, mert l�tta, hogy a f�rfi sz�l�sra nyitja a sz�j�t.
- Azt hiszem, most te vagy az, aki nem hallgatja meg a m�sikat – h�zta el g�nyosan Piton a sz�j�t. – Tudok a n� l�tom�s�r�l. Lucius �th�vott mag�hoz aznap este, �s elmondta, mi t�rt�nt. Sz�rny� �llapotba ker�lt, j� n�h�ny er�s�t� b�jitalt kellett beledikt�lni, mire csillapodtak a f�jdalmai, �s… - Mondat�t azonban nem fejezte be. Arca furcs�n komor lett, majd �sszpontos�tott, mintha kutatna az eml�kei k�z�tt. Gondolataib�l Katie z�kkentette ki.
- Perselus?
- Mi?
- Mit akart�l m�g mondani?
- Nem tudom… - r�zta meg a fej�t. – Csak ez az eg�sz… valahonnan olyan ismer�s. Mintha egyszer m�r megt�rt�nt volna.
- Bizony�ra sz�mtalanszor seg�tett�l m�r mind a gyeng�lked�n, mind pedig a Nagy�r szolg�lat�ban elt�lt�tt id� alatt hasonl� sorsra jutottakon.
- Nem tudom. Tal�n.
- Ezt is kibesz�lt�k. M�g egy k�rd�sem lenne. Be kell mennem a vizsg�kra fel�gyel�nek, vagy nem?
- Att�l f�gg. Hogy �rzed magad? – A f�rfi kutakod� pillant�sa egy pillanatra megr�m�tette a n�t, de mikor folytatta mondand�j�t, megk�nnyebb�lt. - Nem vagy nagyon f�radt? Vagy az, hogy v�ltozott a helyzet a Nagyurat illet�en, nem zavar a munk�dban?
- Nem, teljes m�rt�kben tudok koncentr�lni.
- Rendben, akkor gyere be.
- J�.
- Most viszont nekem lenne egy k�rd�sem. Mi�rt vagy ilyen furcsa mostan�ban? S�padtabb, �s mogorv�bb vagy, mint �ltal�ban.
- Semmi bajom nincs, Perselus. Ne agg�dj. B�r, ahogy t�ged ismerlek, aligha agg�d�snak lehet ezt nevezni. Ink�bb sz�m�t�snak, mert ha �n meghalok, ti�d lehet az �ll�s – nevetett fel Katie, de Perselus fagyos arckifejez�se megd�bbentette.
- Azt hiszed, fontosabb az az �tkozott �ll�s n�lad? Mert ha igen, akkor rosszul hitted! Nem tudom, hogy te kivel t�lt�tted az ut�bbi id�det, de hogy nem velem, az is biztos. K�l�nben nem felt�telezn�l ilyet r�lam.
- �csi-�csi-�csi! – v�gott Katie t�relmetlen�l a f�rfi szav�ba. - Most akkor hogy is van ez? �n vagyok mogorv�bb, mint �ltal�ban? Mert ha igen, akkor te is adhatsz magyar�zatot a viselked�sedre. Tudod, nekem okom van a hangulatv�ltoz�saimra, de neked aligha van ugyanolyan nyom�s okod.
- Ezen nincs mit megmagyar�zni.
- J�, rendben – indult el az ajt�hoz, majd m�g miel�tt kil�pett volna, visszafordult. - Vegy�l be valami nyugtat�t, mert ha �gy folytatod, nem l�tsz t�bbet. – A v�laszt meg sem v�rva kiment.

*

- �, ez a sok tanul�s teljesen kik�sz�t – csapta be t�relmetlen�l a k�nyv�t Hermione.
- Szerencs�re holnap lesz az utols� vizsga – ny�jt�zott nagyot mellette Draco. - Tal�lkozhatn�nk a b�jitaltan ut�n itt, a hely�nk�n.
- Persze. J�l fog esni v�gre egy kis kikapcsol�d�s – s�hajtott fel Hermione.
- Milyen kikapcsol�d�sra gondolsz? – csillantak fel Draco szemei ravaszul.
- Nem olyanra, amilyenre te. Pihenni akarok. Ak�rmennyire is szeretn�d, hogy t�rt�njen valami olyan, nem fog �sszej�nni – nevetett, majd fel�llt volna, de Draco elkapta a kez�t, s visszah�zta mag�hoz, majd l�gy cs�kot lehet a l�ny ajkaira. - Most megyek ahhoz a k�t �t�d�tth�z, nehogy gyanakodjanak – suttogta elhal� hangon Hermione.
- Biztos? – mosolygott a fi�, majd ism�t megcs�kolta a l�nyt.
- Igen, t�nyleg mennem kell – sz�lalt meg a griffend�les, mikor v�gre siker�lt kibontakoznia Draco �lel�s�b�l.
- Ok�. Szia.
- Szia. – A l�ny elment onnan, mag�ra hagyva az �jra a k�nyvei f�l� g�rnyed� fi�t.

*

T�vol a kast�lyt�l, a wiltshire-i Malfoy-k�ri�ban ism�t nyomott hangulat uralkodott. Tia tov�bbra is ker�lte Lucius t�rsas�g�t, s ideje nagy r�sz�t a k�nyvt�rban t�lt�tte. M�g a k�z�s �tkez�seket is kihagyta. A sz�ke m�gus ezt megel�gelve rontott be a k�nyvt�rba. Tia az ablakp�rk�nyon �lve, k�nyvekkel az �l�ben, gondolataiba m�lyedve b�mult kifel�. A hirtelen t�madt hangzavar kiz�kkentette gondolataib�l, de tekintet�t tov�bbra is a t�jon nyugtatta.

- Rem�lem, kiverted m�r a fejedb�l azt az ostobas�got – t�madt neki Lucius a n�nek.
- Nem – felelt az nyugodtan, �s pillant�sa az �l�ben l�v� k�nyvre siklott. - Feltett sz�nd�kom, hogy elmegyek, ak�r tetszik neked, ak�r nem. Nem kell az enged�lyed. N�lk�led is eltal�lok… ne agg�dj - Lucius d�h�sen kikapta a k�nyvet, �s messzire haj�totta, majd megragadta a n� derek�t, s szorosan mag�hoz h�zta.
- Csak hogy tudd – sz�lt v�szj�sl�an h�v�s hangon -, �n nem agg�dom �rted. De Miniszt�rium az �n fel�gyeletemre b�zott.
- �pp ez�rt gyere velem, hogy ne ker�ljek vesz�lybe, �s ne magad okolhasd, ha bajom esik.
- Mintha olyan nagy trauma lenne sz�momra – villantott egy gonosz mosolyt a f�rfi, ami m�g ellen�llhatatlanabb� tette. Tia egyik szem�ld�k�t felh�zva n�zte a sz�ke m�gust, aki v�g�l sz�j�t h�zva, de beleegyezett. – Rendben, elk�s�rlek… De sokba fog ez neked ker�lni – h�zta mag�hoz m�g k�zelebb a n�t.
- Igen, biztosan – nevetett Tia -, de nem szok�som l�tatlanban, el�re fizetni. – Arca gonosz mosolyra h�z�dott, �s meglepve l�tta, hogy Lucius arc�n is hasonl� vigyor ter�l sz�t.
- �gyes – jegyezte meg a sz�ke m�gus elismer�en, s engedett a n� szor�t�s�b�l. - Holnap elmegy�nk a Roxfortba. De ha b�rmi gyan�sat �szlelek, azonnal haza j�v�nk.
- Rendben - z�rt�k le a t�m�t. Lucius kiment, Tia pedig el�gedetten s�hajtott fel. Szemei �gtek, f�radtnak �rezte mag�t. Eld�nt�tte, kicsit lehunyja szemeit, �s b�r nem akart elaludni, p�r perccel k�s�bb m�gis elnyomta az �lom.