„- Becca! – telt meg k�nnyel Ginny szeme. – Hova t�nt? ”

- Nem tudom – v�laszolta elhal�an Flore.

�n odas�t�ltam a t�sk�j�hoz, �s felvettem.

- Elrabolt�k? – fordultam agg�d� hanggal �jra fel�j�k.

- Meg kell tal�lnunk! – jelentette ki Florence elt�k�lten.

- M�gis hogy?

- Ha nem fogdostad volna �ssze a t�sk�t, akkor a k�znyomok alapj�n… - kezdte volna Flore, de �n k�zbesz�ltam:

- Ez itt nem egy b�n�gyi filmsorozat! Szedd m�r �ssze magad! Meg kell �t tal�lnunk, miel�tt a professzor �szreveszi, hogy elt�nt! Bocs�nat, nem akartalak megs�rteni – tettem hozz� tart�zkod�an, amikor megl�ttam bar�tn�m arc�t.

- �n csak seg�teni akartam.

- Meg�rtem. Valami egy�b �tlet?

A l�nyok megcs�v�lt�k a fej�ket.

- �n m�g mindig j� �tletnek tartom a k�znyomok megvizsg�l�s�t. Ha j�l tudom, van egy olyan var�zslat is, amivel ezt meg lehet tenni. De a var�zsig�t nem ismerem. Pedig, ha azonos�tani tudn�nk a lenyomatokat, k�nnyen r�j�hetn�nk, hol van Becca – s�hajtott Florence.

- Szerintem sz�ljunk a professzornak – javasoltam.

- Meg�r�lt�l? M�g a v�g�n mi lenn�nk a hib�sak! K�l�nben meg, kell egy kis kaland! – nevetett Ginny.

- R�ad�sul m�g az is lehet, hogy kicsapn�nak a Roxfortb�l! Mert mi van, ha a professzor sem tal�ln� meg? Akkor rep�l�nk! Mi hagytuk kimenni a h�zb�l, mi�nk a felel�ss�g!

- Igaz – adtam meg magam.

- De kell valaki, aki ismeri azt nyom-levizsg�l� var�zslatot! - gondolkozott hangosan Ginny.

- Mondjuk �n?

Egy emberk�nt fordultunk h�trafel�, �s akkor megl�ttuk…

������������������������������������

- Denem? – k�rdezte Florence.

- �n. Van valami kifog�sod ez ellen? – k�rdezte az eml�tett, majd odas�t�lt hozz�nk.

- Honnan tudn�d te…?

- �n sok olyasmit tudok, amir�l te m�g csak �lmodni sem mersz, Reynaud – n�zett Tom Florence szem�be teljes komolys�ggal.

- H�t… - n�ztem Ginnyre k�tked�en. Az neh�zkesen b�lintott egyet. - … rendben, elfogadjuk a seg�ts�get.

- De csakis az�rt, hogy megtal�ljuk Becc�t – sz�lalt fel Ginny h�v�sen.

- Csakis! – kacsintott r�m Florence. �rt�kelem, hogy ilyen helyzetekben is tud viccel�dni. T�nyleg.

- H�, v�rjunk csak! – sz�lt k�zbe Tom – Honnan veszitek, hogy seg�tek nektek megtal�lni a kis bar�tn�t�ket? Ennek �ra van! – fordult fel�m, �s m�lyen belen�zett a szemembe.

- Majd k�s�bb lerendezz�k, ok�? – ford�tottam komolyra a sz�t.

Mire � b�lintott. Ginny term�szetesen nem �rtette, mir�l besz�l�nk, de val�sz�n�leg jobbnak l�tta nem belesz�lni.

- Megegyezt�nk – ezut�n Tom elmormolt valami furcsa var�zsig�t, nem hallhattam pontosan, t�l halkan mondta. Majd behunyta a szem�t.

- Megvan – nyitotta ki �jra. – Teh�t, t�bb nevet is l�ttam: Rebecca Roystone, Florence Reynaud… Marcello Giuseppe.

- Mint a pizza? – csillant fel Florence szeme – Hmm, az fincsi!*

- Szerintetek az norm�lis, hogy a f�l v�ros pizz�kr�l meg m�s �telekr�l van elnevezve? Olvastam a prospektusba, amit az els� nap vettem a Santa Maria della Salut�n�l – tette hozz� a k�rd� tekintetekre v�laszolva Ginny.

- Cseppet sem – v�laszoltam.

- De enn�k most egy pizz�t! – s�hajtozott Florence – Az olasz pizz�nak nincs p�rja!

- Ha siker�lt egyed�l megtal�lnunk Becc�t, megh�vlak titeket egy pizz�ra! Na, mit sz�ltok? – k�rdeztem t�l�k. – M�g t�ged is, Denem.

- Nem �gy egyezt�nk meg, hogy Tomnak h�vsz?

- Khmm… iz�… j�.

- Na v�rjunk csak! – csapott a homlok�ra hirtelen Ginny – Neked nem szabadna var�zsolnod!

- M�r elm�ltam tizenh�t, �gyhogy szabad – v�laszolta Tom, t�le szokatlanul kedvesen.

Ginny el�gg� d�h�s pillant�sokat vetett r�m, de nem foglalkoztam vele. Most az a feladatunk, hogy megtal�ljuk Becc�t! Rem�lem, a pizza-megh�v�s inspir�l�an fog hatni Florence-re.

- Hol lakik? – fordultam Denem fel� �jra.

- Pillanat – k�z�lte velem, majd �jra v�gigcsin�lta a var�zslatot.

- 3384, San Marco negyed.

- Az meg hol a fen�ben van? – sz�lalt meg Ginny.

- Arra, amerre a Szent M�rk t�r. Nem figyelt�l tegnap, amikor oda ment�nk? – forgattam meg a szemeimet. – Ezt mindenki tudja.

- J�l van na, nem kell mindj�rt leharapni a fejemet! – n�zett r�m Ginny angyali arccal.

- Akkor arra induljunk el – mutatott Tom azt egyik ir�nyba.

- Induljunk? – fordult meg Ginny – Te is j�ssz?

- Ki tudja, miben lesz m�g sz�ks�getek r�m? – felelte Tom.

- J� – mondta kelletlen�l Ginny – Gyere.

�������������������������������������

- Ilyen nincs! Musz�j gondol�ba sz�llnunk? – nyafogtam.

Ki hitte volna, hogy az a fick�, aki elrabolta Becc�t, Velence vizes r�sz�n lakik?

- Musz�j – k�z�lte velem Tom sz�razon – meg akarod tal�lni Roystont, vagy sem?

- Igen – csuklott el a hangom.

Tom odas�t�lt a gondola tulajdonos�hoz, majd besz�lt vele egy darabig. Azt�n l�ttam, hogy el�veszi a p�lc�j�t, �s b�b�jt sz�r a tulajra, aki hirtelen �sszeesik. Fel�nk s�t�lt.

- A gondola a mi�nk – mutatott r� egyre a v�zben.

- Meg�lted ? – k�rdeztem t�le d�h�sen a f�rfira mutatva.

- �h, csak elk�b�tottam. Semmis�g. Nem is fog r�nk eml�kezni. De j� h�r, hogy legal�bb tudott angolul - magyar�zta el Tom – De szerintem egy cs�nakban nem f�r�nk el n�gyen. �n �s Hermione az els�be, ti pedig a m�sodikba sz�lljatok be!

- Arra kellene evezni, egyenesen el�re! - sz�lalt meg Tom akkor, amikor m�r bennt �lt�nk a gondol�ban.

- Majd �n evezek – n�zett r�m.

B�logattam.

- �s… honnan tudtad meg, hogy az udvaron vagyunk? – k�rdeztem t�le �gy f�l perc csen ut�n.

- Egy poh�r v�z�rt szaladtam le a konyh�ra, mivel szomjas voltam. Az ablakb�l megl�ttalak titeket. M�g egy�bk�nt sem �lt�ztem �t, mert olvastam, ez�rt gondoltam, seg�tek.

- K�szi.

- Sz�vesen.

�jabb csend.

- �s mi�rt akart�…. boahh! – elfelejtettem, hogy nem b�rom a vizet! Szerencs�re nem Tomra h�nytam, hanem csak a gondola belsej�be.

- Bocs�nat – k�rtem eln�z�st Tomt�l, aki csak mosolygott.

- Sz�val, mi�rt akart�l seg�teni? – k�rdeztem t�le.

- Csak. �gy �reztem…

�rezte… � k�pes egy�ltal�n �rezni? Lehet, hogy most m�g igen.

Miel�tt v�laszolhattam volna, heves h�ny�-roham j�tt r�m, �s ekkor kihajoltam a gondol�b�l, hogy ne piszk�tsam be a cs�nakot.
Csakhogy annyira m�lyen lehajoltam, hogy v�g�l kiestem a gondol�b�l, egyenesen a v�zbe.

- �hh… seg�ts�g! – kiab�ltam csapkodva a kezemmel.

- Nem tudsz �szni? – k�rdezte unottan, �s mellesleg teljesen nyugodtan Tom.

- Szerinted?! - kiab�ltam vissza.

Ezut�n l�ttam, hogy Tom egy nagy leveg�t vett, �s �vatosan kim�szott a cs�nakb�l, ezut�n oda�szott hozz�m.

- Na gyere, kimentelek – mosolyodott el, amikor bel�kapaszkodtam. El�g k�zel volt hozz�m, �n el is pirultam, de � mindig csak mosolygott. Most m�r �n is. Kellemesen �reztem magam att�l eltekintve, hogy minden ruh�m vizes volt, �s m�g mindig a v�zben voltam.

Ekkor vissza�sztunk a gondol�hoz. El�sz�r � felsz�llt, azt�n felseg�tett.

- K�sz�n�m – mosolyogtam Tomra.

- Nincs mit.

Jobbra n�ztem, �s l�ttam, hogy Florence �s Ginny sem mentek tov�bb, megv�rtak minket.

- Megsz�r�tan�l? – k�rdeztem t�le dideregve.

- M�ris… na v�rjunk csak. Hol a p�lc�m? – n�zett fel k�rd�en Tom, mire egy emberk�nt fordultunk meg, �s l�ttuk, ahogy a p�lca elmer�l a habokban.

�������������������������������

Ginny�k k�zvetlen�l mell�nk eveztek.

- Most mi lesz? – k�rdeztem.

- �n odaadom a p�lc�m, ha kell – ny�jtotta �t az eszk�zt Florence.

- T�ged azonos�tani tudnak. Ha a te p�lc�ddal var�zsolok azt hiszik te volt�l, �s kicsapnak. Ez ugye nem lenne j�? – t�j�koztatta �t Tom

- Bizony nem. – biggyesztette le a sz�j�t Florence.

- Var�zslat n�lk�l is boldogulunk. – jelentette ki Ginny hat�rozottan.

- Rem�lem – b�lintottam r�.

- Most egy�bk�nt merre? – n�zett k�r�l Florence.

Tom is k�rbevezette a tekintet�t az �p�leteken.

- Arra. – mutatott balra – M�r nincsen messze.

- Honnan tudod? – n�ztem r� k�tked�en.

- B�zzatok bennem.

Ez az�rt el�g neh�z lesz, tekintve, � lesz a vil�g leghatalmasabb feketem�gusa. De ha � tudja, mit csin�l, akkor fel�lem rendben…

������������������������������������

- Meg�rkezt�nk! – k�t�tte ki a gondol�nkat Tom.

El�g �rdekesen n�zhett�nk az�rt ki:
N�gy kamasz, h�rom l�ny, �s egy fi� �lldog�l egy felj�r�n, az egyik l�ny �s a fi� �gy n�z ki, mintha most �szott volna le �tven kilom�tert gyorsban.

Mikor kisz�lltunk, mind a n�gyen feln�zt�nk az �p�letsorra.

- �����h! – hallatszott fentr�l egy ki�lt�s.

- Ez Becky lesz! – n�zett r�m Ginny.

- Szerintem is – b�logatott hevesen Tom.

- Hogyan jutunk fel? Nyilv�n nem cs�ngethet�nk be, hogy eln�z�st, de a bar�tn�nket keress�k, akit maga elrabolt, tudna seg�teni?

- �tletnek nem rossz – vidult fel Tom.

- Most ne h�ly�skedj – r�ttam meg �rte.

- H�, mit csin�lsz?! Azt mondtad, hogy nem var�zsolhatsz az �n p�lc�mmal! – fordult Tom fel� d�h�sen Florence, amikor az kikapta a zseb�b�l a var�zsp�lc�j�t.

- Sz�ks�g t�rv�nyt bont – h�, ez az �n sz�vegem!

- Alohomora! – suttogta a z�rra szegezett p�lc�val Tom.

Csendesen, nesztelen�l bel�pt�nk az ajt�n, ami nyikorogva t�rult ki.

- ����h! – hallatsz�dott �jra a sik�t�s.

- Menj�nk fel a l�pcs�n – javasolta Ginny, mire mi egyet�rt�en b�logattunk.

Amikor fel�rt�nk, olyan l�tv�ny t�rult el�nk, mint m�g soha…