„Amikor fel�rt�nk, olyan l�tv�ny t�rult el�nk, mint m�g soha…”

Florence sikoltott egyet.
Rebecca �s Ryan (hogy ker�lt ide?) �ltek a padl�n, bek�t�z�tt sz�jjal. Ahogy k�zelebb futottam �szrevettem, hogy Ryan komolyabban megs�r�lt: a f�l karja v�rzett.
Becca �s Ryan szemei f�lelmet t�kr�ztek, �s l�that�an nagyon meg voltak ijedve.
Az eg�sz helyis�g egy kis szoba volt, egyetlen szekr�nnyel, �s egy asztallal, amin gyertya �gett.

- J�l vagytok? – k�rdeztem Becc�t�l, amikor leoldottam a k�t�st a sz�j�r�l, mik�zben l�ttam, hogy Ginny ugyanezt teszi Ryannel – Mi t�rt�nt veletek?

- Herm…mione… - reszketett Rebecca. – Mindent…elmes…s�lek, csak me…menj�nk m�r!

- Tom! – n�ztem r� agg�d�an. – Elf�r�nk hatan a gondol�kban?

- Tal�n, lehets�ges. Nem tudom. De a legbiztons�gosabb, hogyha siet�nk, mert b�rmikor visszaj�het az az ember – h�zta �ssze a szem�ld�k�t.

�n �s Florence Rebecc�t, m�g Tom �s Ginny Ryant seg�tette kijuttatni az �p�letb�l. �szrevettem Beckyn, hogy j�r�sa neh�zkes, a l�ba biztosan megs�r�lt. Lassan haladtunk, pedig minden perc fontos volt; a f�rfi b�rmikor visszaj�hetett. Tulajdonk�ppen az �let�nkkel j�tszottunk. Azok az �rz�sek, amik akkor kavarogtak bennem… a f�lelem, a biztons�g�rzet hi�nya… pedig lassan meg kellene szoknom. Ha hazajutok, ez mindennapos lesz sz�momra. M�gpedig Tom miatt – enn�l a gondolatn�l �k�lbe szor�tottam a kezem. Most � is �rezheti, �t�lheti az ilyen helyzetet, m�g nem is tudva, hogy majd � is ezt fogja csin�lni n�h�ny �vtizeddel k�s�bb. Rabolni… embereket. Ez annyira ironikus. Most m�g � seg�t nekem �s Ginnynek, k�s�bb val�sz�n�leg � okozza majd a hal�lunkat. �n �ltal�ban optimista vagyok, de az ilyen helyzetek r�k�nyszer�tenek az ellenkez�j�re. Hisz Ginnyt majdnem meg�lte n�h�ny �vvel ezel�tt!

Gondolatmenetemet egy pisztolyl�v�s szak�totta f�lbe, ami lentr�l hallatszott.

- �risten! - suttogta Florence maga el�.

- Menj�nk vissza! – ind�tv�nyozta Tom.

Gyorsan az emelet fel� vett�k az ir�nyt, �s amikor fel�rt�nk a m�r megismert kis szob�ba, becsuktuk magunk ut�n az ajt�t. Ek�zben l�p�sek zaja sz�r�d�tt be az ajt� r�sein kereszt�l, �s egyre tiszt�bbnak, hangosabbnak hallatsz�dtak.

- Mit csin�ljunk? – k�rdezte k�ts�gbeesetten Ginny.

Florence kinyitotta a nagy szekr�nyt.

- Ide nem f�r�nk be hatan! – t�j�koztatott minket, �s sajnos igazat kellett adnunk neki.

- V�g�nk! – d�ltem h�tra a falnak egy s�haj k�s�ret�ben, �s ekkor bel�pett…

�����������������������������������������

- �risten! – adott hangot meglepet�s�nek Florence. M�r megint.

- Adj�tok oda a k�t Royston gyereket, �s nem esik bajotok, �g�rem. – mondta g�nyosan a f�rfi. Alacsony, k�v�rk�s emberke volt, �sz hajjal �s bajusszal. Ha nem lenne pisztoly a kez�ben, m�g csak felt�telezni sem mern�m, hogy ilyen gonosz term�szete van.

- Soha! – hangzott az egys�ges v�lasz mind a n�gy�nkt�l.

A f�rfi semmit sem sz�lt, de az�rt megeresztett egy vigyort.

- Akkor h�t, Isten veletek!

Ezut�n kez�be fogta a fegyver�t, �s megh�zta a ravaszt.

- F�ldre! – �v�lt�tte Tom.

K�s�n. Egy er�s r�nt�st �reztem jobb oldalr�l, azt�n minden els�t�t�lt…

������������������������������������

- Mmm … - nyitogattam szemeimet. A k�r�l�ttem l�v� alakok furcs�n elmos�dottnak t�ntek, �s egyet sem ismertem fel k�z�l�k. Hunyorogtam egy kicsit, majd n�h�ny perc m�lva tiszt�n l�tszott el�ttem a k�p: egy gondol�ban �l�k, �s valaki evez… Ginny az. Neh�zkesen fel�ltem, �s jobban meger�ltettem magam. Nem sokkal mellettem Ryan �l bek�t�tt k�zzel, �s engem b�mul.

- Mi az, mi t�rt�nt? – kezdtem �lmos hangon.

- V�gre fel�bredt�l! – mosolyodott el Ryan.

- V�laszoln�l a k�rd�semre? �s h�ny �ra van? – �ltem fel teljesen, majd kezemmel megmarkoltam azt a kis vizes kulacsot, ami a cs�nak sz�l�n �llt, �s legal�bb a fel�ig kiittam.

- Hajnali h�romnegyed h�rom m�lt. �s �ppen �tban vagyunk vissza a hotelbe.

- Vissza? – h�ztam mosolyra a sz�mat. V�gre egy j� h�r! – De j�! �s mi t�rt�nt az el�bb?

- N�zd… - kezdte egy kicsit idegesen Ryan – te j�l vagy, �s ez a l�nyeg, nem?

- Ki s�r�lt meg? - k�rdeztem gyanakodva, �s kiss� felemelve a hangomat.

- Hermione…

- KI S�R�LT MEG? – ord�tottam d�h�sen.

- Denemet eltal�lta egy goly�…

Megh�lt a v�r az ereimben. Mi? Hogyan? �l m�g?

- �s… �l m�g? – k�rdeztem, �s igen, f�ltem az igazs�gt�l. Hogy meghal. Pedig milyen j� is lenne az az emberis�gnek. De �n �nz� m�don, m�gis azt k�v�nom: b�rcsak �lne… �s most is csak magamra gondolok. M�r megint.

- Igen. De az�rt el�g s�lyos a helyzete. Nem a sz�v�n tal�lt�k el, hanem a f�l�tt nem sokkal. �ri�si szerencs�je volt. Florence kiszedte a goly�t, mi pedig bek�t�zt�k a sebet. Flore olyan �rt� m�don csin�lta, mintha gy�gy�t� lett volna. Azt�n el is mondta, hogy az anyuk�ja gy�gy�t� a Mung�ban, �s n�h�ny dologra �t is megtan�totta. B�r m�g mindig nem tudjuk, hogy �rzi mag�t, mert nem �bredt fel, m�rmint Tom.

- Tom? – szegeztem r� tekintetem k�rd�en.

- Megbesz�lt�k a t�bbieket, hogy mi mostant�l mindenkit a keresztnev�n sz�l�tunk. � k�l�nben is meg�rdemeln�. Megmentett t�ged.

- Mi… megmentett? – kapkodtam leveg� ut�n.

- Amikor az a fick� l�v�st adott le, Tom megl�k�tt, �gy, hogy te a f�ldre est�l, �s beverted a fejed a nagy szekr�ny sark�ba. De Tomot eltal�lta a goly�. Borzaszt� volt l�tni. – s�hajtotta a fi�. – Azt�n mit sem t�r�dve a sebbel, el�vette Florence p�lc�j�t, �s egy hat�sos �tokkal elk�b�totta a hapsit, azt�n �sszeesett. Nem tudtuk, mennyire volt nagy ereje annak az �toknak, mert Tom megs�r�lt, ez�rt jobbnak l�ttunk azonnal kislisszolni onnan.

- Mi�rt akart az a f�rfi elrabolni titeket? – tettem fel az �jabb k�rd�st.

- Tudod, l�tezik egy bizonyos szekta. Ez gonosz var�zsl�kb�l �ll. Olyan var�zsl�kb�l, akiknek feltett sz�nd�kuk kiirtani a v�r�rul�kat �s s�rv�r�eket. Tudod, �n �s Becca f�lv�rek vagyunk, de az ap�nk aranyv�r�. Ez�rt minket is v�r�rul�nak tekintenek. Amikor �szrevette Florence-t �t is el akarta vinni, de Tom �tk�nak k�sz�nhet�en erre nem ker�lt sor.

- Mi ennek a szervezetnek a neve?

- A neve kimondhatatlan, ahogy a gy�l�sek helysz�ne is. De a tagokra vad�sznak – h�zta �ssze a homlok�t �s halkabban besz�lt -, mindenhol. A h�z el� kih�vtuk a rend�rs�get, akik elkapt�k a fick�t, �s megk�sz�nt�k a seg�ts�g�nket, mert az az ember bizony�tottam a szervezetbe tartozott. De orvosi ell�t�st nem tudtak biztos�tani Tomnak, �s voltunk olyan h�ly�k, hogy nem k�rdezt�k meg, merre van a legk�zelebbi k�rh�z. A legjobb �tletnek t�nt, hogy visszamegy�nk a hotelbe.

- �s te hogy ker�lt�l ide? – k�rdeztem �jra.

- Engem –sz�gyellem is magam, hogy hittem neki- kicsalt a Roxfortb�l. A sz�leim nev�ben �rt, hogy baleset t�rt�nt otthon, �s azonnal utazzak haza. Csakhogy amikor lesz�lltam a vonatr�l, elkapott. T�rn�m kellet, hogy elr�ncig�ljon id�ig, ahol Becca van. Bez�rt minket abba a szob�ba, miut�n megtal�lta a h�gom. Az, hogy elt�rt a karom, annak volt az eredm�nye, hogy szabadulni pr�b�ltunk. A f�rfi nagyon f�radt lehetett, �s biztosan azt gondolta, majd holnap v�gez vel�nk. De j�ttetek ti.

A v�g�t m�r mosolyogva mondta.

���������������������������������������

- V�gre, a hotelben! – s�hajtotta becsukott szemmel Florence, amikor v�gre meg�rkezt�nk a sz�ll� udvar�ra.

Rebecc�nak a l�ba elt�rt, Ryannek meg a keze. Tom pedig m�g mindig nem �bredt fel, �gy �n �s Florence hoztuk el id�ig, majd letett�k egy padra.

- Mi lesz vele? – fordultam Florence fel�, az �jult fi�ra mutatva.

- Rem�lhet�leg meggy�gyul.

- Rem�lhet�leg? – kaptam fel a vizet.

- Mindent megtettem, amit tudtam.

- Tulajdonk�ppen, Hermione, �r�ln�d kellene, hogy meghal – vetette oda sz�razon Ginny.

Florence nem �rtette mir�l besz�l�nk, se Ryan. H�t persze, �k nem tudnak err�l a kis titokr�l.

- Mi�rt mondod ezt? – k�rdeztem elhal�an.

- Az eg�sz emberis�gnek jobb lesz.

- Neked is?

- F�leg nekem. Mindannyiunknak. �s Harrynek is – az utols� mondatot nagyon halkan mondta, de azt�n �jra megemelte a hangj�t – Mondd, t�ged egy�ltal�n nem �rdekel, hogy ez az ember egy gyilkos? T�bb ezer embert fog meggyilkolni, �s �gy viselkedsz, mintha nem tudn�d! Mert nem akarod tudni, igaz? Nem vagy hajland� elviselni, hogy a te dr�ga Tomod gyilkos! Ugye, mennyire f�j az igazs�g? Ne rem�nykedj, hogy nem mondom majd el ezt Harrynek! Hogy pont vele – t�bb ezer ember gyilkos�val – bar�tkozol! Vagy nem csak bar�tkozol? Net�n m�g szerelmes is vagy bel�? Sz�ved joga! Csak annyit k�rek, hogy ezek ut�n m�g ne v�rd el, hogy bar�tkozzak veled! Vagy, tal�n lenn�l olyan szem�tl�da, hogy elmondan�d Harrynek, hogy nem �t szeretem, hanem Ryant! De ez m�r �gysem �rdekel! Vedd tudom�sul, hogy nekem m�g megbocs�tana tal�n, de neked soha az �letben nem fog, ha ezt megtudja! Nem is �rtem, hogy Ron hogy szerethetett bel�d! Mindig csak hajtogatta, hogy milyen sz�p szemeid vannak, milyen sz�p a mosolyod… �s te �gy tett�l, mintha �szre sem vetted volna! Legal�bb, ha nem �rzel semmit ir�nta, k�z�lhetted volna finoman, �s nem hagytad volna �br�ndozni. De – fel nem foghatom, mi�rt – te ezt a f�rget v�lasztottad a b�ty�m helyett! Undor�t� vagy, Granger! – �v�lt�tte, majd az ajt�csap�d�ssal mindenkinek tudt�ra adta, hogy elege van bel�lem.

�n �reztem, hogy k�nnyek csorognak az arcomon, de nem tudtam m�r meg�ll�tani �ket. M�r nem. Mi�rt is…? Mert igaza volt. Hi�ba, az embert n�ha jobban meg tudja b�ntani, ha valaki igazat mond, mint ha hazudik. �n ezt itt �s most meger�s�tem.

- Mi volt ez? – k�rdezte t�lem n�h�ny m�sodperces cs�nd ut�n Florence.

Szomor�an megcs�v�ltam a fejemet.

- Nem l�nyeges. Menjetek aludni.

- De...

- Menjetek aludni! – ism�teltem meg lassan, tagolva a mondatot, hogy meg�rts�k, �s elmenjenek v�gre.
Mire nagy er�fesz�t�sek �r�n siker�lt megszabadulnom a t�bbiekt�l (Ginny, Florence, Becky, Ryan), odas�t�ltam a padhoz, amire lefektett�k Tomot.

Ahogy n�ztem az arc�t, elfogott a nyugalom. �lm�ban olyan aranyosan n�z ki – erre a gondolatra pici mosolyra h�ztam a sz�mat.
Csak n�ztem az arc�t hossz� ideig…

- Mmm… - �gy l�tom, kezdett �bredezni.

- Szia! – mosolyogtam r�, amikor kinyitotta a szem�t.

- Szia.

- Jobban �rzed magadat? – hangomb�l bizony�ra kihallatszott az agg�d�s, de nem t�r�dtem most ezzel.

- Igen. Kicsit.

- �r�l�k. �n… csak meg akartam k�sz�nni, hogy megmentett�l. Ma m�r m�sodszorra – a v�g�t kuncogva mondtam, azt�n… meg�leltem.
Nem tudom, ez az �tlet honnan j�tt, de meg�leltem. A sz�vem majd kiugrott a hely�r�l. Nem sokkal el�bb arr�l sz�moltam be, mennyire hi�nyzik a biztons�g�rzet. H�t, most, ebben a pillanatban nem hi�nyzott. Tom megadta nekem. �s nem tudtam �gy gondolni r�, mint Voldemortra. T�l kedves volt Tom Denem ahhoz.

- Ffff… - szisszent fel, amikor a v�ll�ra hajtottam a fejem. Ja, hogy ott �rte a l�v�s! Gyorsan elkaptam a fejem, �s elpirultam.

- Mi�rt van az, hogy mindig, amikor tal�lkozunk, �gy n�zel ki, mint egy paradicsom? – nevetett Tom, mik�zben a hajammal j�tszadozott.

- Miattad – k�z�ltem vele kuncogva.

M�r megint az az �tkozott cs�nd.

- Azt hiszem, megyek aludni – sz�laltam meg kicsivel k�s�bb. – Fel tudsz egyed�l menni a szob�dba?

- Megk�sz�nn�m, ha seg�ten�l.

Mik�zben felfel� igyekezt�nk, elgondolkodtam Tomon. Zavartak a hangulatingadoz�sai. Egyszer gyereket k�noz, m�skor meg el�m ugrik, amikor le akarnak l�ni. De ha velem kedves, akkor mi a bajom vele? Ez itt a nagy k�rd�s. Mondjuk, ha nem lenne semmi bajom vele, akkor mondhatn�k, hogy �nz� vagyok, de ez most nem �gy van.

- Szia, Hermione – k�sz�nt el Tom, amikor a szob�ja ajtaj�hoz �rt�nk.

- Szia, Tom – biccentettem neki, majd elindultam az ellenkez� ir�nyba, hogy kicsit aludhassak m�g. �tk�zben magam el� motyogtam:

- Tom… te egy rejt�ly vagy. �s �n im�dom a rejt�lyeket.