|
misstonks: Mutato nomine de te fabula narratur
2008.07.02. 17:17
13. fejezet: Cikk, fnykp, Verona
- HERMIONE! – ugrlt az gyamon Florence egy jsggal a kezben.
- Megbolondultl? – nztem r a falirra – Hat ra van, te szerencstlen! Hrom rja fekdtem le!
Florence-et ez lthatlag nem hatotta meg. Fogta magt, s lelt az gyam szlre, majd az orrom el dugta Reggeli Prftt. Ht n… azt hittem eljulok.
HATALMAS SZNES CIKK kzlte, hogy HAT FIATALNAK SIKERLT MEGTALLNIA A TIKTOS SZEKTA EGYIK TAGJT! Mellette egy jkora fnykppel! Ezt… erre azrt nem szmtottam. MINDEN le van rva! Ha ezt a professzor elolvassa, neknk annyi!
Erre a hrre bezzeg rgtn lnkebb lettem: kiugrottam az gybl, majd az jsggal egytt szlsebesen Tom szobja fel futottam.
- Itt vagy? – kopogtattam be lihegve.
- Fontos? – hallatszott bellrl egy nagyon ismers hang.
- Igen! Nyisd mr ki! – kopogtattam tovbb, cseppet sem kedvesen.
- Mi van? – nyitotta ki az ajtt, majd… megbmult? Igen, ez a helyes kifejezs. Ha nem az almazld, trdig r hlingem lett volna rajtam jelen helyzetben, akkor az nem is n lennk.
- Khmm… beengednl? – krdeztem tle gnyosan, mikzben az jsggal hadonsztam a feje krl.
- Mi…? Ja, tessk, gyere!
Ht, ennek a szobaberendeznek nem lehetett tl lnk a fantzija. A szoba ugyanolyan volt, mint a mink, csak itt minden zld sznekben tndklt. Vrbeli mardekros.
- Tessk! – nyomtam a kezbe az jsgot, majd rtetlen kpt ltva, hozztettem:
- Olvasd mr!
- Azt mondja hogy… mi van, csak nem trskeres hirdetst adtl fel? – mutatott Tom arra a rszlegre, ami a nagy cikk alatt tallhat volt. Termszetesen ismt elvrsdtem:
- EZT olvasd! – mutattam r most mr idegesen. Hogy fel tud nha bosszantani az idtlen trfival!
- Meg kell akadlyoznunk, hogy a professzor elolvassa a cikket! – magyarztam, remlem rtheten Tomnak.
- Hogyan?
- Gondolom, el van neki fizetve a Prfta. Teht, csak annyit kell tennnk, hogy elfogjuk a baglyot, s…
- …s a professzor majd leszalad a legkzelebbi varzsl-butikba, s megveszi mg egyszer.
- J, akkor mit javasolsz? Tegnap igazn kreatv voltl, ne mondd, hogy most nincs… - kezdtem volna bele, de ekkor meghallottam egy hangot a htam mgl egy hangot:
- Khmm.. khm… elnzst, nem akartam zavarni… csak azrt jttem, hogy szljak, pakoljtok be a cuccotokat, dlben indulunk – kezdte Vicky, s lttam rajta, hogy alig tudja visszatartani nevetst.
Ja, hogy a helyzet elgg flrerthet volt. Ezt hogyan fogom kimagyarzni…? Most akkor Vicky szalad majd vrs haj exbartnmhz, s tuti, hogy mindent elmond neki! Csak velem trtnhet meg ilyesmi, mindig csak velem? Kezdem azt hinni, hogy remnytelen eset vagyok. Br Vicky szerint taln mg menthet. Remlem, tnyleg nem akar elcipelni a pszicholgushoz. gy legyen.
- Egytt voltatok az este? – krdezte reggelinl Vicky, mire kikptem a kakat. Sejthettem volna, hogy r fog krdezni.
- Bizonyos rtelemben… igen – amikor lttam, hogy felcsillan a szeme, hozztettem – s mg Beccval, Florence-el, Ginnyvel, s Ryannel.
- Komolyan? – tgtotta ki pupillit Vic. Eskszm, ez a csaj nem komplett! Ha valamit mondok neki, azt elhiszi. Mg akkor is, ha az a valami egetrengeten nagy baromsg.
- Krdezd meg ket – kzltem vele, majd Rebecckhoz stltam.
- Lttad a mai jsgot?
- Igen. Mi lesz velnk? – mondta nyzott arccal bartnm.
Nem vlaszoltam, de azrt shajtottam egyet.
- Mit mondtl a professzornak, mirt trt el a lbad?
- Leestem a lpcsrl. Ennyi. Elg gyenge kifogs, de bevette… az persze nem rdekelte, hogy Ryan is azt mondta – vonta meg a vllt, majd gy tett, mintha az izzadtsgot trlte volna le a homlokrl – s Tom?
- Jl van. Florence j munkt vgzett.
- Jut eszembe – kapott a fejhez, amikor az udvarra mentnk stlni -, most akkor mi van Ginnyvel?
- sszevesztnk – shajtottam.
- s Tommal?
- Semmi.
- Azrt bartok legalbb vagytok.
- Nem – nztem r rdekesen -, nem vagyunk bartok.
- Akkor ezt… – mondta, mikzben a zsebben kotorszott -… vrjunk csak. Hova is tettem? Szval… - tette hozz, krd tekintetemre -… lefotztam, amikor tegnap meglelted Tomot. Baj?
MG HOGY BAJ?! EZ KATASZTRFA!
- Mgis hogy merszelted…? - eskszm, felforr az agyvizem! Mirt csinlta? Ht… pofm eldobom.
- Ajjaj…! - kapott a fejhez Rebecca.
- Mi az… mi van? – kezdtem zavartan.
- A fott… letettem… Vicky asztalra, hogy… is megnzhesse… rrtam a htra, hogy ma reggelinl adja vissza… de mi van, ha nem tallta meg a fnykpet, hanem…
- Ginny! – siktottam fel, majd Beccval egytt rohantunk fel a kt lny szobjba.
- Vic! – rontottunk be a szobba – Hova lett a fnykp?
- Milyen fnykp? – nzett rnk Vicky gy, mintha hlyk lennnk, mikzben pakolta a tskjt.
- Szval nem volt fnykp az asztalodon, mikor felkeltl? – krdezte vatosan Rebecca.
- Nem volt – hzta ssze a szemldkt.
- Akkor vgem – biggyesztettem le a szm.
- Na, nincs mg minden elveszve! – simogatta meg kedvesen a htam Becky.
- De el van!
- Majd megltod, hogy nincs.
- Megynk Veronba! - sikongatott izgatottam Flore.
- Igen, csak maradj mr csendbe! – jegyezte meg Becky, mikzben pakolta a brndjt.
- Hermione, emlkszel, mit grtl? – nzett rm olyan szemekkel… mint Trelawney szokott rgen. Nem tudok r ms hasonlatot kitallni.
- Nem.
- Azt grted, elviszel minket pizzzni! – nyafogott gy, mint kb. egy t ves kislny.
- J, meggrem, ma este elviszlek titeket pizzzni. rlsz? – forgattam meg nevetve a szemeim.
- Jobban rlnk, ha csak Tommal menntek, de igen – blogatott.
- Remlem, nem fogunk megint gyalogolni – jelentette ki Becca kb. olyan hangsllyal, mintha akkor sszedlne a vilg.
- Nem rtem, mi bajuk vele – shajtozott a professzor - , de nem, ezttal busszal megynk. Feltve, ha nem kssk le megint. Erre!
Kb. tz percnyire volt a buszmegll. Amikor odartnk, hallottam, hogy a professzor azt mondja:
- A fene essen ezekbe a baglyokba, ht mr kzbesteni sem tudnak rendesen? Pedig elfizettem a Prftra!
Miutn vgzett, elindult balra, de figyelmeztetett, hogy mi maradjunk itt. Ekkor lttam, hogy Tom rm kacsint. Teht, elfogta a baglyot!
RISTEN! Most rkezett vissza a professzor egy jsggal a kezben. Tom kzelebb jtt hozzm, s a flembe sgta:
- n megmondtam.
Furcsa, j rzs jrt t akkor, de most ez rdekelt a legkevsb. Aggdva nztem Tomra.
- Megoldom – suttogta vissza.
Annyit lttam, hogy kinyitja a brndmet ( mit kpzel…?), majd kivette az veg kakamat, amit az tra csomagoltam el. Majd odastlt a professzorhoz, s amikor az nem figyelt oda, LENTTTE AZ JSGOT! AZ N KAKAMMAL! Jn nekem eggyel. Mondjuk, n meg neki kettvel. Na ezt most hagyjuk.
- Mr. Denem, mit kpzel…? – sptozott a tanr r, amikor szrevette a tiszta-kaka jsgot, majd kromkodsok kzepette (pedig elvileg pldt kellene mutatnia!) kidobta a szemtbe.
- Elnzst, vletlen volt – mondta Tom, mikzben somolygott.
- Zseni vagyok, vagy zseni vagyok? – sgta oda nekem amikor visszastlt.
n csak legyintettem egyet, majd lttam, hogy megrkezett a busz.
- Ez gyes hzs volt, nem? – krdezte Becca, egy j flrs utazs utn, amikor leszlltunk a buszrl. Persze mindketten aludtunk.
- Mrmint az, hogy Tom lenttte kakaval az jsgot? Kzlm, hogy szomjas vagyok, de nincs mit innom. Miatta.
- Ennyire azrt ne hzd fel magad. Lazts. Egybknt mi volt az, amit reggel mondott Flore?
- A pizzs?
- Aha – blogatott Becky.
- Ja. Azt mondtam nekik, hogy elviszem ket pizzzni, hogyha sikerl tged egyedl kiszabadtanunk.
Hajszlpontosan akkor, amikor ezt kimondtam, megrkeztnk a szllsunkra. Ht, mit mondjak… nem egy Hilton hotel. Inkbb apartmanhoz hasonlt. De remlem, azrt a vc tiszta…
Jelentem, hogy nincs is vc a hzban. Csak az udvaron. Fj. s jszaka? Elemlmpval mszkljak? Mgis mi ebben a j?
Hmm. Azt hiszem, meg van. Legalbb nem pottyants, s van rajta zr. Nem a legtisztbb, de ez van.
Azrt mgiscsak: NGY DARAB BUDI TIZENVALAHNY EMBERNEK (belertve a szemlyzetet) ?!
Az udvaron sincs semmi, csak az a ngy vc, meg nhny fa. Ja, s egy kutya, de az mellkes, mert ki van ktve. Csak el ne szabaduljon, egybknt rendben van. Azrt van nmi rmnk is: a ports azt mondta, hogy a kert vgben van egy kis ajt, amin ki lehet jutni innen. Potyakijrat.
A szobrl nem mondok inkbb semmit. Van benne hrom gy, meg egy zuhanyz. J az, nem? Mgis minek kellene neknk esetleg telefon, tv, netn lmpa? Napkzben gysem vagyunk itt, este meg gyis alszunk, nem (kivve amikor vcre megynk, de elemlmpa az van)?
- Szltam Ginnyek, meg Tomnak, hogy megynk pizzzni! – ront be a szobaajtn Florence, mellette Beckyvel.
- Elment az a maradk jzan eszed is? – krdeztem megvet hangsllyal – ket ketten egytt SEHOV sem szabad elvinni, mert abbl csak balh lesz!
- Mg azta sem tudom mi volt az az rzelemkitrse, de… - morfondrozott hangosan Flore - …ezttal knytelenek lesznek elviselni egymst.
- Inkbb kptelenek. Figyeld csak meg.
- Halkabban, Rebecca! – pisszegtem le az emltett szemlyt.
Mivel jnek vadjn, a stt udvaron keresztl ELEMLMPKKAL prblunk kiszkni ten, mgpedig egy pizzra. n (mirt egyeztem bele?!), Becky (ragaszkodott hozz, hogy is jjjn, mg akr trtt lbbal is, de Ryan azrt ne), Florence ( akarta a legjobban ezt az egsz hlyesget), Ginny (jl tudta, hogy Tom is jn, akkor meg mirt nem marad ITT? Egybknt egsz nap hozzm sem szlt) s Tom (szerencsre mr tud jrni).
- uhh! – hallottam egy hangot, valahonnan balrl. Mr azt hittem, megint el akarnak rabolni valakit, de nem (br lehet, hogy az jobb lett volna): Florence bettte a lbt a kertsbe. – Vrzik a lbam!
- Ne azzal foglalkozzl mr, hanem siess! – oltotta t le Tom, majd kinyitotta a titkos ajtt. – Kifel!
- Menjnk vissza! Tudjtok ti, mit fogunk kapni ezrt? – szegeztem Tomnak a krdst.
- Beijedtl? – krdezte ravaszks mosollyal.
Hermione Granger SOHA nem ijed meg SEMMITL!
- hh… - kezdtem bosszsan -… nem! Veletek megyek!
Mr ppen az utca sarknl jrtunk, amikor…
- PITBULLOK ELTTNK! – ordtotta el magt Becca, mire mi szlsebesen rohantunk a legkzelebbi utcba, a kutyk meg szlsebesen rohantak utnunk, fogaikat csattogtatva. Vagy t-hat kutya lehetett, nem lttam pontosan.
Mire mind a hatan lerztuk ket (pontostok: n s Ginny futottunk, Tom s Flore Beckynek segtett eljutni a clig), mr jcskn elfradtunk.
- Honnan jttek ezek? – lihegett Becky.
- Biztos megreztk, hogy vrzik a lbam! – jelentette ki Flore blcsen.
- Hlye vagy? Ezek nem cpk! – tmadt neki Tom.
- Ht… - fjtam ki magamat -, most mr tudjuk, igaz? Nem mszklunk ks este odakint.
- Milyen vros az, ahol nem mszklnak este? – krdezte gnyosan Ginny.
- Verona. Egybknt, tudja valaki, hol vagyunk most? – tette fel a Nagy Krdst Tom.
- Tnyleg… - nzett krbe Becky – Hol vagyunk?
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
