Egy �jabb reggel, mely titkokkal volt tele. F�lt a sz�lei szem�be n�zni, �s elmondani nekik az igazs�got. Nem az�rt, mert nem merte, de tudta, ezt �k �gysem �rten�k meg. Nagy felel�ss�get v�llalt mag�ra ezzel, �letet mentett, �s egy �letet �ldozott. �sszeszedte minden b�tors�g�t, majd lass� l�ptekkel elindult a nappaliban l�v� sz�leihez.

F�lt a k�vetkez� �vt�l, az elk�vetkezend� �let�t�l. Tal�n most fogta fel igaz�n, hogy mi is v�r majd r�, h�bor� van, amit el kell fogadnia. Harc d�l egy olyan helyen, amelyet nem ismer, nem �rt, de m�gis r�szese lett a csat�nak. Belefolyt, mert egy olyan ember bar�tja, aki hatalmas er�t birtokol.

- Anya, apa! Van egy kis id�t�k? – k�rdezte hat�rozottan a sz�leit, akik a kanap�n �lve n�zt�k a telev�zi�t.

- Persze, dr�g�m. T�rt�nt valami? – mondta gyorsan Lucy.

- T�rt�nt, de ne agg�djatok, semmi baj – tette hozz� azonnal, mikor l�tta a sz�lei riadt tekintet�t.

- Akkor halljuk, mes�lj nek�nk, kisl�nyom – mosolygott l�ny�ra David.

- Neh�z belekezdenem ebbe – s�hajtott egyet Hermione. – K�rlek, hallgassatok v�gig, �s csak ut�na mondjatok b�rmit is. Nemr�g, mikor a bar�tomn�l voltunk, � elt�nt egy kis id�re. Nagyon megijedtem, hisz m�g a var�zsl�vil�got tekintve is furcsa volt az elt�n�se. Mikor visszat�rt, megk�rt engem valamire, amivel seg�teni tudok neki, mondhatni, megmentem vele az �let�t, vagyis nagyon rem�lem. A l�nyeg, hogy v�rtestv�rek lett�nk, �s ez k�t var�zsl� k�z�tt er�s kapocs, hisz a m�gi�nk a v�r�nkben van, �gy egym�snak adtunk �t ebb�l, egym�st v�dj�k ezzel.

Lucy �s David nem tudtak megsz�lalni, nem is igaz�n fogt�k fel, hogy ez mit jelent pontosan.

- Most legal�bb van egy testv�red, mindig is akart�l egyet – �lelte �t Lucy a l�ny�t, azonban valami nem hagyta nyugodni. - Van itt m�g valami, ugye?

- Att�l a napt�l kezdve a Potter csal�dhoz is tartozom, igaz csak elm�letileg, hiszen nincs hiteles�tve a dolog. Viszont Harry is a Granger csal�d tagja lett ez�ltal.

- Ez esettben szeretn�m min�l hamarabb megismerni csal�dunk leg�jabb tagj�t – mondta egy kis sz�net ut�n David.

- K�sz�n�m! – �lelte meg sz�leit Hermione. Nem gondolta volna, hogy ilyen k�nnyed�n veszik majd azt, amit tett.

- Azt el�rulod, hogy mi�rt tett�k ezt?

- Harry nem akar angyal lenni, sem d�mon, ez�rt �gymond er�sebb� kellett tenn�nk a m�gikus v�r�t – magyar�zta Hermione �gy, hogy sz�lei is meg�rts�k.

- L�teznek angyalok �s d�monok – d�bbent meg David. – B�r nem kellene csod�lkoznom rajta, ugye?

Mosolyok, �lel�sek, r�gi eml�kek hat�rozt�k meg ezut�n az est�t. Hermione elfelejtette egy kis id�re a h�bor�t, nem foglalkozott a rengeteg halottal, az elk�vetkezend� napok veszedelmeivel.

Lefekv�shez k�sz�l�d�tt, de valami nem hagyta nyugodni. Egy furcsa �rz�s j�rta �t, mikor meg�lelte sz�leit. Tudta, hogy nemsok�ra t�rt�nni fog valami, amire m�g nincs felk�sz�lve. Nem akart elaludni, nem merte lehunyni a szemeit, eltomp�tani az �rz�keit, de a f�radts�g m�gis er�t vett rajta, ami ellen nem tudott v�dekezni.

Cs�r�mp�l�s, elt�r� �vegek, ki�lt�s, nevet�s… Hermione riadtan �lt fel az �gy�ban. Az els� gondolata az volt, hogy csak �lmodta a zajokat, de amint egy �jabb ki�lt�st halott, m�r tudta, hogy ez a val�s�g. Mag�hoz ragadta p�lc�j�t, �s halk l�ptekkel elindult lefel�.

Sejtette, hogy milyen l�tv�ny fogja majd fogadni a nappaliban, m�gis megd�bbent, amint megpillantotta a szob�t. V�r, t�r�tt �vegek �s egy meggy�t�rt, t�rdepel� f�rfi.

Amilyen halkan csak tudott az ajt� rejtek�be b�jt, hogy a hal�lfal�k ne vegy�k �szre. Nem kellett k�zelebb mennie, hogy tudja: Voldemort talpnyal�i tombolnak a h�zukban.

- Hol van a l�nyod, Granger? – k�rdezte a maszkos.

Azt hiszik, hogy m�g nem �rtem vissza, akkor ez�rt k�ldtek csak k�t hal�lfal�t.

- Mi�rt �rdekli ez magukat? – k�rdezett vissza David, hogy h�zza az id�t. Csak rem�lni tudta, hogy l�nyuk elmenek�lt.

- Ha elmondod, �letben hagyunk, ha nem, akkor �gy j�rsz, mint a s�rv�r� feles�ged – fenyegette a m�sik hal�lfal�.

Anya meghalt, nem, nem, nem, nem. Szedd �ssze magad! Ap�nak sz�ks�ge van r�d!

Nem tudta, hogy mit tegyen, a Rend m�r �ton van, a riaszt� b�b�jok biztosan jeleztek. Nem b�rta tov�bb n�zni apja szenved�s�t, ez�rt hat�rozottan l�pett el� rejtek�b�l.

- Engem kerestek? – k�rdezte g�nyosan a k�t hal�lfal�t, akik meglep�dve fordultak a hang ir�ny�ban.

Hermione kij�tszotta a meglepet�s hatalm�t, �s azonnal t�madni kezdett. Minden �tkot felhaszn�lt, amit csak ismert, hogy h�zza az id�t, m�g a Rend meg ne �rkezik. Vetett egy �vatos pillant�s apja fel�, de ez sz�rny� hiba volt t�le. R�gt�n egy csontt�r� �tok tal�lta el a l�b�t, mely szil�nkosra t�rt.

- Most pedig j�tszunk egy kicsit, m�g el nem megy a hangod – mosolyodott el a vele szemben �ll� hal�lfal�.

- Taylor, ne legy�l h�lye! A Nagy�r azt mondta, hogy vigy�k el�, ha megtal�ljuk.

- El� vissz�k, de m�r r�gen volt alkalmam k�nozni egy s�rv�r�t – mondta, majd k�nz� �tkok tucatjait sz�rta a l�nyra, aki csak �v�lt�tt �s gondolatba folyamatosan seg�ts�g�rt ki�ltott. Tudta, hogyha Voldemort el� ker�l, akkor m�r nincs es�lye, �s valahogyan ki fogja szedni bel�le azokat az inform�ci�kat, amikre sz�ks�ge van.

Harry, Ron, valaki j�jj�n m�r, �s seg�tsen, valaki vigyen innen! Seg�ts Harry! - ki�ltott fel k�ts�gbeesetten gondolatba.

***
Harry a kedvenc fotelj�ben �lve olvasott m�r �r�k �ta. A gyertya lassan elfogyott, � pedig m�r az �lmoss�g jeleit mutatta, de addig nem akar lefek�dni, m�g be nem fejezi a megkezdett fejezetet. Musz�j volt elkezdenie olvasni, mert Contestar m�r r�sz�lt, hogyha �gy folytatja, akkor semmi haszn�t nem fogj�k venni. Folyamatosan terveket k�sz�tett, kem�nyebben edzett, mint b�rmikor, sohasem kapcsol�dott ki. Mikor Perselusszal besz�lgetett elfelejtkezett egy kis id�re ezekr�l a dolgokr�l, de �t nem akarta felkelteni az �jszaka k�zep�n, hab�r tudta, hogy nem b�nta volna.

Seg�ts Harry! - hallotta meg Hermione ki�lt�s�t a fej�ben. El�sz�r azt hitte, csak k�pzel�dik, de a bar�tn�je hangja egyre k�ts�gbeesett volt.

A kiv�lasztott nem akart kock�ztatni, ez�rt �tsietett Perselus szob�j�ba, �s gyorsan fel�bresztette a szoba lak�j�t.

- Perselus, �bredj! Baj van, sietn�nk kell!

- Mi t�rt�nt? – k�rdezte m�r teljesen �beren a professzor, mik�zben mag�ra kapkodta a ruh�it.

- Hermion�t, ha minden igaz k�nozz�k. Hallottam, ahogy seg�ts�get k�r. �zenek a rendnek, m�g elk�sz�lsz. Siess!

Harry egy r�vid �zenetet �rt a pap�rra, amit k�k l�ngok nyeltek el, majd az igazgat� kez�be jelent meg. Az �zenet t�m�r volt �s l�nyegre t�r�: Hal�lfal�k a Granger h�zban. Siessetek!

- Harry, minden n�lad van?

- Igen, igen, csak gyere m�r – sz�lt r� t�relmetlen�l Perselusra. �gy �rezte, hogy minden k�sleked�ssel csak a hal�lfal�k kez�re j�tszanak, m�g ha csak k�t perc telt is el, akkor is

Harry megragadta tan�ra kez�t, majd elt�ntek a k�k l�ngok k�z�tt, ak�rcsak legut�bb a fi�. A k�vetkez� pillanatban m�r a Granger h�z leszakadt bej�rati ajtaj�n�l �lltak.

***

Nem b�rta tov�bb, nem b�rt t�bb k�nz� �tkot elviselni. Legsz�vesebben � is meghalt volna, ak�rcsak a sz�lei. Nem akart arra gondolni, hogy nem sok�ra Voldemort el� viszik. Folyamatosan ism�telte a seg�lyki�lt�st a fej�ben, ez tartotta benne a rem�nyt.

A k�nnyei csak m�lyebbre most�k a sz�v�t szaggat� sebet. �lni akart, bossz�t �llni a gyilkosokon, de nem volt ereje fel�llni vagy kinyitni a szem�t. �rezte, hogy a lelk�be beette mag�t a bossz�. Ez tartja m�g �letben, semmi m�s. Nem �rdekelte a szeretet, a rem�ny, csak a v�rszomj �s a gy�l�let.

Lepergett el�tte minden perc, ami a csal�dj�val t�rt�nt. �tkozta mag�t, hogy elaludt, hogy nem hallgatott a meg�rz�seire. Elh�lve tapasztalta, hogy az �tkokkal nem csak k�nozz�k, de a lelk�t is folyamatosan elpuszt�tj�k. Igen… haldoklik, nincs m�r vissza�t.

Nem tudta, hogy mi�ta fekszik a padl�n, de hallotta, hogy valaki beront a h�zba, �s akkor � is fell�legzett.

Itt vannak - gondolta megk�nnyebb�lten.

Tompa zajk�nt �rz�kelte az �tkok s�v�t�s�t, a ki�lt�sokat. �rezte, hogy lassan elnyeli �t a hom�ly. S�t�ts�gbe veszett, melyet m�g soha nem tapasztalt.

Mikor Hermione �jra kinyitotta a szem�t egy cell�ban volt, de ahogy k�r�ln�zett, r�j�tt, hogy nincs egyed�l. Azonnal felismerte a cellat�rs�t, aki odal�pett hozz�.

- �gy l�tom, Scelto elint�zte, hogy ne tegy�k angyall� – mosolygott Lisszi az �j j�vev�nyre.

- Hogy ker�ltem ide? Mi�rt nem �rzek f�jdalmat? Mi ez a hely? – k�rdezte azonnal, f�lret�ve az udvariaskod�st.

- Haldoklasz, de nem csak a tested, hanem a lelked is. Scelto v�re egyes�lt a ti�ddel, ez�rt lehetsz itt, hiszen itt tal�lt�l mened�ket, ahogy � is tenn�, ha ilyen helyzetben ker�lne – v�laszolta meg az angyal a k�rd�seket.

- Meg fogok halni?

- Azt nem engedem – l�pett hat�rozottan a l�ny el�. – Azonban neked is seg�tened kell. Fogadd el a r�d t�r� �rz�seket, vesd el a k�telyeket. A Kiv�lasztott m�lt�nak tal�lt r�, hogy vele hordozd a terheit, amik nehezebbek b�rmin�l.

Hermione csak hallgatta az angyalt. Pr�b�lta elfogadni a szavait, meg�rteni azokat, �s teljes�teni �ket. A vil�g�ban sz�ks�g van r�, m�g nem halhat meg, nem teheti meg ezt a sz�vess�get Voldemortnak. Er�sen koncentr�lt a nappalijukra, arra, hogy fel�bredjen. Lassan �jra �rezni kezdte a f�jdalmat az eg�sz test�ben, �jra elnyelte �t a s�t�ts�g, de most m�r nem �bredt fel.

***
Am�g Perselus kint v�rta a rend tagjait, addig Harry beszaladt a h�zba. A meglepet�s erej�vel t�madott, �gy siker�lt mindk�t hal�lfal�t elk�b�tania �s megk�t�znie.

Kezd�k voltak, tapasztalatlanok, �gy k�nny� volt elb�nni vel�k.

- Vigy�tek el, �s k�rdezz�tek ki �ket! Tudni akarom, hogy mi volt Voldemort parancsa, �s mit tudnak ezek itt. Hermion�t pedig magammal viszem – parancsolta a bel�p� rendtagoknak, akik sz� n�lk�l teljes�tett�k azt.

Harry eg�sz szem�lyis�ge tekint�lyt parancsolt �s d�h�dt �rasztott, senki nem mert vele vitatkozni. Valahol m�lyen f�ltek t�le, az erej�t�l, att�l, amire k�pes lehet.

- Sz�ks�gem lenne valakire, aki seg�t nekem – n�zett v�rakoz�an Remus�kra, hiszen tudta, hogy Perselus most nem tud vele hazamenni.

- Majd �n megyek – jelentkezett azonnal Remus.

- Hermione, kicsim, fel kell �bredned, �gy nem vihetlek el innen – kezdett el testv�r�hez besz�lni.

K�rdezgette, �lesztgette, de m�g nem tudta milyen �tkoknak volt kit�ve, addig nem mert semmit sem tenni. Csak p�r dologban volt biztos: a sz�l�k meghaltak, k�nz� �s csontt�r� �tkot haszn�ltak �s, hogy ez�rt � a hib�s.

- Harry – suttogta halkan Hermione. Nem b�rt t�bbet mondani, de beengedte bar�tj�t a gondolatai, az eml�kei k�z�. A smaragd szemp�r gyorsan kutatta fel az inform�ci�kat, Hermione alig �szlelte, hogy a fej�ben van.

L�tta a fi� szem�ben, hogy mag�t hib�ztatja a t�rt�ntek�rt, mint olyan sok minden�rt az �letben.
- Most m�r mehet�nk. Kapaszkodjatok bel�m – utas�totta a beteget �s Remust, majd ism�t a t�z seg�ts�g�vel jelent meg a kast�lyban.

Harry ig�zeteket suttogott, b�jitalokat adott be, ken�cs�ket vitt fel Hermione test�re. Remus csak adogatta, amikre sz�ks�ge volt, �s tette, amit mondtak neki.

A v�rfarkas csod�lkozva n�zett az �ppen gy�gy�t� fi�ra. Mintha egy idegennel �llna szembe, �s nem a bar�tai fi�val, akit eddig ismert. Gyakorlott mozdulatokkal �polta bar�tj�t, nem engedett meg mag�nak figyelmetlens�get vagy hib�t.

- Most pihenj! – suttogta Hermione f�l�be, miut�n megtett minden t�le telhet�t, hogy megmentse a l�ny �let�t.

Intett Remusnak, majd levonultak a szalonba, hogy ott v�rj�k a h�reket. Harry m�r kicsit megnyugodott, tudta, hogy bar�tn�je m�r rendbe lesz, legal�bbis fizikailag, de �rezte a gondolatai alapj�n, hogy lelkileg �sszet�rt. A hatalmas b�ntudat, amit �rzett, nem akart elm�lni, annak ellen�re sem, hogy l�tta testv�re gondolatai k�z�tt, hogy nem hib�ztatja �t.

N�m�n �ld�g�ltek a kanap�n, a t�zet b�mult�k megig�zve, mintha minden f�jdalmuk, gondjuk a l�ngokban t�kr�z�d�tt volna. Nem mertek megsz�lalni, hisz akkor elillanna az a k�pzelt nyugalom.

Remus sok�ig gondolkozott, hogy mit mondhatna bar�tai fi�nak, de v�g�l �gy d�nt�tt, hogy az �szintes�g mellett marad.

- Megv�ltozt�l – jelentette, ki egyszer�en. – M�r csak az a gond, hogy nem tudom eld�nteni, hogy milyen ir�nyban.

- �n sem tudom, �n sem – s�hajtott fel keser�en Harry. – Remus, szerinted mennyi id� m�g? – k�rdezte egy id� ut�n.

- Nem tudom, ez att�l f�gg, hogy milyen �llapotba vannak a hal�lfal�k, �s, hogy ki k�rdezi ki �ket. Hermione mikor fog fel�bredni?

Harry nem v�laszolt, mivel �rezte, hogy Contestar k�zeledik. Nem tudta, hogy bar�tja hogyan fog reag�lni az angyal �rkez�s�re, de most ez izgatta a legkev�sb�.

- Scelto, mi t�rt�nt itt? Mi�rt nem h�vt�l? – vonta k�rd�re az angyal. Agg�dott �rte, de nem mert hamarabb megjelenni.

- El tudtam int�zni n�lk�led is. A testv�remnek meghaltak a sz�lei, �t pedig megk�nozt�k, nem fogok t�tlen�l �lni, ezt meg�g�rhetem – adott hangot Harry �rz�seinek.

- Scelto, ebb�l el�g, egyszerre csak egy dologra figyelj, �s az most nem ez a bossz�!

Harry legsz�vesebben a k�p�be �v�lt�tt volna, hogy neki ez most mindenn�l fontosabb, de ink�bb hagyta, hogy a k�k l�ngok vegy�k k�rbe a test�t. A l�ngokba fojtotta minden �rz�s�t, csakhogy v�gre megnyugodjon, mire a jelens�g v�get �r.

A percek lassan teltek, ez�rt Harry ink�bb felment a szob�j�ba, testv�re mell�. Elege lett Remus k�rd�seib�l is, hiszen neki m�g teljesen �j volt egy angyal jelenl�te. M�r alig v�rta, hogy Hermione felkeljen, �s besz�lgetni tudjanak. �szre sem vette, hogy mikor nyomta el az �lom, csak arra eszm�lt fel, hogy testv�re vizet k�r t�le.

- Tess�k, de az eg�szet meg kell innod, mert van benne p�r f�zet, ami seg�teni fog – emelte a l�ny sz�j�hoz a poharat, mert l�tta, hogy mag�t�l nem tudott volna inni.

- Ugye nem �lom volt? – k�rdezte halkan Hermione, aki r�gt�n s�rni kezdett mikor Harry v�laszolni akart.

- Sajn�lom! – csit�totta Harry a zokog� l�nyt.

Z�poroztak a k�nnyei, mintha sose akarn�nak elapadni. A lelke nem b�rta elviselni a f�jdalmat, csak kapaszkodott Harrybe, �gy �rezte, hogy ezen m�lik az �lete. Nem b�rta elviselni azt a gondolatot, hogy a sz�lei nincsenek t�bb�. Nincs aki vigy�zzon r�, vigasztalja, f�ltse… m�r nincs senkije. B�rmennyire is kapaszkodott az angyal szavaiba, azok nem ny�jtottak seg�ts�get most. Csak s�rt, m�g az �lmok el nem ragadt�k ebb�l a sz�rny� val�s�gb�l.

Harry nem tudott megsz�lalni, csup�n �lt, �s agg�dva karolta �t bar�tn�j�t. El sem tudta k�pzelni a f�jdalm�t, hiszen � sz�l�k n�lk�l n�tt fel, Hermione pedig ismerte �ket, tudja mit vesz�tett el. Legsz�vesebben most azonnal bossz�t �llt volna, de ink�bb hallgatott Contestarra, �s csak egy valakire koncentr�lt. Mikor l�tta, hogy Hermione elaludt, lefektette az �gyba, majd visszament Remushoz, h�tha jelentkezett m�r valaki.

- Hogy van? – k�rdezte a v�rfarkas agg�dva.

- Kett�t tal�lhatsz – felelte g�nyosan Harry. – H�rek?

- Sz�lj Perselusnak, hogy itt vagy, m�r j�hetnek.

Harry csak b�lintott, majd felvette a kapcsolatot Perselusszal, Albusszal �s Contestarral. J�hettek . P�r pillanat m�lva a kandall�ba felcsaptak a smaragd l�ngok, �s a k�t var�zsl� l�pett ki onnan, az angyal pedig a kiv�lasztott m�g�tt t�nt fel.

- Sz�val?

- Voldemort �j c�lpontja Hermione, �gy gondolja, hogy t�le megtudhat mindent r�lad, persze ez csak felt�telez�s – kezdett bele a magyar�zatba az igazgat�.

- Ezek szerint Ron is vesz�lybe van – riadt meg egy pillanatra Harry.

- T�bb mint val�sz�n�, hogy igen - adott igazat a fi�nak Perselus.

- Uraim, a v�delm�ket �n meg tudom szervezni. Victoria �s Tutela m�t�l az � �rz�j�k lesz, persze ezt Sceltonak ki kell adnia parancsba – mondta el �tlet�t az angyal a szob�ban l�v�knek.

- Hogyan tudom �ket h�vni? – k�rdezte azonnal Harry.

- Csak �rintsd meg a jelet a karodon, �s mond ki a nev�ket.

Harry �gy tett, mire k�t angyal jelent meg el�tte. A h�rom var�zsl�t leny�g�zte a l�tv�ny, hiszen nem mindennap l�thatnak egyszerre h�rom angyalt is. Harry kiadta a parancsot, annak ellen�re, hogy �gy miatta az angyalok megszegik a szab�lyokat, hiszen haland� embert nem v�delmezhetn�nek.

�r�kkal k�s�bb Harry visszament Hermion�hoz, addig megbesz�lt�k, hogy hogyan tudj�k megszervezni a v�delmet. V�g�l Harry �gy d�nt�tt, hogy Hermione hozz�juk k�lt�zik, �s hivatalosan is elismeri testv�r�nek. Persze el�sz�r a l�nynak kell beleegyeznie ebbe, addig nem tehetnek semmit sem.

Mikor a fekete haj� f�rfi bel�pett a szob�ba, l�tta, hogy testv�re az erk�lyen �l. Lassan indult el fel�, majd le�lt mell�, �s m�lyen a szem�be n�zett. Rem�lte, hogy a l�ny is beleegyezik a terv�be.

- Nem kellett volna felkelned, m�g gyenge vagy – r�tta meg suttogva.

- Nem b�rtam tov�bb ott fek�dni, bevettem a b�jitalokat, majd kij�ttem, �s azonnal le�ltem. Nem kell agg�dnod.

- A nyugtat� elix�rt nem vetted be.

- Nincs sz�ks�gem r�.

Harry k�telkedve h�zta fel a szem�ld�k�t, de nem akarta er�ltetni, hiszen ezt � �rzi. Szerette volna elmondani, hogy mire jutottak, de egyszer�en k�ptelen volt err�l besz�lni.

N�m�n n�zt�k egy�tt a csillagokat, majd egy�tt figyelt�k meg napfelkelt�t is. Egyik�k sem akart megsz�lalni, ez nem a szavak ideje volt. Hagyt�k, hogy a h�v�s sz�l az arcukat cir�gassa, hogy a friss leveg� �tj�rja �ket. A felkel� nap nem csak �j napot hozott sz�mukra, hanem egy �j �letet is. A pirkadat sz�nei lettek az �j �let v�ltoz�sai lettek, a leveg� az �j gondolatok�.

- Voldemort t�ged akar, puszt�n az�rt, mert a bar�tom vagy. Sajn�lom – t�rte meg a hossz� csendet Harry. Hangja tele volt �nv�ddal �s megb�n�ssal. – Ha tehetn�m, akkor visszaforgatn�m az id�t, �s mindent m�shogy tenn�k.

- Nem engedn�m meg neked, hiszen akkor mi sem lenn�k bar�tok, nem azok lenn�nk, akik most vagyunk – �lelte meg Hermione.

- Viszont a sz�leid �ln�nek – b�jt ki Harry az �lel� karok k�z�l.

- Igen, �ln�nek, de meghaltak, nem tudunk mit tenni.

- Szeretn�m, ha ide k�lt�zn�l hozz�m, �gy nagyobb biztons�gban tudn�lak. Egy angyal fog r�d vigy�zni, �s persze Ronra is. Ha te is szeretn�d, akkor elint�zhetn�nk, hogy hivatalos legyen a szertart�sunk, �gy a pap�rforma szerint is Potter lenn�l – v�zolta fel Harry az elk�pzel�seit.

- Lehetek �szinte? – k�rdezte Hermione, de a v�laszt meg sem v�rva folytatta. – El�sz�r azt hittem, hogy elvesztettem a csal�dom, hogy m�r nincs senkim, de r� kellett j�nn�m, hogy ti m�g mellettem vagytok. Te �s Ron jelentitek nekem m�t�l az eg�sz csal�domat. Azon az �jszak�n Hermione Granger meghalt, de egy �j ember is sz�letett akkor. Nem szeretn�m, ha kihagyn�l b�rmib�l is, r�szese akarok lenni a harcnak, �s nem csak a Voldemort elleninek.

Harry nem mert megsz�lalni. Nem akarta testv�r�t vesz�lybe sodorni, de r� kellett j�nnie, hogy ezzel elk�sett. M�r akkor �rezte benne a bossz�t, a tenni akar�st, �s ez ellen nem tehetett semmit. Nem z�rhatja ketrecbe, hogy meg�vja mindent�l, m�gha legsz�vesebben ezt is tette volna.

- Ez esettben isten hozott Hermione Granger Potter – �llt fel Harry, �s ny�jtott kezet a, hogy felseg�tse.

- Nem, �g veled Hermione Granger Potter, �s isten hozott Jane Potter – fogta meg a fel� ny�jtott kezet a Potter csal�d leg�jabb tagja.