II. r�sz
A munka felvirul vagy t�ncra kel ott,
ahol nem sebz�dik a l�lek�rt a test,
nem sebz�dik a saj�t rem�nytelens�g�b�l sz�letett sz�ps�g,
nem sebz�dik az �jf�li olajm�csb�l sz�letett gondolat.
S vajon a gesztenyefa, a nagygy�ker� vir�gz�,
micsoda: lev�l, vir�g, vagy t�rzs?
�, zen�re ring� test, �, f�nyl� tekintet
hogy ismer�nk a t�ncosra a t�ncb�l?
William Butler Yeats: Among children
(ford�t� nev�t nem tal�ltam, ha valaki tudja, k�rem, jelezze!)

7.fejezet
Fegyelem

Harry, Ron �s Ginny mind meghallott�k a dehoppan�l�s jellegzetes hangj�t. Harryt szorongatta az aggodalom �s nyugtalans�g �rz�se, ahogy a fel� a folyos� fel� fordult, ahova Hermione ment.

- Hermione?

Harry elindult lassan a folyos�n, amikor Hermione nem v�laszolt. Ron �s Ginny agg�d� arccal k�vett�k �t. Meg�llt. Ott volt… egy siet�sen eldobott k�nyv a r�szleg k�zep�n. Odas�t�lva lehajolt, �s felkapta a k�nyvet.

Leghat�bb �rd�ng�s italoc

Harry pislogva meredt a k�nyvre. Nevets�gesnek t�nt, hogy Hermione ezt kereste. Hiszen � volt az, aki leszidta �t, ami�rt a „F�lv�r Herceg” �tkait haszn�lta… azok „gonoszak” voltak, ahogy � mondta. Ez mondjuk nem �ll�thatta meg �t a tud�s megszerz�s�t�l. S�hajtva Ron �s Ginny fel� fordult, felmutatta a kez�ben tartott k�nyvet.

- Itt volt.

Ron jelent�s�gteljesen els�padt.

- �s hova lett? – k�rdezte Ginny.

A k�rd�s m�g a leveg�ben l�gott, amikor is Mrs. Weasley fordult be a sarkon, ahol megl�tta �ket a s�t�t sarokban.

- H�t itt vagytok. Hol van Hermione?

*

Perselus elfoglalta hely�t a k�rben. A r�gi Denem-h�z melletti tiszt�son voltak. �rezte mag�n Lucius tekintet�t, �s a megjelen�se ellen�re tudta, hogy a sz�ke f�rfi, mik�zben a S�t�t Nagyurat v�rta, azon gondolkozott, hogy mi�rt is h�vt�k ide… mindketten rem�lt�k, hogy nem buktak le.

- �… a h�s�ges h�veim – mondta Voldemort l�gyan, majdnem m�r szeretettel… majdnem. Lobog�, szinte l�giesnek mondhat� tal�rral s�t�lt k�rbe. A l�ptei olyan m�lt�s�gteljesek voltak, hogy m�r majdnem hipnotiz�l� hat�st keltettek. – Hab�r az egyik�t�k el�rult engem… minket – mondta, mik�zben kim�rten, de sz�n�szkedve l�pkedett a hal�lfal�k fel�. Cs�nd k�vetkezett, ahogy Voldemort szeme hal�lfal�r�l hal�lfal�ra v�ndorolt az �rul�s legkisebb jel�t kutatva… hogy ki v�rakozott idegesen… ki mutatta a megb�n�s jeleit. A k�rnek �jb�l a fel�hez �rve meg�llt az egyik bizonyos h�ve el�tt. Kiny�jtva a kez�t levette a hal�lfal� �larc�t. – Jameson!

A k�rd�ses hal�lfal� t�rdre esett el�tte, �s r�gt�n k�ny�r�let�rt, megbocs�t�s�rt kezdett el esedezni.

- Mindannyiunkat el�rult�l, Jameson – v�gta f�lbe a f�rfi v�dekez�s�t.

- Crucio! – sziszegte Voldemort, majd belef�rta a tekintet�t Jameson�ba, mintha ki akarn� olvasni a f�rfi �sszes gondolat�t. – Az �rul�kat nem t�rj�k – mondta Voldemort, miel�tt p�ccintett volna a p�lc�j�val. A villan� z�ld f�ny el�rte Jameson test�t, amely a f�lre roskadt.

A hal�lfal�k cs�ndben maradtak… valamilyen jelre v�rtak az urukt�l, hogy besz�lhessenek… hogy kommunik�lhassanak… hogy elmehessenek. Voldemort m�g egyszer r�pillantott Jameson nyugodt sziluettj�re, majd visszat�rt k�z�j�k, �s a h�s�ges hal�lfal�ira n�zett.

- Ez egy lecke volt a sz�motokra. Az �rul�knak. Nem. Fogok. Kegyelmezni.

*

A Grimmauld t�ren aggodalmas tev�kenys�gek folytak. A Rend legfontosabb tagjait s�rg�s gy�l�sre h�vt�k. Ron �s Ginny fel-al� j�rk�lt a konyha egyik r�sz�ben. Most az egyszer Fred �s George sem mosolyogtak, csak agg�dva figyeltek. Bill �s Charlie Kingsleyvel bizalmasan �sszeb�jva besz�lgettek. Mrs. Weasley a konyha m�sik r�sz�ben j�rk�lt, mik�zben idegesen a kez�t t�rdelte. Arthur R�mszem mellett �lt, szemben Tonksszal �s McGalagony professzorral, akik elmer�ltek a saj�t terveikben, �tleteikben. Harry megd�bbenve �lt egyed�l az asztal v�g�n.

Elt�nt.

Hermione elt�nt.

K�r�ln�zett a Rend jelenl�v� tagjain, �s �szrevette, hogy azok, akik a h�zban laknak hi�nyoztak. Felforrt a v�re. A rend megb�zott benne, de hol volt most a gyilkos seggfej?

- Hol vannak Malfoy�k �s Piton?

Harry hangja halk volt, �gy a legt�bb ember nem is hallotta. Ron �s Ginny abbahagyt�k a j�rk�l�st �s r�n�ztek, mindketten megijedve az arc�n l�v� kifejez�st�l. Harry egyre idegesebb lett. Szem�vel megkereste azokat, akik nem hallott�k, akik elm�lyedtek az eset t�rgyal�s�ban.

- HOL VANNAK MALFOY�K �S PITON? – k�pte Harry a szavakat, mintha megm�rgezt�k volna a sz�j�t. Mindenki meg�llt �s r�n�zett. R�mszem Mordon szeme vadul forgott a teremben l�v�ket figyelve. Mrs. Weasley el�re l�pve egyet elhelyezte a kez�t Harry v�ll�n, mintha enyh�teni akarn� a f�jdalm�t. – Azt mondj�tok, hogy senki nem n�zett ut�na, hogy hol vannak az itt lak� hal�lfal�k, mik�zben Hermion�t elrabolt�k? – A k�rd�s ugyanolyan m�rget k�p� st�lusban hangzott el.

Az �ppen sz�ke �s lila haj� Tonks megk�sz�r�lte a tork�t, mag�ra vonva ezzel Harry figyelm�t.

- Harry, senki nem j�rt ut�na, mivel val�sz�n�leg gy�l�sre mentek.

Harry sz�r�s tekintetet vetett az aurorra.

- �h – mondta szarkasztikusan. – Csak nem �zenetet hagytak nek�nk a kis bar�taink?

Tonks fel�llt, �s odas�t�lt a fi�hoz. A harag l�ngjai lobogtak a szem�ben, ahogy r�n�zett, mintha figyelmeztetn�, hogy ezt meg ne merje m�g egyszer csin�lni vele. Nem volt j� hangulatban. Fesz�lt hangon v�laszolt neki.

- Nem, Harry. Ha nem vetted volna �szre, Remus sincs itt.
Harry gyorsan k�rbepillantott a termen, majd visszat�rt Tonkshoz.

- A v�rfarkasokat is gy�l�sre h�vta Tudodki.

*

Perselus Voldemortot figyelte, ahogy szavai v�gigs�p�rtek a hal�lfal�kon. Lassan izgatotts�g j�rta �t �ket. Mindannyian enyh�n remegtek. K�rben�zve �szrevette, hogy a v�rfarkasok is meg�rkeztek, most pedig bel�ptek a hal�lfal�k k�z�, hogy l�ss�k Voldemortot. Egy p�ran k�z�l�k viszont elkezdtek fintorogni �s morogni valami miatt. Ez a valami halkan ny�sz�rg�tt. Voldemort k�r�ln�zett, �s felfedezte az �jonnan �rkezetteket.

- �, igen, m�r a vend�g�nk is csatlakozott hozz�nk.

Visszatasz�t� mosoly jelent meg az ajkain, amelyt�l v�gigborzongott Perselus h�ta. H�t itt van. A gy�l�s igazi oka mindj�rt ki fog der�lni. Voldemort szeme meg�llapodott egy p�r hal�lfal�n, ahonnan a ny�sz�rg�s j�tt. V�r�s szemei megvillantak, ahogy r�pillantott valamire.

- �gy t�nik, nagyon k�l�nleges vend�get kaptunk – sziszegte. – Rodolphus, Rabastan, hozz�tok �t ide!
Voldemort visszat�rt a k�r k�zep�be. Minden szem a testv�rekre szegez�d�tt. El�rel�ptek, mik�zben s�t�tbarna hajuk �sszek�tve verdeste a tark�jukat. Kett�j�k k�z�tt tartottak egy alakot, akit Perselus els� pillant�sra n�nek �t�lt meg. A test�t fekete k�peny bor�totta, a csukly�ja is fel volt h�zva arra eml�keztetve �t, hogy hogyan kellett a Grimmauld t�ren leselkednie. A testv�rek k�zelebb hozt�k a l�nyt Voldemorthoz, majd amikor oda�rtek, ledobt�k a f�ldre.

A f�rfi szemei a kicsi alakot kutatt�k, aki arccal lefel� fek�dt a piszokban. A k�peny alja nem �rt v�gig rajta, �gy felfedte a l�ny l�bait. K�k farmert viselt. Perselus szemei gyanakodva sz�k�ltek �ssze. A l�ny enyh�n megr�zk�dott, amikor elkezdett felt�p�szkodni a f�ldr�l. �szrevette, hogy p�r hajtincse el�b�jik a csuklya m�g�l… amelyek aranybarn�k voltak. Azonnal �tfutott rajta a p�nik �rz�se. Visszaer�ltetve a gondolatot az agya elrejtett r�sz�be az�rt im�dkozott Merlinhez, hogy ne legyen igaza.

A l�ny felt�p�szkodott, �s feln�zett Voldemort arc�ba. A csukly�ja h�trahanyatlott, sz�mos hal�lfal� pedig elt�totta a sz�j�t… k�zt�k Perselusszal �s Luciusszal. Hermione Granger lassan felemelkedett, v�gig a S�t�t Nagy�rra n�zve, mintha felv�llaln� az ellene val� dac�t �s k�zd�s�t. Perselus vett egy m�ly l�legzetet.

Azt akarja, hogy meg�lj�k?

Rodolphus el�rel�pett, egyik kez�vel Hermione haj�t, m�sikkal pedig durv�n a v�ll�t ragadva meg; t�rdre k�nyszer�tette �t. Mik�zben tartotta, h�trah�zta a fej�t a haj�n�l fogva, �s megragadta az �ll�t. D�h�s, m�ly hangon besz�lt vele.

- Nem n�zhetsz enged�ly n�lk�l a S�t�t Nagy�rra, s�rv�r�. Nem is �llhatsz enged�ly n�lk�l a S�t�t Nagy�r el�tt. �gy kell el�tte meghajolnod t�rden �llva, mint ak�rmelyik rendes al�rendeltj�nek.

Perselus elborzadva n�zte, ahogy Hermione kit�pi az �llkapcs�t Rodolphus szor�t�s�b�l. A f�rfi automatikusan a haj�t is elengedte. �jra Voldemortra n�zve fel�llt. A f�rfi ezzel nagyon el�gedetlen volt. A k�r k�r�l �ll� v�rfarkasok morgol�dtak, �s kapar�szni kezdt�k a f�ldet annak jel��l, hogy szeretn�k sz�tt�pni a l�nyt. Perselus a fegyelmezett magatart�sa ellen�re �rezte, ahogy a sz�ve sebesen ver a mellkas�ban.

Ostoba, szemtelen k�ly�k! Meg fognak �lni!
Voldemort r�szegezte a p�lc�j�t a l�nyra.

- Crucio – sziszegte.

Hermione a f�ldre bukott. �gy �rezte, mintha sz�tszak�tan� a test�t az a sok ezer kis t�, amelyek mintha a test�be lenn�nek �ltetve. A f�ld�n vonaglott… hangtalanul? Visszautas�totta, hogy megadja neki azt az �lvezetet, hogy hallja, ahogy sik�t. Ahogy gy�tr�d�tt, Perselus l�tta azt a helyet, ahol a l�nyt m�r azel�tt meg�t�tt�k, miel�tt a S�t�t Nagy�r el� hozt�k volna. Voldemort megsz�ntette az �tkot.

- Meg fogsz hajolni el�ttem – mondta.

Hermione a szempill�i al�l a gy�l�lt f�rfire n�zett. Ez volt az a f�rfi, aki ellopta a gyerekkor�t. Minden �vben csak azt l�tta, ahogy a bar�tai a sorsa, rajta kereszt�l pedig a saj�t sorsuk miatt agg�dnak. Alapvet�en � okozta Dumbledore hal�l�t… � seg�tette el�, hogy Perselus ilyen emberr� v�ljon m�ra… � �lte meg Harry sz�leit… � okozta Sirius hal�l�t… a lista v�gtelen volt. Perselus szem�ld�ke �mulva emelkedett meg, amikor l�tta, hogy a l�ny �jra felt�p�szkodott a f�ldr�l, �s lassan fel�llt.

- Senki el�tt nem hajolok meg – k�pte ki gyeng�n.

Rodolphus �jra megragadta �s t�rdre k�nyszer�tette �t.

- Nagyuram – mondta Rodolphus egy kicsit agg�dva. – Megpr�b�ltam megt�rni. Nagyon ellen�ll�.

Mik�zben f�jdalmasan tartotta a fej�t, Rodolphus arcon csapta. A l�ny �rezte, ahogyan megt�lti �t a sz�gyen �s undor �rz�se, megpr�b�lta arcon k�pni a f�rfit. Perselus hallotta, ahogy Lucius kuncog egyet – nagyon halkan.

- Teh�t meg kell t�rn�nk �t – mondta a S�t�t Nagy�r lassan.

- Nagyuram, ha megengedi – kezdte Perselus.

Voldemort odarendelte. A nyugtalans�g, f�lelem vagy agg�d�s legkisebb jel�t sem mutatva a f�rfi el�rel�pett.

- Majd �n megt�r�m, Nagyuram.

Hermione felismerte ezt a hangot. Becsukta a szem�t egy pillanatra, azt k�v�nva, hogy ne legyen igaz.

�rul�!

Rabastan, aki eddig a testv�re pr�b�lkoz�sait visszah�z�dva figyelte, most elgondolkodva n�zett Perselusra. Voldemort egy pillanatig elid�z�tt Pitonon, miel�tt v�laszolt volna.

- �s Perselus, mondd, mib�l gondolod, hogy siker�lni fog, ha egyszer Rodolphus kudarcot vallott vele?

V�rt hasonl� k�rd�st. Mi t�bb, sz�m�tott r�. Az �larca m�g�tt �nel�g�lten Rodolphusra mosolyogva v�laszolt a S�t�t Nagy�r k�rd�s�re.

- Sok �ven �t tan�tottam �t, Nagyuram. Tudom, hogy mire v�gyik a legjobban. Ha megkapom az enged�lyt, a ny�r v�g�re r�veszem �t, hogy meghajoljon el�tted, mint b�rmelyik h�s�ges hal�lfal�.

Perselus tisztelettud�an meghajtotta a fej�t. Voldemort egy p�r pillanatig n�zte �t. Odapillantott a k�zdelemre, ami Hermione �s Rodolphus k�z�tt zajlott, hogy a f�rfi visszatartsa a l�nyt.

- Amikor az ifj� Malfoy helyett meg�lted azt a v�n bolondot, bebizony�tottad, hogy b�rmilyen feladatra k�szen �llsz. – Voldemort szeme rosszall�an a fi�ra v�ndorolt. M�g mindig el�gedetlen volt a legfiatalabb hal�lfal�j�val. – Eleget teszek a k�r�sednek, Perselus. Vedd �gy, mint egy j�l elv�gzett munka jutalm�t. A ny�r v�g�ig van id�d. Elmehetsz. Lucius, seg�ts neki kimenni a s�rv�r�vel.

Lucius b�lintott, �s kil�pett a k�rb�l. Perselus lehajolt, er�sen megragadta Hermione karj�t, hogy �lljon mell�. A l�ny abbahagyta a k�zd�st. A k�r megny�lt, hogy utat engedjen a Hermion�t tart� Perselusnak, illetve Luciusnak, aki a l�ny m�sik oldal�n l�pkedett.

Lucius egy pillanatra meg�llt a fia el�tt.

- Egy sz�t se, Draco!

*

K�s� volt, �s Draco f�radtan l�pett be a Grimmauld t�rre… egyed�l. Ahogy becsukta maga m�g�tt az ajt�t, �szrevette, hogy milyen h�tborzongat�an cs�ndes volt minden. Egy hang sem j�tt a konyha, de a szalon fel�l sem. Hal�losan nyugodt �s cs�ndes volt minden. A l�pcs� els� foka nyikorgott, ahogy r�l�pett. Egy pillanattal k�s�bb �rezte, ahogy valaki megragadja a gall�rj�n�l, �s visszah�zza. Bedobt�k a konyh�ba, ahol sz�mtalan Rend-taggal kellett farkasszemet n�znie. A m�g�tte megsz�lal� szem�ly Harry volt.

- Hol van?

Draco kiegyenesedett, �s megfordult, hogy �gy n�zzen Harryre, mintha a fi� megbolondult volna.

- Ki hol van, Potter?

Harry p�lc�ja egy pillanat alatt Draco arca el�tt termett.

- Hermione, Malfoy. Hol van Hermione?

Draco a p�lc�r�l a fi�ra n�zett. McGalagony odas�t�lt, �s kivette a p�lc�t Harry ujjai k�z�l.

- Ez nem fog seg�teni, Mr. Potter.

McGalagony �gy fordult Draco fel�, mintha v�rn� a v�laszt Harry k�rd�s�re. K�r�ln�zett.

- Nem tudok semmit Grangerr�l. Amikor elmentem a gy�l�sre, �pp v�s�rolt veletek – mutatott r� a Weasley-fam�li�ra.

- Tudjuk, hogy egy Hal�lfal�-gy�l�sen volt�l – vil�gos�totta fel Tonks az unokatestv�r�t. Draco r�n�zett.

- Igen, kuzin, ott voltam. A S�t�t Nagy�r felfedezte az egyik k�meteket.

*

Perselus egy k�zeli tiszaf�hoz vezette �ket. Szorosan fogta a l�nyt. A dehoppan�l�s el�tti utols� k�p, amit l�tott, Lucius Malfoy �nel�g�lt mosolya volt. Perselus egy �reg blackmoori h�z kapuja el�tt jelent meg. Lucius p�r m�sodperccel ut�na �rkezett. Hermion�nek alig volt ideje, hogy k�r�ln�zzen, mert m�ris ber�ngatt�k a kapun, fel egy begyepesedett �ton a torn�cra �s kereszt�l a bej�rati ajt�n.

A l�ny egy els�t�t�tett szoba k�zep�n �llt, �s majd’ meg�r�lt. �k�lbe szor�totta a kez�t, ahogy Perselus Piton �rny�kos sziluettj�t k�vette.

- J�l mondta Harry. Maga �rul�.

A f�rfi p�lc�j�nak egyetlen p�ccint�s�vel t�zet gy�jtott a kandall�ba, ami h�tborzongat� ragyog�sba vonta a m�rges l�nyt. Perselus egyszer�en felh�zta a szem�ld�k�t. Valamilyen okb�l kifoly�lag ez felm�rges�tette �t… el�re rohant. Elkezdte verni az �kleivel a f�rfit, b�r �gy t�nt, hogy ez nem nagyon izgatta �t.

- Ut�lom mag�t! Maga … maga… �rul�!

Lucius leny�g�zve figyelte a l�nyt. Halk kuncog�s�nak a hangja jobban ideges�tette Perselust, mint a l�ny, aki �pp teljes er�b�l �t�gette. Kiny�jtotta a kez�t, er�sen megragadta a felkarj�t, �s gyeng�den megr�zva eltolta a l�nyt.

- Arc�tlan gyerek! Nem tud semmit!

Ahogy r�n�zett, �szrevette, hogy a l�ny szemei enyh�n remegtek, mintha az elalv�s ellen k�zdene. Tudta, hogy ez volt a probl�ma. M�r r�gebben is tapasztalta.

- Miss. Granger, nem b�lcs dolog, ha �gy felizgatja mag�t azok ut�n, ami t�rt�nt. – Folytatta a k�zdelmet a f�rfi ellen. – Hagyja abba, de r�gt�n!

A l�ny pedig abbahagyta. Perselusnak alig volt r� ideje, hogy elkapja �t, miel�tt a szemei h�trafordultak volna, ut�na pedig elnyelte a s�t�ts�g.

Lucius k�vette Perselust a l�pcs�n, majd a szob�j�ba. Am�g a f�rfi lefektette a l�nyt az �gyra, k�r�ln�zett. Egy �gyfi�kot kih�zva Perselus el�vett egy p�r fiola b�jitalt, �s egy pici asztalra tette �ket. Feln�zett Luciusra, aki a l�nyt figyelte.

- Tudod, hogy hol van a szob�d, Lucius. Nem v�ltozott az utols� l�togat�sod �ta.