O. fejezet

Bizonytalan, hogy mit hoz az este (Titus Livius)

“A v�mp�rok olyan halhatatlanok, akik nem �regszenek. V�rtestv�rek, K�in gyermekei, sz�mkivetettek, sz�rnyek, �tkozottak. Arra k�nyszer�ltek, hogy figyelj�k a vil�got, ahogy az lassan elpuszt�tja mag�t vagy el�seg�ts�k e folyamat v�gbemenetel�t.

Az �letben marad�shoz v�rre van sz�ks�g�k, ami hatalmas er�vel ruh�zza fel �ket. Er�sebbek az emberekn�l, sebeik gyorsan gy�gyulnak, s csak kev�s m�reg l�tezik, ami hat�sos ellen�k. A v�r t�pl�lja term�szetfeletti k�pess�geiket. A t�l kev�s vagy t�l sok v�rt�l eluralkodik rajtuk a Bestia, az �rj�ng�s, a v�mp�rok legelemibb �szt�ne, amely nem ismer kegyelmet, �s mindent elpuszt�t, ami az �tj�ba ker�l. A v�mp�rok nem l�legeznek, test�k hideg, s csak a friss v�r tudja azt felmeleg�teni. A sz�v�kbe d�f�tt kar�t�l megb�nulnak, de nem halnak meg. Ha t�l sok s�r�l�st szereznek, torporba zuhannak. A torpor hasonl�t az alv�sra, de ann�l sokkal m�lyebb, melyb�l a V�rtestv�r csak hetek, h�napok, n�ha �vek, n�ha pedig �vsz�zadok ut�n �bred f�l. A torporban a v�mp�r teste megpr�b�l meggy�gyulni a s�lyos s�r�l�sekb�l. A v�mp�rok csak akkor halnak meg, ha lev�gj�k a fej�ket vagy el�getik a test�ket vagy olyan kev�s v�r marad a szervezet�kben, ami m�r nem el�g az �letben marad�sra. A napt�l s�lyos �g�si s�r�l�seket szenvednek �s ebbe hamar bele is halhatnak. Csak az er�s hit az, ami megv�dhet t�l�k egy haland�t, mivel az igaz hit valamilyen m�don meg�geti �ket.
Nem sz�m�t, hogy mennyire keresik a j� �tj�t, v�g�l �gyis az �hs�g gy�z. �hs�g az emberi l�lekre, �hs�g a v�rre. Nem sz�m�t, mennyire k�zdenek saj�t gonoszs�guk ellen, v�g�l �gyis �lni�k kell. Hab�r meg�rzik emberi lelk�ket, val�j�ban ragadoz�v� v�lnak, s arra vad�sznak, amit r�gen saj�t fajt�juknak tekintettek: az emberekre.

Term�szetfeletti k�pess�gekkel rendelkeznek, melyek sok gyakorl�ssal egyre hat�konyabb� v�lnak. Nem hat r�juk a gravit�ci�, k�pesek k�dd� v�lni. Nincs t�k�rk�p�k, �s nem vetnek �rny�kot. Az emberis�g szeme el�l rejtve �lnek, s �gy v�vj�k a haland�k sz�m�ra nagyr�szt l�thatatlan csat�ikat.”

Hermione �h�tattal olvasta a k�tetet, amit professzor adott fel h�zi feladatnak az aurork�pz� szakiskol�ban. Febru�r eleje volt, elkezd�d�tt a m�sodik f�l�v.

A v�mp�rvad�sz szakir�nyt v�lasztotta, a j�niusban esed�kes �jszakai gyakorlatra k�sz�lt. Mindent el akart olvasni a t�m�ban, mindenr�l tudni akart, minden eshet�s�gre fel akart k�sz�lni. Elv�gre a v�mp�rok t�nyleg az �jszak�ban vad�sznak, uralkodnak London utc�in, �s kegyetlen�l elkapj�k a haland�kat, hogy a v�r�ket vegy�k…

Hermione h�trad�lt a sz�k�ben, majd lassan kif�jta a leveg�t a fogai k�z�tt. Perselus Pitonra gondolt, ahogy az ut�bbi hetekben, szinte minden szabad perc�ben.

Vajon mit csin�lhat most a volt tan�ra? Vajon merre j�rhat? El�b�jhatott-e m�r a rejtekhely�r�l? Tal�n most cserk�szi be aznapi �ldozat�t? Vagy m�r meg�lt valakit a v�r��rt, hogy �letben tartsa saj�t mag�t?

A l�ny egykedv�en kin�zett a k�s� d�lut�ni utc�ra. A nap m�r lenyugodott, a t�li sz�rkes�g �s a v�ros szemete lehangol� sz�nekbe vonta a szemk�zti h�zakat. Hermione �szre sem vette, de a Pitont�l kapott ez�st keresztet simogatta a nyak�ban.

Elh�zta a sz�j�t, majd dobolni kezdett ujjaival az asztalon. Nem tudott rendes magyar�zatot adni mag�nak arra, mi�rt is tartotta meg a v�mp�r aj�nd�k�t…

Az�ta is a nyak�ban hordta, sosem vette le. Egyetlenegyszer sem. A f�rfi ak�r meg is �lhette volna, vagy �t is v�ltoztathatta volna v�mp�rr�; m�gsem b�ntotta a l�nyt, m�g �jultan fek�dt a kanap�n. Ezen mindig elmosolyodott Hermione.

Tal�n Piton m�gsem olyan gonosz, tal�n m�gsem olyan �llatias, nem olyan v�rengz�. Tal�n nem is igazi v�mp�r, hiszen az �jj�sz�let�s�t sem egy v�mp�rnak, hanem egy elrontott var�zslatnak, egy haland�nak k�sz�nhette…

N�ha el�br�ndozott azon, hogy ez a k�ztes l�t Piton jav�ra v�lt-e. Fizikailag biztosan, hiszen annak idej�n, m�g haland� volt, nem volt olyan �polt, selymes a haja. Malfoy�k a lehet� legjobb testet b�v�lt�k neki, ezt m�r Hermione is l�tta, tapasztalta. Bizony�ra a fizikai ereje is megn�tt, ahogy �tv�ltozott. Teh�t nem puszt�n egy t�k�letes testet kapott, hanem �ll�k�pess�get, �s kiv�l� k�pess�geket is…

A l�ny unottan elh�zta a sz�j�t. De vajon Piton t�nyleg olyan j�mbor volna, ahogy kar�csonykor viselkedett volna vele? El akarta ugyan hinni, amit gondolt, de valami m�gsem hagyta nyugodni. Valami megmagyar�zhatatlan rossz el��rzet.

F�radtan megd�rzs�lte a szem�t, majd fel�llt, �s a t�sk�j�ba pakolta a jegyzeteit. A k�nyvet, amit olvasgatott; kik�lcs�n�zte, majd a ruhat�rban kiv�ltotta a kab�tj�t, �s fel�lt�z�tt.

Fesz�lten l�pett ki az aurork�pz� �p�let�b�l. Odakint jeges sz�l f�jt, mint szinte mindig. Teljes s�t�ts�gbe borult az �g, csak n�h�ny l�mpa vil�g�tott a j�rda ment�n.

Hermione f�z�san h�zta �ssze mag�n a kab�tot. Gondosan bebugyol�lta mag�t vastag �s puha s�lj�ba, nem akart lebetegedni. Akaratlanul is a lelk�be �gett, hogy ugyanebb�l a sik�torb�l ragadta mag�val Draco Malfoy n�h�ny h�nappal ezel�tt. Az�ta ezerszer is k�r�ln�zett, �s szinte �tm�terenk�nt h�trafordult, �s alaposan k�r�ln�zett, k�veti-e valaki.

Alig tett meg sz�z m�tert, amikor valaki hirtelen mell� l�pett a semmib�l. A hideg sz�l sodorta, vagy a vastag k�d lepl�be burkolva toppant Hermione el�, sosem der�l ki. A l�ny felsikoltott, �s elugrott a k�l�n�s alak el�l. Egyenesen berohant egy szemetes kont�ner fedez�k�be. El�kapta a var�zsp�lc�j�t, �s vett egy m�ly leveg�t. Miut�n felk�sz�lt a harcra, lassan kidugta a fej�t a kont�ner m�g�l.

Az alak ugyanott �llt, ahol felbukkant. G�nyosan csillogott a tekintete, mind�ssze ennyi l�tszott a s�llal eltakart arc�b�l.

- Granger, ez igaz�n sz�nalmas mozzanata a kapcsolatunknak – somolygott az idegen. Hermione felkapta a fej�t az ismer�s hang hallat�n. – M�sszon ki a kuk�k k�z�l! – morgott Piton f�lhangosan.

Hermione elpirulva �llt fel a kont�ner m�g�tt, �s l�ngol� arccal l�pett ki a takar�s�b�l. Gy�l�lte, hogy Piton parancsolgatott neki. Nem is volna szabad hitelt adnia egy v�mp�r szav�nak, nemhogy teljes�tenie az utas�t�sait. Elh�zta a sz�j�t, ahogy k�zelebb somford�lt a f�rfihoz.

- Na v�gre! Bizalmatlans�got oktatnak az iskol�ban?! – k�rdezte g�nyosan Piton a l�nyt�l.

- Ezt nem az iskol�ban tanultam – sziszegte Hermione. Felszegte az �ll�t, �s szikr�z� szemekkel n�zett a volt tan�r�ra.

- T�nyleg is… Mindenk�ppen a v�mp�rvad�sz szakot kellett v�lasztania, igaz? M�r csak bosszant�sb�l is?!

- Ennek semmi k�ze mag�hoz! – csattant fel a l�ny. Arc�ba m�g t�bb v�r sz�k�tt, a sz�ve vadul kalimp�lt. �s tudta, m�r olvasott r�la, hogy ezt a v�mp�rok messzir�l meg�rzik. Hevess�g��rt �tkozta is mag�t. – Az�rt v�lasztottam ezt a szakot, mert �rdekel! Szeretn�k min�l t�bb inform�ci�t megtudni a maga fajt�j�r�l.

- Att�l m�g nem kellett volna vad�sznak �llnia! Az els� gyakorlaton el fog v�rezni, hogy st�lusosan fogalmazzak… - h�zta g�nyos mosolyra a sz�j�t Piton. Lassan lecs�szott a sz�ja el�l a s�l, ahogy megmozd�totta a fej�t, hogy k�r�ln�zzen. Nem vesz�lytelen man�ver volt t�le, hogy az aurork�pz� �p�lete mellett �ll�tja meg Grangert.

- Honnan veszi ezt?!

- M�r az els� gyakorlaton be kell cserk�szni, �s meg kell �lni egy v�mp�rt. Ut�nan�ztem. Granger, ez mag�nak nem fog menni, higgye el! Nem gyilkos t�pus… Nem egyezne a n�zeteivel…

- Rem�lem, j�l mulat rajtam! Igen is, meg tudom tenni! – kiab�lta Hermione d�h�sen. – Ne gondolja, hogy olyan �rtatlan voln�k! N�zzen csak mag�ra… Mit l�t? Egy darabot bel�lem! Ne nevessen! N�lk�lem sehol sem volna – remegett meg a l�ny sz�ja. Reszketett a d�ht�l �s a haragt�l.

- Att�l, hogy d�h�s, m�g nem tud �lni… - s�hajtott Piton. Tekintete t�lvil�gian felizzott n�ha, �m semmi jel�t nem adta volna, hogy hozz� akar �rni a l�nyhoz. B�ven el�g volt l�tnia, �s gy�ny�rk�dnie a muland� sz�ps�g�ben.

- Erre ne vegyen m�rget! – ki�ltotta Hermione. – Igen is, b�rmire k�pes vagyok, ha nagyon akarom! – azzal a mellkas�n�l fogva eltasz�totta maga el�l a v�mp�rt. Fogalma sem volt r�la, honnan van ez az �j kelet� b�tors�ga, vagy vakmer�s�ge; mindenesetre kihaszn�lta azt a pillanatnyi meglepet�st, ami Pitont �rte, �s dehoppan�lt a f�rfi mell�l.

Perselus Piton g�nyosan mosolyogva v�gigsim�totta a saj�t mellkas�t, ahol hozz��rt a volt di�kja, k�r�ln�zett a sik�tortban, majd amikor megbizonyosodott arr�l, hogy senki sem j�rt a k�rny�ken, egyszer�en k�dd� v�lt.

Hermione hoppan�l�st k�vetve a l�ny lak�s�nak ajtaj�ban �lt�tt ism�t testet. A l�ny a v�d�var�zslatok felold�s�val foglalatoskodott �ppen. Mikor meg�rezte, hogy valaki figyeli, azonnal h�trafordult, �s kivont p�lc�val �llt meg Piton el�tt.

- Nem hagy b�k�n? Mit akar t�lem? – k�rdezte halkan. A l�pcs�h�zban m�r sokkal kev�sb� volt b�tor, mintha a hoppan�l�s elvette volna a harci kedv�t.

- Semmit – hangzott a v�lasz Piton sz�j�b�l. A sz� egyszerre hallatszott idegen�l, �s �szint�n. Hermione �rtetlen�l n�zett v�gig a f�rfin, azt�n m�gis lejjebb engedte a var�zsp�lc�j�t. Elv�gre, ha a v�mp�r meg szeretn� t�madni, m�r biztosan megtette volna. Volt r� n�h�ny alkalma, m�gsem �lt soha a lehet�s�geivel.

- Akkor mi�rt k�vetett?

- Csak tudni akartam, hogy haza�rt-e.

- Ez a sz�nalmas, uram – szisszent fel Hermione. Piton olyan jegesen n�zett v�gig a l�nyon, hogy azonnal leolvadt a g�nyos mosoly az ajk�r�l. – Egy v�mp�r k�s�r haza egy leend� v�mp�rvad�szt? Sz�nalmas paradoxon.

- Granger, sosem tudja befogni a sz�j�t, igaz? – mordult fel Piton. – �s v�lasszon m�sik szakir�nyt, am�g megteheti…

- Ne parancsolgasson! M�r csak az�rt is v�mp�rvad�sz leszek, mert mag�nak nem tetszik! – f�jtatott Hermione. El sem tudta k�pzelni, honnan teremhet ennyi ellentmond�sos �rz�se Pitonnal kapcsolatban. Egyszerre csod�lta �s gy�l�lte a f�rfit. Gy�l�lnie szinte munkak�ri feladata volt… Legal�bbis az lesz… De csod�lni? Mi csod�lni- vagy szeretnival� lehet egy ilyen pokolfajzatban?

Piton felvonta a szem�ld�k�t, azt�n r�vid ideig farkasszemet n�zett a l�nnyal. Mikor elunta a dolgot, megr�ntotta a v�ll�t.

- Majd r�j�n… De hozz�m ne j�jj�n zokogva, hogy milyen borzalmak �rt�k.

- Soha, eszembe sem jutott volna! Van �let Perselus Pitonon t�l is! – fortyogott Hermione. – Egy�ltal�n azt sem �rtem, hogy mi�rt j�r a nyakamra! Ha volna egy csepp eszem, akkor…

- Meg�lne? – h�zta g�nyos mosolyra a sz�j�t a v�mp�r. – Egyel�re ne tegye. L�tja, �n is t�rt�ztetem magam… A maga nevets�ges var�zsig�je m�g mindig �sszek�t minket. Nem tudhatjuk, mi t�rt�nik, ha egyik�nk meghal…

- Hol �rdekel engem, hogy mi lesz… Maga m�r r�gen halott… - borzongott meg Hermione. – �s, tal�n �n is – s�hajtott fel halkan. – Menjen innen, ellens�gek vagyunk! – n�zett elsz�ntan Piton szem�be.

A f�rfi j��z�en felnevetett, Hermione megr�k�ny�dve n�zte. M�g sosem l�tta nevetni a volt tan�r�t.

- Maga jav�thatatlanul naiv, Granger… Nekem egyetlen ellens�gem van, �s el�rulom, hogy az a napf�ny.

Hermione fels�hajtott, mintha kiss� megk�nnyebb�lt volna a sz�ve.

- Akkor sem t�rhet r�m, ha nem akar t�lem semmit. J�rjon ink�bb Malfoy�khoz, az a mag�hoz ill� t�rsas�g! Ugyanolyan v�rsz�v�k, mint…

- Nocsak, elharapta a mondat v�g�t. Nem akarja befejezni? – g�nyol�dott Piton.

- �n valami eg�szen m�st akarok!

- Mit?

- Hogy m�s �let�t keser�tse meg id�tlen mag�ny�ban! – morgott Hermione. A v�mp�r �sszeszor�totta a fogait, �s lenyelte a v�lasz�t.

- M�g egy dolgot �ruljon el, Granger, �s m�r itt sem vagyok… Hordja azt a l�ncot…

- Nem – v�gott a f�rfi szav�ba a l�ny, m�g miel�tt az befejezhette volna a k�rd�s�t. Vadul d�b�rg�tt a sz�ve, keze-l�ba remegett. Piton �rezte, hogy titokra bukkant Granger sz�v�ben.

- �rtem – morogta kiismerhetetlen�l. Egy pillanatig csak �lltak egym�ssal szemben n�m�n. Piton arca szoborszer�en feh�rlett a rosszul megvil�g�tott l�pcs�h�zban.

- Akkor ennyi volt? – k�rdezte Hermione halkan. – Eddig tartott a fegyversz�net? – Szem�b�l elt�nt minden harciass�g. Valami�rt kong� �ress�get �rzett mag�ban, pedig az csak a holdtalan �jszak�kon szokta gy�t�rni. Voltak pillanatok, amikor sosem tudta volna elk�pzelni, hogy valaha is meg kell harcolnia Pitonnal.

Piton gonosz mosolyra nyitotta sz�j�t, megvillantva hegyes szemfogait.

- Sosem volt k�zt�nk fegyversz�net – mondta, majd k�dd� v�lt. Hermione �loms�ly�nak �rezte a tagjait. K�ptelen volt megmozdulni, hossz� percekig b�mult a f�rfi ut�n. K�l�n�s hi�ny�rzet, �s bizonytalans�g f�szkelte be mag�t a sz�v�be.

�t percn�l is t�bb id� telt el, mire r�d�bbent, hogy a saj�t lak�sa el�tt �csorog. Saj�t mag�t �tkozva l�pett be a bej�rati ajt�n. Miut�n minden z�rat �s v�d�var�zslatot aktiv�lt, bel�lr�l nekid�lt az ajt�nak, �s egy hatalmasat szusszant.

Lassan kigombolta a kab�tj�t, �s letekerte a nyak�r�l a s�lat. El�villant a Pitont�l kapott l�nc �s a fesz�let. Hermione halv�nyan elmosolyodott, megsim�totta a keresztet, azt�n elindult a dolga ut�n.