Az �let nem m�s, mint utaz�s a hal�l fel� (Seneca)

A cseh�ban szinte v�gni lehetett a cigarettaf�st�t. Egy h�sz �v k�r�li l�ny v�rakozott a pultn�l. Idegesnek t�nt, minden hangosabb sz�ra felkapta a fej�t, �s bizalmatlanul k�r�ln�zett. Alig ny�lt az el�tte g�z�lg� k�v�hoz. Barna tincseit babr�lta, majd az ujjaival dobolt a pulton.

- Nyugalom – sz�lalt meg halkan mellette egy id�sebb f�rfi. Kamionsof�rnek t�nt a kopott farmerj�ben, �s a kock�s ingj�ben. Nem t�nt k�l�n�sebben bizalomgerjeszt�nek, a l�ny m�gis jobban �rezte mag�t egy kicsit. – Nem lesz gond… - morogta a k�v�r sof�r.

Hermione nyelt egyet, majd visszafordult a k�v�j�hoz. Nem lesz gond. Megkeverte a k�v�j�t, azt�n a sz�j�hoz emelte a cs�sz�t. Elm�letileg mindent tud m�r, gyakorlatilag sincs egyed�l. Rutinfeladat lesz. Csak fel kell ismernie a v�mp�rt, amikor az bel�p az ajt�n… �ll�t�lag fel tudja majd ismerni, a v�rk�t�k seg�tenek benne. Elm�letileg nem �rheti nagy meglepet�s. �s k�l�nben is, a seg�t�je itt �l mellette, �s figyeli. K�zbel�p, ha rossz ir�nyt venn�nek a dolgok.

A k�v� kellemesen langyos volt. Hermione nem is b�nta, hogy nem forr�n itta meg. A kocsmaajt�n t�l, meleg ny�ri �jszaka fesz�lt a v�rosra. Hetek �ta nem esett es�, ami felfriss�tette volna a leveg�t �s a ki�gett kerteket.

A koffein v�rt hat�sa elmaradt. Nem serkentette �j er�re a l�nyt, tal�n t�lzottan is koncentr�lt a feladat�ra. J�l kell siker�lnie a vizsg�nak, �s akkor hivatalosan is kezd� vad�sz lehet. Akkor m�r csak h�rom h�nap intenz�v gyakorlat v�lasztja el a profi v�mp�rvad�sz c�mt�l. Tov�bbi egy �v m�lva ak�r m�r seg�t� is lehet, aki odafigyel a tanul�kra �s a kezd� vad�szokra.

Halkan fels�hajtott, azt�n megigaz�totta mag�n a ruh�t. Enn�l kisebb hacuk�t r� sem adhattak volna… Teljesen felcs�szott a s�t�tz�ld szoknya a combj�n, szinte kil�tszott a bugyija, ahogy a b�rsz�ken �lt. A bl�za is sokkal t�bbet mutatott, mint takart, vagy mint azt Hermione szerette volna. Sokadszorra �sszegezte mag�ban, hogy �gy n�z ki, mint egy utcal�ny.

R�ad�sul sem var�zsp�lc�ja, sem atham�ja, sem m�s v�mp�r�l� fegyvere nem volt. Csak a v�rk�t�k. A k�t v�kony ez�st karperecet tucatnyi m�sik kark�t� k�z� rejtette. Gy�ngy�s kark�t�k, ez�st�s - aranyos csillog�s� karperecek. K�z�j�k volt elrejtve a k�t v�konyka v�rk�t�. A bal csukl�j�n l�v�n fekete �kk�ves, a jobb csukl�j�n v�r�s �kk�ves �kszernek t�nt. Fel sem t�ntek a t�bbi k�z�tt.

Nem kellett agg�dnia, hiszen tudta haszn�lni �ket. A var�zsig�t is bet�ve tudta a m�velethez, t�nyleg nem kellett p�nikba esnie… Milli�k�ppen pr�b�lta megnyugtatni mag�t, de egyel�re minden hat�stalannak bizonyult.

�vatosan k�r�ln�zett, hogy figyeli-e valaki a mozdulatait. Szerencs�re senki sem �rdekl�d�tt ir�nta fesz�ltebben, mint azt v�rta volna. A kih�v� ruh�ja miatt ugyan b�mult�k, de ez k�zel sem t�nt olyan vesz�lyesnek, mint amire v�rt.

M�g el sem fogyott a k�v�ja, amikor odal�pett hozz� a pultos, �s letett egy �veg s�rt a l�ny el�.

- Ezt az egyik vend�g k�ldi – somolygott a f�rfi Hermion�ra. A l�ny el�sz�r meglepetten b�mult a kocsm�rosra, azt�n elmosolyodott.

- K�sz�n�m – ny�gte ki v�g�l. Pontosan tudta a forgat�k�nyvet. Most egy utcal�nyt j�tszik, aki a kocsm�ban m�latja az idej�t �ppen. �gy is kell viselkednie, mint amit megk�vetel a szerepe, ez�rt fogadta el az ingyen s�rt. A sz�j�hoz emelte az �veget, de alig kortyolt bele.

Nem szerette a s�rt, r�ad�sul kiv�g�dott a kocsma ajtaja, �s bel�pett rajta egy idegen. Hermione mindk�t karj�n v�gigszaladt egy, eddig ismeretlen vibr�l�s. Egy pillanatra m�g a v�r�raml�st is meg�ll�totta az ereiben, pontosan �rezte. Kis h�j�n f�lrenyelte a korty s�rt, �gy figyelte az �j vend�get.

Fiatal, h�szas �vei k�zep�n j�r� f�rfi volt. Fekete, kopott farmert, �s fekete, hossz� ujj� inget viselt, mintha nem �rezn� a k�nz� h�s�get. R�vid, piszkos sz�ke haja f�s�letlennek t�nt.

Hermione leplezetlen�l megb�multa a j�vev�nyt, tal�n m�g el is mosolyodott mag�n. �rezte, amint a zsibong� idegei lecsillapodnak, �s �tveszi az izgalom hely�t a feladatmegold�s k�pess�ge.

A seg�t�je f�radtan felemelkedett a hely�r�l, ny�jt�zott egyet, azt�n egy sz�ls�, �res asztalhoz �lt �t, hogy k�zvetlen�l Hermione mellett felszabaduljon egy �l�hely. A l�ny a szeme sark�b�l l�tta, hogy a seg�t�je profi m�don m�r r� sem n�zett a v�mp�rra, hanem ink�bb a kocsma vend�geit kezdte vizslatni.

Hermione bezzeg nem tudta levenni a szem�t a f�rfir�l. V�gigvonult a test�n a hideg nyugalom �rz�se, amikor �sszeakadt a tekintete az idegennel. A f�rfi r�mosolygott, amit�l Hermione zavartan somolyogni kezdett, �s visszafordult a s�r�hez.

A f�rfi lecsapott a l�ny mellett felszabadul� �res helyre.

- Le�lhetek? – k�rdezte hat�rozottan Hermion�t�l. Hangja nem volt kifejezetten hangos, de az �v�lt� zeneg�p ellen�re t�k�letesen a l�ny f�l�be csengett.

- Igen – b�lintott Granger, azt�n ism�t belekortyolt a s�r�be.

- Damian vagyok – mutatkozott be az idegen. Hermione �rdekl�dve v�gign�zett a f�rfin, �s megnyugodva tapasztalta, hogy �lt�z�ke felkeltette a v�mp�r �rdekl�d�s�t. Damian tekintete szinte perzselt.

- �n pedig Stella – ny�jtotta a kez�t Hermione. A f�rfi tenyere k�l�n�s m�don hideg volt. – A k�rny�ken laksz?

- Mondhatni – mosolygott Damian. – M�g nem l�ttalak itt…

- Mert m�g sosem j�rtam itt – mosolygott vissza Hermione. – V�rtam valakit, de �gy n�z ki, nem �rt ide… m�g…

- �n nem tudom helyettes�teni az illet�t? – k�rdezte kaj�nul a f�rfi. Hermione gyomr�ban fic�nkolni kezdett valami.

- Mi�rt akarn�d helyettes�teni?

- Hogy ne unatkozz, m�g ide�r a szerencs�s…

- Meggy�z� �rv – nevetett Hermione, azt�n megint beleivott a s�rbe. �rezte, amint a kev�ske alkohol elkeveredik a v�r�ben, �s megbolond�tja. Egy v�mp�rral fl�rt�lt, igyekezett nem elfelejteni ezt a nem elhanyagolhat� apr�s�got. Voltak pillanatok, amikor legsz�vesebben kirohant volna a kocsm�b�l, valami m�gis marasztalta. – �s mivel akarsz sz�rakoztatni, Damian? – n�zett a f�rfira kac�ran. Egy l�ngocska izzott fel a v�mp�r szem�ben, ami nyomokban hasonl�tott Perselus Piton tekintet�re. Hermione sz�ve �ssze-visszakalimp�lt, n�ha m�g a keze is megremegett. Els�sorban Piton eml�k�t�l, �s a d�ht�l, hogy a f�rfi mindenk�ppen le akarta besz�lni a v�mp�rvad�sz p�ly�r�l.

- Kezdetnek mes�lhetn�k magamr�l, mit sz�lsz? – mosolygott a f�rfi.

- Izgalmasan hangzik.

- Izgalmasnak t�n�k?

- Ha tudn�d, hogy ver a sz�vem… - kac�rkodott Hermione. Damian szeme ism�telten villant egyet. Granger szinte olvasott a f�rfi gondolataiban, �s tudatosan mosolygott maga el�.

- Lehet, hogy tudom, Stella. Sz�p n�v… Nem f�lt�l egy ilyen elhagyatott k�rny�kre tal�lkoz�t megbesz�lni? Itt azt�n mindenf�le alakok megfordulnak…

- Igazs�g szerint m�g hiszek a lovagokban, akik megmentik a bajba jutott h�lgyeket – ismerte el a l�ny.

- Ez aranyos… K�l�n�s l�ny vagy, Stella… Az egyik pillanatban olyan elveszetten n�zel, szomor�nak �s f�l�nknek t�nsz; a m�sikban pedig hideg �s kif�rk�szhetetlen a tekinteted… Igazi kis boszork�ny vagy… Egyszer ismertem egy hasonl� l�nyt…

- � is igazi kis boszork�ny volt? – nevetett Hermione.

- Igen.

- Var�zsolni is tudott? – k�rdezte m�g mindig vid�man a l�ny.

- Meghiszem azt… Tudod, k�tf�le ember �l a f�ld�n, aki hisz a m�gia l�tez�s�ben, �s az, aki nem…

- �rdekes megk�zel�t�s… - kortyolt unottan a s�r�be Hermione. – �s �n melyik kateg�ri�ba tartozom?

- Szeml�tom�st t�ged annyira nem �rdekel a dolog… Tal�n mert k�t l�bbal �llsz a f�ld�n…

- Igen, tal�n – mosolygott a l�ny. Odafordult a f�rfi fel�, �s r�mosolyodott. – Azt hiszem, kimegyek, �s kiszell�ztetem a ruh�mb�l a f�st�t… Esetleg velem tartasz?

- Term�szetesen. A sz�vemre venn�m, ha bajba ker�ln�l odakint…

- Pedig tal�n vesz�lyesebb vagy, mint a kinti s�t�t – b�gta Hermione, mire Damian felnevetett, �s felseg�tette a b�rsz�kr�l a l�nyt. Bizalmasan �t�lelte, majd kivezette a kocsm�b�l. Granger mosolyogva, a v�mp�r kez�t fogva k�vette a f�rfit. Egy pillanatra sem n�zett f�lre, de a szeme sark�b�l l�tta, hogy a seg�t�je �t figyeli.

Damian udvariasan el�re engedte a kocsmaajt�ban a l�nyt, azt�n betette maguk ut�n a bej�rati ajt�t. Hermione kellemesen megborzongott az �jszakai szell�t�l. Vett egy m�ly leveg�t, majd a k�s�r�j�re n�zett. Egy pillanatig habozott, azt�n elmosolyodott.

- Akkor mes�lsz magadr�l, Damian? Mi�rt vagy vas�rnap este egy ilyen vil�gv�ge hangulatot id�z� helyen, �s mi�rt nem a csal�doddal t�lt�d az id�det?

- Azon egyszer� okb�l kifoly�lag, mert nincs csal�dom. Sokan gondolt�k �gy, hogy engem nem lehet igaz�n szeretni…

- Ezt nem �rtem… El kell ismernem, hogy el�g kellemes term�szeted van. Legal�bbis ilyen r�vid id� alatt �n ezt sz�rtem le… - s�hajtott fel szomor�an Hermione, azt�n halv�nyan a f�rfira mosolygott. Damian a l�ny h�t�ra tette a kez�t, �s �gy k�s�rte a kihalt, s�t�t utc�n.

- A l�tszat n�ha csal, Stella – mosolygott hasonl� bor�val a v�mp�r.

- �n tudom – morogta a l�ny.

- �s te, hogy �llsz a szerelemmel? Nyilv�n nem tal�ltad meg �lmaid p�rj�t, ha vas�rnap �jjel egy f�st�s kocsm�ban �lsz…

- Engem valami�rt mindig elker�lt a szerelem, tal�n azt sem tudom, mi az… N�ha �gy �rzem, olyan vagyok, mint egy g�p… Csak teszem a dolgom…

- �s a f�rfiak?

- N�ha j�n egy pasas – mosolyodott el Hermione. – � le akar besz�lni err�l az eg�szr�l… Egyszer m�g aj�nd�kot is hozott, tal�n le akart kenyerezni, nem tudom – nevetett fel halkan a l�ny. – Egy nagyon sz�p l�ncot kaptam t�le, egy kereszttel… Azt�n, amikor �jra tal�lkoztunk, megk�rdezte, hogy hordom-e…

- Mit felelt�l neki?

- Hogy nem hordom a l�ncot. Hazudtam neki, hogy b�k�n hagyjon… Az�ta nem is l�ttam �t…

- Hi�nyzik?

- Sosem vallan�m be – somolygott maga el� a l�ny.

- Keresd meg! – aj�nlotta Damian.

- Nem tudom, hol lakik. Val�sz�n�leg sosem tal�ln�m meg, hacsak � nem akarja. El�g… k�l�n�s alak. N�ha olyan, mintha vigy�zni akarna r�m; m�skor pedig… mintha szimpl�n csak bosszantani akarna… Mintha nem is egy bolyg�n �ln�nk…

- Az �r�k szerelem felt�tele a k�l�nb�z�s – jegyezte meg a f�rfi.

- Honnan tudn�d, mi az �r�k szerelem felt�tele? K�tlem, hogy megtapasztaltad volna az �r�k szerelmet… Alig lehetsz harminc �ves…

- Sokkal id�sebb vagyok, semmint azt gondoln�d… Hidd el, �n tudom, hogyan lehet sz�z �vig ugyanazt a n�t szeretni…

- Sz�z �vig? Te j�tszol velem…

- �n soha nem j�tszom m�sokkal, az nem illene hozz�m.

- �rdekes ember vagy – szontyolodott el Hermione. A fej�ben m�r ott d�b�r�gtek a k�telez�en betartand� szab�lyok, miszerint a v�mp�rt t�vol�tsa el a muglik k�zel�b�l, csalja el a figyel� szemek el�l, azt�n mihamarabb �lje meg. A bar�tkoz�s csak nehez�t a dolgon. F�leg, ha olyan �rdekes egyeddel tal�lkozik a vad�sz, mint p�ld�ul Damian. Hermione tudta, hogy a seg�t�je a figyelemmel k�s�ri az esem�nyeket, �s ha sz�ks�gesnek �rzi, k�zbe is l�p, nehogy a vad�szb�l �ldozat legyen. �gy �rezte a l�ny, hogy miel�bb t�l kell esnie a t�zkereszts�gen. Keze-l�ba remegett, legsz�vesebben hazarohant volna.

- Mi a baj? L�tom �s �rzed rajtad, hogy valami nyomaszt – sz�lalt meg halkan a v�mp�r. – B�nt, hogy nem j�tt el a bar�tod a tal�lk�ra?

- Nem… Vagyis igen, de… �h… Ne haragudj, Damian…

- Mi�rt? – n�zett k�rd�n Hermione szem�be a f�rfi, de a l�ny elkapta a tekintet�t. �sszed�rzs�lte a k�t csukl�j�t, a bizsuk k�z�tt �ssze�rt �s felszikr�zott a k�t v�rk�t�, amelyek m�r kis h�j�n elszor�tott�k a v�rkering�s�t. A fekete �s a v�r�s k� sejtelmesen izzani kezdett a foglalatban, mire Hermione felemelte mindk�t karj�t, �s a v�mp�r mellkas�ra c�lzott vel�k.

- Sileximago! – ki�ltotta. Vak�t� f�ny �rasztotta el az �jszak�t, ami egyszer�en �tt�rt a v�mp�r test�n, mintegy szoborr� v�ltoztatva Damiant. A f�rfi megmerevedett, azt�n mire enyh�lni kezdett a f�ny, mindenf�le t�z �s l�ngol�s n�lk�l, par�zsl� hamuk�nt omlott �ssze.

Alig egy percig tartott az eg�sz. Hermione s�padtan n�zte a szell�t, amint bele-belekap a hamuba, �s nem akarta elhinni, hogy megtette. Csak rem�nykedni mert, hogy Damian nem szenvedett, hiszen m�g ki�ltani sem volt ideje…

A k�vetkez� pillanatban megjelent a kock�singes kamionsof�r k�llem� seg�t�je. B�szk�n n�zett a tan�tv�ny�ra.

- Ez igen, Granger! Nagyon �gyes volt�l. Nem futamodt�l meg, nem est�l p�nikba, mint �ltal�ban a kezd� vad�szok… Szakszer�en, pontosan elv�gezted a munk�t, mintha csak egy k�nny� gyakorl�termi feladat lett volna. M�g k�t ilyen t�k�letes bevet�s, hogy legyen n�mi terepgyakorlatod, �s m�ris al��rom a profi bizony�tv�nyod!

- Soha t�bb� nem akarok ilyen maskar�ba �lt�zni, Roger – f�jtatott a l�ny. Olyan �rz�se t�madt, mintha nem kapott volna el�g leveg�t. – K�s� van, menj�nk…

- J�l van, nem kell t�bb� el�ny�sen �lt�zn�d, ha nem akarsz. Akkor legk�zelebb a sz�zf�l�-f�zetes alakv�lt� m�dszert gyakoroljuk… Leh�zom a list�r�l az 1899 D 32 sz�m� egyedet, �s m�r v�gezt�nk is. Holnap meg�rod a jelent�st, �n meg�rom az �rt�kel�sedet, azt�n letessz�k a f�n�k asztal�ra. El lesz ragadtatva… Tehets�ges banya van, Granger. Egy percig sem t�nt�l riadtnak, hogy meg kell k�vesztened egy v�mp�rt… - nevetett a mentor. Hermione �veges szemmel b�mult a s�t�ts�gbe, azt�n lassan elindult az utc�ban. Miel�bb haza akart keveredni.

- Damiannak h�vt�k – suttogta remeg� t�rddel, de a seg�t�je nem hallotta meg a szavait. A f�rfi gyorsan el�kereste a zsebeib�l a kicsi, fekete notesz�t, �s a kilist�zott, �l� v�mp�rok k�z�l leh�zta a meg�lt v�mp�r k�dsz�m�t.

- Els�padt�l. Nem �m el�julsz, te kis h�s! Tudom, hogy ez volt az els� akci�d, de ne vedd a sz�vedre a dolgot. Gondolj �gy a munk�dra, mintha kigyoml�ln�d a vir�gos kertedb�l a m�rgez� gazokat… Ismerek egy nyugis helyet, megiszunk valamit, �nnepl�sk�ppen?

- Ne haragudj, Roger, de t�nyleg elf�radtam, ink�bb hazamenn�k…

- J�l van, nem er�ltetem, Granger – vont v�llat a f�rfi. Bes�t�ltak egy abszol�t koroms�t�t fal �rny�k�ba, ahonnan halkan dehoppan�ltak. El�bb Hermione sz�v�dott fel az �jszak�ban, azt�n a seg�t�je.

A l�ny egyenesen az el�szob�j�ba hoppan�lt, majd frusztr�ltan felkapta az el�szobaszekr�nyen hagyott var�zsp�lc�j�t, �s �les�tette a lak�s v�d�var�zslatait. Nem akarta, hogy ak�r csak egyetlen bar�tja, vagy ismer�se r� t�rhessen. Egyed�l akart maradni.

Miut�n teljesen mag�ra z�rta a f�lelmeit, elbotork�lt a f�rd�szob�ig, mert �gy �rezte, meg kell f�rdenie. Koszos, izzadt, mocskos volt. Mintha a l�ba sz�r�ra is hamu ker�lt volna. Tal�n r�f�jta a sz�l, amikor…

Undor �s h�nyinger fogta el, eg�sz test�ben remegni kezdett m�g a gondolatt�l is, hogy megtette. Elv�gezte az els� igazi feladat�t. Meg�lt egy v�mp�rt. Az 1899 D 32-es egyedet. Alantasnak �s b�rokratikusnak tartotta a k�dsz�mos nyilv�ntart�st, �s elkezdtek potyogni a k�nnyei. � nem egy sz�mot �lt meg, hanem egy vibr�l� tekintet�, sz�ke haj� f�rfit. Damiant.