Ma �ppen indultunk volna vissza a reggelir�l Florence-el (n�gykor indulunk Mil�n�ba…brr...) meg Becc�val, amikor Vitale �s a kis Caprice (elv�gre �gy neveztem el!) szob�ja fel�l hangos kiab�l�st hallottunk.

- De professzor �r…! �s a pixik?...Hogyhogy m�s?...Nem!... Dippet igazgat� �r…K�rem!...Nem…NE!

Majd hallottuk az ajt�t kicsap�dni, �s Vitale-t kil�pni, kez�ben Caprice-el. Az arca teljesen olyan volt, mintha valaki meghalt volna.

- Rossz h�rt kapott, professzor �r? – �rdekl�d�tt kedvesen Becky.

- Igen – felelte ny�zott arccal a professzor.

- Nem tarthatja meg a kuty�t? – csillant fel a szemem. H�t kell nek�nk ennyi ny�g?

- Dehogynem! – legyintett sz�rakozottan – Csak azt akartam, hogy k�l�n szob�ja legyen az �n kis Marcell�mnak, de a cs�nya Dippet professzor nem engedte – az elej�t nek�nk mondta, a v�g�t m�r a kuty�nak g�gy�gte.

- K�l�n szoba? – lep�d�tt meg Florence.

- �gy �m! – d�dolgatott Vitale professzor – De nem engedt�k meg…

Ezt most k�b� �gy mondta, mint egy �t �ves kisl�ny,akinek megtiltott�k, hogy t�bb csokit egyen.

- �tvehetem egy kicsit? - k�rdeztem, a kutyusra, akivel m�r egy ideje szemeztem.

- Nem! – h�zta el a kuty�t Vitale nyafogva.

- Nem kell harapni, csak k�rdeztem! – csattantam fel.

���������������������������������������

�gy kezd�d�tt az eg�sz, hogy amikor felsz�lltunk a buszra, r�gt�n kin�zt�k, hogy mi a l�nyokkal h�tra szeretn�nk �lni, ahol n�gy hely van egym�s melett. Teh�t, nem is lett volna baj, hogyha Tom �s Abraxas (szok�s szerint), helyet foglaltak a MI hely�nk�n.

- Ide mi �l�nk! – figyelmeztette Tom�kat Rebecca.

- Sajn�lom, de m�r csak kett� hely maradt – vigyorodott el Tom, majd r�m n�zett.

- Azt nem – sz�laltam meg hirtelen (legal�bbis a t�bbieknek biztosan hirtelen volt) –Kiz�rt, hogy mell�d �ljek.

- �s ugyan ki z�rja ki, okosk�m?* - mosolyodott el g�nyosan Tom.

Mintha ez lett volna a v�gsz� (ahogyan a filmekben), a buszvezet� akkora er�vel taposott bele a g�zba, hogy el�re, egyenesen Tom �l�be zuhantam. Persze nem volt olyan rossz…

- Tudod mit? – vigyorodott el ism�t – Igazad van. Itt m�giscsak jobb helyed lesz.

- Perverz diszn� – morogtam, majd felt�p�szkodtam, �s le�ltem Tom mell�. De CSAKIS az�rt, mert nem mertem megkock�ztatni, hogy elesek, m�g miel�tt m�sik helyet tal�ln�k. Teh�t akkor �gy helyezkedt�nk el, hogy a (nekem) bal ablakn�l Becky, azt�n �n, azt�n Tom �s v�g�l Malfoy.
N�h�ny perc eltelt�vel (nekem �r�knak t�ntek) arra eszm�ltem, hogy Caprice ott �l az �lemben. Cukin �s�tott egyet, majd oldal�ra fordult, �s val�sz�n�leg elaludt.

- Biztos elsz�k�tt Vitale-t�l. Pedig m�g csak nem is �llatk�nz� – motyogtam maga el� meredve.

- Hat�rozottan nem az – b�logatott Tom.

(K�l�nben, amint az k�s�bb kider�lt, a kis Capry az�rt sz�k�tt el a gazdij�t�l, mivel az nem b�r buszozni. Nem b�rja sem a rep�l�t, sem a vizet, sem a buszt… eddig az�rt nem t�nt ez fel, mert mindig a lehet� legt�volabbi helyet n�ztem ki a professzort�l, mert ugye biztos, ami biztos)

Csend.

- Hermione… - sz�lalt meg Tom – Ha adn�l nekem egy es�lyt...

- J� – v�gtam k�zbe, majd elkomorult az arcom.

- Mi? – kerekedett el a szeme.

- M�r megvitattam magammal. Egyetlen es�lyt kapsz, de t�bbet nem – hadartam el, majd les�t�ttem a szemem.

- Akkor, elmegy�nk ma vacsizni valahova? – kacsintott r�m.

- �, az j� lenne, de nem hiszem, hogy siker�lne kisz�kni – r�ncoltam �ssze a szem�ld�k�m.

- Royston meg Reynaud biztosan fedez majd – mosolyodott el. �risten, elolvadok…

- Legyen – sz�laltam meg n�mi haboz�s ut�n.

Ekkor fel�bredt Capry, �s r�m n�zett a mogyor�barna szemeivel. Azt hittem, megzab�lom. Felemeltem az arcomhoz, � meg adott egy (el�g ny�las) puszit. Eszem a sz�vecsk�j�t…
Ezut�n, a legnagyobb meglepet�semre, Tom is megpuszilt… A SZ�MON! Nem volt igazi cs�k, de m�g �gy is… tet�t�l talpig �tj�rt az a bizserg�s, �s melegs�g, ahogy az ajkait az eny�mhez �rintette… mmm…

Azt�n azt vettem �szre, hogy MINDENKI (a buszsof�r, �s m�g Capry is) minket b�mul, mire idegesen elkezdtem k�h�cselni, Tom meg elvigyorodott. Azt�n, hirtelen r�j�ttem valamire.

- Az �t! – ki�ltottam fel, majd azt l�ttam, hogy a buszsof�r m�g �ppen hogy csak ki tudott t�rni egy kamion el�l az �ton, de �gy is akkor�t fordultunk a busszal, hogy megint Tom �l�be zuttyantam.

- Ne haragudj, hogy mindig r�d esek - motyogtam zavartan – de az�rt magamban m�g hozz�tettem: Err�l is te tehetsz!

- Nem zavar – mosolyodott el.

������������������������������������

- Hermione… �bredj! Negyed �ra m�lva meg�rkez�nk! – r�zogatott meg valaki finoman, mire lassacsk�n m�lt�ztattam kinyitni a szemem.
H�t, igen. Ez vagyok �n. Amikor fel�bredtem, arra j�ttem r�, hogy elaludtam. Ezzel id�ig m�g semmi gond sincsen, mert egy�rtelm�, hogy ha valaki fel�bred, ahhoz el�bb el is kell aludnia. Csakhogy �n Tom V�LL�RA hajtva a fejem aludtam el. Hogy hogyan ker�lt oda, az rejt�ly.

- Mi? - k�rdeztem �lmos hangon, majd �s�tottam – Sajn�lom, de m�r egy ideje nem aludtam �jszaka rendesen.

- �n sem – vont v�llat Tom, de azt m�r nem siker�lt kider�tenem, hogy ezt most g�nyol�d�sb�l mondta-e, vagy nem, mert a professzor kiterelt minket a buszb�l, �s elk�rte t�lem az � Marcell�j�t, mert m�r �gy is �ppen el�g k�rt tettem benne, majd elkezdett g�gy�gni a kuty�nak.

- �r�mmel hallom, hogy meghallgattad a j�tan�csom – sz�lalt meg mellettem Becca.

- Igen, megfogadtam, b�r a J�tan�csod miatt majdnem karamboloztunk… - jegyeztem meg g�nyosan.

- R�szletk�rd�s – sz�lalt meg Flore is.

- Na, akkor, randiztok? – k�rdezte Becca.

- Igen. De ehhez a seg�ts�getekre volna sz�ks�gem.

- Ki�re?

- H�t, a ti�dre, Flore-�ra, Vicky�re…

- �s Ginny is seg�t – sz�lalt meg m�g�ttem egy hang. H�trafordultam �s megl�ttam a v�r�s haj� bar�tn�met.

- Te… - kezdtem volna, de Ginny intett, hogy most � besz�l.

- Nem az �n dolgom.

- Mi?- k�rdezt�k egyszerre Becc�val �s Florenceel. Ja, �s Vicky is csatlakozott kicsit megk�sve.

- Az, hogy kit v�lasztasz. A m�ltkor meg�g�rtem, hogy b�rkit fogsz szeretni, nem �llok az utatokba – �s, ezt megszegtem. Az elm�lt n�h�ny napban ezen gondolkoztam, �s arra jutottam, hogy nem fogok ez�rt veled �sszeveszni. Nem fogok bar�tkozni Denemmel, de ha gondolod, �s m�g a bar�todnak tartasz, akkor seg�tek. De legf�k�ppen annak �r�ln�k, hogyha… megbocs�tan�l minden�rt, amit mondtam, vagy tettem – a v�g�hez csatlakozott egy k�sza k�nnycsepp is. - Anak is �r�ln�k, hogyha nem lenn�l bel� szerelmes, de az mindegy.

- Mi�rt jutott�l erre a k�vetkeztet�sre? – k�rdezte gyanakodva Becky.

- Amikor az el�bb majdnem karamboloztunk… h�t, akkor nagyon megijedtem, �s att�l f�ltem, hogy nem tudom elmondani, mennyire sajn�lok m�r mindent, mert… t�bb� nem lesz kinek. �gyhogy, ha m�g meg tudsz nekem… vagyis meg tudtok nekem bocs�tani… - l�tszott, hogy a s�r�s fojtogatja a tork�t. – Nekem sem k�z�m nincs, sem jogom, hogy belesz�ljak ilyen �gyekbe. Sajn�lom.

- Megbocs�tok – �lteltem �t Ginnyt, mire az v�gre szabad utat engedett k�nnyeinek, �s a v�llamon kis�rta mag�t.

- Ha Hermione megbocs�tott, akkor mi mi�rt ne? – k�rdezett vissza Flore.

- Olyan rendesek vagytok, meg sem �rdemlem! Persze, hogy gondolhattam, hogy Harry a nyakamba ugrana, ha kider�lne, hogy nem vagyok bel� szerelmes…

- M�r nem l�nyeges ez – sz�lalt meg Becky elmosolyodva, majd Florence ut�n meg�lelte Ginnyt.

Ez �letem egyik legszebb napja. Kib�k�ltem Ginnyvel, �s Tommal elmegy�nk randizni. Meg �gy egy�ltal�n �rdekes ez az eg�sz. Most kezden�k egyenesbe j�nni mind a bar�taimmal, mind azzal a fi�val, aki tetszik nekem. Most, vagyis 1943-ban. Nem a jelenben, hanem a m�ltban. Tal�n az a v�gzetem… hogy itt maradjak?