- Messze megy�nk m�g? – nyafogott Flore.

M�r m�sf�l �r�ja gyalogolunk! De a professzor csak nem hajland� elmondani, hol fogunk megsz�llni. Az a kerek n�gy �ra �ld�g�l�s a buszon mindenkinek meg�rtott, mert m�g nyafog�sabbak lettek a l�nyok, �s Malfoy is. Igen, �k, mert �n ink�bb m�r bele sem sz�lok. Meg hogyha Becky ideges, akkor el�shatjuk magunkat. Jellemz�: a professzor k�zelebb nem tal�lt sz�ll�st. Ezt nem bocs�tom meg neki. Kiv�ve, hogyha egy �t csillagos luxushotelt n�zett ki, ami ugye lehetetlen. Egyr�szr�l az�rt, mert mindegyik sz�ll�s Dumbledore �zl�s�t t�kr�zi, mivel � szervezte a kir�ndul�st, m�sr�szt Vitale-t is csak beler�ngatt�k ebbe, egy�b tan�r h�j�n. De m�g mindig jobb, mintha mondjuk Marlowe j�n. Na ugye, nem vagyunk mi annyira szerencs�tlenek! M�giscsak van j� oldala is: Malfoy is szenved. Ugyan nem tudom, � hol lakik, de biztosan nem ehhez szokott. Sem Walburga, sem Alphard. Mondjuk a Black k�ria sem egy le�ny�lom 1996-ban, de tal�n itt komfortosabb. A legt�bbet nyafogni m�gis Florence-t halottam, meg ugye Abraxit.
�ppen egy sz�pen ny�rt, s�v�nyes h�z (mit h�z? Kast�ly!) el�tt haladtunk el, ami olyan k�z�pkori st�lus� volt k�v�lr�l. De szeretem az ilyeneket! Mondtam m�r, hogy im�dom a t�rt�nelmet? M�giat�rin is �ltal�ban megpr�b�lok figyelni, de mivel r�gebben Harry �s Ron, most Becc��k miatt nem megy, hagyom az eg�szet a francba, �s megtanulom eb�d ut�n, �s ha a fi�k (l�nyok) valamit k�rdeznek, akkor azt hiszik, �n egy t�rt�nelmi adatb�zis vagyok, mivel tudok V�LASZOLNI. Komolyan mondom, mindenki csod�lkozik, ha egy (szerintem) k�z�pszint� neh�zs�g� k�rd�sre tudom a v�laszt. Nem ez�rt j�runk iskol�ba, mi t�bb: a Roxfortba? Vakegerek.

Egyszerre csak Vitale lef�kezett (l�bbusszal), mire mind egy rak�sra ker�lt�nk (�rtsd: egym�sra est�nk).

- Sz�llj m�r le r�lam, Tom! – sziszegtem neki, mivel igencsak �sszegabalyodtunk az es�st k�vet�en.

- Mi�rt? Eg�sz kellemes – vigyorodott el val�sz�n�leg, mivel az arc�t nem l�ttam.

- Gyerekek! – �llt fel Vitale fej�t cs�v�lva, ennek k�vetkezt�ben (mivel � volt legalul, ugye �gy logikus) m�g jobban �sszekusz�l�dtunk. Azt�n �jra belem�szott a kupacunkba, �s kih�zta szint�n legalulr�l az a szeg�ny kiskuty�t (ami ny�sz�tett is), azt�n elkezdett neki g�gy�gni, hogy a cs�nya Hermione n�ni �s Tom b�csi �sszenyomta. Mintha nem � �llt volna meg!

J� k�t perc m�lva m�r ott �lltunk frissen kigabalyodva, morcos arccal.

- Mi�rt �llt meg, professzor? – k�rdezte Ryan nyugalmat er�ltetve hangj�ra, k�l�nben � is ideges lehetett.

- Meg�rkezt�nk! – jelentette ki �dv�z�lt vigyorral az arc�n a professzor, majd a kast�ly fel� mutatott.

Becky a nyak�t ny�jtogatta.

- E m�g�tt van, ugye professzor?

- Nem – mosolygott, kiv�telesen norm�lisan – Ez a Vitale k�ria!

���������������������������������

- Na ne – csorgott a ny�la Malfoynak.

- Professzor �r, ha aj�nlhatok mag�nak egy j� optikust… - kezdett bele Flore, de ezt Vitale elengedte a f�le mellett.

- Gyer�nk beljebb!

- Mi�rt nem ny�lik ez a h�lye ajt� – morgol�dott mag�ban, amikor megpr�b�lta azt egy kulccsal kinyitni. – Nem baj – ny�lt be a zseb�be, �s el�h�zott egy kb. sz�z kulcsos kulcstart�t – Van m�sik. V�szhelyzet eset�re.

- Azkabanba ker�l�nk! – sikoltott fel Flore, aki az �jul�s sz�l�n �llt, ami�rt be akarunk t�rni egy h�zba. El is �jult. Egyenesen Abraxas karjaiba. Amilyen h�lye ez a fi�, csoda, hogy nem ejtette le.

- Hozz�tok rendbe – csettintett Vitale, majd visszat�rt a kilencedik kulcshoz.

Malfoy fel�lesztette.

- Mi van? – motyogta Flore – Ez a menny?

- Ugyan! – legyintettem – Hogy ker�lhetne Malfoy a mennybe? Gondolkozz m�r!

- Ja, igen… - kapott a fej�hez Flore j� er�sen, mire a szinte m�r �t�ses �rint�st�l �jra ki�t�tte mag�t.

- Majd k�s�bb foglalkozunk vele – figyelmeztetett Vitale - Tizenharmadik kulcs… ez lesz a nyer� – motyogta, de ism�t kudarcot vallott

- De Florence-nek igaza van – sz�lalt meg Vicky – Mag�nlaks�rt�s�rt Azkabanba ker�l�nk! Isten veled vil�g! – dr�maian a homlok�ra csapott.

- Mi abban a rossz? – k�rdezte Tom vigyorogva – Ott m�g �gysem voltunk.

Ja, hogyha a kiscsillag ennyire szerente odamenni, majd a k�zelj�v�ben ezt is elint�zhetj�k..

- Kuss – Becky, dr�ga… a l�lekjelenl�temet k�sz�nhetem neked…

- Vacak kulcsok – morgott Vitale.

- Majd �n – furakodott el�re Walburga.

- Ugyan, hogyha �n nem tudtam, akkor a kisasszony sem foga tudni kinyit… - a professzornak elakadt a l�legzete, amikor a Black l�ny egy p�lcaint�ssel kinyitotta az ajt�t, majd mosolyogva a professzor fel� fordult.

- Ez az amire gondolt?

- Igen – morogta Vitale, �s intett, hogy f�radjunk be.

A h�z bel�lr�l is olyan tizenharmadik sz�zadi hat�st keltett. Mindenhol antik, s�t�t f�b�l k�sz�lt b�torok, �s a hatalmas t�k�rnek, ami az el�szob�ban �llt, ez�st�s sz�le volt. A falon mindenhol emberek k�pei, amik, a… Vitale vezet�knevet h�rdett�k, val�sz�n�leg a tizenharmadik-tizennegyedik sz�dad k�rny�k�r�l. A l�bunk alatt gy�ny�r� vil�gosbarna, kerek sz�nyeg fek�dt, ami csak �gy l�t�sb�l, legal�bb �tsz�mjegy� galleont jelentett. A plafonr�l egy szint�n nagyon dr�ga krist�lycsill�r l�gott le, ahol mindegyik kis krist�lyon l�tszott, hogy k�l�n�s gondoss�ggal k�sz�tett�k. A padl� is s�t�t sz�n� volt. Vitale ott maradt, mi pedig elindultunk k�r�ln�zni.
Innen egy kis bolt�v vezetett a nappaliba/t�rsalg�ba, ami hasonl�k�ppen volt berendezve. Most v�lt l�that�v�, milyen nagy ez a h�z, ugyanis az eg�sznek ez volt a k�zpontja. R�gt�n a bolt�v mellett egy k�l�pcs� �llt, val�sz�n�leg szint�n r�gi fakorl�ttal, ami az emeletre vezetett. Amellett volt tal�lhat� egy t�v� (az term�szetesen nem antik,nem is �j, de szerintem a leg�jabb lehetett, amit 1943-ban gy�rthattak), azzal szembe t�bb kanap�, puff stb.
A hatalmas t�rsalg�b�l egy kis �tj�r� �t vezetett az �tkez�be, ami egy hatalmas faasztalt �s a k�r�l sz�keket. Ett�l jobbra volt, szint�n bolt�v ut�n a konyha. Onnan volt egy kij�rat a kertbe, ha valaki friss z�lds�get, vagy gy�m�lcs�t akart beszerezni a konyh�ra, de m�shova nem vezetett �tj�r�.
Senki egy sz�t sem sz�lt.
Tom elindult a kert fel�, mi k�vett�k. Sz�pen �polt kert, vagyis ink�bb udvar volt. Hatalmas sz�k�k�tj�ban egy oroszl�n �s egy k�gy� egym�s mellett k�pi a vizet, ami azt�n v�gigfolyik a m�szk�zeten, �s v�g�l egy k�mederben leli meg otthon�t. Kicsit a Trevi- k�tra eml�keztetett, amit egy f�nyk�pen l�ttam, csak persze kisebb volt. M�g mindig nem tudtunk megsz�lalni. Visszas�t�ltunk a konyh�ba, onnan pedig a nappaliba, ahol Vitale besz�lgetett egy magas, izmos, j�k�p� fekete haj� �s csillog�, k�k szem� sr�ccal, aki kb. h�sz �ves lehetett.

- �h, sziasztok! – k�sz�nt a f�rfi, amikor �szrevett minket, �s elmosolyodott. Fel�nk fordultak a professzorral �s a kis Capryvel.

- J� napot – motyogtam k�bultan, mert m�g mindig a h�z hat�sa alatt voltam. Vitale ezut�n azt mondta, hogy szeretn� kipihenni az utat, �s felvonult az emeletre.

- J�l �rzed magad? – �rdekl�d�tt az idegen, �s a szemembe n�zett. K�l�n�s csillog�st v�ltem felfedezni az �v�iben, de nem tulajdon�tottam neki nagy figyelmet. Azt�n a fi� v�gign�zett rajtam, nekem pedig melegem lett.

- Persze. Soha jobban – feleltem lassan, mert m�g zavarban voltam a pillant�s�t�l.

- T�k�letes – csapta �ssze a tenyer�t – Ne is h�zzuk tov�bb az id�t. A nevem Leonardo Vitale. Nyugodtan tegezzetek, �s h�vjatok Leonnak. Elv�gre csak n�h�ny �v a kork�l�nbs�g – mosolyodott el.

- Eln�z�st, de akkor maga… te… a professzor rokona vagy? – k�rdezte Ginny.

- A fia vagyok – elt�tottuk a sz�nkat – �ltal�ban csak �n vagyok itthon, na meg a h�gom, Adriana, de �t majd megismeritek – itt intett a kez�vel, hogy f�radjunk f�l a l�pcs�n. – Apa csak a sz�netekben szokott hazaj�nni, mert egy�bk�nt a Roxfortban lakik, amint ti is tudj�tok.

Cuki olasz akcentussal besz�lt, �s ahogy l�ttam, Becky majdnem elolvadt, �s �lmodoz� k�pet �lt�tt, majd s�hajtott. Alphard meg k�l�n�sen m�regette Leont.
Ezut�n megmutatta a szob�nkat, ami… h�t, ink�bb le sem �rom. Olyan, s�t, tal�n m�g szebb baldachinos �gyak v�rtak, mint a Roxfortban. Az �n �gyamon a f�gg�ny z�ld, Becc��n vil�gosk�k, Flore-�n r�zsasz�n volt.

- Honnan tudtad a sz�neinket? – k�rdeztem Leont�l. Csak �n voltam olyan �llapotban, hogy besz�lni tudjak, mert Florence -nek a szoba, Beckynek Leon l�tt�n �llt el a szava.

- Tal�lgattam – vont v�llat – Teh�t, tetszik? – itt bev�gott egy olyan vigyort, amire eddigi ismereteim szerint csak Draco Malfoy �s Tom Denem k�pes. T�vedtem. Becky �rdek�ben, vagyis az agyhal�l megakad�lyoz�sa �rdek�ben ki kellett volna a szob�b�l r�gni Leont, mert Beckynek majdhogynem a ny�la csorgott. De, mivel � a h�zigazda, ez s�lyos illemtelens�g volna.
Mire a fi� �gy f�l �ra m�lva m�lt�ztatott t�vozni, Becky �llapota v�ls�gos volt.

- J�l vagy, Becca? – futottam oda hozz�.

- Jobban, mint valaha – vigyorodott el �gy, mint egy idi�ta, arc�n �lmodoz� mosollyal.

���������������������������������

Mire Becky darabk�it sikeresen �sszeillesztett�k elm�lt f�l kilenc, m�r vacsoraid� volt. Tekintve, hogy f�l �r�val ezel�tt �rkezt�nk, Becc�nak siker�lt rendesen kibuknia.

- El�g perverz lehetett ez a Vitale fiatalon – sz�lalt meg az �tkez�be menet Florence – Ennyi gyereket �sszehozni!

- De azt a professzornak k�sz�nhetj�k, hogy legal�bb van Beckynek kit isten�tenie, �s Alphardnak is van kire f�lt�kenynek lennie – fintorogtam.

- �s Tomnak is.

- Mit mondt�l, Flore? – kaptam fel a fejem.

- Jaj, te kis butus! – kuncogott – Nem vetted �szre, hogy n�zett r�d Leon? Majd’ kiesett a szeme!

- Nem lehetett nem �szrevenni – morogtam – El�sz�r mindig r� akartatok besz�lni Tomra, most meg, amikor elvinne randizni, Leon k�vetk…?

�risten! Elfelejtettem a randit!
Sz�lsebesen futottam Tom szob�ja fel�, majd hangosan kopogtattam.

- Tom!

- Mit akarsz? – nyitott ajt�t m�rgesen.

- Csak… - v�konyodott el a hangom. Mi baja van? Nem �gy besz�lt�k meg, hogy vacsizni megy�nk?

- Na? Itt �llsz m�g reggelig? – s�rgetett – Buona notte!* - ki�ltotta, majd becsapta az orrom el�tt az ajt�t. Egy h�lgy el�tt ezt nem illik! M�g ilyen pof�tlans�got…

- Ez nem j� – hallottam a h�tam m�g�tt egy hangot, amit r�gt�n felismertem: Ginny.
Amikor h�trafordultam val�ban � volt az, Vickyvel biztos az �tkez�be indultak.

- De mi lehet a baj? – fakadtam ki. Nem akarom Ginnyre z�d�tani a mag�n�letemet, de valakinek ki kell �ntenem a sz�vem!

- F�lt�keny – v�laszolta Vic egyszer�en – Ahogy n�zett r�d Leon, nem is csod�lom…

- �s err�l �n tehetek? – csattantam fel, majd elindultunk az �tkez�be.

����������������������������������

Mint kider�lt, Adriana Vitale nagyon j�l f�z. � is itt lakik az �ccs�vel, akin�l k�t �vvel id�sebb. Az volt a leg�rdekesebb (�gy t�nt, csak �n vettem �szre), hogy Riana szinte m�r ut�lja Leont, �s ez viszont is �gy van. Tal�n a fi� tett valamit? De h�t olyan kedves, meg�rt� �s okos (amint az kider�lt), amilyen emberrel m�g sohasem tal�lkoztam! Nem, nem, � semmit sem tehetett. Rian�b�l sem n�zn�m ki. Lehet, hogy csak a szok�sos testv�r rivaliz�l�s. B�r szerintem ezt m�r kin�tt�k. Nem, itt valami titok lappang… �s ki vagyok �n, hogy ler�ntsam r�la a leplet? Vitale, m�rmint a professzor (most m�r neh�zkes lesz �gy h�vni, hogy m�r n�gy Vitale-al lakunk egy h�zban, bele�rte Capryt is) nem vette ezt �szre, vagy csak nem akarta �szrevenni. Na de Leon kitett mag��rt, mert eg�sz vacsora alatt engem sz�rakoztatott, ez�rt nem is csoda, hogy annyira kif�radtam, �s kor�n mentem lefek�dni.
Ha m�s�rt nem, akkor az�rt, hogy szokjam a k�rnyezetet. Milyen furcsa volt �tj�nni abb�l a lepusztult kis apartmanb�l szinte a Baham�kra? Erre mondj�k, hogy t�lb�l ny�rba.

Lehatottam a fejem a p�rn�ra, �s most nem a szok�sos hideg �s sz�rke, hanem egy csillog� k�k szemp�rral �lmodtam…