Hermione �jra�lmodta azt, amit m�g a d�lut�n folyam�n.
Egy s�t�t erd�b�l menek�lt �ld�z�i el�l, akik �larcot �s fekete k�penyt viseltek - szinte biztos volt benne, hogy hal�lfal�kkal �ll szemben. �jra l�tott mindent, a t�rs�t is, akit m�g m�sodszorra sem tudott felismerni.
Ismer�s volt neki, de m�g mindig nem tudta azonos�tani �t. �rezte, hogy szorongat valamit, de csak egy fiol�t l�tott a s�t�tben, a tartalm�t m�r nem tudta meg�llap�tani. Majd megl�tott egy ismer�s alakot �ld�z�i k�z�tt, akinek nem takarta maszk az arc�t.
- Viktor? – k�rdezte Hermione szinte suttogva – Nem! Az nem lehet.
- Granger, siess m�r! Mindj�rt a tiszt�son vagyunk! – sz�lt neki ismeretlen t�rsa.
A hangot – b�rmennyire is volt ismer�s - viszont m�g mindig nem tudta azonos�tani. Az �tkok is egyre s�r�s�dtek, amik fel�j�k rep�ltek. Egy �vatlan pillanatban Hermione nem vett �szre egy ki�ll� gy�keret �s megbotlott benne.
- Merlin r�gn� meg az �sszes ki�ll�, rohadt gy�keret! – m�rgel�d�tt a l�ny �s megtapogatta a bok�j�t - l�bra �llni nem tudott, annyira f�jt neki. A titokzatos fi� visszafordult, odasietett hozz�, karjaiba kapta �s �gy menek�ltek.
Az �ld�z�k egyre t�bben lettek, �s az �tkok is megszaporodtak, de a tiszt�s is egyre k�zelebb volt, s�t m�g egy kis eg�rutat is siker�lt nyerni�k. �szre sem vette, hogy id�k�zben a tiszt�sra �rtek.
- Egy�tt hoppon�lunk, rendben? – k�rdezte a fi�.
Utolj�ra, mikor megfordult, Krum tiszt�n kivehet� arcvon�sait l�tta maga el�tt. Majd hirtelen v�get �rt az �lom �s Hermione �jra a Gyeng�lked�n tal�lta mag�t.

- Fi�k! Halkabban! Hermione fel fog �bredni! – korholta le a fi�kat Ginny.
- M�r k�s�, sr�cok! – vigyorgott Hermione.
- �n mondtam, hogy halkabban, de nem hallgattak r�m. – mentette mag�t a v�r�s haj� l�ny.
- Hogy vagy, Hermi? – k�rdezt�k a fi�k egyszerre.
- M�r sokkal jobban, k�sz�n�m. – v�laszolta a l�ny.
- Tegnap Malfoy nem volt �r�kon. Itt volt? – k�rdezte Ron.
- Igen, itt volt, �s ha, nincs itt - akkor lehet, most nem is besz�lgetn�nk.
Hermione elmes�lte, azt, amit m�g este Draco mondott neki. Mire a mond�k�ja v�g�re �rt, Ron sz�ja t�tva maradt �s onnan integetett kifel� nekik egy f�lig megr�gott t�k�s derelye, s�t m�g siker�lt olyan bamba k�pet v�gnia hozz�, amit Crak �s Monstr� is igencsak megirigyelt volna.
- Ron! Nagyon gusztusos a l�tv�ny, de csukd m�r be a sz�d! – pir�tott r� Ginny.
- Ron v�lem�ny�t l�tom, de te mit gondolsz, Harry? – k�rdezte Hermione.
- Nem tudom... Dumbledore megb�zik Malfoyban �s most m�g bizony�tott is neki, abba pedig nincs belesz�l�sunk, hogy ki seg�thet neked vagy a Rendnek. Nem b�zom benne teljes m�rt�kben – hiszen �vekig ellens�gek voltunk -, de... megmentette az �leted. – j�tt a diplomatikus v�lasz.
- Ginny, te mit gondolsz?
- Egyet�rtek Harryvel. Ront pedig – ahogy eml�tetted, Hermione - felesleges k�rdezni. Szer�ny v�lem�nyem szerint a v�lasz�t m�r tudjuk, ugye Ronnie? – k�rdezte a h�ga vigyorogva.
- Menj�nk sr�cok, hagyjuk Hermit pihenni – t�rt ki egy Ginnyre vetett sz�r�s pillant�s k�zepette az eml�tett a v�lasz el�l.
Mind a h�rman meg�lelt�k a l�nyt, majd elk�sz�ntek. Ezut�n Madam Pomfrey l�pett ki a szob�j�b�l egy t�lc�val a kez�ben.
- J� reggelt, Miss Granger! Hogy van? – k�rdezte az asszony.
- J� reggelt, Madame! K�sz�n�m, m�r sokkal jobban! Malfoy... mikor ment el?
- Kora reggel – v�laszolt a k�rdezett kicsit nyersen - Ha most d�lel�tt m�r nem f�j a feje, akkor este m�r nem kell itt lennie. Viszont most ezeket vegye be, �s pr�b�ljon meg m�g pihenni egy picit – utas�totta Hermion�t a javasasszony.
- Rendben. – v�laszolta a l�ny engedelmesen �s visszab�jt a takar� al�.

Ek�zben Draco �s Blaise a Nagyterem fel� tartottak reggelizni - Pansyt m�g idej�ben siker�lt ler�zniuk. Crak meg Monstr� pedig arra hivatkozva, hogy nagyon �hesek, hamarabb lementek. Draco reggel szinte menek�lt a Gyeng�lked�r�l, mert tudta, hogy el�z� nap hib�t k�vetett el, amikor megmutatta Hermion�nek azt az �nj�t, amelyet csak nagyon kevesen ismernek - �s amit t�bbnyire igyekezett elrejteni.
- Draco! Merre m�sz? – �rdekl�d�tt Blaise.
- Micsoda? – k�rdezett vissza sz�ke haj� fi� – Jaj, bocsi Blaise, csak kicsit elgondolkodtam.
- M�gis mir�l? Csaj van a dologban, ugye? – vigyorgott a k�rdezettre.
- Ezt m�r megint honnan szedted? – k�rdezett a vissza a sz�ke.
- Dr�ga bar�tocsk�m, any�m szerint csak akkor ilyen sz�tsz�rt az ember, ha szerelmes. – v�laszolta Zambini szinte f�lig �r� sz�jjal �s figyelte Draco reakci�it – Csak nem? Ki az, Draco? Hm?
- �llj m�r le, Zambini! Csak f�radt vagyok, alig aludtam a Gyeng�lked�n. Borzalmasak az �gyak. – mondta az els� hihet�, esz�be jut� indokot, de az �lm�t m�r nem �rulta el neki. Nem is sejtette, hogy ugyanazt �lmodta, amit Hermione. Csak � a l�nyt nem ismerte fel. – Elmes�led mi volt tegnap, miut�n felvittem Grangert a Gyeng�lked�re?
- Persze. Miut�n elmentetek, Piton eloszlatta a t�meget �s Parkinsont felvitte az igazgat�hoz, aki csak b�ntet�munk�t kapott. De nem mehet se Roxmortsba se az idei b�lokba, s�t McGalagonyt�l kapja minden h�ten a k�l�nb�z� munk�kat, �s most p�nteken a Griffend�lesek kvidiccstal�rj�t kell kimosnia k�zzel. – magyar�zta Zambini mosolyogva Draconak.

A Nagyterembe lassan minden di�k besz�lling�zott, meg�rkeztek Harry�k is.
- Biztos Hermion�t l�togatt�k meg. – gondolta mag�ban. – �llj! Mi�ta h�vom �n Hermion�nak? Azt hiszem, ez az eg�sz kezd az agyamra menni... Ki kell ma mennem, rep�lni, k�l�nben m�g a mai nap folyam�n begoly�zok.
Mikor Harry elhaladt az asztaluk el�tt, biccentett neki, de �gy, hogy azt csak Draco l�thassa.
- Granger biztos elmes�lt nekik mindent. – vonta le a k�vetkeztet�st a sz�ke haj�.
Csod�lkozott azon, hogy az igazgat� csak ilyen jelleg� b�ntet�st adott Pansynek - azt hitte, hogy kir�gja majd. M�r a terem el� �rtek, mikor valaki szab�lyosan r�vetette mag�t a Mardek�r herceg�re, �s elmebetegm�don elkezdte �lelgetni.
- Jaj, Cic�m, j�l vagy? �gy agg�dtam miattad - tegnap nem volt�l �r�kon. Biztos att�l a s�rv�r�t�l lett�l rosszul. – ny�vogta a f�l�be Parkinson.
- Lesz�lln�l r�lam, Pansy? Kezd elegem lenni bel�led �s �r�ln�k, ha nem ugr�ln�l a nyakamba. Rendben? – az utols� sz�t szinte m�r �gy �v�lt�tte a l�ny arc�ba.
Zambini szinte m�r fetrengett a visszafogott r�h�g�st�l - Piton ott �llt Draco m�g�tt, �s figyelte az esem�nyeket.
- Draco, bejezted? – k�rdezte a professzor a legnagyobb nyugalommal.
- Igen, tan�r �r. – v�laszolta majd f�lmosolyra h�z�dott a sz�ja. Tudta, hogy a keresztfi�t nem b�ntetn� meg az ilyen dolgai�rt.
- Miss Parkinson, m�g el nem felejtem, hagyja abba a di�kt�rsai szapul�s�t, k�l�nben j�het lombikokat is mosni. P�lca n�lk�l. Meg�rtette? Most pedig befel� a terembe!
- J�l eltakar�tottad, Draco! – mondta Blaise, mik�zben helyet foglaltak a pinc�ben.
- M�r nagyon unom, hogy ezt csin�lja velem! �lland�an r�makaszkodik.
- Nem csod�lom... Jut eszembe – itt Draco felvonta a szem�ld�k�t, k�telkedve abban, hogy a fi�nak hogy juthatott egy�ltal�n b�rmi is „esz�be” -, azt nem is mondtam, hogy tegnap meseestet tartott a klubhelyis�gben arr�l, hogyan int�zte el Grangert! Eg�sz nap csak dicsekedett... De mindenki tudja, hogy nem tisztess�gesen gy�zte le, hanem h�tba t�madta.
Draco nem igaz�n figyelt m�r a magyar�z� bar�tj�ra, mert megint esz�be jutott az �lma, �s azon gondolkozott szinte eg�sz d�lel�tt.

- Miss Granger! D�lut�n elhagyhatja a Gyeng�lked�t, de egy h�tig m�g innia kell egy b�jitalt, ami megel�zi a fejf�j�st.
- K�sz�n�m, Madam!
Hermione, miut�n k�sz�netet mondott a javasasszonynak, tekintet�t az �jjeliszekr�ny�re ford�totta, majd pillant�sa megakadt egy ott hever� kicsi pergamenlapon:

„Jobbul�st �s vigy�zz magadra!
D.M.”