�lvezd!

A l�ny iszonyatos fejf�j�sra �bredt. Csukott szemmel, lassan felemelte a kez�t, majd homlok�hoz ny�lt.
Pont, ahogy sejtette.
Hal�nt�k�n v�rz� seb t�tongott. Kez�t a szeme el� emelte, majd szemh�jait meger�ltetve az ujjaira f�kusz�lt: v�resek voltak.
M�g mindig k�bultan t�r�lte v�res kez�t ruh�j�ba, majd k�r�ln�zett.
Nem l�tott semmit, csak egyenletesen sz�rke k�falakat �s a padl�t.
Lassan �l�helyzetbe torn�zta mag�t, h�t�t a falnak vetette, majd �jra k�r�ln�zett, ez�ttal alaposabban.

- Ez nem lehet igaz... – ny�gte, amikor pillant�sa egy magas, kopasz alakra esett. Nem r�m�lt meg, pedig mindenki ezt tette volna. A f�rfi v�r�s szem�vel, egyenes tart�s�val �s szigor� pillant�s�val meglehet�sen r�miszt� volt.
A fiatal n� m�gsem r�m�lt meg, sokkal ink�bb volt �rtetlen �s d�h�s.

- Pedig igaz – mondta Voldemort. Majd lassan, hossz� l�ptekkel a faln�l kuporg� l�nyhoz indult. Tal�rja csak �gy suhant ut�na �s amikor a l�ny el� �rt, f�lelmetesen magasodott f�l�.

- Mi t�rt�nt?

- �sszecsapott a s�t�t oldal �s a vil�gos. Nem, ne agg�djon, Potter a k�zelembe se jutott, �l az a kis nyomorult. B�r �gy l�ttam, kell�k�pp megnyomor�tottam azzal, hogy mag�t elraboltam.

- Mi�rt vagyok itt? – k�rdezte a l�ny, alig fogott fel valamit a m�gus szavaib�l.

- Az�rt, mert �n �gy akartam.

- �rtem – mondta a fiatal n�, majd megpr�b�lt fel�llni, de keserves pr�b�lkoz�s�val csak annyit �rt el, hogy a f�rfi l�ba el� esett, mire az undorodva l�pett h�tra.

- Nem hinn�m, hogy val�ban �rti.

- Pedig eg�szen egyszer�en kik�vetkeztethet�: Harryt akarja, rajtam kereszt�l.

- Nem, kiv�telesen nem Potter miatt rendelkeztem �gy – mondta, majd k�r�r�mmel n�zte, ahogy a l�ny kimer�lten �jra a falnak d�l, majd t�rd�t a mellkasa el� h�zza.

- Akkor?

- Eg�szen m�s miatt van mag�ra sz�ks�gem. Tudnom kell mindent a Rendr�l �s a Miniszt�riumr�l, majd ha mindent megosztott velem, van �nnek egy meglepet�sem.

A f�rfi h�v�s nyugalommal besz�lt, pedig ideges volt. Nem az�rt, mert egy s�rv�r� �l el�tte, hanem az�rt, mert ez a s�rv�r� n�lk�l�zhetetlen a terv�hez. Kiv�telesen nem rajta m�ltak a dolgok, hanem egy ilyen kis semmirekell�n, gy�l�lte ezt az �rz�st.

- Felt�telezem, nem a szabadul�som a meglepet�s. A Rendr�l �s a Miniszt�riumr�l nem fogok mondani semmit, ak�r m�r most meg�lthet, ha akar – mondta a l�ny, pedig rengeteg dologr�l tudott. Rengetegr�l! �m ha el�ruln� csak a fel�t is, a Rend terve �gy d�lne �ssze, ak�r egy k�rtyav�r.

- Nem, terveim vannak mag�val, Hermione. A vallat�s�hoz, pedig megvannak az eszk�zeim.

- E fel�l nem is voltak k�ts�geim – mondta a l�ny, majd v�rakoz�an n�zett Voldemortra. A fekete m�gus m�g idegesebb lett: a l�ny nem f�lt t�le!
Pedig itt �lt el�tte v�rz� fejjel, t�r�tt tagokkal, fogolyk�nt �s egy�ltal�n nem �gy viselkedett, mint aki f�l. Az elm�j�be is bepillantott, m�r amennyire tudott.
A l�nyt kik�pezt�k, le tudta z�rni az elm�j�t. Annyit m�gis �szrevett, hogy nem retteg, undorodik.
A l�ny ut�bbi �rzelm�n nem lep�d�tt meg, mindenki undorodott t�le, m�g Piton �s Malfoy is.
Egyed�l Bella nem.

Hermione alig vette �szre, hogy a f�rfi kis�t�lt az ajt�n, m�g mindig k�bult volt.
A harcra gondolt, a Var�zsl�k Harc�ra.
Frissen v�gzett aurork�nt � is jelen volt, ahogy Ron �s Harry is. A hal�lfal�k csaptak �ssze a Renddel �s a Miniszt�riummal, na meg a marad�k, Dumbledore elveihez h� var�zsl�val.
Alig voltak kevesebben Voldemort emberein�l, a csata elej�n rengeteg hal�lfal�t �ltek meg, vagy tettek harck�ptelenn�.
D�l fel� m�r ugyanannyian voltak, azt�n az es�s novemberi d�l s�t�t, es�s est�be hajlott. A l�ny Mordon csapat�n bel�l harcolt k�t bar�tj�val, Mr Weasleyvel �s Billel alkotva gyakorlatilag verhetetlen csapatot.
Azt�n fordult a szerencs�j�k, els�k�nt Arthur Weasleyt tal�lta el egy �tok, mire �jultan ter�lt el az egyik m�retes pocsoly�ban. Bill �s Harry siettek a seg�ts�g�re, hogy valahogy mag�hoz t�r�ts�k a s�r�lt �s kimer�lt f�rfit.
Kimer�lts�g. Ez okozhatta a t�bbiek figyelmetlens�g�t, �gy a hal�lfal�k �sszezavart�k �ket.
Hermione Ront t�mogatva k�ld�tt k�b�t� �tkot egy csukly�s fel�, mire az �sszerogyott, majd ugyanez megism�tl�d�tt h�romszor.
V�g�l Harry sietett levenni Ron s�ly�t a l�nyr�l, Hermione nem l�tta a csapat t�bbi tagj�t a k�r�l�tte cik�z� �tkok elvak�t� f�ny�t�l �s az es�t�l.
Mire megtettek p�r m�tert a s�r�lt fi�val, a l�ny �rezte, hogy egy �tok a l�bsz�r�ba csap�dik, majd felsik�tva tapasztalta, hogy elt�rt�k a s�pcsontj�t.
F�jdalma k�d�n �t k�rbetekintett, mire megl�tta, hogy h�rom hal�lfal� k�zeledik fel�, a fi�kt�l pedig lemaradt.

- Hermione! – ki�ltott vissza Harry, majd a k�t fi� elindult visszafel�, Hermione azonban megl�tott m�g�tt�k h�rom m�sik hal�lfal�t, vil�goss� v�lt sz�m�ra, hogy �gy beker�tik mindh�rmukat �s Harry elfog�s�val es�ly se lesz a gy�zelemre.

- Menjetek innen! – ki�ltott vissza – T�njetek innen!

Harry egy pillanat alatt megfordult, majd lefegyverezte a h�rom hal�lfal�t, helyett�k ott termett �jabb h�rom, �gy t�nt, sosem fogynak el. Ekkor Hermione Ronnak ki�ltott:

- Ron, vidd innen, k�rlek!

Tudta, hogy nem sok es�lye van az �letben marad�sra. A v�r�s haj� fi�val m�r kor�bban megbesz�lte, hogyha ilyen helyzet �llna el�, akkor Ron nem hagyja, hogy Harry a veszt�be rohanjon a l�ny megment�se miatt.
Ron elkeseredetten b�lintott, majd a l�b�t szaggat� f�jdalommal nem t�r�dve az ellenkez� ir�nyba vonszolta Harryt.
Er�lk�d�se k�zepette, hogy az ellenkez� fi�t arr�bb vonszolja, m�g utolj�ra a l�nyra pillantott, t�togva egyetlen sz�t ism�telgetett �jra �s �jra: Sajn�lom.

M�r �rtette, hogyan ker�lt az oroszl�n barlangj�ba, azt is tudta, hogy nemsok�ra v�logatott k�nz�sokon esik �t, �s amennyire ismerte a szerencs�j�t, mindezeket Bellatrix m�ri r�. M�r t�bbsz�r harcolt a n�vel, az eredm�ny mindig d�ntetlen lett.
Tiszt�ban volt vele, hogy ez�ttal mindenk�pp � lesz a szenved� f�l, p�lca �s er� n�lk�l.
�s mindenk�pp ki kell szolg�ltatnia bizonyos inform�ci�kat, de elhat�rozta, hogy h� marad a Rend terveihez, azokat az inform�ci�kat mondja el, amelyeket f�lrevezet�sk�nt tal�ltak ki.
�gy nem k�nozz�k annyi ideig, �s tudni fogj�k, hogy � �letben van.

„Nem, nem, nem szabad tudniuk, Harry azonnal iderohanna...”

Legk�zelebb akkor pillantott fel mereng�s�b�l, amikor valaki hasba r�gta, a r�g�s lend�let�t�l, pedig a falnak csap�dott a teste.

- Lestrange, ha nem t�vedek – mondta, m�g csukott szemmel, fel-felszisszenve megint fel�lt.

- Val�ban Granger, itt a bossz� ideje, meg�lhetlek.

- Mindketten tudjuk, hogy nem �lhetsz meg, m�g el nem mondom neked a sz�ks�ges inform�ci�kat – v�gre kinyitotta a szem�t �s dacosan tekintett fel a hal�lfal�ra. A fekete haj� n� elkezdett fel-al� s�t�lgatni a zsebkend�nyi ter�let� cell�ban, majd meg�llt Hermione el�tt.

- Hol van a Rend f�hadisz�ll�sa?

Hermione n�m�n �lt tov�bb.
Crucio.
Hermione teste �sszer�zk�dott, �rezte, amint az �tok �sszeszor�tja a bels� szerveit.

- Ki a Rend vezet�je? McGalagony?

Hermione tov�bbra sem v�laszolt, �jabb k�nz�s volt a b�ntet�se, a f�jdalomt�l az ajk�ba harapott.

- Hov� ker�lnek az elfogott hal�lfal�k? – k�rdezte a fekete haj� t�retlen nyugalommal, Hermione is ugyanolyan nyugodt volt. Ez a j�t�k az els� tal�lkoz�suk �ta tart, mindkettej�k ereje a j�zan gondolkoz�sban rejlik, az eddigi eredm�nytelen harcok is mind ebb�l a j�t�kb�l sz�rmaztak, nem tudt�k el�gg� felhergelni a m�sikat ahhoz, hogy hib�zzon. – Crucio!
Hermione ajka v�g�l berepedt az er�s harap�st�l, a v�r v�kony sug�rban folyt v�gig az �ll�n, amit ellenfele �r�mmel n�zett. Tudta, hogy m�r nem sok�ig b�rja sikolyok n�lk�l.
Mindig ez volt.
M�r ismerte a fokozatokat a k�nz�sokban.
Az els� n�h�ny Cruciot m�g elviselik, azt�n felharapj�k az ajkukat.
V�g�l a sz�jukba veszik az �kl�ket, hogy �gy fojts�k el a ny�sz�rg�st.
Azt�n m�r nem marad erej�k m�g t�maszkodni sem, �sszerogynak, ak�r egy rongybaba, �s kiszolg�ltatottan ott fekszenek az ember l�ba el�tt, k�nnyezve, k�ny�r�gve.
Bellatrix mindig valami finom borzong�st �rzett ilyenkor, mint mikor az ember becs�p, �s �rzi, ahogy sz�t�rad az ereiben az alkohol. Szerette az ilyen helyzeteket.
M�g az � ereiben ez az �rz�s fut v�gig, addig ez el�tte hever� nyomorultak erei n�h�ny helyen elpattannak, ekkor kezdenek el torkuk szakadt�b�l ord�tani.
V�g�l el�julnak, de m�r nincs �lvezet egy �ntudatlan ember k�nz�s�ban, nem l�tni rajtuk a szenved�st.
� ekkor szokta elhagyni a cell�t, hogy megjelenjen Voldemort el�tt �s megmutathassa a k�nz�s eml�keit.
Ez a k�z�s kettej�kben, �lvezik n�zni m�sok szenved�s�t.

K�jes �r�mmel k�ldte Grangerre a legv�logatottabb �tkait, nem egy k�z�l�k saj�t fejleszt�s� volt. A l�ny a t�rdeit �tkarolva t�rte a f�jdalmakat, k�t �tok k�z�tt mag�ban mulatott, hogy ez a n� azt hiszi, mindj�rt feladja �s eszm�let�t veszti, pedig � b�rja m�g, nagyon sok�ig b�rja.
A Rendben ezt is megtanulta, m�r el tudja viselni a f�jdalmat, a testi �s a lelki f�jdalmat is.
Fizikai f�jdalomb�l m�r el�g kijutott neki, m�g az iskolai �vek alatt, lelki s�r�l�se is volt el�g.
Sz�p lassan, de csak Harry�k maradtak neki, a sz�lei meghaltak, �s akit szeretett megsz�nt l�tezni sz�m�ra.
Sokan mondt�k m�r neki, hogy megkeseredett, savany� lett. Tudta.
Azt is �rezte, hogy csak keveseket nem mart el maga mell�l, csak azokat, akik �t�rezt�k a helyzet�t. Kor�bbi sug�rz� kedvess�ge, id�nk�nti mar� g�nyba �s h�v�ss�gbe v�ltott.
De nem b�nta, �gy senki sem k�zeledett hozz�, �gy nem is volt t�bb ember, akit elvesz�thetett volna.
A munk�j�t kit�n�en v�gezte, n�ha t�lfesz�tett temp�ban, de nem egy csal�d k�sz�nheti neki az �let�t, vagy kiseg�tett auror. Ez tette boldogg�, hogy seg�thetett �s kutathatott...

- Hov� menek�tett�tek...

- Bella, menj ki – l�pett be �jra Voldemort, mire a n� egy biccent�ssel t�vozott. Erre Hermione �jra feln�zett, ez�ttal �rdekl�d�en. – R�d v�r, hogy elmond, amire k�v�ncsi vagyok, a kis Weasley l�ny nem sz�lal meg, t�l makacs, de t�ged meg tudlak t�rni.

Hermione tudta, hogy Ginny teljes biztons�gban van, tudta. T�bbek k�zt � fejlesztett ki egy k�l�nleges fest�kanyagot is, ezzel tetov�lt�k minden rendtag karj�ra a csapatt�rsai nev�nek kezd�bet�it. Ha a bet� fekete volt, az illet� �let�t vesztette, ha z�ld volt, s�r�l�s �rte, ha narancs, biztons�gban volt. �s Ginny-� volt a legnarancss�rg�bb mind k�z�l.
A tetov�l�st term�szetesen csak a tulajdonosok l�thatt�k, �gy ker�lt�k el a hasonl� helyzeteket. Nem kell h�t hi�ba �rulkodnia.

- K�v�ncsian v�rom – mondta.

- M�r minden csal�dtagodat kiirtottam, szem�lyesen. Ezt vedd megtiszteltet�snek.

- Majd gondolok erre is, de �gy szerencs�re m�r nincs semmi, amivel meg tudna al�zni, vagy f�jdalmat tudna okozni. – �s t�nyleg �gy gondolta.

- �, dehogynem – nevetett fel a m�gus. Ideges�tette a l�ny higgadts�ga, de tudta, hogy mivel �thet a legnagyobbat, a kez�ben volt az adu�sz.
V�g�l, tov�bbi besz�d helyett p�ccintett egyet a p�lc�j�val, mire a l�ny k�r� er�s k�telek tekeredtek, majd egy �jabb p�ccint�ssel l�bra �ll�totta �s maga el�tt korm�nyozva felvezette a pinc�be vezet� l�pcs�n.
Furcs�llat, hogy k�zben a l�ny nem n�zett egyetlen sorst�rs�ra, egyetlen aurorra, vagy Rendtagra sem, de �k sem n�ztek ki a cell�jukb�l.

- K�r volt f�radnia a k�telekkel, nem fogok elszaladni – mondta Hermione, majd v�gign�zett t�r�tt �s sebes l�b�n. Az igazat megvallva borzalmasan f�jt neki, de a vil�g�rt sem mutatta volna ki, egy sz� n�lk�l bicegett fel a l�pcs�n.

- Nem jelentett neh�zs�get – mondta Voldemort, majd kicsit szorosabbra h�zta a k�teleket, hogy a l�nynak kellemetlen legyen l�legeznie.

Ezut�n p�r percig n�m�n v�rtak, mire megjelent Hermione k�r�l a bels� k�r valamennyi tagja: Malfoy, Lestrange, Nott... �s Piton.
Hermione egyb�l felismerte m�g az �larc�ban is. Nincs senkinek olyan fekete szeme, mint annak a f�rfinak. Sok mindent�l l�tta m�r csillogni a fekete tekintetet, f�lelemt�l, gy�zelemt�l, szerelemt�l, v�gyt�l, lemond�st�l �s haragt�l. Ezek k�z�l nem egyet egyed�l � ismert.
Most ez a pillant�s m�gis fel�rt egy r�g�ssal a gyomr�ban. M�r h�rom �ve nem l�tta, h�rom �ven �t t�rv�nytelen�l hi�nyzott neki, most m�gsem akarta l�tni.

Hermione pillanatnyi zavarodotts�g�t Voldemort el�gedetten szeml�lte.

- Nos, kedves bar�taim, itt l�thatj�tok Miss Grangert, Potter kettessz�m� bar�tj�t, McGalagony jobb kez�t, �s persze Perselus bar�tunk exribanc�t. A ti�tek a jutalom, hogy vallathatj�tok. – Voldemort el�gedetten pillantott v�gig hal�lfal�in, mindegyik szem�ben moh�s�got v�lt felfedezni, egy kiv�tellel term�szetesen – De nem �lhetitek meg.

- Mi�rt? – k�rdezte maga Hermione.

- Terveim vannak veled Granger, de nagyobb hasznomra vagy, ha �letben vagy...

Hermione nem tudta, hogy a k�nz�sa �r�kig tartott, napokig, vagy csak percekig. Amikor a legnagyobb f�jdalmakat �lte �t, abba a fekete szemp�rba kapaszkodott. Perselus eleinte csak �rzelmek n�lk�l n�zett vele farkasszemet, de a l�ny tudta, hogy neki tal�n jobban f�j, mint neki.

- Perselus, te is vedd ki a r�szed a m�k�b�l, v�g�l is, ez a te jutalmad legink�bb. Vedd el� a b�jitalaidat.

Amikor Hermione m�r kell�k�pp legyeng�l a b�jitalokt�l �s a s�r�l�sekt�l, Voldemort kezdte vallatni. V�g�l v�laszolt minden feltett k�rd�sre, de csakis a terv szerint.

- Hol a f�hadisz�ll�sotok?

- A Grimmauld t�ren – mondta, pedig m�r �vek �ta a Roxfortban volt elsz�ll�solva a Rend.

- Ki a titokgazda?

- Dumbledore volt. – Ez volt az egyetlen, ami igaz volt.

- De �gy nem tudtatok �jabb embereket beengedni az �p�letbe, a t�bbiekkel hol tal�lkoztatok?

- Egy m�sik h�zban – mondta, mik�zben meglepve tapasztalta, hogy a fekete szem� f�rfi b�jitalai m�r nem okoznak f�jdalmakat, s�t, a l�ba gy�gyulni kezdett, b�r nem felt�n� gyorsas�ggal.

- Az hol van?

- Egy erd�ben.

- Granger, el�g sok fa van Angli�ban...

- Roxmortst�l 20 kilom�terre. – Vagy egy null�val t�bb?

- Ki a titokgazda?

- �n. – Nan�, hogy nem � volt, de a jelsz� �s a var�zslatok, amiket megad, egy eg�szen m�sik h�zba fognak vezetni, amit erre az esetre rendeztek be.

- Nagyszer�. – Voldemort mag�ban �sszed�rzs�lte a tenyer�t.

- A vezet�t�k McGalagony?

- Igen – mondta, a vezet� term�szetesen Harry volt, b�r mindenki �gy tudta, McGalagony, Hermione meghagyta �ket ebben a hitben.

- Mi�rt nem n�zt�l a t�rsaidra?

- Tess�k? – Hermione meglep�d�tt.

- J�l hallottad, mi�rt?

- Nem tudom, csak.

- Nem volt kiel�g�t� a v�laszod, Crucio!

- �rzelmi okok, de ezt mag�nak hi�ba magyar�zn�m... – mondta, miut�n nagy nehezen leveg�h�z jutott.

Perselus Piton mindv�gig elismer�ssel ad�zott a l�nynak a kitart�s��rt �s az agyaf�rts�g��rt, nyilv�nval� dolgokat mondott el, olyanokat, amikkel csak meger�s�tette a Nagy�r elk�pzel�seit, �s persze mind hamis volt.
�gyes kisl�ny.
M�r h�rom �ve s�v�rgott a l�ny ut�n, az�ta, mi�ta megmondta neki, hogy meg�li Dumbledore professzort, �s meg is �lte. Akkor ell�kte mag�t�l a l�nyt, aki megpr�b�lta lebesz�lni. De nem tudott a Megszeghetetlen Esk�r�l, se Dumbledore terv�r�l, ut�na, pedig hi�baval� lett volna magyar�zkodnia. Meggy�z�d�se volt, hogy �gy j�rt a legjobban a l�ny. Ez id�ig.
Most l�tta csak igaz�n, milyen sebeket okozott.

- Hogy lehet, hogy mindezeket el tudtad mondani nekem, nem v�dte semmilyen b�b�j ezeket az inform�ci�kat? – k�rdezte Voldemort, m�g a l�ny k�r�l j�rk�lt k�rbe-k�rbe.

- Akit elkapnak �gy tov�bb �lhet, tal�n, �lland� k�sz�lts�gben �llunk, ha egy f�sz�l is m�sk�pp �ll, elmenek�l�nk.

- Felesleges ostobas�g – h�mm�g�tt a var�zsl�.

- Ha maga mondja...

- Mindenki kifel�, Perselus, te maradsz – rendelkezett hirtelen.

Mire ki�r�lt a terem Hermione �l�helyzetbe torn�zta mag�t, �s egy hanyag mozdulattal ruh�ja ujj�ba t�r�lte a sz�ja sz�l�re ragadt v�rt, itt nem volt helye az eleganci�nak. A helyis�g hatalmas volt �s �res, egyetlen, tr�nsz�khez hasonl� fat�kolm�nyt lesz�m�tva.
Voldemort �lt benne, elgondolkozva.
Perselus csak �llt, �s hol ur�t, hol Hermion�t n�zte, a l�ny egyik�kre sem pillantott.

- Nem feledkeztem el a meglepet�sedr�l, Granger.

- Milyen nagylelk�...

- Ne feleselj velem. T�rt�netesen tudom, hogy Perselus bar�tom �vek �ta r�lad �br�ndozik, �s tudok a kis aff�rotokr�l is, ami t�ll�pett a tan�r-di�k kapcsolaton. �gy d�nt�ttem, megjutalmazlak. M�hoz egy h�tre Perselus feles�ge leszel, �s az �n hal�lfal�m...

- Azt hittem, a s�rv�r�ek kimaradnak a bulib�l...

- Nem mind. Egyszer�bb lenne, ha meg�ln�lek, Perselus bele�r�lne, Potter bele�r�lne, Weasley bele�r�lne. De �n a lass� hal�lt szeretem. Gondoskodni fogok r�la, hogy megtudj�k a h�zass�gotokat, a kor�bbi kapcsolatotokat, szeretn�m l�tni, amikor megtudj�k, hogy �gyba b�jt�l Dumbledore gyilkos�val.

- �s ebben nekem mi a rossz, egy�tt lehetek azzal, akit szeretek – mondta Hermione.

- Csakhogy te gy�l�l�d ezt az embert, �n, pedig m�r most megparancsolom, hogy nemzzetek nekem ut�dokat, f�l �ven bel�l.
Most menjetek, bar�tom, szedd �ssze a menyasszonyodat, mosd ki ebb�l a mocsokb�l.

Hermion�nak nem volt ereje tiltakozni, hagyta, hogy a f�rfi felvegye, pont �gy, mint �vekkel ezel�tt. M�r az ajt�ban voltak, amikor Voldemort m�g ut�nuk sz�lt:

- Nincs rosszabb egy asszony gy�l�let�n�l... Perselus, megkaptad, amit akart�l, h�t �lvezd!

[Minden jog JKR-t illeti, csak a magam �s m�sok �r�m�re haszn�lom fel az �ltala teremtett vil�got.]