A professzor megbetegedett, ez�rt Leon meg Ria fogja megmutatni nek�nk Mil�n�t. Azt hadd ne mondjam, hogy ennek Becca igencsak �r�lt. Tom meg nem. H�t �s akkor? Semmit nem csin�ltam, amib�l arra k�vetkeztethetne, hogy megcsalom Leonnal. Bele�rtve azt is, hogy csak f�l napja ismerj�k egym�st, de h�t Tom m�r csak ilyen.
De, van j� is abban, hogy �k visznek minket, �s nem a professzor: elmegy�nk sz�tn�zni a v�s�rokon is, ahol mindenf�le apr� kis h�lyes�geket �rulnak csillag�szati �sszegek�rt. De att�l m�g sz�pek, kik�rem magamnak! �s oda csak var�zsl�k j�rnak.
Az�rt ebben a h�zban j�l el lehet sz�rakozni. Flore, p�ld�nak ok��rt f�l �r�ja k�ny�r�g s�rva Adrian�nak, hogy menj�nk valamelyik divat�zletbe is. Hopp�, bekapcsol�dott Becky is. Most m�r ketten l�gnak a Vitale-l�ny l�b�n. Malfoy a szomsz�d macsk�j�ra k�ld�zget �tkokat, Walburga meg Alpharddal vitatkozik m�r megint. Ginny �s Vicky a szob�ban f�s�lik egym�s haj�t, �s szint�n besz�lgetnek - ahogy l�tom, Ryan meg hallgat�zik. Tom meg m�g mindig duzzog.

H�t, �gy telik egy reggelem 1943-ban…

���������������������������������������

- K�pzeld – t�rt be a szob�ba Becca, mire �n a l�bamra ejtettem a k�nyvet, amit a kezemben tartottam (ha nem tudn�d: olvasni akartam), �s mellesleg k�tsz�z kil� volt. Becky ezzel mit sem t�r�d�tt-, �gy d�nt�ttem, lev�gatom a hajam!

- Mi? – h�kkentem meg, mik�zben a l�bamat massz�roztam – Pont Mil�n�ban? Tudod te, mennyit k�rnek el egy sima hajv�g�s�rt a divat fellegv�r�ban*?

- H�rmunknak nincs annyi p�nz�nk – forgatta meg szemeit Flore, aki eddig az �gy�n �lve olvasott.

- Szerintetek mi�rt szoktam sp�rolni annyit? M�r hogyne lenne p�nz! Erre gy�jt�k t�z �ves korom �ta!

- Na v�rj csak – �lt fel Florence – Teh�t, j�l �rtettem: t�z �ves korod �ta arra gy�jtesz, hogy egyszer majd lev�gathasd a hajad Mil�n�ban?

- P�rizsban – helyesb�tett a fekete haj� l�ny – De ez nem j�tt �ssze, �gy be kell �rnem Mil�n�val…

Ez a l�ny nem komplett.

- H�t… akkor elk�s�rtek? – b�kte ki.

- Mikor?

- Este. Amikor kimegy�nk Leon�kkal - �lmodoz� s�haj – sz�tn�zni a v�rosban. Na?

Florence-el �sszen�zt�nk.

- Mivel nincs jobb dolgunk – vontam meg a v�llam. – Csak ne nagyon k�boroljunk el a t�bbiekt�l.

�������������������������������������

Mivel volt m�g egy kicsi szabadid�m h�tig (k�l�nben m�r s�t�t volt), �gy gondoltam, hogy megn�zem azt a gy�ny�r� sz�k�kutat a kertben. A bej�rati ajt� kereszt�l mentem ki, �s h�tras�t�ltam. Ha a h�ts� kert nagyon sz�p volt, akkor a bej�rat fel�l meg a gy�ny�r� jelz� illeti meg, �s m�g finoman fejeztem ki magam…
Amint h�tra�rtem, l�ttam, hogy nem vagyok egyed�l. Leon is ott �lt a sz�k�k�t melletti padon, �n meg letelepedtem mell�.

- H�t te? – k�rdezte kedvesen mosolyogva.

- Zavarok?

- Ellenkez�leg, �r�l�k, hogy itt vagy. �ppen locsolgattam a vir�gokat, csak le�ltem kicsit.

- K�rdezhetek valamit? – n�ztem Leon szem�be kis sz�net ut�n.

- Persze, csak tess�k.

- Teh�t. Mi�rt van egym�s mellett az oroszl�n �s a k�gy�? – k�rdeztem, majd a tekintetem a k�t �llatszoborra szegeztem.

- Tudod, a mi csal�dunkban egyar�nt voltak Griffend�lesek �s Mardek�rosok. Ez�rt nem is �t�lj�k el �ket – mes�lte.

- Mi? – k�rdeztem meg�tk�zve.

- J�l hallottad. �n griffend�les voltam p�ld�ul, de a n�v�rem, mardek�ros.

- Riana… mardek�ros volt? - lep�dtem meg.

- Igen – b�logatott Leon – Biztos �szrevetted, hogy nem nagyon kedvel engem. Ez az�rt van, mert egyszer�en irigy r�m, ami�rt �n griffend�les voltam.

- M�g most is?

- Igen.

- De – folytattam – Szerintem, te nem is lehett�l volna mardek�ros.

- Mi�rt nem? – h�zta �ssze a szem�ld�k�t.

- Nem tudod, mit jelent a neved? Leonardo, az azt jelenti: oroszl�n. Egy oroszl�n pedig nem ker�lhet a k�gy�sok h�z�ba. Ki van z�rva – ingattam meg a fejem, mire elnevett�k magunkat.

- Okos l�ny vagy – jegyezte meg Leon – Tom Denem a bar�tod?

Elv�r�s�dtem.

- M�g… nem teljesen… nem tudom. Nem b�zik bennem. Nem ez egy kapcsolat alapja? – fakadtam ki. Pont annak, aki miatt Tom haragszik r�m. Sebaj.

- Tulajdonk�ppen de. A bizalom fontos dolog. De az sem j�, hogyha valakiben t�ls�gosan megb�zol, �s az a valaki becsap...

- Igen, de hogy j�n ez ide? – r�ncoltam a homlokom, mert �szrevettem, hogy Leon arca els�t�t�l.

- M�g van f�l �ra a kir�ndul�sig – terelte a t�m�t– Szerintem �ssze k�ne k�sz�teni a cuccainkat, mert mire ez a bag�zs �sszek�sz�l…!

S�hajtott.

- T�mogatom – kuncogtam – Szia Leon!

- Szia Hermione! – k�sz�nt el, �s megpuszilt.

Amikor h�trafordultam, �ppen, hogy csak l�ttam valamit/valakit elsuhanni a fa m�g�l.

����������������������������������������

H�t �ra m�lt h�sz perccel, mire v�gre valah�ra siker�lt �sszeszedn�nk magunkat, �s k�szen �lltunk arra, hogy k�zelebbr�l is szem�gyre vegy�k a v�rost. M�r s�t�t az �g, �gyhogy �gy m�g hangulatosabb.

- Mindenki k�sz? – mosolyodott el Adriana, mire mi egyet�rt�en b�logattunk – Akkor, mehet�nk!

Kb. t�z perc m�lva meg�rkezt�nk. H�t… ez csod�latos, finoman fogalmazva. Az utc�k v�gel�thatatlan sorain �lltak szoros egym�sut�nban a kirakatos b�d�k, ahol szebbn�l szebb csecsebecs�ket lehetett v�s�rolni szuven�rnek. Voltak itt p�ld�ul b�gr�k, cs�sz�k, �r�k, p�l�k Milano felirattal. Vagy �rultak m�g �dess�get, �kszert, �s igen sok sz�mban vil�g�t� holmikat, amik sz�n�ket v�ltogatj�k. Hogy ezek mire j�k, az egyel�re rejt�ly a sz�momra…
Becky, Ginny �s Florence r�vetett�k magukat az �kszerekre. Vicky a vil�g�t� holmikat, Ryan meg a Milano felirat� b�gr�ket n�zegette. Alphard az �dess�gesn�l egy kicsi, t�kr�s, m�zeskal�cs sz�vecsk�t n�zegetett (ugyan kinek? Mellesleg azt hittem, hogy ilyen csak a muglikn�l van), Walburga pedig egy kakasos nyal�k�val (szint�n) szemezett. Leon �s Ria meg elvonultak, gondolom, vitatkozni. Tom �s Malfoy (vigyorogva) r�gt�n egy j�vend�mond�-b�d�hoz rohantak. Gondolom (m�gpedig abb�l, hogy mindkettej�knek a kez�kben volt a var�zsp�lca, b�r nem tudom, Tom honnan szerezte), hogy leleplezz�k szerencs�tlen asszonyt, aki arra vetemedik, hogy j�solni akar m�soknak. Ez az�rt m�giscsak szem�ts�g! Oda is megyek.

- Mi a j� francot… - kezdtem volna bele Tomhoz c�mk�zve mondanival�mat, de az id�s j�sn�ni meg�ll�tott.

- Kisl�ny, k�v�ncsi vagy a j�v�dre? – k�rdezte misztikusan suttogva. Most �gy n�zett ki, mint a mugli H�feh�rke mes�b�l a gonosz boszorka. De – ami�ta tudom, hogy �n is boszi vagyok – letettem arr�l az elm�letr�l, hogy minden banya gonosz. Persze, az�rt nem kell mindenkiben a j�t felt�telezni, ez�rt is gyanakszom. �gyis mindenki ezt csin�lja, mi�rt �n legyek a kiv�tel?!

- K�sz, de nem – kier�ltettem magamb�l egy mosolyt, �s megpr�b�ltam elh�zni Tomot, aki meg elvigyorodott, majd odatolt (sz� szerint) a sz�khez, �s lenyomott r�.

- Ugyan, k�rem, befizetek egy menetre ennek a kisl�nynak! – h�zta m�g sz�lesebbre a vigyor�t Tom.

- Ez�rt m�g sz�molunk – sziszegtem Tom f�l�be.

- Mi t�bb� m�r nem… - Ez nagyon komolynak hangzott. Most mi legyen? Amikor suttogta, a b�r�m�n ism�t v�gigfutott az a j�l es� bizserg�s. Mi lesz most…?

- H�t j� – sz�lalt meg az �reg boszi, azt�n mondta, hogy adjam oda a kezem. Megtettem. – �gy l�tom, a szerelemben nem lesz szerencs�d az ezt k�vet� n�h�ny h�tben – ingatta meg a fej�t – Mert b�r te tudod, ki sz�modra az igaz szerelem, eldobod �t, valaki m�s�rt. Egy fut� kaland�rt. Ne feledd – n�zett a szemembe – a szerelem a legfontosabb dolog a vil�gon. N�lk�le sem �n, sem te, sem b�rki m�s nem l�tezne. Ez �ltet minket – �gy t�nt ennyi volt, de azt�n m�g hozz�tette - �s m�g valami. Hallgass a sz�vedre.

Azt�n elmosolyodott, meg megk�v�lten �ltem a sz�kben. Honnan tudhatta... csak v�letlen volt! Ugye, csak v�letlen? Ekkor eszembe jutott anyuk�m egyik kedvenc mond�sa: Nincsenek v�letlenek. De nem lehetek, �s leszek annyira ostoba, hogy bed�ljek egy nyilv�n csal� v�nasszonynak! Addig beletraf�lt, hogy tudom, ki az igaz szerelem, de ennyi. Abban hiszek, hogy �n ir�ny�tom a sorsomat, ami nincsen el�re kirendelve �s mindig is ebben fogok.

- �n… - sz�laltam meg, amikor megtal�ltam a hangom – megyek.

Visszafel� s�t�lva (m�g mindig sokk alatt), meg�lltam egy �kszeres b�d� mellett, persze nem ott, ahol a l�nyok voltak. De megtetszett egy nagyon sz�p, z�ld krist�lyos, sz�vecsk�s nyakl�nc.

- Mibe ker�l ez? – k�rdeztem az elad�t�l. Valahogy nem tudtam otthagyni, �s elmenni mellette… olyasmihez hasonl� lehetett, mint amikor Vitale professzor elhat�rozta, hogy megtartja Capryt.

- H�sz galleon – v�laszolta kedvesen a f�rfi.

- Mennyi? – h�ledeztem. Ennyit elk�rni egy vacak kis nyakl�nc�rt? Pof�m eldobom…

- Majd kifizetem �n – hallatszott egy kedves hang h�tulr�l. R�gt�n megismertem, ki az.

- Na de Leon… – sz�ltam r�. Ezt nem engedhetem meg!

- Ugyan, t�nyleg, semmis�g. �n csak �r�l�k neki. K�l�nben is – csillant f�l a szeme, amikor odaadta a p�nzt az elad�nak – ez a h�sz galleon rosszabb helyre is mehetett volna.

Fogta a nyakl�ncot, �s a h�tam m�g� s�t�lt. Els�p�rte a hajamat, azt�n �vatosan a nyakamba helyezte a l�ncot, �gy, hogy k�zben a meztelen v�llam hozz��rt a kez�hez…uhh…

- Gy�ny�r� vagy ebben – s�gta a f�lembe. Teljesen m�s �rz�s volt, mintha Tom tette volna. Olyan furcs�n suttogta… volt benne valami, amit tiszt�n nem tudtam kivenni… mindenesetre elv�r�s�dtem.

Pont ekkor toppant be Riana.

- Ne haragudj, Hermione, de a bar�tn�id h�vnak – pr�b�lta nagyon kedvesen mondani, de hallatszott az idegess�g a hangj�ban. Mi baja van?

- Megyek – feleltem m�g mindig v�r�sen. – Szia Leon!

- Szia.

__________________________________________

* csak, ha valaki nem tudn�: �gy nevezik Mil�n�t, ami k�l�nben nagy divatv�ros, hasonl�an P�rizshoz:)