Harry m�g nem t�rt mag�hoz a d�bbenetb�l.

Hermione �sszesz�rte a levet azzal a… azzal a…

A fi� tiszt�ban volt vele, ki az a Perselus Piton, mint ahogy azzal is, hogy a f�rfi nem a tisztes n��gyeir�l h�res. A Mr. Grangerrel k�z�s v�llalkoz�sa t�bb volt, mint j�vedelmez�, ami meg is hozta sz�m�ra a gyeng�bbik nem �rdekl�d�s�t. K�nnyed eleganci�val �lte a tehet�s aggleg�nyek unalmasnak �ppen nem mondhat� �let�t, s a h�rek szerint gyakrabban v�ltott h�l�t�rsat, mint als�nadr�got.

Ennek a f�rfinak a karmaiba ker�lt az � �des Hermion�ja?

Harry keze megremegett, ahogy a l�ny ragyog� szemeibe n�zett. Lassan f�jta ki a leveg�t, id�t adva ezzel saj�t mag�nak a v�laszad�sra.

- Na – s�rgette Hermione. – Mondj m�r valamit, az �g szerelm�re!

Harry komolyan n�zett r�, majd feltette a k�rd�st, ami a legink�bb foglalkoztatta:

- Mondd, tudod, mit csin�lsz?

Hermione nem lep�d�tt meg. Sejtette, hogy legjobb bar�tja felel�tlennek tartja majd.

- N�zd, tudom, hogy sokk�nt �rt ez most t�ged…

- Te, Hermione, aki mindig is az eszedr�l �s a megfontolts�godr�l volt�l h�res! Most �ppen egy szoknyavad�sz karjaiba s�t�lsz, akinek minden bizonnyal csak egyvalamire kellesz! – v�gott k�zbe inger�lten a fi�.

A l�ny d�bbenten meredt r�.

- Sz�val szerinted �n csak arra vagyok j�? – k�rdezte rekedten, �s a szeme sark�ban megjelent egy k�nnycsepp, aminek l�tt�n Harry teljesen k�ts�gbeesett.

- �n nem ezt mondtam - v�gta r� gyorsan, mik�zben agya g�rcs�sen kutatott megfelel�bb szavak ut�n. - �n csak �gy �rtettem, hogy Piton mi m�s�rt �llna le egy olyan l�nnyal, mint te…

El�g volt egy pillant�st vetnie a l�ny arc�ra, hogy tudja, megint rosszat sz�lt.

- Egy ilyen l�nnyal, mint �n…?

Harry felpattant.

- �llj, el�g! Ne gondold v�gig! Ne csin�lj semmit! Egy pillanat, �s megfogalmazom, amit akartam. - L�zasan t�prengett, hogyan fogalmazzon, ha besz�l� viszonyban �hajt maradni Hermion�val.

- Sz�val - kezdte lassan. - Piton vagy h�sz �vvel id�sebb n�lad, ha nem t�bbel. Tal�n hozz�d nem �rnek el a h�rek ap�d miatt; de ez az ember �gy haszn�lja a n�ket, mint a kapcarongyokat. Pitonnak az�rt kellesz, mert fiatal vagy, sz�p, de az vajmi kev�ss� �rdekli, okos vagy-e, vagy �ppen kedves, a l�nyeg, hogy a kell� id�ben tedd sz�t a l�badat, m�r eln�z�st a kifejez�s�rt, de �gy l�tom, k�nytelen leszek nyersen fogalmazni, ha azt akarom, hogy megt�rjem benned ezt a dacos ellen�ll�st. S�t, ha �szreveszi v�gre, hogy mennyire okos vagy, tal�n mag�t�l lel�p, mert az okos l�nyok vesz�lyesek. Eddig csak az�rt nem j�hetett r� erre, mert val�sz�n�leg �gy viselkedt�l, mint azok a pl�zacic�k, akik ny�lcsorgatva, csicseregve tipegnek a kiv�lasztott h�mnem� egyed ut�n, �s �szre sem veszik, hogy k�zben tot�l h�ly�t csin�lnak magukb�l.

- Nem csin�lok h�ly�t magamb�l! - rivallt r� a l�ny Harryre. - Szeretem Perselust, �s tudom, � is szeret engem!

- Hogyne - s�hajtotta Harry. - Legyen, ahogy mondod.

Finoman megszor�totta Hermione kez�t, aki persze nem vette �szre a szem�b�l �rad� gyeng�ds�get - ahogy sohasem. El�g m�rgesnek t�nt, �s vill�ml� tekintettel h�zta el a kez�t.

- � nem ilyen, mint amilyennek te lefestetted - mondta. - Nem is ismered �t, hogy mered megr�galmazni?

- Hermione…

- Nem, csak semmi Hermione! Tudod mit, Harry Potter? M�t�l fogva nem k�rem a tan�csodat semmiben! �r�ln�k, ha egy ideig nem sz�ln�l hozz�m!

Ahogy elviharzott, a fi� sajg� l�lekkel meredt ut�na. Tehetetlennek, de mindenekel�tt ijeszt�en f�lt�kenynek �rezte mag�t.

***

Hermione cip�sarkainak kopog�sa visszhangot vert az �res folyos�kon. Szemeib�l a k�nnyeket t�r�lte - Harry hozz��ll�sa arculcsap�s volt sz�m�ra. Hogyan v�dolhat meg valakit, akit nem is ismer?

Meg�llt az egyik sarkon, s nagyokat szipogott. Remegett a keze, ahogy pap�rzsepi ut�n kutatott a zseb�ben. Meg�llt az egyik ablakn�l, hogy kif�jhassa az orr�t, s mikor v�gzett, elmerengve kin�zett a parkra.

Azt hitte, a fi� �s � mindig meg�rtik egym�st. H�t most mi�rt nem k�pes meg�rteni �t? Elromlott volna valami k�zt�k? Igaz, Harry egy ideje furcs�n viselkedik, amit nem igaz�n tudott hova tenni, de mindig arra fogta, kamaszodik, �s v�ltozik az �rdekl�d�si k�r�k.

Ahogy �gy gondolkodott, egy alakot pillantott meg a park egy f�lrees� szeglet�ben. Feh�r ing, f�lhossz�, fekete haj…

- Perselus - suttogta a l�ny. - H�t elj�tt�l?

Nem is szaladt, ink�bb rep�lt lefel� a l�pcs�n, majd ki az �p�letb�l, egyenesen a f�rfi fel�, aki mindaddig egykedv�en sz�vta a cigarett�j�t, m�g meg nem pillantotta a l�nyt. Ahogy Hermione k�zelebb �rt hozz�, elnyomta a cigit, �s arc�n lusta mosollyal kit�rta a karj�t, hogy Hermione belerep�lhessen.

- Hello, kisl�ny - suttogta. - Milyen volt ma a suli?

Hermione fintorgott.

- Ez teljesen �gy hangzik, mintha az ap�m lenn�l. De nekem van m�r egy, k�sz�n�m sz�pen. Ne pr�b�ld meg felvenni a szerep�t.

- Azt csak megk�rdezhetem, milyen napod volt? - adta a meglepettet Piton, ravasz kis mosollyal.

- Azt meg - hagyta r� a l�ny.

Perselus �vatosan k�rben�zett a parkban, ahol a di�kok t�megesen igyekeztek hazafel�, hangosan kiab�lva, nevetg�lve, olykor s�rva - kit mi �rt a nap folyam�n. Mikor megbizonyosodott r�la, hogy senki sem n�zi �ket, rekedten megk�rdezte:

- H�t semmi puszi, vagy ilyesmi nem j�r az embernek, aki itt v�r r�d f�l kett� �ta?

A l�ny �desen elmosolyodott.

- Dehogynem. - Odahajolt a f�rfihoz, �s hossz�, szerelmes cs�kot nyomott a sz�j�ra. Kezeit a nyaka k�r� kulcsolta, egyik ujj�val pedig finoman simogatta Piton tark�j�t. A v�lasz sem maradt el - Perselus �tkarolta a l�ny derek�t, hogy k�zelebb h�zhassa mag�hoz.

- Van valami program�tleted d�lut�nra? - k�rdezte Hermione. - Vagy szaladsz is vissza dolgozni?

- Nem, ami azt illeti, eg�sz d�lut�n szabad vagyok - felelte a f�rfi vigyorogva.

- Nah�t, apa hajland� volt t�ged sz�lnek ereszteni? �reg hiba - Hermione mosolya ism�t felragyogott.

- S�rt�l? - v�ltott hirtelen hangnemet Perselus. - Piros a szemed.

- �n? - k�rdezett vissza Hermione. - Dehogy. - Megd�rzs�lte a szem�t, de ezzel csak m�g jobban er�s�tette a szeme k�r�li v�r�s foltokat.

- Nem, �n - morgott m�rgesen a f�rfi. - Na mondd csak el sz�pen, mi t�rt�nt.

Le�ltek egy padra, m�g a l�ny ki�nt�tte a sz�v�t. Mikor elmondott mindent, f�l�sen pislogott fel Pitonra. Vajon ehhez mit fog sz�lni?

- A bar�tod csak agg�dik �rted - mondta a f�rfi kifejez�stelen hangon.

- Tudom, persze… de nem tudom, honnan vett ilyesmiket r�lad.

- Az emberek pletyk�lnak - j�tt a lakonikus v�lasz.

Kis ideig hallgattak, majd Perselus lassan megsz�lalt:

- Persze lehet, hogy a bar�tod abban a rem�nyben mondott neked ilyeneket, hogy esetleg ezzel befoly�solni tud t�ged… maga fel�.

- Maga fel�…? - Hermione semmit sem �rtett.

- Nyilv�n nem akar elvesz�teni - vetette fel Piton.

- De h�t att�l, hogy veled vagyok, nem fog engem elvesz�teni! - nevetett fel hitetlenkedve a l�ny.

Piton ciccegett.

- Nem is bar�tk�nt gondoltam.

Hermione egy ideig maga el� meredt, majd nagyon lassan sz�lalt meg:

- �gy �rted, hogy Harry…

-… szerelmes bel�d, igen. Nem tal�lok m�s magyar�zatot.

Hermione megr�zta a fej�t.

- Nem - jelentette ki. - Biztos, hogy ez nem igaz. Bar�tok vagyunk, mi�ta az eszemet tudom.

- Ez nem kiz�r� t�nyez� - �llap�totta meg a f�rfi, mik�zben a parkot p�szt�zta. - N�zd, Hermione. Nem �r�l�k, hogy elmondtad a bar�todnak, mi folyik k�zt�nk.

- De minden titkomat megosztom vele.

- J�, ez nagyon sz�p, de a jelen k�r�lm�nyek k�z�tt…

- Jelen k�r�lm�nyek?

- Ha t�nyleg szerelmes bel�d, akkor fel kell k�sz�ln�nk arra, hogy megpr�b�lja majd elmondani apuk�dnak, mit van k�zt�nk.

- H�t el�bb-ut�bb apa �gyis megtudja- v�laszolta a l�ny naivan.

- Persze - mosolygott r� a f�rfi. - De nem szeretn�m, ha ez a k�zelj�v�ben bek�vetkezne.

Mag�hoz �lelte a l�nyt, mik�zben megl�tott egy fi�t, az iskola mellett, aki mer�n n�zte �ket. A fi�nak fekete haja volt, �s szem�vege…

Perselus puszit nyomott a l�ny feje b�bj�ra, mik�zben a fi�ra mosolygott, akit Hermione nem l�thatott.

- Ap�dat egyel�re hagyjuk ki ebb�l a t�rt�netb�l…