A napok rohamosan teltek. Katie eld�nt�tte, hogy minden alkalmat megragad, hogy elcs�b�tsa Remust, k�zben pedig azon �gyk�d�tt, hogy min�l t�volabb ker�lj�n Drac�t�l, ami igencsak neh�z volt, f�leg, hogy a fi� minden idej�t vele akarta t�lteni. Egyik nap nagyon k�s�n �bredt fel, �s miut�n lezuhanyozott, �r�j�ra n�zve l�tta, hogy elk�sett els� SVK-r�l. Felkapta egyen szokny�j�t, ami �ppen takarta azt, amit kellett, feh�r, hossz� ujj�, enyh�n karcs�s�tott ing�t, nyak�ba tette a z�ld-ez�st cs�kos nyakkend�t, majd felkapta t�sk�j�t, �s elindult. S�t�tbarna haja lobogott, ahogy v�gigfutott a klubhelyis�gen, eg�szen a teremig. Mik�zben bekopogott, �s Remus invit�l�s�ra bel�pett, �pp nyakkend�j�t k�t�tte. - Eln�z�st a k�s�s�rt professzor. Elaludtam. - �lj�n le – a l�ny elindult szok�sos hely�re, �s meglepve l�tta, hogy most nem egyed�l kell �lnie, hanem Drac�val. A fi� k�rd� tekintet�re megr�zta a fej�t, majd el�vett egy pergament, �s �rt neki egy levelet: K: Elaludtam, ne n�zz r�m �gy. D: Hogy? K: Ilyen furcs�n. Mit akarsz tudni? D: Mi volt Lupinnal? Az ut�bbi id�ben mintha kiss� fesz�lt lenne k�ztetek a hangulat. Fel se sz�l�t, ha jelentkezel. K: �sszebalh�ztunk. Miut�n Parkinson megvert. D: Min? K: H�lyes�g. �s te, mi�rt nem vele �lsz? D: �, hagyj m�r azzal a csajjal. Olyan ideges�t�. Ezerszer sz�vesebben vagyok veled, mint vele. K: Mivel a rokonod vagyok… D: Ne g�nyol�dj, tudod te, milyen k�nokat �llok ki, hogy nem hagy b�k�n? K: R�zd le. D: Azon vagyok. K: Nem, most azon vagy, hogy engem faggass. D: Aha, ahogy gondolod. K: Draco, hagyj fel ezzel, te is tudod, hogy nem ilyen vagy. D: Milyen? *egyik szem�ld�k�t felh�zva n�z* K: Ezt a csillagozott dolgot kihagyhattad volna, ugyanis l�ttam az arcod. �s a v�laszom: mindenki tudja, hogy bunk�, p�khendi, �s fennh�j�z� kis k�cs�g vagy. D: De mindenki k�z�l te tudod a legjobban, milyen az igazi Draco Malfoy. K: Megmutathatn�d v�gre mindenkinek, milyen az, akit �n ismerek. D: Ezt nem mondod komolyan. K: De igen. D: Ismersz, tudod j�l, hogy nem tudn�k m�sokkal �gy viselkedni, mint veled. K: Milyen k�r az nekem, hogy tudom… D: Most mi a bajod? K: Draco, nem vetted �szre, hogy ker�lni pr�b�llak? �s ha engem k�rdezel, el�g neh�z v�ghezvinnem ezt, ha mindig a sarkamban vagy. D: �s te nem vetted �szre, hogy az�rt vagyok mindig veled, mert Pansy m�r nem k�t le? K: Feleslegesen magyar�zkodsz. - Megtudhatn�m, mit �rnak olyan szorgalmasan? – a k�t fiatal �szre se vette, hogy a professzor m�r percek �ta ott �ll az asztalukn�l, �s �gyk�d�s�ket n�zi. - ��� – kezdtek bele egyszerre, majd Malfoy folytatta: - �n �rtam neki egy levelet, hogy seg�tsen nekem – erre a mardek�rosok felh�rd�ltek. Soha nem hallott�k m�g Drac�t �gy besz�lni, f�leg nem Katie-vel kapcsolatban. - �s mi�rt nem tudja a sz�netben megbesz�lni a kisasszonnyal? - Most jutott eszembe, �s f�ltem, hogy addig elfelejtem. Tudja professzor, fontos dologr�l volt sz�. - �ra ut�n lesznek sz�vesek itt maradni – azzal visszament asztala m�g�, �s folytatta a tananyag lead�s�t. Hamar elj�tt az �ra v�ge. A k�t fiatal a hely�n maradt. A tan�r megv�rta, am�g mindenki kiment, majd odament hozz�juk, �s le�lt az asztalukra. – Mi volt ez? - Semmi – motyogta Katie, mik�zben a padot n�zte. - Mr. Malfoy, v�laszolna? - Levelezt�nk. - Az felt�nt nekem is. Mir�l? Mert biztos, hogy nem arr�l, hogy mit nem �rt, Mr. Malfoy, ugyanis tudom, hogy mindenb�l kit�n�re v�gzett eddig minden �vben. - Semmi k�ze hozz�, professzor! – csattant fel Katie, mire Lupin megsz�lalt: - Am�g az �n �r�mon vagytok, van hozz� k�z�m. Ezt a hangnemet pedig leszel sz�ves hanyagolni velem szemben, k�l�nben meg�rok mindent az �desap�dnak. Sz� szerint mindent. Rem�lem �rthet� vagyok – Katie vette a lapot. Tudta, hogy az � rajong�s�t is meg akarja �rni, de nem �rdekelte. - Nem, tan�r �r! Nem volt �rthet�, �s nincs k�ze a levelez�s�nk tartalm�hoz. �rja meg �desap�mnak. Mindent. Az �sszes besz�lget�s�nket. H�tha Kar�csonykor m�r csak meghalnom kell, nem eljegyeztetnem magam! - Te mir�l besz�lsz, Katie? - Tudod, Draco, a sz�leink el akarnak jegyezni minket. - Egym�ssal? - �s a kedves Lupin professzor m�g csak nem is akar seg�teni, megakad�lyozni ezt. - � nem is sz�lhatna bele. Nincs is k�ze hozz�. - M�g sz�p, hogy van! Ugyanis elismerte, hogy tetszek neki. De megakad�lyozni nem akar semmit! Nehogy v�letlen�l boldog legyek! - M�r elmagyar�ztam neked, hogy az ap�d �s a nagyb�ty�d az �letben nem akarn�nak l�tni sem t�ged, sem engem! - Nem �rdekel, ki haragudna, �s ki nem! �s az sem, hogy �k mit gondolnak! Cseszd meg, elmondtam akkor is, hogy veled akarok lenni, de te nem fogod fel! - Megk�rtelek, hogy hanyagold ezt a hangnemet. - Nem hanyagolom! �s jogom van a felh�borod�sra! - Nem, nincs jogod hozz�. Szerinted mit sz�lna ap�d, ha megakad�lyozn�m az eljegyz�st? - Nem �rdekel. �s tudod, mit? Fordulj fel a beszaris�goddal egy�tt! - Katie! - Mi van? - Mr. Malfoy, elmehet. Te itt maradsz – Draco kisietett, Katie pedig sz�j�t h�zva maradt a hely�n. – Ezt nem v�rtam t�led. - �n sem, hogy �gy fogsz viselkedni. - Mikor �rted m�r meg, hogy k�zt�nk nem lehet semmi? - Majd ha haldokolni fogok, �s te akkor sem leszel mellettem. - Ne tedd t�nkre magad. - Te teszel engem t�nkre, h�t nem l�tod? - Nem. �n csak azt l�tom, hogy nem akarsz es�lyt adni magadnak egy olyan ember mellett, aki biztons�got, kell� anyagi h�tteret, �s eg�szs�ges ut�dokat tudna adni neked. - Remus, felfogod te, hogy mit mondasz? – k�rdezte Katie imm�r k�nnyes szemekkel. - �pp azt pr�b�lom megmagyar�zni neked, hogy mellettem mindez hi�nyozna az �letedb�l. Nem tudok biztons�got ny�jtani, mert v�rfarkas vagyok. Ebb�l kifoly�lag nem igaz�n kapok munk�t. Sz�val a kell� anyagi h�tt�r is ki van l�ve. Az eg�szs�ges ut�dok pedig… - Engem egyik sem �rdekel, �rtsd meg, k�rlek. Remus, nekem te kellesz, nem m�s. �n veled akarok lenni m�g akkor is, ha bujdosnunk kell. Akkor is, ha �hezni fogunk. Mert boldog leszek, hogy veled lehetek. - Katie, gondolkodj re�lisan. Boldog lenn�l. De meddig? Az els� neh�zs�gn�l �tkozn�d magad, hogy akkor nem mondt�l igent az esk�v�re, am�g volt r� lehet�s�ged, mert ha te nem, m�s fog hozz�menni Drac�hoz. - Nagyszer�. Akkor nemet mondok. - Ne l�gy buta. Az �n kedvem�rt Katie, pr�b�ld meg. - Nem. Remus, k�rhetsz b�rmit, de ezt nem. - Csak pr�b�ld meg. - Nem. - Katie! - Mennem kell �r�ra – azzal felpattant a l�ny, �s kisietett a teremb�l.