Katie d�h�sen pakolta �ssze holmij�t, hogy hazamenjen kar�csonyra. Ez volt az els� alkalom, hogy nem v�rta a tal�lkoz�st rokonaival, de m�g apj�val sem. Megbesz�lt�k Drac�val, hogy egy�tt fognak kimenni a roxmortsi �llom�sra, de Katie m�g besz�lni akart Remusszal, �gy mikor v�gzett a pakol�ssal, leszaladt a tan�r irod�j�hoz:

- Lupin professzor!

- Gyere – a l�ny bement, majd lehuppant az els� fotelba, ami az �tj�ba ker�lt. – Mi az oka a l�togat�sodnak ilyen korai �r�n? Te�t? T�klevet? Vajs�rt?

- L�ngnyelv Whisky-t – pr�b�lkozott a l�ny mosolyogva, de Remus komoly maradt.

- Azt nem kapsz.

- Akkor vajs�rt k�rek.

- Rendben – Lupin felbontott egy �veg vajs�rt, majd a l�ny kez�be nyomta. – Hallgatlak.

- Fogsz j�nni a k�ri�ba?

- Mint minden �vben.

- �s…

- Igen?

- Most is kapok aj�nd�kot?

- Mint minden �vben.

- �s nem lehetne, hogy most kapjam meg?

- Nem, mert m�g nem vettem meg.

- Nem kell megvenni, amit k�rek.

- El�g olcs� lesz akkor az idei kar�csonyom. Teh�t a c�lz�sb�l �gy veszem ki, hogy konkr�t k�r�sed van – a l�ny b�lintott, majd letette a vajs�rt maga mell� a kisasztalra, �s odal�pett Remushoz.

- Csak annyit k�rek, hogy �lelj �t – Remus sz� n�lk�l h�zta mag�hoz a l�nyt, aki beleolvadt �lel�s�be. Lassan h�z�dott el a f�rfit�l, majd megsz�lalt: - Tudod, f�lek.

- Az eljegyz�st�l?

- Igen. Remus…

- Mondd.

- �n el fogom mondani ap�mnak.

- Mit?

- H�t hogy nem mehetek hozz� Drac�hoz.

- De nem csak ezt akarod elmondani, igaz?

- Igen. Elmondom neki, mit �rzek.

- Nem hiszem, hogy j� �tlet.

- Remus, �n nem tudok hazudni neki. Csak annyit fogok elmondani, ami engem �rint. T�ged nem foglak beler�ngatni.

- Szerintem semmit sem kellene elmondanod.

- Remus, tudom, mit kell tennem. Megyek, Draco m�r biztos v�r. Szia.

- Szia – elgondolkodva n�zett a l�ny ut�n. Nem sejtette, hogy k�pes ilyen komolyan �s felel�ss�gteljesen viselkedni.

Katie �s Draco egy�tt �lt egy kup�ban a vonaton. Az eg�sz haza utat v�gigbesz�lgett�k. Mikor lesz�lltak a vonatr�l, megpillantott�k sz�leiket egym�ssal besz�lgetni. Lassan mentek oda. Drac�t meg�lelte �desanyja, kezet fogott vele �desapja, m�g Katie-t �tkarolta Regulus, �s megsz�lalt:

- Kicsim, most azonnal haza akarsz menni?

- Szeretn�k pihenni, apa.

- Rendben. Cissy, Lucius, Draco. Majd tal�lkozunk.

- Sziasztok – k�sz�ntek el a sz�ke haj� feln�ttek. Draco odament a l�nyhoz, meg�lelte, majd megsz�lalt halkan, hogy csak � hallja:

- M�g ma mondd el neki, ha lesz r� alkalmad.

- Nyugi – h�z�dott el Katie, majd egy int�ssel b�cs�zott rokonait�l.

Am�g be nem l�pett a k�ri�ba, fesz�lt csend honolt k�zte �s apja k�z�tt. Ahogy bementek a szalonba, Katie megtorpant.

- Apa, szeretn�k mondani valamit.

- �s mi lenne az?

- Ugye nem hall minket senki? – a f�rfi intett egyet p�lc�j�val, majd jelezte l�ny�nak, hogy hallgatja.

- Nem mehetek hozz� Drac�hoz.

- Mi�rt?

- Mert � az unokatestv�rem, �s mert…

- Mondd ki.

- Szerelmes vagyok valaki m�sba.

- �rtem. �s elmondod, ki �? Csak hogy tudjam, mire sz�m�tsak.

- Nem j� �tlet, hogy elmondjam. �s �… � nem �gy �rez, mint �n, sz�val…

- Akkor mi�rt nem akarsz hozz�menni Drac�hoz?

- Az�rt apa, mert nem mondja ki, hogy szeret, de �rezteti velem, hogy fontos vagyok neki.

- Akkor mi akad�lya, hogy elmondd, ki az?

- A szem�lye.

- Teh�t j�l ismerem.

- Igen.

- Nincs t�l sok ember, akit ismerek, sz�val nyilv�n valamelyik m�sik rokon, vagy bar�tnak a gyermeke. �gy felt�telezhetem, hogy lehet ak�r Harry, Neville, Ron, Theo, Greg, Vincent, Blaise… Vagy az id�sebbek k�z�l Fred, George, Bill, Charlie, Percy, Oliver…

- Nem, apa, nem �k. M�g a k�zel�ben sem j�rsz.

- Fiatalabb, vagy id�sebb?

- �m… id�sebb.

- H�t csak rem�lni merem, hogy nem valamelyik n�s tan�rodat szemelted ki – viccel�d�tt Regulus, de mikor megl�tta l�nya falfeh�r arc�t, elkomolyodott. – Ugye nem n�s?

- Nem, apa, nem n�s.

- De tan�r.

- Igen.

- Nos, akkor n�zz�k m�sf�le szemsz�gb�l. A szem�ly�vel van a gond. Teh�t lehet az �vsz�zad legnagyobb m�gusa hossz�, feh�r hajjal �s szak�llal, Albus Dumbledore n�vvel, de t�ged ismerve ennyire nem s�llyedn�l m�lyre, hogy egy ennyire id�s f�rfival kezdj ki. Egyed�l�ll� m�g Hagrid, de azt hiszem, n�la csak annyi lenne a gond, hogy vele az ut�dnemz�s el�g neh�zkes �s f�jdalmas lenne a sz�modra, ja �s persze d�nthetn�l, hogy �ppen melyik testr�sz�t tegye be a…

- Apa, l�gy sz�ves! A felvil�gos�t� �r�t tartsuk meg k�s�bb!

- Rendben. Sz�val akkor nem Albus, �s nem Hagrid.

- Nem. Egyik sem.

- Ki van m�g? Flitwick professzor t�l kicsi, m�g a derekadig sem �rne, sz�val szerintem � is ki van l�ve. Binns professzor r�g�ta halott, �gy r� sem l�tok t�l sok es�lyt – Katie lesajn�l� pillant�st vetett apj�ra, majd nagyot s�hajtva elny�lt a kanap�n, fej�t apja combj�ra t�ve, �s hallgatta az id�sebb f�rfi okfejt�s�t. – Megvan kit hagytam ki!

- Na, kit?

- Perselust. Eg�sz j�k�p� lenne, ha adna a k�lsej�re, �s nem lenne mindig olyan dr�mai a bel�p�je. Te nem �gy gondolod?

- De – morogta a l�ny, �gy apja r�j�tt, hogy m�g mindig nem tal�lta el a lehets�ges jel�ltet.

- �s mit sz�lsz ahhoz a lehet�s�ghez, hogy tal�n Remus bar�tunk az? – kotyogott k�zbe Sirius, Regulus b�tyja.

- Te mi�ta �llsz ott? – k�rdezte Reg.

- El�g r�g�ta, hogy v�gighallgassam az okfejt�seidet a tan�rokr�l. Mit ne mondjak, a Hagridos eg�sz j� volt – nevetett Sirius.

- Mit is mondt�l Remusr�l?

- H�t hogy v�gigk�rdezt�l mindenkit, de �t kihagytad. �s mivel eddig mindenkit tagadott a l�nyod, gondolom, nem v�letlen, hogy nem mondta, kit hagyt�l ki a sorb�l. �s ahogy eln�zem Katie arc�t, szinte biztosra veszem, hogy Remus az.

- Igaz ez?

- F�radt vagyok, megyek pihenni. Holnap feld�sz�tem a kar�csonyf�t – el akart menni, de apja vill�mgyorsan elkapta karj�t, �s visszah�zta a kanap�ra.

- Hallgatlak.

- Mir�l is?

- Katie, ne tettesd magad – a l�ny egy s�hajt�s k�s�ret�ben sz�lalt meg:

- � az.

- �s ha j�l eml�kszem, azt mondtad, hogy nem mondott semmit az �rz�seir�l, de m�gis t�r�dik veled.

- Igen.

- De te szereted.

- Igen.

- Mi�ta?

- H�t ugye ny�ron sokat voltam a f�hadisz�ll�son, �s � is ott volt, �gy…

- Ny�r �ta. �s mi�rt nem mondtad hamarabb?

- Az�rt apa, mert sejtettem, hogy nem fogsz �r�lni a h�rnek.

- Ez igaz. Nem �r�l�k. �s tudod, mi�rt? Mert hi�ba kedves �s norm�lis ember, �s hi�ba a nagyb�ty�d legjobb bar�tja, v�rfarkas, �s nem lenn�l mellette biztons�gban. Nem tudn� megadni neked mindazt, amit t�lem, �s a Malfoy-csal�dt�l megkaphatsz.

- T�ged az nem �rdekel, hogy boldog leszek-e, vagy sem?

- M�r mi�rt ne lenn�l boldog? T�k�letes, im�dnival�, aranyv�r� f�rjed lesz, sz�lsz gyerekeket, anyagilag �n is t�mogatlak majd, mint ahogy Cissy�k is, �s…

- Felfogtam, nem kell tov�bb sorolni! – ki�ltott fel a l�ny, majd hatalmas d�rren�ssel bev�gta maga m�g�tt az ajt�t. Nem gondolta, hogy ennyire hideg lesz, de m�r nem akart visszafordulni, �gy ment tov�bb. Nemsok�ra esni kezdett az es�, �s pillanatok alatt csurom vizes lett a l�ny farmerja �s k�t�tt, kapucnis pul�vere. M�r a haj�b�l is csorgott a v�z, de �t nem �rdekelte. El�nt�tte a szomor�s�g, �s szabad utat engedett k�nnyeinek. Nem tudta, hogy percek, vagy �r�k teltek el, mi�ta elment otthonr�l, de mikor megl�tott egy k�v�z�t, szinte azonnal bement.

- J� est�t, kisasszony. Mit hozhatok? – k�rdezte egy pinc�r, mikor le�lt egy asztalhoz.

- Egy cs�sze mentate�t. K�sz�n�m – a fiatal felszolg�l� elment, majd miut�n elk�sz�tett�k a te�t, kivitte a l�nynak.

- Le�lhetek?

- Persze.

- Nagyon szomor�nak l�tszol. Valaki megb�ntott?

- �sszevesztem az �desap�mmal.

- �. Sajn�lom.

- Ne tedd, nincs mi�rt.

- �m…

- Johnny, azonnal gyere vissza a helyedre!

- Megyek apa. Ne haragudj, de…

- Menj csak.

- Ha indulsz, az�rt bek�sz�nsz?

- Aha – csendesen megitta a te�j�t, majd a pulthoz l�pett, kiegyenl�tette a sz�ml�t, majd intett a pinc�rfi�nak, �s elindult. �m a k�v�z� ajtaj�ban bele�tk�z�tt valakibe. – Bocs�nat - motyogta, majd pr�b�lt elmenni a f�rfi mellett, de az megragadta a karj�t.

- Katie, mit keresel itt egyed�l ilyen id�ben? – a l�ny felemelte fej�t, �s beleb�mult az egyetlen borosty�nsz�n� szemp�rba, amit ismert.

- �lvezem a naps�t�st, nem t�nt fel? – k�rdezte a l�ny morcosan, majd el akart menni a f�rfi mellett, de az �tj�t �llta. – Remus, engedj elmenni.

- Mi�rt nem vagy otthon?

- Mondjuk, mert nem akarok hazamenni.

- Mi t�rt�nt? Elmondtad neki, igaz? Katie, elmondtad neki?

- Mi van, ha igen? �gysem fogok m�r tal�lkozni vele.

- Mi az, hogy…

- Nem fogok hazamenni.

- Nem �rtem.

- Mit nem �rtesz ezen? Nem fogok t�bbet hazamenni. Elj�ttem otthonr�l.

- �s ezt k�z�lted az ap�ddal is?

- Nincs r� sz�ks�gem. Bet�lt�ttem a 17-et, nem tilthatja meg, hogy a saj�t l�bamra �lljak.

- Hiszen m�g p�nzed sincs.

- �s az t�ged mi�rt �rdekel? K�rlek, menj az utamb�l, az ajt�ban �llunk – Remus kelletlen�l arr�bb ment, a l�ny pedig sz�pen els�t�lt mellette.