- Mi? – hallatszott az egys�ges (�s meglep�d�tt) k�rd�s t�lem �s Tomt�l.

- Hogyha megy�nk vissza a Roxfortba, akkor… - elv�r�s�dtem.

- �! – �rtette meg Leon – Ezt m�r megoldottam. T�nyleg. Majd megl�tod, hogyan.

�GY OLDOTTA MEG!? HOGY JELENTKEZETT ODA TAN�RNAK? Most ki vagyok borulva rendesen. A tan�r-di�k kapcsolatot tiltj�k a Roxfortban, nem? Csod�lom, hogy Dumbledore m�r akkor nem csukatott be a mung�ba, amikor meg�rkezt�nk, ezek ut�n m�r nem akarok neki csal�d�st okozni. ����… ezt Leon el�bb is k�z�lhette volna! M�gis hogy gondolta!? Jelen pillanatban nem vagyok k�pes a norm�lis emberi kommunik�ci�ra. Sajnos. Na, a ma esti randi ugrott. Ha v�ge a reggelinek besz�lek is vele.
Tom meg mosolyog. Mit lehet ezen nevetni? M�r eln�z�st, de… ilyen sem t�rt�nik velem mindennap. Tom Denem mosolyog. Ez beker�l a Roxfort t�rt�net�be. M�g hogy � �r�l valaminek! Na j�, ez ink�bb k�r�r�m, de akkor is. Honnan veszi biztosra, hogyha Leont otthagyn�m, akkor mindj�rt a karjaiba vetn�m magam, hmm? Szeg�ny, n�ha t�nyleg sajn�lom (de szigor�an csak ebben az id�s�kban). Na, meg ez Hermione-Leon-Tom dolog kezd kicsit meg�rj�teni. Mit, kicsit, nagyon! Valamelyik�nk nem j�n ki �lve ebb�l (m�r csak Tom miatt is).

Na v�gre, befejezte mindenki a reggelit.

- Besz�lhetn�nk k�t percet? N�gyszemk�zt – s�t�ltam Leonhoz sz�r�s szemekkel. Rem�lem, �rti a c�lz�st.

- Besz�lj�nk. – �s m�r h�ztam is kifel� az �tkez�b�l, �s felr�ngattam a szob�mba, amjd becsuktam az ajt�t m�g�tt�nk.

- M�gis el�ruln�d, hogy gondoltad ezt?! – vontam k�rd�re mire elmosolyodott, �s megpr�b�lt k�zelebb j�nni, de �n elh�z�dtam.

- M�gis mi a bajod? – k�rdezte szemreh�ny�an.

- M�g k�rdezed? Tudod te, h�ny �vet kapn�nk az Azkabanban, hogyha…?

- Nyugodj m�r meg! – sz�lt k�zbe, majd s�hajtott – Sz�val. Nem �rtem, mi a baj ezzel. K�zel lesz�nk egym�shoz, �s ez volt a c�l.

- De ez �gy t�rv�nytelen! H�t nem fogod fel? – ki�ltottam, mik�zben kit�rtam a karom, �s az arcomat el�nt�tte a piross�g: ez�ttal a haragt�l. – Mit sz�lna Dippet professzor, hogyha megtudn�?

- Amit Armando nem tud, az nem f�j neki – vont v�llat.

Ez eszembe juttatta azt a tavalyi eml�ket, amikor Umbridge (f�jj!) meg akarta k�nozni Harryt, akkor azt mondtam, hogy az be van tiltva, �s mit sz�lna ugyan ehhez Caramel, � meg ugyanazt v�laszolta, mint Leon.

- �s… milyen tant�rgyat tan�tasz majd? – k�rdeztem imm�r halkabban. Bel�tom, a veszeked�ssel nem sokat �rek el.

- �n Legend�s L�nyek Gondoz�s�t, Adriana meg gy�gyn�v�nytant. Mindkett� meg�resedett.

Hurr�, Marlowe elmegy! Ez j� h�r. Csak az a rossz, hogy Leon lesz helyette.

- �n tov�bbra is fenntartom azt a v�lem�nyem, hogy ez nem helyes.

- Azt nem mondd, hogy m�g soha nem csin�lt�l t�rtv�nytelen dolgot! – borult el az arca.

H�t ezt nem mondhatom, mert nem lenne igaz. Mi Harry�kkel mindent csin�ltunk, csak sohasem t�rv�nyes keretek k�z�tt. Tulajdonk�ppen ez sem lenne m�s. Az�rt is sim�n sittre v�ghattak volna, ha mondjuk megtudj�k, hogy Siriusnak mi seg�tett�nk megsz�kni. De nem tudt�k meg…

- J�. Csin�ltam, de nem vagyok �pp b�szke r�. – Ez sem igaz. Na, Leon, vedd be, k�rlek!

-Nem hiszem el. – T�l okos vagy. Ez m�r ideges�t. – De gondolj csak bele: Mi ketten tudunk csak r�la, akkor meg…

- �s Flore, Tom, Malfoy, val�sz�n�leg Ginnynek �s Ryannek is elmondt�k m�r, csak id�k k�rd�se, hogy Becc�nak is. �sszesen nyolcan.

- J�, h�t ha sz�pen megk�rj�k �ket, hogy hallgassanak… - folytatta VOLNA, de �n k�zbev�gtam:

- Tomot �s Malfoyt nem lehet sz�pen megk�rni. Esetleg fenyegetni, de az nem hiszem, hogy siker�lne. �s e n�lk�l hidd el, hogy amint vissza�rn�nk a Roxfortba, vil�gg� k�rt�ln�k a kapcsolatunkat.

- J�, semmi baj, van m�g n�h�ny �tletem. Mi lenne, ha �k sem tudn�nak r�la?

- Ezt hogy �rted? – h�kkentem meg.

- Elj�tszuk a szak�t�st m�g itt, �s semmit sem fognak gyan�tani. El�g nekik egy j� nagy, veszeked�s jelenet, �s nem firtatj�k a dolgot tov�bb – vetette fel az �tletet.

- Nem rossz, de ennek is van h�tul�t�je: n�melyik l�ny �s fi� tal�n, de az �n bar�taim sohasem hinn�nek el ilyesmit. Ha meg m�gis, akkor Tom r�gt�n megint csapn� a szelet nekem, ami meg neked nem tetszene. A mond� vagyok: hagyjuk az eg�szet Leon. Nem �ri meg, hogy Azkabanba ker�lj�nk ez�rt.

- Teh�t – sz�lalt meg kis id� m�lva – Ez azt jelenti, hogy m�gis az a Denem fi� kell neked, nem �n. Ugye?

- Nem, dehogyis! – fortyantam f�l – Ilyet �n nem mondtam! Csak azt szerettem volna elmagyar�zni…

- Tudod mit? Nem kell magyar�zkodnod, azt csin�lsz, amit akarsz – kiab�lta, �s kiment a szob�b�l.

- De Leon! – ki�ltottam ut�na, �s fut�snak eredtem a szob�ja fel�, csak az volt a b�kken�, hogy bez�rta az ajt�t, �s nem tudtam kinyitni, a p�lc�m hat�stalan volt, Leon meg nem engedett be. S�rt�d�tten indultam vissza a szob�m fel� (a nappalin kereszt�l) amikor a h�tam m�g�l valaki megsz�lalt:

- Ezt h�vj�k szerelemnek, mi? – g�nyol�dott Tom Denem, �s a v�llamra helyezte a kez�t.

- Fogd be! �ppen el�g volt nekem ennyi m�ra. – �s indultam is volna a szob�mba, amikor �reztem, hogy Tom h�tulr�l �t�lelt, �s a f�lembe s�gta:

- Ideje volna m�r, hogy eld�ntsd, ki legyen az kett�nk k�z�l. – Erre m�rgesen �jra fel� fordultam.

- B�rki jobb lenne n�lad – a szavakat szinte m�r k�ptem, olyan nagy megvet�ssel, amilyennel csak tudtam. Hogy nem jutott eddig eszembe, hogy ki ez az ember? Hogy nem vettem �szre, hogy milyen gonosz? Gyilkos lesz bel�le, m�gis hagytam magamat...

Erre megfogta a csukl�mat, �s er�sen megszor�totta, ki tudja hanyadj�ra.

- Engedj el – ny�sz�r�gtem, szinte m�r majdnem s�rva.

- K�l�nben mi lesz? – g�nyol�dott, azt�n k�zelebb hajolt hozz�m – Nem tudsz te r�lam semmit!

- Sokkal t�bbet tudok r�lad, mint azt te hinn�d! – v�gtam vissza – Tudom, hogy Mardek�r Malaz�r lesz�rmazottja vagy, tudom, hogy p�rszasz�j� vagy, tudok arr�l , hogy az a titkos �lmod, hogy egy olyan t�rsas�got hozz l�tre, amiben csak aranyv�r�ek vannak, tudom…

- �llj csak meg! – sz�lt k�zbe – Nekem nincs ilyen �lmom, soha nem is volt…

������������������������������������������������

- Mi? – d�bbentem meg. Ez nem lehets�ges!

- De… - folytattam akadoz� hangon – te vagy Voldemort Nagy�r… te… gonosz vagy! Annak kell… lenned! – t�rtem ki s�r�sban, mire Tom elengedte a kezemet, �s hagyta, hogy kis�rjam magam a v�ll�n, mik�zben �t�lelt, �s nyugtatgatni kezdett.

- Ez csak egy becen�v, Mio! – s�gta a f�lembe, mik�zben le�lt a kanap�ra �n meg az �l�be, �s adott egy csom� zsepit – Csak j�t�k! Nem kell komolyan venni!

- Dehogyisnem! Legal�bb mondd azt, hogy az �rzelmek… gyeng�v� tesznek! Mondd azt… k�rlek sz�pen! – szipogtam Tom v�ll�n.

- Nem mondhatom, mert nem igaz – n�zett a szemembe.

- De akkor ma reggel a szob�dban…

- J� sz�n�sz vagyok, nemde? – mosolygott – M�r r�g�ta tudom, �rzem, hogy �gy kezeltek engem Weasley… hmm… Ginnyvel, mintha gonosz lenn�k, de nem tudom mi�rt. H�t j�tszottam egy kicsit veled, tudtam, hogy te ott vagy az ajt�ban- �s ez nem mellesleg hozz�seg�tett ahhoz, hogy most otthagyd azt a sz�pfi�t…

Itt gomb�cot �reztem a torkomban, amit csak nagy nehezen siker�lt lenyelnem.

- Nem szeretted �t igaz�n, Hermione. M�zli, hogy m�g most hallgatt�l a tan�csomra, �s nem…

- Tan�csodra? – kuncogtam – Az volt a d�nt�bb �rv, hogy Leon tan�r lesz.

- K�rlek, ne h�vd �gy – sz�lt r�m Tom megrov�an.

- H�vjam Vitale-nak? Annyi van itt bel�l�k, hogy alig f�r�nk el. Na j�, ez nem teljesen igaz, a h�z hatalmas.

- De akkor legal�bb nem a becenev�n sz�l�tsd. K�rlek, el�ttem ne.

- H�t j�. Csak a te kedved�rt. – M�r nem s�rtam.

Sz�net.

- Van egy olyan �rz�sem, hogy n�lunk – n�zett a szemembe �jra – nem m�k�dik a sima randizgat�s. V�rj egy kicsit, van sz�modra egy meglepet�sem.

Majd a zseb�be ny�lt, �s el�vett valamit, amit azt�n a h�ta m�g� rejtett el. Fel�llt a kanap�r�l, majd pedig let�rdelt el�m. Dr�ga Merlin, ez m�r most rosszul kezd�dik. Csak nem azt akarja, amire gondolok…? Kis h�j�n becsuktam a szemem, annyira izgultam, hogy mi lesz a meglepet�s, de azt�n r�j�ttem, hogy mivel nekem adj�k, illene odafigyelnem r�. Tom azt�n lassan el�h�zott (megjegyzem:itt m�r kis h�j�n el�jultam az idegess�gt�l)… egy v�r�s r�zs�t, �s odaadta nekem.

- H�l’Istennek! – f�jtam ki a leveg�t megk�nnyebb�lve.

- Mire sz�m�tott�l, �desem? – vigyorodott el, de most nem �gy ahogy m�skor (kiv�telesen)

- Mintha nem tudn�d.

- Az�rt ott m�g nem tartunk. – Szerintem se. Pedig komolyan azt hittem, hogy gy�r�t h�z el�, bel�le b�rmit kin�z az ember…

- Mondd csak, direkt csin�lod a fesz�lts�get? – r�ttam meg, de be kell vallanom, nagyon �tletes volt.

Megint csend.

- Figyelj – jutott eszembe valami – Amit Leonnal csin�ltunk ma reggel, az nem az volt, aminek l�tszott… - de az lett volna, ha nem zavarsz meg, tettem hozz� gondolatban. Mintha annyira szerettem volna.

- �rtem – tette a sz�mra az ujj�t – Ne magyar�zd meg, hiszek neked. Kicsit elegem van m�r abb�l, hogy csak ker�lgetj�k egym�st mindig, neked nem?

- De igen. Mit akarsz ezzel mondani? – M�r sejtettem.

- Hermione, leszel a bar�tn�m?

- Igen – mosolyogtam, mire v�gre megcs�koltuk egym�st. Milyen r�g�ta v�rtam erre! Tom karjaiban lenni jobb volt m�g Leonn�l is, �s ezt az els�t soha nem fogom elfelejteni, am�g �lek. Pont ekkor estek be a bolt�ven kereszt�l Becky �s a csajok (mosolyukb�l �t�lve), nyilv�n hallgat�ztak. De nem baj – mosolyogtunk �ssze Tommal, majd meg�lelt�k egym�st– mi �gy szeretj�k �ket.