A szombat d�lut�n kapkod�ssal �s k�sz�l�d�ssel forgatta ki n�gy sark�b�l a Granger-h�zat. Anne az eg�sz d�lel�tt�t v�s�rl�ssal t�lt�tte, h�st, z�lds�get, �d�t�t �s alkoholt vett, majd haza�rve nekil�tott, hogy sal�t�kat k�sz�tsen, egyr�szt a h�s mell�, m�sr�szt felk�sz�lve az esetleges veget�ri�nus vend�gekre.

Hermione a sorban �rkez� vend�geket terelte a h�ts� kertbe, levendulasz�n muszlinruh�j�ban, amin hasonl� anyagb�l k�sz�lt m�lylila vir�g emelte ki a ruha sz�n�t, k�zvetlen�l a p�nt alatt. Haja laza hull�mokban kunkorodott a v�ll�ra, �s folyton-folyv�st az �rkez�k arc�t f�rk�szte. Mikor j�n m�r Perselus?

Egyszer�en fel nem foghatta, mi romlott el. M�rpedig valami elromlott. Alapjaiban rengette meg a hit�t. De miben hitt pontosan? Abban, hogy egy feln�tt f�rfival m�s lesz? Mindent els�pr� szenved�lyt �s izgalmat rem�lt? Mit rem�lt, biztos volt benne. Tudta azt, ami nem igaz. M�gis sokkal t�bbnek �rezte mag�t.

Egy k�z �rint�s�t �rezte a v�ll�n. Fej�t f�lrebillentve n�zett h�tra.

- Szervusz, Levendula kisasszony.

- Perselus - biccentett a l�ny, mik�zben el�re l�pett egyet. A f�rfi keze lesiklott a v�ll�r�l.

Piton k�rd�n n�zett r�.

- Mi baj, Hermione? �, Kirk! - integetett bar�tja fel�, aki a grill mellett �llt, hatalmas mosollyal, �s egy h�svill�val igazgatta a k�sz�l� �telt. - Bocs�ss meg egy pillanatra - motyogta Perselus a l�nynak. - K�sz�n�k ap�dnak.

- Oh, most szabad foglalkozni ap�val? - k�rdezte fagyosan Hermione, mire a f�rfi egy pillanatra visszafordult:

- Mi? - Legyintett. - Ezt majd k�s�bb megbesz�lj�k. Gy�ny�r� vagy.

Azzal otthagyta Hermion�t, aki a kertkapuban �llt, �s az enyhe tavaszi sz�l a haj�val j�tszott.
�gy ut�lta, hogy a hat�sa alatt �ll. El�g egy kis b�k, �s be�julna az asztal al�.

Mik�zben mag�ban el�tkozta Pitont j� m�lyre a f�ld al�, megpillantotta Harryt, aki ekkor l�pett be a kertbe. Tenyer�t idegesen d�rzs�lte a nadr�gj�hoz, �s szeml�tom�st kellemetlen�l �rezte mag�t. Hermione zavart mosollyal ment oda hozz�.

- Szia!

Harry fel� fordult, �s r�mosolygott.

- Szia - k�sz�nt megk�nnyebb�lten, hogy v�gre ismer�s arcot l�t.

- �r�l�k, hogy itt vagy - tette a l�ny Harry v�ll�ra a kez�t, de a fi� pillant�s�t l�tva meg is b�nta azonnal. Elkapta a kez�t, �s idegesen k�rben�zett.

- �, nem egyed�l j�tt�l? - k�rdezte, mikor megl�tta a l�nyt, akivel Harry el�z� nap elment a folyos�n.

A fi� zavarban volt.

- Nos, igen, iz�… Rem�lem, nem baj, hogy elhoztam Ch�t. Tudod, �gy n�z ki, alakul valami k�zt�nk.

Hermione elt�totta a sz�j�t, majd be is csukta.

- Vagy �gy - mondta h�ly�n. - Nah�t, ennek nagyon �r�l�k - mosolygott k�nyszeredetten. Teljes kuszas�g volt a fej�ben. - Nagyon sz�pek vagytok egy�tt. - Amint kimondta, elgondolkodott azon, mi�rt besz�l �ssze ennyi marhas�got.

- K�sz - biccentett a fi�, kis piros folttal az arc�n. Mag�hoz intette a hossz�, fekete haj� l�nyt. - Hermione, bemutatom Cho Changet. Cho, � itt a bar�tom, Hermione Granger.

- Sokat hallottam r�lad - mosolygott Cho bar�ts�gosan. Szemmel l�that�an nem �rezte mag�t fesz�lyezetten, ami azt bizony�totta, hogy Harry nem mondott neki semmit.

- �n is r�lad - hazudta szemrebben�s n�lk�l Hermione, �s megr�zta a fel� ny�jtott kezet. - H�t, egyetek, igyatok, �rezz�tek j�l magatokat! Bocs�ssatok meg, nekem besz�lnem kell valakivel.

Mag�ra hagyta a k�t fiatalt, mik�zben zsongott a feje. Ezek szerint Harry m�gsem szereti �t. Valamilyen szinten megnyugtatta ez a tudat, hiszen �gy kisebb volt az es�lye a lebuk�snak.

Megl�tta Perselust, aki k�t poh�rral a kez�ben �llt a h�z mellett, egy r�zsabokor takar�s�ban, �s intett neki, hogy menjen oda. A l�ny fel� vette az �tj�t.

- Harry a bar�tn�j�vel j�tt - mondta Hermione.

- L�ttam. - Perselus a ny�zsg� embert�meget figyelte.

- Ezek szerint t�vedt�l - vetette fel a l�ny.

- Emberi dolog - vonta meg a v�ll�t a f�rfi, m�g mindig az embereket f�rk�szve, majd hirtelen Hermion�ra kapta a tekintet�t. Azzal a pillant�ssal n�zett v�gig rajta, amit a f�rfiak akkor haszn�lnak, amikor nagyon akarnak valamit. - Tudtad, hogy a lila a kiel�g�tetlen n�k sz�ne?

Hermione felvonta a szem�ld�k�t.

- Eddig nem. De az�rt jelenthet valamit.

A f�rfi elvigyorodott. L�that�an nem volt hajland� felvenni az el� dobott keszty�t.

- Ezen k�nnyen seg�thet�nk.

Hermione fel� hajolt, �s v�gigh�zta az ajk�t a ruha anyaga ment�n.

- Ne - lehelte a l�ny. - Megl�tnak.

Piton gyorsan k�rben�zett, majd �tvette a bal kez�be a m�sik poharat is, �s a derek�n�l fogva beh�zta Hermion�t a h�z m�g�. Ott letette a poharakat a ker�t�s egyik vastagabb oszlop�ra, majd a falhoz szor�totta a l�nyt. Keze k�nnyed�n szaladt v�gig a karcs� der�kon, suhant a k�nny� anyagon. Egyik t�rd�vel felt�n�smentesen befurakodott a l�ny l�bai k�z�.

- Hoztam pezsg�t - vigyorgott, �s lemutatott a f�ldre, ahol val�ban egy �veg �des pezsg� volt a f�ben. - �gy tudom, a n�k az �des italt szeretik. Egy j� bar�tom egyszer azt mondta, borb�l �s pezsg�b�l is az �deset… akkor �des lesz a m�mor is ut�na… - Hermione karjait a feje f�l�tt kulcsolta �ssze, �s a nyak�t kezdte cs�kolgatni.

- M�mor, mi? - k�rdezte Hermione v�szj�sl�an. A hangja belevegy�lt a kertben nevet� emberek�be, a f�rfi m�gis tiszt�n �rtette.

Piton elh�zta a fej�t, �s k�rd�n n�zett a l�nyra.

- Parancsolsz?

A l�ny m�rgesen f�jt.

- Ha magadt�l nem tudod, akkor �n nem foglak felvil�gos�tani - morogta halkan.

A f�rfi azon nyomban elengedte. Mintha csak forr� fel�letbe �tk�z�tt volna, s tekintete egy pillanatra fell�ngolt. L�pett egyet h�tra.

- Mi bajod van? Tal�n nem volt j� tegnap?

- J�nak j� volt - fonta �ssze maga el�tt a karjait Hermione. Igyekezett megk�zel�thetetlennek t�nni - mint egy v�r, v�z�rokkal k�rbev�ve.

- H�t akkor? - Perselus sz�tt�rta a kezeit.

Hermione hitetlenkedve n�zett r�.

- Azt mondtam neked, hogy szeretlek, erre te bealudt�l.

Perselus a hal�nt�k�t kezdte massz�rozni.

- Jaj, kisl�ny… �g�rtem �n neked valaha is szerelemet? Ha j�l eml�kszem, nem. N�lam nem mennek ilyen gyorsan ezek a dolgok.

- �, de vannak dolgok, amik nagyon is gyorsan mennek, igaz? - k�rdezte gonoszan Hermione. Most csak f�jdalmat akart okozni, m�sra nem is gondolt. Kisl�ny…

Piton m�rgesen �sszevonta a szem�ld�k�t.

- Nem eml�kszem, hogy egy sz�val is tiltakozt�l volna - jegyezte meg k�nnyednek sz�nt hangon, de bel�l remegett a m�regt�l.

- Nem tiltakoztam, nem tiltakoztam - fakadt ki a l�ny. �gy l�tszik, semmit nem �rt, gondolta m�rgesen. - �s ha tiltakoztam volna, abbahagyod? - sz�rta oda a v�g�re keserves s�hajjal.

A f�rfi arca megvonaglott. H�t �gy �llunk.

- Nem tudom, minek n�zel engem, kisasszony, de nem szok�som er�szakoskodni a n�kkel - sziszegte.

- Nem, persze, hiszen mindig megkapod, amit akarsz. Kezdek hajlani arra, amit Harry mondott… Elveszed, ami kell, de semmit sem adsz.

- Annyira gyerekes vagy!

Ez arculcsap�sk�nt �rte Hermion�t. Ez a f�rfi, akinek odaadta mag�t annak egy f�ttyent�s�re, k�pes volt gyerekesnek nevezni! A keze megremegett. Egy ideig csak h�pogott n�m�n, majd rendezte a von�sait.

- Gyerekes. �rdekes m�don tegnap d�lut�n nem voltam gyerek.

Piton �sszeh�zott szemekkel meredt a l�nyra, aki ajkait �sszeszor�tva, megkem�ny�tett arccal �llt el�tte, �s l�tszott rajta, hogy nagyon k�zel �ll ahhoz, hogy bebor�tson mindent. Musz�j volt megakad�lyoznia!

- Nem - hajtotta le a fej�t, s �gy t�nt, k�nyelmetlen�l �rinti a kritika. - Sajn�lom, Hermione.

A hirtelen megad�s k�ts�gk�v�l elb�tortalan�totta Hermion�t. Megd�bbenve pislogott a f�rfire, �s hitetlenkedve megk�rdezte:

- T�nyleg sajn�lod?

Perselus felemelte a fej�t, �s tett egy furcsa mozdulatot, amit v�llr�nd�t�snak �s b�lint�snak egyar�nt sz�nhatott.

- N�zd, azt bel�tom, hogy jobban oda kellett volna figyelnem arra, mit �rzel, vagy szeretn�l… De l�sd be, olyan volt�l, mint egy kis kutyus, odaad�an futott�l ut�nam, ami, bevallom, legyezgette a hi�s�gom. Soha egy sz�val nem mondtad, hogy mit akarsz, mit nem, �s �n f�rfi�i v�gyaim k�zepette sok mindennel el voltam foglalva, csak ezzel nem.

Miut�n Hermione nem v�laszolt, csak n�zte �t, mintha azel�tt m�g sose l�tta volna, a f�rfi kotor�szni kezdett az ingzseb�ben. Mik�zben tov�bb besz�lt, cigarett�t �s �ngy�jt�t vett el� bel�le, �s r�gy�jtott.

- Arr�l igaz�n nem �n tehetek, hogy olyan kis k�v�natos vagy, hogy mindig elvesztem a fejem, ha megjelensz a k�zelemben - mondta.

- Mi�ta doh�nyzol? - k�rdezte a l�ny hirtelen, megszak�tva a f�rfi gondolatmenet�t. - M�r valamelyik nap is k�rdezni akartam…

- Tess�k? - pislogott r� Perselus. - Ja, hogy ez - b�k�tt a l�ny fel� a cigarett�val. - H�t, �gy voltam vele, hogy ha m�r kedved tal�lod abban, hogy a zak�imat szagolgasd, legal�bb legyen alapod r�. - Szemtelen�l vigyorgott Hermion�ra, akinek az eset eml�t�se is el�g volt ahhoz, hogy alaposan elpiruljon. Arra gondolt, hogy soha nem fogja tudni el�gg� kiismerni ezt az embert.

- Ne gy�jts r�, k�rlek - mondta a l�ny halkan. - Nem szeretem az �z�t a sz�dban…

Perselus meghajolt fel�je, �s visszatette a zseb�be a doh�nyt. Mag�hoz h�zta Hermion�t, �s k�zvetlen�l azel�tt, hogy megcs�kolta volna, azt suttogta a sz�j�ba:

- Amit a h�lgy �hajt, az sz�momra szent…

Ami ezut�n k�vetkezett, azt Hermione k�s�bb sz�mtalanszor j�tszotta v�gig az agy�ban, hogy elsz�rnyedjen, vagy �ppen h�l�t adjon az �gnek - mikor mi�rt. Ahogy a f�rfi sz�ja �s az �v� �ssze�rt, hogy egy vad, veszedelmes cs�kban egyes�ljenek, a h�z mell�l egy csod�lkoz� ki�lt�s hallatszott. Hermione arra kapta a fej�t, �s az �ccs�t l�tta a r�zsabokor mellett, aki ravasz tekintettel n�zte kis, szombat d�lut�ni aff�rjukat.

- Erre szokt�k azt mondani, hogy lebuk�s…