Epiológus

A vihar csak lassanként akart csitulni. Nem telt el úgy nap a Granger-házban, hogy Hermione ne érezte volna cudarul magát, ha az apjára nézett. Tudta, hogy Kirk óriásit csalódott benne, s nem is tiltakozott az ellen, hogy ő a hibás. Persze Perselus sem volt éppenséggel illetéktelen az ügyben, de ő férfi, ahogy Anne is mondta. Férfiaknál pedig előfordul áramszünet a nadrágjukban megbúvó sürgetés hatására.

Piton mindenféle külön botrány nélkül bontotta fel szerződését a cégnél. Ő is és Kirk is tudták, hogy ezek után képtelenek lennének együtt dolgozni. Kirk még jól is járt valamennyire - megvette volt társa részét is, így ezentúl teljhatalmúlag vezethette a céget, a japánokkal közreműködve.

A barátságuk eddig minden próbát kiállt, de Kirk a csalódásán nem tudta túltenni magát. Nemigen keresték egymás társaságát ezentúl.

Hermione viszont nem tudott haragudni a férfire. Bár tudta, hogy valaki csúnya kihasználásnak minősíthetné kettejük kapcsolatát, de rájött, hogy csak a javára vált minden együtt töltött perc. Igaza volt Perselusnak - soha nem ígért szerelmet. Hermione azonban sokkal többet kapott: önbizalmat, és felnőtt gondolatokat.

Pár héttel az eset múlva a lány levelet kapott. Elég volt egy pillantást vetnie a borítékra, hogy megállapítsa: Pitontól jött.

"Kedves Hermione,

Azt hiszem, nem kell különösebben magyaráznom a bizonyítványom előtted. Úgy, mint én, te is jól tudod, hogy szerelemről beszélni túlzás lenne kettőnk között. A történtek ellenére nem bánok semmit, s arra szeretnélek kérni, te is tartsd meg jó emlékezetedben ezt a pár napot. Emlékszel, mit mondtam aznap: legyen ez egy csodálatos emlék, ami mosolygásra késztet akkor is, mikor már rég elfelejtenél.

Az, hogy apáddal ilyenre fordult a kapcsolatom, természetesen fáj, de belátom, hogy szörnyű gazember vagyok a szemében - ki tudja, talán igaza is van. Azért remélem, látom még őt valaha - ahogy téged is, kis vadmacskám.

Nem vagyok egy nagy levélíró, de gondoltam, hallatok magamról… Tudod, a kellemes utóíz miatt.

Ami pedig Pottert illeti… Nos, nem tudom, beszélő viszonyban vagytok-e, de remélem, előbb-utóbb megbocsátasz neki. Ha ez megtörténik, mondd meg neki, hogy vannak jobb módjai is az ellenség likvidálásának, de kétségtelenül hatásos volt a módszere. És megnyugodhat, elhagytam a várost, nem fogok egy szűk sikátorban kést döfni belé (ami egyébként felettébb csábító gondolat… jó, csak vicceltem).

Botorság lenne azt ajánlanom, hogy tartsuk a kapcsolatot - nem menne, és furcsán venné ki magát. Mindazonáltal biztos vagyok benne, hogy találkozunk még. Talán évek telnek el addig, talán csak hónapok…

Légy jó, Levendula kisasszony

Perselus

Ui.: Ne állj szóba a cukros bácsikkal. "

Hermione leeresztette a levelet, s csak egy hajszál választotta el attól, hogy kitörjön belőle a nevetés.

Perselus egy igazi, javíthatatlan gazember, gondolta mosolyogva, majd felemelte a kagylót, hogy felhívja Harryt.