Az �rul�

Lassan mag�hoz t�rt. Egy szob�ban volt, amelyben a kandall�ban lobog� t�z f�nyk�r�n k�v�l teljes s�t�ts�g honolt. Nehezen fel�lt. �gy �rezte, a teste �sszes izma az�rt sik�tott, hogy ne mozduljon, maradjon nyugton. A feje el�recsuklott, �s egy pillanatra elmos�dott a l�t�sa. Amikor �jra tiszta volt a k�p, k�r�ln�zett. A szoba csinos volt: mahag�ni b�torok voltak benne, illetve m�lyk�k dekor�ci�t l�tott. Elford�tva a fej�t �szrevette a b�jitalokat, amelyek az �jjeliszekr�nyen �lltak. M�r eml�kezett.

Perselus Piton.

A teste tiltakoz�sa ellen�re fel�llt, �s lassan elindult kifel�. Hangokat hallott alulr�l.

- Semmit nem mondhatsz nekik!

Piton d�h�s volt. Azt�n ismer�s hangot hallott, amelyt�l sebesen kezdett verni a sz�ve. Tal�n megmentik? A k�vetkez� szavak azt�n ki�br�nd�tott�k.

- Rendben, Perselus. Egy sz�t sem.

Remus Lupin?

Megpr�b�lt lesietni a l�pcs�n, de eredm�nytelen�l. Ahogy megk�zel�tette az utols� l�pcs�fokot, m�r hallotta is egy ajt� csuk�d�s�t.

Elment?

Egy s�t�t r�szen �llt a l�pcs� alja �s a konyha bej�rata k�z�tt.

- Megb�zhatunk ebben a v�rfarkasban, hogy csukva tartja a sz�j�t? – hallotta Lucius k�rd�s�t a maga fens�bbs�ges st�lus�val.
- Igen. Tartozik nekem… Miss. Granger, k�rem, j�jj�n be �s �lj�n le.

Hermione r�m�lten ugrott meg a nev�t hallva. Piton tudta, hogy ott volt. Kil�pett a s�t�t rejtekhely�r�l a konyh�ba. Piton �s Lucius a pultnak d�lve �lltak – tan�ra egy cs�sze k�v�t, Malfoy a k�gy�s botj�t tartotta. Mindketten �t n�zt�k, ahogy bel�pett. Perselus egy kicsit elfordult, hogy letegye a k�v�j�t. Visszafordulva keresztbe tette a karjait a mellkas�n, �s �gy n�zett Hermion�re, mintha a l�ny valami nagy rosszas�got csin�lt volna.

A l�ny nyugtalan lett.

- SOHA! Teh�t soha t�bb� ne n�zzen a S�t�t Nagy�r arc�ba! – �tv�gva a helyis�gen megragadta a l�nyt a felkarj�n�l fogva, �s megr�zta. – El akarja �rulni Pottert? Azt akarja, hogy meg�lj�k? – M�g jobban megr�zta. Ha megk�rdezt�k volna, Hermione el�rulta volna, hogy f�l. Perselus Piton nagyon f�lelmetes tud lenni, ha d�h�s, �s a l�ny nyilv�nval�an nagyon felideges�tette. – Belegondolt egy�ltal�n, hogy mi t�rt�nne, ha a S�t�t Nagy�r olvasott volna a fej�ben? Belegondolt, hogy milyen vesz�lynek tett volna ki nem csak engem, de mag�t a Rendet is?

Hermione szemei t�gra ny�ltak, �s f�lelemmel teltek meg. Az a f�lelem, amit akkor �rzett, amikor Voldemorttal szemben �llt, �gy t�nt, hogy most elbor�tja, a Piton �ltal okozott f�lelemmel �s d�hvel egy�tt… Semmit sem mert mondani. V�rt egy�ltal�n v�laszt?

- Perselus – j�tt egy fens�bbs�ges hang a konyha m�sik v�g�b�l. – Megijeszted a gyereket.
Hermione szemei Luciusra ugrottak, majd vissza a f�lelme forr�s�ra. Piton egy gyenge l�k�ssel elengedte �t, majd horkantott.
- Hol van most a griffend�les b�tors�g?

A p�lc�ja egy vill�mgyors p�ccint�s�re �tel jelent meg az asztalon.

- Egyen, k�l�nben a b�jitalok nem fognak a rendeltet�s�k szerint hatni – mondta Piton egy halv�ny mosollyal az arc�n. Egy mosollyal, mintha m�r a gondolat�nak is �r�lne.

Lucius n�zte, ahogy bar�tja visszat�r a pulthoz. Ahogy a f�rfi visszarendezte arc�t, �s haragosan tekintett a l�nyra, Lucius �gy n�zett r�, mint aki arra gondol, hogy „ez a f�lv�r sosem v�ltozik”. Ha a helyzet nem lett volna ilyen komoly, Hermione m�g nevetett is volna, de nem volt sem energi�ja, sem kedve az ilyenfajta komolytalans�ghoz.

Feln�zett az �tkez�sb�l. K�t lehet�s�ge volt: vagy Perselus Pitonnal besz�lget vagy Lucius Malfoyjal. Ahogy latolgatta a dolgot, r�j�tt, hogy nincs sok es�lye, hogy egyik�kt�l is v�laszt kapjon. Lenyelve a falatot, Perselus hideg pillant�s�r�l Lucius �rzelemmentes arc�ra v�ndorolt a tekintete.

- Mi�ta aludtam?
- Huszonn�gy �r�ja – v�laszolt Lucius.

Visszan�zett a t�ny�rj�ra, �s megpr�b�lt lenyelni m�g egy p�r falatot, de egy�ltal�n nem volt �tv�gya. Miut�n leer�ltetett n�h�ny harap�st, eltolta a t�ny�rj�t. Lassan �s f�jdalmasan �llt fel, felkapta a t�ny�rt is. Odament a mosogat�hoz, amely a k�t f�rfi k�z�tt volt, �s beletette a t�ny�rt.

- Miss. Granger, menjen el lezuhanyozni. Nemsok�ra megyek �s ell�tom a s�r�l�seit.

Piton hangja sokkal l�gyabb volt, mint el�tte. Hermione egyszer�en b�lintott, majd visszament a l�pcs�h�z. Addig n�zt�k �t, am�g el nem t�nt a k�pb�l. Lucius odafordult Perselushoz, de � m�g mindig azt a pontot n�zte, ahol l�tt�k elt�nni a l�nyt.

- Egy kicsit sem agg�dsz, hogy Potter ki fogja tal�lni, hogy n�lad van a kis griffend�les hercegn�je?

Perselus �gy pislogott, mintha a f�rfi szavai hozt�k volna vissza egy m�sik vil�gb�l, amely csak az � fej�ben l�tezett. �gy n�zett Luciusra, mintha tudnia k�ne a v�laszt.

- Tal�n akkor meg k�ne jelenned, hogy kiz�rd az ilyen �tleteket.

Lucius horkantott.

- Tal�n.

Perselus n�zte, ahogy bar�tja kiviharzik a h�zb�l a h�ts� ajt�n kereszt�l. Tudta, hogy m�g aznap este vagy kor�n reggel vissza fog t�rni. Hallotta, ahogy a csobog� v�z hangja abbamarad. Egy s�hajjal letette a k�v�j�t, �s odament a l�pcs�h�z. Sebeket kellett gy�gy�tania.

*

Lucius a Grimmauld t�ren, a szalonban �lt a kandall� mellett, �s l�that�an olvasott. Fia az asztaln�l �lt, �s a ny�ri h�zi feladatait csin�lta. Pergamenek �s k�nyvek bor�tott�k az asztalt. Mi�ta tudt�k, hogy az iskola nem fog bez�rni, Ginny vette �t Hermione szerep�t, hogy nyaggassa a fi�kat, hogy csin�lj�k meg a feladataikat. Minden csendes �s b�k�s volt addig, am�g Potter kereszt�l nem viharzott a folyos�n �t a szalonba. Ron �s Ginny k�vett�k �t, mik�zben pr�b�lt�k nyugtatni. Lucius a mennyezetre emelte a tekintet�t.

- Harry, lass�ts m�r �s nyugodj meg – esedezett Ginny.
Harry hirtelen meg�llt, �s metsz� tekintettel n�zett a l�nyra.
- Nem, nem fogok. Hol van, Ginny? �gy t�nik, senki nem agg�dik Piton elt�n�se miatt. – Egy pillanatra minden cs�ndes volt, majd Harry k�zelebb l�pett Ginnyhez, aki �vatosan h�tr�lt egy l�p�st. – Azt sem z�rom ki, hogy az a denev�r tartja fogva �t!

Ron, �szrev�ve, hogy a h�ga h�tr�l Harry el�l, megsz�lalt.

- Harry, hagyd abba! �pp a h�gomat ijesztgeted!

Harry meg�llt, �s megfordulva Ronra n�zett. Nevet�s hagyta el a sz�j�t… majdhogynem �r�lt nevet�s.

- Jaj, Ron! Mindenki ismeri a h�godat! Egy sz�vdobban�snyi id� alatt meg�tkozna, ha megf�leml�ten�m! Azt akarom, hogy Pitont megtal�lj�k!

A be�ll� cs�ndben egy k�nyv becsuk�s�nak hangja visszhangzott. Draco m�r r�gen abbahagyta az �r�st, �s figyelte A Fi�t, Aki T�l�lte, ahogy megenyh�l.

- Mr. Potter – sz�lt Lucius, ahogy fel�llt a sz�kb�l, amiben eddig �lt. – L�tom, �jabb k�vetkeztet�seket vont le. – Lucius a fi� f�l� magasodott, akir�l azt felt�telezt�k, hogy a var�zsvil�g megment�je. Egy apr� mosoly jelent meg az arc�n. – Perselus feladatot kapott a S�t�t Nagy�rt�l, �s ahogy mondtuk, most azt teljes�ti.

- H�t persze – k�pte Harry. – Mindketten tudjuk, hogy melyik oldalon �ll, igaz, Malfoy?

Lucius felh�zta a szem�ld�k�t a d�h�s fi� l�tt�n.

- Mr. Potter, ha a Rend �gy gondolta volna, hogy sz�ks�ges, hogy tudjon Perselus feladatair�l, akkor elmondta volna, de mivel nem tett�k meg, biztosan �ll�thatom, hogy semmi k�ze hozz�.

Harry, �gy t�nt, k�szen �ll, hogy megt�madja Luciust, csak hogy a f�rfi h�tat ford�tott neki. B�r ebben a pillanatban nem tartotta m�lt�s�gon alulinak a mardek�ros taktik�t sem.

- Harry, igaza van.

Harry odakapta a fej�t, ahonnan az ismer�s hang j�tt. Remus csendesen �llt az ajt�ban, hallgatva, hogy mi t�rt�nik. Amikor Harry �szrevette, bel�pett. Luciusra pillantva visszafordult a fi�hoz.

- Piton feladataihoz semmi k�z�d, Harry.
- �s Hermione? Lehet, hogy ann�l a talpnyal�n�l van!

Remus fels�hajtott, majd egy pillanatig a fej�t vakargatta.

- Nem, Harry. Piton k�ldet�sen van. – A fi� �jra kinyitotta a sz�j�t, hogy v�laszoljon, de Remus feltartotta a kez�t f�lbeszak�tva �t, majd folytatta. – T�nyleg, Harry. Egy�bk�nt is mit tehetne Piton Hermion�vel?

Harry d�h�sen, szemforgatva kipillantott az ablakon.

- Ez az, amire jobb, ha nem is gondolunk.

*

Hermione kil�pett a f�rd�szob�b�l, ami Perselus szob�j�b�l ny�lt. A t�r�lk�z�t mag�n tartva meg�llt. Piton a szoba k�zep�n �llt a mellkasa el�tt �sszekulcsolt karokkal. Az egyik szem�ld�ke felemelkedett, amikor a l�ny bel�pett.

- Nincs… nincs semmi, amit �tvehetn�k – motyogta zavartan. Ez a f�rfi v�g�l is a tan�ra volt. A l�ny m�g�tt a ruh�sszekr�nyhez l�pve kivett egy feh�r, gombos inget, �s odaadta neki.

- Ez megteszi �jszak�ra.

�jra �sszekulcsolta a karj�t, �s nekid�lt a ruh�sszekr�nynek.

- Vagy b�rmikorra. Hab�r az �jszak�ra t�k�letes lesz.

Hermione hitetlenkedve n�zett r�. Csak ott fog �llni, �s n�zni, ahogy �t�lt�zik? Egy m�ly l�legzetet v�ve az�rt k�ny�rg�tt Merlinnek, hogy siker�lj�n a terve. Nem vette le a t�r�lk�z�t, csak f�l� vette az inget, �s elkezdte begombolni. Miut�n k�sz lett, azon f�radozott, hogy kih�zza a t�r�lk�z�t, ami azt�n lepottyant a f�ldre.

Amikor Hermione t�r�lk�z�je a f�ldre esett, Piton szeme a l�nyr�l a f�ldre siklott. El�rel�pve lehajolt, hogy felvegye.

- Helyezze mag�t k�nyelembe, Miss. Granger – mondta, ahogy visszavitte a t�r�lk�z�t a f�rd�szob�ba. Amikor visszat�rt, Hermione az �ri�si �gy takar�j�n �lt… az �gy miatt m�g kisebbnek l�tszott a l�ny, mint �ltal�ban. Gyorsan odas�t�lt, �s le�lt mell�, szembefordulva vele. Hermione nem n�zett r�.

Perselus egy pillanatig csak �lt, �s vizsg�lgatta a sebeket, amelyek a l�ny arc�nak egy r�sz�t bor�tott�k. Nem tudta nem �szrevenni, hogy Hermione m�g mindig nem n�z r�. Meg tudta �rteni, mi�rt: � most az ellens�ge volt. Ez felm�rges�tette. Milyen jogon f�l t�le ez az elviselhetetlen griffend�les? �pp most mentette meg az �let�t!
A d�h�t megf�kezve el�rehajolt, az egyik kez�t az �gyra helyezte, a m�sikkal pedig be�ll�totta a l�ny fej�t egy bizonyos sz�gbe. A sebes�l�sei v�g�l is nem voltak olyan s�lyosak. Egy horzsol�s volt az arca jobb fel�n �s egy v�g�s a szeme felett. Amikor el�rehajolt, hogy jobban l�sson, r�l�tott egy r�pke pillanatra valamire, aminek a v�ge az ing�n�l volt �s a v�ll�t�l h�z�dott.

K�t ujj�t kiny�jtva egy picit hozz��rt a b�r�hez, ahogy az ing gall�rj�t a v�lla fel� h�zta. Az enyhe �rint�sre a l�nyon �hatatlanul is borzong�s futott v�gig. Piton – legnagyobb b�nat�ra – �szrevette ezt.

- F�zik, Miss. Granger?

Nem n�zett r�, de a szeme sark�b�l l�tta, ahogy a f�rfi szeme �sszesz�k�l, �s egy pici, rejtett mosoly jelenik meg a sz�ja k�r�l.

- Ta... tal�n egy kicsit.

Egy apr� b�lint�s ut�n visszat�rt ennek az �jonnan felfedezett sebes�l�snek a vizsg�l�s�hoz. A v�lla egy r�sze, valamint a v�lla �s nyaka k�z�tti ter�let egy nagy horzsol�s volt Rodolphus Lestrange k�zlenyomat�val. Perselus tudta, hogy ezt az az er�s fog�s okozta, amellyel lent tartotta a l�nyt. A kez�t egy t�gely fel� ny�jtva kikotort egy kis kr�met, �s elkezdte beled�rzs�lni a Hermione arc�n l�that� sebbe.

�szrevette, hogy a l�ny becsukta a szem�t. Nem tehetett r�la. A k�z�ny�s megjelen�se �s a neh�zkes viselked�se ellen�re nagyon finom volt az �rint�se, amikor a s�r�l�s�vel foglalkozott. Amikor az �sszes seb beken�s�vel k�sz lett, felkapott egy m�sik b�jitalt, �s megmondta a l�nynak, hogy igya meg. K�zben figyelte, ahogy a v�g�sok szinte azonnal beforrnak.

- Most pedig ezt igya meg! A Cruciatus �tok ut�hat�sain�l fog seg�teni. – L�tta, ahogy felcsillan a szeme, ahogy mag�hoz t�r. Meg sem kellett sz�lalnia, a kez�t feltartatva �gy sz�lt: – Nem, ez nem egy olyan b�jital, amit tanult az iskola�vei alatt �s igen, meg fogom tan�tani mag�nak, am�g itt van, ha nem lesz olyan elviselhetetlen.

Hermione megel�gedve csukta be a sz�j�t, elvette a b�jitalos fiol�t, majd gyorsan lenyelte a tartalm�t. �rezte, ahogy a k�nok �s f�jdalmak el�lnek a test�ben – megk�nnyebb�lve s�hajtott egyet.

- Tartsa �szben, Miss. Granger – kezdte Piton, ahogy visszatette a fiol�kat �s �vegeket a fi�kba. – Nem vagyok az ellens�ge. Sokkal jobban j�r azzal, hogy itt van, mintha Rodolphusn�l lenne.

Hermione �sszesz�k�lt szemmel n�zett r�, mintha azt mondan�, hogy ebben a pillanatban nagyon is k�telkedett benne.

- Miss. Granger, Rodolphus Lestrange feles�ge Bellatrix, teh�t ha az � foglya lenne, akkor a n�� is lenne… az lenne a csoda, ha t�l�ln�.

Hermione szeme enyh�n �sszesz�k�lt. Ezen m�g nem igaz�n gondolkodott. Hirtelen azt�n �rezte, ahogy a szemei elnehez�lnek, �s � lecs�szik az �gyon. Az utols� dolog, amit l�tott, miel�tt �lomba zuhant volna, Perselus Piton volt, ahogy az ajt�ban �ll �s n�zi �t.

*

Hermion�t a napf�ny �bresztette fel, az els� napsugarak, amelyeket k�t nap �ta l�tott. Ny�jt�zkod�s k�zben hallotta, ahogy megkordul a gyomra, illetve, hogy hangok j�nnek fel az als� szintr�l. Ledobva mag�r�l a takar�t, letette a csupasz l�b�t a kem�ny, f�b�l k�sz�lt padl�ra, majd �vatosan elindult a l�pcs� fel�. Ahogy lel�pett az utols� l�pcs�fokr�l, nevet�st hallott, de olyan nevet�st, amit nem ismert… meleg volt �s der�s. Lassan �tl�pett a konyha k�sz�b�n.

A besz�lget�s �s nevet�s abbamaradt. Hermione borzadva fagyott meg l�p�s k�zben att�l, amit l�tott, hogy kivel besz�lgetett Perselus Piton. Egyike volt azoknak a f�rfiaknak, aki elrabolta �t – Rabastan Lestrange. Hermione �rezte, ahogy a sz�ve vadul verni kezd. Az �szt�nei azt s�gt�k, hogy fusson, de egy helyben megfagyott. Perselusszal szemben �lt. Hossz�, m�lybarna haja egy fekete szalaggal volt �sszek�tve h�tul a nyak�n�l, ami Luciusra eml�keztette. Rabastan haja viszont nem csak a sz�n�ben k�l�nb�z�tt. Egy p�r tincs szabadon l�gott a t�bbit�l k�l�n.

A legmegd�bbent�bb dolog viszont az volt, hogy Rabastan mosolyogva figyelte �t. A fej�ben azok az eml�kek p�r�gtek le, amikor elkapta ez az ember �s a testv�re. Eml�kezett, hogy � nem emelt kezet r�. Egyszer sem �t�tte meg, �s amikor az �ccse Voldemort el� vitte, akkor � a h�tt�rben maradt. Hermione ekkor d�bbent r�, hogy mennyire alul�lt�z�tt volt, �s nyugtalankodni kezdett zavar�ban. Perselus �szrevette ezt, �s szemforgatva p�ccintette meg a p�lc�j�t, hogy egy m�sodperccel k�s�bb m�r egy hossz�, fekete kab�t sz�lljon a l�ny fel�.

- K�sz�n�m – mondta csendesen, ahogy elkapta, majd hozz�fogott, hogy felvegye.
- Ne csak �lljon ott, gyerek! �lj�n le �s egyen – horkant r� Perselus.

A szavai kem�nys�ge miatt felugrott ijedt�ben. Rabastan szemei Perselusra ugrottak.

- �, Perselus, musz�j megijesztened minden di�kodat?

A f�rfi a legf�lelmetesebb pillant�s�t vetette r�, amit Hermione ismert. Az asztalhoz s�t�lva k�t v�laszt�sa volt: vagy Rabastan mell� �l vagy Perselus mell�. Eml�kezve arra, hogy Rabastan nem vett r�szt a k�nz�s�ban, illetve l�tva, hogy Piton a szok�sosn�l is rosszabb hangulatban volt, v�g�l Rabastan mell� �lt. A f�rfi megfordult, �s r�mosolygott.

- �n sem �ln�k a mell� a pasas mell� – mondta, mik�zben biccentett egyet Perselus fel�. A f�rfi �sszesz�k�lt szemmel n�zte a vele szemben �l� �reg bar�tj�t.

Csak nem fl�rt�lt Grangerrel?

Rabastan a l�nyt figyelte.

- Nos, legal�bb volt benne annyi tisztess�g, hogy begy�gy�tsa azokat a sebeket, amelyeket az �r�lt �cs�m �s �n okoztunk.

Hermione halkan nevetett.

- Nem k�ne valahol lenned? – k�rdezte Perselus visszafogott hangon… mintha azt �zenn� vele, hogy „elegem van bel�led, jobb lesz, ha lel�psz!”.

Rabastan megk�sz�r�lte a tork�t, �s visszafordult Pitonhoz.

- Igen, mennem kell megbesz�lni Remusszal a jelent�sem. Van valami jelentenival�d, am�g a Rend f�hadisz�ll�s�n vagyok?

Perselus tagad�an megr�zta a fej�t, majd folytatta Hermione b�mul�s�t. Rabastan fel�llt, �s kis�t�lt az ajt�n. Hermione figyelte, ahogy elmegy… milli� kis gondolattal a fej�ben.

�rd�g �s pokol! Rabastan Lestrange k�m?