Jane lassan nyitotta ki a szem�t, �vatosan mozgott, mert egy meleg testet �rzett maga mellett. M�r meg se lep�d�tt azon, hogy Harry fekszik mellette, minden bizonnyal vele maradt �jszaka. Halk l�p�sekkel elindult a konyha fel�, de csak lassan �rt oda, hisz m�g el�gg� gyenge volt.

Nem hiszem,, hogy j� �tlet volt felkelnem. Harry meg fog �lni, mert egyed�l s�t�lgatok- gondolta mag�ban.

Amint bel�pett a konyh�ba r�gt�n neki t�maszkodott a pultnak, hogy er�t gy�jts�n a reggeli elk�sz�t�s�hez. M�lyeket l�legzett, mintha koncentr�lna valamire, elm�j�t pr�b�lta megnyugtatni, �s k�zben �szre sem vette, hogy egy gy�ny�r� angyal jelenik meg el�tte.

Kiz�rta a k�lvil�got, hiszen sz�lei arca mindent feledtettek vele. �rezte az �lel�s�k meleg�t, a szeretet�k �ltal ny�jtott biztons�got. Nem foglalkozott azzal, hogy m�r csak pillanatok v�lasztj�k el az �sszees�st�l, �lvezte, hogy elmer�lhet az eml�kei k�z�tt.

Az angyal azonnal elkapta a l�nyt, mikor l�tta, hogy �pp �sszeesni k�sz�l. Felvitte az egyik �res szob�ba, lefektette az �gyra, majd fel�bresztette. �gy gondolta, ideje, hogy megismerj�k egym�st.

- Meggondolatlan volt�l, pedig, ahogy �n tudom, te nem err�l vagy h�res – mondta Janenek, mikor kinyitotta a szem�t.

- Ki vagy te? – k�rdezte, amint r�j�tt, hogy nincs egyed�l. Ahogy v�gign�zett az ismeretlen n�n, r�gt�n �szrevette, hogy egy angyal �l el�tte.

- A nevem Victoria, m�t�l �n fogok r�d vigy�zni. Viszont, ha �gy haladsz, akkor nem sokat tehetek – r�tta meg a meglep�d�tt l�nyt.

- Azt hittem, hogy jobban vagyok.

- T�vedt�l – mosolygott r� Victoria a l�nyra.

Percekig �ltek n�m�n, mikor valaki berontott az ajt�n, ezzel megijesztve Janet. Az angyal csak mosolyogva szeml�lte az ijedt fi�t.

- Tedd meg nekem azt a sz�vess�get, hogy m�skor nem t�nsz el mell�lem – mondta azonnal Harry, amint megpillantotta testv�r�t. Nem akarta, hogy hangja v�dl�nak t�nj�n, de nem tudott ellene semmit sem tenni.

- �g�rem, de most magunkra hagyn�l? Lesz, aki vigy�zzon r�m.

Harry sz� n�lk�l h�tat ford�tott, �s mag�ra hagyta a k�t l�nyt. Nem akarta zavarni �ket, tudta, hogy meg kell b�zniuk egym�sba, k�l�nben nem fognak tudni egy�ttm�k�dni.

- Mes�lj nekem, Jane – k�rte halkan az angyal, mik�zben m�lyen az el�tte �l� l�ny szem�be n�zett.

Jane nem tudta elford�tani a tekintet�t a v�delmez�j�r�l. L�tta a szem�ben a sajn�latot, a r�szv�tett �s az egy�tt�rz�st. Maga se tudta, hogy mit v�r el t�le az angyal, de besz�lni kezdett.

�r�kon kereszt�l besz�lt a gyerekkor�r�l, nem felejtve ki a sz�l�i gondoskod�st, az akkor bar�toknak hit ellens�geket. Mes�lt az �lmair�l, v�gyair�l, terveir�l. Nem tagadta a k�nnyeit, a mosolyait, mikor a roxforti �vek ker�ltek sz�ba, vagy mikor a fi�kkal val� bar�ts�g�r�l �s k�z�s kalandjaikr�l mes�lt.

S�rt �s nevetett egyszerre, �rezte, most temette el igaz�n a m�ltj�t. A m�ltj�t, mely vigaszt �s szenved�st hozott, de az �v� volt, csak az �v�.

Victoria nyugodtan �lt a fotelban, de bel�l kavarogtak az �rz�sei. Sose gondolta volna, hogy ez a l�ny ennyi szenved�st kib�rt, hogy ekkora kitart�s lakozik benne. Harry sokat mes�lt r�la, de most �rtette meg igaz�n, mekkora sz�ks�ge van a l�nynak Harryre.

Irigys�g lobbant fel az angyal sz�v�ben, mikor Jane testv�r�r�l kezdett el mes�lni. Irigyelte azt a m�ly kapcsot, ami k�zt�k van, ami a h�rom bar�t k�z�tt van. Neki sohasem voltak igazi bar�tai, nem �rezte sz�ks�g�t, de most akaratlanul is v�gyakozni kezdett ut�na.

Mikor Jane v�gre befejezte a mes�l�st, az angyal fel�llt, �s meg�lelte �t. Hagyta, hogy az �rz�sek �tj�rj�k, nem �rdekelve �t, hogy �gy a l�ny is meg�rzi �ket. Tudatni akarta vele a tiszteletet, a h�s�get �s az egy�tt�rz�st.

- K�sz�n�m – suttogta Jane k�nnyes szemmel. A lelke sebei begy�gyulni l�tszottak, �s ezt � is �rezte.

- Nem, �n k�sz�n�m neked, hogy ezt mindmegosztottad velem – mosolygott Victoria. – Azonban nem csak a m�ltadr�l �s a jelenedr�l szeretn�k hallani, hanem a j�v�dr�l is.

- Van �rtelme a j�v�r�l besz�lni, ilyen esem�nyek keresztt�z�ben? – k�rdezte s�t�t hangon Jane, hisz sz�m�ra a j�v� s�t�ts�gbe mer�lt, m�r eltasz�totta mag�t�l a rem�nyt.

- M�g �l�nk, addig igen. Mi �rtelme a m�t �t�lni, ha nem akarjuk a holnapot? Mi�rt fekszel le aludni, ha nem akarsz t�bb� felkelni? Nem kell rem�nykedni, nem kell optimist�nak lenned, de hinned kell, mindig. Ezt ne felejtsd el, k�rlek!

Igaza van, musz�j hinnem benne, hiszen m�sk�nt, hogyan �llhatn�k a bar�taim mell�.

- Igazad van, ne haragudj.

P�r percig n�ma csendben �ltek. �lvezt�k a csend halk szuszog�s�t, a leveg� suhog�s�t. Jane n�zte az ablakon besz�r�d� napf�nyt, mik�zben a j�v�k�r�l gondolkozott. Min�l t�bb elhat�roz�s sz�letett benne, ann�l �lesebbek lettek az elk�pzel�sei. Vett egy m�ly l�legzetet, majd hat�rozottan hangot adott a gondolatainak.

- Harry mellett maradok, hiszen nemsok�ra meg kell �tk�znie az angyalokkal �s a d�monokkal. Ott szeretn�k lenni vele, amikor beteljes�ti a sors�t. Biztos vagyok benne, hogy ezt Ron se gondolja m�sk�nt. A Roxfort ut�n pedig megpr�b�lom t�ltenni magam ezen az id�szakon.

- Harry nem fogja megengedni nektek, hogy ott legyetek. Biztos vagyok benne, hogy valakit megb�z majd azzal, hogy itt tartson titeket.

- Nem fogom az enged�ly�t k�rni, nem lesz m�s v�laszt�sa – nevette el mag�t Jane.

-
***
Harry a szalonban besz�lgetett Contestarral, Vindictaval, Perselusszal �s nagyapj�val. A terv utols� r�szleteit dolgozt�k ki. Mindent elism�teltek sz�zszor, hiszen nem akartak semmilyen hib�t, b�r tudt�k, hogy minden tervben van hiba.

- Amint kihozom Lisszit a b�rt�nb�l, ti r�gt�n t�madni kezdtek. K�t napunk van, hogy �sszeszedj�k azokat, akik minket t�mogatnak. Contestar?

- Scelto, te parancsolsz az angyalok sereg�nek, b�rmikor harcba h�vhatod �ket.

- M�r eml�tetted, de nem akarok olyan sereget, akik nem t�mogatj�k az �gy�nket. Nem harcoln�nak sz�vb�l-l�lekb�l – v�laszolta gyorsan, hiszen tiszt�ba volt azzal, hogy �gy a csat�t azonnal elveszten�k.

- Az �szaki �s keleti t�rzsek melletted �llnak, a d�liek semlegesek, b�r m�g meggy�zheted �ket, de a nyugatiak Falsus mellett �llnak.

- �n gy�zzem meg �ket? – k�rdezte meglepetten Harry.

Mit mondhatn�k nekik? Gyertek �s haljatok meg �rtem, hogy Lisszit kiszabad�tsuk, �s a d�monok oldal�n harcoljatok? Ez k�ptelens�g, hiszen, ha eddig nem akartak harcolni, most sem fognak.

- J�l �rtesz a meggy�z�shez, ha a sz�ks�g �gy k�v�nja – felelte Perselus nyugodtan.

- Egy pr�b�t meg�r, fiam, hiszen minden angyalra sz�ks�g�nk lesz – b�ztatta unok�j�t az igazgat�.

- Rendben, de nem fogok nekik hazudni – adta meg mag�t. – A d�monok a mi oldalunkon �llnak?

- Marna, Osilon �s Dauth igen, de a t�bbiek Falsus oldal�n fognak csat�ba vonulni – felelte Vindicta kiismerhetetlen hangon. Sohasem k�pzelte volna, hogy a d�monok egyszer az angyalok oldal�ra �llnak majd, de azt sem, hogy az angyalok a d�monoknak fognak egyszer hinni. – M�g ma besz�lned kell vel�k, l�tniuk kell, ki viszi �ket csat�ba.

Harry csak b�lintott, hogy meg�rtette. Gondolatban m�r el�re felk�sz�tette mag�t a r� v�r� neh�zs�gekre.

�r�k m�lva Harry azon kapta mag�t, hogy Vindicta �s Contestar k�z�tt �ll, �s egy seregnyi d�monnal n�z farkas szemet. Most �rtette meg igaz�n azt, amit a pokol kir�lyn�je mondott neki p�r nappal ezel�tt.

Ne feledd, Scelto, hogy a d�monok hajdan�n angyalok voltak, bizonyos szinten a mai napig azok. Angyalok, kik elvesztett�k rem�ny�ket, emberek kiket a szenved�s, a f�jdalom �lt meg. Alapvet�en nem rosszak, csak a f�jdalom gyermekei. Olyan m�lys�geket ismernek, ahov� igazi haland� ember nem tud les�llyedni. Ismerik a legm�lyebb feketes�get, melyt�l m�g a Hal�l is f�l. A f�lelem a t�pl�l�kuk, a szenved�s az �let�k, a rem�nytelens�g a j�v�j�k. Angyali d�monok �s d�moni angyalok, olyanok mint mi vagyunk, Scelto, pontosan olyanok.

- A f�jdalom gyermekei vagytok, ezt hallottam r�latok – kezdett bele Harry. Hangosan, �rthet�en �s hat�rozottan besz�lt, ezzel felh�vva mag�ra a d�monok figyelm�t. – K�telkedtek bennem, �n is ezt tenn�m a helyetekben, de a seg�ts�geteket k�rem. Falsus felr�gott egy �vsz�zados sz�vets�get, eldobta mag�t�l a b�ke gondolat�t, �s hagyta, hogy a d�monok �s az angyalok �r�k�s harcban �ljenek. V�ltoztathattok ezen, itt a lehet�s�g, angyalok �s d�monok kar�ltve legy�zhetik, �s azokat is kik seg�tik �t. – P�r pillanatig csendbe maradt, �s kereste a t�mogat� arcokat. Meglep�d�tt, mikor l�tta, hogy milyen er�sen l�ngol az elsz�nts�g a d�monok arc�n, ebb�l mer�tett er�t a folytat�shoz. – Nem k�l�nb�zt�k egym�st�l, csup�n az angyalok tudnak sz�rnyalni, de ugyanolyan �rz�sek lakoznak bennetek. T�k�rk�pei vagytok egym�snak, �s egy�tt - angyalok �s d�monok - t�k�rk�pei vagytok az embereknek. V�vjuk meg az utols� nagy csat�t egy�tt, hisz csak �gy gy�zhet�nk!

Mikor a Kiv�lasztott befejezte a besz�det vad tombol�s t�rt ki. Egy elsz�nt sereggel n�zett farkasszemet, �s ez �r�mmel t�lt�tte el. Tudta, az els� csat�t m�r megnyerte, m�r csak a d�lieket kell meggy�znie.

Perselus b�szk�n n�zte az el�tte �ll� fi�t, f�rfit. Olyan tekint�lyt �s tiszteletet v�vott ki �ner�b�l, mely eddig egy embernek sem siker�lt. Most l�tta igaz�n, hogy mennyire megv�ltozott az angyalokkal t�lt�tt id� alatt. Mikor el�r�ntotta kardj�t, hogy a d�monokat jobban felt�zelje, r�d�bbent, hogy itt most Harry a parancsnok. Nincs ember, aki most meg tudn� �t �ll�tani, nehezen ismerte be, de itt �s most f�lt Harryt�l, �s �r�lt, hogy egy oldalon �llnak.

Vindicta �s Contestar el�gedett pillant�st v�ltottak, hiszen pontosan ezt v�rt�k Sceltot�l. � lesz aki egyes�ti azt a k�t annyira egyforma fajt, pont �gy ahogy egy r�gi monda meg�rta. A t�zb�l el�l�p� f�rfi, ki mag�ban hordozza a s�t�ts�get �s a vil�goss�got, hogy egyszer majd ebb�l kov�csoljon fegyvert ellens�geivel szemben.

- Scelto – visszhangozta egym�s ut�na a sereg. Harry nem t�tlenkedett, kardja peng�j�t k�k l�ngok �lelt�k �t, ami v�g�l �tterjedt eg�sz test�re.

- A csata napj�n tal�lkozunk – ki�ltotta, majd a t�z gy�r�j�ben elt�nt, hogy a d�liek el�tt t�nj�n fel.

Az el�tte �ll� angyal sereg teljesen m�s �rz�seket v�ltott ki bel�le, mint a d�monok l�tv�nya. Most azok k�z�tt van, kik egykor tan�tottak �t, akik k�z�tt �lt. Ismerte szok�saikat, kult�r�jukat.

Megv�rta, m�g a t�bbiek is meg�rkeznek, majd let�rdelt az angyalok el�tt, �s a homlok�hoz emelte kardj�t, ezzel fejezte ki tisztelet�t. L�tta a r�m�letet a szem�kbe, mikor megpillantott�k Vindictat, de nem mertek kardot r�ntani.

- L�tom a szemetekben a f�lelmet �s a zavarodotts�got. Ez ellen nem tudtok mit tenni, de nem is akarom, hogy tegyetek ellene b�rmit is. Ez hajtson titeket, ha vel�nk harcoltok, �s m�g valami. Az el�rultak bossz�ja. Mennyi szerettetek halt meg, mert Falsus el�rult titeket? Emberi m�rc�vel is borzalmas a tette, de az angyalok szem�vel megbocs�thatatlan! Gondolj�tok ezt v�gig, �s ha mellett�nk �lltok, akkor a csata napj�n tal�lkozunk, hogy bossz�t �llhassatok!

Nem mondott t�bbet, nem v�rta azt a fergeteges tombol�st, amiben p�r perce volt r�sze. Ink�bb megfogta Vindicta kez�t, hogy v�gre �jra a kast�lyba lehessen. Nem akarta megid�zni az Azul Fuegot, mert ezzel csak eml�keztette volna az angyalokat a Nagy Csat�ra.

Mikor a szalonba mindenki k�nyelmesen elhelyezkedett folytatt�k a tervez�st. Senki nem eml�tette Harry besz�deit, �rveit, hagyt�k, hogy � maga gondolja v�gig a dolgokat.

- Elegen lesz�nk Vindicta? – k�rdezte f�radtan Harry. Teljesen kimer�lt, pedig ma m�g edzeni is alig edzett.

- Sokan lesz�nk, ez nem k�ts�ges, de Falsus sem t�tlenkedik. Sorba szervezi be az angyalokat �s d�monokat. A legsz�rny�bb pedig, hogy olyan l�nyeket id�zett meg, kik �vezredek �ta nem voltak ezen a f�ld�n. Senki nem ismeri igazi term�szet�ket, nem tudjuk, hogy mire k�pesek. Olyan dolgokkal j�tszik, melyek k�nnyen a veszt�nket okozhatj�k – v�laszolta nyers �szintes�ggel a kir�lyn�.

- Mik ezek a l�nyek?

- Mi csak helgrindeknek nevezz�k �ket.

- Scelto, milyen haland�k lesznek m�g melletted? – k�rdezte Contestar.

- Csak �n – v�laszolta egyszer�en, nem gondolva bele, hogy ezzel mekkora vit�t sz�that.

- Ezt felejtsd el! Albus �s �n ott lesz�nk – pattant fel Perselus a kandall� el�l. Nem fogja egyed�l odaengedni Harryt, ebben biztos volt.

- Engem se fogsz itt hagyni – hangzott egy l�gy hang az ajt� fel�l. Mindenki odan�zett, �s meglepetten n�zt�k az er�s �s hat�rozott barnahaj� l�nyt. Olyan elsz�nts�g sug�rzott az arc�r�l, melyet a szob�ban l�v�k is megirigyelhettek.

Harry sz�hoz sem jutott, hiszen ha Jane j�n, akkor Ron is, ebben biztos volt. Szeretet, �r�m, harag �s nyugtalans�g j�rta �t a lelk�t. P�r percig n�ma csendben �llt, csak ut�na sz�lalt meg.

- Nem fog velem j�nni az eg�sz csal�dom. Valakinek Lisszire is vigy�znia kell, a sebes�lteket el kell l�tnia, nem j�hettek Ronnal – pr�b�lt �sz�rveket felhozni, de f�lt, hogy nem siker�l majd meggy�znie a l�nyt.

- Nem ismerem az angyalokat, nem hiszem, hogy olyan j� �pol�n� lenn�k, de a v�red miatt �rtek a kardforgat�shoz, er�sebb lett a m�gi�m. Veled megyek, ak�r akarod, ak�r nem. M�r eld�nt�ttem.

Nem mondott t�bbet, hanem h�tat ford�tott �s felment a l�pcs�n. Mindenki Harryt n�zte, ahogy ut�na fut, �s n�ma pillant�sokat v�ltottak.

- Jane, �llj m�r meg – sz�lt ut�na, de tudta, hogy hi�ba. Kopog�s n�lk�l bement a szob�j�ba, ahol m�g mindig Victoria �lt.

- Nem j�hetsz velem, nem j�hettek velem Ronnal. Olyan vesz�lyek vannak ott, melyekkel m�g sohasem tal�lkoztatok. Nem akarok �gy harcolni, hogy k�zben miattatok is agg�dnom kelljen – k�ts�gbeesett hangj�t m�r nem is akarta leplezni. Nem akart m�st, mint, hogy biztons�gba tudjon mindenkit.

- Rendben, nem megyek veled, hanem itthon fogok agg�dni Ronnal, hogy azt�n egy nagy h�lyes�get tegy�nk t�tlens�g�nkben. Teljesen igazad van.

Harry szava elakadt, hiszen biztos volt benne, hogy megteszik. Nem fognak v�rni r�, � is harcba menne vel�k ilyen helyzetben.

- �g�rd meg, hogy Victoria mellett leszel v�gig, ha megsebes�lsz, azonnal hazaj�ssz, �s nem h�sk�dsz!

- Ezt neked is mondhatn�m – mosolygott r� Harryre megk�nnyebb�lten – Viszont, hogyan fogok hazaj�nni? Tudtommal ott nem lehet hoppan�lni.

- Majd ezt holnap megbesz�lj�k, mikor �tmegy�nk Ellas mezej�re – azzal meg�lelte a l�nyt, �s egyed�l hagyta a szob�ban, hogy pihenhessen.

Harry a szob�j�ban �lt, �s v�rta, hogy Victoria v�gre megjelenjen.

- Scelto – suttogta az angyal l�gy hangj�n, melybe Harry annyira beleszeretett.

Nem sz�laltak meg, �lvezt�k egym�s ajkainak �z�t, a forr� �lel�sek ny�jtotta vigaszt. Szenved�ly, szerelem, v�gy, ez volt minden�k, de m�gis boldogg� tette �ket, erre a p�r r�pke percre.

- Hi�nyozt�l – s�gta Harry az angyal f�l�be, mikor m�r egym�s karjaiban n�zt�k a csillagokat.

- Legenda leszel, Scelto, �s f�lek, hogy elveszted majd �nmagad.

- M�g a szeretteim mellettem vannak ez nem fog megt�rt�nni. �g�rem neked – felelte hat�rozottan a l�ny szem�be n�zve.

Harry sohasem sejtette, hogy ennyi szenved�ly van egy angyalba, f�leg, ha r�pillantott a mellette szuszog� nyugodt arcra. Ritk�n aludtak az angyalok, nem volt r� sz�ks�g�k, hacsak nem mer�tette ki �ket teljesen az �let�k, ilyenkor sz�ks�g�k van n�h�ny �ra pihen�sre. Megsimogatta a nyugodt arcot, egy apr� cs�kot lehelt az ajkaira, majd csendben elhagyta a szob�j�t.

Hangtalanul osont v�gig a folyos�n, hogy el�rje Perselus ajtaj�t. Kopogtatott, majd a v�laszt meg sem v�rva, benyitott a szob�ba. A f�rfi m�r ny�lt a p�lc�j��rt, mikor meg�rzett egy meleg kezet a v�ll�n.

- �n vagyok az, Perselus.

- A sz�vbajt hoztad r�m, k�ly�k – morogta �lmosan.

- Bocs�nat, nem sz�nd�kos volt.

- Persze – d�nny�gte csendesen, de az�rt r�mosolygott Harryre.

Besz�lgettek p�r �r�t, k�v�l�ll�knak tal�n semmis�geknek t�n� dolgokr�l, de sz�mukra ez nagyon fontos volt. Apr� dolgok, h�tk�znapi k�zhelyek, �tlagos felvet�sek. Mostan�ban kev�s ilyenben volt r�sz�k, a kem�ny edz�sek, a folytonos tan�cskoz�s teljesen elvette az energi�jukat.

- Perselus, m�g mindig szeretn�d, ha idek�lt�zn�k? – k�rdezte kicsit agg�dva Harry. M�r r�gen meg akart besz�lni a f�rfival valamit, de eddig nem merte sz�bahozni.

- Persze, azt hittem, hogy ez egy�rtelm� volt.

- Igen, de akkor m�g nem volt Jane. Nem szeretn�m egyed�l hagyni, �gy a sz�netekben szeretn�m, ha velem lakna, hisz nincs hov� mennie. Viszont, ha nem szeretn�d, hogy vel�nk �ljen, akkor int�zkednem kell a csata ut�n.

Perselus p�rszor pr�b�lta f�lbeszak�tani Harryt, de v�g�l feladta, �s v�rta, hogy befejezze a mondand�j�t. M�r akkor tudta, hogy ez be fog k�vetkezni, mikor a l�nynak meghaltak a sz�lei.

- Term�szetes, hogy idek�lt�zhet, de nem tudom, hogy hogyan fogok elviselni h�rom griffend�lest.

- A legjobb form�nkat fogjuk hozni – nevetett Harry Perselusra, f�leg mikor l�tta a tan�ra arc�t.

- �n is ett�l f�lek – n�zett s�t�ten, m�gis vid�man Harryre. – Most m�r ideje egy kicsit pihenned, p�r �ra m�lva �bredned kell.

Harry nem a szob�ja fel� vette az ir�nyt, hanem a kertbe igyekezett. Eddig siker�lt tagadnia, hogy mennyire hi�nyzik neki Lisszi. K�pes volt �jul�sig hajtani mag�t, hogy ne kelljen v�dangyala vigasztal�s�ra, b�lcs szavaira gondolnia. Er�sen megmarkolta a nyak�ban l�v� l�ncot, �s felid�zte az angyal arc�t, nem tudva, hogy ezzel milyen er�s kapcsolatot teremt meg.

Zuhant a s�t�ts�g fel�, hogy m�sodpercek m�lva egy cell�ban tal�lja mag�t. F�z�san �lelte �t meztelen fels�test�t, �s gyorsan k�rbetekintet, m�g v�g�l Lisszi ismer�s szem�be n�zett.

- Lisszi – mondta ki hangosan, majd hagyta, hogy az angyal s�rva �t�lelje. Ezek nem csak az �r�m k�nnycseppjei voltak, hanem a szomor�s�g� is.

- Gyere, kiviszlek innen – ragadta meg Harry az angyal kez�t.

- Nem tudsz kivinni innen. Legal�bbis nem most – sim�tott v�gig v�dence arc�n. – V�gre haszn�ltad a med�lt, de azt javaslom, hogy a csata idej�n ink�bb ad oda Janenek, �gy b�rmikor haza tud jutni.

- Honnan…?

- A v�dencem vagy m�g mindig, �s m�g �lsz, addig �n mindenr�l tudni fogok, persze, ha nem z�rsz ki az elm�db�l – felelte komolyan.

- Akkor k�szen �llsz?

- �n igen, de te m�g nem. A mai napon sok emberrel kellett besz�lned, de m�g v�r r�d valaki. Azt hiszem, hogy n�lk�le nem v�ghatsz bele a csat�ba.

- Ronra gondolsz, ugye?

- Igen, r�, de csak akkor fogod tudni ir�ny�tani a sereget, ha mindh�rman egy�tt lesztek.

Harry m�g v�laszolni se tudott, mert �rezte, hogy a feketes�g megint elnyeli. Mikor ism�t kinyitotta a szem�t m�r a legjobb bar�tja �gya mellett �llt. Nem tudta, hogy mit is tehetne most, �gy v�rt p�r percet, m�g �sszeszedte a gondolatait, �s kigondolta a legjobb megold�st.

- Ron, �bredj! – kezdte el �brezgetni, nem sok sikerrel. Ilyenkor �tkozta a bar�tja alv�s im�dat�t.

- Ron, Merlinre k�rlek, �bredj m�r fel! – folytatta kicsit hangosabban, de erre csak motyog�st kapott v�laszul.

Harry nem b�rta tov�bb, �s egy v�d�r v�zzel fellocsolta Ront, mik�zben el is n�m�totta, megel�zve az ordib�l�st, �s a hangos k�romkod�st. Mikor l�tta, hogy kicsit lenyugodott r�gt�n megsz�r�totta �s feloldotta az �tkot.

- Baj van, Harry? Hermione, vagy m�s valami? – k�rdezte agg�dva.

- Velem kell j�nn�d a kast�lyba, ott mindent el fogok magyar�zni. Anyuk�d�knak k�ld�k egy levelet, amint fel�bredtek.

Ron b�lintott egyet, �s elkezdett fel�lt�zni. Nem akart vitatkozni Harryvel, megtanulta elfogadni a d�nt�seit, m�gha nem is magyar�zza el neki r�gt�n.

- Ron, miel�tt induln�nk tiszt�zzunk kell p�r dolgot. Nem tudom, hogy Tutela mennyit mondott el neked, de Hermione most m�r Jane, h�vd �gy k�rlek. El�g forgalmas lett a kast�ly mostan�ban, sz�val semmin se lep�dj meg.

- Indulhatunk – mondta Ron ijeszt� komolys�ggal a hangj�ban.

A k�t fi� Hermione �gya el�tt jelent meg, ezzel �gy megijesztve a l�nyt, hogy egy t�rt h�zott el� a p�rn�ja al�l.

- Merlinre Herm… Jane, mi �t�tt bel�d? – k�rdezte Ron ijedten. Harry csak figyelmesen n�zte a l�ny felk�sz�lts�g�t, javul� reflexeit.

- M�skor ne jelenjetek meg csak �gy az �gyam mellett, �s semmi baj nem lesz.

- Jane, egy kicsit menj arr�bb, mi is le akarunk fek�dni – utas�totta vid�man Harry a testv�r�t.

A h�rom fiatal k�nyelmesen elhelyezkedett, majd Ron �s Jane �rdekl�dve n�ztek Harryre, hogy elmagyar�zza, m�gis mi t�rt�nt.

A Kiv�lasztott vett egy m�ly l�legzetet, majd mes�lni kezdett. Nem hagyott ki semmilyen r�szletet sem. Terveket, t�nyeket, �rz�seket ny�lt �szintes�ggel t�rt bar�tai el�. Furcsa volt sz�m�ra, ahogy elmes�lte az elm�lt napok esem�nyeit: a csata el�k�sz�t�s�t, a terveiket, a f�lelmeit, �s, hogy a mai napon mit tett a gy�zelem �rdek�ben.

Ron nem tudott igaz�n megsz�lalni, pr�b�lta �tgondolni �s meg�rteni azokat, amiket hallott. Azt r�gt�n �szrevette, hogy Janet nem nagyon lept�k meg a dolgok. Egy dologban biztos volt, nem fog itt maradni, vel�k fog tartani.

M�r felkelt a Nap, mire siker�lt elaludniuk. Harry p�r �ra alv�s ut�n ism�t kiment a kertbe. M�r meg sem lep�d�tt, mikor h�tulr�l �tkarolta �t Victoria.

- Vigy�zni fogok a testv�reidre, de �g�rd meg, hogy t�l�led, nem akarok egyed�l maradni, ha t�l�ln�m.

- Nem maradn�l egyed�l – �lelte mag�hoz az angyal.

Forr� cs�kot v�ltottak, majd egy�tt n�ztek fel a megjelen� Vindictara.

- Indulnunk kell, szedd �ssze az embereket �s magadat is!