- Nem vetted m�g �szre, hogy ha a k�t ellent�tes nem tal�lkozik, valaki mindig megs�r�l? – ny�gte Draco az �gy�n fekve, miut�n k�t napig eszm�letlen�l fek�dt. Katie hirtelen azt sem tudta, mit tegyen. Hirtelen �tlett�l vez�relve odahajolt a fi�hoz, �s sz�jon cs�kolta. Az idilli pillanatot egy zavart torokk�sz�r�l�s szak�totta f�lbe. Katie felemelkedett, �s pont megl�tta az ajt�ban zavartan �csorg� Luciust.

- Bocs�nat, hogy r�tok t�r�k. Katie, valaki l�tni szeretne.

- Ki az?

- Azt k�rte, ne mondjam meg a nev�t.

- M�ris megyek – Lucius kisietett a szob�b�l. Katie �pp fel akart �llni, mikor Draco megfogta a karj�t, �s mag�ra r�ntotta.

- R��rsz m�g.

- Mire?

- Arra, hogy lemenj.

- Min�l hamarabb megyek le, ann�l hamarabb j�v�k vissza. Erre nem gondolt�l?

- Nem akarok egyed�l maradni.

- Nemsok�ra visszaj�v�k – azzal lem�szott a fi�r�l, �s elindult a hatalmas szalon fel�. – Ejnye, Parkinson, te nem tudsz vesz�teni?

- Hol volt�l? Drac�n�l, ugye?

- Mi k�z�d hozz�? – k�rdezte a l�ny ridegen.

- Ha hozz��rsz egy ujjal is az �n Dra…

- A te Drac�dhoz? Dr�ga, Draco m�r az eny�m. Ezen nincs mit megbesz�lni, nincs mit felh�nytorgatni. Tudod, mivel cseszted el? Azzal, hogy meg�tkozt�l a ny�lt utc�n. Mert ha akkor nem j�v�nk r�, hogy te volt�l, ma nem lenn�k Draco menyasszonya. Parkinson, tanulj meg vesz�teni, k�l�nben nem ez lesz az egyetlen olyan dolog, amit kapsz t�lem.

- Ne merj fenyegetni! – �v�lt�tte mag�n k�v�l a r�kak�p� l�ny.

- �n nem fenyeget�z�k, Parkinson. �n t�nyeket k�zl�k. �s az m�s.

- Miben m�s?

- Ha �n most azt mondom, hogy r�d k�ld�k egy Cruci�t, megteszem. �gy – intett egyet p�lc�j�val, mire a m�sik l�ny teste vonaglani kezdett az �tok, �s a r�t�r� f�jdalom hat�s�ra. – Ha nem tartom el�gnek, �jabbakat k�ld�k r�d – v�logatott �tkokat k�ld�tt a l�ny fel�, melyek megsebezt�k, leb�n�tott�k, �s k�nozt�k.

- Ezt m�g megb�nod – sziszegte Parkinson, amennyire csak erej�b�l futotta.

- N�zz m�r magadra, olyan sz�nalmasan fekszel a f�ld�n, hogy csoda lenne, ha most a p�lc�d�rt tudn�l ny�lni. De l�sd, kivel �llsz szemben, megengedem, hogy el�vedd, �s pr�b�ld visszaadni a k�nt, amit �n okoztam neked – Pansy csak egy gy�l�lk�d� pillant�st vetett Katie-re, aki elmosolyodott: - Mondom �n. Gy�va vagy, �s alattomos. Tulip�nt k�ldesz, amir�l tudod, hogy olyan allergi�s vagyok r�, hogy belehalhatok, ha meg�rzem az illat�t? Fenyeget�levelet k�ldesz hozz�? Meg�tkozod a v�leg�nyem, aki �ll�t�sod szerint �leted szerelme?

- T�ged akartalak meg�tkozni!

- H�t kis sz�vem, valamit eln�zt�l. Ugyanis nekem nincs tejf�lsz�ke hajam, �s sz�les v�llam.

- Undorodom t�led Black. Egy aljas kis… - a mondatot m�r nem tudta befejezni a nyak�nak szegez�d� p�lca, �s Katie inger�lt mondata miatt.

- Folytasd csak a mondatot, �s megtudod, milyen �rz�s tizen�t Crucio ut�n l�bra �llni!

- Nem lenn�l k�pes.

- Tudod, ha az ap�m nem is lett hal�lfal�, any�m az volt. �s tudod, mit? B�szke vagyok r�, hogy �k a sz�leim. Tudod, mi�rt? Mert legal�bb tudom, hogy mi�rt �rdemes �lnem, �s harcolnom. Ez ut�bbit az olyan f�rgek miatt mondom, mint amilyen te vagy. Nyugodj meg, az els� adand� alkalommal hal�lra foglak k�nozni.

- Gy�va vagy te ahhoz.

- �gy gondolod? – h�zta fel a l�ny az egyik szem�ld�k�t, majd l�pett egyet Parkinson fel�, de az h�tr�bb cs�szott. Kedvesen nevet�s hangot hallatott Katie, majd megsz�lalt: - Sz�val gy�va vagyok. Ok�, �rtem �n. Ez is valami ostoba mardek�ros dolog, mi? Vagy ez a Parkinson-csal�d egyik ostoba �r�ks�ge? R�szv�tem any�d�knak, hogy ilyen sz�nalmas gyermek�k van.

- Csak hogy tudd, �k t�mogatnak engem mindenben.

- Nos, ez esetben t�mogatni fogj�k azt is, hogy most n�gyk�zl�b cs�szva m�sz haza, mert nem fogsz l�bra �llni. M�g vagy k�t rossz sz�, �s haza se m�sz.

- Mire gondolsz?

- Arra, hogy itt helyben meg�llek. �rtatlan, kedves kisl�nynak t�n�k, de egy dolog elfelejtesz, Parkinson. Semmi sem az, aminek l�tszik. �s �n a legkev�sb� sem vagyok az. Nem azzal d�h�tett�l fel, hogy tulip�nt k�ldt�l. Hanem hogy �tkot k�ldt�l r�m, ami Drac�t tal�lta el. Nem a saj�t �letem miatt agg�dom, Parkinson, hanem Drac���rt. Te ezt soha nem fogod meg�rteni, mert nem tudod mit jelent t�r�dni m�sokkal.

- Sz�nalmas vagy. Ezek az �rz�sek csak legyeng�tnek.

- Lehet. De az, hogy viszonz�sra tal�lnak, meger�s�tenek. Jobban, mint b�rmi m�s.

- Ez nevets�ges!

- Csakugyan? Akkor te is az vagy, �s az �rz�seid is Draco ir�nt.

- A szerelem nem nevets�ges dolog.

- Parkinson, amit te �rzel, az nem szerelem! Ha igaz�n szeretn�d Drac�t, azt akarn�d, hogy boldog legyen. T�k mindegy, hogy veled van, vagy m�ssal, de boldog! Neked teljesen mindegy, mit mondok, �gysem fogod felfogni, amit ezzel mondani akarok!

- Nem, val�ban! Mert ez h�lyes�g! Ha szerelmes vagy, mi�rt akarn�d m�ssal boldognak l�tni?

- Az�rt, mert ha szerelmes vagy, neked az a legfontosabb, hogy a szerelmed boldog legyen. A szerelem nem az �n�s �rdekekr�l sz�l. A szerelem arr�l sz�l, hogy te adsz mindent, amit tudsz �s akarsz, �s � vagy ad valamit, vagy nem. Nos, ez n�lad �s Drac�nak kimer�l abban, hogy te adn�l neki, ha � hagyn�, de k�zben semmit nem akarna visszaadni. Adok egy j� tan�csot, Parkinson. Felejtsd el Drac�t. � m�r a m�ltad. Nekem a jelenem, �s a j�v�m. Viszl�t, a suliban – elindult. Szinte �rezte, hogy a l�ny nem fogja annyiban hagyni a dolgot. Pansy p�lc�t fogott r�. � f�l pillanat alatt fordult meg, mikor meg�rezte a m�gia �raml�s�t, majd k�ld�tt a l�nyra egy Cruci�t, minek k�vetkezt�ben az �jra vonaglani kezdett: - Tanuld meg, hogy ne fogj r�m p�lc�t, m�g akkor sem, ha h�ttal vagyok neked. Kell m�g valami, vagy elh�zol innen v�gre? Szia! – azzal otthagyta. Draco m�r v�rta.

- Na, mi volt?

- Csak n�h�ny �tok – t�maszkodott meg az ajt�n�l.

- Pansy volt?

- Szerinted?

- Sz�val �. Na �s milyen �tkok voltak? – nem akart v�laszolni. Nem akarta, hogy Draco meggy�l�lje az�rt, mert hidegv�rrel megk�nozta egy iskolat�rsukat. A gondolatra lehajtotta a fej�t, �s hagyta, hogy els� k�nnycseppje v�gigfolyjon arc�n. Nagyot nyelt. Draco neh�zkesen kim�szott az �gyb�l, �s odas�t�lt hozz�. Ujj�val felemelte a fej�t, �s akkor l�tta meg a k�sza k�nnycseppet, ami a l�ny sz�ja sz�l�ig k�szott le, �s ott is maradt. Let�r�lte, majd halkan megsz�lalt: - Mondd el, k�rlek.

- Megk�noztam – Draco �sszerezzent, de nem l�pett el t�le. – �n nem tudom, mi �t�tt bel�m. �lveztem. F�jdalmat akartam neki okozni. Egyre csak az j�rt a fejemben, hogy b�ntott t�ged, �s vissza kell adnom neki azt a f�jdalmat, amit � okozott. Nem tudtam abbahagyni. Mindenf�le �tkot mondtam r�. Sajn�lom Draco, de meg kellett tennem. Teljesen kiakadtam, �s… - els�rta mag�t. A fi� mag�hoz h�zta, �s szorosan �lelte.

- Nyugi, nem a te hib�d. � provok�lt.

- Soha nem t�rt�nt ilyen velem. Soha nem tudtam volna kimondani egy f�benj�r�t valakire. M�g akkor sem, ha Parkinson az. Nem tudom, mi a fene �t�tt bel�m, Draco, �n t�nyleg nem akartam f�jdalmat okozni nekem, csak j�tt az eg�sz, �s…

- Nyugi, pr�b�lj megnyugodni. �letben van, ugye?

- Igen, persze.

- Akkor nincs gond. De nem besz�l�nk senkinek r�la, ok�?

- Ok�. Draco…

- Igen?

- �n t�nyleg sajn�lom, �s meg�rtem, ha most meggy�l�lsz, mert azt tettem, ami ellen harcolni akartunk, �s… - befejezni azonban m�r nem tudta, mert a fi� megcs�kolta.

- Jegyezz meg valamit. Ha ez megt�rt�nik, nem az�rt lesz, mert egyszer az �letben f�benj�r� �tkot haszn�lt�l.

- Ok� – a l�ny m�g mindig szipogott. Draco elvezette az �gyig, majd lefektette, �s mell�fek�dt. Nyugtat�sk�nt simogatta a h�t�t, �s mikor meghallotta a l�ny egyenletes szuszog�s�t, � is megpr�b�lt elaludni.