A medve fel�m kezdett el k�zeledni, �n pedig becsuktam a szemem, �s v�rtam a biztos hal�lt…

Hmm, ez furcsa. M�g �lek. Na de mi van most? �vatosan pr�b�lom kinyitni a szemem, �s szerencs�re nem az t�rult el�m, miszerint a medve Florence, Rebecca �s Ginny maradv�nyait eszi. Hanem azt l�ttam, hogy… semmit. Sehol egy medve!

- Mi… most mi van? – k�rdeztem rekedten a t�bbiekt�l. – Hol a medve?

- Rebecca feltal�lta mag�t – vihogott Malfoy – Kivett egy is m�zet, �s odadobta a macinak. Ez�rt nem hallott�l semmit, majd amikor j�llakott, akkor elszaladt.

- Na v�rj – emeltem fel a kezem gyanakod�an – El�sz�r is: az nem maci, hanem MEDVE! Mivel majdnem megevett minket. M�sodszor. Honnan szerezte Tom a m�zet?- Ekkor arra n�ztem, ahol el�bb a medve volt, �s val�ban felfedeztem, egy… egy… URAMATY�M!

- M�hkas? – sikoltottam fel, �s idegesen elkezdtem r�gdosni a k�rmeim – Mondd, hogy nem kented �ssze magad a m�zzel!

- H�t, egy kicsit igen – ismerte be Becky �rtetlen k�ppel. Azt�n amikor a m�hek kirep�ltek a m�hkasb�l, �s v�ratlanul (�s v�letlen�l) bar�tn�m fel� vett�k az ir�nyt, a l�ny m�r kezdte sejteni, mi�rt is baj ez.

- Ezek darazsak – �llap�totta meg els�padva Flore.

- Ki nem tal�ltam volna – d�rm�gte Tom, majd Malfoyjal �lvezettel n�zt�k, hogy Becca ord�tozva elkezdett beljebb futni az erd�be, nyom�ban a darazsakkal.

- Ut�na menj�nk? – k�rdezte Ginny, �s egyik szem�ld�k�t felh�zta.

- Igen – sz�lt Tom, mire mind beljebb mer�szkedt�nk.

���������������������������������������

- A� – s�rta el mag�t Becky. Sohasem hittem volna, hogy egyszer megsajn�lom. Eddig �gy voltam vele, hogy milyen j� lenne, ha �n az � hely�ben lenn�k. � legal�bb nem a j�v�b�l j�tt. Na de MOST van az, hogy m�gsem szeretn�k. Hogy mi�rt?

J� t�z perc m�lva tal�ltunk r� Becc�ra, akin m�g mindig a darazsak z�mm�gtek, ez�rt az arc�t (�s majdnem teljes fels�test�t) alig lehetett l�tni. Alphard kis h�j�n �ngyilkos lett, de lebesz�lt�k r�la. NE most �r�lj�n meg mindenki! Nem igaz? Teh�t Alphard volt sz�ves elkergetni a darazsakat (term�szetesen var�zslattal, k�l�nben soha nem siker�lt volna), �s ekkor megl�ttuk Becc�t. H�t, most mit mondjak, el�gg� feldagadt szeg�nyke arca. Na, � most t�nyleg �gy n�zett ki, mint egy friss paradicsom. Azzal egy�tt, hogy elkezdett s�rni. Annyiban legal�bb szerencs�je volt, hogy mivel volt rajta ruha, a test�t nem csipkedt�k �ssze. Annyira nagyon…

- Ne nyafogj m�r! – sz�lt r� Flore, aki megpr�b�lta �t n�h�ny gy�gy�t� var�zslattal rendbe hozni. – Tudom, hogy f�j, de Tom se s�rt a m�ltkor, pedig �t megl�tt�k.

- Egyr�szr�l az�rt –kotyogott k�zbe Tom -, mert nem volt r� id�m se. M�sr�szt meg az�rt, mert �n nem szoktam s�rni. Nem vagyok l�ny.

Azt hittem, Flore r�gt�n otthagyja a szipog� Becc�t, �s Tom nyak�nak ugrik. Tudniillik, � a nemek k�zti egyenl�s�g h�ve, �s nem nagyon b�rja az ilyen dum�kat. De nagy nehezen befogta a sz�j�t, �s csak mag�ban k�pzelte el, milyen lehet Tomot �tokkal meg�lni/megk�selni/felakasztani/m�gly�n el�getni.
Miut�n nagy nehezen v�gzett Becc�val (�s adott neki egy nagy, piros nyal�k�t, amit m�g a mil�n�i v�s�ron vett; mint j� gy�gy�t� n�ni, ez k�teless�ge) fel�llt, �s megk�rdezte, merre kell visszamenni.

- �hmm… - merengett el Ginny, mik�zben nagyban p�szt�zta a k�r�l�tt�nk l�v� s�r� erd�t – Merre is?

- Elt�vedt�nk – �llap�totta meg Vicky ny�zott arccal.

- Fen�t. �n tudom, hol vagyunk– intette le Tom, mire mi k�v�ncsian fordultunk fel�– Valahol a vil�g v�g�n, egy eldugott kis erd�ben, ahol maga a J�isten sem tal�l r�nk egyhamar. Ezt akartad hallani?

- K�sz�n�m sz�pen – pr�selte �ssze a sz�j�t bossz�san Vic.

- Sz�vesen.

- �tlet? – s�hajtozott Becca (akinek a feje m�r csak dagad volt, piros m�r nem, �s besz�mol�ja szerint m�r nem f�jt annyira), �s le�lt egy kid�lt far�nkre Flore �s mell�m.

- �lmos vagyok – mondta Walburga, �s akkor�t �s�tott, mint egy v�zil�. – H�ny �ra van?

- H�romnegyed tizenkett� m�lt k�t perccel – t�j�koztattam �ket. – Semmi es�ly�nk, hogy el�rj�k a g�pet.

- Ki akart itt rep�l�re sz�llni? – tett szemreh�ny�st az id�sebb Black – �n aludni akarok.

- Aludni? – meresztettem hatalmas szemeket - M�g meghalni sincs id�nk, nemhogy aludni! El kell �rn�nk a g�pet.

Erre a reakci� r�h�g�g�rcs lett. Annyira szeretem, hogy mostan�ban mindig �n vagyok a vicc�gyeletes, pedig m�g csak nem is sz�nd�kosan csin�lom, hogy mindenki rajtam nevessen.

- Ugye most csak h�ly�skedsz? – t�r�lgette a nevet�st�l kicsordult k�nnyeit Walburga, �s a f�ldet csapkodta j�kedv�ben. Azt�n le�llt – Komolyan, Hermione. Innen m�g legal�bb �tven kilom�ter a rep�l�t�r, amit m�g busszal sem tudn�nk megtenni kevesebb, mint negyed �ra alatt. R�ad�sul elt�vedt�nk itt, a ki-tudja-melyik olasz erd�ben. M�r az beletelik egy �r�ba, am�g kikevered�nk innen.

- J�, akkor mit csin�ljunk?

- Aludjunk - vonta meg a v�ll�t Flore. �sszeesk�v�s…! – Ma m�r �gysem �r�nk oda, a pihen�sre meg sz�ks�g�nk van, f�leg Becc�nak �s Tomnak. Tudod, nemr�g l�tt�k meg, vigy�znia kell mag�ra. Nincs m�s, amit tehetn�nk jelen helyzet�nkben.

- Itt a f�ld�n? – botr�nkoztam meg.

Tom ekkor var�zsolt nek�nk n�h�ny p�rn�t, �s takar�kat: egyet al�nk, egyet fel�nk.

- J� �jszak�t mindenkinek – �s�tott � is egyet, �s lefek�dt a takar�ra aludni.

- Marha j� �jszaka lesz – morogta Flore.

Ezek ut�n mindannyian lefek�dt�nk a takar�ra, �s fej�nket a p�rn�kra hajtva elaludtunk.

������������������������������������������

- Vidd innen!

- Ez csak egy t�cs�k! Erd�ben vagyunk, m�gis mit v�rt�l!?

- Akkor is VIDD INNEN!

- J�l, van, de akkor ne hisztizz.

�lmosan nyitogattam �s csukogattam a szemem. Amikor v�gre fel�bredtem, azt volt az els� benyom�som, hogy megvakultam, ugyanis minden s�t�t volt. Azt�n r�j�ttem, hogy ez val�sz�n�leg az�rt lehet, mert m�g nincs reggel. De akkor meg a t�bbiek mi�rt vannak fent!?

- Mi van m�r? – �ltem fel �lmosan, �s mivel m�r r�gen r�j�ttem, hogyha Tom vagy Malfoy fent van, akkor nem tudunk aludni, ez�rt el�vettem a p�lc�m (amit m�g akkor cs�rtam el Tom p�rn�ja al�l, amikor elaludtunk) �s megslagoztam magam egy kis v�zzel, hogy fel�bredjek.

- Becky nem tud aludni a ciripel�s miatt – adott magyar�zatot Flore. Itt �szrevettem, hogy senki nem alszik. – Ez�rt r�vette Malfoyt, hogy t�ntesse el a t�csk�t. M�giscsak � a beteg, na meg Tom.

- Ez egy ERD�, csak �gy hemzseg a t�csk�kt�l! – h�kkentem meg bar�tn�m zsenialit�s�n.

- Megvan! – ki�ltott fel diadalittasan Malfoy, mire mindenki fel� fordult. Majd egy m�sodperc m�lva csal�dott hangon �jra megsz�lalt – Majdnem.

- Sz�p t�cs�k, aranyos t�cs�k, nem akarunk b�ntani! – g�gy�gte Flore, a mellette lev� Vicky v�ll�ra t�masztva a kez�t. Azt ugyanis elfelejtettem k�z�lni, hogy Becca „heves” reakci�ja miatt elt�rt a keze. Igaz, beforrasztotta, de ilyenkor m�g vigy�zni kell vele.

- Hogy rohadn�l meg – morogta Malfoy a t�cs�knek, de ezt csak �n, Ginny, Tom �s Becca hallottuk meg, mert mi voltunk a legk�zelebb hozz�.

- H�ny �ra van? –�s�totta Alphard, akinek l�that�an el�g nagy gondot okozott, hogy �bren maradjon, ugyanis a n�v�re v�ll�ra hajtva aludt el megint. Illetve csak majdnem, mert Walburga arr�bb cs�szott.

- Negyed kett� - hunyorogtam az �r�mra, ami, mivel sajnos nem volt kivil�g�tva, ez�rt meg kellett er�ltetnem magam, hogy l�ssak valamit b�rmit is a s�t�tben. – Vagy f�l nyolc, nem l�tom pontosan.

- Hogy lehetsz ennyire visszamaradott? Var�zsolj�l m�r! – d�nny�gte Malfoy.

- J�l van, na. Lumos. – F�ny gy�lt a p�lc�m v�g�n. – Egy �ra negyven�t.

- Remek.

Csend.

- H�t – sz�lalt meg Tom – Aludjunk m�g?

Alphardon k�v�l mindenki megr�zta a fej�t. Mindenkinek kiment az �lmoss�g a szem�b�l.

- Akkor sz�tn�zhetn�nk kicsit – kelt f�l a fi� – Kital�ln�nk, merre kell menn�nk, hogy kital�ljunk inn�t.

Helyeselt�nk.

��������������������������������������

Mindenki k�l�nv�lt, ez�ttal kettes�vel ment�nk felkutatni az erd�t, ami, meg kell jegyeznem, el�g ijeszt� volt �gy este. Az�rt tett�nk �gy, mert �t �sv�ny vezetett a erd�n kereszt�l. Az els�n Becca �s Flore indult el (Walburga �tlete azt volt, hogy l�ny-l�ny,fi�-fi� p�rosok legyenek, mert k�l�nben nem arra fogunk figyelni amire kellene), a m�sodikon Alphard �s Walburga (a l�ny azzal �rvel, hogy �k testv�rek), a harmadikon Vicky �s Ryan (nem tudtuk m�shogy p�ros�tani), a negyediken Tom �s Malfoy, az utols�n pedig �n �s Ginny.

- El sem tudom hinni – sz�lalt meg szokatlanul kedves hangon a l�ny, amikor s�t�ltunk -, hogy Tom Denem t�nyleg Voldemort.

- �n sem – cs�v�ltam meg a fejem szomor�an – Most nagyon nem �gy n�z ki a helyzet.

Itt els�padtam, �s d�bbenetemben elt�tottam a sz�m. Meg�lltunk.

- Ginny… mi van, ha… megv�ltoztattuk a j�v�t? - k�rdeztem k�ts�gbeesetten a l�nyt�l, mire ijedts�get l�ttam az � szem�ben is. Meg�lelt�k egym�st, �s ekkor egy b�rsonyos, kedves hangot hallottam a h�tam m�g�tt.

- Nem.

Megfordultunk, �s igen �rdekes l�tv�ny t�rult el�nk. Egy korban k�r�lbel�l vel�nk egyid�s l�ny �llt el�nk. Teltkarcs� alakja volt, de igaz�n megfogalmazni sem tudom, hogyan n�zett ki. Az�rt megpr�b�lom. Der�kig �r�, hossz� haja volt volt, ami aranysz�nben t�nd�k�lt. De nem az a nyers sz�ke, ami Lun�nak �s Vickynek van. Olyan volt, mintha nem is haj, hanem b�rsony lett volna a feje tetej�n. A szeme olyan �l�nken �s f�nyesen s�rga volt, hogy szinte f�ltem belen�zni. V�gtelen id�k b�lcsess�g�t l�ttam abban a szemp�rban. Finom von�sai az arc�n arr�l �rulkodtak, hogy nemesi csal�dhoz tartozhatott, de nem olasznak n�zett ki. Nyak�ban egy feh�r sz�n� �kszert viselt, ami �gy ragyogott, mintha nem is evil�gi krist�lyok d�sz�ten�k (k�s�bb kider�lt, hogy nem t�vedtem). A ruh�ja is k�l�nleges volt. F�ldig �r�, szint�n aranys�rga, minta nem volt rajta. Olyan egyszer� volt, m�gis annyira bonyolult…

- Ki vagy te? – tette fel Ginny remeg� hanggal az els� k�rd�st, ami esz�be juthatott.

- A keresztnevem Stella, a vezet�knevem titok – mosolyodott el, �s k�zelebb l�pett hozz�m. Alaposan �tvizslatott, mintha �r�kre az eml�kezet�be akarna engem v�sni. Mozdulatai eleg�nsak, finomak voltak, olyannyira, hogy nem hittem, hogy ilyenre ember k�pes lenne.

- Nem is k�pes.

- Te… - akadt el a szavam – Tudsz legiliment�lni?

- �gy is nevezheted – b�lintott r� a l�ny. – Nem �rtek annyira az evil�gi dolgokhoz. Sokkal ink�bb hozz�d…

- Evil�gi? Te nem ember vagy - �llap�tottam meg, mire a v�lasz egy �jabb b�lint�s volt. Valami�rt nem f�ltem, s�t, sokkal ink�bb megnyugtat�an hatott r�m ez a l�ny.

- Mi�rt j�tt�l? – Ginny hangja er�tlen�l csengett, �s ez t�le szokatlan volt.

- Az�rt j�ttem, hogy vigy�zzak r�d, Hermione – fordult fel�m, �s a nevemet olyan szeretettel mondta, hogy akaratlanul is �gy �reztem: � szeret engem. Hogy hogyan, �s mi�rt, nem sz�m�tott. – Engem rendeltek hozz�d.

- Ki?

- Azt nem mondhatom meg.

- De m�gis mif�le l�ny vagy te, Stella? – k�rdeztem f�l�nken.

- El�bb-ut�bb erre is r�j�ssz – v�laszolt, majd nevetve megr�zta a fej�t – Olyan furcs�k vagytok ti, emberek! Annyit k�rdeztek, m�g akkor is, ha tudj�tok: nem v�laszolunk nektek.

- V�laszolunk? T�bben vagytok?

- Mi�rt k�rdezed, hogyha magadt�l is r�j�tt�l? – mosolygott – Ti f�ldiek, annyira m�sok vagytok, mint mi. De tal�n j� is ez �gy. Nem lehet�nk mind egyform�k. Sokak a fajt�mb�l, annyira szeretn�nek egyszer� emberi �letet �lni, k�zt�k �n is. De nek�nk ez lett elrendelve, ez a sorsunk.

- Ne haragudj, hogy goromba vagyok, de megk�rdezhetn�m, hogy hogy akarsz te seg�teni nekem? – hangom nem volt sem g�nyos, sem szemreh�ny�st nem akartam tenni, de k�v�ncsi voltam.

- J� is hogy mondod! – ki�ltott fel a l�ny, majd elmosolyodott – K�sz�n�m Hermione, hogy eml�keztett�l, mi sem vagyunk feled�kenyek.

Itt levette a feh�r krist�lyokkal val� nyakl�nc�t, ami (most vettem �szre) csillag alak� volt, majd egyszer csak azt vettem �szre, hogy az �kszer elnyeli azt a nyakl�ncot, amit Leont�l kaptam (� vette ugyan, de att�l m�g tetszett, �s nem dobtam ki), �s a nyakamba helyezi saj�t mag�t.

- �n ezt nem fogadhatom el, t�l �rt�kes… - tiltakoztam hevesen – K�rlek, ez az �kszer a ti�d, nem adhatod nekem…

- Nem az eny�m – sz�lalt meg Stella nyugodt hangon – A ti�d. Ez a sorsod, t�nd�rl�ny.

- T�nd�rl�ny? – k�rdezt�k egyszerre Ginnyvel, aki eg�sz eddig n�m�n figyelte a besz�lget�s�nket.

- H�t nem tudtad? – csod�lkozott el – Csak azoknak vagyunk mi kirendelve, akik olyan k�l�nleges k�pess�gekkel rendelkeznek, mint a t�nd�rek, vagy �ppen kentaurok. Pont, mint te �s a bar�tn�d – mutatott Ginnyre.

- �n? – lep�d�tt meg Ginny. – De azt mondtad, hogy neked Hermion�t kell v�delmezned, nem engem!

- Val�ban nem – fordult a bar�tn�m fel� – Te m�svalakinek vagy kirendelve. �s csak k�s�bb.

- �s akkor majd nekem is lesz egy v�delmez�m? Pont olyan, mint te? – rem�nykedett.

- Igen, eg�sz biztosan – b�lintott Stella, majd �jra r�m n�zett azzal a k�t f�nyesen csillog� szem�vel. Ekkor elsz�gyelltem magam. Nem vagyok arra m�lt�, hogy egy ilyen l�ny nekem aj�nd�kozzon valamit, �s legf�k�ppen…

- Itt valami f�lre�rt�s lesz – fakadtam ki, majd a nyakl�ncot levettem magamr�l, �s Stella kez�be nyomtam – �n nem vagyok t�nd�r! Hisz n�zz csak r�m! Nincs sz�rnyam, nem tudok �gy �nekelni, mint egy t�nd�r, nem tudok az embereken seg�teni, mint ahogy �n a r�luk olvastam egyszer. �n csak egy egyszer� kamaszl�ny vagyok, aki azt sem tudja, mit akar el�rni az �letben. Ez az igazs�g.

- Te t�nyleg azt hiszed - nevette el mag�t a l�ny -, hogy a t�nd�rek mind ilyenek? Igaz amit mondt�l: vannak ilyen t�nd�rek is. De te egy egyszer� f�ldi l�ny vagy, aki tan�cstalan, aki nem tudja mit kezdjen mag�val. Ezen fel�l viszont kedves vagy, seg�t�k�sz, �s a magad m�dj�n seg�tesz az embereknek ott, ahol tudsz –mik ezek, ha nem egy t�nd�r tulajdons�gai? Ak�r egy szeg�ny koldus is lehet t�nd�r, ha j� sz�ve van, ha seg�teni akar m�soknak. �k a f�lt�nd�rek,- akiknek csak a sz�v�k j�, b�r nem b�rnak k�l�nleges k�pess�gekkel - de ne feledd, ti semmivel sem vagytok n�luk k�l�nbek.

- De m�gis hogy lehet az ember egyszerre t�nd�r �s boszork�ny?

- Meg van r� a m�dszer. Te ugye tudsz var�zsp�lc�val var�zsolni? – b�lintottam – Ez�rt boszork�ny vagy. T�nd�ri k�pess�geiddel viszont nem minden var�zslatot tudsz v�grehajtani, csak olyanokat, amiket neked szabtak, �s csakis mostant�l.

- P�ld�ul?

- Helyezd a kezed a talajra, �s koncentr�lj – utas�tott, mire �n megtettem amire k�rt. K�l�n�s er� j�rt �t, �s mire a szemem kinyitottam, azt l�ttam, hogy k�t ujjam k�z�l egy sz�l v�r�s r�zsa kandik�l ki.

- Ezt hogy csin�ltad? – t�totta el a sz�j�t Ginny.

- Nem tudom – pislogtam – Stella, m�gis hogy lehets�ges ez? Stella!

De Stella m�r nem volt ott. Csak a nyak�k maradt meg, ami most mellettem hevert a f�ld�n.

���������������������������������������

- Tal�ltatok valami �rdekeset? – k�rdezte t�l�nk Malfoy, amikor vissza�rkezt�nk a t�borhelyre.

Ginnyvel egym�sra kacsintottunk.

- Semmit. �s ti?

- �h, csak a szok�sos. Bokor, fa, bokor, fa, bokor, medve… - sorolta Malfoy vigyorogva.

- Mi? – r�m�ltem meg, de azt�n Malfoy elnevette mag�t, �s azt mondta, csak viccelt.

- Nem szeretem az ilyen vicceket – sz�lalt meg Becky �sszefont karokkal.

Csend.

- Mi Abraxasszal viszont t�nyleg tal�ltunk valamit - sz�lalt meg Tom, mire az eml�tett imm�r komolyan, elkezdett b�logatni, majd a negyedik �sv�ny fel� mutatott – Akkor, mehet�nk?