Miut�n Lucius elk�ldte fi�t, �s annak bar�tn�j�t, a maszkot a kez�ben tartva gondolkodni kezdett.

Most m�r biztos, hogy hal�lfal�k akarj�k k�zre ker�teni. De mi�rt? �s mi�rt pont most? Nem. �k nem kezden�nek csak �gy mag�nakci�kba, hacsak nem… Visszat�rt. De mi�rt kell neki ennyire Tia? Meg akarja �lni, vagy csak sz�ks�ge van egy gy�gy�t�ra? De h�t arra ott van Perselus. Ak�rmilyen b�jitalt meg tud f�zni, m�g a gy�gy�t�nak csak akkor tudja haszn�t venni, ha az �nsz�nt�b�l seg�t neki… �s Ti�t ismerve, k�tve hiszem, hogy ezt megtenn�…

Gondolataib�l a bal karj�ba nyilall� ismer�s f�jdalom t�r�tette mag�hoz. B�rmi is t�rt�nt, azt hamarosan megtudja. H�t elhagyta a Roxfort ter�let�t, majd dehoppan�lt.

*

Tia egy s�t�t, hideg szoba kem�ny padl�j�n t�rt el�sz�r mag�hoz. Szemei lassan szoktak hozz� a szob�ban uralkod� s�t�ts�ghez, feje pedig iszonyatosan l�ktetett a r� m�rt �t�s k�vetkezt�ben. Megpr�b�lt visszaeml�kezni, mi is t�rt�nt vele, �m gondolatai m�g igen kusz�k voltak. Hamarosan l�ptek zaja �t�tte meg f�l�t, majd az ajt� nyikorogva felt�rult. A folyos�r�l hirtelen be�raml� er�s f�ny zavarta szem�t, ez�rt karj�t v�dekez�en maga el� emelte. Csak ekkor vette �szre, hogy azt t�bb helyen is kisebb-nagyobb horzsol�sok bor�tj�k. Bizony�ra nem adta olyan k�nnyen mag�t, �s rem�lte, hogy t�mad�i sem �szt�k meg teljesen �p b�rrel.

- Nocsak, nocsak… h�t �jra tal�lkozunk – sz�l�totta meg egy h�v�s hang. Lejjebb eresztette karj�t, hogy l�ssa, ki az, aki besz�l hozz�, de k�ptelen volt kivenni az ismeretlen alak k�rvonalait.

Az mintha csak meg�rezte volna, mit szeretne a n�, ujjaival csettintett egyet, mire a szob�ban l�v� f�kly�k mind meggyulladtak. Tia l�legzete elakadt, mikor megl�tta, ki �ll el�tte: a r�m�lmaib�l m�r j�l ismert alak; maga Voldemort.

- Tudod, igen sok kellemetlens�get okozt�l nekem – folytatta mondand�j�t a Nagy�r kenetteljes hangon, �s lassan k�r�zni kezdett a m�g mindig a padl�n hever� n� k�r�l. - N�lk�led a fel�p�l�s �s a visszat�r�s sokkal hosszadalmasabb �s f�jdalmasabb folyamat volt, mint azt terveztem. Nem tudom, milyen m�don siker�lt kij�tszanod var�zslatom, �s elsz�kn�d t�lem, de ez most m�r nem is fontos. A l�nyeg, hogy �jra itt vagy… - �llt meg k�zvetlen�l a n� el�tt, szemeibe f�rva tekintet�t. - �s mi m�ssal is �nnepelhetn�nk meg mindezt, mint hogy el�gt�telt veszek az engedetleneken… - h�zta sz�j�t Voldemort g�nyos mosolyra. - Rem�lem, nincs ellene kifog�sod, hogy ha a sort veled kezdem. M�r ide is h�vtam h�s�ges szolg�l�imat, hogy ki�lvezz�k, amint sz�pen, lassan, sz�rny� k�nok k�z�tt meghalsz.

- Mi�rt? Mi�rt akar annyira meg�lni? – fakadt ki Tia k�ts�gbees�st�l remeg� hangon. - M�gis mit �rtottam �n mag�nak?

- Nagyon is sokat! De a saj�t �rdekedben rem�nykedj, hogy m�g id�ben siker�lt k�zbeavatkoznom, mert ha nem, magam gondoskodom r�la, hogy szenved�sed hossz�, �s f�jdalmas legyen.

- Nem �rtem. �n nem tettem semmit…

- L�tod, �pp ez az, ami aggaszt – hajolt k�zelebb a n�h�z. - Ha nem tett�l semmit, akkor hogy siker�lt megsz�kn�d, �s annyi m�gus k�z�l pont Luciusn�l kik�tn�d?

- �n nem… - pr�b�lt Tia magyar�zkodni, de Voldemort folytatta.

- �s ha m�r itt tartunk… �ruld el nekem, mi minden t�rt�nt k�ztetek.

Tia nem sz�lt semmit, csak dacosan n�zett vissza a Nagy�rra, aki erre g�nyosan elh�zta a sz�j�t.

- Jellemz�. Mi m�st is v�rhattam volna? Pedig igaz�n megsp�rolhattad volna ezt magadnak – s�hajtott unottan. - Legilimens! – Pillanatok alatt behatolt a n� fej�be, �s nem t�r�dve azzal, hogy esetleg f�jdalmat okoz neki, kutatni kezdett eml�kek ut�n. Nem volt neh�z dolga. Minden k�l�n�sebb er�fesz�t�s n�lk�l t�rt utat mag�nak, s hamar r�lelt arra, amit keresett: Tia �s Lucius vit�i, majd cs�kjai; az a bizonyos este, mikor meg�rintette a S�t�t Jegyet; a Katie-vel v�ltott levelek, melyekb�l egy r�szlet megragadta figyelm�t: „… gyermeket v�rok. Perselus m�g nem tudja, �s nem is tudom, hogy mondjam el neki, vagy egy�ltal�n el akarom-e mondani…”

– Ez igen �rdekes – sz�lalt meg el�gedetten. - Mi mindent tudhatunk meg ebb�l a helyes kis buksib�l? – �t�gette meg tenyer�vel a n� fej�t, aki erre s�rtetten elr�ntotta azt. – Hm… milyen kem�ny, �s b�tor… - vonta fel szem�ld�k�t cinikusan a Nagy�r, s ujjaival Tia �lla al� ny�lt. – Mindig is szerettem a kem�ny �s b�tor n�ket. Olyan erotikus a kisug�rz�suk – hajolt annyira k�zel hozz�, hogy arcukat csak n�h�ny centim�ter v�lasztotta el egym�st�l, majd fenyeget� hangon folytatta. – Csak az a baj, hogy a kem�ny �s b�tor n�k hamar meghalnak.

L�tva a riadalmat �s a p�nikot Tia szem�ben, el�gedett mosolyra h�zta sz�j�t.

- H�veim hamarosan meg�rkeznek. Ideje felk�sz�ln�nk illend� fogad�sukra – intett egyet p�lc�j�val, mire Tia kez�re �s l�b�ra k�telek ker�ltek.

*

Katie �s Piton egym�s mellett haladva ment ki a Roxfort ter�let�r�l. Fej�k�n csuklya volt, ami arcukat is takarta, �gy lehetetlen volt felismerni �ket. Dumbledore professzor irod�j�nak ablak�b�l, agg�d� tekintettel k�s�rte figyelemmel, hogy t�volodnak el tan�rai az iskol�t�l, majd hogyan t�nnek el egy f�l m�sodperc alatt.

A Denem-k�ri�n�l apr� pukkan�sok jelezt�k a hal�lfal�k �rkez�s�t. Hamarosan ny�lt a hatalmas ajt�, �s el�sz�r egy, majd az azt k�vet� p�r percben kett� �jabb csukly�s alak jelent meg a bej�ratban. Az �jonnan �rkezettek Voldemorthoz l�ptek, majd engedelmesen meghajoltak el�tte. A Nagy�r el�gedetten n�zett v�gig rajtuk.

- Gratul�lok, Perselus. Az els� megb�z�s, �s te m�ris sikerrel j�rt�l – int�zte szavait a jobb oldali alakhoz, aki neve hallat�n felfedte arc�t.

- Igyekszem, Nagyuram – hajolt meg Piton tisztelettud�an. Voldemort egy fejbiccent�ssel viszonozta a gesztust, majd a b�jital tan�r melletti alakhoz l�pett.

- Katherine, gyermekem! Annyi �v ut�n �r�m �jra k�reimben l�tni t�ged.

- �n is hasonl�k�ppen �rzek, b�csik�m – vette le a n� is maszkj�t. Tia �gy �rezte, �lma lassan val�ra v�lik, �s kir�zta a hideg, mikor r�n�zett bar�tn�j�re, aki k�z�ny�sen b�mult vissza r�. Sz�ve egyre hevesebben vert, ahogy a Nagy�r a harmadik csukly�s alak fel� fordult, s rem�nyei v�gk�pp szertefoszlottak, mikor annak arc�r�l is leker�lt az �larc.

- �s v�g�l te, Lucius. Meg kell mondjam, igen aggaszt� h�reket hallottam r�lad. Azt rebesgetik, hogy emiatt a n� miatt - mutatott a tr�nja mellett fekv� megk�t�z�tt alakra – m�r j� ideje mell�z�d k�teless�geidet.

- Megb�zhat� szolg�d voltam hossz� �veken �t. Nincs okod k�telkedni a h�s�gemben, Nagyuram. Ha sz�lt�l volna, hogy kell a n�, csak egy szavadba ker�l, �s sz�ned el� hozom. – Tia k�r�l forogni kezdett a szoba.

- �gy t�nt, Lucius, hogy ez a kis n�cske elvette az eszed.

- Ez a n� ugyanolyan, mint a t�bbi. Semmi k�l�nleges nincs benne, �s semmit sem jelent sz�momra – mondta a sz�ke m�gus �rzelemmentes hangon, mik�zben megvet�en v�gign�zett a n�n. Tia csal�dottan ford�totta el tekintet�t r�la. Torka a keser�s�gt�l elszorult, szem�be k�nnyek gy�ltek.

- Rendben. Ha te mondod, biztos �gy van. De meg�rtheted, hogy nem lehettem el�vigy�zatlan.

Lucius b�lintott, Voldemort pedig emelt hangon megsz�lat, hogy a teremben tart�zkod�k j�l hallj�k.

- Perselus, Lucius, Katherine, �r�m �jra k�reimben l�tni benneteket. Mint azt mind l�tj�tok, visszat�rtem, �s most m�r nyugodt sz�vvel kijelenthetem, hogy senki nem tud megakad�lyozni abban, hogy �tvegyem a hatalmat. M�g nagyobb �r�m egy olyan kiv�teles tehets�g� boszork�nyt l�tni az oldalamon, mint szeretett unokah�gom. – Erre a sz�ra Katie alig �szrevehet�en felhorkant, mire bezsebelte Perselus figyelmeztet� pillant�s�t, �m mindezt a Nagy�r nem vette �szre, mert zavartalanul folytatta.

- M�r sz�mtalanszor bizony�totta r�termetts�g�t, �s b�r az ut�bbi id�ben nem volt mellettem, megbocs�tom neki e ball�p�s�t. Perselus �s Katherine, k�t igen er�s hal�lfal�m. �s mi lehetne csod�sabb enn�l, mint a h�r, hogy hamarosan ut�djuk lesz. – Katie riadtan kapta fel a fej�t nagyb�tyj�ra, majd Perselusra, aki egyik szem�ld�k�t felh�zva ridegen n�zett szemeibe. Sz�l�sra nyitotta sz�j�t, de hamar r�j�tt, hogy sem a hely, sem pedig az id� nem alkalmas arra, hogy ezt a t�m�t megbesz�lje Pitonnal.

- H� szolg�l�im! R�g�ta v�runk erre a pillanatra. Itt vagyok, �s ti is itt vagytok. Enn�l t�bb nem kell, csak a biztos�t�k, hogy mindig mellettem lesztek a harcban, hogy legy�zz�k a Vil�gos oldalt. Akik mellettem maradtak, �s itt vannak most is, azokra f�nyes �s biztos j�v� v�r az uralmam alatt. Viszont akik gy�v�n megfutamodtak k�teless�g�k el�l, azok sz�rny� hal�llal fizetnek h�tlens�g�k�rt. �pp ez�rt legels� feladatotok az �rul�k megb�ntet�se, hogy mindenki megtudja, visszat�rtem, �s velem senki sem sz�rakozhat! A kisasszonyr�l k�s�bb gondoskodunk, de addig is, Mulciber! Keress neki egy k�nyelmes cell�t, hogy �lvezhesse felt�tlen vend�gszeretet�nket. – A Mulcibernek nevezett f�rfi felnevetett, majd a haj�n�l fogva talpra r�ntotta Ti�t, �s maga ut�n vonszolta.

Mikor meg�rkeztek a pinc�be, egy h�ts� cell�ba l�kte a n�t, aki nyekkenve �rt f�ldet. A f�rfi nem t�r�d�tt Ti�val. Bez�rta az ajt�t, majd felment ur�hoz.

                                                                         *

- �n ezt nem b�rom! Nem tudok tov�bb t�tlen�l itt �lni, �s v�rni. Megyek, kiszabad�tom Ti�t.

- Lucius, ha most odam�sz, �sz, �s tervek n�lk�l, �gy meg fog �lni a Nagy�r, ha megl�t, mint annak a rendje. Ne l�gy ilyen forr�fej� – pr�b�lta Katie visszatartani.

- Te k�nnyen besz�lsz, soha nem emelne r�d p�lc�t, mert a nagyb�ty�d, de nekem meg kellett k�zdenem a bizalm��rt! L�ttad mit m�velt Ti�val!

- �pp ez�rt nem �gy kellene elj�tszanod azt! V�rd meg, am�g elmegy, �s amikor a t�bbiek… - befejezni a mondatot m�r nem tudta, mert Lucius k�zbev�gott.

- Nagyon �r�ln�k neki, ha nem pr�b�ln�l meg nyugtatgatni, �s tan�csokat osztogatni, mik�zben a saj�t h�zad t�j�n sem tudsz rendet tartani!

- Ez �v�n aluli volt, Lucius! Ehhez neked semmi k�z�d.

- Mint ahogy neked sincs ahhoz, mit teszek! Ha akartok, gyertek, ha nem, akkor maradjatok itt a Nagy�r mellett! – f�rmedt r�juk a sz�ke m�gus, majd elindult. Katie ut�na akart menni, de Perselus megfogta a k�ny�k�t, �s visszatartotta.

- Ne menj, majd � elint�zi a dolgot. Nem kell kock�ztatnod miatta.

- De…

- Nem mehetsz ut�na. Ha � bolond, egyed�l legyen az. Te itt maradsz sz�pen.

Lucius lassan, �vatosan ment v�gig a pince folyos�j�n, majd mikor megtal�lta a keresett cell�t, bel�pett az ajt�n. Ti�t az egyik sarokba kuporodva tal�lta meg, aki miut�n �szrevette l�togat�j�t megvet�en n�zett v�gig rajta.

- Mit akarsz? Tal�n t�ged k�ld�tt, hogy v�gezz velem?

- Ugyan, Tia…

- �, m�g eml�kszel a nevemre? – Mik�zben ellens�gesen m�regette a hal�lfal�t, aki sajn�lkoz� arccal n�zett r�, meghallott�k Voldemort hangj�t.

- L�m, l�m, Lucius… h�t m�gis csal�dnom kell benned. �gy l�tszik, ez a n� m�gsem k�z�mb�s annyira sz�modra, ha megkock�ztatsz miatta egy �rul�st…

- Csak azt lehet el�rulni, akihez h�s�gesek voltunk.

- Nocsak. Odaf�nt mintha m�st mondt�l volna.

- Csak azt mondtam, amit hallani akart�l! – v�gott k�zbe idegesen Malfoy. A k�t m�gus farkasszemet n�zett egym�ssal, majd mindketten egyszerre kapt�k el� p�lc�ikat.

- Crucio! – A k�t �tok egym�snak csap�dott, de Voldemort egy hirtelen mozdulattal arr�bb l�pett, �gy Lucius �tka a falat tal�lta el, m�g Voldemort� Luciust, aki a f�ldre hanyatlott. Teste vonaglott a k�nz�s�tokt�l. Mikor a Nagy�r leengedte p�lc�j�t, rekedten sz�lalt meg.

- Nem �rtem, mi�rt olyan fontos neked, hogy meghaljon. Mit�l olyan k�l�nleges �? Hisz m�g a nev�re sem eml�kszik!

- Meglehet… de n�zd csak meg �t jobban, Lucius. Nem ismer�s valahonnan? - A sz�ke m�gus �rtetlen�l ford�totta oldalra fej�t. Ahogy Ti�t n�zte, megpr�b�lt er�sen koncentr�lni, s mik�zben eml�kei k�z�tt kutatott, mintha egy pillanatra siker�lt volna tal�lnia valamit, de amilyen hirtelen r�tal�lt, olyan hirtelen is vesztette el az eml�kk�pet. T�bbsz�r is megpr�b�lta, de mindig ugyanaz volt az eredm�ny. Viszont egyre biztosabb volt benne, hogy r�gen, hossz� �vekkel ezel�tt, ismerte a n�t.

Voldemort fagyos nevet�se z�kkentette vissza a val�s�gba.

- Ugye nem eml�kszel r�? – k�rdezte k�r�rvend� hangon. Lucius f�radtan hajtotta le fej�t. A Nagy�r �jabb h�tborzongat� nevet�st hallatott. – Az �sszes var�zslatom �s �tkom k�z�l tal�n ez a legzseni�lisabb.

- Maga tudja, hogy �n ki vagyok? – v�gott k�zbe Tia idegesen.

- �, m�r hogyne tudn�m, kedvesem… - sim�tott v�gig j�ghideg ujjaival a n� arc�n. – Nagyon is j�l eml�kszem r�d. M�r akkor is az utamban volt�l, �s b�nom, hogy nem v�geztem veled akkor, mikor lehet�s�gem volt r�.

- Akkor mire v�r m�g? Itt vagyok. Enn�l jobb alkalmat keresve sem tal�lna.

*

Katie �s Piton a k�ria egyik elhagyatott folyos�j�nak f�lhom�ly�ban v�rakoztak. Egyik�k sem sz�lt, mi�ta Malfoy magukra hagyta �ket. A cs�nd neh�z lepelk�nt telepedett r�juk, s a kialakult helyzet kezdett egyre elviselhetetlenebb lenni.

- Perselus, �n…

- Tudod… - sz�laltak meg egyszerre. – Tess�k, mondd!

- Nem, mondd csak te – h�r�tott Katie.

- Semmi. Nem fontos – felelte Piton, majd ism�t hallgat�z�sba burkol�ztak.

Ism�t hossz� percekig �lltak �gy n�m�n, v�g�l Piton t�rte meg a csendet.

- Mi�rt nem mondtad el? – hangja v�dl�n, �s csal�dottan csengett.

- �n akartam…

- Akkor mi tartott vissza?

- El akartam mondani, csak mindig k�zbej�tt valami: Fred, Dumbledore, vagy �pp a s�rg�s teend�id… �s f�ltem is att�l, hogy mit sz�ln�l hozz�.

- �s nem lett volna egyszer�bb megk�rdezni, mint kital�lt reakci�k miatt ideges�teni magad? – vette el� szok�sos ridegs�g�t a f�rfi, amivel csak m�g ijedtebb� tette az egy�bk�nt is megszeppent n�t.

- Az�rt van n�mi val�s�g alapjuk. Mindenki tudja, hogy ut�lod a gyerekeket. �lland�an csak szidod �ket, �s arr�l panaszkodsz, mennyire bosszantanak. Nem is �rtem, mi�rt lett�l tan�r…

- Az �g szerelm�re, azok m�sok neveletlen k�lykei! Hogy �t�lhett�l meg ezek alapj�n? – f�rmedt r� a tan�rn�re, aki erre nem sz�lt semmit. Dacosan felh�zta egyik szem�ld�k�t, mik�zben sz�r�s pillant�sokat vetett a b�jital tan�rra. – J�, tal�n van benne n�mi igazs�g – adta meg egy id� ut�n mag�t Piton. – De akkor is sz�lnod kellett volna – folytatta valamivel l�gyabb hangon.

- Tudom. �s sajn�lom – sz�lt Katie is enged�kenyen, �s halv�nyan elmosolyodott.

A percek egyre csak teltek, de Lucius m�g mindig nem t�rt vissza hozz�juk.

- Nem igaz! Hol k�sik m�r Malfoy? – pillantott Piton t�relmetlen�l �r�j�ra.

- Biztos m�g nem siker�lt kiszabad�tania Ti�t. �n mondtam, hogy nem j� �tlet, ha egyed�l megy �rte, de nem hallgattatok r�m.

- Na, j�. �n nem v�rok itt tov�bb – l�kte el mag�t bossz�san a hideg falt�l. - Menj�nk! Kezd egyre jobban ideges�teni ez a hely – ragadta karon Katie-t, �s maga ut�n vonszolva megindult vele a pince fel�.

Lassan k�zel�tettek a cell�khoz. Az egyik el�tt elhaladva fojtott besz�lget�sre lettek figyelmesek.

- Akkor mire v�r m�g? Itt vagyok. Enn�l jobb alkalmat keresve sem tal�lna – mondta az ismer�s hang.

- Ez Tia – suttogta Katie, s k�zelebb h�z�dott az ajt�hoz, hogy belessen rajta.

- Mit l�tsz? – k�rdezte m�g�le izgatottan Piton.

- Tia �s Lucius is f�ld�n hevernek, �s itt van a b�csik�m is. Valamit nagyon magyar�z nekik.

- Mit?

- Nem hallom, maradj cs�ndben!

- Igazad van – felelte Voldemort kim�rten. – B�r most, hogy Lucius ism�t neked k�sz�nhet�en ellenem fordult, m�r nem annyira s�rg�s a dolog. �lvezettel fogom v�gig n�zni, amint az embereim elsz�rakoznak veletek.

- Ism�t? – akadt fenn a sz�n Lucius. – Hogy �rted azt, hogy ism�t?

- Ohh, h�t m�g nem eml�tettem volna? – k�rdezte tettetett meglepet�ssel a Nagy�r. – Lucius, � a feles�ged.