A V�zli

Lucius a szalon el�tt �llt, �s hallgatta, ahogy Potter l�rm�zik… megint. Nem mehetett be a konyh�ba, nem hallgat�zhatott. A Rend – tanulva abb�l, hogy meddig elmennek a gyerekek az�rt, hogy inform�ci�t szerezzenek – b�b�jokat sz�rt sz�t, amikor egy gy�l�st terveztek. Ez a gy�l�s t�rt�netesen egy olyan Rend-tag jelenl�t�ben t�rt�nt, akinek jelentenie kellett valamit.

�szrev�tlen�l bepillantott a szalonba. Remek, mind el voltak foglalva. A folyos�n tov�bbs�t�lva meg�llt az el�tt a szoba el�tt, amin Granger �s a Weasley l�ny osztozott. Utolj�ra k�r�ln�zett, majd bel�pett.

*

Hermione a t�zhely el�tti d�v�nyon �lt, �s a l�ngokat b�multa. A ny�ri h�nap �s a kinti h�s�g ellen�re �gy t�nt, a r�gi h�z fagyos maradt. A tekintete a szoba m�sik v�g�be �szott – abba a r�sz�be, amelynek a fal�t a padl�t�l a mennyezetig egy nagy k�nyvespolc takarta el. Oda akart menni, hogy elhozzon egy k�nyvet olvasni, de f�lt att�l, ahogy Piton reag�lhat.

A f�rfi az ajt�ban �llt, �s Hermion�t n�zte a s�t�t szob�ban. A f�gg�ny mozdulatlan volt, tov�bbra is elv�gta a f�ny �tj�t. Az egyetlen f�nyforr�s a kandall� volt, amely megvil�g�totta az arc�t. L�tta, hogy s�v�rogva n�zi a szoba m�sik v�g�ben l�v� k�nyvespolcot.

Amikor bel�pett a helyis�gbe, Hermione figyelme r�gt�n r�ir�nyult. Lassan odament a k�nyvespolchoz, �s egy bizonyos r�sz�n �gy olvasta a c�meket, mintha keresne valamit. N�zte, ahogy az ujjai szinte simogatj�k a k�nyvek gerinc�t, m�g meg nem tal�lta azt, amit akart. A hely�b�l kiv�ve felcsapta a bor�t�j�t, hogy �tolvassa a tartalomjegyz�ket. Becsukta, majd Hermion�hoz fordult.

A szemei egy pillanatra a l�ny�ba f�r�dtak. El�re l�pve egyet kiker�lt a k�nyveket k�r�lvev� s�t�ts�gb�l. Hermione szemei k�vett�k Pitont, ahogy hozz�s�t�lt, majd meg�llt el�tte. Odany�jtotta neki a k�nyvet.

- Olvassa el ezt… ha m�g mindig meg akarja tanulni a Cruciatus �tok ut�hat�sait tomp�t� b�jitalt, sz�ljon.

Hermione elvette a k�nyvet, �s b�lintott.

- Igen, uram.

Szeme Pitonr�l a k�nyvre siklott.

S�t�t b�jitalok

Egy pici mosoly jelent meg a sz�ja sark�ban, ahogy kinyitotta a k�nyvet �s elkezdte olvasni – h�l�s volt, hogy v�gre volt valami, amit olvashatott –, m�g ha a tartalma k�ts�gbe vonhat� volt is.

Itt volt egy �ra m�lva is, amikor Lucius visszat�rt – a d�v�nyon �lt, �s olvasta a S�t�t b�jitalokat. M�r majdnem eb�did� volt, amikor bel�pett a szob�ba egy v�szonzs�knak t�n� valamivel a kez�ben.

- Be tudtam szerezni a ruh�zat�nak egy r�sz�t a f�hadisz�ll�sr�l.

A friss ruh�knak �r�lve Hermione kipattant �lt�b�l, �s odasietett a zs�kot tart� Luciushoz.

- K�sz�n�m, Mr. Malfoy – mondta, ahogy elment mellette a l�pcs�k fel�. Gyorsan �tvette a ruh�it, �s k�zben pr�b�lt nem gondolni arra, ahogy Lucius Malfoy a bugyijai �s t�bbi ruh�i k�z�tt kutatva pakolt be neki.

*

Hermione az asztaln�l �lt, eb�delt, k�zben pedig olvasott. A S�t�t b�jitalok az el�tte l�v� t�kleves kancs�nak volt t�masztva. Szemei falt�k a bet�ket, mik�zben lassan evett – nem t�r�dve az asztaln�l �l� k�t f�rfi pillant�saival.

Perselus lassan evett, gondosan kim�rt falatokat kapott be, mik�zben az el�tte �l� boszork�nyt n�zte. Pontosan �gy viselkedett, ahogy azt a Roxfortban megszokta – a vil�gr�l megfeledkezve belemer�lt az el�tte l�v� k�nyvbe. Mag�ban m�g azon is elt�n�d�tt, hogy azt vajon �szrevenn�-e, ha maga a S�t�t Nagy�r s�t�lna �t szob�n. Pillant�sa a Hermione mellett �l� Luciusra v�ndorolt. A f�rfi megvonta a v�ll�t, mintha azt mondan� „ha te azt mondod, hogy ez norm�lis…”

Folytatta az olvas�st, mik�zben m�r csak majszolta az �telt. Ez volt az � vigasza. Elmer�lt a szavakban… mondatokban… bekezd�sekben… fejezetekben, amik feledtett�k vele, hogy � most fogoly… el tudott feledkezni arr�l, hogy �t most rabul ejtette Perselus Piton �s l�tsz�lag Lucius Malfoy is. Ahogy olvasott �s evett, egy dolog j�rt folyamatosan a fej�ben – Rabastan Lestrange. V�g�l feln�zett a k�nyvb�l – pontosan Perselus Piton szem�be.

- Rabastan Lestrange-t nem k�ldt�k Azkabanba az ut�n, hogy r�szt vett a Longbottom-h�zasp�r k�nz�s�ban?

Perselus egy pillanatra kiesett a b�rt�n�r szerep�b�l, �s pislogott, de azt�n �sszesz�k�lt szemmel pillantott fel.

- De igen, Miss. Granger – v�laszolta lassan.

A l�ny elgondolkodva r�ncolta a homlok�t. Perselus l�tta, hogy t�ri valamin a fej�t, �s ak�rmi is volt, probl�m�t jelentett sz�m�ra. Letette a vill�j�t, �s az ujjaival megmassz�rozta az orrnyerg�t, majd intett Hermion�nak, hogy folytassa.

- Folytassa, kisl�ny. Mit akar k�rdezni?

Ivott egy korty t�klevet. Lassan tette vissza az �veg�t, mik�zben tudta, hogy mindk�t f�rfi �t n�zi.

- Nos, r�j�ttem, hogy k�m – kezdte. Amikor Perselus b�lintott, folytatta. – Azt viszont nem �rtem, hogy ha t�nyleg

Azkabanba k�ldt�k a b�ntett�rt, akkor hogy j�rk�lhat szabadon.

Csend k�vette a hangj�t. Piton m�r v�rta ezt… tudta, hogy elkezdi �sszerakni a darabokat, �s k�rd�seket fog feltenni.

- Rabastan jelen volt ugyan Longbottom�k k�nz�s�n�l, de nem vett r�szt benne...

- De Dumbledore mereng�j�ben Harry azt l�tta…

Dumbledore eml�t�s�n�l Perselus f�jdalmas d�f�st �rzett a zsigereiben �s a sz�v�ben. M�r a neve eml�t�se is olyan volt, mint egy figyelmeztet�s. Ez m�g jobban feld�h�tette, f�leg az ut�n, hogy a l�ny a szav�ba v�gott.

- Miss. Granger! Mindannyian szerepet j�tszottunk az esem�nyek foly�s�ban, �s meghoztuk az �ldozatainkat.

Ez eln�m�totta. A sz�j�t becsukva len�zett a t�ny�rj�ra, b�r nem l�tta azt – zavarban volt, hogy rossz dolgokra eml�keztette a f�rfit.

- Miss. Granger – mondta, �jra az orrnyerg�t massz�rozva. – Rabastan �gy�t �jrat�rgyalt�k… ez�ttal egy mereng� haszn�lat�val.

B�lintott egyet, majd kimentve mag�t a k�nyvvel egy�tt t�vozott.

*

Hermione boldog volt, hogy aznap este m�r a saj�t �jszakai �lt�zet�ben lehetett. Annak a szob�nak a k�zep�n �llt, amelyr�l �gy tudta, hogy Perselus Piton�, �s az �gyat b�multa. Nem is gondolt bele, hogy az � �gy�ban aludt az elm�lt p�r napban – a f�rfi mindig j�val el�tte kelt fel.

Piton bes�t�lt a szob�ba, vicsorg�sra r�ndul� sz�jjal. A l�ny mellett els�t�lva odament a ruh�sszekr�nyhez, �s kivette a saj�t �lt�z�k�t. Ahogy a fekete ruhacsom�t tartotta, odafordult hozz�.

- Most mi a baj, Miss. Granger?

Nyelt egyet – nem akarta a szok�sosn�l is m�rgesebb� tenni a f�rfit vele szemben.

- Nos, nincs m�sik szoba, ahol aludhatn�k?

A f�rfi nem v�laszolt r�gt�n, hanem ink�bb er�teljesen a szem�be n�zett, mintha minden gondolat�t kiolvasn�.

- Nem, nincs. Lucius van az egyik szob�ban, a m�sik pedig az any�m� volt. A hal�lakor otthagyta az eml�k�t, hogy megv�dje a szob�t mindenkit�l… engem is bele�rtve.

S�hajtott, majd az �jszakai sors�ba belet�r�dve Hermione bem�szott az �gyba, �s mag�ra h�zta a takar�t. Piton a f�rd�szob�ba vezet� ajt�n t�vozott, mik�zben Hermione elhelyezte a k�nyvet az �jjeliszekr�nyen.

*

Lucius a k�nyvespolc el�tt �llt, �s a c�meket n�zegette, amikor meg�rezte. A nyaka megbizsergett, az �sszes kis sz�rsz�l fel�llt rajta. Olyan volt, mintha �rezn� a m�gi�t a leveg�ben. A sarokban l�v� kis asztalhoz fordulva �szrevette a k�zep�n v�r�sen vil�g�t� g�mb�t.

- Tinker – sziszegte gyorsan �s csak annyira bep�nikolva, amennyire egy Malfoy megengedhette mag�nak.

Egy h�ziman� jelent meg el�tte.

- Igen, Malfoy gazd�m? – k�rdezte, meghajolva el�tte.

- Ki nyitotta ki a kaput?

A h�ziman� ijedtnek l�tszott.

- A S�t�t Nagy�r V�zlije, uram.

Lucius szemei meglehet�sen t�gra ny�ltak, ahogy elt�nt. �ltal�ban a h�zban nem dehoppan�ltak vagy hoppan�ltak egyik szob�b�l a m�sikba. Durva dolognak sz�m�tott, de ez nem a finoms�gok ideje volt. Perselus �ppen az �jszakai �lt�z�k�ben j�tt ki a f�rd�szob�b�l, a haja m�g nyirkos volt, amikor Lucius hoppan�lt el�tte. A f�rfi megtorpant, Hermione pedig meglepetten sikkantott egyet.

- Tinker mondta, hogy itt van a S�t�t Nagy�r V�zlije – mondta Lucius gyorsan.

A f�rfi szemei a l�nyra villantak. Tudta, hogy mi�rt van itt a V�zli… hogy mi�rt k�ldt�k. Ellen�rz�sre j�tt… hogy megn�zze, hogy b�nnak a fogollyal. Hallva, hogy a l�p�sek kitart�tan k�zelednek a l�pcs� fel�l, Perselus odasietett Hermion�hoz. Megragadta a kez�n�l fogva, �s kir�ntotta az �gyb�l.

A f�rfi viaskodva r�ncolta a homlok�t. Hermione l�tta, de ez nem �ll�thatta meg az esem�nyeket. A l�p�sek hangja m�r majdnem az ajt� el�tt volt. Nem volt helyes, amit tett… nem is akarta, de nem volt m�s v�laszt�sa… ez�rt j�tt a V�zli.

Hermione szemei a f�rfi arc�ra tapadtak, �s arra a sz�mtalan �rz�sre, amit l�tott �tsuhanni rajta egy pillanat alatt. Szorosan fogva a l�nyt a felkarj�n�l becsukta a szem�t egy pillanatra, majd megnyalta az ajk�t. A kezeit lecs�sztatta a karj�r�l, �s a csukl�j�n�l markolta tov�bb. A szem�t kinyitva egyenesen a l�ny�ba n�zett. Fel� l�pett egyet, �gy annak t�rdhajlata az �gyba �tk�z�tt, �s az �gyra zuhant. Miel�tt azonban el�rte volna, Piton visszah�zta, �s ahelyett, hogy a fenek�re �rkezett volna, a h�t�n fek�dt, a csukl�i pedig a feje k�t oldal�hoz voltak szegezve.

A f�rfi f�l� hajolt; a l�p�sek abbamaradtak az ajt� el�tt, a kilincs pedig megmozdult.

- Bocs�sson meg – suttogta, ahogy a nyakhajlat�hoz ereszkedett.

Hermione leveg��rt kapkodott, ahogy hirtelen meg�rezte az ajk�t az �v�n. �szt�n�sen harcolt, hogy felkelhessen �s kiszabadulhasson, de ezzel csak azt �rte el, hogy a f�rfi m�g szorosabban tartotta. Azt�n meghallotta, ahogy a h�tt�rben valaki halkan megk�sz�r�li a tork�t. Egy apr� mordul�ssal – Hermione rem�lte, hogy csak a l�tszat kedv��rt teszi – Piton felemelkedett, �s megfordult, hogy szemben�zzen valakivel, akit a l�ny F�regfarknak gondolt.

Nem � volt.

- Mit akarsz, V�zli? – sziszegett Piton, mintha feld�ln�, hogy f�lbeszak�tj�k. Er�szakosan felr�ntotta a l�nyt a felkarj�n�l fogva. – �pp egy lecke k�zep�n j�rtam.

Percy �gy n�zett Hermion�ra, hogy a l�ny �szt�n�sen be akart l�pni Perselus m�g�. A m�g er�sebb nyom�s a karj�n azonban visszatartotta att�l, hogy �gy tegyen.

- A S�t�t Nagy�r megk�rt, hogy ellen�rizzem, hogyan haladnak… a dolgok. �gy l�tom j�l.

Perselus kurt�n biccentett.

- Igen, �s ha nem s�rtelek meg, �gy eml�kszem, azt mondtam, nem l�tlak sz�vesen itt hivatalos bejelent�s n�lk�l.

Percy b�lintott egy apr�t.

- Akkor megyek is. A S�t�t Nagy�r v�rja a jelent�semet.

Piton nem mondott semmit, csak �sszesz�k�lt szemmel n�zte r�gi di�kj�t. Amikor elment, �s egy m�sik g�mb a sarokban z�ldre v�ltott, Piton elengedte Hermione karj�t.

- Elment. B�jjon vissza az �gyba – mondta, mintha csak egy j�l elv�gzett munk�n lenne t�l, �szre sem v�ve, hogy Hermione ijedten, lesokkolva �s teljesen meggyal�zva �llt. M�g mindig ott �llt, amikor Perselus Luciusszal egy�tt gyorsan elhagyta a szob�t.

*

Hermione a fortyog� �st f�l�tt �llt. Ez volt a helyes sz�n, tudta, de m�g mindig Pitonra n�zett, meger�s�t�st v�rva. Nem mintha sz�m�tott volna ilyesmire. Nem besz�ltek a tegnap esti hirtelen t�mad�s�r�l, �s olyan �rz�se volt, hogy a f�rfi nem is akarta, hogy besz�ljenek r�la. A l�ny�nek egy r�sze teljesen meg volt al�zva, ut�lt mindent Perselus Pitonban, ami�rt ilyen helyzetbe hozta �t, a m�sik r�sze viszont az�rt ki�ltott, hogy eml�keztesse �t: semmilyen k�r�lm�nyek k�z�tt nem szeretn�, hogy �jra ezt tegye vele.

Megjelent el�tte, �s len�zett az �st tartalm�ra. A l�ny lassan kavarta bele a gr�n�talma lev�t. Sz�molta az �raj�r�ssal megegyez� k�r�ket.

- Egy… kett�… h�rom.

A b�jital szinte azonnal krist�lytiszta sz�n�re v�ltozott. A szemei a b�jitalr�l az �st m�sik oldal�n �ll� f�rfire v�ndoroltak. Feln�zett.

- Most mit ad hozz�?

- Semmit, uram – v�laszolt.

- Semmit? – k�rdezte.

Nyelt egyet, �s folytatta.

- Egy napig semmit, uram. A b�jitalt a k�vetkez� 24 �r�ban alacsony l�ngon be kell p�rolni, uram, ezut�n adom hozz� a morzsolt holdk�vet, megkavarom hatszor az �ramutat� j�r�s�val ellent�tesen, �t percig hagyom p�rolni, elveszem a t�zr�l, v�g�l a palackoz�s el�tt hozz�t�lt�m a r�em* v�rt.

Perselus b�lintott, de nem mondott semmit. N�zte, ahogy alacsonyabbra veszi a l�ngot.

- Ne morzsolja sz�t a holdk�vet holnapig, k�l�nben elvesz�ti a m�gikus tulajdons�gait. Takar�tson �ssze, majd z�rja be maga ut�n az ajt�t.

Hermione b�lintott, nem akarta tudatni vele, hogy m�r tudta ezt a holdk�r�l. A f�rfi becsukta maga ut�n az ajt�t.

Sietett.

Elkezdte �sszepakolni a k�l�nb�z� eszk�z�ket �s t�rgyakat, amelyekre a b�jitalk�sz�t�s elej�n volt sz�ks�ge. A pergamen, amelyre jegyzetelt, a f�ldre hullott. Amikor lehajolt, hogy felvegye, �szrevett egy nyitott szekr�nyajt�t. A k�v�ncsis�g er�t vett rajta. �vatosan visszapillantott az ajt� fel�, hogy biztosra vegye, Piton nem j�n vissza. Nem j�tt.

A pergament az asztalra helyezve lassan odas�t�lt a szekr�nyhez. K�r�ltekint�en – egy utols� pillant�st vetve az ajt� fel� – kinyitotta. �st�k �s fiol�k voltak benne… de mind k�l�nb�z�tt azokt�l, amelyek a laborat�rium t�bbi r�sz�ben voltak. Ezek ugyanis mind ugyanazt a jelet viselt�k. Hermione let�rdelt. A kez�t kiny�jtva v�gigh�zta az ujjai hegy�t az �st v�sete ment�n. Soha nem l�tott m�g hasonl�t. Egy f�nix volt, kiterjesztett sz�rnyakkal �s l�ngba borulva. Egy k�gy� volt a teste k�r�l. A f�nix-k�gy� alatt egy z�szl� volt, amin r�n�kat l�tott.

Hermione tanult az �si r�n�kr�l… szerette is �ket. Lassan felismerte �ket: k�z�pkori g�tikus r�n�k voltak. Fejben gyorsan �tfutotta a r�nasz�t�r�t, amit ekkorra szinte m�r memoriz�lt. R�j�tt, hogy a r�n�k olyan bet�ket jelentenek, amelyek egy�tt �rtelmetlenek. A z�szl�n az volt olvashat�, hogy teiws kusma othal teiws othal. �rtelmetlen volt. L�nyeg�ben… a mai sz�haszn�latban azt jelentette, hogy A.R.L.

Hermione a jelet �s a r�n�kat b�multa, �s azon gondolkozott, hogy mit rejtegethet Piton.

* A r�em rendk�v�l ritka, aranyb�r� �ri�sbivaly, az �szak-amerikai �s t�vol-keleti vadonok lak�ja. V�re emberfeletti er�t k�lcs�n�z annak, aki megissza. E var�zslatos ned� azonban a beszerz�si neh�zs�gek miatt szinte soha nem bukkan fel a szabadpiacon.