Katie vs. Remus

A k�vetkez� napokban Katie megtudta, hogy k�t unokatestv�re �sszej�tt. Kicsit sokkolta a h�r, de tudta, hogy boldogok, �gy nem zavarta �t. M�s viszont ann�l ink�bb. Lupin professzor a t�rt�ntek ellen�re nagyon kedves volt vele, felsz�l�totta �r�n, pontot adott neki, �s mikor valamit nem tudott, ink�bb m�st k�rdezett, minthogy pontot vonjon le t�le. Nehezen tudott belet�r�dni ebbe a kedvess�gbe, �s ezt pr�b�lta megbesz�lni Harryvel �s Drac�val, akik szinte mindig vele l�gtak az ut�bbi id�ben.

H�rmasban �ltek egy fa alatt a t�parton, mikor Katie el�sz�r felhozta ezt a t�m�t.

- Mi�rt csin�lja ezt Lupin?

- Mit?

- Ezt a kedvesked�st. Amikor megvolt az eljegyz�s, olyan volt, mintha d�h�s lenne. Vagy legal�bbis csal�dott. Most meg �gy csin�l, mintha nem is zavarn�.

- Mert lehet, hogy nem zavarja – sz�lalt meg Draco, mire Harry lesajn�l� pillant�st vetett r�.

- Voltam Siriusn�l, de ap�d nyitott ajt�t, �s besz�lgetni kezdt�nk. Hallottam, hogy a konyh�ban Sirius besz�lget valakivel. Remus volt az. Szomor� volt, �s tan�cstalan. Azt mondta, fontos vagy neki, de nem akarja kock�ztatni az �leted, �gyhogy �gy tesz, mintha semmi sem t�rt�nt volna, �s tov�bbra is a di�kjak�nt fog kezelni.

- Sz�val ez�rt? Na, majd megl�tjuk – jegyezte meg Katie, majd �rd�gi mosollyal indult el k�vetkez� �r�jukra, ami S�t�t Var�zslatok Kiv�d�se volt. Szerencs�j�re. Bel�pett a terembe, �t k�vett�k a fi�k, majd a t�bbi di�k. A l�ny megszokott hely�re �lt le Draco mell�, akinek a m�sik oldal�n Harry foglalt helyet. Mikor a professzor bel�pett a terembe, szeme megakadt a h�rmason, de nem t�r�d�tt vel�k sokat. Katie ezt a pillanatot v�lasztotta, hogy el�vegyen egy pergament, �s levelezni kezdjen a fi�kkal. Fel akarta d�h�teni a f�rfit. Tudta, hogy gyerekes dolog, de nem akarta annyiban hagyni a dolgokat. Mikor az �ra folyam�n legel�sz�r odan�zett Lupin, Katie szem�rmetlen�l n�zett a f�rfi szem�be, �s odaadta a levelet Drac�nak, aki pr�b�lta visszafojtani mosoly�t, de ez nem siker�lt neki t�l k�nnyen.

- Kisasszony! – d�rrent r� v�g�l, mikor m�r nem b�rta elviselni a l�ny �nel�g�lt mosoly�t.

- Igen, professzor?

- Megmondan�, mit m�vel?

- Levelezek.

- Ne szemtelenkedjen, kisasszony!

- Ugyan mi�rt?

- Mert k�nytelen leszek pontot levonni �nt�l, �s azt nyilv�n nem fogj�k �rt�kelni a t�rsai.

- Akkor ne vonjon le pontot – vonta meg v�ll�t, majd beletemetkezett a lev�l �r�s�ba, de amikor a f�rfi, fenyeget� m�don megt�maszkodott az asztal�n, �s olyannyira k�zel hajolt hozz�, hogy p�r centim�ter v�lasztotta el arcukat egym�st�l, kezdte �gy �rezni, nem volt j� �tlet. A f�rfi szemei szikr�ztak a d�ht�l, �s sz�j�t �sszeszor�totta.

- �gy l�tom, b�ntet�munk�ra akar j�nni Mr. Malfoyjal egy�tt.

- Neki ehhez semmi k�ze, ha b�ntet�munk�t akar, csak engem k�ldj�n oda.

- Nem tudom, mi van �nnel kisasszony, de egy ideje teljesen kifordult mag�b�l.

- �, nem tudja? Nocsak, besz�lj�nk r�la. El�sz�r is kezd�d�tt azzal, hogy maga volt olya kedves, �s…

- Hallgasson el, vagy azonnal k�ld�m az igazgat�hoz!

- �, csak nem f�l, professzor?

- Ne provok�ljon kisasszony.

- Mert, mit tesz?

- Black, most m�r fogd be a sz�d! – f�rmedt r� a l�nyra egy mardek�ros, aki kezdte megunni a civakod�st.

- Ne sz�lj bele Avery!

- Befejezni! – �v�lt�tte el mag�t Lupin, mire mindenki csendben meredt r�. – Az �r�nak v�ge, mindenki menjen a dolg�ra. Kisasszony, maga itt marad – sz�lt Katie-hez villog� szemekkel. A t�bbiek szinte kirohantak a teremb�l, de Katie tov�bbra is nyugodtan �lt a hely�n. – Megmondan�d, mit akarsz ezzel el�rni? Azt hiszed, jobb, ha �gy csin�lsz, mintha te lenn�l megb�ntva? Mert akkor eszedbe kell juttatnom, hogy nem te vagy az, akinek bizonygatt�k, hogy mennyire szeretik, hogy azt�n kar�csonykor olyan par�d�t rendezzen az orrod el�tt, amit b�rki megirigyelne. De sz�lj, ha t�vedek – sz�lalt meg a f�rfi p�r perces csend ut�n.

- Nincs okod felel�ss�gre vonni. Te nem tett�l semmit, hogy megakad�lyozd. Mi�rt? Azt mondtad, fontos vagyok neked, �s hogy tetszek. Mi�rt nem akartad meg…

- Mert nem tehettem!

- ennek nincs �rtelme. ez az eg�sz olyan k�ptelen.

- V�gre valamiben egyet�rt�nk.

- Hidd el, �n, t�nyleg szeretlek. De ha te nem hagyod, hogy bebizony�tsam, hogy szeretlek, akkor nem tudok mit tenni. Ez nem rajtam �ll. �n sz�mtalanszor elmondtam neked, mit �rzek.

- N�ha kev�s egy sz�.

- Nem kev�s. Csak neked van egy megr�gz�tt h�lyes�ged, ami megakad�lyozza, hogy boldogok legy�nk.

- Akkor mondd, m�gis mi�rt van az, hogy amikor �sszevesz�nk, vagy valami olyat teszek, ami neked nem tetszik, r�gt�n kiprovok�lod a b�ntet�st magadnak?

- Mert m�sk�nt nem tudom felh�vni magamra a figyelmed.

- Ez a legnagyobb ostobas�g, amit di�kt�l hallottam. Ugyan mi�rt kellene ilyen m�don megtenned ezt? �gy teszel, mintha nem j�hetn�l le az irod�mba, hogy besz�lhess velem.

- Az iroda olyan szem�lytelen. Az olyan, mintha csak egyszer� tan�r-di�k viszony…

- Mert ez egyszer� tan�r-di�k viszony, se t�bb, se kevesebb. �n tan�r vagyok, te a di�kom.

- Te is tudod, hogy ez nem igaz.

- Nem, nem tudom, ugyanis az ut�bbi id�ben nekem az der�lt ki, hogy eljegyezted magad Drac�val, �s semmit nem tett�l, hogy m�st higgyek.

- Most m�gis itt vagyok, hogy elmondjam, mi t�rt�nt val�j�ban. De �gy l�tszik, meg sem akarsz hallgatni.

- �s ez �gy is van. Tudod, mi�rt? – de Katie nem t�r�d�tt a k�rd�ssel, min�l hamarabb ki akarta mondani:

- Nem volt igazi az eljegyz�s. Ill�zi�var�zslatot hozott l�tre Dumbledore, hogy mindenki, aki ott van, higgye azt, hogy val�ban megt�rt�nt az eljegyz�s �s az esk�. De nem �gy van. Az esk� sz�vege egy mugli k�lt�t�l volt, semmi nem t�rt�nt.

- M�gis megcs�koltad �t.

- Tudom. De ez kellett, hogy mindenki elhiggye, amit l�t. Remus, �n akartam, hogy igazinak t�nj�n. El�rult�l ap�mnak, bossz�t akartam �llni. Nem hagyhattam, hogy �gymond b�ntetlen�l meg�szd ezt az esetet. Nem akartam, hogy csak nekem f�jjon.

- Gratul�lok, siker�lt. Megbesz�lt�nk mindent, elmehetsz.

- Nem besz�lt�nk meg semmit, Remus. Nem hagyhatod ennyiben a dolgot.

- Nem? Na �s mi�rt?

- Mert fontos vagyok neked. Mert te is szeretsz engem, csak nem ismered be.

- Tudod mi a te nagy bajod? Hogy t�ls�gosan is magabiztos vagy. Mib�l gondolod, hogy szeretlek?

- Nem vagyok magabiztos. Csak rem�lni merem, hogy �gy van.

- Igazad van. A rem�ny hal meg utolj�ra.

- Remus, ne csin�ld ezt velem. Mondd meg, ha nincs �rtelme rem�nykednem. Mondd meg, hogy hagyjalak b�k�n �r�kre, �s megteszem. K�rlek, Remus, �n ezt nem tudom �gy csin�lni.

- Akkor ne tedd. Nincs ann�l lealacsony�t�bb, ha egy n� k�ny�r�g egy f�rfi szerelm��rt.

- �n az�rt k�ny�rg�k, mert szeretn�m tudni, hogy van-e �rtelme, hogy…

- Becsengettek, menj a k�vetkez� �r�dra.

- H�t ennyit sem �rek neked? Hogy megmondd? Semmit nem �rzel ir�ntam, ugye?

- Nyolckor kezd�dik a b�ntet�munk�d. Pontos legy�l! Most pedig menj – a l�ny sz� n�lk�l ment ki a teremb�l, de nem ment be k�vetkez� �r�ira.