B�ntet�munka

H�romnegyed nyolckor indult el a tan�ra irod�j�hoz a t�partr�l, mikor a t�lgyfa ajt�n�l �sszefutott unokatestv�reivel.

- Te hol volt�l? – szegezte neki a k�rd�st Draco, mire � megr�ntotta a v�ll�t, �s tov�bb akart menni, de Harry meg�ll�totta.

- Megint s�rt�l.

- Nem, csak…

- Nem k�rd�s volt, hanem meg�llap�t�s. Mi�rt? – �jabb v�llr�nd�t�s.

- Katie, v�laszolj m�r, mi van veled?

- Besz�ltem a professzorral.

- �s ez�rt nem volt�l �r�kon? Ez�rt nem ett�l ma semmit? Ez�rt s�rt�l eg�sz d�lut�n?

- Mi k�z�t�k hozz�? Az �n �letem! �r�l�k, hogy ti �sszej�ttetek, �s boldogok vagytok, de nekem ett�l nem lett k�nnyebb az �letem! �s boldogabb sem vagyok! – �v�lt�tt a fi�kra, majd elsietett a f�rfi irod�ja fel�.

Mikor oda�rt, halkan kopogtatott.

- Tess�k!

- J� est�t professzor – motyogta a l�ny halkan, majd bez�rta az ajt�t, �s egyet l�pett el�re.

- Mi van veled, Katie?

- Semmi.

- V�r�s a szemed. �s be van dagadva. Mes�lj.

- Nincs mit.

- Val�ban?

- Igen.

- Akkor �lj le. Besz�dem van veled. Draco �s Harry itt j�rt d�lut�n. Azt mondt�k, nem volt�l �r�kon, �s sehol nem tal�ltak. De ami enn�l is rosszabb, hogy m�g enni sem volt�l. Hol volt�l?

- Sok helyen.

- Pontos helyet k�rek.

- Sz�ks�g Szob�ja, t�part, Tiltott Rengeteg…

- Sz�val bement�l az erd�be.

- Be.

- �s mit csin�lt�l ott?

- Megkerestem a kentaurokat, hogy �ljenek meg, de azt mondt�k, nem hajland�ak megtenni, mert szabad akaratomb�l mentem oda hozz�juk.

- Nem �ll j�l ez a g�nyos hangnem.

- Nem �rdekel.

- Pedig �rdekelhetne.

- Van valami konkr�t mondanival�d, vagy esetleg kital�ltad a b�ntet�feladatomat?

- Azt rem�ltem, te fogsz besz�lni.

- Nem fogom elmondani ugyanazt, amit d�lel�tt. Azt mondtad, ne alacsony�tsam le magam. H�t nem teszem.

- N�zd Katie, nem az�rt mondom azt, amit, hogy ne rem�nykedj. �r�l�k neki, hogy szeretsz. Vagy legal�bbis vonz�dsz hozz�m. De nem tudn�k mit kezdeni ezzel. Dora is…

- Dora.

- Igen, Dora – a l�ny szemeiben k�nnycseppek csillantak meg, de ahogy pislogni kezdett, hogy eltitkolja k�nnyeit, azok potyogni kezdtek.

- �rtem. K�rem professzor, adja ki a feladatomat, hogy min�l hamarabb mehessek aludni.

- Ez nem megold�s. M�r megint kombin�lsz. K�ztem �s Dora k�zt nincs semmi.

- M�gsem mondasz semmit nekem.

- V�rfarkas vagyok. F�lek, hogy t�nkreteszem az �leted, ha azt mondom, hogy pr�b�ljuk meg.

- Mi�rt felt�telezel ilyeneket, ha meg sem pr�b�lod? N�ha �gy �rzem, �n vagyok a feln�tt, �s nem te. Olyan gyerekes �s nevets�ges kifog�said vannak.

- Ak�rcsak neked. �s nem csak a kifog�said.

- Soha nem mondtam, hogy �n mindig �rtelmesen cselekszem. De ha belegondolsz, nekem megvan r� az okom. Tizen�vesen az ember nem tudja, mit tegyen, hogy felfigyeljen r� a szeretett f�rfi. De egy k�zel negyven�ves f�rfinak m�r tudnia kellene, hogy…

- �n is lehetek bizonytalan.

- Ennyire?

- Ennyire. �s m�g jobban is, ha a helyzet �gy hozza.

- Akkor mi�rt vagyok m�g mindig itt?

- Mert besz�lni akarok veled. Meg akarok bizonyosodni bizonyos dolgokr�l.

- Mint p�ld�ul?

- Hogy lehet az, hogy azok ut�n, amik t�rt�ntek, m�g mindig k�pes vagy arra v�rni, hogy v�gre azt mondjam, pr�b�ljuk meg?

- Te vagy az egyetlen ember a csal�domon k�v�l, aki fontos nekem, �s aki�rt b�rmit megtenn�k. Nem �n szab�lyozom az �rz�seimet.

- De m�gis mi tartja benned a lelket, hogy az ut�n, hogy el�rultalak, m�g mindig rem�nykedj?

- Felfogtam, mit rontottam el. M�rlegeltem, �s r�j�ttem, hogy valamennyire igazad volt. Nem ezt kellett volna tennem. De nem v�ltoztathatom meg a m�ltat. Ez megt�rt�nt.

- �rett gondolkod�s� vagy. De sosem fogom tudni meg�rteni, mi�rt pont �n.

- K�rdezd meg Dor�t. Ha � tud r� v�laszolni, �n is megpr�b�lkozok egy v�lasszal. J�?

- Persze.

- Remus.

- Igen?

- V�laszolsz a k�rd�semre?

- Melyikre?

- Van �rtelme, hogy rem�nykedjek? Van �rtelme, hogy pr�b�lkozzak? Van es�ly arra, hogy mi ketten �sszej�jj�nk? – Remus csendesen �lt a hatalmas fotelban, mik�zben Katie az ablakn�l �llt, �s a havas t�jat n�zte. A f�rfi lassan �llt fel, �s l�pett a l�ny m�g�. Karjait Katie dereka k�r� fonta, �ll�t a feje b�bj�n t�masztotta meg, �gy n�zte � is a parkot.

- Ha azt mondom, nincs, akkor megb�ntalak, �s r�ad�sul hazudok is.

- Teh�t van?

- Van. De nem mondom, hogy okos dolog lenne m�r most belekezdeni ebbe a dologba.

- Mert?

- Mert a di�kom vagy.

- Remus, h�nyszor volt m�r ilyen dolog az iskol�ban? Szerinted Piton �s Granger…

- �k m�sok. Eg�szs�gesek.

- De senki nem tud r�luk, csak akinek �k mondt�k el.

- Sz�val te kib�rn�d, ha titkol�znod kellene?

- Te kib�rn�d, hogy egy mardek�rossal vagy?

- Nekem nincs bajom a h�zaddal. A viselked�sed az, ami aggaszt.

- Ugyan mi�rt?

- Mert hallottam valamit, ami megijesztett.

- �spedig?

- Milyen �tkokat haszn�lt�l Parkinson kisasszonnyal szemben? – a l�ny eln�mult. Nem volt kedve megsz�lalni. Nem akarta elmondani, hogy tiltott �tkot haszn�lt. Nem akarta, hogy kider�lj�n, � is csak egy kegyetlen hal�lfal�ivad�k. Nem akarta, hogy m�r az elej�n elt�volodjon t�le Remus. �szre sem vette, hogy folyni kezdtek k�nnyei. A f�rfi mag�hoz h�zta, �s halkan megsz�lalt: - Nem foglak elzavarni, ha kider�l, hogy olyan �tkot haszn�lt�l, amit nem lett volna szabad.

- Nem �rtheted. Megk�noztam �t. A Cruci�val – a f�rfi karjai megmerevedtek. Katie zokogni kezdett, majd folytatta mondanival�j�t: - Nem akartam. Csak j�tt. Azt sem tudtam, mit teszek, csak azt akartam, hogy f�jjon neki. Azt akartam, �rezze, milyen f�jdalmat okozhatott Drac�nak. Azt akartam, hogy… Nem tudom, mit akartam – homlok�t az ablak�vegnek nyomta, �gy folytatta egyre halkabban: - Csak f�jdalmat akartam neki okozni. F�lt t�lem. Boldogg� tett, hogy l�ttam a szem�ben a f�lelmet. Reszketett, ahogy r�fogtam a p�lc�mat, �s ez engem teljesen megr�szeg�tett. Nem tudom, mi �t�tt bel�m. Annyira b�szke voltam any�mra. Arra, hogy k�pes volt �lni, �s k�nozni. �s amikor megtettem, nem akartam abbahagyni. Hasonl�tani akartam any�mra, mert tudtam, � sem �llna meg. Sz�gyellem magam, Remus. Nagyon sz�gyellem magam.

- Nyugodj meg, k�rlek. Ezzel m�r nem tudunk mit kezdeni. De �g�rj meg valamit – sz�lalt meg, mik�zben simogatta a l�ny h�t�t.

- Mondd.

- Legk�zelebb nem cselekszel �gy. Ha b�rmi gondod ad�dik, nekem sz�lsz. Nem kezdesz �tkoz�dni. J�ssz, �s sz�lsz. Majd �n elrendezem a dolgokat. Rendben?

- Nem kell, hogy te int�zd az �n dolgaimat. Ha nekem probl�m�m van, az csak az eny�m, neked nem kell belefolynod.

- Nem fogok belefolyni, csak amennyire kell. Hidd el, nem oldhatsz meg mindent egyed�l – maga fel� ford�totta Katie-t, �s simogatni kezdte az arc�t. A l�ny n�m�n t�rte a f�rfi �rint�s�t, majd halkan megsz�lalt:

- Nem akarlak belekeverni az �n…

- Csss – hallgattatta el a f�rfi, majd gyeng�d cs�kot nyomott a sz�j�ra. Gyeng�d volt, �s m�gis k�vetel�z�. Nyelve kor�t meghazudtol� �gyess�ggel fic�nkolt a l�ny sz�j�ban, aki boldogan adta �t mag�t a r�g�ta �h�tott cs�knak. P�r m�sodpercig tartott csak ez a pillanat, m�gis Katie-nek a vil�got adta ez az apr�cska �r�m.

- Ezt mi�rt kaptam?

- Nem tudom. Sz�ks�g volt r�.

- M�rmint kinek?

- Neked, hogy megnyugodj – a l�ny tekintet�t l�tva hozz�tette: - �s nekem is.

- Neked is. Sz�val akkor…

- Nem mondom, hogy okos d�nt�s. �s azt sem, hogy biztos vagyok benne, hogy sok�ig fog tartani. De igazad van. Meg kell pr�b�lnunk, k�l�nben soha nem fogunk r�j�nni, hogy b�rjuk-e egym�st.

- Meglep�en gyakran v�ltogatod a n�z�pontodat �s a v�laszaidat.

- Tudok r�la. Emberek vagyunk, mindenkinek lehetnek k�ts�gei.

- Remus, benned t�bb van, mint t�z �tlagos emberben �sszesen.

- K�telked� t�pus vagyok.

- Aha – g�nyol�dott a l�ny, mire a f�rfi felnevetett.

- Nem szeretem, amikor ilyen szarkasztikus vagy. N�ha m�r azt hiszem, hogy Perselus �ll velem szemben, nem te.

- El�sz�r is, Piton professzor soha nem lesz olyan elb�v�l�, mint �n. Piton professzor kicsit id�s ahhoz, hogy �sszekeverj minket. Harmadszor pedig… Piton professzorba soha nem lenn�l k�pes beleszeretni.

- Nem vagyok szerelmes bel�d sem.

- Majd leszel – nevetett fel a l�ny k�nnyed�n, majd h�tr�bb l�pett, �s megt�maszkodott egy asztalon. – Meddig tart a b�ntet�munk�m?

- T�z �r�ig. Sz�val l�gy oly kedves, �s kezdd el rendbe tenni a k�nyveket. �b�c�sorba.

- Nem mondod komolyan, hogy t�nyleg dolgoztatni akarsz?!

- B�ntet�munk�n vagy, szerintem egy�rtelm�  volt. �gy legk�zelebb k�tszer is meggondolod, hogy szemtelenkedsz velem az �r�n.

- Nagyon vicces, professzor. De tudja, nem tudom �rt�kelni az ilyen po�nokat.

- Ki mondta, hogy viccelek? Indulj pakolni, k�l�nben holnap az lesz az els� dolgom, hogy jelentem az igazgat� �rnak, hogy nem jelent�l meg b�ntet�munk�n. Vagy ami rosszabb. Ellent mondt�l egy tan�rodnak.

- Mi�rt nem mindj�rt azzal m�sz oda hozz�, hogy elcs�b�tottalak?

- A saj�t �ll�somat nem kock�ztathatom. Ellenben t�ged kir�gathatlak.

- Nem tenn�d meg.

- Nem, val�ban nem. De mondani lehet. L�gy sz�ves, indulj, �s rakd rendbe a k�nyveket – Katie d�h�sen cs�rtetett be a kis irod�ba, mik�zben morogni kezdett:

- H�t ilyen nincs! Bezzeg Parkinsont soha nem k�ldi b�ntet�munk�ra! Egyszer szemtelenkedek, �s r�gt�n k�nyveket kell pa-kol… a�. – mikor megl�tta a k�nyvmennyis�get, ami r� v�r, elakadt a szava.

- Ne morogj, csin�ld!

- Rabszolgahajcs�r – morgol�dott tov�bb, majd �r�lve Remus figyelmetlens�g�nek, egy p�lcaint�ssel sorba rakta a k�nyveket, �s vigyorogva kiment a tan�rhoz: - K�sz vagyok, professzor.

- Csakugyan?

- Igen – nagy robaj hallatszott.

- �gy veszem �szre, nem el�g stabilan pakoltad fel �ket a hely�kre. Csin�ld �jra – sz�lalt meg a f�rfi leplezetlen vigyorral.

- Mocsok d�g – azzal bement, �s imm�r k�zzel v�gigpakolta a r� v�r� k�nyveket. Mikor v�gzett, elb�cs�zott a f�rfit�l, aki apr� cs�kot lehelt ajk�ra, majd elsietett h�l�k�rlet�be, hogy min�l hamarabb belezuhanhasson az �gy�ba.