Sz�raz, meleg helyre �rkeztek. A l�ny �gy sejtette, Piton professzor roxfortbeli lakoszt�ly�ban lehetnek. Mikor m�r kell� biztons�ggal meg tudott �llni a saj�t l�b�n, kiszabad�totta mag�t a f�rfi karjai k�z�l, �s igyekezett min�l jobban elt�volodni t�le.
A megnyugtat� t�vols�got el�rve k�rben�zett a helyis�gben: a nyitva hagyott szekr�nyajt�k, a vissza nem tolt fi�kok el�rult�k, hogy a szoba lak�ja sietve t�vozott aznap este.

- Nem �lt meg – n�zett hirtelen a f�rfira, mintegy csod�lkozva.

- Ez m�g v�ltozhat – horkant fel s�rt�d�tten Piton, de egyb�l el is mosolyodott, ami meglepte a l�nyt.
Mint ahogyan a hirtelen lend�let is, amivel a f�rfi p�lc�t r�ntott, �s sietve – de nem kapkodva – csomagolni kezdett. L�tszott rajta, hogy mag�ban pontosan sz�mba veszi, �tgondolja, mi az, amire felt�tlen�l sz�ks�ge (sz�ks�g�k?) lesz.
A k�nyvek nagy r�sze a polcokon maradt, mint ahogyan a jegyzetek, penn�k, pergamentekercsek is. Az �t�tt-kopott, fekete utaz�l�d�ba ker�lt azonban n�h�ny meleg k�peny, b�jital-hozz�val�k eg�sz sora, �s egy kisebb �st.

- Sajn�lom – fordult v�g�l hozz� Piton -, de t�l kock�zatos lenne, ha felmenne a Griffend�l-toronyba a holmiai�rt. Majd k�s�bb valahogy beszerezz�k a n�lk�l�zhetetlen dolgokat, most viszont s�rg�sen indulnunk kell. Dumbledore-t is r��r�nk akkor �rtes�teni a t�rt�ntekr�l, ha m�r meg�rkezt�nk.

- Meg�rkezt�nk? Hov�? – b�mult a f�rfira �rtetlen�l Hermione, mik�zben f�lelmetesen Ronald Weasley-sen �rezte mag�t – azaz t�nyleg nem �rtett semmit.

- Hov�, hov�! Term�szetesen a F�nix Rendj�nek f�hadisz�ll�s�ra! Mi�rt, mire gondolt, egy Karib-tengeri nyaral�sra? – vigyorodott el ism�t Piton.

Hermion�t bosszantotta, s�t, nyugtalan�totta a f�rfi l�that�an egyre n�vekv� j�kedve, annyira azonban nem �rezte k�zelinek a kapcsolatukat, hogy r� merjen k�rdezni annak ok�ra.
Az is felt�nt neki, hogy a j�slat szint�n ott landolt a l�da tetej�n, miel�tt a f�rfi bez�rta volna azt.

- Honnan tudott Voldemort a j�slatr�l? �s hogyan jutottak be a hal�lfal�k a szob�mba? – fogalmazta meg a pillanatnyilag legfontosabbnak t�n� k�rd�seit.

- L�tja, ezt �n is szeretn�m tudni. De majd r��r�nk gondolkozni a v�laszon, ha biztons�gban lesz�nk.

- Hiszen a maga lakoszt�ly�ban vagyunk, a Roxfortban! Tudtommal itt biztons�gban vagyunk…

A f�rfinak felakadtak a szemei, ami Hermione meg�t�l�se szerint valahogy sokkal pitonosabb volt, mint mikor mosolygott.

- Csak az im�nt egyezt�nk meg abban, hogy egyel�re fogalmunk sincs, hogyan jutottak be a kast�lyba az elrabl�i. Azaz t�bb� nem vagyunk biztons�gban a Roxfortban.

Piton �sszezsugor�totta a l�d�t, �s zsebre v�gta, majd v�rakoz�n a l�nyra n�zett.
Hermione meg�rtette, hogy nincs helye vit�nak, �s odal�pett a f�rfihoz, hagyva, hogy az er�sen megragadja a karjait, �s mag�val r�ntsa az �ti c�ljuk fel�.

Miut�n meg�rkeztek, Piton els� dolga volt patr�nust k�ldeni Dumbledore-hoz, hogy t�j�koztassa az igazgat�t az esem�nyekr�l.
Nem kellett sok�ig v�rniuk, �s megjelent Fawkes, az al�bbi levelet ejtve a f�rfi �l�be:

”K�rem, Perselus, tov�bbi utas�t�somig maradjanak a f�hadisz�ll�son. Amennyiben ez lehets�ges, m�g r�vid id�re se hagyj�k el a h�zat – ez k�l�n�sen Miss Granger eset�ben fontos. Amint a Roxfortot ism�t biztons�gban tudom, megl�togatom �n�ket.”

- A szok�sos utas�tgat� st�lus- d�rm�gte Piton ink�bb csak mag�nak, majd az igazgat�i utas�t�st figyelmen k�v�l hagyva elviharzott, �s m�g csak egy pillant�sra sem m�ltatta a d�bbent Hermion�t.

�jf�l fele j�rhatott az id�, mire Piton vissza�rt, egy nagy adag ennival�val, �s n�h�ny ruhadarabbal a kez�ben.

- Ez a mag��. Nem a legutols� divat, de a rejt�zk�d�shez megteszi – g�nyol�dott, b�r ez ink�bb aff�le kedves-csipkel�d�s g�ny volt, mint a m�r megszokott mar� szarkazmus.
Hermion�t annyira frusztr�lta ez a viselked�s a f�rfi r�sz�r�l, hogy amint tehette, legy�rhetetlen �lmoss�got sz�nlelve felvonult az emeleti h�l�ba aludni.

Pedig nagyon is �ber volt; �ber volt, �s Piton hirtelen megv�ltozott viselked�s�n j�rt az esze, de semmif�le elfogadhat� magyar�zattal nem b�rt el��llni. Tal�n a megmenek�l�s�k felett �rzett �r�m okozta a f�rfi j�kedv�t? Ugyan, hiszen sz�mtalanszor volt m�r hasonl�an szorult helyzetben! �s mi�rt zavar engem ez a viselked�s ilyen m�rt�kben?
Ennyire ragaszkodna a m�r j�l ismert, mogorva, ki�llhatatlan, mindig keser� Piton professzorhoz?
Furcs�n becsapottnak �s ki�br�ndultnak �rezte mag�t, egy id� ut�n pedig az is elkezdte mind jobban d�h�teni, hogy nem tudott elaludni. Hi�ba, t�l sok volt a nyitott k�rd�s, t�l sok az �t nem gondolt, fel nem dolgozott esem�ny. R�ad�sul a j�slat is hi�nyzott neki, m�r �gy megszokta a h�v�s, sima �vegg�mb tapint�s�t elalv�s k�zben.

Egy �r�nyi forgol�d�s ut�n nem er�ltette tov�bb az elalv�st. �gy d�nt�tt, leoson a konyh�ba, �s egy poh�r meleg tej mellett elmereng az aznap t�rt�nteken.
Nem mellesleg, eml�kezett, hogy az utaz�l�da is lent van a hallban kicsomagolatlanul, a l�d�ban pedig ott az �vegg�mb.

Kicsusszant a paplan al�l, �s halkan beleb�jt a papucs�ba. Maga sem tudta, mi az oka az �vatoss�g�nak, tal�n hogy �gy �rezte, mintha ellens�ggel lenne �sszez�rva, akit el kell ker�lni, ki kell j�tszani, nem pedig a roxforti tan�r�val, aki a legjobb k�pess�gei szerint igyekszik �t megv�deni.

A folyos� teljesen s�t�t volt; nem is sz�m�tott m�sra. L�p�sr�l l�p�sre haladva, a l�b�val tapogatva a talajt igyekezett megakad�lyozni, hogy orra bukjon a fut�sz�nyegben, vagy neki�tk�zz�n az �tj�ba ker�l� szobrokba, p�nc�lokba. Nem akart vil�g�tani a p�lc�j�val, tudta, hogy azzal csak mag�ra vonn� a h�resen �ber b�jitaltan-professzor figyelm�t, �s �szint�n sz�lva, semmi kedve nem lett volna most magyar�zkodni.
Viszont ez a s�t�tben tapogat�dz�s is az idegeire ment: a Black h�z ellens�ges l�gk�re mintha teljes s�ly�val nehezedett volna a lelk�re, �s volt egy olyan �rz�se, hogy valahol el is t�vesztette a konyha fel� vezet� utat, tal�n az eggyel el�bbi l�pcs�soron j�tt le, mint kellett volna. Mindenesetre nem tudta pontosan behat�rolni, hol j�r.

A folyos� v�g�n befordulva l�ptek zaj�ra, �s egy t�le nem is olyan t�voli ajt� alatt kisz�r�d� halv�ny f�nyre lett figyelmes.
Abb�l, hogy ablakot sehol nem l�tott, arra k�vetkeztetett, hogy az alagsorban k�t�tt ki, a f�nyb�l pedig kital�lta, hogy Piton szob�j�nak k�zel�ben lehet.

Rejt�ly, mi�rt sz�m�zi mag�t m�g egy �res h�zban is a f�ld al� – gondolta a l�ny. Hirtelen az agy�ba villant egy jelenet a v�mp�ros �lm�b�l, �s v�gigfutott a h�t�n a hideg. Pr�b�lta kiszor�tani az eml�ket, de ellen�llhatatlan er�vel t�rt r� az �lm�ban is �rzett borzong�s �s iszonyat. Az volt a benyom�sa, hogy ha most benyitna a f�rfi szob�j�ba, valami rettenetes, undort kelt� dolognak lenne tan�ja.

Tudta, hogy csak beszugger�lja mag�nak ezeket a gondolatokat, a s�t�ts�g, kimer�lts�g, �s az �lom eml�k�nek hat�s�ra, m�gis jobbnak l�tta menek�l�re fogni a dolgot. K�t k�zzel maga el�tt tapogat�zva, p�nikszer�en igyekezett megtal�lni a felfel� vezet� l�pcs�t. Egyszer csak �rezte, hogy az ujjai valami hideg, kem�ny dolognak �tk�znek, �s a k�vetkez� pillanatban meghallotta a cs�r�mp�l�st, amit val�sz�n�leg egy, az �llv�ny�r�l levert szobor okozott.

- Ki j�r odakint? - d�rrent r� a f�rfi hangja az ajt� m�g�l, �s m�ris l�ptek zaja k�vette a k�rd�st.

Hermion�ban egy pillanatra felmer�lt a v�gy, hogy elfusson, azt�n r�d�bben saj�t gyerekes viselked�s�re, �s kih�zta mag�t.

- Csak �n vagyok, Piton professzor! – Pr�b�lta annyira ir�ny�t�sa al� vonni, �s megac�lozni a hangj�t, amennyire csak ez jelenlegi �llapot�ban lehets�ges volt.

Ny�lt az ajt�, �s a szob�b�l ki�rad� f�ny h�tter�ben kirajzol�dott a f�rfi s�t�t alakj�nak kont�rja.

- Mi a f�szkes fen�t csin�l itt, Granger? Nem tud aludni? – ripakodott r� Piton.

- Elt�vedtem – felelte szenvtelen�l Hermione, �s m�r indult volna a l�pcs� fel�, ami - mint az a f�lhom�lyban m�r j�l l�tszott – bosszant�an k�zel volt hozz�.

- V�rjon! – sz�lt ut�na a f�rfi. Hermione megtorpant. – Ha m�r �gyis itt van, nem seg�tene egy pillanatra? – A l�ny nem tudta, hogy maga a k�rd�s lepte-e meg jobban, vagy a term�szetess�g, amivel a f�rfi feltette azt.

- Persze – v�laszolt. Igaz, ink�bb a k�v�ncsis�g, mint az �szinte akarat hajtotta.

K�vette Pitont a szob�ba, ahol a gyerty�k f�ny�n�l egy hatalmas, r�gi, b�rk�t�ses k�nyv fek�dt kinyitva az asztalon. Hermione nem eml�kezett r�, hogy a Roxfortb�l hozt�k volna magukkal, �gy arra tippelt, hogy a f�rfi aznap esti beszerz�k�r�tja alkalm�val tett r� szert.
- Miben kellene seg�tenem? – k�rdezte a f�rfihoz fordulva.

- Fel kellene olvasni egy latin sz�veget, mik�zben �n bizonyos hozz�val�kat meghat�rozott rend szerint belekeverek a f�zetbe – mutatott a sarokban fortyog� �st fel� Piton.

B�r nehez�re esett, Hermione tov�bbi k�rdez�sk�d�s n�lk�l odal�pett az asztalhoz, �s olvasni kezdte a sz�veget a jelzett helyen. �szt�nei azt s�gt�k, ne �rtsa bele mag�t jobban a f�rfi dolgaiba ann�l, mint amennyit az �nsz�nt�b�l meg akar vele osztani.
Nem tudta azonban meg�llni, hogy n�ha lopva az �st fel� n�zzen, nem is annyira a k�sz�l� b�jitalt, mint ink�bb Piton arc�t f�rk�szve.
Az �si sz�veg hangz�sa lassan megnyugtatta, mintha egy sok sz�z �ves fa �rny�k�ban pihenne le. Idegeit �tj�rta a bizonyoss�g �s �lland�s�g nyugalma, ami a latin mondatokb�l �radt. Pill�i elnehezedtek, hangja meg-megcsuklott, �s egyre nagyobb er�fesz�t�s�be ker�lt az olvas�s. A f�rfit azonban l�that�an nem zavarta az egyre rendszertelenebb ritmus, �s a remeg� hang. Miel�tt elaludt volna, Hermion�nak volt egy halv�ny benyom�sa, hogy az eg�sz felolvas�s csak �r�gy volt, de k�ts�geit nem tudta m�r megfogalmazni, mert szemei lecsuk�dtak, �s �rezte, hogy k�t er�s k�z felemeli a sz�kr�l, gyeng�den a pamlagra fekteti, majd betakarja egy puha, j� illat� takar�val.