A t�rt�net nem minden mot�vuma �s cselekm�nye h� az eredeti Harry Potter k�nyvh�z. Ez a vil�g egy alternat�v vil�g, ahol Merope, nem halt meg olyan kor�n, csak mikor fia m�r hatodik �ve j�rt a Roxfortban.

A t�rt�net folytat�s�ban is lehet p�lda arra, hogy az esem�nyek lefoly�sa nem egyezik a k�nyv�vel. Rem�lem ez nem fog zavarni Titeket.

�

1.fejezet: A kezdet

�

Borong�s ny�ri reggel volt A felh�k egyre s�t�tebbek lettek az �gen, �m volt egy m�sodperc, amikor egy kis napsug�rnak siker�lt �tt�rnie a felh�k p�nc�lj�t. Csup�n egy pillanat volt, de ebben a pillanatban egy s�r�s is felcsend�lt… Akkor m�g senki sem tudta, hogy a hanghoz tartoz� kis boszork�ny valakinek az �jrakezd�st, valakinek a hal�lt fogja jelenteni.

�

Tom Denem az �gy�ban �lt. M�r r�gen nem aludt. Igaz�b�l sosem aludt sok�ig, de most valami a szok�sosn�l is kor�bban fel�bresztette. Az a valami, pedig anyja ny�g�sei voltak, amik a h�l�szoba fel�l j�ttek. Nem tudta mi t�rt�nhetett. Utolj�ra akkor hallott ilyen f�jdalmas hangokat, mikor m�g apj�val �ltek egy�tt. De annak m�r sok- sok �ve. Az�ta anyj�nak csak egy - k�t szert�je volt, de �k soha nem mert�k volna b�ntani a n�t. Ugyanis f�ltek a fi�t�l. A fi� egy s�r�sra lett figyelmes, de az nem az anyj�� volt. Azt�n belehas�tott a felismer�s, hogy elj�tt az id�. Anyja ugyanis terhes volt. Szeretett egy f�rfit, aki� gyermek volt, de az ott hagyta, miut�n megkapta, amit akart. Merope tudta, hogy nem k�ne, de �gy d�nt�tt megtartja a gyermeket.

Felkelt az �gyb�l �s anyja szob�j�hoz sietett. Ben�zett az ajt�n �s anyj�t l�tta meg egy csecsem�vel a kez�ben, egy kisl�nnyal. Merope megl�tta k�v�ncsi fi�t, amint kutat� tekintettel n�z r� �s a cs�pps�gre, majd maga mell� h�vta Tomot.

- � a h�god �desem! - mondta szinte suttogva. – Tom, az �let�nk nem �gy alakult, ahogy akartam, de ne haragudj ez�rt r�m, k�rlek. T�l hamar kellett olyan dolgokat l�tnod �s tapasztalnod, amik egy feln�tt f�rfinak is sok lenne, nem hogy neked!

- De anya, mindj�rt 20 �ves vagyok, ne kezelj �gy, mintha m�g a te kicsi fiad lenn�k! – sz�lt Tom.

- Dr�g�m, te mindig az �n kicsi fiam maradsz! – mondta Merope egy halv�ny mosollyal az arc�n, ami egy szempillant�s alatt el is t�nt - Tom k�rlek most nagyon figyelj r�m! R�d b�zom a h�god, Sofit. K�rlek, ne hagyd, hogy �gy kelljen feln�nie, mint neked. V�dd meg, szeresd, ahogy �n tettem volna.

- Mi�rt mondod ezt? – k�rdezte a fi� szomor� hangon, komolyan n�zve anyj�ra. Tudta, hogy Merope m�r r�gen nincs j� �llapotban.

- Tom, soha ne feledd, te Mardek�r Malaz�r utols� lesz�rmazottja vagy, a h�goddal egy�tt. Viselned kell a sors csap�sait felemelt fejjel. De ne l�gy gonosz fiam, a gonoszs�g nem megold�s semmire. Ha f�jdalmat �s szenved�st okozol m�soknak, att�l neked nem lesz jobb.

- De igen, mert f�lni fognak t�lem, �s tisztelnek! – v�laszolt gondolkod�s n�lk�l a fi�.

- Az�rt tiszteljenek, mert jobb vagy n�luk �s ne az�rt, mert k�nyszer�ted �ket. K�rlek Tom….!

�- Oh, az egy �s ugyan az. Ha nem l�tj�k be magukt�l, majd k�nyszer�tem �ket…- gondolta az ifj� var�zsl� mag�ban, de anyja ffel� megad�an b�lintott.

Merope megnyugodott. �tadta l�ny�t, fia kez�be. Tom nem igaz�n tudta mit kezdjen vele, de az�rt fogta a cs�ps�get. A n� csak n�zte �ket, majd sz�p lassan lehunyta a szem�t �s egy utols� s�haj hagyta el ajkait.

�

Tom el�sz�r nem vette �szre, hogy anyja meghalt, azt hitte csak alszik. De, amikor mell� akarta rakni a kisbab�t, l�tta, hogy Merope nem l�legzik. Nem akarta elhinni, egy szempillant�sra �sszeomlott k�r�l�tte minden. Az egyetlen ember, akit szeretett �let�ben, meghalt. A sok �ves d�h �s gy�l�let el�nt�tte sz�v�t, lelk�t, eg�sz l�ny�t. Csak �llt �s n�zte anyj�t. Nem tudta mit tegyen. H�g�ra n�zett majd mag�hoz �lelte �s rohant. El�t�rtek bel�le a k�nnyek, mert b�rmennyire is feln�ttnek �rezte mag�t, a kisfi� m�g ott volt a lelk�ben, a kisfi�, akinek a gy�sz t�l sok volt. Rohant, ki a h�zb�l, a kertb�l, a saj�t eddigi �let�b�l, mindegy volt, hogy hova, csak el ebb�l az �tkozott h�zb�l, ami ennyi f�jdalmat okozott neki. Ezen az gy�szos napon, Sofia Merope Denem ezen a napon sz�letett.

�