Sajn�lom, hogy ilyen sokat kellett az utols� fejezetre v�rni. Ez a t�rt�net v�gigk�s�rte a mindennapjaimat, tal�n ez�rt volt ilyen neh�z befejezni. Rengeteget dolgoztam vele, f�leg ezzel a r�sszel, rem�lem nektek is tetszeni fog. :) Ha gondolj�tok, akkor aj�nd�kozzatok meg egy kritik�val, vagy szimpl�n csak �lvezz�tek a t�rt�net v�g�t. Nos, �me, itt az �larcok �s igaz sz�vek utols� fejezete.

***
Harry siet�s l�ptekkel indult el a kast�ly ir�ny�ba, hiszen nem sok ideje maradt arra, hogy mindenkit fel�bresszen. Sejtette, hogy a bar�tai nem aludtak sokat, de meglep�d�tt mikor mindenkit a szalonban tal�lt.

Miel�tt megsz�lalt volna, figyelmesen k�r�ln�zett, minden apr� r�szletet megfigyelt. A szemekben t�kr�z�d� elsz�nts�g boldogs�ggal t�lt�tte el, de a f�lelem nyomait nem tudta mindenki elrejteni.

- L�tom, nem b�rtatok aludni – t�rte meg v�gre a csendet Harry. – Ideje, hogy Ellas mezej�re menj�nk, a t�bbiek m�r v�rnak r�nk. A tov�bbi teend�ket majd ott megbesz�lj�k.

Senki nem v�laszolt, csak egy b�lint�ssal jelezt�k, hogy meg�rtett�k. Fel�lltak a hely�kr�l, majd Ron �s Jane Harry mell� �llt, hogy elvigye �ket Ellasra.

Pillanatok m�lva m�r egy �lettel teli mez�n tal�lt�k magukat. Mindenhol angyalok �s d�monok rohang�ltak, hogy elint�zz�k a csata el�tti teend�iket, a s�trakat egym�s ut�n h�zt�k fel valamilyen var�zslat seg�ts�g�vel. A sz�l mag�val hozta a fegyverkov�csok utas�t�sait, a vezet�k parancsait.

Harry nem t�tlenkedett, azonnal odament valakihez, hogy megk�rdezze, merre van a s�truk.

- Scelto, m�r v�rtunk r�d – hajolt meg m�lyen a d�mon Harry el�tt. – A s�tradat m�r tegnap felh�ztok, rem�lem, el�gedett leszel vele. A p�nc�lod p�r �ra m�lva k�sz lesz, �s azok a t�r�k is, amiket k�rt�l. K�rlek, k�vessetek!

Ron csod�lkozva szeml�lte ezt a vil�got, hiszen teljesen idegen volt sz�m�ra. Idegesen l�pkedett t�rsai ut�n, csak az nyugtatta, hogy bar�tai mellette voltak.

Mikor Harry elhaladt valaki mellett, az m�lyen meghajolt, egyesek kardjukkal tisztelegtek el�tte. Valahol ez j� �rz�ssel t�lt�tte el, de m�gis legink�bb fesz�lyezte �t. F�lt, hogy csal�d�st fog okozni a harcosoknak, �s elveszti a bizalmukat.

Harry nem figyelte, hogy merre mennek, hanem folyamatosan gondolkozott. A terveket ism�telte a fej�ben, hib�kat keresett, vesz�lyeket l�tott.

El szeretett volna futni a r� v�r� feladat el�l, de tudta, hogy ezt nem teheti, �s sz�ve sem engedn�. Nem a hal�lt�l f�lt, hanem a veres�gt�l. Megijesztette a gondolat, hogy csal�dja, szerettei �s a mellette harcol�k meghalnak, �s ez az � lelk�n fog sz�radni.

Arra eszm�lt fel, hogy a d�mon f�lreh�zza s�tra bej�rat�t. Nem habozott, hanem azonnal bel�pett, majd leny�g�zve n�zett k�rbe.

Az eg�sz s�tor egy kir�lyi lakoszt�lynak n�zett ki, melyb�l nem hi�nyzott semmi. K�nyvek, tekercsek, asztalok, penn�k, amikre csak sz�ks�ge lehet.

- Princeps, k�rlek, �lt�zz �t, m�g a t�rsaidat elk�s�rem a s�trukhoz. Ha szeretn�l valamit, azonnal sz�lj Desidernek, majd � int�zkedik.

- �lt�zzetek �t, majd gyertek azonnal vissza. A p�nc�ljaitok m�r k�szen vannak, �s a fegyveretek is – utas�totta a t�bbieket Harry, majd kimondta a d�mon �ltal eml�tett nevet.

Egy m�sik d�mon jelent meg el�tte, akit er�teljes aura lengett k�r�l. Hat�rozott ki�ll�s�val, f�lelmetes k�lsej�vel el�rte, hogy Harry �r�lj�n, hogy az � oldal�n harcol.

- Princeps – hajolt meg Desider.

- Mi�rt h�vtok princepsnek? – k�rdezte Harry, b�r nem ez�rt h�vta �t.

- Mi �gy h�vjuk vezet�nket, ki harcba visz minket. Ha valaki ezt a megnevez�st haszn�lja, azzal a felt�tlen h�s�g�t fejezi ki.

- K�sz�n�m h�s�ged, rem�lem, hogy nem fogsz csal�dni bennem – hajtotta meg fej�t. - Szeretn�m, ha a csata el�est�j�n minden harcos a s�tram el�tt lenne, hogy besz�ljek vel�k.

- �rtettem – mondta Desider, majd el is t�nt.

***
Jane m�ly s�hajjal vette le ruh�it, nem foglalkozva azzal, hogy Victoria is vele van. Nem tal�lta a hely�t ebben a k�zegben, nem tudta, hogy mit is mondhatna az idegen arcoknak. Gondolatai az esti szertart�s k�r�l forogtak, amit nem ker�lhetnek el Harryvel, ha m�r egyszer belev�gtak.

- Szereted Sceltot? – k�rdezte Victoria halkan, hab�r tudta a v�laszt.

- Az �letemn�l is jobban, pont �gy, ahogy Ront. Mi�rt k�rded?

- Tudom, hogy mire k�sz�lt�k, de tudnod kell, hogy ez nagyon vesz�lyes.

- Tiszt�ba vagyok vele, de meg kell tenn�nk. A szertart�s egyik fel�n m�r t�l vagyunk – Jane hangja kicsit hangosabb volt, mint szerette volna, de m�r ezerszer �tgondolta ezt, �s nem fog megh�tr�lni.

Victoria lehajtotta a fej�t, nem mert a l�ny szem�be n�zni. Irigys�g �s f�lt�s, csak ezt �rezte, �s nem akarta, hogy Jane ezt �szrevegye. Tudta, hogy ha belev�gnak, akkor az az �let�kbe is ker�lhet. Kock�zatos l�p�st v�llaltak, de seg�teni fog nekik.

- Egyed�l nem hajthatj�tok v�gig, seg�ts�gre lesz sz�ks�getek – vett egy m�ly leveg�t az angyal, �s csak azut�n folytatta. – Veletek leszek v�gig, hogy seg�teni tudjak v�ratlan helyzetek eset�n.

- K�sz�n�m, Harry nev�ben is – mosolygott r� l�gyan Victori�ra.

***

Harry m�ly csendbe burkol�zott bar�tai t�voz�sa ut�n. Sz�ve hevesen kezdetett el dobogni, ha a harcra gondolt. M�r megbesz�lte a t�bbiekkel a tov�bbi teend�ket, s csak nyugalomra v�gyott, miel�tt befejezik Jane-nel a szertart�st.

Sokat gondolkozott azon, hogy j� �tlet-e ez, hisz az �let�k a t�t. Elfogad minket a m�gia minden rejtett m�lys�ge? Tette fel mag�ban minduntalan a k�rd�st, �s csak rem�lni merte, hogy a v�lasz igen.

- Itt az id�, Harry – l�pett be Jane a s�torba.

- Tudom, ideje indulnunk – mondta, majd lassan fel�llt, �s k�zen fogta testv�r�t.

Hallgat�sba mer�lve s�t�ltak a kis tiszt�shoz, nem akartak megsz�lalni, tudt�k, szavaknak itt nincs helye.

- Biztos vagy benne? – k�rdezte Harry suttogva.

- Te biztos vagy benne? – sz�lt Jane v�lasz helyett. Ezt m�r r�g eld�nt�tte, nem most fogja meggondolni mag�t. - Tudod mostan�ban t�l sok k�rd�st tett�nk fel, azt hiszem, hogy m�r semmiben sem vagyunk biztosak. Viszont ideje lenne b�znunk a j�v�ben, mert k�l�nben mindent elveszthet�nk.


Harry nem felelt semmit erre, hiszen � m�r r�gen elvetette a sz�p j�v� gondolat�t. Nem akart arra gondolni, hogy mi lesz akkor, ha t�l�li.

Meg�lltak egym�ssal szemben, majd megpr�b�lt�k kiz�rni a k�lvil�got. Nem foglalkoztak a s�t�ts�g zajaival, a sz�l borzongat�s�val, sem a figyel� szemp�rral. Mindketten egy gy�ny�r� ez�st t�rt vettek el�, amire szimb�lumok voltak v�sve.

- Fogadj�tok el a v�rt elemek, melyet �nk�nt adtunk nektek – kezdett el besz�lni Harry mik�zben megv�gta tenyer�t, hogy v�re a f�ldre hulljon.

- T�z, oltalmazz!

- F�ld, kelts �letre!

- V�z, tiszt�ts meg!

- Leveg�, szabad�ts meg!

Nem figyeltek arra, hogy mi t�rt�nik k�r�l�tt�k, nem foglalkoztak a tombol� viharral, csak ki�ltott�k egym�s ut�n az �si ig�t.

- Fogadjatok el minket �si elemek

- Pecs�telj�tek meg esk�nket, hogy v�r�nk testv�r legyen!

K�bultan n�ztek egym�s szem�be, mik�zben megfogtak a m�sik v�res tenyer�t. �k v�lasztott�k ezt, �s most kider�l, hogy az elemek elfogadj�k-e �ket.

Victoria fesz�lten n�zte a p�rost, felk�sz�lt r�, hogy azonnal k�zbel�pjen, ha sz�ks�ges. Sokat besz�lt err�l Harryvel, hogy a fi� pontos k�pet kapjon, hogy k�r�lbel�l mi is fog t�rt�nni.

***

- Ez pontosan hogyan m�k�dik? – k�rdezte Harry caelai szob�j�ban.

- El�sz�r is mag�nak a m�gi�nak kell esk�t tennetek, hogy testv�rek lesztek ezent�l, amit v�rrel pecs�teltek meg. Igaz�b�l ez a k�nny� r�sze, mert a term�szet, az elemek, m�r nehezen fogadnak el b�rkit is. A sz�nd�knak nemesnek �s �szint�nek kell lennie, hisz tudod milyen szesz�lyes p�ld�ul a t�z is. Ha nem fogadnak el titeket, ak�r meg is halhattok.

- Mi t�rt�nik a szertart�s k�zben?

- Azt senki nem tudja, hisz nincs olyan l�ny, ki ezt l�thatta volna – hajtotta le fej�t Victoria. – Meg fogod tenni, ugye? – k�rdezte szomor�an.

- A d�nt�s m�r Hermione kez�ben van.


***
Victoria elh�lve n�zte a p�ros k�r�l kialakul� term�szeti jelens�get. Szinte az arc�n �rezte a t�z simogat�s�t, a h�v�s v�z l�gy �rint�s�t. Harryt �s Janet k�l�nb�z� sz�n� l�ngok �lelt�k �t, melyek v�delmezt�k �ket. A f�ld megny�lt k�r�l�tt�k, a v�r�k felemelkedve vad t�ncot j�rt, �s beleolvadt a smaragd l�ngok gy�r�j�be.

Az angyal nem mert k�zbel�pni, valamilyen ismeretlen hatalom nem engedte ezt neki. Nem tudta, hogy mi t�rt�nik, de �rezte, hogy az elemek a k�t fiatal p�rtj�t fogj�k.

�lete sor�n most �rzett el�sz�r ilyen hatalmas k�t�d�st, szeretet. Tudta, hogy ezeknek milyen nagy erej�k van, de egy kicsit megijedt, ahogy a term�szet megmutatta �ket. Fegyvert l�tott benn�k, egy �let �tkait �s megpr�b�ltat�sait.

Vill�mk�nt csapott bel� a tudat, hogy neki nem itt van a helye. Ez egy olyan dolog, amit neki nincs joga l�tni, vagy �rezni.



Csod�lkozva d�bbent r� Harry, hogy egy�ltal�n nem f�l az �t k�r�lvev� t�zt�l. �mulva, szinte k�v�l�ll�k�nt l�tta az esem�nyeket. Lelke sz�rnyal�sa, v�re l�ktet�se m�mor�t� �rz�ssel t�lt�tte el, mintha valami kiszabadult volna bel�le. A teher, ami eddig a sz�v�n �lt, leesni l�tszott, hagyva, hogy fell�legezhessen.

Janenek szinte l�ngolt a v�rre, perzselte az eg�sz test�t. Lelk�nek sebei felszakadtak melyeket a t�z azonnal �sszeforrasztott. B�ke �s h�bor� egym�s ut�n sz�llta meg �t, nem hagyva lehet�s�get a menek�l�sre.

Er�sen fogta Harry kez�t, nem foglalkozott azzal, hogy egybefolyt v�r�k k�k sz�nbe v�ltott �t. Csak kapaszkodott bel�, hogy nehogy �sszeessen id� el�tt. Folyton arra gondolt, hogy mi�rt teszi mindezt, hogy ezt meg is szeretn� tenni, �s nem csak k�teless�gtudata vezeti.


Victoria t�relmesen v�rta a jelens�g v�g�t, hogy a k�t testv�rt v�gre a s�trukba vigye, hogy pihenhessenek. Azonnal mellett�k termett, amint �jultan �sszeestek.


Harry �vatosan kelt fel az �gy�b�l, nehogy fel�bressze a testv�r�t. Frissen, kipihenten �bredt, pont �gy, ahogy napok �ta szeretett volna.

Amint kil�pett a s�torb�l, megcsapta arc�t a hajnal h�v�s leveg�je, melyt�l megborzongott egy pillanatra.

- �r�l�k, hogy nem nekem kellett �bresztenem t�ged, Scelto – jelent meg Contestar a Kiv�lasztott el�tt.

- J� reggelt!

- Gyere, mert a Marna kl�n tagjai adni szeretn�nek neked valamit.

Harry csod�lkozva k�vette Contestart, hiszen nem sz�m�tott semmi ilyesmire. P�r perc s�ta ut�n egy szabad t�rre �rkeztek, k�zvetlen�l az erd� mell�.

Ahogy ment el�re egy fens�ges lovat pillantott meg. Szilajs�g�val, vads�g�val, er�s jellem�vel azonnal leny�g�zte Harryt, de mikor a tekintet�k tal�lkozott, megh�kkent egy pillanatra.

- Engedj�tek el azonnal – parancsolta azonnal a d�monoknak, akik haboz�s n�lk�l engedelmeskedtek.

Csak n�zte a l� megt�rt tekintet�t, nem tudott elszakadni t�le. Eg�sz teste m�ly fekete sz�nt �lt�tt, ezzel is t�kr�zte �rz�seit.

- Nem enged senkit a k�zel�be, nagyon er�s – t�j�koztatta Harryt az egyik d�mon.

Harry nem mondott semmit, besz�d helyett ink�bb �vatosan k�zeledni kezdett az �llathoz. Nem �rzett f�lelmet, csup�n k�sztet�st, hogy megsimogassa, hogy megnyugtassa a lovat.

- Mi t�rt�nt veled? – k�rdezte suttogva. – L�tom a szemedben az �let titkait, de k�rlek, ezeket ne �ruld el senkinek. F�lek, hogy t�ls�gosan is megijedn�nek t�le.

A d�monok csod�lkozva n�zt�k a jelentet. A hirtelen felbukkan� aranysz�lak l�tv�ny�t�l ijedten l�ptek h�tra. Nem �rtett�k, hogy mi t�rt�nik, csak Contestar �llt nyugodtan mosolyogva.

- Ezek szerint igaz a legenda, a k�t�d�st arany fogja �sszef�zni – suttogta az angyal �tszellem�lten.

- Mit sz�ln�l ahhoz, hogyha velem maradn�l? – k�rdezte Harry a nemes �llatt�l, �s v�laszul egy beleegyez� nyer�t�st kapott. – Megegyezt�nk, Tenebra.




Jane kipihenten, egyed�l �bredt. M�lyet s�hajtott, hogy fel tudja fogni a tegnapi siker�ket. K�l�n�s kapcsolat alakult ki k�z�tt�k, szinte �rezte Harry minden rezd�l�s�t, de ez m�gis �lesen elv�lt a saj�tj�t�l.

M�r a reggeli k�v�j�t kortyolgatta a s�tor el�tt, mikor valami furcsa �rz�s ker�tette a hatalm�ba. Mire fel tudta volna fogni a jelens�get, az m�r el is m�lt, valami idegen �ress�get hagyva maga ut�n.



Harry b�szk�n vezette �j t�rs�t a s�tra fel�. V�gig besz�lt hozz�, hisz tudta, hogy meg�rt mindent, mondjon b�rmit is.

- Mi�ta van neked lovad? – k�rdezte Jane azonnal, amint megpillantotta �ket.

- Mostant�l, am�gy Tenebranak neveztem el.

- Princeps, l�tom, elfogadtad kl�nom aj�nd�k�t. � nagyon k�l�nleges, �ppen ez�rt vigy�zz r�! Cser�be mindig �vni fog t�ged – vil�gos�totta fel vez�r�t Desider.

- Igaza van – jelent meg Contestar is. – � a truxok egyike, akik a hom�lyban �lnek, �s v�rj�k m�lt� gazd�jukat. Nagyon er�sek, �s csak egy er�s ember mondhatja �ket t�rsuknak. Biztos vagyok benne, hogy te is �rezted, ahogy lelketek �sszekapcsol�dott. Most m�r hozz�d tartozik, �s te � hozz�.

Harry megd�bbenve hallgatta az angyal szavait. Nem gondolta volna, hogy valaha is egy igazi trux t�rsa lehet. Mikor m�g Caelaban �lt, akkor olyan felfoghatatlannak t�ntek ezek a teremtm�nyek, de most �h�tattal n�zte az �llatot.

***

Harry fesz�lten �llt bar�tai t�rsas�g�ban aznap este. P�r perc m�lva ki fog l�pni a sereg el�, hogy m�g utolj�ra besz�ljen hozz�juk. M�g fel sem fogta igaz�n, hogy ezut�n kezdet�t veszi az igazi harc, melyet nem biztos, hogy t�l fognak �lni.

- Princeps, a sereg m�r csak r�d v�r – jelent meg Desider a s�tor bej�rat�n�l.

- Megy�nk – mondta Harry egy m�ly s�haj ut�n.

A Hold f�nye megcsillant a Kiv�lasztott p�nc�lj�n, amint kil�pett a t�meg el�. Perselust valami furcsa b�szkes�g t�lt�tte el, ahogy az ifj�ra pillantott, aki �gy n�zett ki, mint egy igazi herceg egy hadvez�r szerep�be b�jva.

L�tta rajta, hogy mennyire ideges, hiszen er�sen szor�tott az oldal�n l�v� kard markolat�t.

Az �n tan�tv�nyom is - gondolta mag�ban mosolyogva.

Harry elsz�ntan n�zett a t�megre, f�lelmeit j� m�lyen elz�rta hevesen dobog� sz�v�be. Annyi mindent szeretett volna mondani nekik, de most nem igaz�n tal�lta a szavakat.

- Besz�lj, Princeps, csak azt mond, ami a sz�vedben rejt�zik – suttogta Vindicta a f�l�be.

- Angyalok �s d�monok! – kezdett bele, amint er�t gy�jt�tt. – Sohasem gondoltuk volna, hogy egyszer kar�ltve, t�rsk�nt fogunk harcba vonulni. K�pesek voltatok elfogadni egy egyszer� var�zsl�t vez�rnek, ebb�l is l�tszik, milyen elsz�ntak vagytok. K�rlek titeket, hogy harcoljatok minden er�t�kkel, de ne az�rt tegy�tek, mert erre k�rtelek titeket, hanem mert ti is ezt szeretn�tek. Harcoljunk, hogy gy�zhess�nk, hogy az egyens�ly fennmaradjon �r�kre! �g�rem nektek, �n mindent meg fogok tenni az�rt, hogy ne ker�lj�nk a hal�l kez�re!

Mindenki egy emberk�nt ki�ltott fel. Minden sz�v egyszerre d�bbent, egy�tt emelkedtek a kardok a magasba. A harc elkezd�d�tt, �s ki tudja, hogy mikor fog befejez�dni.

Harry sz�vb�l besz�lt, a v�re szinte pezsgett az elsz�nts�gt�l �s a h�vt�l. Nyerni akart minden �ron.

Egy napl�bejegyz�sre gondolt, amit m�g a kast�lyban olvasott egyszer a gyertyaf�nyn�l.
Mit tesz�nk, ha m�r nincs mit tenni? Ha m�r nincs mit tenni, csin�lsz valamit. Ilyen pillanatokban tessz�k meg a legostob�bb l�p�seket, amik tal�n a legjobb d�nt�sek lesznek a j�v�ben. Megtessz�k, mert musz�j, hiszen akkor senki nem mondhatja nek�nk, hogy nem tett�nk semmit. Egy k�ts�gbeesett pr�b�lkoz�s ez, �s mindig is az marad az �larc m�g�tt. Keser� gondolatok ezek egy f�jdalmas csat�ban.

Igen… � is pontosan ezt teszi: d�nt�st hozott, mikor m�r nem lehetett el�r�bb l�pni.

Harry fel�lt Tenebra h�t�ra, �s serege k�z�tt el�re v�gtatott. A t�meg n�m�n v�lt kett�, hogy vez�r�k elfoglalja az �t megillet� helyet.

Albus j�les� �rz�ssel n�zte azt a hat�rtalan tisztelet, ami unok�j�t �vezte. Tal�n most kezdi igaz�n felfogni, hogy milyen m�rhetetlen hatalma van.

Harry leugrott a lov�r�l, mikor a csata sz�nhely�re �rkeztek. Csal�dja m�g�tte sorakozott fel, v�rva, hogy v�gre nekik is mondjon valamit.

- Ha b�cs�zkodni kezdesz, haver, akkor esk�sz�m neked, hogy meg�llek – viccel�d�tt Ron mosolyogva. Nem akarta, hogy bar�tja azt l�ssa, hogy f�l.

- Ez esetben mindenki vigy�zzon mag�ra, senkit nem akarok elvesz�teni – n�zett komolyan mindenki szem�be egyes�vel. – Most pedig mindenki menjen a hely�re.

T�rsai sz� n�lk�l engedelmeskedtek, csak Perselus maradt mellette.

- Perselus, k�rlek, men… - ism�telte volna meg mag�t, de professzora k�zbev�gott.

- Scelto, pr�b�lj meg harcolni, nem csak m�sokat v�deni.

- Mi�rt h�vsz Sceltonak? – k�rdezte d�bbenten Harry

- M�r r�gen nem vagy az a Harry Potter, akit mindenki ismer. Itt �s most te Scelto vagy, az Azul fuego ura. Te vagy Princeps, a csata vezet�je. B�szke vagyok r�d, azt akartam, hogy ezt tudd.

Mire Harry b�rmit is reag�lhatott volna, addigra tan�ra m�r teljesen elt�nt. A sz�ve m�ly�n tudta, hogy igaza van, � m�r r�gen elveszett ezekben a k�l�n�s kalandokban. Itt az ideje, hogy v�gre feln�j�n saj�t erej�hez �s b�zzon �nmag�ban.

Hangos �v�lt�s robbant ki a mez�n. Az ellens�g mozgol�dni kezdett, �s elindult fel�j�k. Hatalmas volt a sereg, messze t�bben voltak mint �k. Harry elh�lve n�zte a k�l�n�s teremtm�nyeket, amikr�l Vindicta is mes�lt m�r neki. L�tta, hogy Falsus a sereg legv�g�n emelkedett a magasba. Az els� gondolata az volt, hogy istennek k�pzeli mag�t az angyal, de v�gs� soron az is volt. Egy angyal, ki �letre h�vta a s�t�ts�g l�nyeit, megpr�b�lva az uralma al� vonni �ket.

- Elkezd�d�tt – suttogta Tenebra h�t�n �lve. – Gyer�nk, bar�tom, el�zz�k meg a hal�lt!

Gyors v�gt�ba kezdett, farkasszemet n�zett az ellens�g vad csapataival. Majd el�rve a c�lj�t leugrott lova h�t�r�l, �s amint l�ba el�rte a talajt, r�gt�n belevetette mag�t a csata s�r�j�be.

Kivont karddal a kez�ben meg�ll�thatatlan volt. Az �les penge szinte �gett a mark�ban, �n�ll� �letet �lt.

Harry nem t�r�d�tt a v�rrel fert�z�tt talajjal a talpa alatt, a r�hull� koszos es�cseppekkel. Az erd� teremtm�nyeit ez menek�l�sre k�nyszer�ttette, de � nem ijedt meg. Adfectus v�rben �szott, m�gis mintha tiszt�n ragyogott volna gazd�ja kez�ben. Harry nem tudta, hogy ki az ellens�ge vagy a bar�tja, de �rezte, hogy kinek kell kioltania az �let�t, vagy �ppen kit kell megv�denie.

Var�zslat j�rta �t az �sszes porcik�j�t, a k�k t�z izzani kezdett lelk�ben. Ereje lassan ki fog t�rni, �s ezt � is nagyon j�l tudta, de nem fogta vissza �nmag�t.

Hirtelen Tenebra jelent meg el�tte, �s � gondolkod�s n�lk�l felpattant a h�t�ra.

- Siess, meg kell tal�lnunk Falsust!



Jane szinte ugyanazzal a h�vvel harcolt, mint testv�re. Egym�sb�l mer�tettek er�t, legy�zhetetlennek t�nhettek volna egym�s mellett. Az egyik pillanatban meg�rezte, hogy el kell mennie, hogy neki most nem itt a helye. Nem tudta, hogy merre kell mennie, de azt igen, hogy kihez.

- Victoria, Tutela, vigyetek minket Harryhez – ord�totta az angyal fel�.

- Nem mehettek a k�zel�be, csak ha sz�l, ez volt a parancsa – v�laszolta Victoria k�t kardcsap�s k�z�tt.

Mindenki tele volt apr� sebekkel, a f�rads�g jeleit senki nem tudta elrejteni. A kis ideig tart� es� s�ross�, cs�sz�ss� tette a talajt, ami megnehez�tette a k�zdelmet.

- Nem �rdekel, de most ott a hely�nk… �rzem! – ki�ltott Jane szinte k�ts�gbeesett hangon. Nem volt ideje a gy�zk�d�sre, hiszen �rezte Harry s�rget�s�t.

- Menj�nk – intette mag�hoz Victoria v�denc�t, �s Tutela is ugyan�gy tett.

Ron �s Jane nem messze Harryt�l �lltak egy fa takar�s�ban. Bar�tjuk nem pillantott h�tra, b�r tudt�k, hogy meg�rezte a jelenl�t�ket.

- Mi a tov�bbi terv? – k�rdezte Ron suttogva a t�bbieket.

- V�runk, �s lecsapunk arra, aki a k�zelbe mer�szkedik – v�laszolta egyszer�en Victoria, mintha ez a vil�g legterm�szetesebb dolga lenne.

Harry hamar el�rt Falsushoz, de k�zben felvette a kapcsolatot nagyapj�val �s Perselusszal.

- Menjetek vissza a Roxfortba, mert az �vnyit� egy f�l �ra m�lva kezdet�t veszi.

- Itt van r�nk sz�ks�ged!

- Igen, de t�bb sz�z gyerek r�tok v�rna. Nektek ott a helyetek! Menjetek! - parancsolta, �s csak rem�lni tudta, hogy hallgatnak r�.

�rezte, hogy itt az id�, az � �s Falsus ideje. Le akarta v�gre z�rni ezt az �vtizedes harcot.

- Jane, hozz�tok ide Lisszit. R� is sz�ks�g�nk lesz – suttogta a sz�lnek, hogy csak testv�re hallhassa meg szavait.

Rem�nykedett benne, hogy terve, amit m�g a kast�lyban dolgozott ki, siker�lni fog. Sok munk�ja volt vele, hiszen rengeteg k�nyvet kellett �ttanulm�nyoznia, de m�g �gy is bizonytalan volt a siker�ben.

Id�t kellett nyernie, hiszen Lisszi m�g nincs itt, �s csak � mondhatja el a t�bbieknek a teend�ket. El�h�zta a kardj�t, �s lass� l�ptekkel elindult ellens�ge fel�.

Adfectust k�k l�ngok �lelt�k �t, melynek t�nc�t a sz�l csak m�g vadabb� tette. Harry pr�b�lta el�rni legm�lyebb m�gi�j�t, az er�t, amellyel nyerhetnek. Egy csap�s, ami nem tal�lt, de a sz�ve felb�torodott. M�g egy csap�s, �s sz�ve dalolni kezdett.

�r�lt k�zdelem bontakozott ki k�z�tt�k. Nem csak az ac�l z�rej�t lehetett hallani, hanem az elsuttogott ig�ket is. Falsus oly er�ket id�zett meg, melyekt�l m�g a s�t�ts�g is megijedt, m�g Harry a sz�v�b�l felt�r� Azul fuegoval k�zd�tt.

- Nem nyerhetsz, ezt te is tudod – suttogta Falsus Scelto f�l�be, mikor siker�lt �t a f�ldre k�nyszer�tenie. Az angyal vesz�lyes ellenf�l volt, hiszen tiszt�ban volt ereje nagys�g�val, �s ezzel el�rte, hogy f�ljenek t�le.

- Mire v�rsz akkor? Int�zz el v�gre!

Falsus felemelte a kardj�t, hogy lecsapjon ellens�g�re, de mikor �szrevette, hogy Scelto szem�ben csak belenyugv�s van, ink�bb meggondolta mag�t. Jobb b�ntet�st gondolt ki ellens�g�nek.

- Nem foglak meg�lni. Ink�bb angyall� teszlek, tudom, neked az mindenn�l jobban fog f�jni.



Jane amint meghallotta testv�re hangj�t, r�gt�n sz�lt t�rsainak. Megfogta Victoria kez�t, �s vezette Amarilliszhez, igaz � maga sem �rtette, hogy honnan tudja ilyen biztosan az utat.

- Lisszi, Harry k�ld�tt. El kell innen vinn�nk – sietett Jane az angyalhoz.

- Falsus azonnal megtudja, hogy elhagytam a cell�t – �llt fel lassan.

- Nem �rdekel, de most sietn�nk kell – s�rgetett mindenkit Jane.

- Ti h�rman menjetek vissza, �n m�g besz�lni szeretn�k Janenel – parancsolta Lisszi, amit a t�bbiek sz� n�lk�l k�vettek.

Amarillisz pr�b�lt nyugalmat er�ltetni mag�ra, hiszen m�g nem j�tt el az ideje, hogy �k visszat�rjenek. T�relmetlen volt, mert m�r alig v�rta, hogy �jra l�ssa v�denc�t. Sohasem gondolta volna, hogy valaha is ennyire megszereti majd �t.

- Tudod, mire k�sz�l Scelto? – k�rdezte csendesen az angyal az el�tte �ll� l�nyt�l.

- Nem tudom, de valami olyasmire, amivel nyerhet�nk.

- Pontosan, �s r�nk nagy sz�ks�ge lesz. Megid�zi az �si k�rt, mellyel a hal�lba k�ldheti a gonoszt. Ezt mindenki csak egyszer teheti meg �letben, �s � �gy d�nt�tt, hogy Falsust gy�zi le vele, �s nem Voldemortot – n�zett az angyal Jane szem�be mik�zben besz�lt. Kereste a f�lelmet, a k�telyt, de csak elsz�nts�got l�tott, amit�l megnyugodott.

- Tudtad, hogy a szertart�s ut�n ez fog k�vetkezni? �gy �rzem, hogy az �sszes �si elem bennem �l, de nincs olyan hatalmas er�m, mint Harrynek. �rzem a testv�rem �sszes rezd�l�s�t, �s tudom, hogyha sz�ks�ges, akkor bel�lem fog er�t nyerni.

- Term�szetes, hogy ezt �rzed. Ebb�l is l�tszik, hogy j�l v�gezt�tek el a szertart�st – �lelte meg Janet az angyal. Pr�b�lt neki m�g t�bb er�t adni, hiszen tudta, musz�j lesz a v�gs�kig kitartania. – Most pedig megmutatom neked a k�vetkez� l�p�st.


Jane az angyal szem�be n�zett, hogy l�ssa, mit kell tennie, de meglepet�s�re nem ezt pillantotta meg.

Egy csata k�zep�be cs�ppent bele, �s egy pillanatig azt hitte, hogy a jelent l�tja. �vatosan n�zett k�rbe, �s �szrevett egy f�rfit, ki az Azul fuegot ir�ny�totta.

Nem b�rta tov�bb n�zni a sok embert a f�ld�n, akik saj�t v�r�kben �sztak. Pr�b�lt h�tr�lni, de csak az �rte el vele, hogy az ismeretlen f�rfi mellett tal�lta mag�t. Hirtelen �sszeesett, majd a f�rfi lehajolt hozz�, �s f�l�be s�gott valamit. Jane csak b�lintott egyet, �s talpra �llt, majd a k�vetkez� pillanatban m�r azt vette �szre, hogy Falsus a testv�r�hez besz�l.



Harry erre a percre v�rt eg�sz id� alatt. V�gre egyes�lni fog v�re az ellens�g�vel. Nem habozott, mindenkit mag�hoz h�vott, akire sz�ks�ge lesz. Vetett egy gyors pillant�st h�tra, hogy l�ssa v�delmez�j�t.

Falsus megmarkolta Scelto tenyer�t, majd kih�zta az �les t�rt, hogy v�r�k egybefolyjon.


- Perselus, mit keresel itt? Contestarnak vagy Remusnak kellett volna j�nnie – k�rdezte ijedten Lisszi, hisz csak egyetlen oka lehet annak, hogy egyik�k sem j�tt.

- Remus meghalt. �reztem a h�v�st, �s azonnal j�ttem.

- Mit kell tenn�nk? – k�rdezte hat�rozottan Ron, aki pr�b�lt er�s maradni, �s kiz�rni minden m�st, hiszen tudta, ez most nem a gy�sz ideje.

- Falsus �s Scelto k�r� kell �llnunk, hogy bel�l�nk nyerjen er�t. A t�bbit ti is tudni fogj�tok, hogy ha itt az id�.

Harry megnyugodott egy pillanatra, mikor �szrevette, hogy a k�r l�trej�tt, de tudta, a neheze csak most fog k�vetkezni.

- Nem leszek angyal, tudod, tettem ellene – �llt fel hirtelen Harry, majd m�lyen az ellens�ge szem�be n�zett.

- Azul fuego, �si elemek, r�gvolt er�k keljetek �letre! Felaj�nlom nektek v�gzetem �s lelkemet - suttogta valami ismeretlen �si nyelven, mely szinte transzba ejtett minden jelenl�v�t.

Falsus ijedten n�zett k�rbe, mikor r�j�tt, hogy mit is tervez ellens�ge. Pr�b�lt szabadulni, de egy l�thatatlan bilincs marad�sra k�nyszer�ttette. M�r csak abban rem�nykedett, hogy az �si k�r nem fog l�trej�nni.

Amint Harry besz�lni kezdett test�t k�k l�ngok �lelt�k �t, ami folyamatosan terjedt �t a t�bbiekre is.

- A d�mon, az angyal, a testv�r, a bar�t, a szeret�, a mester – mondta egyenk�nt mindenki az ismeretlen nyelven, amint el�rte �ket a t�z.

- Egy a sz�v�nk, egy az akaratunk. Felaj�nljuk er�nk, hogy legy�zd a gonoszt.

Kavarogtak az elemek, de nem �gy, mint Jane �s Harry k�z�tt tett�k. Ez sokkal vadabb �s szesz�lyesebb volt, �s dermeszt� f�lelmet hozott mag�val. Mindenki a mellette l�v� kez�be kapaszkodott, hiszen a var�zslat lassan minden erej�ket elsz�vta.

Harry alig b�rt talpon maradni, f�jt mindene, de pr�b�lt er�s maradni. Rem�nytelen gondolatok k�lt�ztek a sz�v�be, melyekt�l nem tudott szabadulni.

A k�k t�z hirtelen v�r�ss� v�ltozott, majd heves indulattal tombolni kezdett. Birtokba vette az erd�t, az emberek sz�v�t, �s csak �gett, nem t�r�d�tt semmivel.

- T�rt�njen b�rmi, de ti nem szak�thatj�tok meg a k�rt! Az egyenl� lenne a hal�llal – ki�ltotta Vindicta a t�bbieknek, hiszen sejtette mi fog t�rt�nni.

Harryt elhagyta minden ereje, �s f�ldre esett. �v�lteni kezdett, hiszen f�jdalma nem fizikai, hanem lelki volt. Ugyanazok az �rz�sek keltek benne �letre, mint a ny�r elej�n.

A s�t�ts�g f�lelmetes er�vel tasz�totta le Harry lelk�t a m�lybe. Nem akarta, hogy ism�t a fi� nyerjen, hogy b�rmiben is rem�nykedjen.

Scelto smaragd sz�n� szeme feket�be v�ltozott �t, amint megl�tta az angyal �s saj�t v�re kever�k�t. Meg akarta szak�tani a kapcsolatot, ki akart l�pni a k�rb�l, hogy v�gre tombolhasson, hogy m�g t�bb v�rt l�thasson, de akkor egy ismer�s hang k�zbe sz�lt.


Ron ijedten n�zte bar�tja szenved�s�t. Legsz�vesebben odament volna, hogy megossza vele a f�jdalmat, vagy seg�tett volna neki b�rhogy, csak v�ge legyen v�gre.

M�r �ppen meg akarta szak�tani a k�rt, mikor meghallotta Vindicta hangj�t. Az els� gondolata az volt, hogy nem �rdekli a hal�l, de ut�na r�j�tt, hogy ezzel a t�bbieket is meg�lheti.

- Haver, gyer�nk m�r! Er�sebb vagy te enn�l – ord�totta bar�tj�nak, amint megl�tta fekete szem�t. Nem �rdekelte, hogy hangja elcsuklik, hogy t�rsai ijedten n�znek r�, csak az, hogy Harry �letben maradjon.

Harry egy ugr�ssal Ron el�tt termett. M�r h�zta el� a kardj�t, hogy v�gezzen vele, de a penge markolata �gni kezdett a kez�ben. A k�k l�ngok �jra felcsaptak, �s Harry szeme visszav�ltozott.

- Fejezz�k be, amit elkezdt�nk, mert m�r elegem van ebb�l a viharb�l – mondta bar�tj�nak, �s m�r l�pett volna mell�, hogy folytass�k a szertart�st, de Perselus megel�zte �t.

- M�g nem vagy el�g er�s ehhez. Majd �n megteszem, ti csak tarts�tok a k�rt er�sen.

Harry h�l�san n�zett tan�r�ra, majd mind a ketten Falsus mell� �lltak.

- K�r a k�rben. K�szen �llsz? – k�rdezte Perselus tan�tv�ny�t.

Harry b�lintott, len�zett a f�l�n fekv� eszm�letlen angyalra, majd professzora szem�be n�zett.

- �ld meg! - ki�ltott�k egyszerre a parancsot.

A hat�rokat nem ismer� elemi tombol�s most Falsus fel� vette az ir�nyt. Az id� mintha meg�llt volna. Minden megdermedt, ami l�tezett. A f�k levelei nem t�ncoltak a szell�nek, az �llatok n�ma csendben v�rt�k a folytat�st.

Falsus felord�tott a hirtelen f�jdalomt�l, �s Harry is ugyanezt tette. A test�n beforrt sebek felszakadtak, �s pillanatok alatt v�rben �szott. G�rcs�sen szor�totta Perselus kez�t, aki pr�b�lta �t talpon tartani.

- Menjetek vissza a Roxfortba, mi is megy�nk, amint lehet – ord�totta h�tra a t�bbieknek. A k�r elv�gezte a dolg�t, �s nem akarta, hogy a t�bbiek is l�ss�k Harry szenved�s�t.

Egy pillanatig senki nem mozdult, de azt�n az angyalok �s a d�mon megfogt�k Ront �s Janet, �s elvitt�k �ket.

Victoria lehajtott fejjel hallgatta Jane kiab�l�s�t, hiszen � is maradni szeretett volna, de tudta, �k m�r nem tehetnek semmit.


Albus �pp az �vnyit� besz�det mondta, mikor meghallotta a kiab�l�st. Az eddig j�l pal�stolt f�lelme most kit�rni l�tszott. Siet�s l�ptekkel vonult v�gig a Nagytermen, mik�zben a di�kok n�ma csendben figyelt�k �t.

- Hol van Harry �s Perselus? – k�rdezte azonnal a t�bbieket, amint felfedezte a hi�nyukat.

- Ott maradtak - suttogta Lisszi, b�r szavait mindenki tiszt�n hallotta.

A di�kok suttogni kezdtek, majd egyre hangosabban kezdtek el besz�lgetni. Nem �rtett�k, hogy mi t�rt�nt, hogy mi�rt n�z ki a k�t griffend�les �gy, mint akik csat�b�l j�ttek.

- M�r nem tehet�nk semmit – has�tott a csendbe Vindicta hangja.

- Mindenki menjen vissza a Nagyteremben, �s folytassa a vacsor�j�t – parancsolta az igazgat�, �s senki nem mert ellenkezni.

- Nek�nk is a Nagyterembe kellene menn�nk, mert Scelto ide fog �rkezni. Jane, Ron, ti menjetek a gyeng�lked�re, hogy ell�ss�k a sebeiteket – aj�nlotta Lisszi, de a k�t dacos fiatal ink�bb bevonult a k�v�ncsi di�kokhoz.

Nem �ltek le h�zt�rsaikhoz, hanem a tan�ri asztal el� telepedtek le, �s n�ma cs�ndben v�rakoztak. Egy id� ut�n m�r mind ott �ltek. Az angyalok, a kir�lyn� �s az igazgat� rem�nykedve n�zett az ajt� ir�ny�ba, h�tha megjelennek Harry�k.


Perselus agg�dva n�zte tan�tv�nya szenved�s�t. Alig v�rta, hogy Falsus meghaljon, mert akkor v�ge lesz ennek az eg�sznek.

- V�ge – suttogta szinte n�m�n Harry.

- Azonnal be kell gy�gy�tani a sebeid – fektette le a f�ldre Perselus.

Gyorsan mormolta az �sszes gy�gy�t� var�zslatot, amit ismert, mik�zben �nt�tte a b�jitalokat az ifj� sz�j�ba. Minden perc sz�m�tott, hisz Harry rengeteg v�rt vesz�tett.

- Gyer�nk Harry ez az utols� – biztatta �t Perselus.

- Mindenki �letben van?

- Ezt majd akkor megbesz�lj�k, ha jobban leszel. Most vissza kell �rn�nk az iskol�ba, hisz a harcnak v�ge van. Te nyert�l.

- Nem, Perselus. A harcom csak most kezd�dik el – n�zett szomor�an tan�ra szem�be.

Perselus tudta, hogy igaza van. Egy olyan vil�g�rt k�zd�tt, amit alig ismer p�r ember, ami�rt nem volt k�telez� harcolnia. Ugyanez v�r r� a saj�t vil�g�ban is, de tal�n kegyetlenebb lesz, mint ez valaha is volt.

- Tenebra – ki�ltotta Perselus, �s csak rem�nykedett, hogy az �llat meg is jelenik az � h�v�s�ra. – Van annyi er�d, hogy elvigy�l minket? – k�rdezte Harryt, aki csak b�lintott, hisz m�r nem volt ereje besz�lni.

Perselus felrakta Harryt a l� h�t�ra, majd � is fel�lt, �s v�gtatni kezdett. �rezte, ahogy a sz�l az arc�ba csap, �s elnyeli �ket a k�k t�z.

A Tiltott Rengetegbe �rkeztek, de a professzor nem lass�tott a temp�n. Amint el�rt�k a Nagyterem bej�rat�t leugrott Tenebrar�l, �s seg�tett lesz�llni Harrynek.

Egym�st t�mogatva l�ptek be a Nagyterembe, ahol minden szem r�juk szegez�d�tt. A k�sei �ra ellen�re minden di�k ott volt. Az igazgat� azonnal fel�llt, de nem mert m�g elindulni unok�ja fel�.

- Megj�tt�nk, nagyapa – n�zett vid�man Albus szem�be, majd hagyta, hogy a kimer�lts�g er�t vegyen rajta. M�g l�tta, ahogy nagyapja �s a t�bbiek sietnek fel�, de mire oda�rtek volna �t m�r rabul ejtette a j�t�kony s�t�ts�g.