�

Egy �j �let kezdete

�

�

Dumbledor professzor a szob�j�ban �lt, Perselus Pitonnal besz�lgetett. Egy hangra lett figyelmes. El�sz�r nem �rtette, - hisz ez egy n�i hang- gondolta. Azt�n h�rtelen:

- PERSELUS! AZONNAL…A PARKBA! – ki�ltotta, �s kor�t meghazudtol� m�don iramodott neki. Pitonnak esz�be sem jutott akad�koskodni, b�r nem �rtette mi t�rt�nik, de k�vette az �reg m�gust.

�

*******

�

�Sofia Denem a parkba fek�dt. Az eszm�lete ugyan visszat�rt, �m fel�llni nem maradt ereje.� Az igazgat�ra gondolt, az egyetlen emberre, aki t�maszt �s v�delmet ny�jthat neki. H�vta… �rezte, hogy a �m�gus meghallotta, �gy elmondta neki hol van. �m ez a „p�rbesz�d” kimer�tette, �s az utols� k�p, amit l�tott Dumbledor ez�st�s haja �s szak�lla volt, majd minden kapcsolat�t elvesz�tette a k�lvil�ggal.

�

*******

�

Az igazgat� �s Piton megl�tt�k az alakot a f�ben. A fiatal m�gus megel�zte id�sebb t�rs�t, �s � �rt els�k�nt a n�h�z.

- Hogy van Perselus?- sz�lt a k�rd�s.

- Eszm�letlen – hangzott el �a t�m�r v�lasz – �s a karja nagyon v�rzik, de nem l�tom a v�rz�s forr�s�t, fel kell vinn�nk Poppyhoz.

- Nem! – mondta Dumbledor – Tudod ki ez Perselus?

A f�rfi ekkor pillantott csak r� a n� arc�ra.

- Szent Isten! – hangzott a felismer�s - ez lehetetlen…..

- Most m�r �rted mi�rt nem l�thatja senki, m�g ha olyan megb�zhat� szem�lyr�l is van sz�, mint Poppy. Hozz�d kell vinn�nk, a lakr�szedbe.

Piton nem ellenkezett, �l�be vette a l�nyt �s elindultak.

- Mi t�rt�nhetett? – k�rdezte. Nagyon j�l leplezve, de a halv�ny agg�d�s megjelent a hangj�ban.

- Vannak �tleteim, de legjobban tessz�k, ha megv�rjuk m�g � tud felelni a k�rd�seinkre.

- Az eny�mre nem, �n nem leszek ott!!- mondta hirtelen Piton.

- Ezt nem �rtem Perselus, mi ez a h�rtelen ellenszenv?!

- Semmi ellenszenv professzor, de val�sz�n�s�tem, hogy ha megl�tna a kisasszony, vagy�� �rj�ng� rohamot kapna, vagy megint el�julna.

Az igazgat� r�hagyta, ink�bb nem sz�lt semmit, de Piton tudta ez m�g nem egy lefutott j�tszma.

Mindek�zben le�rtek a pinc�be. A fiatal m�gus kimondta lakoszt�lya jelszav�t �s el�reengedve t�rs�t bel�ptek nappalij�ba. Lefektette a l�nyt a kanap�ra �s elt�nt a laborj�ba vezet� ajt� m�g�tt. Dumbledor mindek�zben helyet foglalt a kanap� melletti karossz�kben figyelve a l�ny gyorsul� l�gz�s�t.

- L�zcsillap�t�ra is sz�ks�ge lesz! –ki�ltott a var�zsl� ut�n.

- Magamt�l nem is gondoltam volna erre….- sz�lt egy g�nyos v�lasz a h�ta m�g�l.

Perselus, amilyen gyorsan elt�nt vissza is t�rt, imm�r 5 �veget, �s egy g�zhez hasonl�t� gombolyagot tartva a kez�ben. Lerakta az �vegeket az asztalra, majd elt�nt egy m�sik ajt� m�g�tt. Egy t�l v�zzel �s n�h�ny t�r�lk�z�vel �rkezett meg.

Let�rdelt a sebes�lt mell� �s egy b�jitalmestert�l elv�rhat� finoms�ggal �s �vatoss�ggal kezdte tiszt�tani a v�rz� fel�letet egy t�r�lk�z� seg�ts�g�vel.

- Te j� Merlin!- ki�ltott fel, megl�tva a kacskaring�s, m�g mindig izz� bet�ket a n� karj�n. - Ez meg mit jelentsen? – tette fel a k�rd�st az id�sebb var�zsl�nak.

- Ha j�l veszem ki ezek bet�k Perselus – v�laszolta a var�zsl�, mik�zben agg�dva tanulm�nyozta a sebhelyet.

- Megb�lyegezte! – suttogta, hozz� nem ill� elhall� hangon Piton. – A saj�t h�g�t!

- Egyre bonyolultabb ez a dolog – r�ncolta a homlok�t Dumbledor.- Ha j�l veszem ki a bet�ket: SMD.

- A neve, illetve a neve kezd�bet�i, Sofia Merope Denem – has�tott a felismer�s a gy�gy�t�ba, ahogy v�gigh�zta ujj�t a b�lyeg alatt. – Mi t�rt�nhetett?!- ilyet � nem csin�l csak �gy.

T�preng�sbe mer�lve folytatta a seb tiszt�t�s�t, majd az egyik �veget mag�hoz vette �s bekente vele Sofia kez�t, majd ezek ut�n k�rbetekerte g�zzel. A t�bbi b�jitalt egyenk�nt megitatta a l�nnyal, minden egyes korty ut�n v�gigvezetve a folyad�kot a n� tork�ban.

- Ennyit tudtam tenni per pillanat. Megkapta a lehet� leger�sebb l�zcsillap�t�t, mert t�zel a teste. Emellett v�rp�tl�t �s er�s�t�t, de ha nem csillapodik a kr�mt�l a v�rz�s nem tudom mi lesz. Egyszer�en el fog v�rezni. Nem vagyok k�pes ennyit p�tolni a b�jitallal.

- Nem tehet�nk m�st, minthogy v�runk. – s�hajtot a m�gus. - Nekem vissza kell mennem az irod�mba, rem�lem nem probl�ma, ha Sofia itt marad Perselus, am�g teljesen fel nem �p�l, hiszen te vagy a legalkalmasabb….- mondta Dumbledor kifele menet , m�g Piton hirtelen felki�lt�sa f�lbe nem szak�totta.

- De PROBL�MA Dumbledor! – hangs�lyozta a� probl�ma sz�t, inger�lt hanggal a m�gus.

- Nem �rtelek! Azt hiszem azzal egyet �rt�nk, hogy te vagy a legalkalmasabb az ell�t�s�ra. – mondta �rtetlen�l az igazgat�- Akkor meg nem �rtem mi lehet a probl�ma l�nyege?? – n�zett k�rd�n t�rs�ra.

- Nem is �rtheted!

- Akkor legy�l sz�ves elmagyar�zni nekem!- mondta, kiss� m�r inger�lten a m�gus.

Piton egy f�l percig hallgatott, elr�vedve n�zett a l�nyra, feleleven�tve a m�lt eml�keit. Nem tudta hol kezdje , mit is mondjon az igazgat�nak, hogy magyar�zza. Azt�n �gy d�nt�tt nincs mit titkolnia.

- A S�t�t Nagy�r, mint j�l tudod,a hal�lfal�ival v�gezteti� a piszkos munk�t. – kezdett bele a magyar�zatba – Miut�n megtudta, amit az eg�sz var�zsvil�g suttogott, hogy a h�ga megmenti a kiszemelt �ldozatokat, egyre szigor�bban fogta a l�nyt - mutatott a m�g mindig eszm�letlen Sofira. Minden ellenszeg�l�sn�l meg… - itt egy pillanatra elhallgatott, a n�re n�zett, aki piros volt a l�zt�l- megk�noztatta. Nos mivel �n is a csatl�sai k�z�tt vagyok, ahogy te azt �hajtottad, n�ha nekem jutott e „nemes” feladat – mondta egy kis �nut�lattal a hangj�ban. - Mind ez ut�n gondolj bele, hogy hogy reag�lna, ha fel�bredve engem l�tna meg el�sz�r…. –fejezte be mond�k�j�t Piton.

- �rtem Perselus, de a v�lem�nyem m�g mindig ugyan az. Sofi itt van a legjobb helyen.

- Most vagy nem figyelt�l r�m, vagy komoly probl�ma van az �t�l�k�pess�geddel Dumbledor!!! – mondta hitetlenkedve a var�zsl� – M�gis hogy gondoltad??? Mag�hoz t�r, megl�t, k�zli, hogy megbocs�t a nyakamba ugrik� �s boldogan elmes�li mi is t�rt�nt – sziszegte a k�rd�st g�nyos ir�ni�val.

- Ha nem is ilyen romantikusan, de valami ilyesmire gondoltam, igen- mondta a m�gus, egy kis somolyg�ssal – Persze sz�ks�g lesz n�mi nyugtat�ra, �s magyar�zatra, amit elkezdesz, majd miut�n meg�rkezem az �rtes�t�sedre, hogy fel�bredt, �n is bekapcsol�dom. Sofit az itt elt�lt�tt �vei sor�n egy �rtelmes, hidegv�r� l�nynak ismertem meg. Lehet, hogy kicsit ideges lesz, de meg fog hallgatni.

- Te ezt komolyan gondolod� Albus? Komolyan azt hiszed, hogy azok ut�n, amit �t�lt, ugyan olyan maradt mint volt? – k�rdezte egyre idegesebben Piton.

- Pontosan ezt gondolom. De ezen most felesleges vit�zni. Mivel ebben az iskol�ban, m�lt�n vagy sem de �n vagyok az igazgat�, az lesz amit mondok- z�rta le a vit�t az id�s m�gus- a l�ny itt marad, am�g fel nem �p�l. A tov�bbiakr�l r��r�nk besz�lni.

- De…- kezdett volna bele Piton az ellenkez�sbe.

- Perselus, nincs de. Feln�tt f�rfi vagy, olyan ember, aki minden nap az �let�t kock�ztatja, csak meg tudsz� birk�zni egy legyeng�lt l�ny megnyugtat�s�val. – mondta Dumbledor viccesen, de �reztetve, hogy nem k�v�n tov�bbi vit�ba bonyol�dni.

- J� �jt Prselus, �s k�rlek �rtes�ts ha van valami v�ltoz�s. -� mondta t�voz�sa k�zben.

Perselus egy pillnatra nem hitte el, hogy mi t�rt�nt. Val�ban ott maradt Voldemort h�g�val, aki �let �s hal�l k�z�tt van, aki ut�lja �t, �s aki val�sz�n�leg a l�tv�ny�t�l fog meghalni ha esetleg mag�hoz t�r. De nem tudott mit tenni, kicser�lte a vizes t�r�lk�z�t a l�ny homlok�n, elmormogott egy h�t�b�b�jt, megitatott m�g egy adag l�zcsillap�t�t vele, majd egy k�nyv t�rsas�g�ban le�lt egy karossz�kbe �s megpr�b�lt olvasni. Id�k�z�nk�nt megn�zte az a l�nyt. N�ha kicser�lte a borogat�st, meg� megitatott vele egy k�t �vegcse v�rp�tl�t. De a helyzet nem volt b�ztat�. A v�rz�s csak nagyon lassan csillapodott �s m�r harmadszor kellett �tk�tni a l�ny karj�t. Perselus egy szemhuny�snyit sem aludt, a hajnal �gy k�sz�nt�tt r�juk.

�

A nap k�zep�n, az igazgat� is megn�zte, hogy hogy van Sofi. R�parancsolt tan�r�ra, hogy aludjon, �s addig � vette �t az �rz� szerep�t.

M�r k�s� d�lut�n volt. Perselus� �s Dumbledor egy egy fotelben �lve tan�cskoztak. M�r v�rt�k, hogy Voldemort mag�hoz sz�l�tsa csatl�sait, �gy Pitont is. Az besz�lt�k, hogy mi a legjobb megold�s Sofi elrejt�s�re. Abban mind a ketten egyet�rtettek, hogy a l�ny nem hagyhatja el a Roxfortot. Abban viszont m�r kev�sb�, hogy� hol k�ne t�lteni a fel�p�l�si id�szakot ha mag�hoz t�r. De ezen nem is vit�ztak sok�ig, mert „hal�lfal�” alkarj�n felizzott a S�t�t Jegy. Perselusnak mennie kellett. Mind a ketten tudt�k, hogy mi�rt is sz�l�tja a hal�lfal�kat a S�t�t Nagy�r, �s b�ztak Piton oklumentori k�pess�geiben, hogy� Voldemort nem j�n r� hol is van a h�ga. Piton, mint� a t�rsai majd el�adja, hogy mindent meg fog tenni Sofia el�ker�t�se �rdek�ben, �gy egy darabig biztons�gban lesz a fiatal n�.

�

*********

Voldemort �t�relmetlen volt �s ideges. Ez t�bbek k�z�tt azt is jelentette, hogy komolyan b�nh�dni fog az, aki k�sni mer�szel k�vet�i k�z�l.

A hoppon�l�s kis hangjai hallatsz�dtak mindenhol a teremben. Sorban �rkeztek meg a hal�lfal�k �s t�rdeltek egy k�rbe. Voldemort bel�pett a k�rbe, �s v�gigj�ratta tekintet�t csatl�sain.

- Lass�ak voltatok! M�g egyszer ezt nem t�r�m el! – hangja visszhangzott a teremben, olyan csend volt.

Ekkor k�t hoppon�l�s hangzott. Nott �s Dolohov voltak a hang forr�sai. Voldemort szeme v�szj�sl�an megcsillant, a t�bbi leveg�t sem mert venni.

- Bocs�ss meg Nagyuram – mondta k�rusban a kett� mik�zben let�rdelt – feltartottak minket.

- Feltartottak?- a k�t f�rfi megremegett a k�rd�s hallat�n. Crucio! – mondta szinte suttogva Voldemort. Nott �sszeesett a hirtelen f�jdalom hat�s�ra. Mintha ezernyi k�st sz�rtak volna test�be. Egy ideig csak vonaglott, azt�n a fokoz�d� �tok hat�s�ra elkezdett �v�lteni. Legal�bb 3 percig �k�nozta �gy ura, majd hirtelen feloldotta az �tkot. Hirtelen Dolohovra n�zett.

- Feltartottak? – k�rdezte ism�t. �s az im�nti esem�ny megism�tl�d�tt csup�n a szenved� f�l volt m�s.

Miut�n a m�sodik �tkot is megsz�ntette, k�rben�zett.

- Valaki m�g �gy gondolja, hogy feltarthatja valaki ha �N h�vom? – a teremben s�ri csend honolt.

A k�t m�gusra n�zette, akik m�g mindig a f�ld�n fek�dtek.

- Ha m�g egyszer k�sni mertek, nem �ssz�tok meg ennyivel – mondta j�g hideg hangon – �s ez a t�bbiekre is vonatkozik – n�zett �jra v�gig� k�vet�i k�r�n.

- Nem t�r�k el semmilyen engedetlens�get, vagy k�s�st! Azt hittem ezt m�r mindenki pontosan megtanulta. De �gy l�tom ism�tl�sre lesz sz�ks�g – egyetlen p�lcamozdulatra az eg�sz k�r hasra esett, mint egy hatalmas korb�cs has�tott v�gig a h�takon az �tok, majd m�g egyszer �s harmadszor is. A gyeng�bbek m�r �v�lt�ttek f�jdalmukban,a korb�cs oly er�sen v�gott bele a h�tukba.

- Tal�n ennyi els�nek el�g lesz. - n�zett v�gig k�vet�in a Nagy�r, akik �pp g�rcs�sen pr�b�ltak visszat�rdelni.

- A k�vetkez��rt hivattalak benneteket – fogott bele Voldemort, mintha misem t�rt�nt volna. – Mint egyesek m�r tudj�k a h�gom m�lt �jjel megsz�k�tt a k�ri�b�l. A feladatotok megtal�lni. Min�l el�bbi eredm�nyt v�rok, k�l�nben k�nytelen leszek azt hinni, hogy nem igyekeztek el�gg� – mondta j�ghideg hangon a m�gus, �gy hogy a t�bbi �nk�ntelen�l is megremegett – �s akkor nagyon csal�dott lenn�k. �s tudj�tok mennyire nem szeretek csal�dni? – hogyne tudt�k volna, t�bbsz�r �rezt�k m�r a csal�d�s eredm�ny�t a b�r�k�n.

- �rtett�tek? – k�rdezte a S�t�t Nagy�r.

- Igen, Nagy�r! – hangzott az egybehangz� v�lasz.

- Akkor menjetek – bocs�totta �tra �ket. - A kez�n, ahol nektek a S�t�t Jegy van, ott vannak a neve kezd�bet�i, arr�l felismeritek.�

A hal�lfal�k kezdtek volna elmenni, mikor – Oh, majdnem elfelejtettem…- sz�lt a h�v�s hang, amit�l mindenki megdermedt, majd hirtelen �jra csattant a m�gikus ostor a h�tukon.

- Eml�keztet��l! –hangzott a fenyeget�s.

M�g miel�tt esz�be jutott volna egy �jabb eml�keztet�, a hal�lfal�k amilyen gyorsan csak tudtak dehoppon�ltak.

- Perselus te maradj! –sz�lt Voldemort.

Piton tudta mi k�vetkezik.

-Igen Nagyuram! – fordult oda �s t�rdelt vissza.

- N�zz r�m!- sz�l�totta fel a m�gus. – Ugye sz�lt�l volna, ha esetleg a mi j� �reg bar�tunkn�l felbukkant volna Sofia? Ugye j�l gondolom, hogy az lett volna az els�, hogy nekem sz�lsz Perselus?- a hangt�l val� f�lelm�ben, - amit Voldemort meg�t�tt - egy k�t hal�lfal� m�r el�jult volna, de Perselus Piton, � nem. Tudta pontosan, hogy ura csak megf�leml�teni pr�b�lja. Ismerte m�r, � de m�g hogy.

- Nagy�r, Te lett�l volna az els�, akinek sz�lok, ha h�god megjelent volna a Roxfortban.- mik�zben ezeket mondta, v�gig Voldemort szem�be n�zett. A var�zsl� egy darabig m�g f�rk�szte tekintet�t, megpr�b�lt legilimenci�t alkalmazni, de pontosan azt l�tta, amit a vele szemben t�rdel� alak akart, hogy l�sson.

- Rendben van! Most menj, �s tov�bbra se felejtsd el ki az Urad!- sz�lt az utas�t�s.

- Igenis!- hangzott a t�m�r v�lasz, majd Piton is dehoppon�lt.

�

************

�

A kast�lyban csend honolt, amikor a m�gus vissza�rkezett. Egyenesen lak�sa fel� vette az ir�nyt. Elk�ldte a h�ziman�t, aki a l�ny fel�gyelete miatt volt ott, le�rta p�r sorban Dumbledornak a t�rt�nteket, megn�zte a beteget, aki m�g mindig eszm�letlen�l fek�dt, majd vett egy f�rd�t, hogy v�giggondolja a t�rt�nteket. Egy k�t csepp gy�gy�t� f�zetet csepegtetett a f�rd�v�zbe, amely begy�gy�totta a h�t�n keletkezett m�ly sebeket, melyeket m�g a Voldemort m�gikus korb�csa okozott.

El�gedetten ment vissza nappalij�ba, ahol bekapott n�h�ny falatot, majd elfoglalta j�l megszokott hely�t a karossz�kben.

Az este m�r �jjelbe ment �t, mikor egyszer csak megmozdul a l�ny a kanap�n. Perselus r�gt�n ott termett. Sofi el�bb csak f�jdalmasan ny�g�tt egy kett�t, majd lassan nyitogatni kezdte a szemeit. M�g el�g hom�lyosan l�tott, de l�tta, hogy valaki van el�tte.

- Hol vagyok? – k�rdezte rekedtes hangon.

- Ott ahova hoppon�lt, Roxfortban. – felelte Piton, rem�nykedve, hogy addig nem ismeri fel a l�ny, am�g ki nem tal�l valamit, hogy hogy ker�lheti el a v�rt kiborul�st.

- Olyan ismer�s a hangja, de nem tudom honnan, �s m�g nem l�tom rendesen. De nem Dumbledor professzor az biztos. �n kicsoda? –k�rdezte �rtatlan k�v�ncsis�ggal. – �s mit t�rt�nt? Nagyon f�j mindenem �s f�zom.

Piton gondolkodott mit is mondhatna, hogy ne izgassa fel a l�nyt, de tudta hamarosan tiszta lesz a l�t�sa, �gy hogy nem �rdemes hazudnia.

- Mi el�tt v�laszolok meg kell �g�rned, hogy b�rmit is hallasz megv�rod a magyar�zatot, �s nem kezdesz el kiab�lni, �s nem pr�b�lsz meg semmi �r�lts�get. – kezdett bele a professzor, mik�zben egy adag nyugtat� ut�n ny�lt, �s �rt p�r sort az igazgat�nak, hogy azonnal j�jj�n.

-� Ha nem hallom azt, hogy meg�g�rem, nem mondok semmit….- mondta, l�tv�n, hogy Sofi a hallottak miatt kezd izgatott lenni.

- Rendben, meg�g�rem, ha maga is hogy nem fog b�ntani.

- Ez �n is megtehetem- somolyodott el Piton, hallv�n a l�ny a meg�ltek ellen�re is mennyire naiv.

- H�t akkor…. Az el�zm�nyeket nem tudom. Azt v�rjuk, hogy maga majd magyar�zatot ad, de erre m�g r��r�nk. Nagyon sok v�r vesz�tett �s magas l�za volt, de ahogy l�tom, m�g most is van. Kapott v�rp�tl�t, l�zcsillap�t�t �s er�s�t� f�zetet. A f�jdalom norm�lis, ne agg�djon.

- De mi t�rt�nt pontosan? – k�rdezett vissza Sofi.

- �nt a parkban tal�ltuk meg, eszm�letlen�l. Dumbledor professzor valahogy meg�rezte, hogy �n ott van. �gy m�g id�ben �rkezt�nk. Azt�n r�gt�n behoztuk �s elkezdt�k a kezel�s�t. Dumbledor professzor is itt lesz perceken bel�l, m�r sz�ltam neki.

- K�sz�n�m.� M�r csak egy k�rd�sem lenne, mi az �n neve? Eln�z�st, hogy nem ismerem meg, ha a professzorom volt, tudja m�g mindig csak a k�rvonalait l�tom.

- A nevem – k�rdezet vissza Piton mint egy ezzel is h�zva az id�t, �s rem�nykedett hogy az igazgat� nagyon gyorsan megjelenik. De a professzor csak nem akart j�nni. – �n, Perselus Piton vagyok.

Sofi azt hitte rosszul hall, el�sz�r nevetett, majd mikor nem hallotta, hogy „csak vicc volt” kezdett k�ts�gbe esni. Elkezdett remegni, �s leve� ut�n kapkodni, de nem ki�ltott.

- Akkor az eg�sz eddigi, hazugs�g volt, �s a b�ty�m k�rte meg, hogy becsapjon? –k�rdezte reszketve.

- Na m�r csak ez kellett…- mormogta Piton az orra alatt. – Tudom, hogy mit gondol kisasszony, de biztos�thatom, hogy� a Roxfortban van, �s a S�t�t Nagy�rnak ehhez semmi k�ze. – pr�b�lta megnyugtatni a l�nyt. -� De megk�rn�m, hogy ezt igya meg, ha nem k�v�n �jra eszm�letlen lenni. - tette hozz�, majd odany�jtotta� az �veget.

- Mi�rt higgyek mag�nak, �s mi ez? – k�rdezte a l�ny nem kis� bizalmatlans�ggal, �s nem �llt t�vol t�le, hogy seg�ts�g�rt kiab�ljon.

- Mert nincs m�s v�laszt�sa, �s ez pedig nyugtat�, mert nem tudom hogy �szrevette e,de teljes test�ben remeg, �s ez ha nem lenne tapasztalatom akkor is sejten�m, hogy ez nem tesz j�t a l�z�nak. – felelte a f�rfi g�nyosan.

- Ugye nem gondolja komolyan, hogy hiszek egy hal�lfal�nak, �s beveszem amit ad nekem, pl�ne hogy tudom hogy a b�jitalok mestere… - felelte a l�ny pr�b�lv�n b�tornak mutatni mag�t , b�rmi is lesz ezut�n.

- Ohhh… - s�hajtott Piton – rendben akkor j�tsszuk ezt, ha m�shogy nem megy!

- Vagy beveszed ezt a szert, vagy k�nyszer�telek r�, hisz tudod milyen egy hal�lfal�…- mondta Piton, olyan hangnemet er�ltetve szavaira, ami egy nyugodt embert is megr�miszten�nek, nem hogy egy retteg�t.

Sofinak v�gre kezdett �lesedni a l�t�sa. Ki tudta venni Piton arc�t, s�t a szob�t is, ahol van �s egy�ltal�n nem volt ismer�s neki. Teh�t nem a� b�tyja k�ri�j�n van, de nem tudta eld�nteni ez most j� vagy rossz. L�tta a f�rfit, amint fel� ny�jtja az �vegcs�t, �s elvette.

-�gyes kisl�ny –mondta Perselus egy kis mosolyt engedve meg mag�nak, nem tudv�n, hogy Sofi m�r l�tja azt.

Ez a mosoly teljesen megkavarta a fiatal n�t. Megn�zte a fiol�t, nem tudta, hogy ezzel el�rulja mag�t.

- Pontosan tudom, hogy nem �rt t�l j�l a b�jitalokhoz Miss. Denem, hisz �n tan�tottam, �gy hogy k�nytelen lesz elhinni, amit mondtam a tartalm�r�l. – �bresztette r� a f�rfi Sofit, hogy tudja, hogy m�r l�t. – �s most k�rem, legyen olyan sz�ves �s hajtsa fel. – mondta kiss� t�relmetlen�l, �jra fel�ltve a szok�sos semmitmond� �br�zatot.

Sofi sz�j�hoz emelte �s egy hajt�sra megitta a folyad�kot, ami el�g rossz �z�nek bizonyult.

- Eg�szs�g�re! – hallatsz�dott egy m�ly hang a h�ta m�g�l.

H�trapillantott �s r�gt�n tudta, hogy Piton igazat mondott, ugyanis a m�g�tte l�v� m�gus nem volt m�s, mint Dumbledort.

- Dumbledor professzor! – ki�ltott fel megk�nnyebb�lten Sofi, �s a ki�lt�s mellett egy s�haj is hallhat�v� v�lt, ami a m�sik f�rfi megk�nnyebb�l�s�t jelezte.

�- �r�l�k, hogy l�tlak Sofi, m�g ha ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt is kell �jra tal�lkozzunk. – mosolyodott el gyeng�den az igazgat�.

- Professzor, nagyon sok k�rd�sem lenne, ha megengedi, hogy…- kezdte a l�ny.

- Hidd el nekem dr�ga l�nyom, nekem szint�n sok k�rd�sem lenne hozz�d, de f�lek, hogy a mostani �llapotod m�g nem alkalmas arra, hogy kiel�g�ts�k egym�s k�v�ncsis�g�t. K�rlek, mindenben k�vesd Piton professzor utas�t�sait, �s akkor hamarosan tudunk egy�b dolgokr�l is t�rsalogni, mint a hogyl�ted, b�r ez is egy igen fontos t�ma. - tette hozz� mosolyogva az igazgat�.

- De uram, � egy ..- nem fejezte be a mondatot. A f�rfi, akit �ppen k�sz�lt leleplezni, v�g�l is j� volt hozz�,de m�gis csak az aki.

- Hal�lfal�? – sz�lalt meg a g�nyos k�rd�s, mintegy befejezve Sofi kijelent�s�t, mely Pitont�l hangzott el.

A l�ny meglep�d�tt, nem tudta mit gondoljon, minden �sszekavarodott benne. Hogy lehet, hogy az igazgat� tudja ki a f�rfi, �s itt �ll vele egy szob�ba, �s bar�tk�nt tekint r�, s�t r�b�zza az � �let�t is.

- �gy l�tom ezt musz�j most tiszt�znunk – s�hajtott fel az �reg m�gus – k�l�nben vesz�lyeztetj�k a fel�p�l�sed. Igen, tudom, hogy Piton professzor hal�lfal�, illetve az VOLT – �llt meg egy pillanatra, de h�l�s volt, hogy a l�ny nem sz�lt k�zbe. - , �s itt a volton van a hangs�ly. Egy� j� p�r �ve, elj�tt hozz�m, �s mondhatni feladta mag�t. �n elj�rtam az �rdek�ben a miniszt�riumn�l, �gy most hal�lfal�, de a mi oldalunkon �ll. Voldemort, a b�ty�d tudja, hogy itt tan�t �s azt is, hogy a mi oldalunkon �ll, de tudom�sa szerint ezt, mint az � k�mje teszi. Ehelyett a professzor �let�t kock�ztatva, v�llalja, hogy a j� oldalnak k�mkedik, �gy megmentve sokak �let�t, ahogy azt te is tetted.

- De h�t � is, � is �lt, er�szakolt…- elakadt a szava, - de h�t, � is megk�nzott engem uram, megb�ntetett, olyan�rt,amit elvileg � is csin�lt??? – Sofi nem �rtette, vagy nem akarta �rteni, olyan zavaros volt minden. A hal�lfal�, akit elk�nyvelt annak, igaz�b�l nem is az.

- Sofi, Sofi – ingatta a fej�t Dumbledor – ha nem lenn�l ilyen kimer�lt, biztos �tl�tn�d a helyzetet. Piton professzor nem tehet m�st, mint hogy k�veti Voldemort utas�t�sait, k�l�nben gyan�ba keveredne. �gy k�nytelen azt tenni, amit a t�bbi csatl�s, ak�r milyen borzaszt�, sz�rny� dolgokr�l is van sz�. �s ez�rt k�l�n tisztelet j�r neki, ak�rmennyire is elk�peszt�, hogy ezt mondom. �s tudom, hogy neh�z, de meg kell b�znod benne. Ha nem megy kezdetnek az is el�g, hogy elfogadod, hogy �n b�zom benne.

De nem, ez nem….- a l�ny elf�radt, nagyon, nagyon gyeng�nek �rezte mag�t. �rezte mindj�rt el�jul, de az�rt m�g gondolkodott. L�tta maga el�tt az �t k�nz� f�rfit, �s l�tta az arc�t is, �s eml�kezett r� mit gondolt akkor: „nem �lvezi �gy mint a t�bbi, k�teless�gb�l teszi..”. H�t lehet, m�gis lehet. De nem akkor sem tud megb�zni benne.

- El�g volt – szak�totta meg gondolatmenet�t a gondolkod�s alanya. – Dumbledor, n�zz r�, mindj�rt �jra el�jul. �gy sem fog hinni neked. – mondta Piton, de semmi �rzelem nem volt kiolvashat� a szavaib�l.

- Professzor nem v�rhatja t�lem, hogy egyik pillanatr�l a m�sikra elhiggyem, hogy maga �rd�gb�l hirtelen angyal lett. �n�k most t�lem bizalmat k�rnek. Olyan dolgot, ami m�r r�g nincsen bennem, f�leg nem olyan emberek ir�nt, akiket csak �lni, vagy k�nozni l�ttam. Ez nagyon neh�z uram. – n�zett Dumbledorra.

Perselus csak n�zte a l�nyt, n�zte �s elkezdett valamit �rezni ir�nta, ami nevezhet� elismer�snek. Ne ezt nem mutathatta ki, pl�ne nem most, nem �gy.

- Na most m�r el�g volt. ’Csod�lattal’ hallgattam a lelke ki�nt�s�t kisasszony, de most legnagyobb sajn�latomra, de f�lbe kell szak�tsam, ugyan is ha nem teszem, el�jul, �s fogyt�n van a b�jitalk�szletem maga miatt. – mondta a lehet� legnagyobb g�nnyal, hogy leplezze �rzelmeit.

- Att�l tarok Perselus, ez nem a legmegfelel�bb modor a bizalom elnyer�se �rdek�ben – mondta megrov�an az igazgat�.

- Nem is �ll sz�nd�komban, semmi ilyesmi elnyer�se igazgat� �r – replik�zott a f�rfi.

- Most pedig lesz sz�ves ezt bevenni kisasszony – ny�jtott egy �veget a l�ny fel�.

- Nem �hajtom pazarolni a birtok�ban l�v� b�jitalokat Piton professzor, �gy hogy ha nem b�nja megtagadom a k�r�s�t. - v�gott vissza az el�bbi s�rt�sekre Sofi.

- Na Perselus �gy l�tom emberedre akdt�l.�– nevette el mag�t az �reg m�gus.

- Nagyszer�, azt hiszem egyszer�bb dolgom lenne, ha megint megb�ntethetn�m a m�r j�l bev�lt m�dszerrel. – pr�b�lt r�ijeszteni a l�nyra, ami kicsit siker�lt is.

- Na azt hiszem �n megyek – mondta Dumbledor mosolyogva, szem�t a k�t sz�csat�z� k�z�tt j�ratva – sz�p est�t �n�knek. �s ne felejtsd el Sofi, gy�gyul�sod �rdek�ben, mindent tegy�l meg, hogy v�gre besz�lgethess�nk. Sz�p est�t �s nyugodalmas j� �jszak�t. – kacsintott a fiatalokra �s kiment.

- J� �jszak�t, mi? – hunyorgott d�h�sen Piton – Ez m�g megb�nod te �reg csirkefog�!

Azzal visszat�rt a hadakoz�shoz, hogy le�ntse a l�ny tork�n az altat� b�jitalt.