Hermione kih�rpintette a L�ngnyelv Whiskyje marad�k�t a serlegb�l. Ajkait megnyalva, �rezve a t�zes italt r�n�zett Rabastanra, azt�n vissza a t�zbe.

- Az egyetlen k�v�ns�gom, amire mindig is �h�toztam t�le, az elismer�s.

Lucius halkan horkantott.

- Elismer�s? – k�rdezte Rabastan.

B�lintott.

- Szomor�, nem? – folytatta. – Annyi �ven �t �n voltam az egyetlen, aki mindig tudta a teljes v�laszt, de soha nem ismerte el a munk�t, amit belefektettem a tanulm�nyaimba… helyette s�rtegetett, �s elviselhetetlen mindentud�nak h�vott.

Rabastan �gy n�zett r�, mint aki nem tudja elhinni, amit hall.

- Mi�rt tenne Perselus ilyesmit? – k�rdezte, biztatva a l�nyt ezzel, hogy folytassa.

� elmosolyodott, �s furcsa csillog�ssal a szem�ben n�zett r�.

- Mi�rt? Mert nem tartozom az �rt�kes mardek�rosai k�z�, term�szetesen.

Rabastan felnevetett, �s visszad�lt a kanap�ra. Igen, ez t�nyleg olyan oknak hangzott, mint amilyen Perselus Piton val�di oka lehet.

- Hercegn�, mit csin�lnak a mugli iskol�kban a kisfi�k, amikor tetszik nekik egy l�ny? – k�rdezte.

Csod�lkozva r�n�zett a f�rfira, majd v�laszolt.

- Megh�zz�k a copfjukat.

Egy csintalan mosollyal r�n�zett Luciusra, majd visszat�rt Hermion�hoz.

- Igen – mondta. – �s �gy t�nik, Perselus egyszer�en im�dja h�zg�lni a copfjait.

Lucius majdnem belefulladt a L�ngnyelv Whiskyj�be. Amikor Hermione elkezdett t�togni, �nt�tt neki m�g egy kis italt.

- Saj�t megfigyel�s – mondta egy v�llr�nd�t�s k�s�ret�ben, mintha ezzel akarn� lecsillap�tani a l�nyt meg a f�rfit.
- Mi�rt t�tog �gy Granger, mint egy hal?

Draco meg�rkezett a h�ts� ajt�n kereszt�l.

- �, Draco. H�t itt vagy.
- Ap�m – v�laszolt a fi� egy tiszteletteljes biccent�ssel. Lucius telet�lt�tte a plusz kelyhet L�ngnyelv Whiskyvel, �s �tadta a fi�nak. Draco egy hamis�tatlan Malfoy-mosollyal vette azt �t, majd k�r�ln�zett. – Mi folyik itt? Bulizunk, am�g Piton nincs itt?

Hermione hirtelen fel�lt, �s k�r�ln�zett. Azt�n visszacsusszant a kanap�ra.

- Nem tudunk – mondta. – Nincs zene.

Rabastan kipattant �lt�b�l, �s elindult a l�pcs� alatti sepr�t�rol� szekr�ny fel�. Hermione egy kicsit el�rehajolt, hogy az ajt�b�l l�thassa, mit csin�l, majd felh�zott szem�ld�kkel vissza�lt.

- Mit csin�l? – n�zett Luciusra.
- Perselus elrakott valahova oda egy r�di�t.

B�lintva �jra el�rehajolt, hogy ellen�rizze, hogy halad a f�rfi. Rabastan m�g mindig a szekr�nyben kutatott. Pillant�sa azt�n Drac�ra ugrott, aki a t�z el�tt �llt. Intett neki, hogy �lj�n mell�. A fi� keskeny szemekkel �s felh�zott szem�ld�kkel n�zett r�.

- Mi�rt? – k�rdezte v�g�l.

A l�ny sz�net n�lk�l v�laszolt, id�t sem hagyva neki, hogy felfogja, amit hall.

- Mert kezd k�nyelmetlen lenni a k�zels�ge. Jobban szeretn�m, ha k�z�tt�nk lenn�l.

Draco, mivel tudta, hogy ez a mondat egy�ltal�n nem vall Hermion�ra, odafordult az apj�hoz olyan tekintettel az arc�n, ami tiszt�n jelezte, hogy tudni akarja, mi folyik itt. Lucius a szok�sos szigor� arckifejez�ssel n�zett vissza r�, ami azt jelentette, hogy „k�s�bb”.

Draco lassan odament a kanap�hoz. Pont el�tte �llt, amikor meghallott�k Rabastan felki�lt�s�t. �gy t�nt, megtal�lta a r�di�t. Hermione nem tudta megmagyar�zni, hogy mi�rt, de hirtelen p�nikot �rzett Rabastan megjelen�se �s Draco lass� mozdulatainak a gondolat�ra. Kiny�jtotta a kez�t, megmarkolta Draco tal�rj�nak az ujjr�sz�t, �s durv�n ler�ntotta �t az �l�helyre.

- Merlinre, Granger, figyelj m�r!

Rabastan a r�di�val a kez�ben s�t�lt be, �s letette azt egy asztalra, ami a kanap� m�g�tt volt. Hermione l�bra kapott, �s megfordult: t�ncra k�szen �llt, az �sszes �rz�kszerv�vel r�hangol�dott a zen�re. Nem vette �szre, hogy amikor fel�llt, Draco �szrevette, mit visel.

- A pokolba is, Granger! Mi van rajtad?

Arr�bb h�zta a t�lm�retes var�zsl� tal�rt r�la. A l�ny felb�sz�lve n�zett le r�.

- Tetszik? Megk�sz�nheted az ap�dnak, aki csak ezt hozta el nekem �jszak�ra.

Draco �gy n�zett az apj�ra, mintha Lucius el�rehozott kar�csonyt tartott volna neki.

*

Perselus hagyta, hogy a sz�l taszig�lja, ahogy has�tott a leveg�ben a sepr�j�n. Legal�bb seg�tett, hogy kitiszt�tsa a fej�t… hogy koncentr�lhasson, �s tiszt�n gondolkodhasson. Senkit nem ismert eddig, aki �gy fel tudta volna d�h�teni, mint ahogy ez az elviselhetetlen l�ny. Min�l t�bbet rep�lt, ann�l jobban kezdte �rteni, hogy mi�rt �s hogyan d�h�tette fel ennyire. Volt kire �s mire fogni a dolgot… Dumbledore-ra �s az el�tkozott Edevis T�kr�re.

Az elhagyatott folyos�n csak a k�lapon visszhangz� cip�i kopog�sa hallatszott. Dumbledore k�rte, hogy tal�lkozzanak, hogy megbesz�lj�k a B�lcsek K�v�t. Erre a napra m�r v�get �rtek az �r�i, �s m�r fel is ideges�tett�k �t az els��vesek… f�leg Potter oszt�lya.

Bel�pett a terembe, �s �szrevette a k�zep�n �ll� t�kr�t. Dumbledore m�g nem �rkezett meg. Perselus Pitont a legt�bb oszt�ly ugyan nem kedvelte, s�t, tal�n ut�lt�k is, de az�rt m�g � is ember volt. �ppen ez�rt term�szetes, hogy k�v�ncsi volt… ugyanaz a k�v�ncsis�g hajtotta, ami seg�tett neki t�l�lni az iskolai �veket �s intelligenss� tette. Oda�llt a t�k�r el�.

N�zte, ahogy a t�k�rk�pe lassan v�ltozik, de nem sokat. A mag�nyos f�rfi, aki �sszevont szem�ld�kkel �llt �tv�ltozott �nel�g�ltt�, akire egy fiatal n� mosolygott. Alacsonyabb volt n�la, �s sokkal fiatalabbnak is t�nt. Haja l�gy, meleg hull�mokban omlott a h�t�ra �s a v�llaira. Szemeiben �rtelem csillogott. Csak egy gond volt ezzel a k�ppel… nem tudta, hogy ki az.

- Igazgat� �r, biztosan j�l m�k�dik ez a t�k�r? – k�rdezte Piton. Dumbledore nem hallatta mag�t, de Perselus tudta, hogy id�k�zben bes�t�lt, �s �t figyelte.
- Igen, biztos vagyok benne. Mi�rt k�rdezed?

Megfordult, karjait keresztbe fonta a mellkasa el�tt.

- �br�zolta m�r �nt olyan szem�llyel, akit nem ismer?

Egy b�lint�s ut�n Dumbledore azzal az �tkozott hunyorg�ssal l�pett k�zelebb a t�k�rh�z.

- Nem, Perselus. A t�k�r nem mutatna olyan emberrel, akit nem ismersz. – Visszan�zett a f�rfira. – Olyasvalakit mutatott, akit nem ismersz, Perselus?

Egy udvarias b�lint�ssal v�laszolt. – Igen, olyannal.

Dumbledore kuncogott egyet, amit azt jelentette, hogy t�bbet tudott ann�l, mint amit hajland� lenne el�rulni.

- Becsapott, Perselus. Ismered �t.
- Lehetetlen – k�p�tt ki – kezdte feld�h�teni mentora.
- Mi�rt? – k�rdezte Dumbledore nyugodtan, ezzel is tov�bb n�velve Piton d�h�t.
- Mi�rt? Csak mert a fiatal n� a t�k�rben �gy n�z ki, mint a b�jitaltan �r�imon l�v� tizenegy �ves l�ny id�sebb kiad�sa. Csak nem azt akarja mondani, hogy a t�k�r… a t�k�r, ami a sz�vem legh�bb v�gy�t mutatja, egy gyereket mutat nekem?

Dumbledore tudta, hogy Perselus ked�lye vesz�lyes szintre emelkedett, de az�rt folytatta a kuncog�st.

- Nem, Perselus. A t�k�r nem a gyermeket mutatta neked… hanem azt a fiatal n�t, akiv� v�lni fog…

�rezte, ahogy a d�he �jra felt�mad. T�l sok volt a tennival�… m�g �t kellett n�zni�k a list�kat, amelyeket ma este kaptak. Lassan leereszkedett a talajra az udvar h�ts� r�sz�n, majd leugrott a sepr�r�l. Azzal a kez�ben l�pett be a h�ts� ajt�n kereszt�l a h�zba. Nekit�masztva az eszk�zt a pultnak, �szrevett egy fiol�t rajta… t�rva-nyitva. �sszesz�k�lt szemmel kapta fel, hogy megvizsg�lja az �sszetev�it. Amikor felfogta, hogy mi az, visszadugta bele a kupakot, �s eltette a zseb�be, mik�zben a nappalib�l �rkez� nevet�s �s zene hangjainak az ir�ny�ba viharzott.
Perselus hirtelen megtorpant az ajt�ban. Valaki nyilv�nval�an megtal�lta a r�di�j�t a szekr�nyben, mivel az a kanap� m�g�tt volt, �s teljes hanger�n j�tszotta a zen�t, amit az egyik ad�n fogtak. Lucius L�ngnyelv Whiskyvel a kez�ben �lt, �s leny�g�zve figyelte a szob�ban kibontakozott k�oszt. Perselus szeme v�gigsiklott a d�v�ny el�tt l�v� asztalon sorakoz� serlegeken �s L�ngnyelv Whiskyn. Rabastan a kandall� mellett �llt, �s mosolyogva figyelte Hermion�t. A szoba k�zep�n ugyanis ott �llt a l�ny Drac�val, k�ts�gbeesetten pr�b�lkozva, hogy megtan�tsa �t valamilyenfajta mugli t�ncra, amit ismert. Amikor Perselus �szrevette, hogy mit visel, a kanap� karj�n megl�tta az egyik tal�rj�t leter�tve. �gy t�nik, valamikor m�g volt rajta valami.

Gyorsan odas�t�lt Rabastanhoz, �s kitartotta el� a fiol�t.

- B�szke vagy magadra, Lestrange?

Lucius, amikor �szrevette a k�zj�t�kot, felocs�dott �lt�b�l.
Rabastan megvonta a v�ll�t.

- Sz�ks�ge volt egy kis italra azok ut�n, ahogy kiab�lt�l vele.

A f�rfi szemei vesz�lyesen �sszesz�k�ltek.

- Egy italra tal�n igen, de arra nem, amit beletett�l.

Perselus figyelm�t egy furcsa, vihog� hang Hermion�ra ir�ny�totta. Draco a karj�n�l fogva tartotta �t. Nyilv�nval�an t�bbet ivott egy serleg L�ngnyelv Whiskyn�l, �s ez�rt Rabastan els�, kevert kelyh�t lehetett okolni. Piton biztos volt benne, hogyha nem lett volna Rabastan „abszol�t igazs�gsz�ruma”, akkor a l�ny nem ivott volna t�bbet a kellet�n�l.

- Draco, vidd onnan a kezeidet – k�pte a fi�nak.

A fi� soha �let�ben nem mozgott m�g olyan gyorsan, mint ahogy elengedte Hermion�t. Miel�tt eleshetett volna, Perselus ut�nakapott a f�ldet �r�s pillanata el�tt. �rezte, ahogy a l�ny kiny�jtja a kez�t, majd a nyaka k�r� kulcsolja, ahogy k�zelebb h�zta mag�hoz; v�g�l a nyakhajlat�ba szuszogott. Mindenki sz�m�ra furcsa l�tv�ny volt ez… majdhogynem nevets�ges. Hermione k�nyelmesen elhelyezkedett a karjai k�z�tt, Perselus pedig a szob�ban tart�zkod�kat figyelte. Kiviharzott a helyis�gb�l, fel a l�pcs�n.

F�l�ton felfel� a f�rfi nem b�rta tov�bb a sz�ntelen odasimul�st a nyak�hoz. S�hajtva elmorgott egy b�b�jt, amit a l�ny nem hallott, de szinte azonnal els�t�tedett el�tte a vil�g. A h�l�szoba ajtaja mag�t�l kiny�lt, Perselus pedig lerakta terh�t az �gyra. Egy pillanatra meg�llt, hogy r�n�zzen. Ahogy elfektette az �gyon, haja az arc�ba hullott. Kiny�jtva a kez�t arr�bb sim�totta a tincseket.

A k�p, ahogy a Grimmauld t�ren odaszegezte az ablakhoz, hirtelen az agy�ba tolult. A saj�t gondolatait�l frusztr�lva, vagy ink�bb d�h�tve, Perselus oda�llt az ablakhoz. Ott �csorgott, �s az elgazosodott kertet n�zte. Az �jszakai leveg� bar�ts�gtalanul hideg volt, �s dementorszer� k�ddel p�rosult. Visszan�zett a l�nyra.

…a fiatal n�, akiv� v�lni fog…”

Dumbledore szavai �gy visszhangoztak a fej�ben, mintha csak a szob�ban �llna. Visszafordulva az ablakhoz lassan odanyomta a homlok�t a h�v�s �veghez, �s engedte, hogy leh�tse az �rz�s.

*

Neh�zkesen, de testet �lt�tt a vil�g a szemei el�tt, reggeli �rnyalatokban jelent meg. Fel�lt, ahogy meghallotta a fel� k�zeled� gyors l�pteket a f�ld�n. Az el�z� este esem�nyei felvillantak el�tte… mindenre eml�kezett, kiv�ve arra az egy dologra, amir�l Piton nem volt hajland� felvil�gos�t�st adni. Feje k�teked�n fordult a f�rfi fel�. Az egy fiol�t dobott mell� az �gyra.

- Mi ez, Miss. Granger? – k�rdezte a f�rfi, de �gy, mintha mindennapos dolog lenne ilyet k�rdezni egy fel�bred� szem�lyt�l. Felkapva a fiol�t megvizsg�lta az �sszetev�it an�lk�l, hogy b�rmilyen vesz�lyes dolgot tett volna.
Szem�ld�ke felemelkedett, ahogy v�laszolt a feltett k�rd�sre.
- Veritaserum, uram?

A karjait a mellkasa el�tt keresztbe t�ve r�viden b�lintott egyet, mintha csak �r�n lenn�nek.

- Ez egy mut�lt v�ltozata, Rabastan �gy h�vja: „Az abszol�t igazs�gsz�rum”.

Hermione �rezte, ahogy a f�lelem el�nti a zsigereit.

- Mi�rt h�vja �gy?

Nem volt benne biztos, hogy tudni akarja a v�laszt.

- Mert nemcsak, hogy k�ptelenn� teszi az embert a hazud�sra, de a cselekedetei… g�tl�stalann� v�lnak.
A l�ny t�gra ny�lt szemekkel n�zett r�, amikor a felismer�s sz�ven �t�tte. Perselus gyorsan h�tral�pett egyet, ahogy Hermione kiugrott az �gyb�l, �s megragadta az �gy v�g�ben fekv� tal�rj�t… azt, amit az el�z� este viselt. F�rg�n megfordult, hogy szemben�zzen a f�rfival. � viszont nem sz�m�tott erre a hirtelen mozdulatra, �s egyszerre alig egy h�velyknyire tal�lta mag�t a l�nyt�l. A szem�be n�zve t�ncol� l�ngokat fedezett fel benne.

- Ki volt az? – h�borgott.

Arc�t el�nt�tte a p�r. Egy apr� mosoly jelent meg Perselus sz�ja sark�ban.

”… a fiatal n�, akiv� v�lni fog…”

- Rabastan – v�laszolt lassan… �lvezte a d�h�t, ami �radt bel�le. A l�ny olyan gyorsan, ahogy szembefordult vele, kisietett a szob�b�l.

*

Draco kortyolt egyet a t�klev�b�l, �s lerakta a serleg�t.

- Csak abban rem�nykedhetsz, hogy Piton nem vil�gos�tja fel Grangert a L�ngnyelv Whiskyj�r�l – mondta Rabastannak.

A f�rfi evett egy falat pir�t�st, majd elmosolyodott.

- Mi�rt mondod ezt, Draco? Mit tudna csin�lni a hercegn�?

A fi� horkantott. Lucius az egyik szem�ld�k�t felh�zva n�zett Rabastanra. Ebb�l a t�vols�gb�l is hallott�k a l�pcs�n siet�sen lefel� tart� l�ptek hangj�t, amelyek hevesnek hangoztak.

- Valami azt s�gja nekem, hogy hamarosan r�j�ssz – mondta Lucius nyugodtan.

A m�rges l�ptek puffan� hangja abbamaradt, de gyors, csupasz l�ptek zaja hallatszott a szob�ban. Rabastan oldalra fordult, hogy fel�lljon, �s Hermion�t a szok�sos vonz� mosoly�val �s b�kkal k�sz�ntse. � azonban egy gyors mozdulattal kir�ntotta a sz�kb�l a f�rfit. Draco n�zte, ahogy elt�tja a sz�j�t, �s egy mosoly jelent meg az ajkain. Lucius nyugodtan �lt, �gy, mintha ez egy mindennapos reggeli tev�kenys�g lenne.

Abban a pillanatban, ahogy Rabastan szebbik fele tal�lkozott a konyha padl�j�val, Hermione hirtelen el�relend�lt, hogy adjon m�g neki. �rezte, ahogy er�s karok ragadj�k meg a derek�n�l, hogy visszatarts�k att�l, hogy el�rje a f�rfit. Harcolt a szor�t�s ellen.

- Engedjen! Meg�rdemli, amit kap!

Ak�rki is volt m�g�tte, m�g er�sebben szor�totta, �gy, hogy szinte hozz�pr�sel�d�tt. Azt�n �rezte, ahogy a l�legzete csiklandozza a nyak�t, a szavai pedig rezon�ltak a f�l�ben.

- Egyet�rtek, Miss. Granger, de egyel�re �gy v�lem, elegend� fizikai f�jdalmat okozott neki.

Er�nek erej�vel lecsendes�tette a zih�l�s�t, �s b�lintott egy apr�t. A teljes �rtatlans�g hangj�n mondta: – Igaza van, uram.

Perselus �gy v�lte, hogy nincs oka megk�rd�jeleznie a szav�t. Rabastan m�g mindig a f�ld�n fek�dt, �s Perselusra n�zett, mintha v�rn� a jelet, hogy mozdulhasson. Ha fel�lt volna, �jra �t�st�vols�gon bel�l lett volna, �s nem akart kock�ztatni. Draco arc�r�l elt�nt a mosoly. Olyasmit hallott ki Hermione hangj�b�l, ami nem tetszett neki… olyan �rtatlans�g, ami igaz�b�l nem lehetett ott. Perselus b�lintott Rabastannak, hogy �lj�n fel, �s t�p�szkodjon fel a f�ldr�l. M�g mindig fogta Hermion�t a derek�n�l, a feje m�g a f�l�hez k�zel volt, ahogy besz�lt hozz� az el�bb.

Lucius odapillantott Rabastanra, ahogy elkezd felt�p�szkodni �l� poz�ci�ba.

Hermione nyugodtan �llt Piton fog�s�ban.

„T�l nyugodt” – gondolta Draco, ahogy a jelenetet figyelte.
Lucius felkapta a t�kleves pohar�t.

Hermione �desdeden az �vatosan mozg� Rabastanra mosolygott.

- Hercegn� – mondta szinte megbocs�t�s�rt esedezve, ahogy m�g egy kicsit feljebb t�p�szkodott.

Draco is felkapta a t�kleves serleg�t, hogy igyon.

Hermione tov�bbra is �desen mosolygott Rabastanra.

Rabastan megtette a marad�k r�szt is, fel�lt; hirtelen �rezte, hogy egy csupasz l�b teljes er�b�l pont az arca k�zep�be r�g.

Hermione �rezte a roppan�st, �s elmosolyodott a gondolatra, hogy ez Rabastan orra volt.

Draco kik�pte a t�klev�t.

- MISS. GRANGER!