Rabastan a nappaliban l�v� kanap�n �lt. Az orrv�rz�se v�g�l abbamaradt, Perselus pedig nagy kegyesen r�gz�tette neki. A szem�n a monoklit azonban nem l�tta el, �gy Rabastan borogat�ssal a szem�n �lt. A h�z Draco t�voz�sa ut�n csendess� v�lt. �gy t�nt, a fi� mag�val hordozza a k�oszt.

A szoba m�sik v�g�ben Perselus �lt az �r�sasztaln�l, �s az egyik list�val foglalatoskodott, amelyben kiv�lasztotta azokat a rendbeli tagokat, akik inform�lhat�k voltak. Penn�ja sebesen sz�guldott egy pergamen f�l�tt. Lucius a szok�sos sz�k�ben �lt a m�sik list�val a kez�ben, tanulm�nyozva azt, �s mag�ban feljegyezve a rajta tal�lhat� szem�lyeket �s csal�di k�tel�keiket. Ez minden �vben �gy t�rt�nt, csakhogy egyre nehezebb� �s nehezebb� v�lt a munka. Rabastan m�g mindig duzzogva �lt a kanap�n, �s tartotta szem�n a borogat�st.
Perselus egy pillanatra abbahagyta az �r�st, ahogy Hermione bel�pett a szob�ba. Felt�n�s n�lk�l, a fej�t sem mozgatva figyelte a l�nyt. Rabastant n�zte, arcvon�sait pedig eltorz�totta a b�ntudat. Lassan odas�t�lt hozz�, �s le�lt mell�. Kezeivel az �l�ben babr�lva megk�s�relt egy bocs�natk�r�st.

- Eln�z�st k�rek a meggondolatlan viselked�sem�rt. Fogoly vagyok itt, ez�rt �gy is kellene viselkednem.

Perselus felkapta a fej�t… m�reg t�lt�tte el. Egy hang a fej�ben azonban azt mondta, hogy nem t�vedett a l�ny. Nem �ppen megh�v�val ker�lt ide, hogy t�ltse itt a nyarat… er�szakkal hozt�k. Visszat�rve a pergamenhez tov�bb figyelte Hermione �s Rabastan besz�lget�s�t.
A f�rfi lassan leeresztette a borogat�st. A l�ny feln�zett r�. A haja aznap nem volt �sszek�tve, az arca k�r�l l�gott – de nem takarta el a monoklit.

- Nincs mi�rt bocs�natot k�rnie. – A borogat�st az asztalra rakta. – Nem voltam magamn�l, amikor ezt tettem, nem kellett volna felturb�znom a L�ngnyelv Whiskyj�t.

Hermione cs�ndesen n�zte. A f�rfi szemei bocs�natk�r�en f�r�dtak az �v�be.

- Megbocs�t? – k�rdezte v�g�l.

A l�ny �gy s�hajtott f�l, mintha �nk�ntelen�l tenn�.

- Persze, megbocs�tok. – Kiny�jtotta a kez�t, �s meg�rintette az arc�t, hogy elford�thassa a fej�t, jobb r�l�t�st nyerve �gy a szem�re. Perselus megint abbahagyta az �r�st, ahogy Hermione kiny�jtotta a kez�t, �s a f�le m�g� tette Rabastan haj�t. Lucius a maga el�tt tartott pergamen f�l�tt �tn�zett a kanap�n �l�kr�l az egy �lt� hely�ben megfagyott Pitonra.

- Nincs n�lam a p�lc�m – suttogta Hermione.

Az ajk�ba harapva r�rakta a k�zfej�t a f�rfi szem�re, �s a szemeit becsukta egy pillanatra. Lucius �s Perselus leny�g�zve n�zt�k, ahogy a keze megnyugtat�an k�k f�nyt kezd �rasztani. A l�ny lassan kinyitotta a szem�t, �s elvette a kez�t. Piton l�tta a tekintet�ben: a nagyfok� p�lca n�lk�li m�gia, amit felhaszn�lt, hogy meggy�gy�tsa Rabastant, lesz�vta egy kiss� az energi�j�t.

- K�sz�n�m – suttogta a f�rfi.

Hermione gyeng�n elmosolyodott. Rabastan kiny�jtotta a kez�t, �s Hermione f�le m�g� t�rte egy p�r hajtincs�t. Piton megk�sz�r�lte a tork�t.

- El�g lesz, Rabastan. A Hercegn�nek �r�ra kell j�nnie.

*

Perselus keresztbe tett karral �llt, a megszokott haragos tekintettel az arc�n. Hermione felpillantott r� a f�ldr�l, majd lassan felemelkedett.

- Miss. Granger, azt az eml�ket, amir�l akarja, hogy l�ssam, el�bbre kell helyeznie a fej�ben. Azokat, amelyekr�l nem akarja, hogy l�ssam, pedig h�tul kell tartania… a gondolatain k�v�l.

R�b�mult, ahogy �jra egyenesbe hozta mag�t, �s imm�ron a l�b�n �llt.

- Tudom, professzor – k�pte neki.

Szemei �sszesz�k�ltek a szemtelens�ge hallat�n.

- Akkor felt�telezem, Miss. Granger, hogy maga azt akarta, hogy tan�ja legyek a fiatalkori cs�kj�nak Krummal? – Egyik szem�ld�k�t felemelte, ahogy a v�laszra v�rt.

- Nem, uram.

B�lintott.

- Akkor v�lasszon egy m�sik eml�ket, �s pr�b�ljuk �jra.

M�g mindig a f�rfira n�zett, mintha szembesz�llna az akarat�val. Az s�hajtott egyet, �s megmassz�rozta az orrnyerg�t. R�n�zett, a csal�dotts�g �s a bosszankod�s tiszt�n l�tszott az arc�n. Lassan elkezdett s�t�lni k�r�l�tte.

- Miss. Granger, �ppen a S�t�t Nagy�r el�tt �ll. – Meg�llt m�g�tte �s lehajolt, hogy a f�l�be suttoghasson. – Inform�ci�kat akar. Mag�t akarja. – Borzong�s futott v�gig rajta, a teste pedig akaratlanul is megremegett. A f�rfi �jra elkezdte r�ni k�r�l�tte a k�r�ket. – Mit fog neki megengedni, hogy l�sson… melyik eml�k lesz az, amelyet nyitva hagy el�tte, inform�ci�val szolg�l, m�gis biztons�gban tart mindenki m�st is? Milyen eml�k lesz az, amit �tad neki, amely azt fogja mutatni, hogy a muglisz�rmaz�sa �s griffend�les mivolta ellen�re… ugyanolyan ravasz, mint ak�rmelyik mardek�ros?

Ahogy k�r�z�tt k�r�l�tte, Hermione szemei el�tt k�l�nb�z� eml�kek futottak �t, mintha kategoriz�lta volna �ket az alapj�n, amit a f�rfi mondott. N�h�nyat ell�k�tt mag�t�l, mintha ideiglenesen elfelejten� �ket, m�g m�sokat el�l hagyott. A hangja megremegtette az eg�sz test�t… mintha simogatn� �t. Amikor v�g�l meg�llt el�tte, �s felemelte a p�lc�j�t, egy olyan Hermione Grangerrel �llt szemben, akinek a tekintet�ben tiszt�n l�tszott a hat�rozotts�g, �s t�z lobogott a szem�ben. Nem mondta ki a var�zsig�t… meg kellett tudnia, hogy milyen az, amikor figyelmeztet�s n�lk�l haszn�lja az �tkot.

Hermione biztosan �llt, �s engedte, hogy Piton behatoljon az agy�ba… abba az eml�kbe, amelyet el�h�vott. A f�rfi l�tta, ahogy Hermione egyed�l �l a Griffend�l klubhelyis�g�ben. Egy pergamendarab volt el�tte, kez�ben p�lca. Felismerte az �tkot a p�lc�ja mozdulataib�l. A pergament feltekerve beletette azt a tal�rja zseb�be, miel�tt csatlakozott volna Harryhez �s Ronhoz. Ut�na a Sz�rnyas Vadkanban �ltek, �s Umbridge tan�t�si m�dszereir�l �s Dumbledore Sereg�nek az elkezd�s�r�l besz�ltek. Hermione el�h�zta a pergament, hogy �rj�k al� azok, akik csatlakoznak. Piton az agya egy rejtett r�sz�ben elmosolyodott. Eml�kezett a l�nyra… aki holl�h�tas volt, �s az „�rul�” sz� jelent meg az arc�n. Most m�r tudta, mi�rt.
Az eml�kek hirtelen felgyorsultak k�r�l�tte, vagyis Hermione fej�ben.

- Nem, Ronald… � a professzorunk… Piton professzor, Harry… a mi oldalunkon �ll…

�jra a f�ldre rogyott, �s �rezte, ahogy a kem�ny padl�n �jra hangosan koppan a t�rde. Piton felb�sz�lten l�pett el�. Forrongva ragadta meg a l�nyt. Hermione l�tta, ahogy a d�h vad t�zzel lobog a s�t�t szemeiben. A fels� karj�n�l fogva �t nekil�kte a k�nyvespolcnak. Elakadt a l�legzete, ahogy meg�rezte a k�nyvek gerinc�nek hirtelen nyom�s�t. Piton a l�ny szemeibe f�rta a tekintet�t.

- Nos, Miss. Granger. M�g j�, hogy ez csak egy gyakorl�s volt, �s hogy nem �n vagyok a S�t�t Nagy�r. Mert, ha �gy t�rt�nt volna, most �t�lt volna engem hal�lra.

Hermione a f�rfira b�mult, t�gra ny�lt szemmel �s f�lelemmel eltelve att�l a nagy igazs�gt�l, amelyet Piton mondott. Igen, ha most Voldemorttal szemben �llt volna, an�lk�l adta volna ki f�rfit, hogy meg se pr�b�lhatta volna megv�deni. Meg�lt�k volna… �s az � hib�ja lett volna. Piton �rezte, ahogy valami megv�ltozik a l�nyban. M�r nem az�rt n�zett r� t�gra ny�lt szemmel, mert f�lt t�le a hirtelen mozdulat miatt. Most m�r az�rt pillantott r� nagy szemekkel, mert egyszer�en a szem�ben l�v� f�lelem el�nt�tte az elm�j�t. Az ujjai alatt �rezte, ahogy az eg�sz teste remeg.

Egy pillanatra az apj�t l�tta, aki a f�lelemt�l elb�d�tott anyj�ra n�z le. Csakhogy Piton nem volt olyan, mint az apja. Lassan ellaz�totta a szor�t�st Hermion�n, �s h�tr�lt egy l�p�st �jra megragadva az orrnyerg�t. Meglegyintette a kez�t, mintha csak egy legyet akarna elhajtani.

- Menjen, Miss. Granger. K�s�bb folytatjuk.

Fekete hajf�gg�nye m�g�l l�tta, ahogy Hermione kih�zza mag�t, �s �gy t�rli ki a k�nnyeket a szem�b�l, mintha csak m�rges lenne r�juk.

- Nem.

Piton egyenesen r�n�zett.

- Parancsol?

A l�ny m�rgesen morzsolta el az �jabb k�nnyeket.

- Azt mondtam, hogy nem. �n nem leszek az, aki el�rulja �nt, uram. Addig fogom ezt gyakorolni, am�g meg nem szokom.

*

Lucius – mint egy rendes mardek�ros – lassan �s csendesen l�pdelt lefel� a l�pcs�n, amikor �szrevette Rabastant. A nappali bej�rata melletti falnak t�maszkodott. A mag�val hozott palackot a sz�j�hoz emelte, megbillentette, majd hagyta, hogy az �veg lecs�sszon annyira, hogy m�r csak az ujjhegyeivel tartotta. A fej�t enyh�n megbillentette, nyilv�nval�v� t�ve ezzel Lucius sz�m�ra, hogy �ppen Hermione okklumencia�r�j�t hallgatja.

A f�rfi szeme a l�pcs�re ugrott, ahogy felfedezte Luciust. Ujjait az ajkai el� emelte, hogy csendre intse, m�g a palackot a kez�be fogta. Lucius lelass�totta a l�pteit, majd hallgat�zva meg�llt az als� fokon.

Hermione megint a f�ld�n volt. Az elkesered�se nyilv�nval� volt, ahogy m�rgesen d�rm�g�tt mag�ban. Perselus n�zte, ahogy felemelkedik a f�ldr�l, �s leporolja mag�t. Be kellett vallania mag�nak, hogy m�ris fejl�d�tt… most m�r t�bb ideig tartott, m�g �tt�rt a kiv�lasztott eml�ken az agya s�t�tebb zugai fel�. B�r az, amit ott tal�lt, nyugtalan�totta �t. Hermione nagyon sok alkalommal �llt ki mellette a k�t neh�zfej� ellen, akiket a bar�tainak h�v. Sz�mos alkalommal pedig olyan eml�kekbe nyerhetett betekint�st, amelyek a Potterrel �t�lt kalandok k�z�l voltak.

Azt�n �tt�rt egy bizonyos eml�khez… egy olyanhoz, amely v�get vetett az aznapi �r�nak… amely k�nozta Pitont, amelyt�l elveszettnek �s zavarodottnak �rezte mag�t. Az eml�kek egy filmhez hasonl�an futottak kereszt�l Hermione agy�n addig az egy pontig, ahol v�g�l lelass�tott �s m�lyebb betekint�st adott.

- Piton…

Bill k�rh�zi �gya mellett �llt Harryvel �s Ronnal. Harry �pp most mondta el neki, hogy mit l�tott a toronyban… hogy Piton meg�lte Dumbledore-t. Egy feh�r s�r eml�k�nek a k�pe villant fel, majd a legszokatlanabb k�p, amelyet eddig l�tott. Hermione Granger ott �llt a r�gi irod�ja el�tt. Meg tudta volna mondani, hogy ez m�r a toronyban t�rt�ntek ut�n volt… tal�n Dumbledore temet�s�n is t�l voltak m�r, mivel az irod�ja el�tt sz�mos szalag volt kifesz�tve figyelmeztet�s�l, hogy ne l�pj�k �t azt idegenek. Hermion�t ez a rend�rs�gi szalagkorl�tra eml�keztette, amelyet bet�r�s ut�n lehetett l�tni. El�tt�k �llt, �s az ajt�ra b�mult. Megfordulva nekid�lt az iroda ajtaja melletti falnak, �s lassan lecs�szott a f�ldre. A t�rdeit felh�zva lehajtotta a fej�t, rajtuk pihentetve a homlok�t. Motyogott, �s �gy t�nt, mintha zokogna. Amikor az eml�kbeli Hermione feln�zett, Piton l�tta a lecsorg� k�nnyeit. A fej�t a falnak t�masztotta, �s tekintet�t az ajt�ra f�ggesztette.

- Mi�rt? – suttogta az ajt�nak. – B�ztam benned.

A hangja egy kiss� meger�s�d�tt, a tekintete megv�ltozott. A k�nnye m�g mindig patakzott, de most d�h sejlett fel m�g�tt�k. Hirtelen fel�llt, �s elkezdett fel-al� j�rk�lni az iroda el�tt a folyos�n. Min�l t�bbsz�r s�t�lt el az ajt� el�tt, ann�l m�rgesebb lett, �s ann�l er�sebb lett a hangja.

- B�ztam benned… B�ztam benned… B�ZTAM BENNED!

A k�nnyek lefolytak az arc�n… a d�h sug�rzott az eg�sz l�ny�b�l. Fel-al� viharzott, mik�zben az ajt�t n�zte… �ri�si h�vvel kiab�lt… az eg�sz folyos�n �rz�d�tt az el�rul�s ut�ni csal�dotts�g. Perselusnak olyan �rz�se volt, hogyha jelen lett volna abban a pillanatban, �rezhette volna a m�gi�t, amely a l�nyb�l �radt. V�g�l meg�llt, pontosan az ajt�val szemben.

- B�ZTAM BENNED!

Ahogy kiord�totta mag�b�l az utols� d�h hull�m�t is, elindult fel� az �sszes gyertyatart� a folyos�n… az �sszes festm�ny… az �sszes vitrin… ott lebegtek, majd belecsap�dtak az irod�ja ajtaj�ba. A f�kly�k �g� l�ngja az eg�szet meggy�jtotta, majd a l�ny �sszeesett a folyos�n.
Piton kih�z�dott a fej�b�l. Hermione ny�sz�r�gve fek�dt a padl�n. Tov�bb tart�zkodott az eml�kei k�z�tt, mint szok�sosan, leny�g�zte �t a l�ny reakci�ja az �rul�s�t k�vet�en. Cs�ndesen n�zte, ahogy let�rli a k�nnyeit, miel�tt fel�ll. K�nyelmetlen�l megk�sz�r�lte a tork�t, �s el�rel�pett egyet kiny�jtva neki a kez�t. A l�ny �vatosan elfogadta azt, �s megh�kkentette, hogy milyen udvariasan h�zza fel �t a f�rfi ez alkalommal.

- Tal�n most m�r sz�netet tarthatn�nk, Miss. Granger.
- Igen – suttogta a l�ny, majd len�zett a kezeikre. M�g mindig olyan gyeng�den tartotta a f�rfi az �v�t. Gyorsan felpillantott r�. �gy t�nt, Pitonnak nem t�nt fel, hogy m�g mindig fogja a kez�t. A tekintet�n nem �lt semmilyen kifejez�s, eltekintve a szok�sos cs�p�ss�gt�l. Pillant�s�t visszakapta a kez�kre. Olyan kicsinek t�nt az �v� a f�rfi�hez k�pest… de nem �gy, mint egy gyerek keze a feln�tt�ben… nem, ez m�sfajta l�tv�ny volt.

Az eml�k m�g frissen visszhangzott Piton fej�ben. M�g mindig hallotta a ki�lt�s�t: „B�ztam benned” �s ez g�nyosan j�tsz�dott le �jra meg �jra a fej�ben.

- B�zott bennem, Miss. Granger?

A l�ny nyelt egyet. R�viden elgondolkodott azon, hogy hazudjon-e neki, de mivel annyira elgy�ng�lt mindig ezekt�l az �r�kt�l, tudta, hogy a f�rfi r�gt�n �tl�tna rajta. Nem is eml�tve azt, hogy a f�rfi �pp most l�tta azt a bizonyos eml�ket. Lassan �jra feln�zett r�. A haja el�re hullott, keretbe vonva az arc�t. Szemei er�sen f�r�dtak az �v�be, ahogy a l�ny gyeng�n b�lintott.

- Az �letemet is mag�ra b�ztam volna – mondta alig hallhat�an suttogva. Gyeng�den kih�zta a kez�t az �v�b�l, �s els�t�lt mellette. Mozdulata r��bresztette Pitont, hogy m�g ezekben a pillanatokban is tartotta a kez�t. Haragosan n�zett le a saj�tj�ra, mintha az el�rulta volna �t.
A szob�n k�v�l Lucius megfagyva �llt az als� l�pcs�fokon, Rabastan pedig a poh�rral a kez�ben, amit �pp a sz�j�hoz emelt. Lucius fel� fordult, hogy megbizonyosodjon r�la, t�nyleg azt hallotta, amit gondolt, hogy hallott. Mindk�t hallgat�z� sz�m�ra nyilv�nval� volt, hogy ak�rmilyen eml�ket is l�tott Piton, az igencsak elszomor�totta Hermion�t. Ahogy a l�ny �tl�pte a k�sz�b�t, hogy min�l gyorsabban el tudjon menek�lni, egy k�z ragadta meg �t a fels� karj�n�l. �szrevette, ahogy Lucius megfagyva �ll a l�pcs�n, �s r� b�mul… �res tekintettel. Lassan megfordulva r�j�tt, hogy Rabastan ragadta meg a karj�t. Az arc�n l�v� kifejez�s nem a szok�sos fl�rt�l�s volt, hanem bar�ts�gos… k�ny�r�letes. B�lintott egyet fel�, mintha csak enged�lyt adott volna r�, hogy s�rjon.

A l�ny �rezte, ahogy a k�nnyek gyorsan v�gigfolynak az arc�n. Rabastan vigasztal�an t�rta ki fel� a karj�t. Nem utas�thatta vissza. Az eg�sz okklumencia kiszipolyozta �t, �s az utols� eml�k olyan sok �rz�st ind�tott el benne, amelyek a felsz�n fel� bugyogtak, hogy m�r nem b�rta tov�bb. Rabastan k�rbez�rta a l�ny zokog� sziluettj�t, �s beh�zta �t a l�pcs� m�g�tti s�t�ts�gbe. Lucius pedig a konyha fel� tartott ell�pve Piton mellett..

*

Perselus Pitonnak megvoltak a saj�t probl�m�i. Minden alkalommal �sszekapcsolta azt a bizonyos eml�ket a t�bbivel, �s megh�kkentette, hogy milyen gyakran szerepelt benn�k… m�g ha csak besz�lget�sben is.

„Piton professzor, Harry…
Dumbledore megb�zik Piton professzorban, Ron…
A mi oldalunkon �ll, Harry…
B�ZTAM BENNED…”

Perselus kiviharzott a nappalib�l. Kettes�vel szedte felfel� a l�pcs�ket, �szre sem v�ve a konyha fel� tart� Luciust �s a l�pcs� alatti s�t�ts�gben tart�zkod� embereket. Kereszt�lviharzott a hallon, elment a szob�ja mellett, majd bel�pett egy m�sik nyitott ajt�n… az ajt�n, amely a haszn�laton k�v�l szob�t rejtette… az ajt�n, amely a gyerekkor�ban az �desanyja szob�ja volt.

A szob�ba rontva gyorsan… �s d�h�sen kapott le egy nagy k�k leplet egy �ri�si t�rgyr�l, amely a szob�ba volt zs�folva. Perselus leveg� ut�n kapkodva �llt az el�tkozott Edevis T�kre el�tt. Kiny�jtotta a kez�t, �s lekapott egy pergamendarabot r�la, amely a keretbe volt dugva. M�g el sem olvasta ezt… Dumbledore r�hagyta az �tkozott t�kr�t, �s m�g sosem olvasta el a rajta l�v� �zenetet. B�ntudat futott �t rajta, ahogy elolvasta Dumbledore k�z�r�s�t.

Arra az esetre, ha nem eml�kezn�l, Perselus.

Visszan�zve a t�k�rbe saj�t mag�t l�tta… Hermione Granger mellett �llva.

*

Hermione nevetve tette le a te�scs�sz�j�t, b�r az arc�n m�g l�tszottak a s�r�s nyomai. Egy �jabb kortyot lenyelve elmosolyodott, ahogy �rezte a melegs�get, amely lassan el�nt�tte. Hirtelen r�j�tt valamire. Engedte, hogy egy olyan ember vigasztalja meg, aki r�szt vett Longbottom�k megk�nz�s�ban. Egy olyan f�rfi, aki csak �llt, �s n�zte az esem�nyeket. A Lovagrend �sszes tagj�nak olyat kellett tennie, amit soha nem akart volna… f�leg azoknak, akik a Rendnek k�mkedtek. Nyilv�n Pitonnak is kellett ilyet csin�lnia, �s az, hogy most szabad volt �s nem az Azkabanban �lt, azt jelentette, hogy Dumbledore meg�l�se ezek k�z� tartozik.

Let�ve a cs�sz�j�t r�n�zett Rabastanra.

- Piton professzor nagyon k�zel �llt Dumbledore professzorhoz, igaz?

Lucius meglepetten emelte fel a szem�ld�k�t ezen a nem mindennapi k�rd�sen. Rabastan r�emelte a tekintet�t egy pillanatra, mintha azon v�v�dna, hogy el�ruljanak-e neki egy ilyen inform�ci�t vagy ne, de a tapasztalat �gy t�nt, megmutatta neki, hogy ne titkoljanak el semmit ez el�l a l�ny el�l. Hosszasan ivott egy korty te�t, hogy ny�jtsa az id�t az elker�lhetetlen v�lasz el�tt. V�g�l b�lintott egyet, ahogy letette a cs�sz�t.

- Igen, Dumbledore-t szinte az apj�nak tekintette.

Hermione len�zett a cs�sz�j�ben kavarg� te�ra.

- Borzaszt� lehetett a sz�m�ra… m�g rendesen le sem r�hatta el�tte a tisztelet�t, mint mindenki m�s.

Rabastan �deskeser�en mosolyogva tekintett r�.

- Sz�ks�gem van egy kis sz�vess�gre – mondta nagy, t�gra ny�lt szemmel n�zve Rabastranra.

*

Perselus a f�rd�ben �llt, �s hagyta, hogy a v�z lecsurogjon a test�n, mintha csak lemoshatn� a nap t�rt�n�seit. T�vol tartotta mag�t Hermion�t�l a nap h�tral�v� r�sz�ben. T�l sok gondolat foglalkoztatta az elviselhetetlen mindentud�val kapcsolatban. Egy saj�t mag�nak sz�nt morg�s ut�n elz�rta a vizet, �s kil�pett a zuhany al�l.

Amikor kil�pett a f�rd�szob�b�l, Hermione Grangert az �gyon �lve tal�lta keresztbe tett l�bakkal. A fej�t leszegezte, de a szemeivel �t k�vette, ahogy kil�pett a f�rd�szoba ajtaj�n. Furcsa, ragyog� f�ny vil�g�totta meg az arc�t. Perselus tekintete lesiklott a mereng�re, ami el�tte hevert. Ahhoz, hogy b�rmilyen eml�ket is elhelyezzenek benne, p�lc�ra volt sz�ks�g, Hermion�nak pedig nem volt p�lc�ja, ez pedig nem olyan var�zslat volt, amelyet p�lca n�lk�l el lehet v�gezni. Perselus felemelte a szem�ld�k�t.
A l�ny len�zett a mereng� tartalm�ra. Pitont egy pillanatra leny�g�zte az, ahogy az eml�kek f�nye megvil�g�totta az arc�t. Megk�sz�r�lte a tork�t.

- J�jj�n ide, k�rem – mondta halkan. – Rabastan seg�tett nekem.

Piton �vatosan odas�t�lt az �gyhoz, �s le�lt mell�.

- Mi ez, Miss. Granger? Nincs id�m kicsinyes tin�dzserkori eml�kek n�zeget�s�re – k�pte, ahogy megjelent az eml�kek k�z�tt egy k�nnyes arc� Hermione. A l�ny horkantott egyet mellette, ami csak n�velte a d�h�t. Amikor feln�zett r�, l�tta, hogy a f�rfi �sszesz�k�lt szemmel n�zi, de az�rt elmosolyodott.

- Csak egy olyan eml�k, amelyr�l �gy gondoltam, �rt�kelheti.

Ez alkalommal a f�rfi fejezte ki nemtetsz�s�t egy horkant�ssal.

- Professzor, ez Dumbledore professzor temet�se… nem tudott ott lenni, �s �gy gondoltam, ez az egyetlen �t, hogy r�szt vehessen rajta.

A f�rfi tekintet�ben a rosszall�son t�l megjelent az �lm�lkod�s. A l�ny egy gyors mozdulattal megragadta a kez�t, �s beles�llyesztette az eml�kbe.

A roxforti birtokon �rtek f�ldet, k�zel a t�hoz. Hermione megfordult, hogy r�n�zzen a f�rfira. Az f�l� magasodott, mik�zben felfedezte a kietlen t�jat. K�r�ln�zve a l�ny �szrevette, hogy az emberek m�r elkezdt�k elfoglalni a hely�ket.

- Erre, professzor – mondta.

Piton a l�ny fel� n�zett, �s �szrevette, hogy m�r elkezdett s�t�lni k�t �res sz�k fel� az egyik sorban. Csak seg�tett bel�pni neki az eml�kbe, felt�telezte, hogy a tov�bbiakban m�r k�vetni fogja. Le�lt az egyik sz�kre, �s v�rta, hogy tan�ra csatlakozzon hozz�.

- Nem fognak ott m�sok �lni?

Tagad�an megr�zta a fej�t, mire Piton enyh�n elcsod�lkozott, hogy honnan tudja. Azt�n megl�tta. Az el�tt�k l�v� sorban, p�r emberrel arr�bb, de ott �lt Hermione �s Ron. Az eml�kben l�v� l�ny megfordult… h�tborzongat� m�don a szemei �pp Perseluson landoltak, mintha csak l�tn� �t… vagy �rezn�. A f�rfi szemei �sszesz�k�ltek az el�tt�k �l� „p�ron”, tekintete pedig a mellette �l� Hermion�ra ugrott.

A l�ny �rezte, ahogy Piton megmerevedik mellette, ahogy Hagrid elkezdett a folyos�n Dumbledore professzor mozdulatlan alakj�val a kez�ben az olt�r fel� k�zeledni. A b�ntudat �s szomor�s�g �gy �nt�tte el, mint egy v�d�r jeges v�z. � tette ezt vele. Ez az � tette volt, nem sz�m�tott, hogy n�zik. Hermione lepillantott. Piton szorosan �sszeszor�totta a l�b�n pihen� �kleit.

Kiny�jtva a kez�t Hermione r�rakta a saj�tj�t az egyik �sszeszor�tott �k�lre. Perselus �rezte kis kezeinek a melegs�g�t az �kl�n… ez volt az egyetlen melegs�g ebben a fagyos eml�kben. Hagrid lerakta Dumbledore test�t, majd s�rva az �l�hely�re ment. Piton elker�lte, hogy len�zzen, de az �klei automatikusan ellazultak, �gy Hermione keze az �v�be csusszant.

A temet�s folytat�dott, Hermione pedig feln�zett Piton arc�ra. A szok�sos keser� maszkot l�tta, de valamilyen m�s t�z �gett a szem�ben. B�ntudat, esetleg b�nat? Nem tudta biztosan, hogy melyik. Kiny�jtotta a m�sik kez�t, �s megragadta vele az �v�t, amit m�r �gy is fogott. Ahogy az olt�r – rajta Dumbledore test�vel – t�zet fogott, Piton len�zett. A kez�t k�r�lfogt�k Hermione kicsi kezei, mintha csak az oltalma al� akarn� vonni… megv�deni valami k�ls� er�t�l.

„B�ztam benned…”

Piton szemei az el�tt�k l�v� sorra siklottak, ott is Hermion�ra �s Ronra. A fi� vigasztalta a s�r� l�nyt. Felh�zott szem�ld�kkel, Piton lepillantott az eml�kben l�v� p�rr�l a Hermione kezei k�z�tt nyugv� saj�tj�ra. Lassan kiszabad�totta mag�t a fog�sb�l, az eml�k pedig halv�nyulni kezdett.

Hermione �jra az �gyon tal�lta mag�t a mereng� el�tt. Piton szinte nyomban ut�na derengett fel el�tte karjait keresztbe fonva a mellkas�n, a szok�sos haragos tekintettel az arc�n. El�rehajolva – amit�l �gy n�zett ki, mint aki t�madni akar – m�g k�zelebb l�pett. Hermione �szt�n�sen h�tr�lt, am�g el nem �rte a fejt�ml�t, �s nem tudott h�tr�bb menni. Piton lehajolt, p�r ujjnyira volt az arca arc�t�l, �s a szem�be f�rta a tekintet�t.

- M�gis mi vette r�, Miss. Granger, hogy azt gondolja, l�tni akarok egy ilyen eml�ket? – Hal�losan halkan suttogott.

A l�ny nem kapta el a tekintet�t.

- Tudom, hogy ott lett volna, ha teheti – A hangja enyh�n megremegett, mintha m�r nem lenne benne olyan biztos, hogy abban a pillanatban mag�n�l volt. B�r m�g mindig �llta a sarat.
- Igaz�n?

Nem tudott b�lintani. T�l k�zel volt a f�rfi.

- Igen – suttogta. – Mindenkinek sz�ks�ge van lez�r�sra.

Ebben a pillanatban a f�rfi agy�n sz�mtalan eml�k futott �t.

„A mi oldalunkon �ll… A n�, akiv� v�lni fog… B�ztam benned…”

- Lez�r�sra, igaz�n? – Piton professzor eg�sz l�gyan besz�lt.

Hermione �rezte, ahogy a sz�ve ver. �gy t�nt, ebben a pillanatban nincs �p esz�n�l a tan�ra. A szem�ben olyan t�z �gett, amir�l nem tudta eld�nteni, hogy pontosan mit jelent, �s hirtelen az az eml�k tolult fel az agy�ba, amikor az ablaknak nyomta. �gy �gett a k�p a fej�ben, mintha csak arcul �t�tt�k volna. A sz�ve egyre hevesebben dobogott. Piton az ajkair�l a szemeire pillantott, �s halv�nyan elmosolyodott. A f�l�hez hajolt.

- Tal�n, Miss. Granger, jobb lenne, ha megtartan� mag�nak ezeket a gondolatokat.

Gyorsan kiegyenesedett, megp�ccintette a p�lc�j�t, �s r�gt�n egy teljesen fel�lt�z�tt Hal�lfal� �llt a l�ny el�tt. N�zte, ahogy a tal�rja hull�mzik m�g�tte, amikor elhagyta a szob�t.