�

A trag�dia

�

�

- Meg van a rejtekhely�k Nagyuram, �n vagyok a titokgazda, siker�lt – sz�lt cincogva Peter Pettigrew, nagyon b�szke volt mag�ra.

Voldemort sz�ja s�t�t mosolyra h�z�dott. Egy sz�ra sem m�ltatva az el�tte t�rdel�t, megfogta annak karj�t �s meg�rintve a S�t�t Jegyet, mag�hoz h�vta csatl�sait, majd az �rul�t �tk�ldte egy m�sik szob�ba, hisz m�g bizalmasai sem tudtak annak l�tez�s�r�l.

Egy perccel k�s�bb m�r az �sszes hal�lfal� egy k�rben t�rdelt �s v�rta a h�reket.

- Megvannak Potter�k – sz�lalt meg Voldemort. – M�g ma este v�gzek vel�k, �s ezzel megsz�nt az utols� akad�ly is, amit a j�slat �ll�tott el�nk.

A hal�lfal�k egy emberk�nt �ljeneztek, m�g Perselus Piton is, b�r az arca m�s �rzelmekr�l �rulkodott. De ezt senki sem vette �szre, m�g ura sem figyelt r�.

�

������

Aznap este p�r �r�val az �rul�s el�tt, h�rman tan�cskoztak Dumbledor szob�j�ban. Egy csal�d jelen�r�l, �s egy l�ny j�v�j�r�l. A csal�d a Potter csal�d volt, akik most �letvesz�lyben voltak. Voldemort hallott a j�slatr�l, �s �gy d�nt�tt v�gez az egyetlen fi�val, aki – szerinte -� akad�lya lehet teljhatalm�nak. D�nt�tt, a Harry Potternek meg kell halnia. Mindent megtett, hogy kider�tse, Potter�k hol rejt�znek.

�

Dumbledor a sz�k�ben �lt, figyelve az el�tte fel al� j�rk�l� Pitont, aki az �j h�reket hozta. Sofi a h�ta m�g�tt �llt, kib�mulva az ablakon.

- Nincs m�s v�laszt�suk, el kell rejteni �ket. Ki lesz a titokgazda? – k�rdezte Piton.

- �gy tudom Siriust v�lasztott�k. – v�laszolt az igazgat�.

- Black…- k�pte a nevet a fiatal m�gus. – Akkor meghalnak. Lilynek lehetett volna annyi esze, hogy nem hallga arra az �tkozott Potterre.

- Perselus! – sz�lt t�rs�ra Dumbledor – Sirius Balck egy nagyon j� ember �s kit�n� m�gus. Harry keresztapja, � lesz tal�n a legjobb titokgazda.

- Pfff….- f�jtatott egy nagyot Perselus, kif�jva minden d�h�t, hogy tiszt�n tudjon gondolkodni.

- M�g ma el kell v�gezni a var�zslatot, minden egyes eltelt perccel egyre nagyobb vesz�lyben vannak. – mondta Dumbledor. – Miut�n megbesz�lt�k Sofi �gy�t, azonnal elmegyek hozz�juk �s v�ghezvissz�k a dolgot.

�

- �s most te j�ssz Sofi. – kezdett bele az igazgat� – Azt hiszem azzal egyet �rt�nk, hogy a legbiztons�gosabb hely sz�modra a Roxfort. Rem�lem beleegyezel abba, hogy itt maradj? -� tette fel a k�rd�st �s n�zett v�laszra v�rva a l�nyra, aki m�g mindig h�ttal �llt neki.

- Term�szetesen professzor, k�sz�n�m. – v�laszolt megfordulva a l�ny.

- Nagyszer�! Akkor nincs m�s h�tra, mivel lakoszt�lyod m�r van, mint, hogy megbesz�lj�k milyen posztot fogsz bet�lteni itt.

- Milyen posztot? – k�rdezte a n� – Nem �rtem.

- El�g felt�n� lenne, ha itt �ln�l a kast�lyba, mint egy idegen. �s mivel �gy tudom nem volt �ll�sod eddig, ez�ton szeretn�lek felvenni tan�rnak a Roxfort Boszork�ny �s Var�zsl�k�pz� Szakiskol�ba. – mondta �nnep�lyesen Dumbledor.

Sofi elt�tott a sz�j�t. – Ezt komolyan mondja?

- A lehet� legkomolyabban dr�ga l�nyom. Hisz itt folytattad tanulm�nyaid, m�ghozz� kit�n� eredm�nnyel…!

- Khmm…

- Oh bocs�nat, igazad van Perselus, majdnem kit�n� eredm�nnyel. – mondta mosolyogva Dumbledor. – De nem is b�jitaltan�rnak szeretn�lek felvenni. Eredetileg a s�t�t var�zslatok kiv�d�s�t sz�ntam neked, de azt�n Perselussal egy�tt �tgondoltuk �s igazat adtam neki, hogy ez most nem lenne a legjobb d�nt�s. �gy ha neked is megfelel, a legend�s l�nyek gondoz�sa tan�ri posztot aj�nlom fel.

�

Sofi elgondolkodott. Soha nem hitte volna. Egy h�nappal ezel�tt m�g b�tyja elnyom�sa alatt �lt, �s most itt az alkalom, hogy �j �letet kezdjen. �jat? Ez �gy nem felel meg a val�s�gnak, majdnem �j �letet kezdjen, ugyanis b�tyja �ld�zni fogja, de enn�l jobb helyen nem is lehetne. �s mindig is szeretett volna tan�tani. Tal�n �gy lesz a legjobb….

- K�sz�n�m Dumbledor professzor, elfogadom az �ll�st, �s rem�lem j� tan�r leszek. De a nevem… Nem haszn�lhatom a Denem nevet.

- Gondoltam, hogy ezt sem hagyod figyelmen k�v�l – mondta elismer�en Albus – igen ezen m�r �n is gondolkodtam. Azt hiszem, j�l gondolom, hogy a Sofia nevet nem akarod elhagyni? – n�zett k�rd�en a l�nyra.

- Nem ebben igaza van, nem szeretn�m, ezt m�g any�mt�l kaptam, ez az egyetlen dolgom, ami t�le van, - m�r ha a b�ty�m igazat mondott, b�r � soha nem hazudott nekem, t�nyleg soha. – �gy szeretn�m megtartani.

- Rendben. Akkor tal�ljunk ki egy megfelel� vezet�knevet. Mondjuk Dempsey? Sofia Dempsey, eg�sz j�l hangzik nem?

- Nekem mindegy professzor, t�k�letes lesz a Dempsey – v�laszolt Sofi.

- H�t akkor ezzel meglenn�nk. – csapta �ssze a kez�t el�gedetten Dumbledor. –�n m�r rohanok is Lilyhez �s Jameshez.

A k�t fiatal elk�s�rte az igazgat�t a kij�ratig, majd mindenki ment a maga dolg�ra.

�

Sofi a szob�j�ban olvasott. Hirtelen akkora f�jdalom has�tott a sebhely�be, hogy elejtette a k�nyvet. Lebontotta k�t�s�t mik�zben pr�b�lta visszafojtani k�nnyeit. Amikor megl�tta sebhely�t, v�gtelen el�gedetts�g �nt�tte el. �r�lt nagyon �r�lt, v�gre meghalnak Potter�k �s a k�lyk�k, az utols� akad�ly is elg�rd�l az� �tj�b�l…… M�g ma este meg�li �ket!

-Szent Merlin!- ki�ltott fel �s rohant, ahogy a l�ba b�rta. Berontott Perselus szob�j�ba, miut�n elhadarta a jelsz�t, �s nem csak a tan�rt de az igazgat�t is ott tal�lta.

- Tudja, Voldemort, tudja hol vannak Lily�k! Azonnal seg�teni kell….

Perselus megfogta a l�ny kezeit, hogy megnyugtassa, de abban a pillanatban meg�rezte a f�jdalmat: �ura h�vta.

�

Sofi k�nj�ban fel�v�lt�tt, �s elkapta a kezeit. Ahogy a S�t�t Jegy felizzot �s a k�z, amin volt �rintkezett az � sebhelyes kez�vel, az am�gy sem kicsi f�jdalma �ri�si m�retet �lt�tt. �sszeesett f�jdalm�ban �s el�jult. Dumbledor m�g idej�ben reag�lt �s elkapta.

- Perselus menned kell. Tudj meg mindent, hogy mit tehet�nk, �s ahogy tudsz, azonnal gyere vissza! Nem tudom, Sofi honnan tudta, de ahogy l�tom igaza volt! Majd mindenre magyar�zatot kapunk, de most menj, �n ell�tom a l�nyt.

Perselusnak nem kellett t�bbet mondani kisietett az ajt�n �s aznap este m�r nem l�tt�k t�bbet.

�

�������

A hal�lfal�k egy emberk�nt �ljeneztek. Uruk is vel�k �r�lt.

- Most megyek �s magam v�gzek a l�zad�kkal. Ti itt maradtok addig, �s kidolgozz�tok, a miniszt�rium elleni v�gs� t�mad�st. Mindenki itt marad, nincs kiv�tel! – �s an�lk�l, hogy b�rki egy sz�t tudott volna mondani dehoppon�lt.

V�g�k, Potter�k meghalnak…Lily meghal.-� Pitonban csak �gy rohantak a gondolatok. Mit tudna csin�lni, hogy �zenhetne Dumbledornak. Ha most lebukik, akkor tal�n megment egy csal�dot, de Voldemort megbuktat�s�nak k�s�rlet�t �sszed�nti. Ha � most lebukik, meg�lik. Nem saj�t �let�t f�ltette, de tudta ha � meghal, a k�m hal meg.

�

Ezerszer fel�ldozta volna mag�t Lily Evans�rt. R�gen szerette, tal�n szerelmes is volt, de most m�r csak valami m�ly k�tel�k f�zte hozz�, ami er�sebb volt a szerelemn�l, �s teljesen m�s is. De ennek v�ge, Lily meghal �s vele az utols� ember, aki valaha szerette, csak �nmag��rt �s nem �rdekb�l.

�

������

Azon az �jjelen Lily �s James Potter meghalt. De Lily �nfel�ldoz�sa nem maradt, jutalom n�lk�l. A fia Harry ugyanis olyan v�delmet kapott t�le, ami sokak szerint elpuszt�totta Voldemortot. Voldemort elt�nt, hal�lfal�i sz�tsz�ledtek. Sokakat b�rt�nbe z�rtak, a t�bbiek valahogy tiszt�ra� most�k a nev�ket. De uruk elt�nt.

�

������

�

- Nem halt meg – jelentette ki Sofia Denem. –�l, nem tudom hol, nem tudom, hogyan , de �rzem. Voldemort nem halt meg.

- Elhiszem neked Sofi – mondta Dumbledor, majd Perselusra n�zett, aki csak b�lintott.

�

Mindh�rman az igazgat� irod�j�ban �ltek. Dumbledor, m�r mindent elmes�lt, hogy mi lett Harryvel, hogy mit suttognak az emberek minden id�k legf�lelmetesebb s�t�tm�gus�r�l.

Majd hallgattak. Lilyre �s Jamesre gondoltak. Tal�n �k voltak az utols� �ldozatok, tal�n az � �nfel�ldoz�suk el�g volt, hogy egy szebb korszak kezd�dj�n.

Piton v�gtelen�l szomor� volt. Nem tudta mit �rez, mit gondol. Csak �lt.

�

- Sofi – t�rte meg a csendet az �reg m�gus. – honnan tudtad, hogy mi t�rt�nt? B�rhogy gondolkodtam csak elvont �tletek jutottak eszembe, �gy szeretn�m t�led hallani.

- A sebhelyem – s�hajtott fel a n� – elkezdett nagyon f�jni. Levettem a k�t�st �s ahogy r�n�ztem, a fejemben az � gondolatai jelentek meg. Mintha �n gondoln�m. Azt�n, ahogy levettem a tekintetem a bet�kr�l, kitisztult a fejem �s rohantam. – maga sem hitte el, amit mond – De ez lehetetlen, nem? Ilyen kapcsolat nem lehet k�z�tt�nk.

- De lehets�ges Sofi. Testv�rek vagytok, ugyan az a v�r folyik az ereitekben. A seb, amit kapt�l nem mindennapi dolog. Szerintem, a b�ty�d sz�nd�kosan azt akarta, hogy f�jdalmat tudjon okozni, ez�rt egy olyan �tkot v�lasztott, amir�l tudta, hogy meg fogod �rezni, ha valami kirobban� �rz�s fogja el. Ak�r j� az ak�r rossz, tudta, hogy neked mindenk�ppen iszony� f�jdalmat fog okozni vele. Tudom sz�rny� ezt �gy hallani, de ez az igazs�g. – mondta Dumbledor halkan, ahogy belen�zett a l�ny v�gtelen szomor�s�got �s f�jdalmat sug�rz� szemeibe – Ugyanakkor azzal nem sz�molt, hogy att�l f�gg�en milyen er�s m�gust �r ez az �tok, az ki tudja haszn�lni azt –m�r ha lehet ez a kifejez�st haszn�lni erre-. De mi l�tjuk mi t�rt�nik, ugyanis eset�nkben egy nagyon er�s boszork�nyr�l van sz�. �gy ugyan m�g nagyobb f�jdalommal j�r, de ha r�n�zel a sebhelyre, az �tkoz� szem�ly gondolatai a te fejedben is megjelennek. �gy l�ttad a b�ty�d gondolatait. De ez nagyon vesz�lyes r�d n�zve, mert a f�jdalom nagyon legyeng�t, mint azt te is �rz�kelted. �gy nem aj�nlatos ezt az „el�nyt haszn�lni”, �s rem�lj�k soha nem is kell m�r. – fejezte be magyar�zat�t a m�gus.

�

Sofi �s Perselus csak n�zt�k. De nem is �t l�tt�k, mindkett� fej�ben eg�szen m�s dolgok j�rtak. �j �let el� n�ztek , de milyen is lesz az. Sok minden vesz�tettek az eltelt �vek alatt, �s ezeket a dolgokat, nem lehet egy olyan halov�ny rem�nnyel p�tolni, hogy tal�n minden rossznak v�ge.

Mert ugyan nem mondt�k ki, de mindh�rman �rezt�k, tudt�k, hogy Voldemort nem halt meg, kaptak egy kis id�t a sorst�l, de nincs v�ge, kor�n sincs v�ge…..