Szeretlek

Harry a fondorlatos terv kezdetekor a h�l�j�ban fek�dt �ntudatlan �lomba mer�lve, miut�n az �gyon k�v�l szinte minden m�st sz�tt�rt a szob�ban. Seleste-t m�g a tombol�s kezdet�n kimenek�tette Mike az �rj�ng� var�zsl� k�zel�b�l, a t�k�r minden tiltakoz�sa ellen�re.

Hirtelen �les f�ny villant �s mennyd�rg�s r�zta meg a falakat. Harry ijedten �lt fel az �gyon, p�lc�ja ut�n kapott �s megpillantotta kedves f�rj�t, egy f�rd�k�dban �lve, ahogy megd�bbent pillant�ssal mered r�!

- Mit csin�lt�l?! – kiab�lt a sz�ke meglehet�sen d�h�sen, �s habosan.
- �n?! Te, hogy ker�lsz ide?!
- �n �ppen f�r�dtem, amikor valami csattan�st hallottam, �s most itt vagyok a k�dammal egy�tt! Egy�bk�nt meg hogy n�zel ki? – n�zett v�gig a gy�r�tt, borost�s �s meglehet�sen b�d�s – hi�ba az�rt f�rdeni nem �rt – f�rj�n.
- Hogy hogy n�zek ki?! M�g van k�ped ezt k�rdezni, amikor se sz�, se besz�d lel�pt�l?! Mindenhol kerestelek!
- Mi�rt?
- Mit mi�rt?!
- Mi�rt kerest�l?
- Mert egy idi�ta barom vagyok, az�rt! Elhittem, hogy sz�m�tok valamit neked!
- Mi�rt kerest�l?
- Hogy megmondjam, hogy h�zz el a fen�be! – �v�lt�tte Harry, �s kirohant a f�rd�be.
- Sz�ves �r�mest! Te bek�pzelt barom! – ugrott ki a k�db�l Draco, majd mag�ra tekerve egy takar�t a kij�rat fel� vette az ir�nyt, mag�ban el�tkozva a percet amikor tal�lkozott Potterrel!

Igen �m, de az ajt� nem ny�lt. Ak�rhogy r�ngatta, kiab�lt, sehogy sem siker�lt kijutnia. Kelletlen�l visszament Harryhez, hogy elk�rje a p�lc�j�t, mert bel�tta, hogy m�sk�nt nem fog kijutni.

- Kell a p�lc�d, Potter! – kopogtatott be kedvesen a z�rt f�rd�ajt�n.
- Kapd be!
- Ink�bb kihagyn�m. Az ajt� le van z�rva, �s b�rmennyire szeretn�k, nem tudok kijutni.
- Nesze! – j�tt a roppant nagylelk� v�lasz, �s Harry kidobta a p�lc�j�t.

Draco nem is m�ltatta v�laszra, csak indult a p�lc�val a kij�rat fel�. Kipr�b�lt minden �ltala ismert b�b�jt, de semmi. Ism�t visszaballagott a f�rd�h�z.

- Azt hiszem egy darabig �ssze lesz�nk z�rva. Itt a p�lc�d! – dobta vissza a k�rd�ses t�rgyat, �s hallva bentr�l Harry szitkoz�d�s�t, biztosra vette, hogy eltal�lta.

A sz�ke var�zsl� undorodva n�zett k�r�l a romos helyis�gben. Hogy tud a m�sik ilyen b�zben �lni? Tal�n hi�nyoztam neki, gondolta rem�nykedve. H�lye vagy! A v�rfarkast szereti!

- Egy ajt�t se tudsz kinyitni? – tudakolta Harry g�nyosan, �s m�r kiss� rendezettebben, ugyanis a f�rd�ben t�lt�tt id� alatt megmosakodott.
- Nem nyitok vit�t. Pr�b�ld te!

Harry v�laszra sem m�ltatta a sz�k�t, csak bec�lozta az ajt�t. Draco le�lt az �gyra, �s �szrevette a gy�r�tt p�rn�n a level�t. L�tszott rajta, hogy sokat forgatt�k az ut�bbi id�ben. Hirtelen vad rem�ny t�lt�tte el. Lehets�ges? Felugrott az �gyr�l �s kirohant az el�t�rbe Harry ut�n.
Mivel � sem tudta kinyitni p�lc�j�val az ajt�t a S�t�t Nagy�r Legy�z�je testi erej�t igyekezett bedobni, hogy megt�rje az ajt� makacs ellen�ll�s�t. Draco egy darabig n�zte f�rje �s az ajt� egyenl�tlen k�zdelm�t, majd odal�pett a f�rfihoz.

- Mi�rt volt az �gyadban a levelem?
- Hol volt�l? – k�rdezett vissza a volt griffend�les.
- �n k�rdeztem el�sz�r!
- Te ment�l el, teh�t neked kell magyar�zkodnod!
- �n elmentem, mert te Lupint szereted! Gondoltam legyetek boldogok.
- Hol volt�l?
- Nem mindegy?
- Draco Lucius Malfoy-Black! HOL VOLT�L?! – �v�lt�tt a sz�k�re Harry.
- A Kunyh�ban.
- Mi?!
- Itt voltam a Kunyh�ban. Azt mondtad az eny�m!
- A Kunyh� v�delmez� b�b�ja megakad�lyozta, hogy r�j�jjek hol vagy – �rtette meg.
- Gondolom. De m�g mindig nem �rtem, hogy hogy ker�ltem ide.
- Engem nem is �rdekel – indult el Harry a f�rfi fel�.
- Harry! �n j�t akartam! Ne merj b�ntani! – ki�ltott fel a sz�kes�g, ahogy �szrevette, hogy f�rje milyen komor arckifejez�ssel k�zeledik fel�.
- Elhagyt�l – l�pett f�rje fel�.
- Mert nem akartam a szerelmed �tj�ba �llni!
- Elt�nt�l – m�g egy l�p�s.
- Nem mentem messzire!
- Majdnem bele�r�ltem az aggodalomba, hogy valami bajod esett – m�g egy.
- T�nyleg?
- T�nyleg – ragadta meg a sz�kes�get �s olyan vadul, olyan ki�hezetten cs�kolta meg, ahogy m�g soha �let�ben.
Draco nem volt h�lye. Csak n�ha…
Ebb�l az egy cs�kb�l azonnal kisz�rte, hogy � bizony alaposan f�lre�rtette a helyzetet, ugyanis ez a cs�k! Ez a cs�k egy hat�rozottan szeretlek cs�k volt.

- Szeretlek – s�gta Harry a sz�kes�g f�l�be, �s olyan k�ts�gbeesetten �lelte, hogy majd kiszor�totta p�rj�b�l a szuszt. Nem mintha Draco panaszkodott volna…
- �n is – �lelte vissza.
- Te is, mit?
- �n is szeretlek!
- Ha m�g egyszer elhagysz, �n meg�llek!
- Nem hagylak el.
- Esk�sz�l?
- Mit esk�d�ztetsz itt? Nem vagyunk m�g igaz�n h�zasok! – h�borgott Draco, mert nem akarta, hogy a f�rje azt higgye ezent�l azt fogja tenni, amit � akar.
- Igen? – engedte el a sz�k�t Harry, �s berohant a f�rd�be. Draco kiss� meglepve pillantott ut�na.

K�t perc sem telt el Harry megborotv�lkozva, frissen lezuhanyozva �llt a f�rd� ajtaj�ban. Odal�pett a szekr�ny�hez, �s ruh�kat kezdett hajig�lni a megd�bbent f�rfi fel�, aki m�g mindig takar�ba burkoltan �lldog�lt.

- �lt�zz!
- Mi?
- Mondom �lt�zz! - kapkodta mag�ra a ruh�it Harry, Draco pedig bel�tta, hogy nincs �rtelme vitatkozni vele.

Miut�n fel�lt�ztek Harry az ajt�hoz h�zta p�rj�t.

- Mike! Tudom, hogy ott �ll kint! Azonnal nyissa ki az ajt�t k�l�nben mindannyiukat kir�gom!
- Tisztelettel, Uram! R�gjon ki.
- Mike! H�zasodni akarok! – Draco kis ny�g�st hallatott.
- Uram, m�r h�zas.
- Mike! Igazi h�zass�got k�v�nunk k�tni.
- Igenis Uram! – nyitotta ki a vigyorg� komornyik az ajt�t. Harry pedig azonnal h�zni kezdte p�rj�t maga ut�n Dumbledore szob�ja fel�.
- Harry! Most r�gt�n akarsz h�zasodni? – tudakolta halk hangon a megd�bbent sz�ke.
- Mi�rt te nem? – toppant meg a volt griffend�les.
- Meg sem k�rted a kezem – mutatott r� Draco a t�nyre, b�r nem igaz�n tudta elk�pzelni a f�rfit, amint t�rden �llva k�ri meg, hogy legyen a f�rje.
- Ez a ti�d – kapott el� egy dobozt a zseb�b�l Harry.
- �! – n�zett a sz�kes�g a csod�s smaragdk�ves gy�r�re, majd �jra p�rj�ra.
- Ez az, amire gondolsz. M�r r�g oda akartam adni, csak sose volt r� megfelel� az alkalom. �n nem vagyok j� ebben. Mondhatsz igent, vagy mondhatsz nemet is. De el�re sz�lok, hogy ha nemet mondasz, �n t�bbet nem k�rlek meg!
- Most se k�rt�l!
- Akkor?
- Mondhatn�k nemet? – mosolyodott el Draco �s �tkarolta p�rja nyak�t.

P�r perccel k�s�bb a p�ros m�r Dumbledore szob�j�ban �llt, akit m�g �bren tal�ltak, mivel Piton professzorral besz�lgetett.
A mogorva b�jitaltan professzor nem tudta titkolni megd�bben�s�t, hogy ilyen k�sei �r�n akarnak h�zasodni.

- Nem v�rhat reggelig?
- Nem – v�gta r� Harry.
- Nem tud v�rni – n�zett keresztapj�ra mosolyogva Draco, akin nem l�tszott, hogy olyan nagyon b�nn� az esem�nyek ilyet�n alakul�s�t.

Dumbledore v�llalta az esket�st. Mike pedig �sszecs�d�tette a kast�ly eg�sz szem�lyzet�t, valamint a vend�geket, hogy tan�i legyenek az esk�t�telnek.

R�vid szertart�s volt, de minden r�sztvev� �ll�totta, hogy soha szebbet nem l�ttak m�g. Miut�n Dumbledore f�rjnek �s f�rjnek nyilv�n�totta �ket, a h�zasp�r k�z a k�zben fut�l�p�sben hagyta ott az �ket �nnepl� t�meget, �s r�ngatt�k be egym�st a h�l�szob�ba.

- �gy t�nik siet�s dolguk t�madt – somolygott Dumbledore, majd javasolta az �sszegy�lteknek, hogy igyanak egy poh�r puncsot az ifj� p�r tisztelet�re.


- Mi�rt gondolom, hogy a te kezed benne volt ebben is? – �ll�totta meg volt bar�tj�t Perselus.
- Nem tudom mire gondolsz – mosolygott a f�rfira �rtatlanul a sz�ke var�zsl�, majd a t�meg ut�n sietett.
- Sz�ke!
- Hm? – fordult h�tra Lucius.
- Sz�p volt t�led!
- Na ja – legyintett a f�rfi majd elt�nt a m�sik el�l, annak nem kis csal�d�s�ra, ugyanis �pp kib�k�lni k�sz�lt volna. �r�lt Malfoyok!

Fent a h�l�ban ekkor m�r ruh�k hasadtak, ahogy visel�ik m�r azt sem tudt�k kiv�rni, hogy a m�sik levegye �ket. �hes ajkak marcangolt�k egym�st, kezek simogattak v�gig meztelen b�rfel�leteket, hangos ny�g�sre k�sztetve a testek gazd�it.

Draco alulra ker�lt, pontosabban dr�ga p�rja gyakorlatilag odakente az �gyhoz, azut�n r�zuhant. A sz�ke var�zsl� azonban nem b�nta a durvas�got. Ez itt �s most nem a szel�d szeretkez�s ideje volt, hanem a birtokl� nyers v�gy�. Lesz m�g idej�k, rengeteg idej�k, hogy k�nyeztess�k ak�r �r�kon kereszt�l a m�sikat.

Harry felkapott egy tubust a f�l l�b�n m�g �ll� �jjeliszekr�nyr�l, �s ujj�ra kenve a kr�met behatolt az alatta vonagl� k�szs�ges testbe. Azt�n m�g egy ujj�t bevezette.

- Ne v�rj tov�bb – ny�gte a sz�kes�g gy�ny�rt�l eltorzult arccal, �s Harry k�szs�ggel engedelmeskedett, a f�rfiass�g�ra is kent a kr�mb�l, �s bevezette mag�t Drac�ba.

Mindketten t�l r�g�ta v�rtak m�r erre a pillanatra ahhoz, hogy t�l sok�ig elh�zz�k. Gyors l�k�sekkel igyekeztek a vak�t�, megsemmis�t� gy�ny�rbe. Draco �rezte, hogy nem sok�ig b�rja m�r visszatartani mag�t, �s f�rje test�nek remeg�s�b�l �rezte, hogy � is k�zel j�r, ez�rt maguk k�z� ny�lt �s k�nyeztetni kezdte f�rfiass�g�t. P�r l�k�s �s egyszerre robbant ki bel�l�k a megk�nnyebb�l�s.

- Szeretlek! – ny�gte Harry ahogy r�borult p�rj�ra.
- Szeretlek – j�tt al�la a megnyugtat� v�lasz.
- Draco! – sz�lt Harry kicsit k�s�bb, amikor m�r megtiszt�lkodva �s egym�s �lel�s�be b�jva hevertek az �gyban.
- Hm?
- Ha m�g egyszer elhagysz...
- Tudom, meg�lsz – mosolygott bele f�rje v�llhajlat�ba a f�rfi, dehogy fogja elhagyni!
- Nem eg�szen, el�sz�r t�ged �llek meg, azut�n magamat, mert nem tudn�k n�lk�led �lni.
- Milyen undor�t�an griffend�lesen romantikus – fintorgott Draco, de az�rt rettenetesen boldog volt.
- Egy griffend�leshez ment�l f�rjhez.
- Tudom! De egy Malfoy mindent kib�r – s�hajtott fel sz�npadiasan.
- Vannak mell�kes juttat�sok – sim�tott v�gig p�rja gerinc�n Harry, �s �rezte, hogy a f�rfi megborzong az �rint�st�l.
- Csod�s – ny�g�tt fel a sz�ke �lvezettel.
- Honnan vetted, hogy �n meg Lupin?
- L�ttalak �jjel a k�nyvt�rban, ahogy �t�lelted.
- Sz�val f�lt�keny lett�l, �s lel�pt�l azt hangoztatva, hogy �rtem teszed – �sszegezte a hallottakat Harry.
- M�g mindig nem �rtem, hogy hogyan ker�ltem ide – v�ltott t�m�t Draco, mert �rezte, hogy elv�r�s�dik.
- �n sem, majd holnap kider�tj�k – kezdte el f�rje nyak�t cs�kolgatni Harry m�g kezei felfedez��tra indultak a hozz�simul� forr�, izmos testen.
P�rja sem maradt t�tlen �s hamarosan minden �pk�zl�b gondolat kirep�lt a fej�kb�l, �s �tadt�k magukat egy az el�z�n�l sokkal lassabb, de semmivel sem kev�sb� szenved�lyes szeretkez�snek.


Folyt.k�v.