Meghajolt el�tte… ut�lva mag�t �rte. Azon a bizonyos �jszak�n k�v�l mindent az agya h�ts� r�sz�be �z�tt egy v�delmez� fal m�g�.

- Felkelhetsz, Perselus.

Piton a S�t�t Nagy�r el�tt �llt, tudv�n, hogy � volt az egyetlen, akit odah�vott. Ez j�t is, rosszat is jelenthetett. A S�t�t Nagy�r egy pillanatig m�g j�rk�lt el�tte. V�g�l meg�llt, �s feln�zett Perselusra, valamilyen jel ut�n kutatva… ak�rmi ut�n, ami �rul�sra utalhat.

- Kaptam n�h�ny igen �rdekes h�rt, Perselus – mondta l�gyan, de a f�rfi tudta, hogy az ilyen l�gy szavak is lehetnek hal�losak.
- Igen, nagyuram?

Egy pillanatig m�g csend volt – Perselus tudta, hogy a S�t�t Nagy�r azt n�zi, vajon � tud-e valamilyen h�rr�l. V�g�l el�gedetten elmosolyodott.

- Igen, azt a h�rt hozt�k nekem, hogy a roxfortbeli tan�ri �ll�sod biztos�tva van. Az �sszel visszat�rsz?

Perselus b�lintott.

- Igen, nagyuram.

Ism�t csend k�vetkezett, ahogy a Nagy�r gondolkodott… megfontolva, hogy mit csin�ljon. Perselus tudta, hogy azon j�r az esze, mit csin�ljanak a fogollyal.

- A foglyunknak �j �rre van sz�ks�ge.

Nem �ppen �gy t�rt�nt, ahogy a Lovagok eltervezt�k, de ez is egyfajta kezdet volt. A S�t�t Nagy�r vagy meghallgatja �t �s figyelembe veszi az �tlet�t, vagy megk�nozza, ami�rt ilyenekre mer gondolni. A gondolat azonban, hogy Hermione valaki olyann�l v�gzi, mint Bellatrix, b�tors�got adott neki.

- Uram, lehet egy javaslatom?

A S�t�t Nagy�r abbahagyta a j�rk�l�st, �s �rdekl�dve n�zett Pitonra.

- Mondd, Perselus.
- Engedj�k szabadon a l�nyt – mondta a f�rfi, majd elk�nyvelte, hogy Voldemort szinte megfagy, �s mindj�rt meg�tkozza �t. – Kapott egy levelet, amelyben az �j oszt�lyomba invit�lj�k. Az �rizetem alatt befoly�solhatn�m, hogy azt�n mag�t�l �lljon �t a mi oldalunkra. Az egy dolog, hogy elraboljuk �t, �s k�s�bb ott tal�lja mag�t a Hal�lfal�k k�z�tt, de teljesen m�sk�pp hat, ha mag�t�l �ll k�z�nk.

Perselus v�rta a csap�st. V�rta, hogy a f�jdalommal k�szk�dve rogyjon a f�ldre. Nem j�tt. Feln�zve a Nagy�rra azt l�tta, hogy otromba arc�t egy �r�lt, m�ni�kus vigyor torz�tja el.

- Igen, az mekkora csap�s lenne Potternek!

Voldemort s�t�lt m�g p�r l�p�st, majd megfordult Perselus el�tt.

- Drac�nak… milyen a kapcsolata ezzel a l�nnyal, mi�ta a Rend f�hadisz�ll�s�n van?
- Bar�tibb, uram.

Piton nem volt benne biztos, hogy tetszik neki az az �t, amelyen elindultak.

- Nagyon j�… elmehetsz, Perselus. Holnap este engedd el a l�nyt!

B�lintott. Miel�tt azonban hazahoppan�lhatott volna, meghallotta, hogy Voldemortnak m�g van mondanival�ja.

- �s Perselus? Ne felejts el m�lt� m�don elb�cs�zni a s�rv�r�t�l.

Gonosz mosolya volt az utols� dolog, amit Perselus l�tott, miel�tt dehoppan�lt.

*

Egy �rny�k k�zeledett a tizenkettes sz�m� h�z fel�. Harry, Ron �s Ginny egy�tt rohantak ki a szalonb�l, hogy meg�lljanak a l�pcs�pihen�n�l, amely az el�csarnokra adott t�k�letes r�l�t�st. Ki �rkezett vajon ilyen k�s� �jszaka? A s�t�tben v�rt�k, hogy kiny�ljon az ajt�. Ron lomh�n odalapult a falhoz, hogy jobban l�sson arr�l az oldalr�l. Harry a korl�tnak t�maszkodott, �s af�l�tt kihajolva n�zte az el�csarnokot. Ginny csak �llt, markolta a korl�tot, �s pr�b�lt kereszt�ln�zni a csill�ron, ami takarta el�le a kil�t�st.

Ahogy az ajt� ny�lt, Mrs. Weasley viharzott ki a konyh�b�l, mintha csak el�re tudta volna, hogy valaki �rkezni fog. Mind a h�rman cs�ndesen v�rakoztak, ahogy az ajt� becsuk�dott a l�togat� m�g�tt.

- Piton professzor! Minden rendben van?

A l�pcs�pihen�n�l �ll� h�rom fiatal egym�sra n�zett, azt�n vissza az el�csarnokba. Szokatlan volt Pitont�l, hogy az �jszaka k�zep�n felbukkan… kiv�ve, ha valami sz�rny� dolog t�rt�nt… valami olyasmi, ami nem v�rathatott mag�ra. Mind a h�rman visszatartott�k a l�legzet�ket, ahogy az elker�lhetetlenre v�rtak.

- Besz�lnem kell Lupinnal, Mrs. Weasley.

Onnan, ahol �lltak l�tt�k, ahogy Mrs. Weasley b�lint, majd int Pitonnak, hogy k�vesse �t a konyh�ba. Az el�csarnokon �tv�gva mindketten meg�lltak, �s feln�ztek. Piton l�tta, hogy Granger bar�tai a l�pcs�pihen�n�l letelepedve figyelnek. A kis Weasley l�ny aggodalmasan r�ncolta a homlok�t. Ron Weasley hal�losan s�padt volt az aggodalomt�l, de egyben gyanakv� is volt, mert a Piton ir�nti ut�lata is megjelent az arc�n. Potternek, aki a korl�t f�l�tt hajolt ki, m�ly karik�k d�szelegtek a szeme alatt, mint aki nem aludt, vagy ha aludt is, akkor nyugtalanul. Szemei elkeskenyedtek Piton l�tt�n, mintha csak �lvezn� annak a gondolat�t, hogy olvashassa a gondolatait. A f�rfi egy apr� b�lint�s ut�n horkantott egyet.

- Nektek az �gyban k�ne lennetek! Menjetek innen!

Mrs. Weasley cs�p�re tett k�zzel v�rta, hogy a h�rom gyerek elhagyja a l�pcs�pihen�t. Elmorgott „j� �jszak�t”-okat lehetett hallani.

- M�g mindig nem b�zom benne – jelentette ki Ron egyszer�en. Harry beleegyez�en b�lintott, Ginny viszont meg�llt a szob�ja el�tt, �s szigor�an a fi�kra n�zett.
- Tudj�tok, hogy Hermione mit mondana erre? – A fi�k meg�lltak, �s megfordulva a fiatal v�r�s haj�ra n�ztek. – Eml�keztetne benneteket, hogy Dumbledore b�zott benne, �s � is b�zik.

Harry �gy n�zett r�, mintha csak el�rulta volna a l�ny.

- Ja – mondta. – Dumbledore m�r nincs k�zt�nk. �s hol van most Hermione?

Ront k�vetve bel�pett a szob�jukba, �s becsapta maga m�g�tt az ajt�t.

*

Az ablak�veg f�jdalmasan hideg volt a h�t�nak. Egy fekete csukly�s f�rfi szegezte oda, aki a l�bai k�z�tt �llt… nem tudta volna megr�gni. Nem is akarta.

- Professzor!

A csukly�ja h�traesett. Furcsa mosoly jelent meg a f�rfi arc�n, ahogy a haja el�rehullott. K�t ujj�val finoman v�gigsim�totta a l�ny nyaka �s kulcscsontja k�zti ter�letet. Remegni kezdett, ahogy a f�rfi k�zelebb j�tt hozz�. Orra gyeng�den csiklandozta az arc�t, ahogy oldalra fordult. Ajkai k�vett�k a ter�letet, amit az ujjai m�r bej�rtak, majd belesuttogott a f�l�be.

- Erre az elismer�sre v�gyott…?

Perselus az �gy l�b�n�l �llt… meglepetten, felh�zott szem�ld�kkel. Az elviselhetetlen csitri r�la �lmodott. Egy pillanatig m�g ott �llt, �s n�zte, ahogy alszik. R�viden elgondolkodott, hogy vajon b�ntudata kellene-e, hogy legyen. Hermion�nak hossz�, f�raszt� napja volt okklumencia �r�kkal, r�ad�sul k�ts�gtelen, hogy ez elgyeng�tette a p�lcan�lk�li m�gia v�grehajt�sa ut�n. El�nyt akart kov�csolni abb�l, hogy megtudja, mi fut kereszt�l a l�ny agy�n. Arra sz�m�tott, hogy tal�n Potterr�l szerez inform�ci�t… de arra nem, hogy saj�t mag�t tal�lja ott.

Gyorsan �t�lt�z�tt a h�l�ruh�j�ba, majd a takar�ra m�szott, Hermione mell�… felhorkantott a gondolaton, hogy a l�ny �lm�b�l bizony nem menek�lhet.

*

Rabastan �gy n�zett k�r�l, mintha Lucius Malfoyjal b�j�csk�t j�tszan�nak, �s � lenne a huny�.

- Lucius hol van ma reggel?

Perselus, aki a k�v�skancs� �s a pult f�l� hajolva kortyolta a k�v�j�t, a cs�sz�je pereme f�l�tt r�gi bar�tj�ra pillantott.

- A fi�val van dolga – horkantott.

Rabastan m�lyen a gondolataiba s�llyedve hajolt vissza, a p�lc�j�t az ujjai k�zt p�rgette. Piton m�g r�pillantott egyszer, majd a szemeit forgatva visszat�rt a k�v�j�hoz. Nyugodt csend vette �ket k�r�l… az a fajta, amelynek sokszor r�szesei voltak. A cs�ndben Rabastan az Azkabanban elt�lt�tt id�r�l �s az elesett Lovagokr�l gondolkodott, Perselus pedig azon, hogy nem sok j�t �g�r neki az a lehet�s�g, ha t�l�li a h�bor�t… �s hogy alapb�l milyen sok gyerek ellenezn� ezt. Lassan elkalandoztak a gondolatai Hermione gyeng�lked�n t�lt�tt idej�re, amikor is a Miszt�rium�gyi F�oszt�lyon kapott �tok miatt ker�lt oda; majd a tegnap est�re.

Amikor Hermione bel�pett a konyh�ba, azt l�tta, hogy Piton �gy b�mul a k�v�j�ra, mintha az az egyik di�kja lenne. Rabastan az ujjai k�zt forgatta a p�lc�j�t, �s csak �lt a sz�ken, amelynek mind a n�gy l�ba a f�ld�n volt, azt�n felfedezte Hermione jelenl�t�t. A l�ny �szrevette, hogy Piton szemei a k�v�j�r�l fel� fordulnak. Egy ideges mosollyal elindult az asztal fel�, �s �nt�tt mag�nak egy kis te�t. Rabastan folytatta a p�rget�st.

- J� h�rek, Hercegn� – mondta a f�rfi, majd vetett egy gyors pillant�st Pitonra, azt�n r�mosolygott Hermion�ra.

A l�ny feln�zett. Piton l�tta, hogy el�g ideges volt. Szemei t�gra ny�ltak, ahogy k�zte �s Rabastan k�z�tt kapkodta a tekintet�t.

- Nos, mi az?
- Ma este visszat�rhet a Rend F�hadisz�ll�s�ra. – Hermione �res tekintettel b�mult r�, mintha nem lenne biztos benne, hogy j�l hallotta, amit hallott. Rabastan mosolyogva el�rehajolt. K�t ujj�t az �lla al� nyomva becsukta a sz�j�t. – Hazamehet, Hercegn�. – Rabastan fel�llt. Kacsintott egyet a l�nyra, b�lintott Piton fel�, majd kis�t�lt a nappaliba.
- Ez igaz? – k�rdezte, r�n�zve az egyetlen szem�lyre, aki a szob�ban maradt vele.

Piton letette a k�v�scs�sz�j�t, �s les�jt� pillant�st vetett Hermion�ra.

- Igen, Miss. Granger. Most pedig bocs�sson meg, de meg kell besz�lnem valamit Lestrange-dzsel. – A l�ny visszafordult a reggelij�hez, ahogy Perselus kisietett a szob�b�l.

Piton a konyh�b�l egyenesen a nappaliba viharzott. Rabastant a kandall� el�tt �llva tal�lta, mintha a f�rfi v�rta volna, hogy ut�na j�jj�n.

- H�nyszor kell m�g neked elmondani, Lestrange, hogy tartsd vissza magad att�l, hogy Hercegn�k�nt utalj Miss. Grangerre? – Piton �gy k�pte a Hercegn� sz�t, mintha valami undor�t� dolog lenne, amihez hozz� sem akar ny�lni.

Rabastan �gy fordult fel�, mintha leny�g�zte volna, amit a f�rfi mondott.

- �h, Perselus, csak nem eml�keztetnem kell t�ged, hogy te volt�l az, aki �gy kezdte sz�l�tani Miss. Grangert? – Rabastan �vatosan n�zte, ahogy Perselus arca elborul, majd mosolyogva folytatta. – Te volt�l az, aki undorodva „Griffend�les Herceng�k�nt” utalt�l r� t�bb alkalommal is. Nem is tudn�m megsz�molni, h�nyszor. Most pedig megdorg�lsz b�rki m�st, aki �gy h�vja. Te volt�l az, aki azt akarta, hogy min�l megal�z�bban hasson ez a sz�, de te volt�l az is, aki megszerettette vel�nk.

Perselus nem mondott semmit. Csak �llt, �s fortyogott a d�ht�l. Rabastan csak mosolygott, �s elindult kifel�. M�r az ajt�n�l �llt, amikor a f�rfinak siker�lt annyira lenyugodnia, hogy kiny�gj�n p�r sz�t, mik�zben a t�zbe b�mult… a t�zbe, amely s�t�t szemeiben t�kr�z�d�tt.

- Nem tudod, hogy mit besz�lsz.

Perselus horkantva megfordult, hogy r�n�zzen a k�sz�b�n �ll� bar�tj�ra.

- �, �gy gondolom, nagyon is, Perselus.

*

Az id� f�jdalmasan lassan telt. Hermione csak arra tudott gondolni, hogy hazamehet… haza, a Rendbe… Harryhez… Ronhoz… Ginnyhez…

A Grimmauld t�r tizenkett� alatt folytak az esem�nyek. Harry, Ron �s Ginny a szalonban voltak, �s az ajt�ban �llva hallgatt�k az el�csarnokb�l felhallatsz�d� zajokat.

- Nos, mit mondott, Remus? – k�rdezte Mrs. Weasley, mivel meg akarta tudni, hogy mi volt ez a hiszti a f�rfi �rkezt�vel.
- Hermion�r�l volt sz�…

Nem tudta befejezni a mondatot, mivel hippogriff-szer� dobog�s hallatszott a l�pcs� fel�l, majd a t�bbiek egyszerre kezdt�k el k�rd�sekkel bomb�zni �t. Remus feltartotta a kez�t, hogy csendre intse �ket, mik�zben R�mszem �s Tonks az ajt�hoz s�t�ltak. Lassan Fred �s George is lej�ttek a l�pcs�n, mivel meghallott�k a z�rzavart. Az ikrek a F�hadisz�ll�son maradtak azut�n, hogy Hermione elt�nt. Draco a l�pcs�pihen�ben maradt, �s f�ntr�l k�vette az esem�nyeket.

- Azt mondta, hogy ma este sz�ll�tj�k �t. Lucius, Perselus �s �n kezesked�nk �rte egy m�sik k�mmel egyetemben. – Az elhangzottakat egy pillanatra m�ly cs�nd k�vette.

- M�g egy k�m? – k�rdezte Harry.

Remus mosolyogva b�lintott.

- Potter – mordult fel R�mszem. Harry az aurorra ir�ny�totta a figyelm�t. Mordon szemei v�gigp�szt�zt�k �t. – Ne hidd azt, hogy a Rend minden k�mj�t ismered.

*

Hermione fel-lej�rk�lt Piton h�l�szob�j�ban. Rabastan m�r kor�bban elk�sz�nt t�le, mivel valahova m�shova kellett mennie, de meg�g�rte neki, hogy visszak�s�ri �t a F�hadisz�ll�sra. Id�k�zben sz�ltak neki, hogy vegye vissza azokat a ruh�kat, amelyekben elrabolt�k. �gy visszavette a mocskos, szakadt ruh�kat, most pedig m�r csak az id�nek kellett eltelnie… az id�nek, amely sor�n sokszor felr�mlettek el�tte foszl�nyok a tegnap esti �lm�b�l. A fej�t megr�zva k�ny�rg�tt Merlinnek, hogy az okklumencia �r�k sor�n ez sose ker�lj�n el�.

Az ajt� kicsap�dott, �s Piton odadobta neki az egyik tal�rj�t. Hermione �rtette, mi�rt… �gy kellett kin�znie, mint akit Piton mentett meg, �s ek�zben ugye valamivel be kellett �t takarnia.

- Azonnal j�jj�n le a nappaliba, miut�n ezt felvette – jegyezte meg inger�lten, miel�tt egy kattan�ssal becsukta az ajt�t. Amikor Hermione felvette a tal�rt �s begombolta, vett egy m�ly l�legzetet. Miut�n felmarkolta a ruha lel�g� r�sz�t a f�ldr�l, elindult a v�gzete fel�.

*

A nappaliban az egyetlen f�nyforr�s a kandall� volt. Ahogy bes�t�lt, Lucius megmarkolta a v�ll�t, �s odavezette �t a kandall� el�, Piton el�. �szrevette, hogy tan�ra t�rdel. A t�zf�ny csillog�sa t�kr�z�d�tt s�padt von�sain, ahogy feln�zett r�… felh�zott szem�ld�kkel, mintha tudnia k�ne, hogy mi�rt van itt.

- Miel�tt visszat�rne, Miss. Granger, biztosra kell menn�nk, hogy titokban tartja mindazt, amit ebben a h�zban hallott vagy l�tott. F�leg, ami a Lovagokat illeti. – Piton elhallgatott, mintha azt v�rn�, hogy a l�ny f�lbeszak�tsa. � azonban csak csendben �llt… a tal�rj�ban elveszve. – Le kell tennie egy megszeghetetlen esk�t – mondta m�ly hangon suttogva.
Hermione szemei az �v�be f�r�dtak.

- Tess�k? – majdnem kiab�lt. Ismerte a s�m�j�t �s felt�teleit az esk�nek. Szemei t�gra ny�ltak �s k�l�nb�z� k�pek t�lt�tt�k meg a gondolatait egy pillanatra… bele�rtve az �lm�t is. Piton satuba z�rta a tekintet�vel, �s megl�tta az �lom felvillan�s�t a szem�ben. M�g mindig sokkot kapva �llt, amikor Lucius �jra megragadta a v�llait.

A l�ny a f�rfi el�tt esett �ssze, �s a t�rdeire zuhant. A szemei, amelyeket l�gy hajtincsek kereteztek, a f�rfi fekete �riszeibe f�r�dtak, aki r� v�rva t�rdelt. �rezte a nyom�st a h�t�n, ami a f�rfi fel� h�zta. Teste a m�sik�nak pr�sel�d�tt… a szeme egyenesen a mellkasa el�tt volt.

Perselus hallotta, ahogy a l�ny m�lyeket l�legzik… nehezen. Ahogy �nk�ntelen�l is egyszerre kezdett vele l�legezni, meg�rezte a sz�vver�s�t a mellkas�n… �s a saj�tj�n is. Megnedves�tve az ajkait len�zett a l�nyra.

- Miss. Granger, ha vissza akar t�rni, meg kell tennie…

A hangja mintha vibr�lt volna a l�ny test�ben. Becsukta a szemeit, �s m�g m�lyebbeket l�legzett. A f�rfi �rezte, ahogy a teste alig �rezhet�en elt�volodik az �v�t�l.

- N�zzen r�m, Miss. Granger.

Lassan felemelte a fej�t, m�r amennyire ilyen k�zels�gben lehetett, majd kinyitotta a szem�t. M�g �gy, a t�rdeiken �llva is f�l�magasodott a f�rfi. Tekintet�k �sszekapcsol�dott… a feje gyeng�den el�rebillent, ezzel egy kicsit meg�rintve a fekete hajf�gg�nyt.

- Vissza akar t�rni?

A f�rfi szinte �td�fte a tekintet�vel. A l�ny egy kicsit meghajolt, behunyta a szem�t, �s oldalra billentette a fej�t. Visszatartotta a l�legzet�t. Nem fogja megengedni, hogy l�ssa… nem l�thatja az utols� gondolatait.

- Igen – mondta szinte hangtalanul.

A szoba s�t�t sark�b�l egy leny�g�z�tt kuncog�s hallatszott. A l�nyt ez nem �rdekelte, mert k�ts�gbeesetten azon volt, hogy eml�kezzen r�, hogyan is jutott el id�ig. A t�z pattogott a cs�ndben. �rezte… olyan szel�d volt, ez nem volt r� jellemz�: olyan gyeng�d volt. Jobb kez�t finoman megsimogatta az ujjhegy�vel… �rz�kien, �vatosan. �sszef�zve hossz� ujjait az � sokkal kisebb ujjaival annyira lehajolt hozz�, amennyire csak tehette. �rezhette a remeg�s�t.

- N�zzen. R�m.

Visszaemelte a fej�t. A f�rfi rajta tartotta a szemeit, �s � a hely�n maradt… nem mert mozogni. A f�rfi lassan felemelte �sszekulcsolt kezeiket a v�llaikhoz. Hermione �rezte a lehelet�t, ahogy a teste kicsit elt�volodott t�le. A t�z pattogott.

A t�z f�ny�t be�rny�kolta, ahogy megfigyel�j�k kil�pett az �rny�kb�l, elz�rva ezzel el�l�k a f�ny �tj�t. Hossz� sz�ke haja egy fekete szalaggal volt h�trak�tve, �s egy�rtelm�en l�tszott, hogy �nel�g�lten mosolyog. Lucius r�helyezte a p�lc�j�t �sszekulcsolt kezeikre. Perselus elkezdte.

- Miss. Granger, esk�szik, hogy meg fogja tartani mag�nak azt az inform�ci�t, hogy hol vagyok, �s nem mondja el senkinek, f�leg nem Potternek?
A l�ny nehezen tudott nyelni.
- Igen – suttogta.

A Lucius p�lc�j�b�l el�t�r� t�zes k�t�l r�kulcsol�dott a kez�kre. A f�rfi feje lejjebb ereszkedett… k�zelebb.

- Esk�szik, hogy mindent megtart mag�nak, amit l�tott �s hallott, Miss. Granger?
Ism�t nehezen, de nyelt egyet. M�g k�zelebb j�tt hozz� a f�rfi. �rezte a lehelet�t.
- Esk�sz�m. – Megremegett a hangja.

M�g egy t�zes dr�t tekeredett a kez�k k�r�. Ahogy megemelte a fej�t, hogy feln�zzen r�, felfedte a nyak�t. Perselus k�t ujj�val leny�lt, �s megcir�gatta a nyak�t�l kezdve a kulcscsontj�ig, ahogy besz�lt.

- �s esk�szik, Miss. Granger, hogy megtart mag�nak minden inform�ci�t a j�v�ben a jelenl�temre vagy… a tetteimre vonatkoz�an, �s Luciusr�l is?

Hermione �rezte, hogy egy kicsit meginog, mintha el akarna esni.

- Esk�sz�m. – Alig hallhat�an suttogott, majd egy �jabb ragyog� l�ngnyelv kulcsol�dott r� a kez�kre.

Perselus kih�zta mag�t, r�emelte a tekintet�t �sszekapcsol�dott kezeikre. A gondolatai �tfutottak az elm�lt h�napok t�rt�n�sein… hogyan t�rt�nt mindez?

- �dv�zl�m a s�t�t oldalon, Miss. Granger.

A l�ny szemei k�vett�k a f�rfi tekintet�t a kezeikre, amelyeket �sszeszor�tottak a Lucius Malfoy p�lc�j�b�l sz�rmaz� l�ngol� dr�tok.

Merlinre. Mit tettem?