A szerelem mindig mindent elront

Kis h�j�n a falba verte a fej�t, mikor r�j�tt, hogy m�r megint elb�mult. „Te h�lye! Ne b�mulj m�r r�! J�k�p� vagy sem, tudod, hogy nem �rdekled! Hagyd m�r abba ezt a marhas�got!

- Valami gond van? – pislantott fel Salir a pap�rjaib�l.

Tom ijedt�ben ugrott egyet. – Semmi.

Salir �sszevonta a szem�ld�k�t. – Mi a baj, Denem?

Tom megr�zta a fej�t, �s gyorsan les�t�tte a szem�t a saj�t h�zi feladat�ra. „Rossz Tom!”

Salir a szemeit forgatta. – N�zd, nem tudok seg�teni, ha nem �rulod el, mi a bajod.

- Egy�bk�nt se tudsz seg�teni. – motyogta Tom.

Salir felhorkant. – Mi�rt nem?

Tom d�h�sen pislantott a m�sik mardek�rosra. – Semmi. Hagyj b�k�n.

Salir hirtelen elvigyorodott. – Nah�t Denem, csaknem beleest�l egy csajba vagy valami?

- Bah...

- Vagy ink�bb egy fi�ba?

- Fogd be, Cobre.

- Aha, sz�val fi�!

- Cobre!

Salir h�trad�lt a sz�k�ben, el�gedett vigyort villantva Mardek�r ut�dj�ra. – Nem kell el�rulnod ki az. Nem �rdekel. De mi�rt nem h�vod randira? Mondjuk a halloweeni b�lra?

- Nem!

Salir felhorkant. – N�ha olyan lehetetlen tudsz lenni, Tom Denem!

- Fogd be, Cobre.

Salir megvonta a v�ll�t. – J�. – Ezzel visszat�rt a k�nyv�hez.

Tom pedig folytatta a b�mul�s�t, olyan �vatosan, ahogy csak tudta.

**

- Denem hova lett? – k�rdezte Everett Malfoy, ahogy mindenki k�sz�l�dni kezdett a halloweeni b�lra.

- Tal�n ez�ttal megpr�b�l t�ncpartnert tal�lni mag�nak. – mosolygott g�nyosan Blant Black.

Salir a szemeit forgatta. Milyen gyerekesek tudnak lenni. � is beleb�jt az iskolai tal�rj�ba, amit �talak�tott z�ld �nnepi tal�rr�. A haj�t der�kig �r�re var�zsolta, �s v�rv�r�s �rnyalatot adott neki. A sebhely�t, ami eddig j�form�n l�thatatlan volt, m�gikusan meghosszabb�totta, eg�szen le az orr�ig, �s z�ld f�nyt var�zsolt r�, ami az azt okoz� �tokra eml�keztetett.

Blant �sszevonta a szem�ld�k�t, ahogy megl�tta Salirt. – Merlinre, Cobre! Ezt meg hogyan csin�ltad?

Salir megvonta a v�ll�t. – Meg lenn�l lep�dve, milyen egyszer� ilyen kis v�ltoz�sokat el�id�zni.

- Kivel m�sz? – k�rdezte Everett hidegen mosolyogva.

- Senkivel. – vonta meg a v�ll�t �jra Salir.

- Akkor kit akarsz elk�pr�ztatni?

- B�rmilyen furcs�n is hangzik ez sz�modra, senkit. Csak a magam kedv��rt �lt�ztem ki. – v�gott vissza Salir, bosszankodva a vallat�s miatt. Z�ld szemei vesz�lyesen r�villantak a k�t mardek�rosra, miel�tt megfordult �s kiviharzott a teremb�l.

**

Tom k�nnyen �szrevette Salirt. A smaragdz�ld ruh�ban �s hossz� hajjal k�pr�zatosnak tal�lta, b�r egy kicsit l�nyosnak.

Tom maga ink�bb a sz�rnyetegs�get v�lasztotta. Pikkelyess� alak�totta a b�r�t, az orr�t k�gy�szer�re, a sz�j�t ajkak n�lk�lire, a szemeit macskaszer�re var�zsolta. Nagy felh�borod�s�ra a haja kihullott az �talakul�s sor�n, de a kopaszs�g�t eltakarta impoz�ns fekete tal�rja csukly�j�val. �szre kellett vennie, hogy a t�bbi di�k tartja a t�vols�got.

Salir viszont mindenki kedvenc t�ncpartnere volt. Tom lassank�nt kezdett f�lt�kenny� v�lni, �s ilyet kor�bban m�g soha nem �rzett.

„A szerelem mindig mindent elront!” ki�ltotta a lelke egy r�sze.

Tom f�lrel�kte ezt a gondolatot a lelke egy t�voli sark�ba, �s r�csapta az ajt�t, azt�n odal�pett, ahol Salir �lt egy csapat l�nnyal, akiknek nem volt partner�k, vagy akiknek a partnere lel�pett valaki m�ssal. – Szabad ezt a t�ncot, Cobre? – k�rdezte Tom, a hangja �rdes volt, �s sziszeg�.

Salir megp�rd�lt, �s kimeredtek a szemei. – Merlinre, Denem! Kis h�j�n infarktust kaptam t�led!

Tom bossz�san �sszeh�zta a szem�ld�k�t. – Honnan tudtad, hogy �n vagyok az?

- Ilyen h�tborzongat� szem�lyis�g? – vonta meg a v�ll�t Salir. – Piros szemmel jobb lenne.

- Pirossal?

- Mint a v�r. – b�lintott Salir.

Tom pislantott n�h�nyat, azt�n a szemei v�rv�r�sre v�ltottak. – Nesze.

Salir megborzongott. – T�k�letes.

- T�nj innen, Denem! A fr�szt hozod r�nk! – ki�ltotta az egyik l�ny, egy hugrabugos.

- T�ncolunk? – k�rdezte Tom �jra Salirt�l, mintha nem is hallotta volna a l�nyt.

Salir elvigyorodott. – �r�ltem a tal�lkoz�snak, h�lgyeim. – sz�lt oda a l�nyoknak, miel�tt a kez�t ny�jtotta Tomnak.

A p�ros d�h�s vis�t�sok k�zepette kivonult a t�ncparkettre.

- Szeretn�m megk�sz�nni. – jegyezte meg Salir, mikor elvegy�ltek a t�megben, lassan ringat�zva a zene �tem�re.

- Hmm?

- Igen. Elviselhetetlenek voltak azok a csajok. El�g volt �t percig hallgatnom a csacsog�sukat, �s er�s k�sztet�st �reztem, hogy Cruci�t sz�rjak r�juk.

- Te? Cruci�t? – horkant fel Tom.

Salir a szemeit forgatta. – Igen.

- Nem tudom elk�pzelni.

- Amerik�ban egy kicsit m�sk�pp mennek a dolgok, mint itt.

- J�, de egy F�benj�r� �tkot?

- Hallgass �s t�ncolj, Denem.

***

- Mit sz�ln�l ahhoz, hogy a suli legijeszt�bb sz�rnyetege elvonszolja a legcs�b�t�bb sr�cot a b�lr�l?

- Antiszoci�lisnak �rzed magad?

Tom elvigyorodott, odab�k�tt a fej�vel, ahol n�h�ny l�ny abb�l a csapatb�l, akikkel Salir kor�bban �lt az asztaluk fel� indult. – Vagy �ppens�ggel �t is adhatn�lak nekik.

Salir felny�g�tt. – H�t rabolj el, nagy k�gy�.

Tom a szemeit forgatta, de sz� n�lk�l talpra r�ntotta Salirt, �s kivonszolta a nagyteremb�l.

- Na �s most merre?

- A csillagvizsg�l� toronyba?

Salir pislantott. – Ink�bb a pinc�be.

- Ok�, de ne a klubhelys�gbe vagy a h�l�termekbe.

- Egy �res oszt�lyba?

- T�k�letes. Gyere. – Tom megfordult, �s a csendes Salirral a sark�ban elindult egy szoba fel�, amir�l tudta, hogy senki m�s nem haszn�lta, s�t a k�zel�be se mentek.

**

- H�, Cobre?

- Hmmm?

- Milyen a csal�dod?

- Meghaltak, mikor egy �ves voltam.

- �.

- Mi�rt?

- Az �rv�k k�v�ncsis�ga.

- Odadobtak a nagyn�n�mnek meg a nagyb�ty�mnak.

- Hmm?

- Miut�n a sz�leim meghaltak, odadobtak a nagyn�n�mnek meg a nagyb�ty�mnak. Ut�lnak.

- H�ly�k.

- Aha. Szerintem is.

- �n is ut�ltam az �rvah�zat. Mindenki gy�l�lt, mert �n m�s voltam.

- Milyen h�lye ok a gy�l�letre.

- Egen.

Hossz� csend k�vetkezett, amit csak a v�zcseppek halk koppan�sa, �s a ruh�juk halk suhog�sa t�rt meg.

- Ma van a sz�let�snapom.

- Halloweenkor?

- Aha. �gy valahogy.

- �gy valahogy?

- Ezt a sz�let�snapot adt�k az �rvah�zban.

- Ez egy mardek�ros �nnep. Illik hozz�d.

- K�sz.

- Sz�vesen.

�jabb, ez�ttal r�videbb csend.

- Boldog sz�let�snapot.

- Aha.

- Ha tudom, vettem volna neked valamit.

- �gyse veheted meg, amit szeretn�k.

- �spedig?

Tom mag�ban motyogott valamit.

- M�g egyszer, �s hangosabban.

- Egy cs�kot...

Salir elmosolyodott, �s oda l�pett, ahol Tom t�maszkodott a falnak,  csukly�j�t az arc�ba h�zva, szemeit a f�ldre s�tve, mintha az lenne a leg�rdekesebb dolog a vil�gon. Salir felemelte a csukly�s fi� arc�t, hogy a szem�be n�zhessen. – Boldog sz�let�snapot. – suttogta, miel�tt betakarta Tom sz�j�t a saj�tj�val.

Furcsa volt �gy cs�kolni, hogy a p�ros egyik�nek nem voltak ajkai, de ez egyik fiatalembert se tarthatta vissza. Salir elnyomott minden, a j�vend� Voldemorttal kapcsolatos rossz �rz�st, b�r ezek sokkal er�sebbek voltak most, hogy Tom �gy n�zett ki. Tom f�lres�p�rt minden, a holl�haj� fi�val kapcsolatos k�rd�st az elm�j�b�l, b�r azok majdhogynem megfojtott�k, mint mindig. Tom Salir cs�p�je k�r� fonta a karj�t, �s szorosabban mag�hoz h�zta a m�sikat, ahogy v�gigh�zta a nyelv�t Salir csukott ajkain.

Salir kinyitotta a sz�j�t a kutat� nyelvnek, �s nem is lep�d�tt meg annyira, mint v�rta volna, mikor kider�lt, hogy Voldemort �lc�j�ban Tomnak v�gott nyelve van. Hagyta, hogy a k�gy�szer� nyelv felfedezze a sz�j�t, miel�tt visszah�z�dott, hogy leveg�h�z jusson.

Tom felny�g�tt, �s Salir v�ll�ra hajtotta a fej�t. – K�rlek, ne mondd, hogy ez csak �lom.

- Nem �lom. – �g�rte Salir. – �s �n mondtam neked, hogy k�rj randit.

Tom felkuncogott. – Nem tudtam, hogy �szrevetted.

- N�zd Denem, ah�nyszor egy�tt vagyunk, csak engem b�mulsz.

- Nem b�mullak.

- �, h�t �ltal�ban j�l �lc�zod. De �n k�nnyen �szreveszem, ha b�mulnak.

Tom fels�hajtott. – Gondolhattam volna.

Salir elmosolyodott, �s meg�lelte Tomot. – Megszoktam, hogy b�mulnak r�m, de ezel�tt soha nem szerettem. Eg�szen meglep�dtem, hogy nem zavar, ha te csin�lod, azt�n r�j�ttem, hogy tetszel nekem.

- Persze hogy b�mulnak. Gy�ny�r� vagy.

Salir elpirult. – K�sz.

Tom h�tr�bb h�z�dott, �s elvigyorodott. – Na v�gre siker�lt r�vennem t�ged, hogy elpirulj!

Salir elmosolyodott. – Nem is tudtam, hogy ilyen neh�z.

- Gyakorlatilag lehetetlen. Nem hiszem, hogy l�ttalak eddig pirulni.

Salir elgondolkodott. – Azt hiszem igazad van.

- Szerintem aranyos.

Salir megint elpirult.

Tom elnevette mag�t.

- Piszok. – vicsorgott r� Salir.

- K�sz�n�m.

Salir m�g cs�ny�bban n�zett r�.

- Ne n�zz ilyen rond�n.

- Tegy�l r�la.

Tom v�r�s szemei �hesen villantak, azt�n kiszabad�totta az egyik kez�t, �s megemele Salir �ll�t, hogy hozz�f�rjen a sz�j�hoz. Ez�ttal, ahogy Tom nyelve becs�szott Salir sz�j�ba, tal�lkozott a m�sik�val, �s versenyezni kezdtek az egym�s feletti hatalom�rt.

Am�g a nyelveik t�ncoltak, Tom v�gigh�zta a kez�t, amellyel addig Salir cs�p�j�t szor�totta mag�hoz a m�sik mellkas�n, sorban kibontogatva a gombokat.

Salir felny�g�tt, �s elh�zta a sz�j�t, v�get vetve a p�rbajnak. – Denem?

Tom elvigyorodott, ahogy az egyik v�kony, pikkelyes ujj�val v�gigs�m�tott a napbarn�totta mellkason. – Igen?

- Mit csin�lsz? – Salir hangja enyh�n remegett.

- Kibontom az aj�nd�komat.

- Denem?

- Hallgass. – v�r�s szemek m�lyedtek a smaragdokba, �s Salirnak elakadt a l�legzete. – Mi van?

- �n... semmi. – suttogta Salir, de a szemeit nem tudta elszak�tani Tom�r�l. „Csak annyira hasonl�tasz a k�s�bbi �nmagadra, kiv�ve, hogy a szemeidben gy�l�let helyett v�gyat l�tok, �s ez v�ratlanul �rt.” v�laszolta gondolatban.

- Ez nem �gy n�z ki, mintha semmi lenne. – s�hajtott fel a k�gy�szer� fi�.

Salir hirtelen felny�lt, �s h�trah�zta Tom csukly�j�t.

Tom megmerevedett. – Mit csin�lsz, Cobre? – suttogta, ahogy Salir keze l�gyan v�gigsim�tott a tark�j�n.

- Pont, mint egy k�gy�. – vigyorodott el Salir. – T�k�letes.

Tom d�h�sen meredt r�. – Szerinted ez nevets�ges, Cobre?

- Soha. – l�gyult el Salir arckifejez�se. – Ink�bb nagyon is illik hozz�d, ahogy mindig mindenkit f�lrel�ksz az �tb�l. Nem gondolod? – nyugtat�lag v�gigh�zta az ujj�t Tom �ll�n. – �s senki m�s, csak �n l�tom a sz�ps�get a maszk alatt.

Erre Tom is elmosolyodott, �s Salir �szrevette, mennyire megv�ltoztatja, felvid�tja ez az arc�t. – Bennem nincs sz�ps�g. R�meket l�tsz.

- Nem, nem, dr�ga k�gy�m. L�tom a sz�ps�get. Tal�n csak nem n�zel el�g m�lyen �nmagadba.

Tom felh�zta a szem�ld�k�t. – Dr�ga k�gy�m?

- Nem tetszik?

- H�t...

Salir elvigyorodott. – J�, mert ezent�l �gy h�vlak.

Tom elnevette mag�t.

- Nem a kicsomagol�sommal volt�l elfoglalva?

Tom elakadt. – Hagyod?

Salir �vatosan b�lintott. „V�g�l is, ki akar sz�zen meghalni?” gondolta keser�en.

Tom �rezte, hogy a sz�ve, amir�l azt hitte, hogy m�r �vekkel azel�tt j�gg� fagyott, �sszer�ndul Salir kifejez� z�ld szemeiben �tvonagl� f�jdalom l�tt�n. „Meg fogom tal�lni azt, aki ilyen f�jdalmat okozott neked, �s a v�r�kkel fognak fizetni �rte,” gondolta d�h�sen, mik�zben lassan v�gigh�zta az ujj�t Salir meztelen mellkas�n.

Salir megborzongott, �s felpillantott a macskaszer� v�r�s szemekbe. A kor�bbi v�gy valahogy �tadta a hely�t a f�lt�snek. Mikor r�j�tt, hogy ez neki sz�l, Salir el�tkozta a saj�t t�ls�gosan �rulkod� szemeit.

De minden �tok �s m�s gondolat elsz�llt a holl�-�s-v�r�s haj� var�zsl� agy�b�l, ahogy Tom sz�ja l�gyan belecs�kolt a nyak�ba, miel�tt �lesen beleharapott. Salir megpr�b�lta visszafogni a ny�gd�csel�s�t, m�g akkor is, mikor h�trahajtotta a fej�t, hogy a j�vend� S�t�t Nagy�r k�nnyebben hozz�f�rhessen a tork�hoz. Salir szemei lecsuk�dtak, mikor a m�sik vadul kihaszn�lta az alkalmat.

Tom felcser�lte �ket, hogy most Salir t�maszkodjon a falnak, �s �gy szabadd� tegye mindk�t kez�t, hogy megszabad�thassa a v�r�s-fekete haj� fi�t a ruh�it�l.

Ahogy Salir tal�rja a f�ldre siklott, Tom h�tral�pett, hogy elgy�ny�rk�dhessen a v�r�sre cs�kolt fi� l�tv�ny�ban, �s v�gigsim�tott a tekintet�vel a m�sik v�kony, de izmos test�n.

N�h�ny �reg sebhelyen akadt meg a szeme, �s v�gigh�zta az ujj�t az egyiken. A kezei remegtek a d�ht�l.

Salir visszaz�kkent a val�s�gba, �s nyelt egyet, mikor megl�tta a gyilkos f�nyt a m�sik szem�ben. – Denem?

Tom szemei felpattantak. Ahogy Salir megr�ndult, esz�be jutott, hogy nem ez a var�zsl� a d�he c�lpontja, �s a pillant�sa gyeng�dd� v�lt, de a hangja hat�rozott volt, mikor megsz�lalt. – Hol szerezted ezeket?

- Mindenfel�. – v�laszolta Salir inger�lten. – Biztos vagyok benne, hogy neked is vannak.

Tom b�lintott. Neki is megvoltak a maga sebhelyei amiket az �rvah�zban szerzett, �s � se szeretett volna jobban besz�lni r�luk, vagy arr�l, hogyan szerezte �ket, mint Salir a saj�tjair�l. – �rtve. – Megint k�zelebb l�pett Salirhoz, lek�zdve a d�h�t azok ellen, akik b�ntani mert�k a fi�t, �s kezeit a m�sik meztelen cs�p�j�n nyugtatva szorosan hozz�nyomta mag�t.

Salir megint gyeng�den v�gigs�m�tott Tom �ll�n. – Most vagy �n vagyok alul�lt�z�tt, vagy te vagy t�l�lt�z�tt. – t�j�koztatta a v�r�sszem� fi�t.

- �s azt mondod, tenn�nk kellene ellene?

- Tal�n.

Tom gyors cs�kot nyomott Salir sz�j�ra, �s �lesen beleharapott az ajk�ba, miel�tt h�tr�bb h�z�dott, hogy � is levetk�zz�n. Salir hanyagul a falnak d�lt, �s v�gigpillantott a fekete pal�st al�l el�t�n� h�feh�r b�r�n.

Tom sz�ja hirtelen vigyorra h�z�dott – Tudod, Cobre, eg�sz j�l n�zel ki hossz� hajjal.

- �gy n�zek ki, mint egy �tkozott csaj. – v�laszolta Salir, pr�b�lva eml�kezet�be v�sni a fiatal Voldemortot, �s pr�b�lva nem az �gaskod� f�rfiass�g�t b�mulni.

- H�t �ppen ez az. – v�laszolta Tom k�nnyed�n, ki�rdemelve egy �les pillant�st. – De nekem �gy jobban tetszik.

- Ezt vegyem c�lz�snak?

Tom odas�t�lt Salirhoz, �s eg�sz test�vel a falnak nyomta a z�ld szem� var�zsl�t. – Ez nem c�lz�s volt, Cobre. Ez parancs. – sziszegte Salir f�l�be er�szakosan, egym�shoz d�rzs�lve az erekci�ikat.

Salir leveg��rt kapkodott, f�jdalmasan tudat�ra �bredve, hogy � is mennyire k�v�nja a m�sikat, ami a besz�lget�s�k k�zben valahogy kiment az agy�b�l.

Tom szemei felcsillantak. – Valami baj van, Cobre?

Salir g�nyosan r�mosolygott a m�sikra. – Be�rem a legrosszabbal is.

- A legrosszabbal? Most megb�ntott�l.

Salir Tomhoz d�rg�lte a cs�p�j�t, elvigyorodva, mikor amaz felszisszent – A legrosszabbal, dr�ga k�gy�m.

Tom �sszeh�zta a szem�ld�k�t a kih�v�sra. – Fordulj meg. – parancsolta, �s egy kiss� h�tr�bb l�pett, hogy helyet adjon a m�siknak.

Salir �gy tett, ahogy mondt�k, megmarkolva a falat alkot� egyenetlen k�veket. Tom m�g� l�pett, �s miel�tt m�g Salir b�rmit is gondolhatott volna, egy k�pettel s�kos�tott ujjat �rzett a fenek�ben. Megmerevedett a meglepet�st�l.

- Csitt... – Tom szabad keze nyugtat�an v�gigsim�tott Salir t�bl�s has�n.

A z�ld szem� fi� k�nyszer�tette mag�t, hogy a falnak d�lj�n, �s lenyugodjon, a hideg k�veknek t�masztva a homlok�t.

Tom belecs�kolt Salir nyak�ba, �s a kor�bbi mell� dugta a m�sodik ujj�t is, hogy kit�g�tsa a fi�t. – Sikoltozni fogsz, Cobre. Olyan hangosan fogsz sikoltozni, hogy m�g a Griffend�l toronyban is hallani fognak.

- Akkor jobb lenne feltenni egy n�m�t�b�b�jt. – v�gott vissza Salir k�nnyed�n.

- Hadd csod�lkozzanak. – vigyorgott Tom.

- Sikoltsam ink�bb azt, hogy „Dumbledore”?

- T�l hossz�. – nevetett Tom, mik�zben kih�zta az ujjait, �s a tenyer�be k�p�tt, hogy benedves�tse a szersz�m�t.

-Tal�n.

- K�szen vagy?

Salir h�tran�zett a v�lla felett, egyenesen az agg�d� v�r�s szemekbe. – Csin�ld, Denem.

Tom sz�ja jeges vigyorra h�z�dott ahogy el�rehajolt, hogy belecs�koljon a puha r�zsasz�n sz�jba. Salir k�ts�gbeesetten cs�kolta vissza, szorosan lehunyva a szemeit, mikor �rezte, hogy valami pikkelyes nyom�dik bele. Messze nem volt olyan f�jdalmas, mint ahogy tartott t�le.

- Merlin. – sziszegte bele Tom Salir sz�j�ba, mikor v�g�l markolatig belemer�lt. Hirtelen �szrevette a m�sik g�rcs�sen �sszeszor�tott szemeit. – Cobre?

- Mintha a legrosszabbr�l lett volna sz�.

- Komolyan besz�lsz...

- Mozgasd azt a d�k�t, k�gy�k�p�. – v�gott vissza Salir, �s a szemeit kinyitva g�nyos mosolyt villantott r�.

Tom felhorkant. – Te akartad.

Salir a falnak t�masztotta a homlok�t, �s megkapaszkodott a k�vekben. Hirtelen minden figyelmeztet�s n�lk�l Tom kics�szott bel�le, miel�tt hirtelen visszal�kte volna mag�t a m�sik fi�ba. Salir egyetlen v�lasza egy elfojtott szisszen�s volt, �s Tom �sszeh�zta a szem�ld�k�t.

- Ez lenne a legrosszabb, amivel el� tudsz j�nni? – k�rdezte Salir sz�razon.

Tom felmordult, �s elkezdett vadul �s ritmikusan ki-be v�g�dni a z�ld szem� fi�b�l.

Enyhe igaz�t�s a p�zon, �s Tom eltal�lta Salir prosztat�j�t. Telibe. Az alacsonyabbik fi� �lesen felsikoltott, ahogy csillagok kezdtek t�ncolni a szemei el�tt. Tom gy�zedelmesen elvigyorodott.

- Hangosabban. – sziszegte Salir f�l�be, �s el�reny�lt, hogy v�gigh�zza az ujj�t a m�sik f�rfiass�g�n, ami rendszeresen a falba ver�d�tt. A f�jdalom mintha csak m�g kem�nyebb� tette volna.

Salir visszanyelt egy m�sik kit�rni k�sz�l� sikolyt. – Kem�nyebben. – v�gott vissza.

Tom boldogan engedelmeskedett, egyre gyorsabb �s kem�nyebb l�k�sekkel v�g�dva Salirba, m�g odafigyelt arra, hogy a m�sik csillagokat l�sson a gy�ny�rt�l. K�zben pikkelyes ujjait �s hossz� k�rmeit le-fel futtatta a fi� elhanyagolt szersz�m�n.

Visszafolytott ny�g�sek, �s halk sikolyok t�rtek ki Salirb�l minden l�k�sn�l, amik csak m�g ink�bb felizgatt�k Tomot, m�g v�g�l...

- �, iste... Denem! – Salir feje h�tracsuklott Tom v�ll�ra, ahogy ext�zisban felki�ltott.

Tom k�rmei Salir cs�p�j�be m�lyedtek, ahogy � is el�lvezett, alig tudva visszafojtani a saj�t sikoly�t is. R�t�maszkodott Salirra, odanyomva �t a falhoz, m�g mindketten megpr�b�lt�k visszanyerni a l�legzet�ket.

- Alud... – zih�l�s - ...junk. – ny�gte ki n�h�ny hossz� perc elm�lt�val Salir.

Tom ezzel csak egyet�rteni tudott, �s egy p�lcasuhint�s�ra a ruh�ik valami �gyf�les�gg� v�ltoztak. Egym�st t�maszt�knak haszn�lva eljutottak az �gyig, �s tehetetlen�l v�gigv�g�dtak rajta. Salir hagyta, hogy �j szeret�je �tkarolja azokkal a s�padt karjaival, �s a k�gy�b�r� mellkas�hoz szor�tsa.

- Tudod, Cobre, eg�sz j� volt feled baszni. – jegyezte meg Tom lust�n.

- De hadd tal�ljam ki, nem sikoltoztam el�g hangosan?

- Bing�.

Salir inger�lten forgatta a szemeit. – Legk�zelebb majd jobban igyekszem.

Kis sz�net, azt�n:

- J�.