„Fogalmam sincs, mit vegyek neki...”

Salir k�ts�gbeeseten n�zett v�gig Roxmorts f�utc�j�n. � �s Tom, hossz� vit�k ut�n �gy d�nt�ttek, hogy vesznek egym�snak kar�csonyi aj�nd�kot. Salirnak term�szetesen fogalma sem volt, mit vehetne, ami tetszene a j�vend� S�t�t Nagy�rnak.

„Valami fegyverf�l�t. Az �ppen olyan dolog, amit... Voldemort... haszn�lni tudna.”

Salir tehetetlen�l s�hajtott egyet, �s hat�rozottan elindult a kis falu fegyverkeresked�se fel�.

Seg�thetek valamiben, fiatalember? – k�rdezte a f�rfi a pult m�g�l, mikor az ajt� becsuk�dott a fekete haj� v�s�rl� m�g�tt.

Salir megr�zta a fej�t. – Csak n�zel�d�m. – v�laszolta, ahogy elindult v�gign�zni a kis �zletben �sszezs�folt k�l�nf�le puszt�t� fegyvereket.

A haja, amit Tom parancs�ra meghagyott hossz�nak, beleakadt valamibe, �s Salir d�h�sen megp�rd�lt, hogy kiszabad�tsa, mikor megl�tta.

Egy hideg, z�ld markolat, a tetej�n egyetlen ragyog� smaragddal. Az ez�st h�vely is ki volt rakva smaragddal �s gy�m�nttal.

Salir l�tta m�r ezt a t�rt. A hatodik �v�ben kapott vele m�g egy sebhelyet Voldemortt�l. Ez volt az a sebhely, amin Tom annyiszor v�gigh�zta az ujj�t, mikor szeretkeztek, vagy miel�tt elaludtak.

Mibe ker�l? – k�rdezte Salir, meg�rezve mag�n az elad� szemeit.

Sz�z galleon.

Salir megr�ndult, de m�gis el�h�zta a p�nzt�rc�j�t. Most �r�lt csak igaz�n, ami�rt r�szokott, hogy mindig mag�val hurcoljon n�h�ny sz�z galleont, a Gringotts ellen hatodik �v�ben bek�vetkezett t�mad�s �ta. Dumbledore ugyan adott neki n�mi p�nzt, igen, deh�t az t�nyleg csak n�h�ny �dess�gre volt el�g.

A p�nz �s a t�r gazd�t cser�lt. Salir zsebre v�gta az �j szerzem�ny�t, �s mosolyogva hagyta el az �zletet. Elindult vissza az iskola fel�, figyelemre se m�ltatva az �dess�ges �s var�zsvicc boltokat.

„�s t�k�letes k�s�r�lev�l �tletem van!”

�s k�sz!

Micsoda?

A v�kony doboz elt�nt Salir zseb�ben, ahogy a fi� megfordult, �s �rtatlanul r�mosolygott Dumbledore-ra. – Semmi l�nyeges, uram. Sz�ks�ge van r�m?

Igen. Az irod�mban, ha lehetne?

Term�szetesen! Hol m�shol lenn�k olyan sz�vesen? – g�ny.

Tom elvigyorodott, ahogy v�gign�zte, amint a szeret�je k�veti Dumbledore professzort. M�r r�gen megszabad�totta Salirt minden lehets�ges tisztelett�l, amit az a v�n bolond ir�nt �rezhetett.

A k�v�ncsis�g nem hagyta nyugodni. Tom k�vette a legut�ltabb tan�r�t �s a legkedveltebb di�kj�t. „Mit akarhat Dumbledore Salirt�l?”

Tom a professzor ajtaj�ra szor�totta a f�l�t, �gy mindent j�l hallhatott.

Sz�val mit szeretett volna k�rdezni t�lem, tan�r �r?

R�j�ttem, hogyan tudn�lak visszak�ldeni, �des fiam!

„Micsoda!”

Hossz� sz�net, azt�n Salir v�laszolt, valahogy t�tov�z� hangon. – Aha... sz�val siker�lt...

�gyhogy most m�r vissza is k�ld�nk t�ged!

...j�... – ruhasuhog�s. – Adja ezt oda Denemnek. A kar�csonyi aj�nd�ka... �s... megmondan� neki, hogy sajn�lom?

Term�szetesen...?

Ne! – egy csattan�s.

Hopp...

Az anyja nem figyelmeztette r�, hogy ne �rjen hozz� olyasmihez, ami m�sok�?

Tal�n...

Salir felhorkant.

Hol tanultad meg �gy meg�tkozni az aj�nd�kokat, hogy megtr�f�ljon mindenkit, aki nem Mr. Denem?

Titok. – Tom kihallotta a hangb�l a vigyort.

J�l van, akkor... – sz�kcsikorg�s. – Indul�s haza.

K�szen vagyok.

A Salir hangj�b�l kihallatsz� f�lelemre Tom megmerevedett. „Hova megy? Mit�l kell ott f�lnie? Mi�rt nem akar menni? Cobre!”

K�ts�gbees�s�ben Tom el�kapta a p�lc�j�t, �s az ajt�ra fogta. V�gigpr�b�lta rajta az �sszes z�rnyit� var�zslatot, amit csak ismert. Mikor egyik se m�k�d�tt, Tom kis h�j�n els�rta mag�t.

Azt�n egyszer csak az ajt� kiny�lt. – Ah, Mr. Denem. Azt hiszem, ezt �nnek sz�nt�k. – ny�jott �t neki egy dobozt a halv�ny z�ld b�r� Dumbledore, miel�tt Tom arc�ba v�gta az ajt�t.

Tom egy hossz� percig csak bamb�n b�mult a csukott ajt�ra, azt�n len�zett a kez�ben tartott dobozra.

Ez�st pap�rba volt csomagolva, amin itt-ott z�ld k�gy�k cs�szk�ltak v�gig. A k�rty�n l�v� �zenet Salir bet�ivel �r�dott.

Tudom, hogy j� haszn�t veszed,
A legnagyobb ellens�ged ellen.
De j�l gondold meg, miel�tt sz�rsz,
Nehogy az a bar�tod legyen.