Z�gott a fejem �s azt sem tudtam, merre j�rok. Csak nekimentem a kast�ly �res folyos�inak �s pr�b�ltam belenyugodni a hallottakba, de egyszer�en k�ptelen voltam r�. Dumbledore szavai v�szjelz�k�nt visszhangzottak a fejemben, �s olyan fesz�lts�get eredm�nyeztek, amit �r�kon �t nem b�rtam levezetni. V�g�l a kviddicsp�ly�n k�t�ttem ki, ahol kiszakad�ban lev� sz�vvel r�ni kezdtem a k�r�ket. Nem �rdekelt, hogy vissza kellene mennem tan�r�kra, pedig meg�g�rtem any�mnak, hogy nem l�gok t�bbet.
Tom Denem… �rva, ambici�zus, Titkok Kamr�ja, halott l�ny – Legyen �vatos!
Mi�rt nem mondta ki? Mi�rt nem mondta a szemembe, amit m�r �gyis mindketten tudtunk? Tom Denem nyitotta ki a Titkok Kamr�j�t, Isten bizony! � volt Mardek�r ut�da, �s ezt be is tudtam volna bizony�tani, ha akkoriban �lek: besz�lt p�rszasz�ul! Hogy a Merlinbe?! Hogy a Merlinbe vagyok �n ilyen SZERENCS�TLEN?! A t�sk�mban, ami most is a v�llamon l�gott, egy d�szk�t�ses gyilkost cipeltem! Meg�lte azt a l�nyt, �s �n meg lespannoltam vele!
Leroskadtam egy lel�t� t�v�be, �s a kezembe vettem a kicsiny fekete k�nyvet. Hideg volt a f�ld, de nem �rdekelt: azt akartam, hogy Denem indokoljon meg mindent! Most azonnal, kertel�s n�lk�l, vagy mehet a Fekete-t�ba!
„Ki vagy te, Tom Denem?”
�s �n m�g csod�ltam, hogy nem v�laszolt! Hogy �rhatta volna azt nekem, hogy EGY GYILKOS?!
Hello, Denem! – k�sz�nt�ttem kiss� tart�zkod�an, �s ekkor szemembe �tl�tt, hogy m�g a szok�sosn�l is olvashatatlanabbul �rtam. Rettent�en remegett a kezem az idegess�gt�l, ilyet m�g sosem �reztem… ilyen sok t�zet �s vizet. F�st�ltem is rendesen.
Hello, Wood! Melyik �r�n unod magad?
Nem vagyok �r�n. �pp most besz�lgettem el Albus Dumbledore-ral.
Eml�kszem r�. Minden l�ben kan�l t�pus.
Nem is sejtette, hogy mire akarok kilyukadni? H�t most majd j�l megkapja, �s nem fogok sz�pen fogalmazni a kedv��rt, mert egy rohadt szem�t pszichopata �r�lt!
�s te milyen t�pus vagy, Denem?!
M�g j�, hogy hoztam magammal egy �veg vizet, mert ideje lenne h�v�sre tenni ezt a vackot. Elkezdtem r�folyatni a palackb�l a hideg folyad�kot, egyel�re csak a lapok sz�l�re c�lozva.
Nem �rtem a k�rd�st.
K�sel�s vagy m�rgez�s? – t�rt ki bel�lem mar� g�nnyal. – Vagy elt�rted a l�ny nyak�t?
Nem, Wood, itt valami t�ved�s van – v�dekezett er�tlen�l, de �n be�rtam a bet�i k�z�:
A faszt!!! Te �lted meg azt a csajt, akinek a szelleme a WC-ben k�s�rt!!! Dumbledore elmondta nekem, ne hazudj!!!
Nem �gy t�rt�nt - v�gta r�. - Wood, l�gy �szn�l!
�ppen ann�l vagyok, mert hamarosan a Fekete-t�ba foglak export�lni!! Te aljas k�cs�g buzi, ezt m�g megkeser�l�d!!
Ne, Wood! Hallgass v�gig, k�rlek! Legal�bb hadd mutassam meg, hogy mi t�rt�nt.
Nem vagyok r� k�v�ncsi, ahogy kifolyatod a csa…
Hirtelen lesiklott a penn�m a napl�r�l. A s�rga lapok elkezdtek el�refel� p�r�gni, pedig a lel�t� �rny�k�ban nem f�jt a sz�l – a nedves oldalak magukt�l mozogtak. V�g�l j�nius13-�n�l ny�l�dott ki a k�nyv, s a 13-as sz�m melletti kicsiny n�gyzet elkezdett n�vekedni. Benne elmos�dott sz�nfoltok kavarogtak. K�v�ncsis�gt�l f�tve k�zelebb hajoltam hozz�, s ekkor Denem mondata jelent meg el�ttem:
Hadd mutassam meg.
Tal�n megengedhetn�m neki, hisz nem volt t�bb egy megviselt eml�kk�tetn�l, �s ha tetszett, ha nem, nem egyszer h�zott ki a cs�v�b�l.
De ugyanakkor egy aljas gyilkos eml�ke is volt, akit z�ros hat�rid�n bel�l fel fogok jelenteni az auror parancsnoks�gon – m�r ha el�ttem nem tett�k meg – �s bizony�t�kul az asztalhoz v�gom majd a kis fekete napl�t: tess�k, ez majd mindent megmagyar�z.
Ok.
Hirtelen el�rebukott a fejem, �s �reztem, hogy zuhanok, bele a sz�nek �s hangok sz�d�t� ork�nj�ba, Denem j�ghideg k�zszor�t�s�t �rezve a csukl�mon…

Tess�k, ezt is megkaptam! Puff neki, h�t nem egy n�i WC p�kh�l�s sark�ban kellett hanyatt v�g�dnom?
Bezzeg az el�ttem �ll� fekete ruh�s alak l�bon v�szelte �t az utaz�st. Fekete cip�j�n�l kezdve alaposan v�gigm�rtem: divatjam�lt fekete tal�rt viselt, mely csak r�szint fedte el hivatalos iskolai ruh�zat�t, mivel nem gombolta be a k�penyt, �s az k�z�p�tt sz�tny�lt; azt�n k�vetkezett h�feh�r ingj�nek maxim�lisan gy�r�d�stelen alja, ami s�t�t mell�nyben folytat�dott. Azut�n megl�ttam z�ld nyakkend�j�t �s f�nyes prefektusi jelv�ny�t, azt�n k�vetkezett az ingnyak, v�g�l a t�nyleges nyaki r�sz. Feh�r b�r� volt, de nem �llt neki el�nytelen�l a fekete haj. Arca, ak�rha nemesember� lett volna, ar�nyos �s sz�p, z�ld szeme pedig, mint a m�reg – elb�v�lt.
H�t k�rem sz�pen, ez Tom Rowle Denem, akit mire alaposan, sz�r�s szemekkel v�gigbogar�sztam, beg�rcs�lt a nyakam – mi�rt volt ilyen magas? �s bizony, mire a fejem a l�t�si sz�g�be emelkedett, m�r � is seggest h�pogott a koszos k�veken:
- Te l�ny vagy!! – ki�ltotta el mag�t olyan d�bbenettel, mintha m�g nem l�tott volna hozz�m hasonl�t.
- Te meg fi� – mordultam r�, �s f�j� h�tamat massz�rozva fel�lltam. � is �gy tett, de m�g mindig nem hitt a szem�nek:
- Hogy?! Hogyan?! – dadogta elh�tr�lva t�lem. – Nem neked k�n itt lenned! Hol van Wood?
- �n vagyok Wood, baszd meg! – rivalltam r� cs�p�re tett k�zzel. – Vagy �rjak neked d�sz�t�sorokat, hogy elhidd?!
- De h�t fi�nak k�ne lenned! – L�tszott rajta, hogy iszonyatos k�nban van.
- Neked meg egy �tlagos mardek�ros tin�dzsernek.
Ebben ki is egyezt�nk, mert megk�sz�r�lte a tork�t �s rekedt hangon megk�rdezte:
- Hogy h�vnak?
- Elisabeth Tailor Wood. Minek hozt�l ide? – Nem volt kedvem sz�rakozni.
- Hogy megmutassam az igazs�got – felelt kurt�n, �s v�llat vonva intett a kez�vel. �gy t�nt, siker�lt belet�r�dnie a l�nys�gomba.
�me, ebben a pillanatban egy fi� l�pett a mosd�ba (a n�i mosd�ba, ami a Roxfort els� emelt�n foglalt helyet), �s c�lir�nyosan az egyik csaphoz s�t�lt. �gy t�nt, az m�r az � idej�ben sem m�k�d�tt, mert meg sem pr�b�lta megnyitni. Lehajolt �s matatni kezdett a cs�vek k�z�tt, azt�n egyszer csak furcsa sziszeg� hangot hallatott. P�rszasz�ul besz�lt, de meg�rtettem.
- T�rulj! – mondta, azzal h�tral�pett.
Megl�ttam az arc�t – Denem volt az. M�ghozz� izgatottan, kipirult arccal �s �l�nken ragyog� szemekkel.
Azt�n egyszer csak kiny�lt az egyik WC ajt� �s kil�pett rajta egy kis�rt szem� l�ny. J� r�l�t�som volt Denemre: megijedt, �s ezzel v�g�rv�nyesen kics�szott a kez�b�l az ir�ny�t�s. Nem csod�ltam t�tlens�gbe fulladt meglepetts�g�t, hisz �n sem vettem �szre, hogy volt itt valaki rajtunk k�v�l. Egy hatalmas k�gy� feje jelent meg a felt�rul� mosd� hely�n, s s�rga szemei azonnal az el�cs�rtet� l�nyra szegez�dtek.
A fiatal boszork�ny szeme fennakadt, arca elsz�ntelenedett. �sszeesett a f�ld�n. Halott volt.
Denem r�m�lten zil�lt a k�gy� mellett, s v�g�l remeg� tagokkal t�rdre roskadt.
Az eml�kk�p megszakadt. A halott l�ny �s a zavart fi� elt�ntek el�l�nk, �s Denem s�t�ten ragyog� szemekkel r�m n�zett. Szavakat v�rt volna t�lem, de mukkanni sem tudtam.
- Baleset volt… - suttogtam percekkel k�s�bb megrend�lten.
Denem semmis arccal b�lintott �s a halott hely�re f�ggesztette a tekintet�t.
- T�l gyorsan t�rt�nt. Nem volt mit tenni – magyar�zta �rzelmekt�l mentes hangon.
De a testbesz�d�be �nv�dat sug�rzott.
Nem akarta meg�lni azt a l�nyt. Tal�n csak k�r�l akart n�zni a kamr�ban, de ha k�s�bb be is teljes�tette volna Mardek�r akarat�t - mely szerint az iskol�ban tanul� s�rv�r�eket el kellett volna takar�tani - ezt � m�g nem akarta.
Ki lehetett �? Milyen �lete volt? Hiszen m�r az is alapb�l egy trag�dia, hogy �rvah�zban n�tt fel, h�t m�g az, hogy akarat�n k�v�l gyilkoss� lett.
Sz�vb�l sajn�ltam �t. K�zelebb l�ptem hozz� �s megr�ncig�ltam a tal�rja ujj�t, mert annyira a gondolataiba m�lyedt, hogy m�sk�pp nem figyelt volna r�m.
- Igaz, hogy �rva vagy? – k�rdeztem gomb�ccal a torkomban.
Smaragdk�nt ragyog� z�ld tekintete �tsuhant r�m. Lassan b�lintott.
- Nagyon sajn�lom. Mindent – pr�seltem ki magamb�l, �s vigasztal�an megpaskoltam a karj�t.
A szeme d�h�sen felvillant, de nem sz�lt semmit.
Mi�rt volt ilyen hideg? Nem b�nt� sz�nd�kkal fordultam hozz�.
- Nem mes�lsz a sz�leidr�l? – k�rdeztem sz�ntelen hangon, b�r szent�l hittem, hogy a k�vetkez� pillanatban kidob inn�t.
- Ap�m egy mocskos mugli. Any�m egy gyenge n�. Nekem nincsenek sz�leim.
Megr�k�ny�dve h�tral�ptem t�le. Mindezt olyan ut�lattal k�pte, hogy angyalarca a cs�fs�gig torzult, �mb�r �n m�g �gy is t�bb embers�get l�ttam benne, mint undort. Tal�n term�szetes vele j�r�ja volt az �let�nek, hogy meggy�l�lte �ket… ki tudja?
- Mit akart�l a b�ty�mt�l? – tudakoltam gyanakv�an.
Ez az eg�sz �gy rettent�en b�zl�tt, �s ezalatt nemcsak a „hullaszagot” �rtettem.
- Sz�val a b�ty�d… - vil�gosodott meg r�miszt� f�lmosollyal, amit�l f�zni kezdtem.
- Igen, Jasont�l! – mondtam emelt hangon. – Nem v�letlen�l ker�lt�l hozz�, igaz?
Sz�monk�r�n meredtem r�.
- �gy van – adott nekem igazat csendesen, - de �gy t�nik, valami k�zbej�tt – �sszef�zte a karjait a mellkasa el�tt �s k�rd�n v�gigm�rt. Elmondtam neki, nem tehettem m�st:
- Jas megkattant. A napl�t a szob�j�ban tal�ltam, �s sok minden m�ssal egy�tt magammal hoztam a Roxfortba.
Denem m�rgesen felszisszent:
- �tvert�l!
Hozz� hasonl�an:
- Te is engem! – csattantam fel nagyot toppantva a l�bammal.
- Tudod te, mekkora bajban vagy?! – v�gott vissza Denem k�zelebb l�pve hozz�m.
Nem ijedtem meg t�le, megr�ztam a fejemet.
- Ami azt illeti, mivel nem vagyok a b�ty�dn�l, neked v�ged van – mondta ki olyan k�z�nnyel, mintha egy �rt�ktelen kacatr�l besz�lne, ami pusztul�sra �t�ltetett. – �s veled egy�tt nekem is, mert �gysem fogja elhinni, hogy egy n� �tvert… - fordult el t�lem s�r�n t�gul� orrcimp�kkal.
Kezdett elhatalmasodni rajtam a k�ts�gbees�s: ki volt ez a Denem �s kir�l besz�lt, �s ez most azt jelenti, hogy meg fognak �lni engem? De kik, mikor �s hogyan?
- Megmagyar�zn�d? – parancsoltam r� er�lyesen. – Csak mert holnaput�n kiengedik a b�ty�mat a b�rt�nb�l, �s nem fogja megtal�lni az �gya mellett a napl�dat!
Fel�m fordult �s hevesen mag�hoz r�ntott.
- Na ide figyelt, te ostoba! – szorosan lefogott kezeimet a mellkas�hoz h�zta, �s �gy kezdett besz�lni, heves artikul�l�ssal. – A k�sz�t�m azt akarta, hogy a te Jason�det kioktassam a hal�lfal�k gondolkod�sm�dj�r�l!
- A micsod�kr�l? – t�gult kerekre a szemem, de Denem r�ntott egyet rajtam, hogy hallgassak.
- De mivel ellopt�l, �s Woodnak nevezted magad, t�ged kezdtelek tan�tani. Azt hittem, te vagy az.
Pfh, nekem azt�n semmit sem tan�tott meg. Rem�lem, sosem akart nevel�i �ll�sra jelentkezni…
- �s ennek a hib�nak igen s�lyos k�vetkezm�nyei lesznek r�nk n�zve. T�ged az els� adand� alkalommal meg�lnek, engem pedig elhantolnak.
Nem fogom hagyni magam. Engem azt�n meg nem �l senki ember fia.
Denem z�ld szeme az �n feket�mbe t�vedt.
Tal�n azt sem k�ne hagynom, hogy �t meg�lj�k…
Hm, mik nem jutnak eszembe, ha ilyen jelent�s�gteljesen n�z r�m.
- Mit tegyek? – k�rdeztem r�vid hallgat�st k�vet�en.
Felt�teleztem, hogy Denem kell�k�ppen ismerte a k�sz�t�j�t (aki a t�ny�ll�s szerint saj�t maga volt feln�ttben), �s tudott r� m�dot, hogy megmenek�lj�nk.
Egym�sra voltunk utalva.
- Tarts magadn�l �s figyelj! – osztotta instrukci�it eleresztve a kezem. - L�gy �vatos, �s senkinek se �ruld el, hogy n�lad vagyok. Ha keresnek, tettess, azt�n hazudd, hogy m�r r�g kidobt�l. Tudni fogj�k, hogy bl�ff�lsz, de ha neh�z esetnek titul�lnak, nem fognak azonnal v�gezni veled.
B�lintottam �s lehajtottam a fejemet. F�jt, hogy �gy b�nt velem, mert �n megkedveltem �t az ezt megel�z�, �tbesz�lgetett-�tvitatkozott h�napokban. Ez�rt is d�h�tett annyira, amikor k�z�ns�ges gyilkosk�nt kellett r� gondolnom.
Volt igazs�g James szavaiban, a napl� t�nyleg fontos lett nekem.
- Menj�nk! – fogta meg a csukl�mat Denem. Az ujjai most is j�ghidegek voltak, de ahhoz k�pest, hogy csak eml�k volt, el�g anyagszer�ek. – Ha baj van, t�lem k�rj seg�ts�get.
A WC elmos�dott k�r�l�tt�nk. H�traestem a felbolydult sz�nek vil�g�ban, s hirtelen szakad� es�ben tal�ltam magam, a kviddicsp�lya sz�l�n lihegve.

�zva-f�zva dideregtem b�b�jtanon. Flitwick magyar�zkod�sa a nyomaszt� id�ben senkit sem k�t�tt le, a professzor pedig nem is er�ltette a dolgot, b�zv�n benne, hogyha majd haszn�lhat�bbak lesz�nk, �gyis elolvassuk a tank�nyvet.
A napl�t a tal�rom bel� zseb�ben sz�rogattam. M�r el�re rettegtem, hogy mi fog t�rt�ni velem h�rom h�t m�lva, amikor hazamegyek kar�csonyi sz�netre, de igyekeztem arra koncentr�lni, hogy egyel�re �letben voltam, �s Denem seg�teni fog nekem, hogy ez �gy is maradjon. M�r ha nem vert �t…
Magam el� vettem a k�nyvet �s kinyitottam a legelej�n. Eddig mindig kihaszn�lta az alkalmat �s �rni kezdett, de most hallgatott… m�lyen hallgatott majd’ egy h�ten �t.

Elvon�si t�netekkel dacolva �ltem a p�rn�mon, de a makacss�g m�g mindig er�sebb volt bennem, mint a szorongat� hi�ny�rzet, �s nem kezdem�nyeztem p�rbesz�det Denemmel.
El�ttem a kis k�nyv nyitva hevert a takar�n. Nem jelentkezett � sem, pedig neki nagyobb sz�ks�ge lett volna r�m, mint ford�tva, hiszen rajtam k�v�l aligha t�rsaloghatott m�ssal.
Egyre idegenebbnek �reztem magam a bar�taim k�z�tt. Senkinek sem besz�lhettem a r�m leselked� vesz�lyr�l, a f�lelmeimr�l, hogy lassan m�r minden l�pcs�fordul�ban gyilkost l�ttam; hisz ezzel csak tov�bb b�v�tettem volna a napl� megl�t�r�l tud�k sz�m�t, amit�l meg tov�bb emelkedett volna a „Lehet, hogy meghalok” indexem sz�zal�k�rt�ke.
�gy tengettem h�t december els� het�t, de m�g Roxmortsba is alig mertem lemenni a d�monaimt�l, akik a sz�net k�zeled�s�vel egyre kevesebb alv�st enged�lyeztek nekem. Egyszer csak nem b�rtam tov�bb, �s k�doltan leadtam a dr�tot Lilynek, � meg volt olyan dr�ga �s nem k�rdez�sk�d�tt t�bbet a sz�ks�gesn�l. Beszervezett mell�m n�h�ny embert, hogy viszonylagos biztons�gban �rezzem magam a faluban, de a napl� n�lk�l nem indultam sehov�, �gyhogy Denem is vel�nk j�tt.
Este megint ott �ltem a napl� f�l�tt. Az �gyf�gg�ny takar�s�ban marad�ktalanul kiborultam: mert n�gy �r�kat aludtam, mert f�ltem egyed�l a kast�lyban, mert any�m nem jelentkezett, mi�ta kiengedt�k Jast: egy sz�val teljesen elvesztettem a fejemet. Azt hiszem, minden �sszej�tt. Egyed�l a jegyeim maradtak meg olyanok, mint voltak, mert idegess�gemben a tanul�sba temetkeztem.
A k�nnyeim a napl�ra hullottak. Jamesre gondoltam, hogy milyen ostobas�g volt �sszevesznem vele, hiszen � b�rmit�l megv�dett volna. Most igaz�n el akartam mondani neki, hogy mi zajlott le bennem �s az �letemben az elm�lt h�napokban, de m�ra annyira elt�volodtunk egym�st�l, hogy megk�rd�jeleztem, �rdekeln�-e egy�ltal�n a hal�lom.
A napl� ez�st�s f�nybe �lt�z�tt �s egyszer csak ott �lt az �gyamon Denem.
Sz�tlanul n�zett r�m, �n pedig sz�gyenkezve pr�b�ltam eltakarni el�le k�nny�ztatta arcomat. A takar� f�l�tt a t�rdemre cs�sztatta a kez�t �s �gyetlen�l k�zelebb m�szott hozz�m. Ha meg akart nyugtatni a jelenl�t�vel, h�t irt� szarul csin�lta, mert a teste j�ghideg volt.
- Beijedt�l? – suttogta leheletnyi f�l�nyes vigyorral.
Vetettem r� egy s�rtett pillant�st, de nem sokat t�r�d�tt vele.
- Mi�rt nem �rsz? Mondtam, ha baj van, seg�tek.
Persze, mert ezt a szoci�lis probl�m�imra �rtette.
- Sosem hallgatt�l v�gig, �s ha igen, akkor sem �rdekelt a mondand�m – mondtam neki fogh�jr�l, �s f�z�san feljebb h�ztam magamon a takar�t. Csak �gy �rasztotta mag�b�l a hideget.
- Igazad van, �gy volt – vallotta be hallatlan lazas�ggal.
Legal�bb ne ismern� be! Ennek az eml�knek semmi logik�ja nincs: az igazi Denem vagy kihagyta bel�le, vagy neki sem volt.
- De sok mindenben igazad volt – folytatta k�s�bb alig hallhat�an.
- Nem mondod… - f�jtam r�, mert megint nyomulni kezdett a hidegs�g�vel.
- Gondolkodtam: bek�lt�zhetsz hozz�m.
Mi a faszom? Lakjak �n is a napl�ban? Na m�g csak az k�ne.
- Kettesben? Veled? – R�zk�dtam az elfojtott nevet�st�l. K�v�ncsi vagyok, ha m�gis fi� lettem volna, felaj�nlotta-e volna ezt.
Eg�szen addig menek�ltetett maga el�l, am�g el nem foglalta az �gy k�zep�t. A pof�tlans�g csak akkor s�t�tt r�la igaz�n, amikor hajnali kett�kor a p�rn�mra hajtotta a fej�t, �s el�gedetten a k�pembe vigyorgott.
- Bezzeg a saj�t id�dben nem volt�l ilyen! – sziszegtem �sszepr�selt ajkakkal.
- M�s voltam, m�s k�r�lm�nyek k�z�tt – l�vellt r�m les�jt� pillant�st, mire kussban maradtam.
Ez azt�n sz�p mondhatom! Griffend�les l�temre Mardek�r semmirekell� ut�dja terpeszkedik az �gyamon, aki egy napl�b�l j�tt el�, �s egy eml�k. Ha ezt any�m/Lily/Tekerg�k/Dumbledore l�tn�, biztosan null�ra esne a v�rcuk-ra/ruk.
Z�ld szemei a b�bor �gyf�gg�nyre vet�ltek. Elgondolkodhatott valamin, mert sok�ig nem t�rte meg a szobat�rsak szuszog�s�t�l �l�bb csendet.
- Van valami h�red a b�ty�dr�l? – k�rdezte nagy sok�ra, fagyot lehelve az am�gy is t�lies kl�m�j� szoba leveg�j�be. Gyilkol, gyilkol, szemmel ver! Ah, semmi sem haszn�l ellene.
- Nem vagyok vele j�ban – vontam v�llat, nekid�lve mellette a hideg �gyt�ml�nak.
- Pedig az, hogy ut�na nyomozol, �s ez�rt ellopod a k�nyveit, azt sugallja, hogy nem volt ez mindig �gy.
M�r megint a napl�j�t siratta; hogy balszerencs�nkre az eny�m lett (H�-h�), vagy pedig t�nyleg �rdekelte a v�lasz?
- Nem is. – �jabb v�llvon�s a r�szemr�l. – Kicsik voltunk m�g.
Valahogy napl�form�ban k�zl�kenyebb szokott lenni. Minden perc besz�lget�s ut�n h�rmat t�prengett, azt�n megint kinyitotta a sz�j�t, hogy �jabb inform�ci�kat h�zzon ki bel�lem.
- Mi�rt?
�n m�r kilom�terekre j�rtam az el�z� t�m�t�l, �gyhogy nem �rtettem, mire c�lzott.
- Mi�rt nem vagytok j�ban?
Ja, hogy az…
�s ez a diszn� m�g meg meri k�rdezni! Az � k�sz�t�j�nek a band�ja tette ezt velem, Jazzel meg a csal�dommal, � pedig azt a feladatot kapta, hogy assziszt�ljon hozz�. Teszi itt nekem a h�ly�t…
- Mert elh�ly�tette a band�tok! Mert egy kegyetlen vad�llat lett bel�le! Mert meg akarta h�gni a h�g�t!
Mindezt Denem arc�ba hajolva fr�cs�gtem. Az utols� pontn�l a sr�c tekintete megbotr�nkoz�sr�l �rulkodott…
- �s most h�…
Hirtelen f�lreh�z�dott az �gyf�gg�ny, �s az �gyam mellett ott �llt…