- Lily! – ny�gtem ijedten, �s h�travet�dtem a m�g�ttem fekv� fi�ra.
Szerencs�re a vil�gosabb ablakt�l �rkez� l�ny szeme csak nehezen szokott hozz� az itteni s�t�ts�ghez, �gyhogy siker�lt eltakarnom Denem �rulkod� fekete tal�rj�t, m�g miel�tt a k�sei l�togat� felfedezte volna �t mellettem. F�loldalast a sr�c fej�re fek�dtem, �s a k�ny�k�mmel megt�maszkodtam a mellkas�ban. Biztosan pokoli szar �rz�s lehetett neki, de nekem sem volt egy k�jutaz�s, amikor j�gt�bl�szer�, csontos test�nek d�ltem.
- Kivel besz�lgett�l? – k�rdezte bar�tn�m gyanakv�an, �s letelepedett az �gy sz�l�re. Kb. Denem tal�rja lehetett a segge alatt, �gyhogy kedvenc mardek�rosom nem egy k�nnyen szabadulhatott volna, ha megpr�b�lt volna lecs�szni m�g�ttem a f�ldre.
- ���, a senkivel – kacsintottam r� Lilyre, de nem tudom, vette-e alapot. A tekintete az alattam tornyosul� p�pra v�ndorolt. Eml�tettem m�r, hogy Denemnek volt egy olyan rossz szok�sa, hogy l�legzett?
- Mi az alattad? – �rdekl�d�tt Lil k�zelebb cs�szva hozz�nk.
- Semmi, semmi! – v�gtam r� k�ts�gbeesetten. – Csak… csak a vibr�torom doboza – ny�gtem be t�zpiros fejjel, l�tv�n, hogy nem h�tr�l.
Na, Lilynek sem kellett t�bb: kiugrott az �gyb�l, mintha maga lett volna az erk�lcsi Fert�, �s szabadkozva elh�tr�lt t�l�nk. Nekem �gett a fejem a sz�gyent�l, de m�r �gy is b�ven eleget tudott a napl�r�l, ha m�g l�tta is volna Denemet, amint �tszellem�lt vigyorral az �gyamon fekszik, az beza fel�rt volna egy jelentkez�si lappal egyenesen a h�h�r b�hoz beny�jtva.
- Akkor, akkor nem zavarlak… - mondta, majd visszarohant az �gy�ba �s begub�zott a f�gg�nye m�g�. Amikor megnyugodtam, �n is kiny�ltam az �gyf�gg�ny�rt �s halkan ber�ntottam.
Denem leveg� ut�n kapkodva fel�lt m�g�ttem. F�j� mellkas�t massz�rozta, mik�zben vetett r�m n�h�ny d�h�s pillant�st, de v�g�l mag�ba fojtotta a szitkait. R�videsen biccentett �s visszah�zott a napl�j�ba.

M�snap azonnal �szrevettem, hogy az omin�zus eset ut�n m�g bepr�b�lkozott – m�rmint Denem -, mert elhagyott n�h�ny sz�nfekete tincset a kr�msz�n�(!) sz�nyegen, pont a cip�m mellett.
Am�g be nem �rtem az els� �r�ra, nem vettem el� a napl�t. Reggel takar�t�sra ment el a dr�ga id�m: elt�nteti a f�rfiszagot, a f�rfi hajat �s a f�rfi cip�nyomokat, nehogy lebukjunk a l�nyok el�tt. �s mindezt �gy, hogy ne legyen felt�n�; mivel �n sosem szoktam rendet rakni!
Mi vagyok �n, baszd meg? Az eltakar�t�n�d?
Hogy lehetett ilyen �vatlan? N�ha megk�rd�jelezem azt az eget renget� b�lcsess�g�t.
Sajn�lom. Csak meg akartam k�sz�nni, hogy k�nos helyzetbe hoztad magad miattam.
K�nos?!
K�nos.
Ezzel be is fejeztem a cseveg�st �s lefek�dtem aludni. Megtehettem, mert m�giat�rt�netem volt, �s a lehet� legunalmasabb f�szer tan�totta a lehet� legunalmasabb m�don: valami Binns. Sz�pen elbesz�lgetett ez mag�val, nem hiszem, hogy sz�m�tott is neki valaha a lelki jelenl�tem… ahogyan m�s� sem.
A napl� lapjai elkezdt�k v�gigsimogatni a fejemet. Denem nem szerette, ha rajta aludtam el, vagy mi van?
Tal�lkoznunk kell.
M�r megint? H�t nem volt el�g az �jszakai?
Minek? – b�ffentem r� k�m�san. Ez persze �tvitt �rtelemben �rtend�…
Mert. Szeretn�k mondani neked valamit.
�rd le - k�z�ltem nemes egyszer�s�ggel.
Nem akarom. D�lut�n keress egy helyet, ahol nyom n�lk�l elt�nhetsz.
Honnan tudjam, hogy nem akarsz csapd�ba csalni? – k�rdeztem teljes joggal, hiszen m�gis csak Mardek�r lesz�rmazottja volt a szentem.
Mi�rt akarn�lak?
Te vagy az Ut�d, nem �n…
D�lut�n v�rni foglak.
H�t v�rhatsz r�m, haver, b�ntet�munk�m lesz.
Ezzel be is csuktam a feketebor�t�s napl�t �s els�t�ltam az �tv�ltoztat�stan terembe.

Denem napl�ja bels� zsebben, m�rges Potter velem szemben. �s m�g r�melt is!
Mi sem festhetn� le jobban a mai s�t�t var�zslatok kiv�d�se �r�nkat, mint a fenti k�ltem�ny. �v eleje �ta nonverb�lis gyakorlatokat v�gezz�nk, �s m�r k�t h�napja p�rban dolgoztunk, ma pedig csere volt. A prof Jamesszel rakott egybe, �gyhogy most k�t h�ten �t boldog�thatjuk egym�st, kar�csonyig. Juh�.
James ma is (mint mindig) nagyon elem�ben volt, �s �gy, hogy a kapcsolatunk mostans�g nem ragyogott a legf�nyesebben, nem sokat t�r�d�tt hullaszer� �br�zatommal. �ra v�g�re annyira lef�rasztott, hogy a tr�feateremet l�g� nyelvvel sik�lhattam ki a h�napos mocsokb�l, de legal�bb most el�sz�r j�l aludtam…
Volna.
Hajnali h�romkor arra �bredtem, hogy valaki a v�llamat r�zogatja. Alig akartam fel�bredni, de az illet� nem ismert k�m�letet: tov�bbi eredm�ny�rt a hajamat kezdte h�zogatni. Begurultam �s reflexb�l lekevertem neki egyet, de csak a combj�t tal�ltam el. A csattan�sra elh�zta a kez�t �s k�zelebb hajolt az arcomhoz, hogy be tudjam m�rni a f�lhom�lyban.
- Denem… - ny�gtem a homlokomra tapasztva a tenyeremet. – Tudod te, milyen poros vagy, baszd meg, h�lye k�nyv… ut�lom a k�nyveket… - motyogtam k�m�san, �s kb. vissza�jultam.
Nem sajn�lt meg, hogy rohadna le a k�p�r�l a szende vigyor! Finoman a v�llamba m�lyesztette a k�rmeit, mire egy szisszen�ssel fel�ltem.
- V�rtalak. Mi�rt nem j�tt�l? – k�rdezte les�jt� pillant�ssal. Mintha olyan nagy puszipajt�sok lett�nk volna, hogy sz�mon k�rhetett volna rajtam ak�rmit.
- Nem mintha r�d tartozna, de b�ntet�munk�n voltam – k�z�ltem olyan m�rhetetlen k�z�nnyel, amivel m�g sosem �lltam emberhez. - �s most aludn�k, ha hagyn�l, mert tot�lisan kivagyok.
Most meg mi�rt n�zett �gy r�m? Mit v�rt t�lem, hogy majd agyoncs�kolom a fagyott kisl�bujj�t, ami�rt felkeltett?
Let�r�ltem az arcomr�l a d�h�t �s egy s�hajt�ssal nekid�ltem a h�tt�ml�nak. V�g�l is csak egy mag�nyos tin�dzser volt, aki �rtelmes t�rsas�gra v�gyott - abb�l meg nem sok jutott neki r�vidke �let�ben. Egyed�li vigasza �n voltam, �s ha Dumbledore igazat sz�lt, akkor h�rom h�nap alatt t�bbet besz�lgetett velem, mint �sszess�g�ben 16 �ves kor�ig a k�rnyezet�ben �l�kkel. Ennek pedig jelentenie kellett valamit. Tal�n meggondolta mag�t, �s szeretn�, ha kedvesebb lenn�k vele… mint amikor megsajn�ltam az�rt a sz�rny� baleset�rt, �s megpr�b�ltam biztos�tani �t az egy�tt�rz�semr�l.
Most nem viselt tal�rt, feh�r ingben �s fekete nadr�gban j�tt. Cip� sem volt rajta. Mindezek ellen�re valahogy melegebbnek tal�ltam, mint tegnap �jjel, �s mintha „�l�bb” lett volna az arcsz�n�ben, fizikum�ban is. Bem�szott mell�m �s kis megfontol�s ut�n r�h�zta az egyik l�b�ra a takar�t, de csak annyira, hogy r�lam egy millim�ter se ker�lj�n le. Ciccegtem neki �s r�dobtam a paplan egy r�sz�t, hogy mindkett�nket kellemesen elfedje a puha anyag. Meglepetten r�m sand�tott, de nem komment�lta a j�sz�v�s�gemet.
J�, annyira nem volt hideg, mint tegnap, de az�rt nem k�v�ntam, hogy hozz�m dugja a l�b�t.
- Megfagyok – suttogtam neki, � meg bocs�natk�r�en felh�zta maga el� a l�bait, �s �gy meredt r�m n�h�ny m�sodpercig.
Eluntam az �cs�rg�st, ez�rt visszaereszkedtem a p�rn�mra, aminek a fel�t most elfoglalta az �lepe.
- Mit szeretn�l? – fordultam hozz� k�rd� tekintettel.
�s figyelitek? Nem mi a faszt akarsz, vagy mondjad m�r, esetleg l�kjed; hanem mit szeretn�l. Ezt nevezem! �s any�m is nevezn�, ha hallotta volna, mondjuk j� modornak.
- J� itt. Itt minden igazi, nem �gy, mint a napl�ban – lehelte alig hallhat�an.
Ez szomor�an hangzott. Ez a gyerek ak�rki is volt, ak�rhogy is l�tezett: szabads�gra v�gyott.
- Ha gondolod, m�skor is �tj�hetsz… - n�ztem r� nagyot nyelve.
- A megh�v�sod n�lk�l is j�ttem volna – meresztett r�m fagyos szemeket.
�, hisz ez nyilv�nval�. Mi�ta a napl�ja nincs elz�rva, a fiatal�r akkor j�r ki-be, amikor tetszik neki. Ez ellen tenni kell…
- Ha az�rt j�ssz ide, hogy ilyen otromba viselked�st produk�lj, k�v�l t�gasabb – mutattam a h�l� ajtaj�ra er�lyesen. – Nem vagyok k�teles ezt elviselni.
- Dehogynem! N�lk�lem nem �led t�l a kar�csonyt, te is tudod.
Fel�ltem �s lend�letesen k�zel hajoltam az arc�hoz. Nagyon k�zel, �s ett�l megrettent.
- Ne �lj vissza azzal, hogy n� vagyok – suttogtam ut�lkozva, azzal elh�z�dtam, vissza a t�rfelemre. � nagy l�legzetv�tellel vezette le a fesz�lts�g�t, de nem volt mit f�znie a man�veremhez.
- Wood.
Igen, �gy h�vtak.
- Valamit mutatni szeretn�k neked.
Ha a k�z�ps� ujja az, nem vagyok r� k�v�ncsi.
- Denem, �jjeli h�romkor semmi m�st nem akarok l�tni, mint a szemh�jam bels� oldal�t – ok�tottam t�relmesen. – Vagy aludj te is, vagy csak sim�n hallgass �s �lj, fek�dj, vagy menj vissza a napl�ba – soroltam fel neki a v�laszt�si lehet�s�geket. Ha csak n�zegetni akarta a val�vil�got, fel�lem ugyan ellehetett az �gy m�sik v�g�ben hajnalig.
- Wood.
- Mi van m�r megint? – tudakoltam inger�lten.
- Mi�rt gy�l�lsz ennyire? – bukott ki bel�le a k�rd�s legnagyobb d�bbenetemre.
- Te nem vagy komplett, az sz�z – cs�v�ltam meg a fejem felemelkedve a p�rn�r�l. - Csak mert nem ugrok fejest a napl�dba az �jszaka kell�s k�zep�n, szerinted gy�l�llek. Senkit sem gy�l�l�k, ok�?
Smaragdz�ld szemeivel a feket�imbe m�lyedt, de csak egy pillanatra.
- Nem lehetsz ilyen �nz� – mondtam m�g neki f�radtan, �s a m�sik oldalamra g�rd�ltem.
Nem v�laszolt. Egy darabig mozdulatlanul �lt a fejem m�g�tt, szusszanva l�legzett, azt�n a napl� f�nye felderengett a b�bor �gyf�gg�ny�n, nekem pedig megemelkedett a fejem.

Eml�tettem m�r, hogy McGalagony a kedvenc tan�rom? Mert akkor most visszavonom.
�n j� gyerek voltam. James kezdett k�t�zk�dni velem, nem �n cukkoltam �t; �s ezt Lily is tudja igazolni. M�gis �n megyek b�ntet�munk�ra ma d�lut�n…
�, �, dr�ga, dr�ga Tr�featerem! R�gi ismer�s�kk�nt k�sz�nt�tt�k egym�st – volt sz�momra k�t vitrinre val� kup�d, mit �n, �rtatlanul meghurcolt gyermeked, tegnap nem pucoltam meg.
Lehetn�k-e olyb�r b�tor, hogy felvegyem a keszty�t lassan beteljesed� sorsom ellen? Kit Merlin d�ghal�lra �t�ltetett, s h� szolg�j�nak, McGalagonynak dobta hozz� a korb�csot, akaszt�f�t, h�h�rpallost, ugyan hi�ba hadakozott – olyan volt, mint a horogra akadt hal, csak tov�bb k�nozta mag�t a sz�j�ba mar� f�mmel, mi fic�nkol�sa k�zben v�resre sebezte.
Hisz sz�momra nem ragyogott szerencsecsillagod, Sors! Nekem meg kell halnom! Igen, m�r vil�gos sz�momra a Te akaratod, b�r oly s�t�t, mint a t�li �j: vagy az alv�shi�ny, vagy a napl�k�sz�t� fog v�gezni velem! H�t mi�rt k�zdjek McGalagonnyal, mikor � csak felgyors�tja, kev�sb� f�j�v� teszi a VISSZAFORD�THATATLAN folyamatot: elszakadtam, elszakadok, �s el fogok szakadni a bar�taimt�l. A b�ntet�s, amit jogtalanul m�rt r�m az �g, a m�sodik l�pcs�fokra l�k�tt.
Most vagyok abban a f�zisban, hogy b�cs�zkodnom k�ne.
- K�lt�i hangulatban vagy, l�tom.
De �t, k�rlek, vedd el t�lem, m�g miel�tt t�k�n tal�ln�m r�gni!
- T�nyleg rendesen kilehetsz, ha m�r hangosan filozof�lsz… - �llap�totta meg m�g�ttem Denem elmarasztal�an, de legnagyobb felh�borod�somra v�gan.
Eml�kezni vesz�lyes dolog. Az ember �ltal�ban a rossz dolgokra eml�kszik vissza, s ez�rt kijelenthetj�k, hogy az eml�kek t�bbs�ge rossz.
Tom Denem is rossz.
A j� eml�kek megfakulnak, elvesztik �rzelmi h�tter�ket �s semmibe vesznek. A rossz eml�kek megmaradnak �s adott esetben eluralkodhatnak rajtunk.
- Ez igaz – mondta Denem. - De csak a gyeng�k befoly�solhat�k. A gyeng�k hagyj�k, hogy uralj�k �ket. Teljesen mindegy, hogy emberr�l vagy eml�kr�l besz�l�nk-e.
De �n nem vagyok gyenge! �n k�pes vagyok felkelni �s tov�bb harcolni, de ha nincs motiv�ci�, minek ugorjak azonnal? Sajnos m�sk�ppen m�k�d�k, mint �kelme.
- A motiv�ci�, hogy kevesebb, mint k�t h�t m�lva sz�net. �n a te helyedben nem nagyon mocorogn�k. Pr�b�lj nyugton maradni, mert az es�lyeink cs�kken�ben vannak.
- Akkor �llj be te is, nagyokos! – v�gtam hozz� egy rongyot. – �s tudd meg, nem �n kezdem�nyeztem veszeked�st – v�dtem magam. - Valakiben m�ly nyomokat hagyott, hogy hirtelen p�rszasz�j� lettem.
Hirtelen ny�l�dott az ajt�. El�vigy�zatoss�gb�l bel�ktem a napl�t egy vitrin al�, s a szemem sark�b�l m�g l�ttam Denemet elt�nni, azt�n a bel�p�h�z fordultam.
El�sz�r azt hittem, csak k�pr�zik a szemem a sok tiszt�t�szeres cucct�l, hiszen Lucius Malfoy m�g tavaly kimaradt, de most m�gis �, �s n�h�ny retard�lt haverja s�t�lt hozz�m a terembe laza mosolyg�ssal. Felvontam a szem�ld�k�met �s fel�lltam.
- Takar�tasz, Wood? Takar�tasz? – k�rdezte Malfoy m�r messzir�l.
- Igyekszem – vontam v�llat g�nyos f�lmosollyal.
- A b�ty�d �dv�z�l.
Nagyot nyelve h�tral�ptem. Malfoy �s Jas… �s Avery-�k, mind ugyanabba a titokzatos band�ba tartoztak?! Na tess�k! Ezt is �gy kell megtudnom!
- �s k�ri vissza a k�nyveit, amiket ellopt�l. Tudod, azt suttogj�k, hogy van egy napl�d.
Malfoy kertel�s n�lk�l a t�rgyra t�rt. Istenem, pont most nem volt n�lam a p�lc�m! McGalagony elvette, hogy szabad k�zzel dolgozzak.
- Ha ideadod, meg�szod ennyivel. Ha nem – Malfoy elgondolkod� k�pet v�gott - az f�jni fog.
K�ssz sz�pen. A napl� marad, �n meg futok Dumbledore-�rt!
H�tr�lni kezdtem, karjaimat megad�an a magasba emelve:
- Ugyan, azt sem tudom, mir�l besz�lsz! – Ha j�l eml�kszem, Denem azt javasolta, hogy ilyen szitu�ci�ban tettessem magam h�ly�nek. – De komolyan! Jas k�nyveit m�r r�g lepasszoltam.
Avery ijedt fejjel visszah�k�lt, mintha ez a kijelent�s kellemetlen k�vetkezm�nyekkel j�rhatna sz�m�ra az elj�vend�ben. Malfoy arca fintorba csavarodott, azt�n sziszegve folytatta:
- Ne sz�rakozz, Wood!
P�lc�t r�ntva megindult fel�m. �n is kezdtem beszarni Avery bar�tomhoz hasonl�an, �gyhogy er�teljes tolat�ssal reag�ltam Lucius ideges mozdulataira.
- Nem akarok, Malfoy – ny�sz�tettem v�kony hangon. – Nincs napl�m.
- Akkor aj�nlom, hogy szerezz egyet! – b�d�lte el mag�t a sr�c, �n meg bevet�dtem egy kupac kupa m�g�, hogy bebiztos�tsam magam az �tkait�l. A sok aranyserleg ezerfel� r�ppent, ahogy Malfoy b�b�ja a g�la k�zep�be csap�dott, �n meg fedez�k h�j�n behasaltam a k�vetkez� vitrin m�g�. Malfoy azt is sz�tszedte, �gyhogy mehettem tov�bb.
Egyszer csak Avery-vel tal�ltam szembe magam, ahogy bem�sztam volna egy (takar�t�s c�lj�b�l) kor�bban f�lretolt szekr�ny m�g�. Ijedtem azt sem tudtam, hov� legyek: Malfoy a nyomomban volt, teh�t beker�tettek.
Avery sakkot adott; r�m szegezte a p�lc�j�t, Malfoy meg h�tulr�l tette ugyanezt.
- A napl�t.
A bandavez�rl� sz�kes�g csak ennyit mondott, de �n makacsul megr�ztam a fejemet. Arra gondoltam, hogy Denem az egyetlen mentsv�ram tanul�s ter�n, �s csak � seg�thet a vizsg�imon – m�r ha meg�rem �ket. Semmik�pp nem adhattam �t ezeknek az univerzum legjobb pusk�j�t!
- Incaercerandus!
A var�zsige hat�s�ra durva k�telek tekeredtek r�m. Moccanni sem b�rtam; kezem-l�bam megbilincselve bizsergett az elszor�tott v�rkering�st�l. Malfoy el�m s�t�lt, mik�zben intett a p�lc�j�val, hogy fekv� p�zban a szemmagass�g�ba emelkedjek.
- Hova tetted? – k�rdezte, �s elkezdett megmotozni.
N�m�n t�rtem a mag�nszf�r�mat nagyban s�rt� t�nyked�s�t. B�r egy olyan fi� csin�lta volna, akit szeretek! Azt m�g tal�n �lveztem is volna… Amikor nem tal�lt semmit, sz� n�lk�l megpofozott.
- J�, h�t akkor nincs m�s v�laszt�sunk – mondta k�s�bb sajn�latot sz�nlelve, de a v�g�n ked�lyeskedve elnevette mag�t.
Felord�tottam a f�jdalomt�l: Malfoy �tka j�gg� fagyasztotta mindk�t l�bamat. El�sz�r mintha forr� k�sek szurdalt�k volna v�gig a b�r�met, azt�n elviselhetetlen hideget �reztem, mely eg�szen a csontjaimig hatolt. Mi�rt nem seg�t nekem senki? Denem! Ez nagyon hideg, nem b�rom!
- Nos, Wood?
K�nnyes szemmel nemet intettem.
Malfoy �ts�t�lt mell�m. Nem l�ttam j�l, hisz nem nagyon mozoghattam, de amit ezut�n tett…
Sosem szenvedtem annyira, mint akkor. Kis id�re elvesztettem az eszm�letemet, de arra fel�bredv�n is eml�keztem, hogy nemr�g teli torokb�l �v�lt�ttem a k�nt�l.
Letett a f�ldre �s fel�ltetett. M�g most is folytak a k�nnyeim, �s hangosan ny�sz�r�gtem.
- J�l van, Wood! Hopp�, egy kicsit elt�rt�l…
Nem �rdekelt Malfoy alak�t�sa; zokogva n�ztem, hogy mi tett velem ez az �llat! Avery j��z�t nevetett bar�tja viccbe �nt�tt �rz�ketlens�g�n, �n meg ann�l jobban s�rtam…
Kis h�j�n elh�nytam magam. Pedig nem volt v�r, �s tulajdonk�ppen nem is volt valami gusztustalan a l�tv�ny, de r�lam volt sz�, a saj�t �l�, �rz� l�bamr�l! Csak arra tudtam gondolni, hogy mi lesz velem, ha soha t�bbet nem tudok a parkban szaladg�lni, ha �r�k �letemre nyomor�k maradok.
J�gg� v�lt l�bsz�ramb�l hi�nyzott egy �kl�mnyi darab, s ez szil�nkokban hevert t�lem nem messze, egy �sszed�nt�tt vitrin t�v�ben. Malfoy kihas�totta az �kl�vel, amikor teljes erej�b�l meg�t�tt!
Kezembe temettem az arcomat �s csak b�gtem, b�gtem, b�gtem…
Malfoy lehajolt hozz�m �s h�v�sen a f�lembe s�gta:
- L�tod? Meg�szhattad volna, ha az elej�n j� kisl�ny vagy…
Ez�ttal a t�volabb �lldog�l� Avery is csatlakozott hozz�, s mindketten a talpam el� guggoltak.
- Ne… ne… - szipogtam r�m�lten.
Malfoy elt�ntette r�lam a cip�t.
- Hol a napl�? – k�rdezte m�g utolj�ra, de nem feleltem.
Denem!! Seg�ts!
- L�tod, Avery? Olyan, mint a j�gcsap. Demonstr�lom.
�gy vis�tottam, mint akit ny�znak, s ahogy a sz�ke fi� elh�zta a kez�t, �s felmutatta a benne szorongatott j�gbe fagyott hengert, megl�ttam, hogy LET�RTE A KISL�BUJJAMAT!
Zokogva hanyatt v�g�dtam. Vonaglottam, sikongattam, seg�ts�g�rt rim�nkodva, de Malfoy�k m�r az �rkez�s�kkor hangszigetelt�k a helyis�get, �gy semmi �rtelme nem volt, csak berekedtem. A f�jdalom vadul sz�nk�zott fel-le a gerincemen, l�ktetett �s �gett, �s minden gondolatomat bet�ltve, a gy�tr� f�lelemmel egy�tt teljesen eluralkodott rajtam. A sz�vem vadul kalap�lt, szinte �tszak�totta a mellkasomat – menek�lni v�gyott, mint �n; de ugyan�gy nem tehette, mint �n. K�zben hideg verejt�k g�rd�lt le a homlokom, �s reszkettem, rend�letlen�l im�dkozva:
Valaki, ak�rki, seg�tsen! K�ny�rg�m!
- Letelt az id�. Menn�nk kell – jelentette be Avery, m�g miel�tt �jra hozz�m �rhettek volna.
Malfoy felemelkedett �s az arcomhoz l�pett:
- Gondolkodj el rajta, Wood, hogy legk�zelebb akarod-e ezt.
Lass� l�ptekkel kis�t�ltak a teremb�l, majd becsuk�dott az ajt�, r�lam pedig leomlottak a k�telek.
Magamra maradtam.
Csak fek�dtem �s s�rtam. Anyuk�mat akartam, vagy Jamest vagy Lilyt, de m�g Siriusnak is �r�ltem volna! Mikor j�nnek m�r megmenteni? – k�rdezgettem magamt�l egyre elkeseredettebben. Mi lesz, ha nem jutok id�ben a gyeng�lked�re? Ha kiolvadok �s elv�rzek, mire letelik a b�ntet�sem �s McGalagony �rtem j�n?
- Denem… - ny�gtem egy leveg�re.
Utols� er�tartal�kommal elm�sztam a vitrinhez, amely alatt a napl� rejt�z�tt. Tudtam, nem szabad idegen k�zbe jutnia, ezt nem hagyhattam! El�h�ztam a kis fekete k�nyvet �s a tal�romba bugyol�ltam.
Ezut�n csak n�ztem a mennyezetet a magasban t�ncol� f�kly�k f�ny�vel, �s egyre m�lyebb, szakaszos l�legzetv�telekkel lehiggadtam. Tal�n el is �jultam, hab�r… de t�ny, hogy nem tudtam sem magamr�l, sem a k�rnyezetemr�l. Egyszer csak elt�lt�tt a fekete semmi �s att�l fogva nem �reztem…