F�jdalom t�r�tett mag�hoz. Megmarkoltam magam mellett a takar�t �s felny�gtem.

Lassan kinyitottam a szememet. S�t�t volt, de hat �v alatt sz�mtalanszor fogadott ez a k�p, �gyhogy k�nnyen felismertem: a gyeng�lked�n fek�dtem �s �ppen �jszaka volt. A feh�r paplant megvil�g�totta a bekukucsk�l� hold ez�stsarl�ja, �s a csillagok is bar�ts�gosan intettek fel�m a szemk�zti ablak t�loldal�r�l, sok ezer m�rf�ld t�vols�g�b�l. Feh�r �gyak, melyek sz�rkes�gbe vesztek f�klyaf�ny n�lk�l, f�nyesre sik�lt �vegcs�k, k�k-s�rga b�jitalok, z�ld szemek…

Az �gy melletti sz�ken �lt valaki. Egyik kez�ben a napl�t tartotta, ami�rt – ha j�l eml�kszem – fel�ldoztam egy l�bujjamat �s egy l�bsz�ramat… igen, mert Lucius �s Avery elj�ttek �rte, hogy visszavigy�k a k�sz�t�j�nek!

Kezdtem �tl�tni a dolgokat. Az �jjeli l�togat� Tom Denem volt, aki pof�tlan term�szet�n�l fogva nyilv�n akart is valamit, ha m�r idedugta az orr�t a val� vil�gba.

- Wood! – ugrott fel, amikor �szrevette az �brenl�temet.

Kim�rten biccentettem neki �s lehunytam a szememet.

- Jobban vagy? – k�rdezte halkabbra fogva a hangj�t. Eg�szen k�zelr�l hallottam �t.

- Nem. Hagyj b�k�n – mondtam neki undokoskodva, b�r nem �reztem semmit, ami f�jdalomnak volt nevezhet�, �s indokolta volna a viselked�semet. Egy kicsit zsibbadtam, ennyi.

Denem visszah�z�dott a sz�k�re, hallottam a recseg�sb�l.

- Sajn�lom, de nem tudtam seg�teni.

Aha, csak Jamest�l volt k�pes „megmenteni”. Bah, ha � nincs, Potterral m�g mindig puszipajt�sok lett�nk volna, �s akkor ma nem kellett volna b�ntet�munk�ra mennem, hogy Malfoy�k sz�ttrancs�rozzanak.

- Ha nem akarod elhinni – folytatta Denem hangnemet v�ltva –, engem nem �rdekel.

Mert engem �rdekel? Azt hiszi? Legsz�vesebben itt helyben felr�gtam volna, csakhogy ezzel kapcsolatban akadt egy kis probl�m�m: nem volt hozz� �p l�bam!

A legjobb az lesz, ha nem is sz�lok hozz� – v�ltottam strat�gi�t, miel�tt meggondolatlanul kiab�lni kezdtem volna. Rem�ltem, el�g s�rt�d�keny hangulatban volt ahhoz, hogy min�l el�bb elkotr�djon, mert pillanatnyilag ut�ltam �t.

- De p�lca h�j�n �n sem sokat tehettem volna.

Aha. J� neked, hogy am�g engem sz�p k�nyelmesen megk�noztak, te a napl�dban nyaralhatt�l.

- Tudom, bosszant, hogy ez a szerep jutott neked… - jutott el az agyamig Denem ideges�t� monol�gja, ami azonnal bep�rgetett:

- Micsoda?! – �ltem fel d�h�sen.

Vill�mokat sz�r� szemekkel n�ztem el�gedettnek t�n� k�p�be. Denem sz�ja halv�ny, h�v�s mosolyba szaladt, miel�tt tov�bb besz�lt volna:

- Hogy neked kell tartanod a h�tadat.

- Mi az, hogy kell?! – pir�tottam r� haragt�l v�r�sen.

Nem v�laszolt; karba tett k�zzel, f�l�nyesen n�zett le r�m smaragdz�ld szem�vel.

- Tudod, te azt�n nagy tah� vagy! – suttogtam elv�konyodott hangon, �s hasra v�g�dva tark�ig magamra r�ntottam a takar�t.

Tik-tak-tik-tak. Egy �ra ketyeg�se t�lt�tte meg a ki�resedett csendet. Mellettem az �jjeliszekr�nyen meglibbentek a napl� lapjai, s a sz�k egy utols�t reccsent; azt�n megint csak az id� m�l�s�t jelz� ketyeg�s maradt �r�k�s, �rj�t� zajforr�sk�nt. �r�k hosszat kellett hallgatnom, mire �jra elnyomott az �lom.

Reggel a napl�t a f�ld�n tal�ltam, az �gyam t�v�n�l egy t�rmel�kkupac feh�rj�ben. F�l�tte egy helyen hi�nyzott a vakolat, mintha valaki teljes erej�b�l falhoz v�gta volna. Meg is volt gy�r�dve, a bor�t� pedig szam�rf�les lett. �rdekes, hogy nem �bredtem fel r�… Lilyre gyanakodtam. Biztosan j�rt itt els� �ra el�tt, �s megl�tva a tr�featermi t�mad�s kiv�lt�j�t, elfogta a szent harag, hogy bossz�t �lljon helyettem.

Kereken egy hetet fek�dtem a gyeng�lked�n. Mire kiszabadultam, annyira le voltam maradva a tanulm�nyaimmal, hogyha l�ttam volna egy fikarcnyi es�lyt a bep�tl�sukra, eg�szen boldog lettem volna. Keresztet vetettem a jegyeimre �s levonultam Lilyvel a sz�net el�tti utols� roxmortsi h�tv�g�re. V�gre j�l akartam �rezni magam.

�s miel�tt elfelejten�m: a t�mad�s harmadnapj�n megl�togatott Dumbledore prof, �s negyed�r�n �t k�dolt eszmecs�r�t folytattunk, melynek eredm�nyek�ppen est�re elt�nt a gyeng�lked�n t�rolt cuccaim fele. Lev�zoln�m az esetet:

- J� napot Miss Wood. J�ttem, hogy t�nkretegyem Madam Pomfrey h�romnapos munk�j�t aty�skod� l�bmarkol�sz�sommal, mert ez jav�tja az image-emet. Rem�lem, csak tetteti, hogy f�j mag�nak iskolaigazgat�i szeretetem, de egy�bk�nt sem akarok r�la tudom�st venni.

- K�sz�n�m, professzor �r. A kisl�bujjam az�rt maradhat?

- Felt�tlen�l. J�l sejtem, hogy mag�t megt�madt�k?

- De m�g mennyire.

- J�l sejtem, hogy iskol�nk volt di�kjai voltak a tettesek?

- De m�g mennyire.

- J�l sejtem, hogy Lucius Malfoy is k�zt�k volt?

- R�hib�zott, j� �reg.

- J�l sejtem, hogy az akci�nak k�ze volt a legut�bbi besz�lget�s�nkh�z?

- Hogyan r�j�tt…

- J�, akkor most jelent�s�gteljesen kegyedre n�zek, felvillantom mindentud� tekintetemet �s titokzatos mosolyg�ssal elmegyek, mert m�r �gyis �rtek mindent. D�lut�n k�ld�k valakit, aki majd elkobozza a dolgait, mialatt alszik.

- K�sz�n�m, hogy ben�zett, professzor �r. A napl�t ezut�n a bugyimban fogom hordani.

Sz�val a napl� n�lam maradt, h�la a ki�jult ragaszkod�somnak �s a betegeknek j�r� hossz� h�l�ingnek, ami al� minden elalv�s el�tt beb�jtathattam a p�lc�mat �s a kis fekete k�nyvet. Mostan�ban egyre t�bbsz�r kaptam magam azon, hogy a semmibe b�mulva innen-onnan z�ld szemek villogtak fel�m. V�g�l is haverok voltunk, �s �n tagadhatatlanul megkedveltem Denemet…

Volt egy olyan k�l�n�s �rz�sem, hogy sosem voltam m�r egyed�l, m�g ha a Madam magamra hagyott sem. N�ha jeges l�g�ramlatokat �reztem, holott minden ablak csukva volt, s�t, egyik �jszaka arra �bredtem, hogy lefagyott a csukl�m, mintha valaki hossz� id�re hidegborogat�st tett volna r�. A napl� pedig nyitva volt mellettem.

Denem k�s�rteni kezdett. Amikor csatlakoztam a tanul�khoz �s �jfent tiszteletemet tettem az �r�kon, valahogy �rzetem, hogy l�pten-nyomon k�vetett. Mi�ta letah�ztam, egyszer sem pr�b�lt meg besz�lget�st kezdem�nyezni, de h�t mi m�r csak ilyenek voltunk. Nem tudtam, mi lelte, de kiss� aggasztott, hogy eml�k l�t�re ilyen szabad �s… �s term�szetellenesen emberszer� lett. �gy j�rt-kelt a suliban, mint �n vagy b�rmelyik �l� t�rsam, azzal a kis kiv�tellel, hogy � l�thatatlanul �s csak az �n �rny�komban.

K�sz trauma volt �gy zuhanyozni este: a forr� v�z alatt ki tudta volna megmondani, hogy Mr. Hideg besomford�lt-e leselkedni, vagy j�l nevelt fi�hoz m�lt�n kint maradt? Brrr.

Lily �rgus szemekkel figyelt. Sirius m�g �rgusabb szemekkel figyelt. A leg�rgusabban Remus, James �s Dumbledore figyelt.

James �s a fi�k m�r k�zvetlen�l a t�mad�s ut�n megl�togattak, de pont akkor nem voltam magamn�l. Lily elmes�lte, hogy Potter kis h�j�n elb�gte mag�t, amikor megl�tott. �rz�keny l�lek. Att�l kezdve minden nap beugrottak, �gy lassank�nt s�nre tett�k a kapcsolatunkat. Mindenki j�ban lett mindenkivel, kiv�ve �n Denemmel.

A faluba Siriusszal, Remusszal, Jamesszel �s az elmaradhatatlan Lilyvel mentem le. R�g nem voltunk m�r �gy egy�tt, �s b�r Lily sokszor nem m�lt�nyolta haverjaim gyakran f�raszt� jelenl�t�t, most m�gis �r�lt neki, hogy �t�sben lehett�nk. Pedig valamilyen csoda folyt�n Piton is h�vta, hogy s�t�ljanak le kettesben �s t�lts�k egy�tt a napot, de � ink�bb javasolt neki egy d�lut�ni tal�lkoz�t a H�rom Sepr�be, mire a v�n denev�r ber�gott �s lef�jta az eg�szet. Fent ette a rosseb a kast�lyba.

Hideg volt; d�lel�tt nagy pelyhekben hullott a h�. Sirius �s Remus k�z�tt l�pkedve hagytam el a kast�lyt, James, Lily �s Peter – ja t�nyleg, � is ott volt -, m�g�tt�nk j�ttek �s hangosan vitatkoztak valamin. �n Blackkel elegyedtem besz�dbe:

- Tappmancs! Ugye nektek is volt benne r�szetek, hogy kib�k�ltem �gassal?

Sirius m�lt�s�gteljesen elmosolyodott – ilyet se lehetett l�tni minden h�napban – �s kim�rten biccentett.

- Bezony, dr�ga Lizzy, Holds�p, Tappmancs �s F�regfark urak megseg�tettek.

Aha. Ez j� �rz�ssel t�lt�tt el.

- B�r elt�prengtek rajta, hogy tanult�l meg k�gy�ul – tette hozz� Remus nem eg�szen professzorosan. P�rszasz�ul, ha k�rhetn�m, p�rszasz�ul!

- H�t a napl�val – futott ki a sz�mon, �s elv�r�s�dtem. – M�rmint…

Na, Wood, ezt megbasztad.

- Sejtett�k – vont v�llat Remus, l�tva a zavaromat.

Mi�ta r�j�ttek, hogy folyamatosan �letvesz�lyben voltam, nem er�ltett�k annyira az �gyleteim felg�ngy�l�t�s�t. Szerintem Remus keze lehetett benne, hogy egyszer csak ilyen meg�rt�v� �s �vatoss� v�ltak.

- James f�lt�keny r�. Szerintem �gesd el – javasolta Sirius a has�ra csapva. – �hes vagyok.

�n meg csak n�ztem. Hogy lehetett neki �sszer� �tlete? H�t k�pes lett volna logikus gondolkod�sra? Mi t�rt�nhetett vele, am�g ki voltam �tve?

Napl� – t�z. Csak az a baj, hogy a m�ltkor sem j�tt l�tre a reakci�. Nem volt sz�nd�kos! J�, j�, csak azt tudn�m, mi keresett Sirius keze a derekamon, mert az nagyon ott volt.

- Black! – mordultam fel. – Levenn�d r�lam a mancsod?

Sirius ostoba k�ppel fel�m fordult:

- Nem �rtem mir�l besz�lsz!

K�ssz sz�pen! Mindent visszavonok.

- Hagyjuk – suttogtam lemond�an, �s bar�tilag visszakaroltam.

H�t �gy �rt�nk le mi hatan (Peterr�l el ne feledkezzek a n�psz�ml�l�sn�l), ja heten (a hideg fuvallatok is k�vettek) a csod�latos var�zsl�birodalomba. El�sz�r is vajs�r�zt�nk egyet a H�rom Sepr�ben – a kocsma minden szeglete ny�zsg�tt az iskola di�kjait�l -, azt�n, mikor m�r kell�k�ppen �tmelegedt�nk, meg�rkezett Sirius rendel�se is: egy hatalmas s�lt csirke h�rom oroszl�nnak is el�g s�lt krumplival. James let�pte k�z�s �ldozatunk egy combj�t �s kimondom: zab�lni kezdett. Peter �s Sirius a sz�rnyakon osztoztak meg, �n meg r�vid „t�pel�d�st” k�vet�en az egyik mellhez l�ttam hozz�. Lily azt mondta, mind ocsm�nyak vagyunk, �s elvett�k az �tv�gy�t. No comment.

Amikor m�r az eg�sz asztal h�scafrangokban, sz�tlap�tott krumplikban, kik�pk�d�tt csontokban �szott; amikor James �tesett a sokadik fullad�s�n �s �letben maradt, �s amikor Sirius is el�gedetten d�lt h�tra a sz�k�ben, mert j�llakott; fogta mag�t a poharam �s felborult. Az utols� korty vajs�r a faasztal reped�si k�z� sziv�rgott. Pedig megittam volna… br�h�!

Gondolkodjunk csak! Mag�t�l felborul� poharak nem l�teznek. 

Vagyis…

Vagyis…

Valaki fell�kte!

Kis h�j�n felvis�tottam: k�zvetlen�l ezut�n hideg �rint�st �reztem a derekamon, mert szok�s szerint kil�gott a p�l�m al�l. El�reugrottam �s h�tran�ztem: a Siriusszal k�z�s padom m�g�tt nem �llt senki, b�r att�l m�g, hogy nem l�ttam a tettest, ott lehetett.

- Mi baj, Wood? – k�rdezte James gyanakv�an. Azt a pillant�st kellett volna l�tnia McGalagonynak!

- Elfelejtettem valamit! – f�llentettem a homlokomra csapva. - Ki kell futnom, egy perc �s j�v�k!

Miel�tt m�g visszakozhattak volna, felkaptam a kab�tomat �s �tugrottam a pad f�l�tt. Sirius ut�nam ki�ltott, hogy v�rjam meg, mert � is ugyanazt felejtette el, mint �n (M�rmint bet�tet cser�lni? Muhahaha!), de m�g el�tte el�rtem a WC ajt�t. Beontottam rajta �s v�rtam k�t percet, azt�n gyorsan kisompolyogtam…

Volna rajta, ha nem �llt volna ott k�t elsz�nt fics�r, hogy visszacib�ljanak az asztalunkhoz.

- Majdnem elment n�lk�l�nk… haha… - vakarta a fej�t Black, amikor torokk�sz�r�lve visszatelepedt�nk a csirkemaradv�nyok el�.

- Haha, t�nyleg… bocs… - vetettem r�juk legszebb, leg�rtatlanabb mosolyomat.

Fizett�nk �s l�pt�nk. Ut�ltam, hogy nem hagyt�k, hogy tal�lkozzak Denemmel, hogy megv�dhessem magunkat, hogy �letben maradjak!

Elballagtunk a Sz�rnyas Vadkanba is. Hogy minek, arr�l fogalmam sem volt, mert ott is csak vajs�rt ittunk. Mint kider�lt, olcs�bban, de akkor is; nem szerettem ezt a k�rny�ket.

Ok�, volt egy m�sik tervem. Ahogy k�rtem, bet�rt�nk Zonko Csodabaz�rj�ba kar�csonyi aj�nd�kokat venni. A fi�k kapva-kaptak az �tleten, mert ez volt a kedvenc hely�k harmadik �ta, mi�ta megkapt�k az els� roxmortsi kimen�j�ket. Itt m�r nem volt apell�ta; nem lehettek �lland�an a nyomomban, mert akkor megl�tt�k volna, hogy mit veszek nekik. Beh�z�dtam a legt�volabbi sorba �s remeg� hangon beles�gtam az el�ttem �ll� polcba. K�zben sz�rakozottan n�zel�dtem, �s felemelgettem az �rdekesebbn�l �rdekesebb t�rgyakat.

- Itt vagy?

Nem �rkezett v�lasz. Ez a h�lye nem j�tt ut�nam?

- Denem! Meg�reztelek. V�letlen�l �rt�l hozz�m vagy sem?

Kisv�rtatva puha l�pteket hallottam a h�tam m�g�l. Nem fordultam meg.

- Baj van? Itt nyugodtan elmondhatod.

Meg�llt m�g�ttem, de nem sz�lalt meg. M�r �ppen h�tral�ptem volna, hogy �tmenjek a m�sik sorba, �s a mellette val� elhalad�ssal megbizonyosodjak az ittl�t�r�l, amikor borotva�les penge has�tott a derekamba.

Elmos�dott el�ttem a sok sz�nes aj�nd�kt�rgy. F�jdalmasan fels�hajtottam �s �sszerogytam.

Hirtelen dulakod�s zajaira lettem figyelmes. Ny�gd�cselve a h�tamon t�tong� r�vid, keskeny v�g�sra tapasztottam a tenyeremet, �s nagy k�nkeservvel fel�ltem. Denem alakot �ltve �ppen nekil�k�tt valamit a d�szkar�csonyf�nak. A valami egy ki�lt�ssal beesett a sz�r�s �gak k�z�, �s egyszer csak l�that�v� v�lt – de nem sok�ig t�tlenkedett, a k�s�t egyetlen j�l ir�nyzott mozdulattal Denembe haj�totta.

Denem felszisszent. A k�s �trep�lt rajta, de most olyan anyagszer� volt (hiszen csak �gy tudta ell�kni m�g�lem a f�rfit, miel�tt m�g sz�thas�tott volna engem), hogy f�jt neki a fegyverrel val� tal�lkoz�s. A mellkas�ra szor�totta a kez�t �s g�rnyedten pihegett.

Megijesztett a l�tv�ny: furcsa z�ld f�ny sz�r�d�tt �t �sszez�rt ujjai k�z�l, mik�zben fekete l� �t�tte �t sz�rke iskolai mell�ny�t. Tinta…

Mellette termettem �s p�lc�t r�ntva James ut�n �v�lt�ttem. A f�rfi �jra l�thatatlann� v�lt, de d�ng� l�ptei el�rult�k, hogy fel�nk tartott. Felkaptam egy konfettis dobozt a mellett�nk l�v� polcr�l �s hozz�v�gtam.

A sz�nes pap�rdarabok megragadtak rajta. Stuport ki�ltottam, de kiv�dte. Denemet v�delmez�en hozz�pr�seltem az �zlet szekr�ny�hez, de mivel nem akartam m�g t�bb s�r�ltet, hagytam, hadd mentse a b�r�t a rohad�k. Az elv�gtatott mellett�nk �s kirontott a s�r� h�es�sbe.