Most rajtam volt a sor, hogy fussak, mint az �r�lt: Denem tint�ja a padl�ra cs�p�g�tt. K�zen fogva kimenek�ltem vele a f�utc�ra, miel�tt m�g James vagy ak�rki m�s megl�tta volna, �s gyors �temben el�gettem vele a Szellemsz�ll�s fel�. Szerencs�re nem volt messze.

Denem keze j�ghideg volt; hidegebb, mint szokott. N�hol kezdett �ttetsz�v� v�lni, mintha megcsappant volna az energi�ja. A z�ld f�ny, ami a mellkas�b�l �radt, ugyan megsz�nt, de a tinta tov�bb folydog�lt bel�le. Valahogy kipr�selte mag�b�l, hogy �gy nem mehet vissza a napl�ba.

�tm�sztam a kid�lt-bed�lt ker�t�sen �s �t is magammal vontam. A rozoga h�z minden titk�t ismertem, hiszen kezdett�l fogva j� bar�tja voltam Remusnak: tudtam, hogy soha egy fia szellem nem lakott benne, aki �rthatott volna nek�nk. Am�g bejutottunk, �tmenetileg megsz�ntettem a v�d�var�zslatokat, azt�n nekiindultunk az alag�tnak, ami a F�riaf�z al� vitt minket.  

Denem egyre nehezebben szedte m�g�ttem a leveg�t. Nekem is f�jt a h�tam, f�leg ahol lehajolva kellett haladni a j�rat sz�k�ss�g miatt, de nem b�ntam, hiszen �gy sokkal hamarabb fel�rt�nk a kast�lyba, mintha az �ton j�tt�nk volna. �tv�gtunk a parkon, �s am�g �n lejelentettem magam a gondnokn�l, Denem egy s�t�t sarokba h�z�dott.

�vatosan felosontunk a klubhelyis�gbe. Sokan voltak odabent; nem mertem megkock�ztatni, hogy f�nyes nappal �tv�gjak vele a kicsik k�z�tt. Ki kellett tal�lnom valamit. El�vettem a p�lc�mat �s elt�prengtem… Denem egy falik�rpit t�v�ben �lt, �s sebzett mellkas�t szorongatta.

- Gyere! – sz�ltam r�, �s a h�na al� ny�lva felseg�tettem. – Mindj�rt pihenhetsz! – s�gtam neki b�ztat�an.

F�radtan b�lintott �s bel�m kapaszkodott. Tal�n nem is annyira a f�jdalom s a v�kony patakokban csordog�l� tinta, hanem a r�m�let miatt lett ilyen hallgatag, elcsig�zott. Z�ld szeme tomp�n, hidegen tapadt a klubhelyis�g bej�rat�ra, de legal�bb nem k�rd�jelezett meg.

- Nebula exortus! – ki�ltottam, ahogy bel�ptem.

A p�lc�m villan�s�t k�vet�en s�r�, �tl�thatatlan k�dfelleg telepedett a mindig meleg �s a sz�vemnek oly kedves helyis�gre. A kicsik sikoltozni �s rohang�lni kezdtek…

Na tess�k, ezt j�l megcsin�ltam! Most azt�n tutira bel�nk �tk�zik mindegyik h�lye taknyos! Denemmel elfutottunk a l�nyl�pcs�ig, de ott �jabb akad�lyba botlottunk, konkr�tan abba, hogy Denem fi� volt. Mily meglep�…

Nem baj, volt egy tippem. Miut�n a napl�val el�rementem annyira, hogy kiker�ltem a l�t�t�vols�g�b�l, egyszer csak a nyomomban termett. Gondoltam �n, hogy csak a napl� bizonyos hat�t�vols�g�n bel�l lehetett jelen emberk�nt - biztosan hozz� volt k�tve a lak�hely�hez, �s �gy hozz�m is. Bet�mogattam a szob�nkba �s sz�pen lefektettem.

- Nagyon f�j? – k�rdeztem aggodalmasan.

Nemet intett �s lehunyta a szem�t. Fagyos kezeit gyeng�den eltoltam a s�r�l�s�t�l, �s sz�rke mell�ny�t felh�ztam a nyak�ig. Ut�na kigomboltam az ingj�t a seb k�rny�k�n. A feh�r anyag r�plabd�nyi foltban elfeketedett – neh�z lesz kimosni, �llap�tottam meg.

A seb fekete volt �s m�ly. Val�ban tinta sziv�rgott bel�le, most m�r a szag�t is �reztem.

- Mit csin�ljunk vele? – k�rdeztem kiss� idegesen.

- Nem tudom – mondta halkan. – Sosem volt m�g ilyen.

H�t bassza meg, ezt is nekem kell kiagyalnom?! Nem �n vagyok a k�nyvgyerek, k�ny�r�g�m, honnan a Merlinb�l tal�ljam ki?!

A f�rd�ben benedves�tettem a kedvenc fekete kend�met (azt azt�n �sszekenhette, mert nem �rtott neki) �s elkezdtem let�r�lni a ragacsos folyad�kot viaszfeh�r b�r�r�l.

K�zben el is felejtettem, hogy az a faszi megv�gta a h�tamat Zonk�n�l. Mik�zben Denem fekete lev�t itatgattam, a m�sik kezemmel h�trany�ltam �s kitapintottam a saj�t, elhanyagoltat� s�rg�ss�g� sebemet.

- A� – szisszentem fel, �s reflexszer�en a szemem el� kaptam a kezemet.

M�g v�rzett, de csak hajsz�leresen. A vil�gospiros cseppecsk�k egy darabig az ujjamon egyens�lyoztak, vid�man integetve kutakod� fekete tekintetemnek, azt�n hopp, lecs�ppentek, egyenesen Denem fels�test�re…

Denem felny�g�tt. A v�rem mintha csak sz�nt-sz�nd�kkel tette volna, pontosan a seb�be g�rd�lt.

Hirtelen aranyos f�ny lepte el a sz�r�s hely�t, s ahogy eloszlott, nem maradt ut�na m�s, mint egy cs�nya fekete heg a h�feh�r b�r�n…

Elismer�en f�ttyentettem magamnak: ez igen! M�g a v�letlenek is velem voltak v�szhelyzetben, k�vetkeztet�s: ellen�llhatatlan vagyok. H�la az �n zseni�lis felfedez�semnek, ha nagy leszek, nyitok egy klinik�t az eml�kembereknek, ahol j� p�nz�rt meggy�gy�tom �ket, �s gazdag leszek. Nagyon gazdag. Tal�n Potter�ket is leverem…

Denem fel�lt �s hitetlen�l v�gigtapogatta mag�t. Nagyszer�, csak tapasztalja meg, mit meg nem �rt mellettem!

- Ez… ez…

- Begy�gyult – seg�tettem ki sz�les vigyorral.

T�gra ny�lt szemekkel r�m n�zett.

Ne, ne! Ne n�zzen �gy r�m! AAAAH!

Kifordult az �gyr�l �s a f�ldre dobta a mell�ny�t. Ut�na elkezdte kigombolni az ingj�t, fentr�l lefel�, lassan, �sszeszedetten…

Nyakig v�r�sen h�tat ford�tottam neki:

- H�, ez l�ny szoba! – sz�ltam r� a saj�t levemben f�ve. – Musz�j itt vetk�z�sdit j�tszanod?

Szinte l�tni v�ltem, ahogy g�nyosan r�m vigyorog, �s magabiztos f�l�nye el�t�rbe hozza szem�lyis�g�nek mal�ci�zus r�sz�t. Bah.

- Eml�keztetlek r�, hogy t�ged v�dve szereztem ezt a s�r�l�st. Annyit az�rt megtehetn�l cser�be, hogy kimosod az ingemet…

Bah! Mi vagyok �n, a h�zin�nije? Kikaptam a kez�b�l az elkoszol�dott ruhadarabot �s indulatosan a mell�nye mell� haj�tottam.

- L�tod ezt itt? – ford�tottam h�tat neki a pulcsimon lev� szakad�sra mutatva. Kell�k�ppen kil�tszott bel�le a v�rz� v�g�s. – M�g akkor sem ugr�ln�k neked, ha ez nem lenne rajtam.

Mell� vet�dtem �s elfek�dtem. F�radt voltam, a penge helye perzselt, tal�n l�zam is volt. Nagy nehezen p�l�ra vetk�ztem, kib�jtam az �t�zott nadr�gb�l, �s f�z�san betakar�ztam.

- Nem k�ne gyeng�lked�re menned? – k�rdezte unottan.

- Azt majd �n eld�nt�m – v�gtam r� m�rgesen.

Legnagyobb d�bbentemre mell�m fek�dt, s�t: b�jt, �s egyik kez�vel kitapogatta a sebemet.

- Mit csin�lsz? – sikkantottam.

- Nem tudom – �rkezett t�le a v�rfagyaszt� felelet. – Csak pr�b�lok r�j�nni, mi�rt seg�tett rajtam a v�red.

�jabb meglepet�sk�nt �rt, amikor tudatosult bennem, hogy az ujjai langyosak lettek. Vagyis a testh�m�rs�klete eg�sz norm�lisnak volt mondhat�.

- Te meleg vagy! – adtam hangot megh�kkents�gemnek.

- �n is �szrevettem. Hol a p�lc�d?

Enged�ly n�lk�l is el�kereste a tal�romb�l, majd hat�rozott mozdulattal a h�tamra szegezte.

- Most elv�lik… - suttogta izgatottan.

Nem volt id�m megk�rdezni, hogy m�gis mi v�lik el mit�l, de b�ztam benne, hogy nem az �n fejem fog b�cs�t inteni a nyakamnak. Denem a sebhez nyomta a vessz� v�g�t �s valamit elsuttogott f�l�ttem latinul. Nem ismertem az ig�t, de a hat�s�t tapasztalva megnyugodtam: kellemes csiklandoz�s k�s�ret�ben �sszeforrasztotta a v�g�st. Amikor h�trany�ltam, m�r csak a sima b�rt �reztem az ujjaim alatt.

- K�ssz – mondtam elismer�en.

- Mehetsz mosni! – El�gedetten a p�rn�mba f�rta a fej�t, a p�lc�mat pedig az �jjeliszekr�nyre l�kte.

Fel�ltem. Meztelen h�t�nak l�tv�ny�t�l kiss� k�tyagos lettem – hiszen m�gis csak f�rfib�l volt, m�g ha a rosszabbik gy�rtm�nyb�l is -; kedvem lett volna v�gigsim�tani a gerinc�n. Feh�r b�re puh�nak �g�rkezett…

Nem, nem! Ez a semmirekell� nem tetszhetett meg nekem! M�g csak ki sem volt gy�rva: sov�ny, t�r�keny alkata m�g k�rvonalaiban sem hasonl�tott James �s Sirius kidolgozott test�hez. Ez az eml�kt�red�k m�rf�ldekre volt az igazi, a nagybet�s f�rfit�l:

1. Semmilyen form�j�t nem ismerte a romantik�nak. Rem�nytelen eset…

2. Az �rzelmeir�l ne is besz�lj�nk! Szerintem �nim�daton k�v�l semmit sem �rzett.

3. Mi a fen�t ehettem volna rajta, mikor csak egy gonosz parazita volt az �letemben? Most is az �n v�remt�l lett ilyen �l�, az�rt mert parancsolgatni.

Az �gyet lez�rtnak min�s�tettem. Tint�s ruh�ira nagy kegyesen kisz�rtam egy Suvickust, hadd �r�lj�n, azt�n a t�le legt�volabb es� pontra h�z�dtam �s elaludtam.

D�lut�n kaptam egy irt� nagy lecsesz�st a spanokt�l, ami�rt csak �gy felsz�v�dtam, de �n biz nem sz�gyelltem: elmes�ltem nekik, hogy a b�ty�m miatt gonosz feketek�penyesek vettek �ld�z�be, akik minden erej�ket a kiny�r�somba fektett�k, az�rt kellett visszarohannom a kast�lyba egyetlen sz� n�lk�l.

Szerencs�re Lily nem j�tt el az �gyamig, mert k�l�nben el�g �rdekes dolgokat fedezett volna fel. Denemet nem, de a koszos g�nceit m�r ann�l ink�bb. M�gis mit kereshetett n�lam egy halom tint�s f�rfiruha? A nap k�rd�se sz�z doll�r�rt!

Sirius szinte �rj�ng�tt. Minden m�sodik mondat�ba belefoglalta, hogy senki ne merjen b�ntani engem, mert k�l�nben vele gy�lik meg a baja. James idegesen j�rk�lt fel-al�, Remus pedig t�preng�se jelek�nt az �ll�t �t�gette,

- Liz! – l�pett hozz�m Holds�p kiss� t�tov�n. Sz�k�s haja az arc�hoz tapadt a r�olvadt h�t�l. – Nem lehets�ges, hogy ezek az emberek… Hal�lfal�k?

Mi dermedten �zlelgett�k a sz�t, de nem �rtett�nk semmit. Ember hogyan eszik hal�lt? H�t nem ford�tva t�rt�nik, nem a hal�l kebelez be minket? Ez abszurd.

- Mostan�ban egyre t�bbet hallani r�luk. Feketem�gusok. A vezet�j�k valami Voldemort.

Megint egy h�lye n�v, mi meg j� gyerekek m�dj�ra elism�telt�k.

- Muglikra meg var�zstalan sz�rmaz�s�akra vad�sznak – folytatta Remus komoran. – Nagyon vesz�lyesek, �s egyszer�en nem lehet elkapni �ket.

Sz�val �gy nevezt�k magukat – t�rgyaltam meg magamban, �s f�j� sz�vvel Jasre gondoltam, aki k�z�j�k keveredett. Nem sokkal k�s�bb felvonultunk a h�l�k�rletbe. Senki sem volt a szob�nkban, �gyhogy nyugodtan megbesz�lhett�k a dolgokat Lilyvel.

- �k azok, Lil – rogytam le az �gyamra. – �k azok – meredtem magam el� b�skomors�gba temetkezve.

- Honnan veszed? – k�rdezte bar�tn�m mell�m telepedve.

�n a fejemmel a napl� fel� biccentettem.

- Meg kell szabadulnod t�le – jelentette ki v�r�s haj� professzorasszonyunk kem�nyen, �s a kis fekete k�nyv ut�n ny�lt. Elkaptam a kez�t �s visszah�ztam:

- Nem lehet. Ma is � mentett meg…

Lily mandulav�g�s� szeme elkerekedett a d�bbenett�l.

- Hogy �?

B�lintottam.

- �sszedolgozunk. Nem akartam, de musz�j volt. � is benne van abban a band�ban…

Lily fel�llt �s az ablakhoz s�t�lt:

- Nem szabad. Dobd m�r el! – csattant fel fel�m fordulva.

Felugrottam �s indulatosan besz�lni kezdtem:

- Fogd m�r fel, hogy nem v�lok meg t�le! Te ezt nem �rtheted! Nem teszem meg, mert �…

Mert milyen is �?

Egy szerencs�tlen�l j�rt, rosszra �tra t�vedt �rva fiatalember eml�ke? Egy tini, aki szabads�gra �s norm�lis �letre v�gyik, aki megmentette az �letemet �s akit �n a bar�tomm� fogadtam? Aki �jjel-nappal velem volt, aki mellett valami furcsa, de igen k�v�natos er�t �reztem a leveg�ben, s ezt minden egyes alkalommal magamba akartam fogadni? Hogy �… nem tudtam szavakba �nteni, milyen sokr�t� �rz�s volt, hogy �letemben el�sz�r volt valakim. Mert Denem az eny�m volt.

Felel�ss�get v�llaltam �rte, valah�nyszor el�vettem. Kihozta bel�lem a feln�tt �nemet. Megtanultam mellette, hogy mi�rt kellett mindig okosnak lenni, hogy ki kell v�rni az esem�nyek menet�t, �s csak az ut�n szabad l�pni. Megfontoltabb�, k�vetkezetesebb� tett, �s ez�rt h�l�s voltam neki.

- Sz�ks�gem van r� – suttogtam lehajtott fejjel. 

Lily meg�llt el�ttem �s halkan csak ennyit mondott:

- �n figyelmeztettelek. A rabj�v� tett – azzal elvonult a f�rd�be �s a hangokb�l �t�lve be�llt a zuhany al�.

Hirtelen bevillant egy sz� mugliismeretr�l: szenved�lybeteg. Lilynek igaza volt; az lettem.

Hogy lehettem ilyen naiv? Denem mindv�gig kihaszn�lt! Besz�lgetni akart, s ravaszul addig tekergette a mondatait, m�gnem naponta legal�bb f�l �r�m r�ment az �mleng�seire! Denem �t akart j�rogatni a val� vil�gba, h�t elvette a bar�taimat �s a biztons�g�rzetemet, hogy bel�m besz�lhesse, csak vele maradhatok �letben. Tudta, hogy ezut�n magamn�l fogom tartani, �s neki pontosan erre volt sz�ks�ge ahhoz, hogy er�re kapva kil�pjen a s�rga lapok k�z�l: az �n naiv f�lelmeimre! �vatos tapogat�z�s�val, gyors keresztk�rd�seivel, �szrev�tlen t�mav�lt�saival mostanra biztosan c�lba �rt: szinte mindent tudott r�lam. Tudta a sz�let�si d�tumomon t�l a csal�dtagjaim nev�t, ismerte a felmen�imet, a nagyap�mon (aki az iskolat�rsa volt) kereszt�l az eg�sz rokons�gomat �s a Woodok kapcsolatait. A felfog�somat, a neveltet�semet…

A sebezhet�s�gemet. A gyeng�imet.

�s �n m�g azt hittem, nem volt sz� t�bbr�l, mint agymos�sr�l! Hazudott nekem!

S�rva az �gyamra borultam. Valami igaz�n s�t�t volt k�sz�l�ben a sz�nfalak m�g�tt, de t�l k�s�n fedeztem fel a f�gg�nyre vet�l� balj�s �rnyj�t�kot. Nem volt id� menekv�sre.

Ha azt mondta, �tnevel�s, az eg�sz vil�got �rtette alatta.

„Szorgalmas, ambici�zus ember volt. Magasra tette a m�rc�t.”

Ha r�lam besz�lt, �ltal�noss�gban tette, mert konkr�tan �N m�st jelentettem.

„Csendben tanult, hogy v�ghez vigye nagys�gr�l, hatalomr�l sz�l� �br�ndjait.”

Sokkal t�bbet akart. Engem akart, �s ezen kereszt�l a csal�dom befoly�s�t, �s azt�n eg�sz Britanni�t.

Egyetlen es�lyem maradt.

Borzongtam a gondolatt�l, hogy megtegyem, de nem maradt m�s v�laszt�som.

Ha holnaput�n felsz�llok a vonatra, a napl� nem lesz n�lam. V�letlen�l Avery �ccs�nek b�r�ndj�be ker�l...