Elkezd�dik a kalandos kar�csonyi sz�net.

Utols� este a sz�net el�tt. Utols� alkalom, hogy besz�ljek vele…
Felcsaptam a napl�t. Megmer�tettem a penn�m a tint�ban �s az els� oldal f�l� emeltem.
„Seg�tek neked. Tom Denem el fog t�nni az �letedb�l, ezt garant�lom.” – visszhangzott a fejemben Lily kor�bbi �g�rete.
B�cs�zkodnom kellett volna…
„K�lt�i hangulatban vagy, l�tom.”
„Te l�ny vagy.”
„T�l gyorsan t�rt�nt, nem volt mit tenni.”
Fels�hajtottam. A penn�t visszatettem az �vegcs�be, a napl�t becsuktam.
Nem engedhettem, hogy m�g jobban a hat�sa al� vonjon. De ha igazat mondott? Ha val�ban vesz�lyben volt?
- Mi�rt csin�lod? Egy�ltal�n mit csin�lsz? – suttogtam magam el� szomor�an.
Nem akartam a veszt�t okozni, �s k�l�nben is, mindenki meg�rdemelt egy es�lyt. � pedig… tal�n sosem kapott; �s �ppen ez�rt benne volt a pakliban, hogy kacagva visszadobja a nagy lehet�s�get. Nem tudta �rt�kelni a j�indulatot, de nem sz�lethetett ilyennek, nem… Dumbledore elmondta, hogy neh�z �lete volt. Sosem volt senkije, se csal�dja, se bar�tja, se…
B�r nem tudhatta az �reg. Tal�n volt, aki szeresse, csak Denem nem viszonozta az �rzelmeit.
Sz�vtelen. Nem, nem lehetett. Az �rvah�z tette vele.
M�rgemben a p�rn�mba fejeltem. B�r el�rulta volna, hogy mi�rt!
A napl� fellapoz�dott el�ttem. Denem �r�sa jelent meg az els� oldalon:
Ne f�lj, minden rendben lesz.
A szart lesz. Semmi sincs, lesz, volt rendben!
Holnap este felm�rem a h�zatokat �s bebiztos�talak, ha k�lcs�n adod a p�lc�d. Tudok n�h�ny ig�t, ami seg�thet.
Rajtam m�r csak egy ige seg�thetett volna, �s azt Dumbledore sz�j�b�l szerettem volna hallani, nem az �v�b�l: a Hal�lfal�k band�j�t felsz�molt�k, Tom Rowle Denem b�rt�nbe ker�lt.
H�t ez vicces. Dumbledore-hoz kellett volna mennem Roxmorts ut�n, de akkor ez eszembe sem jutott, mint k�vetend� l�p�s-alternat�va… Most meg m�r k�s� volt. Mindenhez. Vajon ez is manipul�ci� m�ve?
Mi�rt nem �rsz?
Az�rt, mert nem l�tom �rtelm�t. Sajn�lom, Denem. V�gezt�nk.
Elisabeth, b�zz bennem!
�sszeszor�tottam a sz�mat �s lel�ktem az �gyr�l a fekete k�nyvet. Nem, nem, nem! Nem szabadott volna elolvasnom egyetlen sor�t sem. Most is sec perc alatt a gyeng�mbe tal�lt: voltak �rz�seim, amik hozz� k�t�ttek, �s � egyenesen azokat c�lozta meg, hogy el�csalogassa az irgalmat a sz�vemb�l.
Magamra r�ntottam a takar�t. Nem akartam sem l�tni, sem olvasni �t, soha, de soha, de soha t�bb�!
Innen is-onnan is z�ld szemek villogtak fel�m. K�s�rtett. Megk�rny�kezett angyalarc�val, smaragdk�nt pulz�l�, mag�val ragad� tekintet�vel, mely oly sok mindent �zent egyetlen pillant�ssal, de megfejthetetlen volt; �s l�lekbe tipr� hidegs�g�vel, mellyel m�g csukott szemem kapuj�n is �tl�pett. A fi� eg�sz l�nye azt sugallta, hogy sz�vszor�t� �lc�ja m�g�tt valami csod�latos, valami kiv�telesen egyedi lakozott, holott �n magam is megmondtam r�la, hogy ez t�veszme volt. �s ez volt az, ami vonz�v� tette Denemet: a pokolba billen� ellent�tess�ge, ami b�rkit mag�val r�ntott, ha nem j�rt k�t l�bbal a f�ld f�l�tt; ha egyetlen egy pillanatra elgyeng�lt �s beleer�ltette a j�t az �sszk�pbe…
Denem. A lelkemmel fizetek �rted, ha most felemelem a napl�dat, �s beletekintek.
Denem! Mi�rt vagy ilyen?!
Denem… mi�rt �rzem �gy, hogy m�r ink�bb �lsz bennem, mint a napl�dban? Mi�rt te t�lt�d ki minden szabad percemet, minden k�sza gondolatomat? Te megsz�llsz engem.
- Lily! – suttogtam.
V�r�s haj� bar�tn�m r�gvest az �gyam mellett termett. Nem aludt � sem.
- Aludj velem, k�rlek.
Lily megsimogatta a fejemet �s beb�jt mell�m. Nem k�rdezett semmit, csak bef�rta mag�t a p�rn�mba �s n�zett r�m, hatalmas z�ld szemeivel… z�ld szemeivel…
Kifakadtam.
M�r az � k�p�ben is csak Denemet l�ttam. Betege voltam ennek a fi�nak…
- Nem hagy b�k�n. �r�letbe akar hajszolni – leheltem remeg� hangon.
- Elint�zz�k �t. Aludj!
Lily mag�hoz �lelt �s csendes d�dol�s�val �lomba ringatott.

Avery m�g�tt indultam el a roxmortsi �llom�sra. Lily mellettem j�tt, �s n�ha a zsebben hordott kezemre sand�tott: v�rta, hogy mikor t�nik el a napl�t jelz� dudor a tenyerem al�l.
De Denem mindv�gig a m�sik oldalamon volt. B�r nem l�ttam �t, �s l�bnyomokat sem hagyott maga ut�n a friss a h�ban, a leghat�sosabb m�dszer�vel �rt�semre adta, hogy megfigyel�s alatt tartott: kihaszn�lta, hogy n� vagyok.
Lily rugdal�z�sa nem hozta meg a v�rt eredm�nyt: k�ptelen voltam r�. Denem langyos ujjai a szabad kezemre fon�dtak, �s eg�szen az �llom�sig a h�velyujj�val simogatott, amire nagy nyeldekl�ssel siker�lt is magyar�zatot tal�lnom: tudott a tervemr�l. Nyilv�n kihallgatott minket este Lilyvel. H�t m�r semmi sem volt titok el�tte?
- D�nts, Liz!
Lily hangja jeges volt, mint maga az id�j�r�s. Megh�kkenten a napl�ba markoltam.
- Ki a fontosabb? Mi, a bar�taid, vagy �, az �l�sk�d�d?
Megtorpanva el�h�ztam a fekete f�zetet.
- Ti – mondtam egy�rtelm�en.
- Akkor h�t?
Denem keze a csukl�mra szorult. Durv�n megr�ntotta a kezemet, mik�zben fekete szavakat festett el�m a h�ba, de csak �n l�ttam �ket.
- Lily… - ny�gtem fel. – Nem engedi…
- Akkor majd �n megteszem – azzal kit�pte a kezemb�l a napl�t �s ugyanazzal a mozdulattal Avery t�sk�j�ba b�jolta. Mire �szbe kaptam, a mardek�ros sr�cok m�r hossz� m�terekre voltak t�l�nk, �s csak l�p�sek v�lasztott�k el �ket a peront�l. Sikoltva ut�nuk eredtem. Nem tudtam az ig�t, amivel magamhoz h�vhattam volna a napl�t, de vissza kellett kapnom. Minden �ron.
Ha Avery�k be�lnek egy f�lk�be, v�gem van. �r�kre elvesz�tem Denemet!
P�lc�mat a let�masztott l�d�ra szegeztem �s elki�ltottam magam:
- Diffindo!
Avery kofferja sz�trobbant. Rohantam fel�, ahogy csak tudtam. Nagy szerencs�mre m�r t�volr�l felfedeztem a napl�t k�t z�ld als�gyatya k�z�tt, �gy c�lir�nyosan haladhattam. A fi�k sietve kapkodni kezdt�k Avery g�nceit, s l�ttam, ahogy Nott kez�be ker�lt a fekete k�nyvecske…
- Invito!
A napl� kiugrott a sr�c kez�b�l �s egyenesen a karjaimba r�ppent.
Hanyatt v�g�dtam. Avery bossz�san megindult fel�m, mik�zben h�tr�ltat� �tkot sz�rt r�m, de a jeges �tszakaszon megcs�sztam �s a v�letlen m�vek�nt begurultam egy nagyobb h�kupac m�g�. Merlinnek h�la, James�k �ppen arra j�rtak �s megmentettek, �n meg, mialatt ell�tt�k a mardek�rosok baj�t, elt�ntettem a napl�t a ruh�im m�ly�re �s felkapaszkodtam a vonatra.

Na tess�k! Mi lehetne rosszabb, mint egy s�rtett bar�tn�vel utazni haza kar�csonyra?
Lily szem�lyes s�rt�snek vette, hogy megtartottam Denemet. Sajn�lom, de annyira megijedtem, hogy nem volt m�s v�laszt�som: vissza kellett szereznem �t.
„Meg�l�m a bar�tn�det, miel�tt megtehetn�d.”
Denem �r�kre el�sta mag�t el�ttem. R�la meg csak annyit, hogy nem egy hamar fog tiszta inget kapni t�lem. Magyar�n megmondva soha.
Anya �s apa vid�man k�sz�nt�ttek az �llom�son. �n b�cs�t intettem a Tekerg�knek �s Lilynek, �s f�j� sz�vvel hazat�rtem a mi kis Jastelen birtokunkra.
Semmilyen kar�csonyi hangulatom nem volt. Any��k m�g a d�lut�n �t �rai eb�d el�tt visszamentek dolgozni, mert nekik m�g nem volt sz�net, �gyhogy egyed�l ehetett a fene a bazi nagy h�zunkban, a bazi nagy �gyamon, ahol �r�k hosszat forgol�dtam �des semmittev�sben. M�g kaj�lni sem volt kedvem, pedig anya a kedvencemet k�sz�tette: mil�n�i makar�nit egy kil� sajttal.
Egyszer csak kopogtattak. Tudtam, hogy James �t fog ugrani a napokban (legal�bb h�szszor, mert Sirius n�la telelt), de azt az�rt nem gondoltam volna, hogy m�r ilyen t�jban itt lesz �th�vni magukhoz
- Gyere! – ny�gtem bele a p�rn�mba.
Ny�lt az ajt�.
- Elisabeth…
Bassza meg. Ki engedte meg, hogy kij�jj�n a napl�j�b�l? Le kellett volna l�ncolnom, miel�tt a nappaliba dobtam volna… hm… eg�szen k�zel esett a kandall�hoz, amiben teljesen v�letlen�l �gett a t�z. Nem gondol, nem gondol, nem gondol.
Becsukta maga m�g�tt az ajt�t; rem�ltem, kifel� menet.
- �n… �n ezt nem �gy akartam. Sajn�lom. - H�t nekem azt�n �rdemes volt rem�nykednem!
A v�laszom: bassza meg.
- Nem akarok haragban lenni veled.
�n meg igen. �s akkor mi van?
- Ha �rdekel, odalent meggyulladt a sz�nyeg – k�z�lte ezt olyan sz�ntelen hangon, hogy el�sz�r fel sem fogtam, mit jelentett ez az �n esetemben.
Bassza meg! Felugrottam �s f�lrel�ktem �t az ajt�b�l.
Na tess�k! Ezt is megkaptam! A napl� �tvezette a t�zet a sz�nyegre, mert �nagys�ga ugyeb�r nem gyulladhatott meg. Gyorsan, valamit! Denem kez�be nyomtam a p�lc�mat �s r�d�rrentem:
- Oltsd m�r el, ne csak �llj itt!
A sr�c nagy kegyesen meglend�tette a p�lc�mat �s egy Aquamentivel lelocsolta a l�ngokban �ll� r�szt. Most meg minden el�zott! A hajamat t�ptem idegess�gemben: m�terszer m�teres koromfolt maradt a t�z hely�n.
Leroskadtam egy fotelba �s dermedten b�multam a katasztr�fa s�jtotta ter�letet.
Any�m meg fog �lni.
- Ha rendbe hozom, szent a b�ke? – fordult hozz�m Denem �les pillant�ssal.
H�t engem nem fog megv�s�rolni.
- Nem – �lltam fel eme nemes egyszer�s�ggel, �s d�ng� l�ptekkel visszavonultam a h�l�k�rletem… bocs�nat, a szob�mba.