- ���!

A vis�t�som bet�lt�tte az eg�sz h�zat, de tal�n m�g a szomsz�dban is meghallatszott.

A f�rd�szobai t�k�rben egy fekete haj�, fekete szem� l�ny gyanakv�st kifejez� arca l�tszott. Ezid�ig nem is volt semmi baj, de!

K�z�p�tt valami nem stimmelt, de nagyon nem; olyannyira nem, hogy rettent�en.

A l�ny orra nem volt egyenes vagy finom pisze; s�t egy�ltal�n nem illett szab�lyos von�saihoz, mintha valaki kicser�lte volna. Mert a l�ny orra olyan volt, mint a meseb�li vasorr� b�b��: hossz� �s g�rbe, r�ad�sul a leghegy�re odan�tt egy gusztustalan szem�lcs! Ezut�n m�r �rthet� volt, ha a l�ny arca falfeh�rr� v�ltozott, fekete haja �gnek �llt, szemei vill�mokat sz�rtak.

- Denem!! – ki�ltottam �llatias hangon, �s lerobogtam a nappaliba vezet� l�pcs�n.

Ha nem �n lettem volna a sz�ban forg� l�ny Isten bizony, hogy nem lettem volna m�rges! �ppen ellenkez�leg, j�t nevettem volna szeg�ny szerencs�tlenen, akit �gy t�rbe csalt a napl�ja - de mivel �n, Elisabeth Tailor Wood voltam, akit ily r�tul megcs�foltak, a vasorr bossz��rt ki�ltott!

�nagys�ga a kedvenc fotelomban terpeszkedett �s lehajtott f�vel az ujjait n�zegette.

El�je toppantam �s �sszefont karokkal len�ztem r�.

- Nem vicces – sziszegtem.

K�z�mb�sen tov�bb birizg�lta az ujjait.

- Ut�llak! – fakadtam ki el�g gyerekesen (�n legal�bb beismertem, hogy n�ha �gy viselkedtem, mint egy �vod�s), mire kinevetett. Kinevetett. Kinevetett! Wood most h�zza fel mag�t, �rzitek?

R�vetettem magam �s kegyetlen�l p�f�lni kezdtem, ahogy anno �t�ves koromban Jasont szoktam, ha a lehat�rozottabb tiltakoz�som ellen�re meg�nt�zte a macsk�mat, Macsk�t. Annyi k�l�nbs�g volt a k�t p�ros�t�s k�z�tt, hogy Denem nem �t�tt vissza, csak nevetve f�lrel�k�dte a kezeimet (ez volt a szerencs�je), �s k�zben szemtelen�l a k�pembe vigyorgott.

- Te diszn�! Csin�ld vissza! – k�veteltem a haj�ba akaszkodva. Na, erre m�r lelohadt a vigyor a k�p�n…

- ���, ne! – jajdult fel.

- Nekem a r�gi orrom kell!! – Szinte m�r b�gve r�zogattam a v�ll�t. – Sirius… nem… nem l�thatnak meg �gy, �rted?!

Z�ld szeme felizzott. Megdermedtem…

Nem is tudom, mi t�rt�nt volna, ha abban a pillanatban nem sz�lal meg a cseng�. Denem nagyon pipa volt r�m – nem �rtettem, mi�rt, hiszen eddig az eg�sz balh�t komolytalan j�tszadoz�snak vette -, �s tal�n m�g jobban meg�tkozott volna, ha nem �rkezik vend�g�nk…

Lem�sztam r�la �s az ablakhoz futottam.

Potter…

Visszarohantam hozz� �s felr�ntottam az �l�hely�r�l. S�t�ten m�regetett. S�r�n t�gul� orrcimp�i egy�rtelm�en jelezt�k sz�momra, hogy a sodr� esem�nyekt�l maxim�lisan kiakadt: ha James meghallott minket veszeked�s k�zben, nek�nk v�g�nk volt.

- Ez James! El kell t�nn�d! – �s m�r futottam is ajt�t nyitni.

- �, Liza!

�gas pajt�s betrappolt az ajt�n �s kap�sb�l az el�szoba sz�nyeg�re vert mag�r�l k�t kil� havat. Any�m nem lesz elragadtatva. A t�bbi s�lyfeleslegt�l a nappali fel� menet szabadult meg, mivel elfelejtette levenni a csizm�j�t, pedig n�lunk ez volt az els� �s legszentebb parancsolat, amivel minden bar�tom tiszt�ban volt: cip�ben egy m�tert se tov�bb! Any�m meg fog �lni: ott a ki�getett sz�nyeg, itt a cip�nyom.

Szem�veglencs�i azonnal p�r�sodni kezdtek a nagy h�m�rs�kletk�l�nbs�gt�l, de nem olyan gyorsan, hogy ne tehetett volna megjegyz�st az orromra:

- Nocsak, Woody! Elhiszem, hogy min�l nagyobbat szeretn�l, mert h�t ki nem… - kezdte t�tov�n, azt�n felb�torodva folytatta: - De ott nem a m�ret a l�nyeg, higgy nekem!

Id�tlen�l r�vigyorogtam.

A k�vetkez� komment�rja sem volt �nyemre: a nappaliba l�pve ocsm�ny fintor ter�lt el az arc�n �s �gy sz�lt:

- Oda�gett a pattogatott kukorica?

Nem, a sz�nyeg – gondoltam magamban, �s miut�n helyet foglalt Denem fotelj�ban (� ugyanis elt�nt) �s felborzolta �zott haj�t, kiss� t�relmetlen�l k�rd�re vontam.

- Mi j�ratban erre? – vet�dtem le el� a rekami�ra.

- Csak levelet hoztam – �rkezett megh�kkent� v�lasza. Eddig minden esetben baglyot haszn�ltak, sosem hozt�k �t a post�t szem�lyesen.

A lev�l az j� – vontam v�llat, �s �tvettem t�le a k�ldem�nyt.

Kedves Lizzy!

Black �k�r�sa volt, amit Dumbledore professzoron k�v�l eddig m�g egyetlen tan�r sem tudott �tk�dolni a hivatalosan haszn�lt latin abc-re. Igaz, az igazgat� sem pr�b�lkozott egyn�l t�bbsz�r; harmadikban v�rt izzadt, mire kibogar�szta a fi� roxmortsi k�relm�t … (Term�szetesen James ez al�l is kiv�telt k�pzett: � megtanulta bar�tja rejtjeleit �rtelmezni). A tan�rok �ltal�ban olvasatlanul H-t adtak a dolgozataira, pedig tudom�som szerint m�g B sem volt meg – hogyan lett volna, mikor a k�nyvt�rba is csak h�ly�skedni j�rt be (Hova nem?), �s az �v v�g�t lesz�m�tva sosem tanult?

L�tj�tok, Sirius ez�rt nem bukott meg. Eddig…

A vizsg�kig feltorn�zta mag�t valahogy Elfogadhat� szintre, �vk�zben meg macskakapar�sonk�nt kapott egy k�zepes er�ss�g� jegyet. Nagy szerencs�je volt, hogy gyakorlatban j�l teljes�tett, m�sk�pp nem k�ny�r�ltek volna meg rajta ilyen k�nnyen… H-t adni a semmire!

- Szeretn�lek megh�vni a ma esti pizsama partimra! – harsogta bar�tom igazi h�rn�kh�z m�lt�an. - Gyere el! Al��r�s: Tappmancs

- Ennyi?

�gas b�lintott. �n csal�dottan b�lintottam. Visszab�logatott.

Elnevett�k magunkat. Ekkora �kr�ket, mint mi!

- Ha any�m elenged, sz�ve… - Megakadtam. K�pzel�dtem volna, vagy t�nyleg h�tba v�gott valaki? - H�t… nem fog menni… - hebegtem, rem�lve, hogy nem volt t�l felt�n� a „sz�vesen” sz� megszak�t�sa.

- Mert hogy? – vetett r�m sz�r�s szemeket Potty.

- Mert hogy mert hogy – z�rtam le a t�m�t megmakacsolva magam.

K�l�nben sem lett volna kedvem mindj�rt a sz�net els� napj�n ler�szegedni, hiszen csak most �rtem haza, s a k�nyszer� �jszak�z�sok �ta m�g egyszer sem aludtam ki magam rendesen. Igaz, d�lut�n egy kicsit elb�lintottam, de az akkor sem volt ugyanaz, mintha 12 �r�t t�lt�ttem volna a puha p�rn�k �s takar�k k�z�tt. F�radt is voltam, Denem alaposan felem�sztette az energi�imat.

�gas felkelt, jelent�s�gteljesen k�rbetekintett a szob�ban (�risten, Lily k�p�tt?) �s r�vid b�cs�zkod�st k�vet�en kil�pett a h�z ajtaj�n.

- Egy�bk�nt idefel� j�vet hallottam egy sikolyt – jegyezte meg, mik�zben leh�tr�lt a jeges l�pcs�r�l. Drukkoltam neki, hogy �t k�zben lebukfencezzen, de nem cs�szott meg.

- Biztos nem �n voltam – v�gtam r� gyan�san komolyan.

H�t nem megmondtam �n, hogy m�g Potter�k is hallott�k?

- Biztos – mondta, �s elkocogott.

H�t ennyi. �gas l�togat�sa v�get �rt, j�hetett vissza Denem a maga saj�tos modor�val, amit m�r �gy hi�nyoltam, k�r�lbel�l �t perces n�lk�l�z�s ut�n!

Mire visszat�rtem a f�stszag� helyis�gbe, m�r a kandall� el�tt t�prengett a vid�man ropog� t�zet b�mulva. Arc�n sejtelemes t�ncot j�rt az alant �lelkez� l�ngok f�nye. Finom von�sait megnemes�tette az �tsuhan� �rnyak l�gy simogat�sa, de ig�z� szemp�rja hideg maradt, mint a k�; b�rmi, ak�r testi, ak�r lelki meleg �rte.

- A sz�leim mindj�rt itt lesznek – sz�l�tottam meg �vatosan.

Fel�m fordult. Z�ld szemei higgadts�got t�kr�ztek, ahogy tekintet�nk sokatmond�an �sszekapcsol�dott.

- Nem akarsz esetleg felmenni a szob�mba? – k�rdeztem a talpamon ringat�zva, hogy zavaromat leplezzem.

B�lintott, egy nonverb�lis ig�vel megjav�totta a sz�nyeget �s fels�t�lt a l�pcs�n.

�n a napl�val a kezemben a konyh�ba mentem. Hamarosan nyolcat �t�tt az �ra, p�r perccel k�s�bb pedig hallottam, amint a sz�leim nagyokat s�hajtozva meg�rkeztek.

Vacsora alatt megbesz�lt�k az �vet, �k k�s�bb megk�rdezt�k, hogy mit k�rek kar�csonyra. Nem igaz�n v�gytam k�zzel foghat� dologra, ink�bb f�radts�gra hivatkozva magukra hagytam �ket.

- Furcsa lett ez a l�ny… - hallottam ap�m szomork�s megjegyz�s�t a l�pcs�r�l.

- Hagyd csak! Most n� be a feje l�gya – intette le any�m szel�den.

Val�ban ez t�rt�nik velem? Feln�v�k, mint a t�bbi l�ny az �vfolyamomban? Olyan komoly �s felel�ss�gteljes leszek, mint Lily, Remus vagy Denem?

Ha ez �gy van, nem �rdemes feln�ttnek lenni. Sok�ig hittem, hogy ha majd nagy leszek, minden k�nnyebb lesz; mert szabadon var�zsolhatok, mert senki sem mondhatja meg nekem, hogy kivel, mikor, mit csin�lhatok; mert ha bemegyek egy kocsm�ba, csak legyintek a p�lc�mmal �s k�rdez�s n�lk�l kiszolg�lnak… de ezek m�ra semmit sem jelentenek nekem. Egy kisl�ny �lmai, v�gyai voltak; hirtelen fellobban�sok, a fi�bar�tok hat�sa – muland�k.

Miben lenne j� sz�momra, ha b�rhol var�zsolhatn�k? Itthon nekem kellene takar�tanom, �n var�zsolhatn�m fel a mosottat a tereget�re, portalan�thatn�k �s mosogathatn�k, mint annak a rendje. Any�m a 17. sz�let�snapom ut�n r�m ruh�zn� a h�ztart�st. �s ha k�redzked�s n�lk�l �tugorhatn�k Jameshez? M�r a Roxfortban sem akartam vel�k lenni - nem az�rt, mert nem szerettem �ket, hanem mert hosszt�von f�raszt�nak tal�ltam a h�lyes�geiket. Ha pedig alkohol kellett, eddig is meg tudtam h�vatni magam, �s m�g fizetnem sem kellett �rte.

A nagykor�s�g felesleges p�nzkidob�s! T�m�rdek tennival�t, elk�telezetts�get �s gondot von maga ut�n, elveszi a szabadid�t �s komolly�, ki�gett� tesz. A zuhanyz� fal�t t�masztva r�d�bbentem, hogy ebben a n�gy h�napban kevesebb �lm�nyben volt r�szem, mint az elm�lt �vekben egy h�t alatt.

Engem cs�ny�n �tvertek. A hatodik nem a legszebb, hanem a legrohadtabb iskola�v a kamasz�letben!

Legsz�vesebben egyfolyt�ban lelkiztem volna, ha lett volna kivel; ha tehettem volna, belev�gtam volna egy komoly kapcsolatba, de m�r senki sem felelt meg k�nyes �zl�semnek; ha pedig probl�m�im ad�dtak, nem ber�gtam, hanem a hangulatomt�l f�gg�en fel�r�ltem magam a tanul�sban, vagy begub�ztam.

De ami a legrosszabb, hogy �jabban mindent komolyan vettem! Ha McGalagony k�t centim�tert igaz�tott a p�lcamozdulatomon, ha egy mardek�ros kifejezte a nemtetsz�s�t valamely testr�szemmel kapcsolatban, ha egy b�jitalba egy grammal t�bb macskagy�keret tettem, mint el��rt�k, ha Sirius a bolond napj�n bemutatott nekem, nem b�rtam r� legyinteni. Megs�rt�dtem, el�gedetlenkedtem, �ktelen d�h�s lettem �s… �s…

Most meg arr�l gy�zk�dtem magam, hogy ne ismerjem be a leg�get�bb, a legsz�rny�bb, a legnyomaszt�bb igazs�got; azt, hogy lelki t�rsam �ppens�ggel lett volna, csak nem �gy, ahogy szerettem volna, ahogy kellett volna, �s ahogy m�sokn�l norm�lis volt. Hogy nem b�rtam elfogadni, hogy � csak, �s nem csak egy k�nyv volt az �letemben!

H�t kellett nekem Denem? Kellett nekem, hogy egy napl�ba z�rt eml�k neveljen �rettebb gondolatokra, sarkalljon visszafizet�d� tettekre? Egy mardek�ros, maga a k�gy�s alap�t� ut�da, egy Hal�lfal�? Azok a bizonyos (griffend�les) gener�ci�k forogn�nak a s�rjukban, ha mindez tudom�sukra jutna.

R�m sz�lt, hogy tanuljak: tanultam. Azt mondta, hogy ig�nytelen az �r�sk�pem: lesz�rtam �rte, titokban meg lapsz�lekre �s tank�nyvbor�t�kra �rogattam, hogy legal�bb az al��r�som dekorat�v legyen.

Sirius egy december reggel belek�t�tt az �lt�zk�d�sembe. A ruh�im fele a kuk�ban landolt… Lily, a mindig csinos, a mindig magabiztos Lily elfintorodott a hajamra, mert „tiszta t�redezett” volt. Elfenekeltem a f�s�mmel �s egy heted�vessel lev�gattam a v�g�t.

A lavin�t - amit ez a sok kis apr�s�gok dagasztott �ri�sira -, Tom Rowle Denem napl�ja ind�totta el.

Megint csak azt k�rdezem: kellett ez nekem?

Tess�k: megkaptam.

- Liza! – ki�ltotta anya a f�ldszintr�l. – Gyere le egy kicsit!

Pizsam�san lerohantam a l�pcs�n �s befordultam a konyh�ba.

Rossz �rz�s fogott el. Apa a pultnak t�maszkodva idegesen matatott a zseb�ben, nem messze egy t�l friss s�tem�nyt�l, ami furcs�n �ssze volt esve; anya pedig a k�st tartotta, amivel azt a f�rmedv�nyt felv�gni sz�nd�kozott.

El�sz�r nem sz�laltak meg. Ahogy a szekr�nyre t�vedt a szemem, �sszefacsarodott a sz�vem a nagy ijedelemt�l: vacsora el�tt a mosogat� mell� tettem a napl�t, de most nem volt ott. Az �tkez�asztalra sand�tottam; nem tett�k f�lre… nem vittem fel a szob�mba. Nem, nem, itt kellett, hogy legyen!

Gomb�c n�tt a torkomba.

- Ap�d s�t�tt.

Este kilenckor, f�radtan, mikor am�gy sem k�pes koncentr�lni? Ez semmik�pp sem jelenthetett j�t!

- Elkezdtem felszelni a m�v�t. 

Istenem! Ugye nem? A balsejtelem fojtogat� d�monk�nt telepedett r�m.

- Ne haragudj, sz�vem, baleset volt – s�t�tte le a fej�t ap�m b�nb�n�an.

Fordult velem a vil�g. Any�m odat�mogatott a s�tem�nyhez, �s ekkor megl�ttam, hogy egy cs�k m�r le volt v�gva bel�le. Anya f�lreh�zta a k�l�n�ll� szeletet, �s…

- Ugye nem a bar�todt�l kaptad?

Z�gott a f�lem. A s�ti sz�l�b�l Denem napl�j�nak sz�le kandik�lt ki!

Ap�m k�rd�se l�gva maradt a leveg�ben. A sz�m el� kaptam a kezemet �s hossz� m�sodpercekre �gy maradtam.

Az els� gondolatom az volt, vajon h�ny fokon s�thett�k meg?

A m�sodik: ugye nem lett bel�le n�ger?

A harmadik: itt valaki ma m�g fizetni fog.

Nekiestem ap�m gy�rtm�ny�nak �s addig cinc�ltam, am�g a kis fekete k�nyv ki nem szabadult bel�le, azt�n f�ktelen haragomban �s k�ts�gbees�semben f�ldh�z v�gtam az el�tkozott �dess�get, pedig ap�m sz�v�t-lelk�t beletette, ahogy mondani szok�s. A sz�leim sajn�lkozva n�zt�k, mint k�zd�ttem meg a forr� anyaggal, mint kapartam ki bel�le a sz�vemnek oly kedves f�zetet, ami most �rnyalatokkal s�rg�bbnak t�nt… M�g az�rt sem feddtek meg, amikor tombolva nekir�gtam a t�lc�t a frissen meszelt falnak. Ezut�n a s�tem�ny morzs�kon �t felrohantam a szob�mba �s magamra z�rtam az ajt�t.

- Tom! - A napl�t az �gyamra fektettem �s el�je vetettem magam. – Tom! Ugye nincs bajod? Tom! – harsogtam r�m�lten.

A napl�lak� nem jelentkezett.

- Tom, ne csin�ld ezt! Neked semmi sem �rthat – gy�zk�dtem magam, m�gnem simogatni nem kezdtem a ragacsos bor�t�t. – Tom…

Elpityeredtem. Denem biztosan nagyot csal�dott bennem, ami�rt hagytam �t ap�m �ltal egy tepsi forrong� pisk�tamassz�ban odakozm�ltatni. Megut�lt, meg�llap�totta r�lam, hogy semmire sem vagyok j� �s elhagyott…

- Legk�zelebb �vatosabb is lehetn�l… - lehelte a f�lembe egy l�gy fi� hang.

Megp�rd�ltem �s megragadtam a v�ll�t.

Tet�t�l-talpig kormos volt, �s ahogy r�m f�jta a leveg�t, �gett szagot �reztem ki�ramlani a sz�j�b�l. �s igen, a haja is sz�rke gomolyagot eregetett: az eg�sz ember f�st�lt!

- Istenem, Tom! – vetettem magam a nyak�ba. Azt�n elszontyolodva: - Most m�r t�nyleg mosnom kell r�d.

Elnevett�k magunkat, � pedig vetk�zni kezdett. Elk�rte a p�lc�mat, hogy tiszt�t�b�b�jokat sz�rhasson elkoszol�dott ruhadarabjaira, �s am�g a f�ldre dob�lt g�nceiket kezel�sbe vette, �n pironkodva megn�ztem magamnak tet�t�l-talpig…

V�g�l is mit v�rt az ember egy mardek�rost�l? Z�ld als�gaty�t hordott, ahogy tippeltem; de amikor a ruh�k alatt k�rosan v�konynak �t�ltem, nem volt igazam. Nem volt olyan rossz testfel�p�t�s�, csup�n sov�nyka �s kev�sb� izmos… fogjuk az �rvah�zra, vagy arra, hogy nem vett�k be a kviddicscsapatba.

A l�bait hagyjuk, mert tiszta sz�r�sek voltak, r�ad�sul fekete sz�nben (de azt az�rt megjegyzem, hogy feh�r b�re enyh�n sz�lva kietlen pusztas�gnak sz�m�tott Sirius sz�rdzsungel�hez k�pest). Ami megd�bbentett, hogy volt egy cs�nya forrad�s a t�rd�n (biztosan nem gy�gy�t� kezelte, hanem mugli orvos, vagy m�g az se), aminek kihajolva �szrevettem a l�bsz�r�ra ny�l� folytat�s�t. Hogy hol szerezte, rejt�ly, de ha firtatn�m, r�j�nne, hogy az etikusn�l egy kicsit alaposabban szem�gyre vettem…

Egy�bk�nt nem tudom, mi volt ebben olyan izgalmas, �gyhogy nem vigyorogtam tov�bb. Egy j� f�rfi segg, na �s?

De hogy milyen feh�r volt! Ha oda�ll�tottam volna a fal mell� (nem oda, ahol az el�bb �sszes�tiztem), kivil�g�totta volna a szemem.

- O�.

H�t ez t�nyleg o�.

Elporladt a ruh�ja!!

J�l van, nyugalom.

- Mi�rt takarod el a szemed? – k�rdezte �rtetlen�l.

- Gondoltam, nem v�rom meg, am�g az als�d is �gy v�gzi – feleltem h�nyavetin.

Egy�bk�nt ritka szar �rz�s volt, ahogy a tenyerem hozz��rt az �j orromhoz. Bl��, sz�r�s szem�lcs!

Bes�ppedt mellettem az �gy: Denem, a nagys�gos mardek�ros leereszkedett hozz�m.

- Wood!

Ez h�zelg�nek hangzott.

- �gy hi�nyzik a r�gi orrod… ha esetleg visszacsin�ln�m, adn�l nekem valamit?

- Igen, egy puszit – kacagtam, �s vid�man a szem�be n�ztem.

Kicsit elpirult.

- Ingre �s nadr�gra gondoltam – eg�sz�tette ki mag�t sz�rakozottan m�sfel� n�zve. – Egy�bk�nt mit sz�ltak hozz� a sz�leid?

- Semmit. James is ilyen h�lyes�gekkel szokott sz�rakozni, amikor siker�lt elcs�rnia az apja p�lc�j�t. Any�m�k az ilyet m�r fel sem veszik – legyintettem az ajt� fel� indulva. – Tudod, k�t fejn�l kezd�dik a cs�cs…

Azzal otthagytam az �gyamon �s �tsomford�ltam Jason szob�j�ba. A sz�leim h�l�ja a folyos� v�g�n volt, a mi szob�inkkal egyenl�sz�r� h�romsz�get z�rva, �gyhogy volt okom aggodalomra. Ha az �s�k most fognak felj�nni, �s meghallj�k, ahogy Jas szekr�ny�ben turk�lok, biztos idej�nnek, hogy k�rd�re vonjanak.

�vatosan kit�rtam a gardr�b els� ajtaj�t: odabent illatos ingek l�gtak t�zes�vel. Leakasztottam h�rmat, ami nem t�nt olyan b�nek (Jason testesebb volt Denemn�l; azt meg nem akartam, hogy Denem �gy n�zzen ki, mint egy hajl�ktalan), azt�n nagy nehezen tal�ltam r� k�t farmert is, ami �vvel egy�tt elvileg nem l�ty�ghetett rajta.

Boldogan visszamas�roztam a szob�mba a szerzem�nyeimmel. Tom az �gyamon fek�dt �s a karba tett k�zzel a mennyezetet f�rk�szte.

- N�zd, mit hoztam neked! – g�gy�gtem neki, �s a fej�re sz�rtam a ruhak�teget.

Fel�lt, kritikus szemekkel v�gigbogar�szta a k�n�latot �s belet�r�d�en fels�hajtott:

- Bord�…

- Van egy z�ld is – vettettem ellen. – Ha meg nem tetszik, mi�rt nem hozol valamit a napl�db�l?

M�rgesen r�m szisszent:

- A napl� nem a Roxfort m�solata, iskolai egyenruh�kkal tele!

- H�t akkor mi? – vet�dtem mell� k�v�ncsian.

- Egy… egy b�rt�n – keresg�lt a megfelel� szavak ut�n. - Az van benne, amit beviszel. Abban j�ssz ki, amiben bement�l.

- �s te nem is vagy eml�k.

M�g �n is meglep�dtem rajta, hogy ilyen meg�llap�t�sra jutottam. Denem els�padt, teste �ttetsz�v� v�lt: d�bbenet, f�lelem �s hideg uralta a von�sait. Megfagyott k�r�l�tt�nk a leveg�. B�tortalanul t�gra ny�lt szemeibe n�ztem, melyek �les j�gcsapokk�nt v�gigszurdalt�k az arcomat, de nem sz�ltam. Nem mondtam el, hogy mire alapoztam a v�lem�nyemet, �s nem biztos�tottam r�la, hogy sz�momra teljesen mindegy volt, hogy ki �, mert j�l �reztem magam vele. �s ez volt a l�nyeg, nem? Hogy k�t ember – igen, Denem k�ts�g k�v�l ember volt – j�l kij�tt egym�ssal, �s seg�tett�k egym�st a bajban.

- Minek tartasz? – k�rdezte a k�nos csendet megszak�tand�. – Minek tartasz engem?

Sz�r�s tekintet�vel megk�vetelte, hogy v�laszoljak; h�t mit mondhattam volna m�st, mint azt, amit ir�nta �reztem:

- A bar�tomnak tartalak.

Els�padt. Hi�ba pr�b�lt �rtelmes v�laszt adni, egyetlen �ltala ismert k�nyv sem adott t�mpontot, hiszen a bar�ts�got nem lehetett tudom�nyos alapokra fektetni (csak igen kiv�teles esetekben). Ha minden igaz, � sosem volt az �rzelmek bajnoka - �s am�g �n „ami a sz�vemen, a sz�mon” t�pus voltam -, � a realit�sban, az �sz nagys�g�ban hitt. Hogy birk�zott volna meg velem? Dumbledore szerint sosem volt bar�tja.

- De h�t annyira k�l�nb�z�ek vagyunk… - Mag�ba roskadva fels�hajtott.

- Mi�rt?

Elbizonytalanodva r�m pislantott:

- �gy �rtem… - vakartam a fejemet – te mardek�ros vagy, �n pedig griffend�les. Ez annyira…

Nem tudtam befejezni. K�l�nb�z�nek k�l�nb�z� volt, de nem �rtettem, hogy ez mi�rt �s hogyan g�rd�thetett volna akad�lyt k�z�nk. Ekkor m�g nem j�ttem r�, hogy � t�bbre gondolt:

- M�sok az eszm�ink – sz�lalt meg kisv�rtatva.

- De h�t… de te m�r nem hiszel benn�nk! Vagy igen? – belekapaszkodtam a v�ll�ba, hogy fel�m forduljon. - Te nem lehetsz ilyen buta!

A szemei azt sugallt�k, hogy igenis, � m�g mindig ugyanazon az �ton j�rt, �s tov�bbra is makacsul ragaszkodott Mardek�r elveihez, hi�ba pr�dik�ltam neki. El�sz�r szil�rd meggy�z�d�st l�ttam benne…

Azt�n mintha megv�ltozott volna; mintha a meg�rt�s szikr�t fogott volna mag�val ragad�, kifejez� �riszeiben, felolvasztva egy kicsit kiismerhetetlen hideg�b�l.

Eddig j�gszobor volt: egy zimank�s, sz�mtalan titkot rejt� l�ny, telve nagys�gr�l �s hatalomr�l sz�l� �br�ndokkal; �m ezek puszta t�nyek voltak, nem volt benn�k semmi emberi… nem lehetett megtudni bel�l�k, hogy kit z�rt el a sz�v�ben; s�t, a napl�j�ban Tom Denem. Szavakkal dob�l�ztunk, �n is, Dumbledore is �s Lily is, an�lk�l, hogy megbolygattuk volna Denem n�z�pontj�t.

N�h�ny h�nappal ezel�ttig.

�n magas r�pt� gondolataiban megv�t�ztam, � pedig t�lont�l okos �s mag�nyos volt hozz�, hogy meg ne r�gja az el�je vetett csontot.

H�t ez�rt nem egy k�nyv, itt a magyar�zat! A k�nyvek nem v�ltoznak tartalmukban; t�teleikben nem vesznek 180 fokos fordulatot; hiszen akkor mondhatn�nk a halottra, hogy �l�, a var�zsl�ra meg, hogy mugli (k�pzelj�k csak el, mi t�rt�nne, ha a lexikonok meggondoln�k magukat); de legf�k�ppen nem �reznek! Tom viszont k�pes fejl�dni, k�pes �n�ll� d�nt�sek meghoz�s�ra, mik�zben alkalmazkodik �s tanul.

�s �rez.

Most �ppen h�l�t �s �r�m�t, ami�rt a bar�tomnak vallottam.