Szenteste reggel�n cs�r�mp�l�sre �s h�v�s, idegess�gt�l pattog� parancsszavakra �bredtem: any�m rontott be a szob�mba, �s a padl�sr�l lehozott �tk�szlettel egyens�lyozva leh�mozta r�lam a takar�t. Ek�zben �les hangon r�m ki�ltott:

- Gyer�nk, Liza! M�g ki kell takar�tanod a vend�gszob�t.

Morcosan felt�p�szkodtam �s fel�lt�ztem.

B�s�ges reggelivel a hasamban azonnal munk�hoz l�ttam, pedig a korai �breszt� miatt alig b�rtam nyitva tartani a szememet. M�g csak kilenc �ra volt, amikor felkeltettek.

A vend�gszoba francia�gy�ra friss �gynem�t �s �jonnan v�s�rolt t�r�lk�z�t k�sz�tettem, azt�n porronggyal a kezemben sorra vettem a polcokat, �s megszabad�tottam szennyez�d�s�kt�l a vil�g legk�l�nb�z�bb pontjair�l �sszehordott aj�nd�kt�rgyakat. Volt ott mozg� s�rk�nyfigura, mar�knyi kentaur csapat �s egy rep�l� Cupido (hogy csak a legszembet�n�bbeket eml�tsem), aki sz�vecsk�s nyilakkal l�v�ld�z�tt r�m. M�g szerencse, hogy par�nyi nyilai elvesztek a pulcsimban an�lk�l, hogy megb�ktek volna; b�r �gysem b�ntottam volna, amilyen neh�zkesnek, darabosnak �reztem a mozdulataimat. Laposakat pislogva let�r�ltem a megsz�rk�lt k�pkereteket, meg�nt�ztem a sarokban �ll� cserepes vir�got �s kisik�ltam a WC-t, zuhanyz�t, mosd�t, hogy az itt alv�k minden szempontb�l megfelel�nek tal�lj�k lakr�sz�ket. Csak tudn�m, kit h�vtak meg any�m�k!

Az ajt� fel� menet vetettem m�g egy fut� pillant�st a szekr�nyre �s a rajta makul�tlanul, h�l�san b�kol� �llatszobrokra, de valami mintha hi�nyzott volna…

Az utols� ez�st-unikornis �ppen akkor v�gtatott be az �gy al�. A teljes csorda elt�nt!

Nosza, hasra v�g�dtam �s begurultam a sz�kev�ny ut�n. J�l sejtettem, az ostob�ja elvezetett a t�rsaihoz: mind a heten ott toporogtak a fekhely �jjeliszekr�nyhez k�zelebb es� l�b�n�l. N�gy�ket a zsebembe t�mtem, de a marad�k h�rom kicsusszant az ujjaim k�z�l: ezek �tmenek�ltek a szoba m�sik v�g�be. Egyik�k a h�tamon szaladt kereszt�l.

�

El�m�sztam a koszf�szekb�l, de m�g f�lig bent voltam az �gy alatt, amikor meztelen l�bfejeket l�ttam elsuhanni magam el�tt.

- Denem?

Puffan�st hallottam, mintha valaki f�ldh�z v�gott volna valamit; valami nagy �s puh�t.

Denem, aki teljes val�j�ban a szob�ban termett, �d�z mosollyal �ld�z�be vett egy mikro-unikornist. Egy p�rna volt m�g�tte a sz�nyegen, k�t dudorral k�t foglyul ejtett �llatot jelezve. Denem r�videsen elkapta az utols�t is, �s el�gedetten a polcra helyezte.

- L�tod itt ezt a vonalat?

Odal�ptem mell�. Egy s�t�tebb s�von v�gigh�zta az ujj�t.

- Ha ezen bel�lre teszed �ket, nem tudnak elsz�kni.

B�lintottam �s a t�bbieket is felraktam.

- Am�gy…

Denem r�m n�zett �s egy pillanatra elmosolyodott:

- Sokkal sz�rakoztat�bb veled, mint a b�ty�ddal lenne.

F�l�nyesen felh�zta az orr�t �s az ajt� fel� menet st�lusosan elt�nt. Csak nevetni tudtam rajta, milyen fiatalos lend�letet vett az �lete, mi�ta nemcsak sz�vets�gesek voltunk.

- Am�gy nem sz�rakoztat�bb veled, mint Jamesszel, de ha �gy folytatd, egy sz�p napon t�l teszel rajta – motyogtam der�sen, �s elvonultam eb�delni.

�

D�lut�n azt a feladatot kaptam any�mt�l, hogy a fels� szintet �lt�ztessem kar�csonyi ruh�ba. Ehhez adott n�h�ny zacsk� m�feny�t, Roxmortsb�l hozott d�szeket �s egy l�tr�t, hogy a magasabban fekv� r�szeket is fel�rjem. Amilyen alacsony voltam, sz�ks�gem is volt r�, mert a folyos�i szekr�ny fels� harmad�t is csak sz�kr�l �rtem fel.

Tom a l�tra tetej�r�l magyar�zta, hogy �t mennyire nem �rdekelte a kar�csony �lete sor�n, holott szorgalmasan rakta a m�feny�t a kerek l�mpabur�ra. Miel�tt fell�ptem volna az els� fokra, saj�t maga aj�nlotta fel, hogy seg�t a d�sz�t�sben. M�g hogy nem hatott r� a kar�csonyi l�z!

- Teljesen felesleges. Muland�. A kar�csony mugli kital�ci� – t�rta el�m legf�bb �rv�t.

Feladtam neki az angyalhajat, ami mindig el akart rep�lni a kezemb�l, mert a rajta lev� b�b�j m�g nem volt t�k�lyre fejlesztve, � pedig belef�zte a m�feny�b�l k�sz�tett koszor�ba. A sz�nes sz�lak ezut�n �gy lebegtek, mintha �lland�an l�gy szell� f�jta volna �ket.

- Senki sem el�gedett. Napokig s�tnek, de nem b�rj�k megenni, r�unnak �s r�juk romlik – sorolta g�nyosan.

Nem c�foltam meg. Ha m�r egyszer ilyen hangulata volt, jobbnak l�ttam b�k�n hagyni, hadd f�jja csak a mag��t kif�rad�sig. Majd a v�g�n megmondom neki, hogy mekkora h�lye. Im�dtam l�tni olyankor az arc�t.

Mik�zben Tom eld�nny�g�tt mag�ban, �n szabadj�ra engedtem a zen�l� angyalokat.

- T�nyleg – szak�tottam f�lbe m�gis, ha m�r t�m�n�l voltunk –, te mit szeretn�l?

D�bbenten r�m n�zett.

- Ezt… mire �rted? – k�rdezte zavartan.

- Milyen aj�nd�kot szeretn�l? – k�v�ncsiskodtam, azt�n hogy nem felelt, tal�lgatni kezdtem: - Ha �tlagos fi� lenn�l, azt mondan�m, hogy kviddics poszterekre f�j a fogad.

Kuncogva fel� tereltem egy aranyhaj� kisangyalt. Amikor a kicsike belekapaszkodott a tincseibe, �s j�l megh�zkodta a fekete sz�lakat, Denem pislogott egyet. Kezdett mag�hoz t�rni.

- De mivel k�zel sem vagy az, vehetn�k k�nyvet.

Igen. Az �tlagos fi�k – vegy�k a roxforti �llom�ny 90 sz�zal�k�t – sosem k�rtek volna k�nyvet kar�csonyra, sem h�sv�tra, sem m�s �nnepekre. Az ismer�seim k�z�l egyed�l Remust �s Pitont lehetett boldogg� tenni valamilyen olvasnival�val – persze ezt az �zl�s�kh�z kellett igaz�tani, �gy p�ld�ul nem volt c�lszer� Pitonnak szerelmi b�jitalokr�l, Remusnak pedig v�rfarkasokr�l sz�l� (r�m)t�rt�neteket adni -, mert �k m�g sz�rakoz�sb�l is tanultak. De Tom?

Hab�r Tom is k�ts�gk�v�l ugyanilyen volt, �n sz�vesebben okoztam volna neki meglepet�st, minthogy kiel�g�tsem egy testes lexikonnal, ami a napl�beli k�nyvt�r�ban �gyis a rendelkez�s�re �llt.

Denem elmosolyodott �s kibogozta a haj�b�l az angyalk�t.

- Ennek ellen�re nem hiszem, hogy j� �tlet volna. Ha �n lenn�k k�nyvbe z�rva, megundorodn�k t�l�k – nevettem el magam. – Hab�r, �n m�r most undorodom…

Denem eln�z�en megcs�v�lta a fej�t �s folytatta a munk�t, ez�ttal a szekr�ny tetej�n. � onnan, �n a l�pcs�korl�tr�l l�gattam le sz�nes bo�kat.

�

- H�t j�. Ha nem �rulod el, akkor kapsz, amit kapsz – vontam v�llat, �s a szob�mba vonultam egy mar�knyi aranycsillaggal, ami a leveg�be sz�rva keringeni kezdett a l�mp�m k�r�l. Ezzel felhaszn�ltam az utols� zacsk� tartalm�t is, �s aznapra szabad lettem.

Tom kicsivel k�s�bb ut�nam j�tt. �n m�r az �gyamon fekve pihentem azon v�v�dva, hogy m�gis melyiket v�lasszam sz�m�ra a sz�mtalan aj�nd�k�tlet k�z�l (sz�nes tinta, cip�, k�nyvjelz�, VIP k�nyvespolc az �gyam f�l�, ahol egyeduralkod� lehet a napl�j�val), amikor meg�llt mellettem �s zsebre tett k�zzel, komoly arckifejez�ssel r�m n�zett.

Hirtelen elkerekedett a szeme �s az ablakhoz futott. �n ijedt arccal ut�na szaladtam �s a karj�ba markoltam.

- Itt vannak! – suttogta dermedten.

R�m�lt hangs�ly�t�l �sszerezzentem �s m�g jobban megszor�tottam.

- Jaj ne! – Mindketten j�l l�ttuk, ahogy a riaszt�vonal ut�n k�vetkez� v�delmi vonal reccsenve, szikr�zva feloszlott. – Wood, el kell t�nn�d!

Denem eltasz�tott mag�t�l �s a p�lc�mmal egy�tt elt�nt. �n tehetetlen�l b�multam a kinti esem�nyeket.

A h�ban �t alak k�zeledett. Az �len j�r�t kiss� leszakadva k�vette n�gy t�rsa. Remegve v�rtam, mint �rik el a k�vetkez� akad�lyt: m�g mindig b�ztam benne, hogy valamelyik b�b�j meg�ll�thatja �ket, �s nem �rik el a h�z ajtaj�t. Csal�dnom kellett: m�sodj�ra is v�r�s f�ny sz�k�tt a magasba, �s ez az �tok is megsemmis�lt.

Az el�l halad� megtorpant.

Tal�n m�gis m�k�d�tt? Merlin, add, hogy ez Denem m�ve legyen!

A csukly�s felemelte a fej�t �s egyenesen az �n ablakomra n�zett. Az arca s�t�tben maradt, �rny�kot vetett r� fekete k�mzs�ja, de v�r�s szemei hal�los veszedelmet �zenve pontosan �nr�m ragyogtak. H�trah�k�ltem.

Felkaptam a napl�t �s lerohantam a f�ldszintre. Any�m�k mit sem sejtve rendezkedtek a konyh�ban, �s mivel a helyis�g pont az ellenkez� ir�nyba n�zett �s az ajt�t is csukva tartott�k, ha nem vis�tottam volna el nekik, hogy Hal�lfal�k tartanak a h�zunk fel�, tal�n meg sem tudt�k volna �lt�kben…

Hirtelen berobbant az ablak �s cs�r�mp�lve �les szil�nkokkal hintette be a helyis�get. Any�mmal sikoltottunk �s egym�sba kapaszkodva a f�ldre est�nk, ap�m pedig p�lc�t r�ntva felk�sz�lt a t�mad�sra.

- Gyere! Liza! – Anya k�zen fogva mag�val cib�lt a nappaliba. T�bb sebb�l v�rzett, de az �lni akar�s �s az �szt�n, hogy engem biztons�gba helyezzen, hihetetlen er�t adott neki.

- Apa!! – ord�toztam, �s megk�s�reltem kit�pni magam anya karjaib�l, de nem ment. M�g l�ttam ap�mat, amint els�t�tte az els� k�b�t� �tk�t, de anya felr�ncig�lt az emeletre �s bel�k�tt a szob�mba:

- Itt maradsz! – parancsolt r�m ridegen, �s visszarohant a folyos�ra. T�volod� l�pteit�l els�rtam magam �s Denem nev�t kezdtem ki�ltozni.

- Tom!! Tom!!

Egyre csak az j�rt a fejemben, hogy ma este meg fogj�k �lni a sz�leimet, azt�n idej�nnek �s velem is megteszik ugyanezt. Rettegtem a percet, amikor itt teremnek, hogy elviselhetetlen f�jdalmat okozzanak nekem… F�ltem, hogy anyuk�mat �s apuk�mat megk�nozz�k, azt�n a t�lvil�gra k�ldik, �s nekem hallanom kell a sikolyaikat, mert nem lesz el�g er�m szembe sz�llni vel�k…

Nem v�rhattam be, hogy ez val�ra v�ljon, nem! Tennem kellett valamit, hogy megakad�lyozzam!

N�gyk�zl�bra �lltam �s minden b�tors�gomat �sszeszedve kim�sztam a folyos�ra. Odalentr�l dulakod�s zajai sz�r�dtek fel, de nem t�r�dtem vele; falt�l falig csusszanva kiosontam a l�pcs�ig. Ekkor z�ld f�nyvillan�st l�ttam… m�g hossz� m�sodpercekig k�pr�zott t�le a szemem.

A k�vetkez� pillanatban teli torokb�l vis�tottam. Valakit meg�ltek! Any�t vagy ap�t… meg�ltek valakimet!

Zokogva lerohantam a l�pcs�n. Azt sem l�ttam, merre megyek, de v�g�l is siker�lt eljutnom a konyha ajtaj�ig. �s ekkor…

- Ne!!

Tom ott t�rdelt a f�ld�n, �s valaki, a v�r�s szem� a nyak�nak; annak a feh�r, v�kony nyak�nak szegezte a p�lc�j�t. Anya �s apa t�volabb �lltak, val�sz�n�leg s�b�lv�ny�tokt�l s�jtva, mert �l�nek t�ntek, de nem mozdultak.

H�tulr�l megragadott valaki �s Tom mell� l�k�tt. Remegve hozz�b�jtam �s a derek�ba csimpaszkodva a mellkas�ra hajtottam a fejem. � volt az utols� mentsv�ram, ha � nem, akkor ki menthetett meg? �t�lelt, mintha v�deni akart volna.

- �, h�t igazam volt – sz�lalt meg f�l�tt�nk a v�r�s szem�. Nem mertem r�n�zni, csak m�g jobban Tom karjaiba f�rtam magam, mintha a b�r�be akartam volna b�jni a bet�r�k el�l.

- Nagy�r, akarod, hogy elint�zzem a l�nyt? – k�rdezte egy fekete tal�ros alak beteges v�gyakoz�ssal. �sszerezzentem t�le. Tom elfordult velem, hogy egyetlen p�lca se ir�nyulhasson r�m, csak az � test�n kereszt�l.

- Nem. Ez m�g a j�v� zen�je – suttogta a f�m�gus, �s n�mik�pp elh�z�dott. Denem ki�hezetten leveg� ut�n kapott, ahogy felszabadult a l�gz�se.

- Nos, dr�ga Tom, j�l sz�rakozol?

Tom most is nyugodt hangon v�laszolt, mint eddig b�rmikor:

- Megtettem volna a feladatom, ha a v�letlen nem hozta volna �gy, hogy hozz� ker�ljek – magyar�zta hideg fejjel.

Az el�tt�nk �ll� �ktelen haragra gerjedt:

- Ne pr�b�lj meg �tverni, Tom Denem! – s�v�lt�tte kem�ny hangon. – Azt hiszed, megbocs�t� leszek veled? Mi�rt nem �lted meg a l�nyt?

- Megt�vesztett. Mire megtudtam, hogy csak a h�ga, m�r t�l sok embert beavatott. Tal�n te m�sk�pp cselekedt�l volna, Voldemort?

Csak k�pzel�dtem, vagy Tom szeme val�ban v�r�sen ragyogott a sz�n�l?

Voldemort v�laszul felrobbantott m�g�tt�nk egy szekr�nyt. A sz�tfr�ccsen� forg�cs beter�tett minket, s �n sikoltva Denem el� rogytam, hogy v�dve legyek a rep�l� fadarabokt�l.

A l�g�ramlatt�l Voldemort csukly�ja h�tracs�szott, felt�rva tar fej�t, lapos orr�t �s ajaktalan sz�j�t. Undorodva lehunytam a szemem.

- Mondd meg, mit tegyek! – Denem t�rden cs�szva megk�zel�tette a f�rfit.

El�sz�r fel sem fogtam, mit tett. Ott maradtam egyed�l, v�dtelen�l, 16 �vesen �t kiv�l�an k�pzett feketem�gussal szemben, �s a f�lelem �jra lecsapott r�m. Vas�kl�vel �sszeroppantott, de nemsok�ra akkora pofont m�rt r�m, hogy a fejemet felszegve magamhoz t�rtem: azzal, hogy Voldemort el� k�szott �s az � kez�be helyezte a d�nt�st, Denem el�rult engem! Pedig sz�vets�get aj�nlott, �s azt, hogy megv�d, ha cser�be nem adom �t a napl�j�t senkinek!

�n megtettem az alku r�m es� r�sz�t, teljesen mindegy, hogy hogyan, � viszont mindent felr�gott k�zt�nk! Lek�pte a bar�ts�gunkat! Hogy tehette ezt? Tess�k, Lily, tess�k Dumbledore! Igazatok volt, amikor �vva intettetek ett�l az alakt�l! Most majd j�l megsz�vom!

- Csak add vissza a szabads�gomat – esengett Denem lecs�ggesztett fejjel.

Voldemort az �lla al� ny�lva felemelte.

- L�tom, mit sem v�ltozt�l, Tom Denem… - sz�lt szel�debben, de ezzel teljesen ellent�tben �llt er�teljes mozdulata, amellyel a fi�t a konyhapultra l�kte. Denem felki�ltott, �s ahogy lecs�szott a szekr�nyen, l�that�v� v�lt a h�t�ban leffeg� k�s.

Voldemort k�zelebb l�pett hozz�m. F�rtelmes �br�zat�t�l �s pikkelyes kez�t�l irt�zva beh�z�dtam egy sarokba, de olyan k�szs�gesen ut�nam j�tt, mint kutya a gazdija ut�n.

- Van n�lad valamim, kicsi l�ny… - suttogta mosolyg�san.

A magam r�sz�r�l m�r annyira kik�sz�ltem, hogy engedelmesen megnyugodtam, amikor t�relmesen megsimogatott. M�r a mosoly�t is megszoktam, �s akkor is csak egy hangy�nyit f�ltem, amikor hideg keze az arcomhoz �rt.

- J�l van. Okos kisl�ny vagy te. Nemhi�ba, hiszen tiszta vagy.

Olyan volt az �rint�se, mint egy halottnak. Merev, jeges �s �rz�ketlen.

- Add sz�pen ide a napl�t – guggolt le el�m -, �s miut�n �desap�d h�s�get fogad nekem, elmegyek �s egy darabig nem tal�lkozunk.

Remeg� k�zzel belet�rtam a fels�mbe �s el�h�ztam al�la a fekete bor�t�s� k�nyvet.

- Ne… Elisabeth… ne…

Tom ny�sz�r�gve r�m n�zett. A sz�ja sz�l�n v�kony tinta�r csordult v�gig.

- Elisabeth – r�gta meg a sz�t Voldemort, azt�n el�gedetten csettintett a nyelv�vel: - Milyen kir�lyi n�v!

Behal�s, vill�s nyelve volt, mint egy k�gy�nak! Igyekeztem nem kimutatni, mennyire leny�g�z�tt �llatias testfel�p�t�s�vel, de nem maradhatott titok el�tte, hogy a sok pikkely negat�van �rintett.

- Ha emberi k�ls�t venn�k, vonz�nak tal�ln�l, hidd el!

Felr�ntott �s egy sz�kre tasz�tott. Le�lt velem szemben �s hellyel k�n�lta a Hal�lfal�it is. A csapat nevetg�lve k�rbevett.

- Milyen csal�dias! – n�zett v�gig az asztaln�l �l�k�n. R�t arc�n g�ny �s nosztalgia keveredett m�lyr�l j�v� �nel�g�lts�ggel.

A csal�d eml�t�s�re any�ra �s ap�ra pislantottam.

- Igazad van, j�jjenek �k is!

Egyetlen int�s�re felold�dott az �tok, a sz�leim pedig ijedt arccal forgol�dni kezdtek, hogy visszatal�ljanak az esem�nyek s�r�j�be.

- J�jj�n, Mr. Wood, j�jj�n! – sz�longatta Voldemort bar�ts�gosan.

Anya apu keze ut�n kapott, ahogy felfedezett engem Voldemorttal szemben. Amikor �szrevette az idegen fi�t (Denemet) a konyhab�tor t�v�ben haldokolva, m�g jobban els�padt. �n nem agg�dtam �rte, mert az � hib�ja volt, hogy id�ig jutott, �s egy�bk�nt sem volt olyan s�r�l�keny, mint mondjuk �n. Ha �n lettem volna a hely�ben, emberk�nt m�r r�g kileheltem volna a lelkemet.

- Mrs. Wood?

Any�m �juldozva elindult a k�gy�arc� var�zsl� fel�. Voldemort kih�zott neki egy sz�ket maga mellett; oda lerogyott �s hallgat�sba burkol�zott. Ap�m m�r szil�rdabb l�bakkal �rkezett meg az asztalf�re, ahova fogvatart�nk utas�totta.

- �gy gondoltam, egy�tt t�lthetn�nk ezt a csod�latos �nnepet!

A gonosz m�gusok felnevettek. Voldemort �rtette a dolg�t, ha fekete humorr�l volt sz�.

- Mrs. Wood, k�rem, felszolg�ln� a vacsor�t? A bar�taimmal �hesek vagyunk!

K�telkedtem benne, hogy any�m k�pes lesz-e egy�ltal�n fel�llni, de az ir�ntam �rzett szeretete felkeltette benne a higgadts�g szellem�t, ami elt�mogatta az �nnepi �tkekig, �s azt�n vissza is hozta k�z�nk. Remeg� kezekkel t�lalt, bort t�lt�tt Voldemortnak �s vissza�lt mell�.

- Nos, h�t akkor…

Voldemort �nt�tt ap�mnak �s koccintottak:

- Kett�nk bar�ts�g�ra, Mr. Wood! Sz�l�thatom Jacknek?

Ap�m b�lintott �s egy h�rpint�ssel felhajtotta az ital�t. Voldemort ezut�n hozz�m fordult �s egy kicsit �tcsorgatott a poharamba a bor�b�l, amibe megjegyzem, m�r beleivott.

- Ez az �des kicsi l�ny is hadd igyon! Kicsi? Ugyan, hisz k�sz n�!

Velem is koccintott. Amikor le akartam tenni a poharat an�lk�l, hogy belek�stoltam volna, Voldemort r�m parancsolt:

- 16 �vesen m�rt�kletess�get kell tanulnod. Igy�l, amennyit engednek!

Vagyis meg�llek, ha nem vagy hajland� leh�zni a marad�komat.

Megittam. Nem volt Voldemort �ze, nem h�nytam vissza.

- Okos, t�nd�ri l�ny! – dics�rt levest merve mag�nak.

Hogy fulladn�l bele, te k�gy�fasz� szem�ttelep!

- B�r �rten�m, hogyan jutott a Griffend�lbe! – s�hajtotta, pont amikor az �tkoz�d�s v�g�re �rtem.

Beleevett azt�n �ttolta nekem. Elkerekedett szemekkel fogadtam, amikor a kanal�t is odaadta:

- Tal�n vele nem �gy eszel? – b�k�tt a fej�vel Tom fel�.

Denemen kereszt�l l�tni lehetett a konyhaszekr�nyt. Alig pihegett, de szeg�ny m�g eszm�let�n�l volt �s visszav�gott helyettem:

- Elfelejted, hogy nem eszem… - suttogta er�tlen�l.

Voldemort csendre intette �s fel�m fordult:

- L�sd el �t! Szeretn�m l�tni, milyenek vagytok egym�s mellett!

Megint n�ztem egy sort. Ez a faszi nem volt teljesen komplett, de hogy a tal�rj�ban tartsa a p�lc�j�t, b�rmire k�sz lettem volna �rte. A t�ny�rommal egy�tt Tomhoz s�t�ltam �s let�rdeltem mell�.

F�jdalmasan feln�zett r�m.

Hogy lehettem ilyen kegyetlen? Denem pokolian szenvedett, mialatt �n csak saj�t magammal t�r�dtem.

- Tarts ki! – t�togtam neki.

- Etesd meg, mire v�rsz?

Voldemort kiss� inger�lten felemelte a hangj�t. Gyorsan Denem sz�j�hoz emeltem a kanalat – ajkai csak halv�nyan derengtek a feh�r fi�kok el�tt – �s k�ny�rg�en a szem�be n�ztem, hogy nyissa ki, miel�tt Voldemort idej�n �s sz�tfesz�ti. Megad�an hagyta, hogy a levest a nyelv�re csorgassam…

Fel�t visszak�pte, a m�sik fele meg rajta kereszt�l a padl�ra jutott. Mivel m�r nem volt anyagszer�, a leves egy r�sze egyszer�en �tfolyt rajta.

- �zlik, dr�ga Tom? – �rdekl�d�tt az asztalt�l a bandavez�r.

- Jobb, mint amit te f�zn�l… - nevetg�lte Denem holts�padtan.

- Elisabeth, h�t nem l�tod, hogy k�ri az eg�szet? Add neki, ha �gy szeretn�!

K�nnybe l�badt szemmel el�sz�r a teli t�lra, azt�n az el�ttem fuldokl� fi�ra n�ztem.

Ez annyira megal�z� volt… de nem nekem, hanem Denemnek. Megmer�tettem az ev�eszk�zt, �s rem�lve, hogy Voldemort ink�bb azt figyeli, mint engem, a t�ny�r tartalm�t magamra �nt�ttem. A k�vetkez� fordul�ban m�r nem ker�lt Denem sz�j�ba m�s, mint �res kan�l, amit � fut� d�bbenettel fogadott.

- Nocsak, Elisabeth! �gy l�tom, leetted magad.

R�m�let lett �rr� rajtam. A Hal�lfal�k kegyetlen kacaj�t�l a l�gz�sem is elakadt.

Hallottam Voldemort puha l�pteit, amint fel�m k�zeledtek. Hallottam any�m ny�sz�rg�s�t �s ap�m szisszen�s�t, amikor a k�gy�test� f�rfi meg�llt mellettem.

- Pedig ilyen nagyl�nyokn�l ez m�r nem ildomos.

Reszketve Tomra borultan.

- K�rem! – suttogtam elf�l� hangon. – Ne b�ntson minket…

- Ne? – visszhangozta kedvesen. – A sz�leid egyetlen gyermekek�nt jobban is vigy�zhatn�l magadra.

Mag�ra ir�ny�totta k�nnyes tekintetemet �s egyszer�en homlokon cs�kolt.

El kellett t�rn�m. B�r er�sebben szor�tottam Denemet, ezt is elviseltem.

- Jason!

Voldemort Tom el� haj�totta a napl�t �s fel�llt.

Any�m, ap�m �s �n egy emberk�nt ki�ltottunk fel: Jason lehajtotta a csukly�j�t �s szolg�latk�szen nagyura el� sietett.

- �lt�ztesd �t a h�godat! – hangzott a kurta parancs.

Jas elvigyorodott �s moh�n felh�zott a f�ldr�l. Sikoltva Voldemort ut�n kaptam, megmarkoltam a tal�rj�t, hogy ez a perverz �llat ne tudjon elvinni any��k k�zel�b�l, de Voldemort lefejtette mag�r�l az ujjaimat �s b�cs�t intett.

- Tom! – ki�ltottam az egyetlenhez, aki ut�nam ny�lt.

- Ezt nem hagyhatod! – ki�ltotta Denem, �s Jas bok�j�ra vetette mag�t.

Jason megtorpant �s k�rd�n a vez�r�re n�zett.

- Mi�rt nem? – k�rdezte a feketem�gus karba tett k�zzel.

- Mert gusztustalan �s nem m�lt� hozz�nk! – h�r�gte Denem. A k�s most m�g beljebbcsusszant a h�t�ban, s arca megfesz�lt a k�nt�l.

- Igaza van, nem m�lt� hozz�nk, hogy h�tat ford�tsunk az ilyen eseteknek! – b�lintott a tar fej� var�zsl� �ls�gosan. - Jason, itt kell �t�lt�ztetned a l�nyt. Szembes�ln�nk kell a vonzalmaddal.

Sz�momra ezzel feje tetej�re �llt a vil�g. Jason f�lrer�gta Denem karj�t �s a konyhapultra gy�m�sz�lt engem, majd egy onnan szerzett k�ssel elkezdte sz�tf�r�szelni a p�l�mat.

- Ne!! NE!! – zokogtam a kezeit l�k�dve, de csak nem eresztett el. Amikor a saj�t hib�mb�l megv�gta az arcomat, lehajolt hozz�m �s kisz�vta a v�rt a sebemb�l. �jra sik�tottam.

- Hagyd abba!! – k�vetelte Denem.

- Ne, Jason!! – s�rta any�m.

Ap�m fogcsikorgatva Voldemorthoz l�pett. Elsz�ntan a jobbj�t ny�jtotta neki:

- Tudom, hogy ezt akarja.

Voldemort el�gedetten elmosolyodott. Jason automatikusan le�llt a vetk�ztet�semmel �s egy sz�jra puszival ell�pett t�lem. Kih�v�an v�gigm�rt, azt�n vissza�lt a t�rsaihoz �s t�bb� r�m sem heder�tett.

- Remek. L�tom, Jack, igaz�n b�lcs ember vagy! – Voldemort elismer�en biccentett, �s el�h�zta a p�lc�j�t. - �lvezettel fogom forgatni a k�preg�nyeidet, ha ezent�l tiszteletp�ld�nyt k�ldesz.

Ap�m fel sem szisszent, amikor az alkarj�b�l �s egy fekete tetov�l�s n�tte ki mag�t abb�l a v�g�sb�l, amit Voldemort �tkozott r�.

Sz�val ez�rt v�rzett Jason augusztusban!

- Ez a s�t�t jegy. Ezen kereszt�l foglak h�vni, ha sz�ks�gem lesz r�d – t�j�koztatta Voldemort megszel�d�lten. – Ne k�ss, ne vitatkozz, ne �llj ellen! Ha megteszed, amit parancsolok, nem esik bajod, �s a csal�dod is biztons�gban lesz. De ha nem…

A feketem�gus jelz�s�re a Hal�lfal�k fel�lltak �s kivonultak a helyis�gb�l. Mell�m �rve Jason elsuttogott egy „Majd legk�zelebb”-et, �s egy pukkan�ssal dehoppon�lt az el�szob�b�l.

- A l�nyod minden szempontb�l ki lesz szolg�ltatva a b�tyj�nak, a feles�ged pedig hasonl�an j�r valaki m�ssal – fenyeget�z�tt a nagy�r villog� szemekkel. – Ami pedig t�ged illet…

Beler�gott Denembe, aki eddig is tehetetlen�l fek�dt a f�ld�n:

- Most m�r itt maradhatsz a kis bar�tn�ddel.